Válságok a közmédiában és a problémák megoldásának halogatása

avagy a marginálissá vált magyar közmédia
intézményi és gazdálkodási változása az elmúlt 15 évben

Bevezetés

Nemrég, vénségemre döbbentem rá a közmédia egyik, de talán a legnagyobb hiányosságára. Arra, hogy a közrádiók és a köztelevíziók a rendszerváltoztatás forgatagában elvesztették fundamentumaikat.
Erős alapok nélkül pedig nem megy! Se egy ház, se egy híd, se egy jól működő vállalat, sem pedig egy új szervezet felépítése. Fundamentumoknak sokkal inkább a szellemi, munkamódszertani, szakmai örökséget tekintem, mint a technikait. Nem, nem közmédiának a kommunizmus időszaka alatti párt- és munkásosztály-, munkásőrség-, impex- és pártelitcentrikus működését sírom vissza, hanem a tudatosan elhagyott értékeket, a rendet, a kiszámíthatóságot. Népiesen fogalmazva a fürdővízzel együtt– annyi minden más mellett – kidobták a (közmédia) gyereket is, és a rendet is. Ebben a legfőbb tettestárs szinte valamennyi rendszerváltó politikai párt, elsősorban a liberális, szocialista és kommunista szervezetek voltak: MSZP, SZDSZ, FIDESZ.
Most a Tisza nevű lumpenproli ad hoc formáció készül arra, hogy a fürdővíz maradék értékeit is kiöntse az Európai Néppárt elvárásainak trágyadombjára. (Sokan nem tudják a szó jelentését, ezért röviden megmagyarázom. A lumpenproletár jelentése: különféle társadalmi rétegekből lezüllött emberek, akik pénzért mindenre kaphatók.)

Sokan mondják, hogy az MTVA nem egy új szervezet, hanem a négy régi médiumból csináltak egy újat. Sokan másként fogalmaznak: a négy működő szervezetből összeeszkábáltak nagyhirtelen egyet, amelynek egyik fontos egysége már az induláskor nem működött. Ezt a nagyon fontos jelzést azonban az illetékesek nem vették komolyan.
Ha általánosítanék, akkor azt mondanám, hogy sajnos egyáltalán nem meglepő, hogy az új M1 már az első napon nem működött tisztességesen, ha megnézzük, hogyan szoktak ezek az indulások zajlani Magyarországon.

Mi szokott ilyenkor „félremenni”?

1. Túl gyors, politikailag vezérelt indulás történt

Az M1 2015-ös „hírtelevízióvá” alakítása is ilyen volt: a határidő politikai döntés volt, nem technikai. Ilyenkor a rendszer ritkán van kész.

2. Alultesztelt technikai háttér

Új stúdiók, új vezérlő, új műsorstruktúra, új szerverkapcsolatok – ha mindent egyszerre cserélnek, az első nap szinte garantáltan kaotikus.

3. Szervezeti átállás

A régi szerkesztőségi folyamatok megszűnnek, az újak még nem álltak össze. Ilyenkor tipikusak a:

– későn érkező anyagok,
– rosszul feliratozott bejátszók,
– elcsúszó élő kapcsolások,
– adáskimaradások.

Ha a háttérrendszer nincs felkészítve a terhelésre (streaming, archívum, belső hálózat), az első nap össze tud roppanni.

És mi volt az M1 esetében a mélyebb logika?
Az M1 átalakítása nem pusztán technikai projekt volt, hanem intézményi és politikai stratégia része. Ilyenkor a működőképesség másodlagos lehet a határidőhöz képest. A gyors rajt pedig gyakran azt eredményezi, hogy a hibák élő adásban derülnek ki.

Nem volt az sehol jól előkészítve, megtervezve, se jól átgondolva. Régi-újból, újrégiből teljesen újat → Ilyet még senki nem csinált a hazai médiában, hogy a régi MTI-ből, a Magyar Rádióból, a Magyar Televízóból és a Duna Televízióból egy színes csokrot készítve egy más minőséget hozzon létre. Nagyon hiányzott a közönség nélküli többszöri próba. 15 év után kijelenthetjük, hogy igen, nagyon más minőség jött lére. A szakma azt hitte, hogy a „házasságkötés” veszekedéseiből a szakma kerül ki győztesen. Nem így lett. Az „erősebb kutya”, a hatalom és a politika győzött.

A „hűbele Balázs” módra még rájött annak a tudata, hogy felfordulás lesz: a hurcolkodás, az áttelepülés, a szórakozás az égőkkel, a műszerekkel, a stúdiókkal, a mikrofonokkal, hangszórókkal, meg azzal a sok csavarodó kábellel! S mindez élő adásban. Elmebeteg ötlet.
Nos, például ez az egyik olyan fundamentum, aminek hiányára gondoltam, ami szimptomatikusan kíséri azóta is a Duna →MTVA működését. Az elemek kipróbálása a nyilvános bevezetés előtt, hogy „békében” tud-e élni a régi az újjal, a régi egy másik régivel, meg az új az újjal?!

A hétköznapi életben generációk képtelenek alkalmazkodni a jelen tudományos- technikai áradatához. Mesterséges intelligenciában (MI-ban) gondolkodik pl. a Delta c. tévéműsor, de egyébként, olyan a műsor mint régen. Ugyanis másodpercenként nem lehet emlékeztetni a nézőt arra, hogy Ada valójában egy robot. Néhány adás után már elveszítette robotvarázsát a robot. Miközben az országban százezrek, sőt szerintem milliók nem tudják használni a bankkártyájukat sem, fogalmuk sincs arról, hogy mi az a DÁP, a mobiltelefonjukon is csak a ki-bekapcsolásig jutottak el. A közmédia segít-e az alapismeretek megszerzésében? A kérdésre egyértelmű a válasz: NEM. Mert Mari néni ugyanúgy a cihában tartja pénzét, mint régen, a közmédia pedig szilveszterkor ugyanazt az operettműsort és a cigány kisebbség milliárdosainak műsorait, ugyanazokkal a nótákkal ismétli mint 35 éve mindig.

