Küldetés

Informál. Kulturál (nincs ilyen magyar szó). Szórakoztat. – A közös élményeken keresztül.
(Ki akarja, teszi mindezt? Hiányzik az alany.)

Magyarországon egyedül a Közmédia (kisbetűvel írjuk, mert nem tulajdonnév) képes a jelentős közösségi események közvetítésével, a fontos közéleti kérdések megvitatásával a valódi társadalmi egység (nincs olyan, hogy valódi társadalmi egység, ugyanis vagy van, vagy nincs) megteremtéséhez hozzájárulni.
Ez a mondat egyébként több okból sem igaz! A kereskedelmi médiumok is képesek jelentős közösségi eseményeket közvetíteni, és kérdéseket megvitatni is! Sok szervezet „hiszi”, hogy képes erre. Véleményem szerint a közmédiának nem feladata általában a társadalmi egység megteremtése. Ez a politikum céljai közé tartozik (pártok, kormány) és esetleg még a hit, az egyházak primátusa. Olyan tartós (tartós tejet ismerünk!) kulturális alkotásokat (a közmédia nem művészképző, nem alkotásokat, hanem értékeket közvetít, „kegyelmi” állapotban: hoz létre …stb.) hoz létre, amelyek a nemzeti történelem, kultúra és tudomány maradandó értékeit mutatják be újból és újból (hogy kell újból és újból bemutatni??? Kétszer? Háromszor? Hányszor???), közérthetően, frissen (ez a szó ebben a kontextusban értelmezhetetlen, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy egy művészeti alkotás értékeit hogy lehet frissen bemutatni??? Esetleg: kora reggeli műsorban?), kreatívan. Műsoraival eljutva a világkülönböző részén élő magyarokhoz hatékonyan vesz részt a nemzeti közösség összetartásában, erősítésében.

Jövőkép és célok

– Olyan tartalmakat létrehozni, amelyek értéke időtálló, élettartamuk pedig hosszú (a tartalmaknak nincs élettartamuk): gyerekeink és unokáink életét és jövőjét is alakítani fogják (a közmédiának nincs évszázados alakító „hatalma”, hatása.)
– Olyan friss (fentebb már tisztáztuk a szó teljesen értelmetlen használatát ebben a kontextusban), kreatív, élményszerű alkotások (Milyenek az élményszerű alkotások, amelyek megszületését segíteni kívánja a közmédia?) megszületését segíteni, amelyekkel a nézők a világ bármely pontján azonosulni tudnak. (A nézők a világ egyetlenegy pontján sem szoktak azonosulni semmilyen élményszerű alkotással. Ugyanis azonosulni gondolattal, eszmével, érzéssel… stb. lehet. A pszichiátriai deformitásokhoz tartozik, ha valaki egy alkotással azonosul, annak képzeli magát… Lásd még: LMBTQ…)

– Olyan médiaszolgáltatásokat nyújtani a legkülönbözőbb csatornákon, felületeken és eszközökön, amelyek minden magyar embert és a Magyarország iránt érdeklődőket képesek megszólítani. (Rossz hírem van: nincs ilyen médiaszolgáltatás a világon!)

Mindezek nagyban meghatározzák és formálják, hogy mit gondolunk magunkról, és mit gondol rólunk a világ. Így a Közmédia a jövőben az informálás, a szórakoztatás és kultúránk fenntartása (sok mindent, de az informálást, a szórakoztatást és a kultúrát nem lehet és nem is szoktuk fenntartani!!!) révén a közös élményeken keresztül minden magyar ember számára a legfontosabb, életminőséget javító köz-szolgáltatás szeretne lenni. (E szavak egy küldetéstudatos szervezet szavai, de a szervezethez egyáltalán nem kapcsolódó téveszmés célokkal.)

A hazai közmédiát irányító legnagyobb intézményről van szó, hiszen az SZMSZ-ben is ezt írják:

„…egyedüli letéteményesévé vált a magyar közszolgálati médiaszolgáltatásnak”.

