Vázlat Volodimir Zelenszkij ukrán elnök testbeszédéről és verbális kommunikációjáról
„Megtiszteltetés, hogy itt van Zelenszkij elnök úr…” e szavakkal kezdte Donald Trump amerikai elnök az aláírási ceremóniát megelőző sajtótájékoztatót Washingtonban a Fehér Ház ovális irodájában. Az ukrajnai ritkafémek kitermeléséről szóló megállapodás aláírása az első lépésnek tekinthető, legalábbis az amerikai elnök részéről, az orosz-ukrán tűzszünet, a béke felé vezető úton. Zelenszkij ukrán elnök előzetes egyetértésével ült le Trump elnök, J.D. Vance alelnök és Zelenszkij ukrán elnök a washingtoni Fehér Ház ovális irodájában az aláírási ceremónia előtti sajtótájékoztatóra. A megállapodás aláírása, a háború befejezése, mindhárom fél, sőt a világ békére vágyó országai, emberei számára sorsdöntő jelentőségű.
Zelenszkij, mivel ezzel a „szereppel”, feladattal most találkozott először, nem tudott színészi és elnöki rutinjából merítve kiemelni egy viselkedési panelt, nem tudom kész mintát előhúzni sehonnan.
Zelenszkij az elmúlt három év alatt a szó legszorosabb és átvitt értelmében is végig tarhálta a Földet. Olcsó handléként árulta fűnek fának maradék országát, annak nem létező vagyonát. A nemzetközi sajtó információi szerint eddig csak a híres ukrán fekete földet, a csernozjomot sikerült „értékesítenie”. A lakosság legalább harmada elmenekült a háború elől. Külföldi, főleg amerikai és európai uniós anyagi segítség nélkül az ország egy napig sem tudna működni.
Erőszakosan és átéléssel játszotta az áldozat szerepét, lett légyen bárhol is a világban. Úgy mintha neki és náci hordáinak semmi köze nem lenne az oroszok támadásaihoz, az ócska és aljas kisstílű stiklikhez, az európai energiaellátással való „játszadozáshoz”…
Valószínű ő is azokhoz a kufárokhoz tartozott volna, akiket Jézus kizavart a Templomból.
Trump bevezető szavai alatt Zelenszkij próbált érdeklődő arcot vágni, időnként bólogatni, kezeit összekulcsolni, kezeivel babrálni, szinte állandóan váltogatva a mozdulatokat.
A feszültség, az idegesség jelei ezek. Ha a lábával tette volna mindezt, akkor a nyugtalan láb szindrómával „küldeném” orvoshoz.
Zelenszkij tettei, feszültségei és viselkedése azonban súlyosabb zavarokra vezethetők vissza. A maga nemében ismert és elismert sorozatszínészből, komikusból hirtelen államférfit csinált a globális liberális világhatalom, élén az USA birodalommal. Kezes bárányra volt szükségük, s erre a legalkalmasabb az orosz zsidó családból való Zelenszkij volt. Orosz származása miatt azt várták tőle, hogy véget vet a régóta húzódó ukrán-orosz konfliktusnak.
Neurotikus magatartásának tehát bőven volt/van oka.
Amikor Trump elnök a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy „sikerült egy nagyon tisztességes megállapodásra jutnunk és izgatottan várjuk, hogy belekezdjünk a munkába…” akkor Zelenszkij egyre érdeklődőbben figyelte az amerikai elnököt, kezeit tördelte, arcmimikája azt árulta el, hogy először hall ezekről a tervekről, eseményekről. Trumptól ellenkező irányba nézett, majd hosszan a földre, utána a távoli semmibe, mint például egy Csehov-drámában a főhős, majd szomorúság jelent meg az arcán, orrát piszkálta. A feszültséggel teli érdektelenséget nem volt nehéz észre venni egész lényén.