Dr. Pető Zoltán filozófus írja a Rések Leviatán páncélján c. könyvében, 49. old.: „A valódi intelligencia „konzervatív”. Az intelligenciának a régiek szerint éppen az volna a legfontosabb feladata, hogy az állandó változás birodalmában megtalálja azt a szilárd pontot, amely a változás oka és eredete. Ha ugyanis a létnek nincsen fundamentális bázisa, maga a változás sem lenne lehetséges.”
Sajnos a közmédiának még nem sikerült megtalálnia azt a bizonyos szilárd pontot, a nemzet, a haza, az indentitás, a közszolgálatiság, a szórakoztatás fundamentumait. Hogy miért?

Egyrészt azért, mert a médiamunkásoknak e következő mondat szerint halvány fogalmuk sincs ezekről a fogalmakról és megvalósításuk mikéntjéről. A mondat pedig így hangzik: „A közmédia „központi üzenetvilága” nem egy hivatalosan leírt dokumentum, hanem a működésből és a tartalmakból következő, jól felismerhető kommunikációs mintázat.” – írják valahol.
Ez azt jelenti, hogy magyar szavakkal nem tudják egy dokumentumban megfogalmazni sem a közmédia „üzenetvilágát”, sem pedig a közszolgálatiság lényegét. Amennyiben az olvasót érdekli a közmédia „üzenetvilága”, akkor kutakodjon, nézzen utána a tartalmak kommunikációs mintázatában.
Gyönyörű: a tartalmak kommunikációs mintázatában!!!
De senki nem tudja, hogy ez a gyönyörűség MIT JELENT! Hiszen a ruhának, függönynek, szőnyegnek, csipkének… stb. van mintázata.
A közmédia szerint a „tartalomnak” is!
A „közszolgálat” szó és fogalom értelmezése egyáltalán nem bonyolult.  Ha a szót két részre bontjuk, máris tisztán áll előttünk szépségében – mint a konzervatív intelligencia két legfontosabb és legszilárdabb feladata – a köz szolgálata. Mindkét szóban ott rejlik a harmadik fontos szó és feladat. Ez az alázat.  Ebben a három szóban benne vannak a közmédia fundamentumai, és ebből következően legfontosabb feladatai, sőt a közmédia teljes üzenetvilága is.

A fundamentumok, amelyekre építeni lehet, azok nem mások, mint a múlt értékei. Építeni lehetett volna a 2025-ben 100 éves Magyar Rádió hatalmas archívumára, a Magyar Televízió 1957-től 2015-ig meglévő, azaz közel 60 évnyi archívumára, a két intézmény kulturális, vezetési, szervezési, esztétikai, műsorszerkesztési, műsorstrukturális – pozitív és negatív – tapasztalataira. Sajnos ezekre a fundamentumokra napjainkban senkinek nincs szüksége. A riportkészítés, a műsorvezetés, a szerkesztés régen szakma volt. Ma már nem az. Manapság többnyire kihívóan öltözött, magamutogató, botox-szal kezelt hölgyek próbálnak megbirkózni a magyar nyelvvel – sikertelenül. Eléneklik a leírt szöveget, mórikálják magukat. Nincs senki, aki megmondaná nekik, hogy nagyon rossz? Netán azért, mert nem a szakmaiság a fontos, hanem  a kommunikációs mintázat, a párt és a kormány „központi üzenetvilága”.

Előszó helyett

„Régi mondásom volt, hogy “a magyarok nem értenek a sörfőzéshez és a sajtkészítéshez, a Fidesz pedig nem ért a médiához. Azóta annyi történt, hogy mi magyarok egész jól megtanultunk sört és sajtot készíteni…” – írta közösségi oldalán Huth Gergely, a pestisracok.hu főszerkesztője, a Pesti TV programigazgatója. A bejegyzést nem volt nehéz dekódolni: Huth szerint a Fidesz régen sem értett a médiához, és most sem ért.
Kritikája a saját és kollégái szemszögéből persze érthető, hiszen 2022. július elsejétől megszűnik a Pesti TV, ami leginkább az ő nevéhez köthető.

Tanulmányomban a közmédiára vonatkozó adatok csak és kizárólag a közmédia hivatalos évenkénti pénzügyi és gazdasági beszámolóiból (2009-2024) valók, amelyeket a közmédia első számú vezetői láttak el kézjegyükkel. A csatolt melléklet részletesen tartalmazza néhány, pénzügyi vagy más szempontból releváns beszámoló értékeléseit, magyarázatait.

1. Mit jelent a válság és mik a jelei?

A válság tudományos meghatározása: a vezetés szándékával ellentétes változás, kedvezőtlen fordulat.

De jelenthet működési zavart, alacsony teljesítményt, a mennyiségi és minőségi mutatók romlását. Továbbá jelenthet sürgős döntési kényszert, az érintettek elégedetlenségét, bizalomvesztését az akut problémák halmozódása miatt.

1.1. A válság okozói és okozatai

Számtalan oka lehet egy-egy válság kialakulásának.  A válság kitörését okozó tényezőket két nagy csoportba osztja a vezetéstudomány. Melyek azok a tényezők, amelyek közvetlenül a vezető tevékenységével függenek össze, illetve melyek, amelyek – bár nem teljesen – függetlenek.

Az objektív tényezőket a gazdasági realitások jelentik. Ilyenek például a műsorok túltermelése, a médiapiac tematikus telítettsége, a „médiafogyasztás” kifulladása, vagyis a közönség elfordulása a közmédiától, de ilyen a tematikus médiapiaci hiány, a közszolgálati témák hiányai miatti piacvesztés.

