Boldogság és büszkeség érzése öntötte el a szívemet, amikor a Miniszter úr sorait olvastam a Kommentár c. lap 2024/2. számának 17-29. oldalain.
(Nagy Márton: A folytatódó felzárkózás receptje, Célegyenesben ne térjünk le a járt útról).
Ez az érzés csak fokozódott amikor a cikkből kiderült, hogy Nagy Mártonhoz közel áll a költészet. Hisz ilyen szép gondolat csak ihletett pillanatokban bújik elő a költői vénájú emberből ebben a zajos, ipari, globális világban:
„…Ha belehallgatunk a gazdasági gépezet zörejeibe…”, akkor valóban nem a technokrata „…gazdaságfilozófiai nyelvet beszélik, hanem a mindennapi életből indulnak ki – vagyis mindegyik területen folytatnunk kell, amit elkezdtünk.”
Csak az a kérdés, hogy mely területeken és mit kezdett el a kormány a 14 év alatt és mit nem?
Az alábbi ágazatok sem a miniszter úr által jegyzett cikkben, de a minisztériumi kommunikációban sem szerepelnek a nemzetgazdasági minisztérium kiemelt területei között.
Ezek szerint mégsem hallják meg ezeket az alábbi stratégiai zörejeket???
A magyar mezőgazdaság sokszínű, és a termelés szempontjából kedvező klímaviszonyokkal rendelkezik. Az országban jelentős a gabonafélék és ipari növények termesztése, valamint az állattenyésztés is fontos szerepet játszik.
Biztos e területen is bennem van a hiba, hogy nem látom, nem olvasom egyetlenegy kormánynyilatkozatban sem, hogy a mezőgazdaságot a magyar gazdaság stratégiai ágazatává tette a kormány. Pedig a magyar mezőgazdaság megérdemelné, hogy az erőszakos iparosítás helyett organikus pályát járjon be vele a kormány (a minisztert szavait idézem).
Néhány, ún. organikus (magyarul: az adottságainkhoz szervesen kapcsolódó) pálya ötlet a nemzetgazdasági minisztériumnak és a kormánynak.
Magyarországon van a legnagyobb európai biogazdaság. A Hortobágyi Nemzeti Park területén működő biogazdaság több mint 82 000 hektáron terül el, és számos hagyományos magyar állatfajtát tartanak itt, mint például a magyar szürkemarha és a rackajuh.
Magyarországon található a világ egyik legrégebbi borvidéke, a Tokaji borvidék. A Tokaji aszú, amelyet gyakran “a borok királyának és a királyok borának” neveznek, már a 17. század óta híres.
Magyarországon az ökológiai gazdálkodás egyre nagyobb teret hódít. Az országban több mint 3000 ökológiai gazdálkodó működik, és az ökológiai művelés alatt álló területek nagysága folyamatosan növekszik.
(Az ökológiai gazdálkodás célja a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazása, amelyek minimalizálják a környezeti terhelést és elősegítik a biodiverzitás megőrzését. Az ökológiai gazdálkodók nem használnak szintetikus vegyszereket vagy műtrágyákat és nagy hangsúlyt fektetnek a talaj egészségének megőrzésére és a természetes ökoszisztémák támogatására.)
„A globális Dél és Kelet nagy részében hazánkat egyértelműen már most is a leggazdagabb országok közé sorolják…”
„… a PPS-alapon (Purchasing Power Standard: ez egy, az Eurostat által számított speciális mesterséges elszámolási egység) számolt, egy főre jutó GDP az EU 27 átlagának arányában 2010 és 2021 között 10 százalékpontot javított Magyarország.” – írja Nagy Márton miniszter.
Öröm számomra, hogy a Miniszter úr egy új statisztikai mérőszámot dob be hazánk gazdasági teljesítményének alátámasztására.