Ezért érdemes, sőt (az esetleges okulás végett!) kötelező egy rövid összegző véleményt írni a fentiekről: szóhalmozás, átgondolatlan szópufogtatás, a szavak, fogalmak jelentésének pontos ismerete nélkül. Szöveg érték nélküli tartalommal. A közmédia többet érdemelne.

A közmédia műsorai

A műsorok részletes elemzése helyett csak néhány, a legjellemzőbb, a kulturális hegemónia szempontjából is fontos tendenciára hívnám fel a figyelmet.

De előbb részletesebben a Petőfi Rádióról és TV-ről. Idézet az MTVA honlapjáról:

„Petőfi Sándor az első magyar ember, aki bebizonyította, hogy a rock and roll nem egy tánc. Ízig-vérig magyar volt, aki életét adta a hazáért. Mi ez, ha nem rock and roll?“ – fogalmazott korábban Béli Ádám.

Az M2 Petőfi TV és a Petőfi Rádió csatornaigazgatója kiemelte, a Petőfi-emlékév lehetőséget teremt megszólítani az örök lázadó és értékkereső ifjúságot, valamint arra, hogy Petőfi, a rocksztár lehessen a 21. század fiataljainak ikonja.

Történelmi megújulás előtt az M2 Petőfi TV és Petőfi Rádió | mtva.hu

A Ridikül c. magazinműsor is tájékoztatott, illetve fokozta az izgalmakat imígyen:

„Egész Európában egyedülálló lesz a megújult Petőfi Rádió”

Egész Európában egyedülálló lesz a megújult Petőfi Rádió | Ridikül (ridikul.hu)

Részlet a történelmi és egyedülálló európai megújulás magyarázatából:

„A rádió és a televíziós csatorna újító, fiatalos szellemben frissült fel, amit a márkaarc, Petőfi Sándor forradalmi, kreatív és értékteremtő munkája inspirált. Az MTVA és a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen készül a 2023-as évre Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára, ennek előszele a 2021-es, őszi megújulás.”

A kulturális hagyományok megőrzése miján pl. Petőfi Elektrik c. műsorral is szórakoztatják a nagyérdeműt a Petőfi Rádióban. Ide kívánkozik, hogy a Duna Zrt. mit tart saját küldetésének (az én színezésem nélküli szövegben):

„Olyan tartós kulturális alkotásokat hoz létre, amelyek a nemzeti történelem, kultúra és tudomány maradandó értékeit mutatják be újból és újból közérthetően, frissen, kreatívan.”

A Petőfi Rádió 2021-ben elkezdett és idén is folytatódó megújulása valóban „történelmi”. Ugyanis ilyen szellemi mélységben még soha nem volt hazánk második rádióadója. Én szégyellem magam, hogy valamikor ennek az adónak az adófőszerkesztője voltam.

Szórakoztatni sokféleképpen lehet, és kell is. Zenével főként. Tele van az éter és az internet jó, néha egészen jó zenei rádióadókkal, műsorokkal. Rádiós koromban (20 év) amikor hangjátékot vettünk fel a stúdióban a megboldogult és szeretve tisztelt Turián György rendező barátommal, akkor ő mondta egy-egy színész szövegmondására, hogy: mache, vagyis csinált, nem természetes. Ez a „csináltság” többszörösen vonatkozik a mai és a tervezett Petőfi Rádióra. A közmédia is működtethet(ne) fiataloknak szóló zenei rádió- és tévécsatornát, de más névvel, más arculattal. Petőfi Sándor lényét, költészetét, nemzeti elkötelezettségét ráhúzni, erőszakkal rászuszakolni egy penetráns, fiatalosnak mondott, újítónak titulált gondolat érdekében egy XXI. századi rádióadóra?! Petőfi Sándort márkaarccá tenni, halálát és a rock and rollt összekapcsolni, mindezt a közmédia csatornaigazgatójától?! Valóban, itthon és Európában is egyedülállóan primitív.

