Ugrósdy Márton helyettes államtitkár, politológus, stratégiai tanácsadó butaságai 1. rész
Ugrósdy Márton (1984) politológus, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára, a Miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének titkára.
A helyettes államtitkár úr cikket írt a Kommentár c. negyedévente megjelenő folyóirat 2024/3. számában, Változó világrend – magyar szemszögből címmel.
Elkerülendő a vádat, hogy bizonyos szövegrészt kontextusából kiragadva idézek, a teljes szövegkörnyezetet másolom ki a cikkből. Ezért az Ugrósdy-cikk elemzését több részben adom közre. A szó szerinti idézeteket piros színnel jelölve választom el a saját véleményemtől.
1. A lap 5. oldalán A világgazdasági erőegyensúly megváltozása alcím alatt írja a Miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének titkára:
„Bár a világgazdasági egyensúly változása évtizedek óta az egyik legnépszerűbb téma a nyugat alkonyáról elmélkedő gondolkodók körében, valójában a gazdagságot és az egyéni jólétet (közgazdászul hasznosságot, utility) a mai napig nehéz számokkal kifejezni, ezért is csalóka minden globális statisztika, legyen az vásárlóerő-paritáson számolt nemzeti össztermék vagy a globális boldogságindex. Ugyanis ahogy az egyes embereket, úgy az egyes nemzeteket is más boldogítja: míg az ukránok és az oroszok örömmel halnak meg a hazájukért a lövészárkokban, addig a kínaiak százmilliói a fogyasztásba menekülnek a kilátástalan demográfiai folyamatok elől, a részvények tőzsdei értékének változása pedig legalább annyira elszenvedője az online trendeknek, m int a megjelenített cégek valódi gazdasági teljesítményének.”
Amennyiben a cikkíró „a nyugat alkonyáról elmélkedő gondolkodók” említésekor Oswald Spenglerre és fő művére, a történetfilozófiai, szellemtörténeti, a kultúrköröket elemző A Nyugat alkonya c. műre gondol, akkor rosszul teszi. Mivel az 1919-ben megjelent műnek semmi köze nincs a világgazdasági egyensúlyhoz. A mű valóban jelentős hatást gyakorolt a 20. század gondolkodóira. Különösen a filozófusokra és az irodalmárokra, Szerb Antal például lelkesedett érte. De azért is mert Spengler Goethe és Nietzsche eszmei örökösének is tekinthető.
Hogy Spengler történetfilozófiája ma mennyire elfogadható, „ezen vitatkozzanak a történettudósok” – szögezhetjük le Szerb Antallal.
Ma már azonban csak a mű címével dobálózik szinte mindenki, valljuk be, tudálékosan, olyan stratégiai tanácsadók is mint pl. Ugrósdy.
Ugrósdy azonban a fals gondolatmenetét tovább görgeti, ugyanis olyan témába piszkál bele, amihez jól érzékelhetően egyáltalán nem ért. Nem tudom milyen céllal, de megpróbálja összehozni a gazdagságot (vajon melyik ország gazdagságára gondol a költő?), a hasznosságot és a globális boldogindexet: „valójában a gazdagságot és az egyéni jólétet (közgazdászul hasznosságot, utility) a mai napig nehéz számokkal kifejezni” panaszkodik Ugrósdy.
Kiábrándítom a szerzőt, de nem próbálom edukálni (bár én sokkal jobban szeretem a tanítani szót, de az elegáns politológus körökben újabban az edukál dívik!), hisz, hogy mérhetem én magam a magas Miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének titkárához? Sehogy. Hozzá képest egy senki kis magyar, öreg, de szakmáját és az igazságot szerető újságíró vagyok/voltam. Tehát:
a) A jólétnek (közgazdászul hasznosságot, utility) semmi közvetlen kapcsolata nincs a hasznossággal.
b) E három fragmentumnak (gazdagság, jólét, globális boldogságindex) hatalmas szakirodalma van, számokkal, táblázatokkal, kimutatásokkal… stb.
