Első könyörgés
Boldogság és büszkeség érzése öntötte el szívemet, amikor a Miniszter úr sorait olvastam a Kommentár c. lap 2024/2. számának 17-29. oldalain (Nagy Márton: A folytatódó felzárkózás receptje, Célegyenesben ne térjünk le a járt útról).
Amikor azonban azt a nemcsak hazailag, de nemzetközileg is fontos mondatot írja, hogy:
„Újraiparosítási törekvéseinket korábban több más országban inkább megmosolyogták, s elavultnak vélték, ma viszont már igyekeznek velünk versenyre kelni ebben a versenyszámban is.”
Szóval ekkor a kezdeti boldogságom és büszkeségem kissé alábbhagyott.
Újraiparosítás
Isten ments, hogy mosolyogjak!!! (Igaz, én nem „több más ország” vagyok, csak egy apró magyar állampolgár.)
Bocsájtsd meg Uram mérhetetlen tudatlanságom, bizonyára nagyon buta a kérdésem és persze biztosan az én ismereteimmel van a baj, de mintha már újra-iparosítottunk volna az 1950-es években? Akkor ez a mostani az újra-, újraiparosítás?
1952-ben nem Rákosi pajtás hirdette meg, hogy legyünk a vas- és az acél országa?
Ezt csak azért kérdezem Uram, mert a mi kis Kárpát-medencei országunk évszázadok óta agrárország? Vagy ezt is rosszul tudom?
De ne foglalkozzunk a múlttal, megnéztem a mai, 2024-ik évi agrár-statisztikákat:
„Magyarország jelentős agrárország. Az ország területének mintegy 65,8%-a mezőgazdasági művelés alatt áll, és további 23,2%-a erdő. A mezőgazdaság a nemzetgazdaság egyik fontos ágazata, a bruttó hazai termék (GDP) 3,5%-át adta 2020-ban. Az ország mezőgazdasági területei közel receptje 53%-át teszik ki.”
Azt is írják, hogy a legnagyobb méztermelő ország vagyunk Európában, meg azt is, hogy nálunk van a világ egyik legnagyobb termálvíz készlete!
De nem ezekre kell büszkéknek lennünk, hanem arra, amit a Miniszter úr jelöl ki számunkra, hogy: „…hazánkat ma több szempontból is a világ leginkább innovatív gazdaságai között tartják számon. A World Intellectual Property Organization (WIPO: Szellemi Tulajdon Világszervezete) … rangsorolása alapján 2023-ban a 132 értékelt országból a 35. helyen áll a magyar gazdaság.”
Utánajártam a neten ennek a WIPO-nak.
A szervezetnek ugyan csak nagyon áttételesen van köze a gazdasághoz, mivel a védjegyek, az ipari minták és az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmával foglalkozik, amelyek többsége – valljuk be – soha nem valósul meg. Ezt azért merem ilyen határozottan kijelenteni, mert ebben a 35. helyezésben benne van az én védjegy oltalom alá helyezett tanulmányom is (Dénes Gábor István: Magyar Nyelv és Beszéd Egyeteme).
(Csak egy apró kiegészítés e szervezetről: Annyira jó érzés, hogy e szervezet létrejöttében döntő szerepe volt a magyar származású Bogsch Árpádnak. E szervezet sem mentes a „problémáktól” (korrupció), mivel Bogsch nyugdíjba vonulása – 1997 – utáni főigazgatóval szemben ilyen vádak fogalmazódtak meg, aki emiatt lemondott hivataláról. 2016-ban is volt ilyen vádaskodás a szervezet gazdálkodásával kapcsolatban, de az akkori főigazgató megtarthatta hivatalát.)
Bevallom, nem jártam utána a Miniszter úr többi hivatkozásának, mert…
Lelkiismeretesen elolvastam a Miniszter úr minden sorát. De egy, azaz mindössze egy helyen olvastam azt a szót, hogy „mezőgazdaság”. Tudom, hogy buta a kérdés: Miért? A mezőgazdaság nem nemzetgazdasági ágazat?
A kormány hozzáállásának „szintjei”
A Miniszter úr többször és nyomatékosan kiemeli, de inkább igyekszik beleverni az olvasó fejébe, hogy:
„Nem makroszinten beszélünk, hanem mikro- és mezoszinten cselekszünk.”
