(Muzsikáló délután c. műsor, Bartók Rádió, 2025. május 23. péntek, 15.04 – 17.59).
Nemhogy az a vád érjen, hogy igazam bizonyítására „kitalálok” nyelvi elméleteket, nem létező szabályokat, inkább egy ismert szaktekintélyt idézek, jelesül Nádasdy Ádám írót, műfordítótó, kutatót, nyelvészt. Aki név a szakmában.
Tőle idézek:
„A nyelv elsősorban ösztönös tevékenység, és csak sokadik megközelítésben kulturális vagy politikai vagy esztétikai valami. A nyelvi ösztön a legjobban a nemi ösztönhöz hasonlít: egy bizonyos korban magától megjelenik és befolyásolni kezdi az egyén viselkedését. A nemiségnél ez a serdülőkorban következik be, a nyelv esetében kétéves kor körül, függetlenül nemtől, fajtól, anyagi helyzettől, vallástól, azaz függetlenül minden társadalmi tényezőtől.
A nyelvet az is kifogástalanul használja, aki nem tudja, miért teszi…
Ráadásul ahogy a termékenység, úgy a nyelvtudás sem függ az intelligenciától.”
Részlet Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar? c. művéből Corvina, 2024, 32.oldal
Ezen a nem túl szép péntek délutánon szokásomhoz híven munka közben a Bartók Rádiót hallgattam. A profik hangját azonnal megismerem, Becze Szilvia (egyre plasztikusabban beszél!), Kovács Sándor (nem terjengős, rövid, lényegre törő, humoros, tájékoztató, elegáns, hallgató-hívő, „vonat-és állatszerelmes”, sokszoros BRAVÓ! hiszen ő a legjobb!!!), Bolla Milán, Fellegi Lénárd.
A mély vízbe dobott „újakat” bevallom nem ismerem és nem is nagyon akarom megismerni őket…
Most, 2025. jún.05-én délelőtt egy néni motyog valamit az orra alá, a neveket lehetetlen kihámozni, olyan mintha állandó zöngés hangok kiejtésére „kötelezte” volna a mindenhez értő Devich Márton, Altorjai Anita, Papp Dániel. Már csak azért sem tehették ezt, mert egyik sem tud műsorvezetősködni, sem riporterkedni, sem szerkeszteni. Sőt! Professzionálisan szépen beszélni sem.
(De, azt hiszik, hogy ők mindenhez is értenek, mert mondjuk az egyikük a Volt Köztársasági Elnök (tudom, hogy nem kell nagybetűkkel írni, de a nyalakodás miatt muszáj…) harmatosan gyenge sajtósa volt, viszont kitűnően tudott a világban utazgatni!
De a közmédia-maffiához tartoznak, ezért, szabad volt/van/lesz előttük az út!!!
Mi vén rádiósok sajnos elég régóta tudjuk, hogy működnek ezek a karriert-gyengető „hóna alá nyúlások” meg „etyepetyék” és honnan is „egyengetnek”.
Devich Márton (Vigyázat! Ő a közmédia zenei tótumfaktuma!) „örökbecsű” gondolataiból idézek: „Az emberek megérnek arra, hogy több komolyzenét hallgassanak”
Devich Márton, a Bartók Rádió csatornaigazgatója és a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek ügyvezető igazgatója munkáját idén januárban Lajtha László-díjjal ismerték el.
Kedves Csatornaigazgató Úr! Művészeti Együtteseket Igazgató Úr!
Nincsenek olyanok, hogy EMBEREK, hanem személyek, személyiségek, jobb esetben egyéniségek, vagy hallgatók, nézők, zenészek, politikusok, szakácsok, pincérek, vannak, meg intelligens, kulturált, no meg buta (mint az Ön új műsorvezetői), durva, primitív, kulturálatlan, tanulni és ismereteket szerezni képtelen emberek vannak.
Ezért az EMBEREK soha nem fognak „megérni” arra , hogy több komolyzenét hallgassanak.
Talán nem véletlen, hogy Ön ilyen tudású, felkészültségű munkatársakat erőltet a gyanútlan hallgatókra.
Nádasdy Ádám gondolataival, szavaival, habzsolható könyvével egyetértek. Egy mondat kivételével: „Ráadásul ahogy a termékenység, úgy a nyelvtudás sem függ az intelligenciától.”
Legalábbis a professzionális beszélőknél nem! Mert a „hivatásos” beszéd bizony nagyon is függ a beszélő intelligenciájától, felkészültségtől, műveltségétől, tudásától, (Uram bocsá’) a nemzethez tartozás érzésétől.