A szubjektív, a vezetés tevékenységével közvetlen kapcsolatba hozható válságokoknak tekinthetők a következők: rossz üzleti tervezés, hatásvizsgálatok gyengesége, pazarlás, kommunikációs melléfogások, butaság, szakszerűtlenség, a médiapiacra vitt értéktelen „termékek”, szolgáltatások. A válsághoz vezető legjelentősebb vezetői magatartás azonban: az alkalmazkodás gyengesége.  Ez a gyengeség már abban is megnyilvánul, hogy a vezető nem ismeri fel sem a külső, sem a belső válságjeleket.

A vezetéstudomány átlagban a legkülönbözőbb szervezetek esetében 14 fajta válságtípust tart nyilván.
Az üzleti-, politikai- és média-életnek, de magának a létnek is (akárcsak az egész univerzumnak) egyik alapvető törvénye a folyamatos változás.
Az erre való képtelenség minden válságjelenség mélyén felismerhető.
A pangás, a problémák megoldásának halogatása azt jelenti, hogy a szervezet vezetői nem csak nem alkalmasak a vezetésre, a változások követésére, de többnyire fel sem ismerik a változás szükségességét. Néhány válságfajtát az alábbi tanulmány megfelelő részeinél részletezek.

1.3. A médiatörvényről
A 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (a második Médiatörvény) szabályozza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), a Médiatanács, valamint a közszolgálati médiaszolgáltatók működését. A közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonának átadásáról a XIV. fejezetben, a 216–217. §-okban rendelkezik. Ezek kimondják, hogy a közszolgálati médiumok vagyonát a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) veszi át és kezeli.

A törvény egyik fontos újítása volt a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) létrehozása, amely a közszolgálati médiumok számára a műsorgyártást végzi, továbbá ezen médiumok (MTV, Duna Zrt., Magyar Rádió, MTI) vagyonát és gazdálkodását egységesen kezeli.

1.4. A vagyon átadásának szabályai

– A 216. § kimondja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonát – ideértve az ingó és ingatlan vagyontárgyakat, valamint a szerződéses jogokat – az MTVA veszi át.

– A 217. § részletezi az átadás módját: a vagyon átadás-átvételi leltár alapján kerül az MTVA kezelésébe, amely a továbbiakban a közszolgálati médiaszolgáltatók működését finanszírozza és biztosítja.

Az átadás célja az volt, hogy a közszolgálati médiumok gazdálkodása átláthatóbb és egységesebb legyen, valamint, hogy a finanszírozás központilag történjen.

1.5. Miért fontos ez?
– A vagyonátadás révén megszűnt a korábbi széttagolt gazdálkodás, és létrejött egy központi alap, amely a közszolgálati média működését biztosítja.
– Ez a szabályozás jelentős hatással volt a magyar médiarendszerre, mivel a közszolgálati médiumok önálló gazdálkodása megszűnt, és az MTVA vált a fő gazdasági szereplővé.

A vagyon átadás-átvételi leltár alapján került az MTVA kezelésébe. Az Alap a továbbiakban a közszolgálati médiaszolgáltatók működését, a gyártást finanszírozza és biztosítja.
A közmédiumok (Magyar Televízió, később Duna TV, Magyar Rádió, MTI) összevonására 2011-ben került sor, az MTVA létrehozásával. A cél az volt, hogy a vagyon és gazdálkodás egységes keretben történjen.
A folyamat, az eltelt 14 év tapasztalatai alapján mind politikai, mind gazdasági és kulturális szempontból is – finoman szólva – erősen vitatott.

1.6. Miért volt jelentős a vagyon átadása?
– Központosítás: A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás.

– Átláthatóság: Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.
– Hatékonyság: Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással.

– Finanszírozás biztosítása: Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.

– Politikai és szakmai vita: A vagyonátadás sok vitát váltott ki, mert a központosítás egyben azt is jelentette, hogy a közszolgálati médiumok gazdasági önállósága megszűnt, és sokkal erősebben függenek az állami irányítástól. Továbbá a létrehozott szervezeti, műsorrendi, (és a láthatatlan, vagyis nem működő) felügyeleti redundanciák a szervezetekbe és a működésbe kódolták eleve a pazarló gazdálkodást, a kaotikus vezetést és az állandó válságot is. A vezetéstudomány átlagban a legkülönbözőbb szervezetek esetében 14 fajta válságtípust tart nyilván. 

Az MTVA esetében 2010-2025 között a 14 fajta válságtípusból 8, azaz nyolc, nagyságrendileg is tekintélyes válságtípust tudunk megnevezni  

1. Piaci válság, piaci pozíciók, többnyire a műsorfogadtatások romlása
   • Tévék:
     https://infogram.com/kozonsegarany-februarban-es-majusban-1gzxop45y3412wy

A Nielsen Közönségkutató mérései alapján februárban és májusban a közmédia tévéadói átlagban 1, azaz egy százalék körül teljesítettek, kivéve a Duna TV-t, ami 6 %-ot ért el és az M1, ami 2 %-es nézettségű volt. Ezekből az adatokból leszűrhetők, hogy a közönség nem szerette meg a közmédia tévéadóit. Arcpirítóan kicsi az ún. kulturális adó nézettsége: M5: 0,1 %

• Rádiók:
  A hazai rádiók hallgatottságát mutatják az alábbi adatok.

https://miertradio.hu/storage/materials/July2025/zmcunFN33b0rfLReCvq5.pdf

A közrádiók közül a Kossuth hosszú ideje a harmadik helyet foglalja el 1 millió 168 ezres közönségével, a Petőfi egymillió kettőszázötvenegyezer hallgatót vonz, a Dankó Rádió négyszázötvenhétezer embert. A Bartók Rádió pedig sajnos a legkevesebbet, kettőszázhetvenkétezret (272).
Érdekes, hogy napjainkra a rádió multiplatformos médiummá vált (számítógép, mobil, tablet).

