Boldogság és büszkeség érzése öntötte el a szívemet, amikor a Miniszter úr sorait olvastam a Kommentár c. lap 2024/2. számának 17-29. oldalain.
(Nagy Márton: A folytatódó felzárkózás receptje, Célegyenesben ne térjünk le a járt útról).
A miniszter az egyik fontos „receptjére” ezt írja: „ A piaci szereplőkkel egyetértésben négy elméletibb pillérre építhetjük a versenyképességi és az ipar stratégiáját:
Miért „építhetjük”???
Magyar nyelvtan: „a -hat, -het képzővel alkotott ige azt fejezi ki, hogy az alapszóban kifejezett cselekvés, történés, állapot, létezés lehetséges”. De nem biztos!
Lehetséges? Nem a kormány dönt a stratégiáról? Akkor ki?
1. „patriotizmus, vagyis a hazai termékek előtérbe helyezésére”
Arra azért kíváncsi lennék, hogy ezt milyen formában gondolták? Ugyanis tegnap egy szupermarketben lengyel leveszöldséget tudtam csak vásárolni. Valamint magyar szőlővel csak elvétve találkoztam a hazai bevásárlóközpontokban!!!
Kölcsey Ferenc az 1823-as keltezésű Himnusz c. versében írja, hogy „Tokaj szőlővesszein/Nektárt csepegtettél.” Vagyis 200 éve ismert a tokaji szőlőtermesztés! Ez nem tűnt fel a nemzetgazdaságért felelős irodistáknak?
Melyik ország patriotizmusát kívánják előtérbe helyezni?
Az ukrán gabona pofátlan behozatalát?
Ez a patriotizmus?
Nagy Márton NEMZETGAZDASÁGI miniszter. Vagy ezt is rosszul tudjuk???
Továbbá a patriotizmus miért elméleti pillérre a magyar gazdaságnak?
A NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUMNAK alapvető FELADATA a patrióta gazdaság és társadalompolitika! Uniós tagként különösen!!! Miért kell ezt külön receptként „felírni”?
„2. technológiára, egész pontosan a fejlett technológiák térnyerésére és fejlesztésére”
Csak néhány példa, hogy mennyire nyert teret e stratégiai pont jegyében a fejlett technológia pl. a metrón, HÉV-en, vasútvonalakon… Vagy ne gondoljak a városok, különösen a főváros vízvezeték hálózatára! Vagy az elektromos hálózatra! Szinte minden szélvihar után áramkimaradások következnek!
De arra is gondolhatok, hogy a kormány ugyan meghirdette a háztartások számára a kedvezményes napkollektorok beszerzését, csak az energiaügyi miniszter elfelejtett a háztartások által termelt energia tárolásáról gondoskodni! Soroljam még?
- „fenntarthatóságra a gyártásban, szállításban, és a felhasznált energiában, valamint…”
A miniszter volt főnökétől Matolcsy Györgytől „kölcsönözte” a gondolatot. Csakhogy ő nem általánosságban gondolja a fenntarthatóságot, hanem „a már bevált egyensúly és növekedés képletét a 2020-as évtizedben a fenntartható egyensúly és fenntartható felzárkózás hosszútávú stratégiájává kell továbbfejleszteni.”
(In: Matolcsy György: Magyar Jövőkép és stratégia 2010-2030. Pallas Athéné, Bp. 2023.)
Ismétlem: a fenntartható felzárkózás…
Matolcsy még azt is írja, hogy: „Fel kell ismernünk, hogy gazdasági fejlődésünk középpontjában minden más tényező előtt ma a 4T, vagyis a tudás, a tehetség, a tőke és a technológia áll.” (I.m.)
Én ebből azt a következtetést vonom le, hogy a mennyiségi növekedés helyett minőségi növekedésre van szükség.
- az ellátásbiztonságra, azaz a termelés diverzifikációjára, ideértve a beszállítói értékláncokat is.
Közgazdasági tanulmányaim (Közgáz. Egyetem) szerint e feladatok egy működő kapitalista gazdaság alapfeladatai közé tartoznak. A miniszter miért emeli a stratégiai feladatok közé?
Esetleg az lehet az oka, hogy gondok vannak az alapfeladatokkal?
E négypontos stratégia felsorolása utáni harmadik bekezdésben a miniszter az addig felsoroltakat cáfolja, imígyen:
„Ahogyan a cégeknek, úgy a gazdasági szereplők összességének sem kívánjuk előírni, hogy milyen makrogazdasági változások következzenek be.”
Tehát akkor a fenti négypontos stratégiát csak játszásiból írta le?
Ismétlem: „A piaci szereplőkkel egyetértésben négy elméletibb pillérre építhetjük a versenyképességi és az ipar stratégiáját…”
Majd e sorok után három sorral a cáfolatot is cáfolja, így:
„A makrogazdasági beszédmódot természetesen nem száműzni, hanem a saját helyére illeszteni kívánjuk, így saját magunk számára mi is meghatároztunk tíz pontot a konvergencia gyorsításáért:”
Melyik típusú konvergenciáról ír a miniszter?