Egy másik helyen:
„Alapvetésünk, hogy nem megmondjuk, hanem meghallgatjuk, nem kinyilatkoztatunk, hanem kérdezünk. Nem a kormány „csinálja” a gazdaságot, hanem fordítva…”
Ez az utolsó mondat eléggé szerencsétlenre sikerült. Mert, ha gonoszkodnék, hogy „fordítva”, akkor a gazdaság csinálja a kormányt???
Ez a gondolat majdnem olyan helytálló, minthogy a kormány a jövőben semleges gazdaságpolitikát fog folytatni és nem akar blokkosodni.
Egy harmadik helyen:
„Céljainkhoz ugyanis úgy tudunk közelebb lépni, ha nem az elmélet, hanem a munka, azaz vállalataink oldaláról, mikro- és mezoszintről fogjuk meg a feladatot.
Ha belehallgatunk a gazdasági gépezet zörejeibe, akkor rájövünk, hogy ott nem is a technokrata gazdaságfilozófiai nyelvet beszélik, hanem a mindennapi életből indulnak ki – vagyis mindegyik területen folytatnunk kell, amit elkezdtünk.”
Ezért sem hiszünk a neoliberális-technokrata szellemben fogant, ezerszer lejáratódott és kiüresedett „strukturális reformokban”. Leginkább azért, mert általában a konkrét cselekvés szintjén már nem is lehet tudni, hogy ezek az úgynevezett reformok mit jelentenek. Ehelyett mi, az organikus fejlődési pályák bejárásának hívei vagyunk – egyszerűen csak előre akarunk haladni a gazdasági szereplőkkel közösen, ha lehetséges, akkor minél gyorsabban, mert ezek fogják elhozni a valóban áhított zöld átállást, digitális fordulatot, fenntarthatóságot és a közepes fejlődés csapdájából való kitörést.”
A gazdaság „csinálja” a kormányt???
Nos, egyszerű magyar választópolgárként úgy gondolom, hogy ezekben a mondatokban rejtette el a Miniszter úr a kormány valódi gazdaságpolitikai stratégiájának legfontosabb elemeit.
- A Nemzetgazdasági Minisztérium, kvázi a kormány mikro- és mezoszinten cselekszik. Buta és öreg eszemmel úgy gondolom, hogy a kormánynak nem ez a dolga.
Véleményem szerint a kormánynak makroszintű feladatai vannak. Valami ilyesmik:
A gazdaságpolitika az állam által meghatározott célok és eszközök összessége, amelyek célja a gazdasági stabilitás megőrzése, a gazdasági növekedés elősegítése, valamint a társadalmi jólét biztosítása.
A gazdaságpolitika különböző területeket foglal magában, mint például a fiskális politika (adózás és állami kiadások), a monetáris politika (pénzkínálat és kamatlábak szabályozása), valamint a kereskedelempolitika (import és export szabályozása). Ezek a politikák közvetlenül befolyásolják a gazdasági teljesítményt, a foglalkoztatottságot, az inflációt és a gazdasági növekedést.
Nem olyan bonyolult ez…
- Ez a kettősség: a kormány mikro- és mezoszinten cselekszik versus stratégia, uralja a cikk egészét.
Beakadt a tű a Miniszter úr régi lemezjátszóján.
Az olvasó úgy érzi, hogy a Miniszter úr nem tudja eldönteni, hogy miniszterként vagy vállalatvezetőként írja gondolatait.
Mindeközben a Miniszter úr már cikkének elején leszögezi:
„Az alábbiakban ezért részletesen bemutatjuk a magyar kormány versenyképességi és gazdaságfejlesztési stratégiáját, tisztázzuk a legfontosabb alapfogalmakat és megközelítésmódokat mint a következő évekre szóló versenyképesség-javító csomagunk alapjai.”
Húha!!! Itt valami nagyon komoly dolog kezdődik: mégis van makroszintű „hozzáállás”, azaz STRATÉGIA, van PREZENTÁCIÓS TANÍTÁS, ami keveredik némi ideológiai alapvetéssel (legfontosabb alapfogalmak) és filozófiával (megközelítésmódok), meg némi organikus frissítő, javító terápiával.
Inkább legközelebb folytatom…