Értelmezésemben mind a rádiók, mind pedig a tévék piacán folyamatos kismértékű csökkenés tapasztalható a közmédia adóinak népszerűségében. A Kossuth Rádió nem tud kitörni a harmadik, a többiek pedig a lejjebb elfoglalt helyükről. Pedig nincsenek a piacon olyan médiumok, amelyek semmiyen (kommunikációs, marketing, PR és reklám) munka nélkül ekkora állami támogatásban részesülnének, mint ezek a csatornák.

Ez a tény is bizonyítja, hogy alapvetően nem csak pénzkérdés a médiumok népszerűsége.

2. Szervezeti és vezetési válság, koordinációs problémák, szervezeti túlméretezés bürokratizált folyamatok, pazarlás, túlvállalás
   Az ebben a mondatban felsorolt valamennyi összetevője jellemző a közmédia működésére.
   A legszembetűnőbb a létszám alakulása. A 2011-es kényszerű „házasságkötéskor” 3500 fő körül dolgoztak a közmédia intézményeiben. A beígért 1000 fős létszámcsökkentés soha nem valósult meg. A szervezet egyértelműen túlméretezett. A munkafolyamatok bürokratizáltak. Minden feladaton belüli ún. részfeladatot külön-külön ember végez el. A hatalmas létszám – jelenleg 2200 körüli – nemcsak pazarlást jelent, hanem önmaga termeli a koordinációs problémákat és a túlvállalást. Ez azt jelenti, hogy a belső munkatársak vagy nem csinálnak semmit, vagy egy külső gyártó céghez csatlakoznak, vagy saját maguk hoznak létre egy vállalkozást az alapvetően belsős munka elvégzésére. Így a fizetésük mellett, a külső gyártásban készülő feladat vállalkozási díjából is részesednek, azaz a koordinációs problémák mellett, a szervezeti és vezetési válságot is jól mutatja, miszerint egyre több műsor készül ún. külső gyártásban.
3. Kockázati veszteségek, hibás kalkulációk és előrejelzések

Nem túl sikeresek a cég pénzügyi műveletei. A rossz kalkuláció miatt a ráfordítások többe kerültek az árfolyamnyereségnél és a kamatoknál.

4. Pénzügyi válság, likviditási vagy tőkehiány, eladósodás, források beszűkülése

Az MTVA a vizsgált időszakban (2010-2025) permanens likviditási gondokkal küszködött. Az egyre növekvő állami juttatások, a különböző célzott, címkézett támogatások, és a lekötött betéti kamatok mellett jelentős hitelállományból tudta csak fedezni mindennapi működését.

Összességében a hitelállomány mérséklődött, de a szerkezet eltolódott a rövidebb futamidejű hitelek felé. Ez azt jelenti, hogy az MTVA megszüntette a hosszú lejáratú hiteleit (valószínűleg állami törlesztéssel), ugyanakkor nőtt a rövid lejáratú hitelállomány (2014-ben ez 10 092 837 E Ft, azaz 10 milliárd 92 millió nyolcszázharminchétezer forint volt), ami arra utal, hogy a működés finanszírozásához rövid távú forrásokra volt szükség. Likviditási gondjait csak rövid lejáratú hitelekkel tudta megoldani. A szerkezet továbbra is kedvezőtlen.
„2024-ben a piackutatásra szánt összes költség 89%-a, bruttó 338 millió forint a Nielsen Közönségmérés Kft. által biztosított adatokra és az azokat feldolgozó szoftverre fordított összeg, mely a tervezett szinten alakult.
Ezen kívül 33 millió forintot fordítottunk egyedi kutatásokra, melyek elsősorban kutatási keretszerződésből lehívott rádiós hallgatottság mérést és televíziós műsorokhoz kapcsolódó méréseket foglaltak magukba. Az online felületeken elért közönség mérésének költsége 8 millió forint volt.”
Ez utóbbi jogosságát és szükségességét nehéz elismerni. Ugyanis az online felületek népszerűségét ingyen mutatja a Google Activity oldal, ha jól emlékszem néhány kattintás szükséges csak a népszerűség kimutatásához. Vajon ki kapta és miért a 8 millió forintot?

„A reklám- és szponzorbevételekhez kapcsolódó médiaügynöki jutalék 323 millió forintos összege 55 millió forinttal magasabb a tervezettnél. Az alacsonyabb jutaléksávba tartozó állami bevételek jelentősen elmaradtak a tervértéktől, a magasabb jutaléksávba tartozó kereskedelmi bevételek viszont jelentős többletet generáltak.”

Ki felel az MTVA reklámértékesítéséért?
A reklámidők értékesítését 2016. január 1. óta az Atmedia végzi az MTVA csatornái számára. Ez azt jelenti, hogy az Atmedia a kereskedelmi értékesítő ház, ők kezelik a reklámidőket, árlistákat, kampányokat, az MTVA csatornáin futó reklámokkal kapcsolatos üzleti ügyek hozzájuk tartoznak.
Az MTVA-n belül a Sajtó és Marketing Iroda az a szervezeti egység, ami kommunikációs és marketingfeladatokat lát el, de nem ők értékesítik a reklámidőt.
A fentiekben ismertetettek szerint nincs semmilyen dolguk, munkájuk a reklámokkal kapcsolatban. Akkor vajon a reklám- és szponzorbevételekhez kapcsolódó médiaügynöki jutalék 323 millió forintos összege hová, kihez és milyen jólszabott magánzsebbe vándorolt?