Önöket nem tudom honnan szalajtották, melyik baráti, politikai, baráti kőrből őket, de a harmatnál is gyengébbek. Talán azért nem érdekelnek, mert egyik sem bírja (a szó Arany Jánostól származik) az anyanyelvét, a magyar nyelvet.
A május 23-i műsorvezetőjük annyira felbosszantott, hogy tollat ragadtam, s az alábbi beszélgetés alakult ki e-mail-en közöttünk.
Dénes:
A magyar nyelvben a nem ejtjük a „H” hangot.
Mielőtt mikrofon elé ül talán jól lenne, ha megismerkedne a magyar nyelvvel.
Dénes Gábor
https://radiohang.hu/
Uzsaly Bence, a műsorvezető válasza:
A magyar nyelvben ejtjük. Az olaszban, franciában nem. A németben is ejtjük, de nem mindig, van néma h is. A Lohengrin ennek az esete. Elnézést.
Üdvözli:
Uzsaly Bence
Dénes Gábor válasza:
Nem ejtjük. (A következő szöveg nem szerepelt a levelezésünkben, mivel a műsorvezető úr „élő adásban”, időhiányban volt. Az új ismeretekkel nem szerettem volna elterelni a figyelmét a munkájáról)
A néma h-t egyrészt azért nem ejtjük, mert néma! Egyébként a magyar nyelvben a mássalhangzók lehetnek zöngések és zöngétlenek (az Ön kedvéért a zöngétlen: „néma”).
A H hang zöngétlen, és nincs zöngés párja sem, mint például a B hang zöngétlen párja a P, vagy a G-nek a K hang, stb.
Tájékoztatom, hogy a mássalhangzó valamilyen akadálynak leküzdéséből (súrlódva, pattanva stb.) keletkezik. Ha ilyenkor a levegő a gégéből a hangszalagok közül áramlik: zöngés, ha a hangszalagok nem rezegnek: zöngétlen mássalhangzó jön létre.
Idézem Önnek a Wikipediát: Lohengrin (németül: [ˈloːənɡʁiːn] ) a német Artúr-kori irodalom egyik szereplője.
A Lohengrin című opera magyar kiejtése a német eredetihez hasonlóan „lóhengrin” [ˈloːənɡriːn] formában hangzik. Illetve hangzott. DE!!!
Ez Richard Wagner egyik híres operája, amelyet először 1850-ben mutattak be Weimarban, Magyarországon 1866-ban került színpadra először a Nemzeti Színházban. A mű bemutatása után nagyon sok tréfa, vicc, sőt gúny született a magyar nyelvben a cím ilyetén való ejtésétől: „LÓ-Hering”.
Jószándékú kultúremberek ezért terjesztették el, hogy magyarul, a német kiejtéssel ellentétben [ˈloːənɡʁiːn] ), vagyis picike zöngétlen H hanggal, rövid O-val szoktuk, műveltebb kőrökben ejteni Wagner operájának címét.
Ebből a május 23-i műsorból még egy hiba a sok közül, amit egy profi soha nem követhet el:
„Most másfél perc múlva négy óra.” mondta Ön.
Máskor is szokott lenni másfél perc múlva négy óra.
Teljesen felesleges a „most”. Elnézést, hogy a „profival” megsértettem.
Ha esetleg nem érti, szívesen adok órákat.
Meg az egyéb beszédproblémái miatt is.
Ja, egyáltalán nem örülök, hogy megtudtam a nevét, mert minden műsorában érthetetlenül, hadarva, motyogva, nagyképűen… mutatkozik be.
És ekkor jött a mindenről és mindent lerántó lepel, mely alatt ott lapult a kínos, az árulkodó, a mindent leleplező valóság, a „műveltség”, „az intelligencia”.
Uzsaly Bencének, a FIDESZ emberének ily szók hagyták el ajakit:
„És ha hozzászól, akkor az mikrofonban ‘a ‘ozzászól magyarul? Nem találkoztam még ilyen dialektussal, de ‘ázon belül sem vetette még fel senki, ‘ogy ‘elytelen ‘át ejteni.”
Nem tudom milyen végzettsége, hány diplomája van. A maga helyében mindet visszaadnám és valahová nagyon nagyon messzire eltűnnék még a Rádió környékéről is.
Ez több mint szégyen!
Uram! Műveltség, alázat és szerénység.
Devich Márton gratulálok! (Nem kellene esetleg lemondani?!!! Mármint Önnek és díszes társainak? Altorjai elvtársnő és Papp Dániel elvtárs helyében is meggondolnám!!!)
Dénes Gábor István