Vagy tanulmányozza őket a titkár úr, vagy szíveskedjék nem használni a nem ismert fogalmakat.
c) a kínaiakról később írok majd néhány tényt
d) Vallomással tartozom. A titkár úr e mondatát nem értem (szerintem ő sem):
„… a részvények tőzsdei értékének változása pedig legalább annyira elszenvedője az online trendeknek, mint a megjelenített cégek valódi gazdasági teljesítményének.”
A titkár úr így folytatja tudományos fejtegetését:
„Ugyanis ahogy az egyes embereket, úgy az egyes nemzeteket is más boldogítja: míg az ukránok és az oroszok örömmel halnak meg a hazájukért a lövészárkokban, addig a kínaiak százmilliói a fogyasztásba menekülnek a kilátástalan demográfiai folyamatok elől, a részvények tőzsdei értékének változása pedig legalább annyira elszenvedője az online trendeknek, mint a megjelenített cégek valódi gazdasági teljesítményének.”
Bevallom e sorokat olvasva az is felmerült bennem, hogy nem hiszem, hogy a normalitás állapotában vette papírra gondolatait a titkár úr?
Valószínű, hogy nem egy helyről tájékozódunk. Vajon a titkár úr melyik hírcsatornán, bármilyen média-felületen lát örömmel meghaló ukránokat és oroszokat?
De látta, Uram bocsá, olvasta (?) valaki a Kommentár c. folyóirat bármelyik munkatársa ezt a cikket?
Ha igen, akkor nagyon nagy bajok vannak a lapnál, ha nem, akkor ez a még nagyobb bajok jelzése.
Ez a cikk ugyanis hitelteleníti a lap eddigi magas színvonalú munkáját.
A Kommentár c. lap szerkesztői L. Simon László, Szalai Zoltán,
szerkesztőbizottsága: Czibere Károly, Dezső Tamás, Hegedűs Zoltán, Karácsony András, Lánczi András,
olvasószerkesztője: Uri Dénes Mihály,
főszerkesztője: Békés Márton.
Uraim!
Önök – Békés Márton főszerkesztő szerint – egy un. konzervatív forradalom jövőbeni megvalósításához adták/adják a nevüket.
Az ukrán nácizmus, az EB kommunista, maoista, hazug, korrupt központosító törekvései,
az USA demenciája a szélsőliberalizmus és a neomarxizmus, a kaotikus világ felé terelte a világ monetáris, gazdasági, kulturális, politikai központját.
Hazánk fideszes EP-képviselői stadionépítéssel, szőlészettel, borászattal és magánvagyonuk gyarapításával voltak az elmúlt öt évben elfoglalva.
Ahelyett, hogy az oly sokszor hangoztatott konnektivitás jegyében ápolnák személyes, de magyarország-központú európai kapcsolatainkat.
Beszámolt valaki is a nagyközönségnek a júniusi választások előtt az öt év alatt végzett munkájukról?
Nem. „Pofára” szavaztunk, ki kinek szimpatikus…
A köztudottan zsidó és homoszexuális amerikai nagykövet partikat ad azoknak, akik bármilyen rossz szót kiejtenek a szájukon magyar hazájuk ellen. Iskolákat látogat, diákokat támogat amerikai pénzből, bejelentkezik beszélgetésekre minisztériumokba… stb.
Ő terjeszti az „igét”!
Mi CPAC-eket rendezünk a saját pénzünkből szinte már a világ minden táján!
EREDMÉNY NÉLKÜL! Sajnos nem lett jobboldali Európa 2024. júniusában, de nem biztos, hogy az lesz majd novemberben az USA sem.
Most pedig kiderül, hogy az Orbán Viktor által Tusványoson elmondott Nagy Magyar Stratégia tervezői, kidolgozói között ilyen agytröszt tagok vannak, mint a cikk írója? Szégyen.
Ugrósdy butaságainak elemzését folytatom…sajnos több rész lesz.
Dénes Gábor István