Az az apró baj csupán, hogy ezt a mérőszámot kevesen ismerik, mivel a gazdaságok nemzetközi színvonal-összehasonlítására többek között a GDP-t, a PPP-t, a vásárlóerő-paritás statisztikai eszközét…stb. használják, nem pedig ezt a csak az Eurostat által használt mesterséges elszámolási egységet.
Miközben az egy főre jutó GDP euróban mért (nominális) szintje alapján Szlovákia fejlettebb, mint Magyarország, amelynek így mért fejlettsége meghaladja Romániáét, ellenben vásárlóerő-paritáson (Purchasing Power Parity, PPP-n), vagyis reálértéken számítva, Magyarország és Románia egyaránt (és közel egyforma mértékben) fejlettebbnek mutatkozik Szlovákiánál.
Érdekes, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter statisztikái rendre mást mutatnak!
Vajon miért, mi célból?
Nem értem, hogy miért csak cikkének közepe táján örvendezik a mindenki számára felemelő, óriási hírrel:
„A globális Dél és Kelet nagy részében hazánkat egyértelműen már most is a leggazdagabb országok közé sorolják, okkal, hiszen a világ országainak legfelső negyedébe tartozunk fejlettségben, egy főre eső GDP-ben. Mi, magyarok természetesen ennél elégedetlenebbek vagyunk, és inkább úgy látjuk, hogy a klubnak még csak az előszobájába léptünk be. Azt már biztosan elértük, hogy a felzárkózási utunkat tisztán látjuk, új stratégiát vagy növekedési modellt már nem kell feltalálnunk – és főleg nem kifordulnunk a fejlődés előszobájából.”
Miniszter úr!
Ezt a nagyszerű hírt világgá kellett volna/kellene kiabálni! Mármint, hogy a globalista Dél és Kelet is a leggazdagabbak közé sorol bennünket! Ráadásul az általunk oly sokszor szidott globalisták sorolnak bennünket a leggazdagabbak közé?! Mi történt?
Én ugyan egy picike pontocska vagyok e világban, de arra kérem a Miniszter urat, hogy erről a nagyszerű hírről ne felejtsék el a magyar lakosságot is értesíteni! Mert a lakosság egyébként nem tud arról, hogy hirtelen meggazdagodott!!!
Nagy Márton cikkében háromszor vagy négyszer hangsúlyozza, ugyan különböző megfogalmazásban, de a lényegét tekintve ugyanazt, hogy: „Nem makroszinten beszélünk, hanem mikro- és mezoszinten cselekszünk.”
A makroszint, józan paraszti ésszel értelmezve, a minisztérium és a kormány alapvető feladata, ahogy azt már az első könyörgésemben le is írtam.
Nagy Márton szinte csodaszerként áradozik (nem a fejlődés előszobájából, hanem a hátsóudvarából), hogy „A piaci szereplők javaslatai alapján ezért hat kiemelt állami feladatkörben határoztuk meg ezeket a szükséges lépéseket úgy, hogy azok jól értelmezhetők legyenek a vállalataink számára, és az ő problémáikra adjanak megoldásokat.”
Most akkor mégis makroszinten tetszenek – hat kiemelt állami feladatkörben – beszélni?
E feladatköröket – többször is hangsúlyozza a cikk – a piaci szereplők javaslatai alapján határozták meg. De azért határozták meg „a szükséges lépéseket”, hogy „azok jól értelmezhetők legyenek a vállalataink számára, és az ő problémáikra adjanak megoldásokat.”
Most akkor a vállalatok saját javaslatait, a kormány által „jól” értelmezve kell a vállalatoknak végrehajtani?
Ez maga a tervgazdasági rendszer gazdaságpolitikája, maga a szocializmus!
„Világosodik lassacskán az elmém…” (József Attila: Kései sirató c. versének utolsó versszaka), csak azért az idézet, hogy méltó legyek a Miniszter úr költői szavaihoz.
Folytatom az 5 és fél éves tervvel.