Zelenszkij nem ahhoz szokott 2019-től, elnökségének kezdetétől, hogy mások határozzák meg teendőit. Hatalmas EGO-ja elnökként tovább növekedett. Kicsinyes én-je viszont kötődött/kötődik a megszokotthoz, az őt ajnározó környezetéhez, az Európai Unió liberálbolsevista vezetéséhez, a gonosz, a sátán elleni harcát támogató liberális államok, szervezetek vezetőihez. Ez a „kicsinyes én” alapvetően élvezte/élvezi a hazáját ért fájdalmakat, kunyeráló énjének eredménytelenségét, világ másik felének megvetését. Élvezte, megszokta, hogy neki mindig igaza kell hogy legyen. Felfuvalkodott személyisége mélyítette áldozati szerepét, a sebek nyalogatását, a biztosítékok utáni sóvárgását, az elismerés elvárását, annak adása helyett.
Semmit nem tudok szexuális életéről. Az azonban feltűnt, hogy akár a francia elnökkel, vagy a brit miniszterelnökkel való találkozásai ölelkezés-cunamit indítottak el.
Míg Ursula von der Leyen, az EB elnök asszonya jól érzékelhetően szívesen ölelte, csókolta volna hevesebben is, de Volodimir ezt nem viszonozta.
Trump dicsérte a bátor ukrajnai katonákat, az ukrán elnök nagyszerű munkájáról is beszélt.
Megismételte, hogy „Megtiszteltetés, hogy itt van…” Ma ebéd után az Északi-szárnyban alá fogják írni a háború végét jelentő megállapodásokat és még több más kérdésről is szót váltanak.
„Igazán izgalmas pillanat lesz, amikor véget érnek a harcok…” mondta Trump elnök. Zelenszkij alig látható, szinte leheletnyi, nem akaratlagos tagadó fejmozgása (2 perc 55 másodpercnél) elárulta a Trump-kijelentés jövőjét, az erőltetett fakír arcú ukrán elnök valódi szándékát.
Úgy köszönte meg a meghívást, hogy egyrészt ismét a saját és országa áldozati szerepét hangsúlyozta: „…ez a dokumentum az első lépés lesz, Ukrajna, népünk és gyermekeink valós biztonsági garanciái felé…”, másrészt az ilyen tárgyalásokon szokatlan módon, új témát nyitott, nem arról beszélt amiről kellette volna. Egy előkészített dokumentum aláírására gyűltek össze, és nem az Ukrajnának nyújtandó plusz biztonsági garanciák megtárgyalására. Az volt a néző érzése, hogy újabb és újabb kéréseit akarja a legnagyobb nyilvánosságot ki- és felhasználva az amerikai vezetőkkel elfogadtatni.
Majd Putyint gyilkosnak és terroristának minősítette. Ritkán nézett Trump elnökre. Ha igen, akkor csak rövid ideig, majd elfordította a fejét és a „színpadról”, a foteljéből a közönségnek, a kameráknak játszott. A hazudós gyerek viselkedése ez, amikor a csínytevése miatt nem mer a nagyok, a felnőttek szemébe nézni.
Majd eszébe jutott, néhány szóval ecsetelni kellene országának értékeit, ezért gyorsan elmondta, hogy „számunkra rendkívül fontos megmenteni a hazánkat, értékeinket, szabadságunkat és demokráciánkat.”
Disszonáns volt megjegyzése, hogy „… jelenleg azt tudom, hogy Európa mit hajlandó megtenni és szeretném Önnel megbeszélni, hogy az Egyesült Államok mire lesz kész ”
A messzi távolba nézve kijelentette, hogy „Természetesen nem kötünk területi kompromisszumot egy gyilkossal…”
Zelenszkij szokása szerint feladatokat osztott, mert „nemzetünknek nyugalomra és biztonságra van szüksége”, mondta, majd kitért arra is mire van és lesz még szüksége Ukrajnának.
Az USA elnöke és alelnöke is megelégelte a vendég pofátlanságát és kizavarták az ovális irodából.
A teljes sajtótájékoztató itt nézhető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=Xkwm7SF1pNc&t=160s
Dénes Gábor István