Az „ötlet”, gondolom végig járta a közmédia 14 vezetői szintjét! Senki nem volt, aki e bonyolult vezetési rendszerben azt mondta volna „halkan”, hogy állj, azért ezt mégsem?! A vezetés

„cselekvésgondolat meghatározása mások számára, úgy, hogy azt az érintettek sajátjukként hajtsák végre” (Szabó László, 1967).

Ebben az esetben sajnos maradéktalanul végrehajtottak egy szégyenletes és nagyon rosszul kommunikált cselekvésgondolatot. Petőfi Sándor, a nemzet költőjének neve márkaarc lett, „csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé” (József Attila). Igen, ez valóban „történelmi megújulás”, és „egész Európában egyedülálló”, a legrosszabb liberál-bolsevista hagyományokat idézi.

A közmédia műsorrendjének jellemzői

A szórakoztatás túlsúlya mellett a közmédia műsorrendjeit a magazinok, a sorozatok, a showműsorok, és showműsorokká gyúrt vetélkedők uralják, a hírműsorokon kívül. De a fenti „Küldetés” szövegben a sok piros szín is jelzi, hogy valami nagyon hiányzik a közmédiából. A nézettségi és hallgatottsági mutatók mindenáron való, de sajnos eredménytelen hajszolása, a kereskedelmi médiumok műsorszerkezeti és szinte minden területen való utánzása (showműsoroknál még a kameramozgások is ugyanazok!), vagy inkább majmolása helyett az értékközpontú stratégia, az erre alapozott műsorrend, és műsorszolgáltatás. Valós és elasztikus (a hazai kulturális trendekhez alkalmazkodó) stratégia és szigorú rend.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincsenek értékes és jó műsorok a közmédiában. Vannak szép számmal, de ezek vagy személyfüggőek, vagy témafüggőek, vagy jófajta hosszan érlelt borhoz hasonlóak.

A kulturális értékeket, a nemzetieket főként, „száműzték” az elit csatornává alakított M5-re a közmédia vezetői. Értékes, izgalmas műsorok ezek.
De valahogy nincs rend, rendszer bennük. Például a História c. műsor ide-oda „ugrándozik” adásonként a történelmi időrendben. Szerintem, az ismeretterjesztést is jobban szolgálná, ha az államalapítástól mutatná be hazánk történelmét.

E csatornán egyébként sikeres a kommunista kulturális hegemónia lebontása. Ez azonban még inkább növeli a néző ezirányú hiányérzetét a tömegkultúra többi csatornájánál.

Általános jelenség az is, hogy többórás magazinokba „rejtik el” a fontos, kulturális értékeket. Például a Retikülbe, vagy a Petress István alapította (Isten áldja érte!) mindjárt 40 éves Napközben c. műsorba, vagy a 35 éves Vasárnapi Újságba, és a 30 éves Vendég a háznál c. műsorba és sorolhatnám a „fiatalabbnál fiatalabb”, jófajta hosszanérlelt borokat idéző műsorokat. A médiafogyasztónak az egész – átlagban 2-3 órás műsort – figyelnie kell tűkön ülve, ha meg akarja találni benne az érdemit, a hasznost, a számára fontos információt. Sok médiafogyasztóról lemond a közmédia azáltal, hogy elvárja a nézőtől, hallgatótól, hogy a néző/hallgató alkalmazkodjon a közmédiához, és nem a közmédia hozzá.