A konvergencián belül több típust is megkülönböztethetünk. Egy lehetséges csoportosítás alapján három kategória határozható meg: nominális, reál- és szerkezeti konvergencia.
Ez alapján az infláció, az államháztartási hiány, az államadósság, és a folyó fizetési mérleg hiánya a nominális, a gazdasági növekedés, a bér- és árszínvonal, a gazdasági fejlettség (egy főre jutó GDP) a reál, míg a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, valamint az üzleti élet jogi környezete a szerkezeti konvergencia elemzésére alkalmazható. (A fenti mutatókon kívül érdemes lenne a vizsgálatba a termelékenységet és a mezőgazdaság GDP-ben való részaranyának alakulását is bevonni).
Nem folytatom, mert nehéz kiigazodni az összevagdalt, vezérfonal nélküli ömlesztett, egymásra pakolt, ellentmondásokkal teli gondolattöredékeken.
Befejezésül a liberalizmusról azért essék szó, mert Nagy Márton oly vehemensen támadja.
„Ezért sem hiszünk a neoliberális-technokrata szellemben fogant, ezerszer lejáratódott és kiüresedett „strukturális reformokban”. Leginkább azért, mert általában a konkrét cselekvés szintjén már nem is lehet tudni, hogy ezek az úgynevezett reformok mi jelentenek. Ehelyett mi, az organikus pályák bejárásának hívei vagyunk – egyszerűen csak előre akarunk haladni a gazdasági szereplőkkel közösen, ha lehetséges, akkor minél gyorsabban, mert ezek fogják elhozni a valóban áhított zöld átállást, digitális fordulatot, fenntarthatóságot és a közepes fejlettség csapdájából való kitörést”.
Akkor egy kis közgazdaságtan: neoliberalizmus = (egyenlő) szabadpiaci kapitalizmus.
Újabban napjainkban a konzervatív és jobboldali liberális szervezeteket, politikai pártokat és agytrösztöket jellemzik a szóval.
A neoliberalizmushoz társítják a gazdasági liberalizációt, privatizálást, deregulációt, szabadkereskedelmet, monetarizmust, megszorító intézkedéseket, kormányzati kiadások csökkentését, a magánszektor szerepének növelését a gazdaságban és a társadalomban.
Ugye kedves olvasó milyen ismerősek az utolsó mondat célkitűzései? Igen, a Miniszter úr cikkében is előfordulnak.
De sok függ persze a befogadó értelmezésétől. Pedig a miniszter úrral ugyanabba a gimnáziumba jártunk (Verseghy Gimnázium, Szolnok), a közgáz is ugyanaz volt, gondolom őt is Chikán Attila professzor úr is oktatta, mint engem… de – hála Istennek – belőlem nem lett sem MNB alelnök, sem pedig miniszter.
Az is érdekes, hogy a mai hazai világban nem szabad elismerően beszélni a liberalizmusról, tagadni kell, mert úgy félünk a „liberális” szó mindenfajta előfordulásától, de még csak említésétől is, mint ördög a tömjénfüsttől. Hogy miért?
A múlt miatt. Mert a kormánypárt, a Fidesz liberális pártként kezdte pályafutását 1988-ban, a szélsőliberális SZDSZ ifjúsági szervezeteként. És amiről nem beszélünk, az nincs.
Nagy Márton újabb receptjét idézem: „Nem idegenkedhetünk attól, hogy akár hazai projektek teljes életútját támogassuk a kutatás-fejlesztéstől a piacra lépésig. Mindezt egy nemzetstratégiai szemléletben tesszük, azaz hazai beszállítókat támogatva és elindítva a nemzeti bajnokká válás útján.”
1. A rendszerváltoztatás óta napirenden van a hazai projektek teljes életútjának támogatása. 34 év után is még csak itt tartunk, hogy „Nem idegenkedhetünk…” tőle??? Szomorú!
2. Akkor most mégis van „nemzetstratégiai szemlélet?
3. Nem tudom mit jelent a „nemzeti bajnokká válás” útja?
Majd így folytatja: „Másrészt szigorú iparstratégiai kontrollmechanizmust alkalmazunk (iparstratégiai megfelelési pontrendszer), mert a több szempontból is a világelitbe felzárkózott magyar gazdaság ma már minőségben versenyez, így támogatásainknak is kötelezően magasabb hozzáadott értékben kell megjelenniük.”
1. Azt sem tudom, hogy mi az az „iparstratégiai megfelelési pontrendszer”?
2. A „…szigorú iparstratégiai kontrollmechanizmus” számomra a központosított (kommunista) állami irányítást jelenti, akármilyen szemléletben teszik azt. Kínától csak ezt sikerült átvenni?
3. Matolcsy Györgynek alapvetően más a véleménye. Hajlamos vagyok inkább vele egyetérteni: „Fenntartható gazdasági növekedéshez tehát a mennyiségi növekedési modell helyett csak egy minőségi, a termelékenység növelésén alapuló modell vezethet.”
Befejezésül csak egy szót szeretnék a nemzetgazdasági miniszter figyelmébe ajánlani: alázat.
Dénes Gábor István