5. Személyi válság, konfrontációk, alkalmatlanság, bizalomhiány

A 2024-ben 2128 főnek volt munkajogviszonya az MTVA-ban. 219 főnek szűnt meg a munkaviszonya, a következő indokokkal:

Próbaidő alatt azonnali hatállyal (munkáltatói) 16
Próbaidő alatt azonnali hatállyal (munkavállalói) 16
Közös megegyezéssel 105
Munkáltatói azonnali hatályú felmondás 10
Munkáltatói felmondás 5
Munkavállalói azonnali felmondás 3
Határozott idő lejárt 1
Munkavállaló halála 2
Munkavállalói felmondás 61
A 219 fős fluktuáció a szervezet szempontjából sok mindent jelezhet. Az biztos, hogy a szervezetben nincs kellő minőségű humánpolitikai stratégia. Ezt a közös megegyezéssel távozók (105 fő) nagy száma is jelzi. De a munkavállalói kilépések is

jelzik a próbaidős munkavállalóknál, és a munkavállalói felmondások is.

A munkáltató döntése a 2024-es béremelésekről és béren kívüli juttatásokról az alábbi pontokat tartalmazta:

– A béren kívüli juttatás 10%-os általános alapbéremelés 2024. október elsejétől (cafetéria) éves keretösszegét a munkáltató változatlan összegben és feltételekkel 2024-ben is bruttó 425 000 forintban állapította meg.

6. Kommunikációs zavarok, a marketing és a PR tevékenység gyengesége vagy melléfogásai
   Az MTVA nem szokta közvetíteni a közönség felé sem az éves, sem műsorpolitikai, sem marketing, PR és kommunikációs terveit. Különösen nem pénzügyi helyzetét, de az elmúlt év eredményeit sem.
   Mivel az MTVA-nak nincs, vagy számomra nem elérhető sem a kommunikációs, sem a marketing, sem pedig a PR terve, ezért nem tudom mihez viszonyítani a tényszámokat. Idézek a 2024. évi beszámolóból:
   „…reklám költségek 2024. I-XII. havi 759 millió forintos tény összege 3 millió forinttal alacsonyabb az időszaki tervértéknél. PR és marketing területen a tárgyidőszakban mindösszesen 627 millió forint reklám költség merült fel, ami 45 millió forinttal magasabb a tervezettnél. A megemelkedett összeg a hírterületen jelentkező extra közösségi média tartalmak közzétételével, és a tavalyi évben indult új online csatornák tervezettnél erősebb kommunikációjával indokolható. Az egyéb területek reklám költése 32 millió forinttal kevesebb a tervezett összegnél.”

7. Túltermelési, kapacitással vagy készletezési felesleggel járó válság:
   dec. 31-én 6 372 867, azaz hatmilliárd háromszázhetvenháromezer forint értékű befejezetlen műsorállomány terhelte az MTVA költségvetését.
   2017. dec. 31-én ez az állomány 7 milliárd 636 millió forint értékű volt.
   2024-re ez az állomány 14 milliárd 457 millió-ra változott.
8. Átfogó válság: több tényező igen erős vagy együttes, többnyire egymást erősítő hatása. Ha összeadjuk az 1-től 7.ik pontig a válságokat, akkor joggal minősíthetjük átfogónak a közmédia válságát.

Visszatekintve az elmúlt 25 évre, nem állok messze az igazságtól, ha kijelentem, hogy a válságjelek legfőbb okai a következők voltak:

1. A válság kódolva volt a többszíntű (Médiatanács, Duna Zrt, MTVA, hogy a csak a jelentősebbeket soroljam fel), 3500 fős kaotikus (egyes szintek teljesen fölösleges működésűek) és nagyon bürokratikus a ma is több mint 2000 fős szervezetekben.
2. A 2000-2500 fő bérköltsége és járulékai, a kiemelkedően magas vezetői bérekkel és a családi, baráti, politikai kapcsolatoknak juttatott ellátmányok hatalmas havi/évi/tízévi terhelést jelentenek a közmédia finanszírozójára, vagyis ránk adófizetőkre. Valahol, még az elején, az intézmények kötelező „házasságkötési aktusa” körül olvastam, hogy 2011-ben ~1000 fős leépítés szerepelt az üzleti tervben, amit már, ahogy látom 2025-ben nem is terveznek, mert félnek a jelenlegi vezetők.
3. A válság legbiztosabb jele a változatlan, állandósuló 1 %-os közönségarány.
   Az egyre romló közönségarányt az innováció, a marketing, a kommunikáció, a reklám hiánya, a műsorstruktúra alapvető változatlansága, a költségek rejtélyes növekedése, az ellenőrzés hiánya… és még számtalan hiányosság, de legfőképpen (jóhiszeműen) a vezetés hozzá nem értése okozza és ezek jelentik a legfontosabb válságjeleket.
4. Veszteséges gazdálkodás.
   Az MTVA ezekkel a gyengekezű és befolyásolható, hozzá nem értő vezetőkkel és az évközi politikai kívánságok teljesítésével képtelen pénzügyi fegyelmet tartani
5. Az MTVA nem ismeri sem az innovációt, sem a változtatás fontosságát. A vezetéstudomány nyelvére fordítva fél az szervezeti (ellenzéki) ellenállástól, csak a helyzethez alkalmazkodó stratégiát ismeri. Ami nem valódi stratégia.
6. Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy az MTVA-nak nincs vagy nem elérhető a stratégiai terve! A változásokat nehezen fogadó környezet (ez a szakmai hozzá nem értés), a megmerevedett szervezetekben és szerkezetekben követhető nyomon, amelyek édektelenné teszik a közmédia műsorait.
   A közmédia pang. Mozdulatlanságát semmi nem zavarja, mert az évi beszámolókat mind a Felügyelő Bizottság, mind a Méditanács bármit tartalmaz is az, elfogadja.
   A Duna Médiaszolgáltató Zrt. egyik fő feladata lenne a közmédia műsorstruktúrájának megújítása és ellenőrzése. Vajon e feladatok helyett mit csinál ez a cég? Erre a kérdésre tudom a választ: Lajos Tamás filmjeit finanszírozza, az MTVA-n keresztül.
   Vagy esetleg home office-ból Lajos Tamás irányítja a közmédiát?
   Lajos Tamás Altorjai Anita férje (Altorjai Áder János volt köztársasági elnök volt sajtófelelőse, jelenleg a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezérigazgatója). Egyébként Lajos Tamás Sárkány Kabul felett és a Ma este gyilkolunk filmjét az állam dotálta, de nem a szokványos úton (pályázat stb.), hanem ügyes trükkel, úgy csinálták meg, hogy az MTVA fedezte a költségeket.
7. Az MTVA-nak nincsenek más tervei sem. Gyakorlatilag egyik napról a másikra él, tervek, jövőkép nélkül. Ezt a fajta válságkezelést nevezi a vezetéstudomány együttélés politikának. Hatékonynak nemigen nevezhető a válságkezelésnek ez a módja, hiszen a kedvezőtlen állapot megcsontosodását, az idő gyógyító erejében való bizalmat jelenti. Az a tapasztalat azonban, hogy a meg nem oldott válság utáni állapot sokkal kedvezőtlenebb lesz a kiinduló válsághelyzetnél. Mélyebb szakadékokból kell kimászni, rosszabb állapotok jönnek létre mint a válság kezdetén. Növeli a válság elviselési hajlamot az is, hogy alacsonyabb a kockázata, mint az igen munka- és felelősségigényes válságkezelésnek.
   Az együttélés a válsággal általában kényelmesebb mint a beavatkozás.
   A végkifejlet azonban valóban a véget jelenti, a szervezet abszolút csődjét, majd megszűnését. Az együttélés általában annak a következménye, hogy nincs megfelelő válságkezelő személy vagy stratégia. Ha a vezetés oldaláról vizsgáljuk a válságot, akkor a tudomány arra mutat rá, hogy egyértelműen és alapvetően személyes, vezetési (leadership) kihívással állunk szemben.
   Ebből adódik az a következtetés, hogy sem az NMHH, sem az MTVA, sem pedig Duna Médiaszolgáltató Zrt. eddigi vezetői nem alkalmasak, vagyis alkalmatlanok a feladatra. Mivel fogalmuk nincs a média mibenlétéről, a közönségigényről, a közszolgálati feladatok megvalósításáról, a válság jelenlétéről, a válság megnyilvánulási formáiról, különösen nem tudnak mit kezdeni a válságkezelés leadership kihívásaival. Szomorú.
8. Hogy a hiányzó tervek kapcsán mire gondolok?
   – stratégiai terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – kommunikációs stratégia, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – üzleti terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – pénzügyi terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – marketing stratégia, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – humánpolitikai terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – tűzvédelmi és katasztrófatervek, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – informatikai összeomlási tervek, (Egy ilyen című anyagot találtam, de erről kiderült, hogy nem az, idézem: „Az MTVA informatikai összeomlási tervek: Az MTVA informatikai összeomlási tervei közé tartozik a mesterséges intelligencia-szolgáltatások bevezetése, amelyek célja a részleges vagy teljes munkafolyamatok hatékonyságának növelése.”
   – kiürítési tervek, az MTVA-ban ilyen nem létezik
   – járványok kitörésekor alkalmazott tervek az MTVA-ban ilyen nem létezik
   – és még sorolhatnám tovább.

Sem a NMHH-nak (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság), sem a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-nek, sem az MTVA-nak nincs stratégiai terve. A terv iránt érdeklődőt a Duna Médiaszolgáltató átirányítja az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) Közszolgálati Kódex oldalára, ahol 9 sort szánnak az általános (!) stratégiai tervre. A konkrétumokat pedig az érdeklődő szedje össze az NMHH, a Duna Zrt. és az MTVA oldalairól. Ezt írják:

„…publikált közszolgálati törvényi kötelezettségeknek megfelelő dokumentumokban (éves jelentések, közszolgálati kódex) találhatóak meg, amelyek a média működését szabályozzák”.

Ez a nagyképűség, amit túlélési technikának is nevezhetünk jellemző az egész közmédiára. A médiatörvény általánosságoktól hemzsegő szövegét másolják mindenhová, csak nehogy bármilyen konkrétumok leírásával számonkérhetőek legyenek bármiért.
Több ez mint nagyképűség, ez hozzá nem értést, szakmaiatlanságot és bizonyosfajta félelmet is tükröz. Félelem attól, hogy kiderül, hogy a király meztelen.
Mert az illetékes kormánytagok előtt pávatáncot járó médiavezetők színorgiában gazdag tollai alatt semmi nincs.
Ezt a semmit adják el milliós fizetésekért, bejárva, egymást váltogatva a hazai média minden vezetői posztján. Volt olyan vezető az MTVA élén, aki évről évre milliárdos veszteségeket termelt, az állami juttatás mellett több milliárd hitelt vett fel, s a cég fizette a milliárdokra rugó kamatokat, de mind a Méditanács, mind pedig a kormány évről évre bizalmat szavazott neki, és mint a katonatiszt kifizette a sokmilliárdos veszteségeket. Hogy miért? Mert politikailag a kormány számára elfogadható volt.

