Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke interjút adott az Origo-nak.
A cikk címe: Ma bárki szabadon elmondhatja a véleményét
ORIGO, SZECSŐDI BARNA2023.03.02. 14:01
https://www.origo.hu/itthon/20230223-koltay-nemzeti-media-es-hirkozlesi-hatosg-es-a-mdiatanacs.html
Origo kérdés: Mit gondol a független-objektív média és sajtó ideájáról?
Koltay: „Fontos hangsúlyozni, hogy több európai országhoz hasonlóan Magyarországon sem alakult ki történetileg jelentős és befolyásos független újságíróréteg vagy média.
Vitatkoznék Koltay Andrással, mert bizony kialakult „…történetileg jelentős és befolyásos független újságíróréteg vagy média.”
Nem hiszem, hogy össze lehet mosni „történetileg” a II. világháború, Európa sokadik újrafelosztása utáni geopolitikai, gazdasági, pénzügyi, politikai helyzetében létrejött vagy már akkor létező sajtótermékeket az 1968 utáni neoliberális fordulattal, majd az 1990 utáni, jelesül a volt szovjet gyarmatok országainak befolyásos, független, vagy annak hirdetett médiumainak, sajtótermékeinek újságíróival. Mindezeket pedig a mai médiahelyzettel.
Csak egy példa.
A minden szempontból függetlenként indult német Frankfurter Allgemeine Zeitung (F.A.Z.) c. lapot 1949-ben alapította 72 pénzember, azzal a céllal, hogy független és a világsajtó rész legyen. Társadalmi szerződést is kötöttek, amiben megfogalmazták, hogy: „A Frankfurter Allgemeine Zeitungot vezetni kell teljes függetlenségben kormányok, pártok és érdekcsoportok befolyásolása nélkül, mert ez vezet a liberális-polgári alaphoz.”
A lap az EU nagyarányú bővítéséig elég jól tartotta függetlenségét (kb. a 2010-es évekig). Időközben azonban kiderült, hogy a F.A.Z. az euro-atlanti vezető körök és a német titkosszolgálat befolyása és kézivezérlése alatt áll.
Mind Európában, mind pedig Magyarországon 1945 után a médiumok, különösen az írott sajtó, igen határozott arculattal, politikai irányultsággal bírtak. Sok sajtótermék zászlajára tűzte a függetlenséget, de sok vállalta az elfogultságot, a pártosságot. Például a szocdem Népszava 1877-től, a kommunista Szabad Nép 1942-1956, utódja a Népszabadság 1956-2016, a liberális Magyar Nemzet 1899, majd polgári 1938, majd kommunista 1945, majd lassan megint polgári 1990-2018, majd…
1945 után bizony létrejöttek befolyásos, függetlennek hazudott médiumok. Ezek a lapok és sztárolt újságíróik, véleményvezéreik uralták az európai politikumot. A liberális francia Le Monde-tól, a kommunista francia L’Humanité-ig (a lapot Jean Jaurés szocialista filozófus, történész alapította 1904-ben).
Itthon pedig csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy ami a kommunista Szabad Népben, majd a Népszabadságban megjelent, az „törvény” volt. Az ott dolgozó újságírók pedig nem az elithez, hanem a szuper-elithez tartoztak. A legfelső politikai elithez főként, hisz a Népszabadság főszerkesztői az MSZMP KB, PB tagjai, vagy magas rangú állami kommunista vezetők voltak, lettek pl. Komócsin Zoltán, Sarlós István, Nemes Dezső (eredeti foglalkozását tekintve kárpitos), Várkonyi Péter, Berecz János.
Befolyásos volt a lap? Igen. Független volt a lap? Igen. Az olvasóktól, a magyar nemzettől legfőképpen. Vagyis történetileg (67 év) jelentős befolyás, „újságírók”, főszerkesztők által? Igen.
Egyébként, nincs független újságíróréteg, független újságírók sincsenek. Függetlenségre való törekvés, szabad véleménynyilvánításra való törekvés van. A politika és a gazdaság szabta és szabja meg ezek kereteit.
Koltay: Ugyanakkor, amíg egy német, francia, brit lapról vagy más médiumról mindenki tudja, hogy milyen világnézetet képvisel és a politikai erőtérben hol helyezkedik el, addig mi magyarok rendszeresen szembesülünk azokkal a magyar nyilvánossággal szemben megfogalmazott – leginkább külföldről jövő – kritikákkal, amelyek szerint kétféle újságíró és kétféle médium van. Az egyik, amely szimpatizál a kormányzat törekvéseivel, a másik pedig az, amely független.”
Véleményem szerint nem szűkíthető le sem a hazai sem, pedig a nemzetközi sajtó kétfélére. Igen, megszűntek a hagyományos baloldali, jobboldali, liberális, konzervatív stb. csoportosítások. Globálissá és nemzetivé zsugorodtak. De a mai, kaotikus világunkban a „befolyásos” és a „független” „minősítések”, meghatározások is változtak, egymást kizáró fogalmak lettek.