Sajnos, nincs műsorsorozat évek óta napirenden lévő témákról, történésekről. Magazinokban, híradásokban sokat beszéltek a Covid-vírusokról, de nem indítottak sorozatot arról, hogy milyen kórokozó a vírus, hogyan terjed, hogyan védekezzünk ellene stb. Némi túlzással, de szinte minden csatornán van főzőműsor. De az egészséges életmódról, a napi mozgás fontosságáról, a hazai iszonyú emberi zsírtömeg csökkentéséről, a fogyókúráról, a dohányzásról, a drogokról… nincs műsorsorozat. De hiába vártam/várom a modern-kori népvándorlásról, a migrációról szóló sorozatot is. Nem elrejtve valamelyik magazinban, vagy hírműsorban, hanem „kiplakátozva”, meghirdetve és sokoldalúan feldolgozva.

A Duna Zrt. küldetésében meghirdetett „frissességre” is gondolok, ha ajánlom, hogy egy olyan sorozat hasznos lenne mindenki számára, amelyben a 9. században oroszokból, fehéroroszokból és ruténokból létrejött rutén Kijevi Rusz, vagyis Kijevi Nagyfejedelemségtől napjainkig feldolgoznák egy sorozatban a térség történelmét, etnikai, vallási összetételét. Naprakészek, frissek, kreatívok, hasznosak, élményszerűek lennének, lehetnének…
Sajnos, nemcsak a szervezet és a műsorrend vált nehézkessé, de az ott dolgozó médiamunkások is elkényelmesedtek. Nemrég vetítették Carlson Tucker, az amerikai Fox News munkatársának filmjét Magyarországról. Megnéztem. Ennek a félórás filmnek a képanyagából (némi túlzással) többet megtudtam a hazámról, mint a közmédia egy havi műsoraiból. Vajon miért?

Mert ebben a filmben munka van. Rengeteg munka. Sok munkaóra tervezés, stratégia, előkészítés, sok munkaóra vidéken, a helyszíni felvételekkel, sok munkaóra a stúdióban… Smink- és ruha divatbemutató nélkül, fölösleges kameramozgások, járkálások nélkül. Ebben a filmben, a közmédia csatornáival ellentétben nem fehérre maszkírozott műsorvezetők tűzpiros ajkakkal és szögnél is egyenesebb, szálanként beállított hajjal makogják el a leírt, de számukra nehezen felolvasható szöveget. De még mielőtt ezt megtennék, először csak ide-oda járkálnak és mutogatnak, majd hirtelen végig gyalogolnak a stúdión, dübögő cipőjükkel, hogy eljussanak a bemondói asztalig (a néző izgulhat pár percig a közben vetített reklámok miatt, hogy sikerül-e eljutniuk), hogy elmondják a tegnapi híreket. Sokáig nem tudtam, hogy miféle dramaturgiai indíttatásból teszik mindezt, majd rájöttem. A ruhabemutató kedvéért, a stúdió a kifutó, s meg kell mutatni a ruhaköltemények egészét. Majd az urak a begombolt zakójukra figyelnek, a hölgyek a hajuk görbületére és a mind előnyösebb dekoltázsukra. Megértem, nagy munka ez is. Ráadásul még beszélni is kell. Ezt a szakmában vizuális elterelésnek hívjuk. (Ezek után kit érdekelnek a hírek, a nézőhölgyek a ruháról, a nézőurak a dekoltázsról ábrándoznak…)

Némi iróniával a jövőben a tévéműsornak csak nehezen nevezhető fényképezett rádióműsorok után lassan eljutunk oda is, hogy spórolás, dramaturgiai okok, létszámhiány… stb. miatt a köztévé képernyőjén egy fotót néz majd a kedves néző, s ha hallani is szeretne valamit, akkor egy inzertben arra kérik, hogy kapcsolja be a Kossuth Rádiót.

Összegezve: a gyorsan változó világ szükségessé teszi, hogy a közmédia az értékes és jó műsorain túl sokkal innovatívabb legyen, évről évre érzékelhetőbb legyen a befektetett munka, a kreatív gondolat és a marketing. A 2015-ben kialakított szervezeti-, műsorrend és működés fölött alighanem eljárt az idő.