9. Az MTVA kínosan egyedül van a médiatérben. A TV2 nevű kereskedelmi adó az egyedüli, az elnök, Vaszily Miklós TV2 elnök miatt, aki egykor az MTVA olyan vezérigazgatója volt, aki szóba áll, kvázi együttműködik a közmédiával.
10. A közmédia – jobb híján – saját magát díjazza, sem a MÚOSZ, sem pedig a nemzeti MÚOSZ nem foglalkozik a közmédiával.
11. Az MTVA vezetése nem érintkezik alkalmazottjaival, nincsnek tájékoztató gyűlések, összejövetelek, találkozások a vezetőkkel, a nemlétező kommunikációs stratégia jegyében… stb. A vezetés nem osztja meg sem a dolgozókkal, sem a közönséggel az éves feladatokat, stratégiai műsor-irányokat. Ugyanis nincs mit megosztani!
12. Az MTVA-nak nincs semmilyen kommunikációs kampánya, az egy Jónak lenni jó! kampányon kívül.
13. Az MTVA-nak viszont van 2200 fő körüli munkavállalója. A közszolgálati médiumok egy kalap alá kényszerítésekor 2010-ben azt az ígéretet tették (kormány, MTVA, Duna Zrt.), hogy 1000 fővel csökkentik a létszámot. Ez a csökkentés 2025-ig nem történt meg. Az MTVA költségvetésének évenkénti hiánya, az MTVA elkényelmesedése (ma már ott tartunk, hogy minden feladat minden részegységére külön embert foglalkoztat a közmédia, pl. 10 fős stáb Brüsszelben, akikből átlagban egy héten egy alkalommal van egy 1-2 perces feladata egy-egy embernek, a többiek vezető szerkesztőként, főszerkesztőként fejenként havi 10 millióért figyelik, ellenőrzik az egyetlen dolgozó ember munkáját). De a jól fizető állások közé tartozik az MTVA-ban a fodrász, a takarító, a sminkes és a hivatásos tapsoló közönség tagja is… stb.

Központosítás: A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás.

– Átláthatóság: Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.

– Hatékonyság: Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással. Az almát (rádió) és a körtét (televízió) nem lehet úgymond összehangolni, hiába a politikai akarat. Még a fényképezett rádióműsorok kameráit mivel tudom összehangolni?

– Finanszírozás biztosítása: Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.

Befejező értékelés, tanulságok

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2010-es indulásakor több, nemes és hasznos cél fogalmazódott meg mind a kormány, mind pedig a közmédia vezetői részéről.

15 év után nem érdektelen feltenni a kérdést, hogy a közszolgálati médiumok (Kossuth Rádió, Petőfi Rádió, Bartók Rádió, valamint a Duna TV, az MTV és az MTI) összevonása után vajon maradéktalanul teljesültek-e az előzetesen meghirdetett és elhatározott célok, az állam, a kormány, a közmédia, a 2010. évi médiatörvény és a közönség érdekei, kívánságai szerint.
Nézzük sorban a tételeket:

Központosítás az átláthatóság érdekében:
A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás. Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.
A többszintű, kezdetben a több mint 3000 fős munkatársi gárda irányítása komoly feladatot jelenthetett volna a vezetésben, szervezésben gyakorlott szakemberek számára is. De nem ezek a szakemberek kerültek vezető pozíciókba. Sem a Médiatörvény, sem pedig a médiumok szervezeti és működési szabályzatai nem tisztázták a felelősségi, irányítási, döntési, hatalmi jogköröket, de legfőképpen a műsorokért vállalt felelősséget sem.
Feltűnő, hogy az új szervezet (MTVA) nem használja ki a közmédiumok fundamentumait, az évtizedek során készített és az archívumokban pihenő kulturális, politikai, irodalmi, színházi, közéleti kincseket, műsorokat. Kaotikusan keverednek a belső és külső gyártású műsorok, és áttekinthetetlenné duzzadt a befejezetlen műsorok közel 15 milliárd forintos állománya.
A legnagyobb baj azonban az, hogy a központosítás bürokratikussá tette a közmédiát. A szervezet is óriási, bürokratikus és jószerével átláthatatlan.
Ma már nem a Médiatörvényben és a közszolgálati kódexben leírtak szerint tagozódik a szervezet, hanem a mindennapi gyakorlat tette eklektikussá valamelyest „élhetővé”, működőképessé őket. Dunát lehet rekeszteni a triplikált vezető szerkesztőkkel, a legkülönbözőbb szintű vezetőkkel. Ez azért érdekes, mert a közönség nem érzi, hogy lenne bármi fajta ellenőrzés a műsorok átvételekor. Súlyos beszédhibák, magyartalan fogalmazások, buta, a médiamunkás számára is érthetetlen szóhasználatok, primitív szavak a „jópofaság” jegyében borzolják a kedves hallgató, néző idegeit. Nem ellenőrzi a munkát senki.

A hatékonyság is a célok között szerepelt. Ezt írják: „Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással.”
15 év beszámolóin (mérlegeken) rágtam át magam, de a nyomát sem találtam a hatékonyságnak. Pazarlás, felesleges beszerzések, bugyuta műsorok rongálják az amúgy sem felsőfokú műveltséggel rendelkező közönség látó- és hallószerveit.

Finanszírozás biztosítása: Idézet: „Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.” Ez úgy hangzik, mintha ajándékként vagy könyöradományként biztosítaná a magyarok számára a közmédiumok folyamatos működését az állam és az MTVA.
Az ún. közszolgálati médiaszolgáltatási díjat a NAV szedi be, pontosabban szedte be, amíg a kormány a COVID járvány miatt fel nem függesztette. Vajon miért? Tanulmányért kiált a kérdés: Mi köze van a COVID-nak a közszolgáltatási díjhoz?

Befejező gondolatok
A közmédia minden évben veszteségesen működik, magas gyártási és bérköltségekkel, és elhanyagolhatóan alacsony piaci bevételekkel. A legnagyobb kiadási tétel minden évben az MTVA saját működésére elhasznált sok milliárd forint.
A közmédia (MTVA) 2017-ig jelentős hosszú lejáratú hitelállománnyal működött. Ezek több évre előre terhelték a mérleget. A hitelállomány egy része még a 2010 előtti időszakból származott. A kamatterhek és törlesztések folyamatosan rontották az eredményt.

2017-ben a hosszú lejáratú hitelek eltűntek (gondolom a kormány vagy egy állami háttérintézmény tüntette el ezt a hitelfajtát), de a működési hiány nem.