A „befolyásos” szó jelentése, nagy hatással bíró, tekintélyes személy, akinek döntő szava van. A „független” azt jelenti, hogy külső felelősségtől mentes, hivatali viszonyok által nincs lekötve, tetteiben akadályozva.
2023-ban egyedül, magányosan, függetlenül, mégoly döntő szóval, mégoly nagy tekintéllyel nem lehet befolyásosnak lenni.
Sőt, ma már nincs döntő szava a „szónak”, a „tekintélynek”. Ma már nem tudják értelmezni a „külső felelősség” mentességét, a hivatali viszonyokban „lekötöttet”, a tetteiben akadályoztatott újságírót.
Ma a PÉNZ és az azt birtokló háttérhatalom jelenti a „befolyást” és a „függetlenséget” is.
Történetileg is az jelentette. Csak későn ébredtünk tudatunkra, későn neveztük nevén a világot, sajtót, kereskedelmet, gazdaságot, politikát… uraló eszközt.
Még egy megjegyzés az interjúhoz.
Koltay: „…a magyar nyilvánosság milyen súlyosan egyoldalú volt a ’90-es évek első felében, az elektronikus és a nyomtatott sajtó munkatársai többségükben a rendszerváltás előtti időszak garnitúrájához tartoztak, de új kedvenc pártot is választottak maguknak a rendszerváltás forgatagában.
Ennek eredményeként pedig az első szabad választásokat követően megalakult Antall-kormánynak azzal a súlyos következménnyel kellett szembesülnie, hogy nincs tere a nyilvánosságban, és az első pillanattól kezdve olyan médiaössztűzbe került, amely minden jószándékú kormányzati törekvését gyakorlatilag ellehetetlenítette.
A hazai média súlyos egyoldalúságának több oka volt, van.
Az egyik oka történelmi szükségszerűség volt. 1990-ben az első szabad országgyűlési választáson a konzervatív, polgári, keresztény Magyar Demokrata Fórum győzött, de nem kétharmaddal. A fajsúlyos törvények elfogadásához, pl. költségvetés, média stb. viszont kétharmados többségre volt szükség. Ezért kötött paktumot az SZDSZ-el Antall József még miniszterelnök-jelöltként. Bízott az SZDSZ-hez tartozó és barátjának tartott Göncz Árpádban és az antikommunistának mutatkozó liberális pártban is. Tévedése történelmi volt.
Koltay azt is mondta, hogy „…az elektronikus és a nyomtatott sajtó munkatársai többségükben a rendszerváltás előtti időszak garnitúrájához tartoztak…”
A többségükben megkülönböztetés azonban számomra kevés. Ugyanis sem a rendszerváltozás előtti garnitúrához, sem pedig az ún. kedvenc pártot választók közé nem tartoztam, számtalan pályatársammal együtt nem tartoztunk, tartozunk.
Ha a Phd fokozatú Koltay András, aki 2010-től 2018-ig tagja volt a Médiatanácsnak, 2018-től pedig a Közszolgálati Egyetem rektora elfelejtette, vagy agyonhallgatja, hogy 1993-1994-ben, közel két évig működött a rendszerváltó, polgári, keresztény Magyar Rádió, akkor a szomorúságom mellett, az ország médiahatóságának vezetőjeként kétségeim vannak szakmai hitelességét illetően.
1993-ban én indítottam el a Petőfi Rádió, a család rádiója közszolgálati adót. Nemcsak Antall József, hanem a Rádió akkori vezetése, mi is olyan médiaössztűzbe kerültünk (halálunkat követelték), hogy máig nem hevertük ki.
Koltay szerint akkor mi voltunk, vagyunk „kisebbségben”?
Koltay: „…A technológiai fejlődés természetszerűleg változtatta meg a korábbi helyzetet, hiszen ma már a média és a politika viszonya eleve nem tud ennyire egymásra utalt lenni, a technológia pedig nagyon könnyen lehetővé teszi újabb médiumok létrehozását.”
A technológiai fejlődésnek csak részben és nagyon áttételesen van köze a „korábbi” helyzet megváltozásához.
A jelentős változás oka az 1996-os első és a 2010-es második médiatörvény. Közszolgálati, kereskedelmi médiumok törvényi működésének megteremtése, továbbá manapság a tömegkultúra világszintű változásai, a woke-ideológia és a cancel culture térhódításai sem a technológiai fejlődésnek tudhatók be.
Abban sincs igaza az elnöknek, hogy a politika és a média „…eleve nem tud ennyire egymásra utalt lenni”.
Jottányit sem változott a politika és a média egymásrautaltsága.
A média szabályozása, működési kereteinek meghatározása, hatósági jogok ellátása, engedélyezési eljárás stb. mindig is a politika hatáskörébe tartozott, gondolom oda is fog tartozni…
De gondolhatunk a social media olyannyira várt szabályozására, megregulázására is világszinten és hazánkban is. Ez a „politika” feladata!
A független újságíróréteg kialakulására pedig nem érdemes várni. Mert nincs és nem is lesz.
Nagyon sok megjegyzésem lenne még az elnök nyilatkozatához, de inkább nem folytatom.