A napi működés finanszírozásához rövid lejáratú forrásokra volt szükség, ezért a rövid lejáratú kötelezettségek megugrottak. Ez azt jelenti, hogy a közmédia likviditási helyzete romlott, a hosszú távú adósság eltűnése nem oldotta meg a működési problémát, csak átrendezte a mérleget.
A régió közmédiái és az MTVA
A régióban is instabilnak számít a hazai közmédia-finanszírozási modell. A többi közmédia stabil, kiszámítható, évről évre hasonló eredményt produkál — jellemzően néhány millió eurós plusz vagy mínusz. Tehát van példa a közel nullszaldós működésre. Sehol máshol nincs olyan éles, konstrukciós eredményugrás, mint az MTVA-nál 2020-ban (+20,5 milliárd Ft). A trend egyedülállóan instabil a régióban.
Az MTVA eredményei extrém kilengéseket mutatnak: 2010–2018 között nullszaldó közeli működés, 2019–2022 között példátlan milliárdos nyereségek, majd 2023–2024-ben többmilliárdos veszteség. Ez már önmagában jelzi: az MTVA eredményei nem a 2010-es médiatörvényben rögzített működési logikát, hanem finanszírozási konstrukciókat tükröznek, míg más országokban a közmédia eredményei a stabil, törvényben rögzített finanszírozási modellből következnek.

A közmédia nem piaci szereplő
A közmédia bevételeinek 80–90%-a központi költségvetési támogatás. A reklám- és piaci bevételek marginálisak. A bevételi oldal nem ösztönöz hatékonyságra, mert a működés nem függ a piaci teljesítménytől. Mint ahogy a közmédia működése nem függ az MTVA irányításának szakmai tartalmától, műsorrendjeitől, az MTVA és médiumai, valamint a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezetőinek hozzáértésétől sem. Egy nyolc általánost végzett olvasott és tájékozott, alap-intelligenciával rendelkező ember/emberek is el tudnák látni a vezetői feladatokat. Mivel a Médiatanács, de az Országgyűlés is ellenszavazatok nélkül szokta elfogadni az MTVA éves beszámolóit, legyen az 20 milliárdos nyereség, vagy 10 milliárdos veszteség vagy 14 milliárd 457 millió forint összegű befejezetlen műsorállomány.
Nincs felelős, nincs számonkérés, az MTVA vezetőjének jár a havi 4 milliós munkabér.

Elvileg a közmédia működésének egyik gyakorlati következménye a 2011-es átalakítás után:
– a tartalomgyártás és a műsorszolgáltatás szétvált (MTVA → gyárt, Duna Médiaszolgáltató → sugároz). A gyakorlatban azonban ez nem így van. Csak a Médiatörvény betűi szerint megrendel és sugároz bármit is a Duna Médiaszolgáltató Zrt., vagyis fügefalevél a felesleges szervezet álcázására.

A veszteség nem kényszer, hanem a modell természetes mellékterméke. A gazdasági eredmény nem cél, csak számviteli eredmény. A gazdasági racionalitás másodlagos.

A veszteség „beárazott” működési mód, hiszen a rendszer nem arra van tervezve, hogy nullszaldós legyen. A veszteséget a költségvetés minden évben „felszívja”. A veszteség nem hiba, hanem a modell része.

A tanulmány folytatódik majd a közmédia műsorszerkezetének és szakmai működésének elemzésével.

Budapest, 2026. január 6.
Dénes Gábor István

A közmédia beszámolóinak elemzése_2010_2024

A csatolt kiegészítő, magyarázó melléklet tartalma

1. A közmédia szervezete 2010-2025 (1.- 3. oldal)
2. Politikai‑intézményi kontextus (4.– oldal)
3. A közmédia csatornarendszere (5.- 9. oldal)
   4. 2010. év beszámolójának főbb megállapításai (10. – 11. oldal)
   5. Elemzés a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) 2010. évi beszámolója alapján. (11.- 13. oldal)
   6. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2010–2011. évi gazdálkodásának összehasonlító elemzése (13. – 16. oldal
   7. Hogyan változott az MTVA költségvetése 2011 után 2011–2013-ig, amikor Böröcz István volt az MTVA vezérigazgatója (16. -17. oldal)
   8. MTVA – Mire és mennyit költöttek 2013-ban? (2011–2013 Böröcz István vezérigazgató) (17. – 19. oldal)
   9. MTVA összesített hitelállománya hitelállománya 2013–2015 (Szabó László Zsolt MTVA vezérigazgató) (19. – 20. oldal)
   10. A 2017. év nagyon fontos fordulópontot jelentett az MTVA pénzügyi történetében. Vaszily Miklós az MTVA vezérigazgatója 2015-2018-ig (20. -21. oldal)
   11. MTVA hitelállománya 2018-től. Papp Dániel vezérigazgatói működésének kezdete (21. – 22. oldal)
   12.  MTVA hitelállománya 2019-ben (Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója, 2018 →) (21.-22. oldal)
   13. MTVA kötelezettségszerkezetének alakulása (2021 → 2024) (22.-23. oldal)
   14. 2022.évi beszámoló (24. – 35. oldal)
   15.  MTVA 2022. évi költségvetési kiadások – Teljesítés összefoglaló (28. – 35. oldal)
   16. MTVA 2024 – Pénzügyi összkép (35. – 41. oldal)
   17.MTVA 2024. évi beszámoló – Szöveges vezetői összefoglaló (38.- 42. old.)
   18. Finanszírozási modell: a közmédia nem piaci szereplő (43. oldal)
   19. Mi történt 2017-ben? – A hosszú lejáratú hitelek átvállalása (44. – 45. oldal)
   20. Mi az az „elkészült műsortartalék”? (45. – 49. oldal)
   21. MTVA eredménytrend 2010–2024 között (50. – 54. oldal)
   22. MTVA – bértábla (vezetők és beosztottak) (55. – 58. oldal)