Félek. Nem, nem a haláltól félek, csak az értelmetlen haláltól. Bármilyen háború számomra az értelmetlen halál kategóriájába tartozik. Csak az állatvilágban nincs helye a kommunikációnak. Az erősebb, mert táplálkozni, ÉLNI akar megeszi, felfalja a szintén élni akaró gyengébbet. A természet, a Jóisten így rendelkezett az egymás mellett élésről, a létfenntartás kegyetlen valóságáról. A gyengébb állat hiába akarná „megbeszélni” az erősebbel a helyzetet, nem tudja, mert egyrészt nincs eszköze hozzá, másrészt a táplálkozás, az élni akarás ösztöne erősebb mindennél. Az ember-állat az egyedüli az ismert vegetációban, aki képes megelőzni a másik ember-állat megsemmisítését, felfalását. Azért képes erre, mert megvannak az eszközei hozzá. Egyrészt mert tud gondolkodni, beszélni, kommunikálni teljes testével, másrészt a másik ember-állat meggyilkolása, megsemmisítése nem tartozik létének fenntartásához, táplálkozásának egyetlen forrásához sem.
Európa néhány országa ismét nem fér a bőrében.
Németország ismét fegyverkezik, hadra készül, a horvát usztasák szintén.
Az ukrán elit 2014 óta véres háborúsdit „játszik”, Amerika, pontosabban Victoria Nuland 5 milliárd dolláros biztatására (aki imádja a demokráciaerősítő háborúkat, 1983 óta több tűzfészket robbantott ki). Victoria Nuland tudatosan robbantotta ki az ukrán konfliktust. Ortodox zsidó nagyszülei Besszarábiából (1991 óta egy része Ukrajnához tartozik) vándoroltak ki az USA-ba. Ukrajna ebben az évben új „fegyvert” vetett be: aranyvécékkel vesznek részt az állítólagos honvédő háborújukban.
Én az írás fegyverével tudok csak harcolni a fegyverkezés, a sorkatonai szolgálat bevezetése, a háborús előkészületek ellen.
NEM AKAROK SOHA SEHOL ÉS SENKINEK HÁBORÚT!
2025:
Történelmi megállapodás született Berlinben: a német kormánykoalíció pártjai, a szociáldemokrata SPD és a konzervatív CDU/CSU megegyeztek a katonai szolgálat reformjáról, amely fokozatosan visszahozhatja a sorkatonaság intézményét Németországban – írta meg a Welt.
A megállapodás külön érdekessége, hogy a kereszténydemokrata CDU/CSU – amely a magyar Tisza Párt testvérpártja az Európai Néppártban – immár teljes politikai konszenzusban áll a szociáldemokratákkal a katonai szolgálat visszaállításáról.
Kiszivárgott a dokumentum: kétévnyi magyar GDP-t szórnak el fegyverekre a németek. Gigahosszú listájuk van, hogyan csinálnák meg Európa legerősebb hadseregét. (Mandiner)
A legnagyobb nyertes egyértelműen a Rheinmetall, amely több mint 88 milliárd euró értékű megrendeléshez juthat. Arról nem szólnak a híradások, hogy a német kormány miből finanszírozná a 88 milliárd eurós megrendelést. (a Rheinmetall nemrég nyitotta meg gyárait, üzemeit Zalaegerszegen, Budapesten, Várpalotán, Szegeden)
A 20. század a németek által meggyilkolt sokmillió halott történetéről szól.
Az I. világháborúban a hatalom miatt, Európa feletti nagyhatalmi uralom megszerzése miatt vett részt Németország. A 2. világháborúban a fajtiszta német felsőbbrendűség, annak terjesztése és ismét nagyhatalmi céljai miatt vett részt a náci Németország.
Tekintsük át röviden a két világháború legfontosabb eseményeit, az okokat és indokokat.
I. világháború
Németország az Osztrák–Magyar Monarchia szoros szövetségese volt. Amikor a Monarchia hadat üzent Szerbiának 1914. július 28-án, Németország támogatta ezt a lépést, és hamarosan maga is hadba lépett az antant hatalmak ellen.
A Német Császárság a központi hatalmak fő katonai és ipari erejét képviselte. Modern ipara, fejlett vasúti hálózata és szervezett hadserege révén az első számú szárazföldi katonai hatalomnak számított.
Németország stratégiai terve az volt, hogy gyorsan legyőzi Franciaországot, mielőtt Oroszország teljesen mozgósíthatná haderejét. Ennek érdekében megszállta a semleges Belgiumot, ami miatt Nagy-Britannia is hadat üzent neki. Ez a lépés kulcsfontosságú volt abban, hogy a háború európai méretű konfliktussá vált.
A kezdeti hadi sikereket, mobilitást felváltotta az évekig elhúzódó lövészárok-háború, majd 1918-ban Németország, történelme során először, tényleges parlamentáris állammá (bár a monarchia még megmaradt) alakult.
A flottaparancsnokság még egy utolsó csatát akart kezdeményezni az angolokkal, hogy „dicsőségesen” pusztuljon el, de a matrózok Kielben és Wilhelmshavenben fellázadtak. A felkeléshez hamarosan csatlakoztak a katonák és a munkások is.
November 9-én lemondatták a császárt és kikiáltották a köztársaságot. November 11-én Németország letette a fegyvert.
A november 9-i forradalmi hevületben ismét kikiáltották a Weimari Köztársaságot.
A német külpolitikát a versailles-i szerződés határozta meg. A világháborúban győztes antant súlyos feltételeket szabott: Németország elvesztette területének 10%-át (Elzász-Lotaringiát, Nyugat-Lengyelországot és Észak-Schleswiget), megszállta a Rajnától nyugatra eső területeit, lefegyverezte hadseregét és hatalmas háborús jóvátétel kifizetésére kötelezték. Ezenfelül a szerződés kimondta, hogy a háború minden veszteségéért a németek és szövetségeseik felelősek. Bár az aláírást a győztesek csak teljes megszállással való fenyegetőzéssel tudták kikényszeríteni (Scheidemann le is mondott az államfői posztjáról), a német közvélemény nagy része később is azon a véleményen volt, hogy meg kellett volna tagadni a békeszerződés elfogadását.
Amerika segít. De miért is?
Az 1920-as évek közepére véget ért az ország külpolitikai elszigeteltsége. A Dawes-terv (amerikai) átütemezte a háborús jóvátétel fizetését és amerikai hitelek és befektetések segítségével a gazdaság is növekedésnek indult. Az 1925-ös locarnói konferencián garantálták a nyugati német határokat, egy évvel később pedig Németországot felvették a Népszövetségbe. A kiegyezést nyélbe ütő francia és német külügyminiszterek, Briand és Stresemann megkapták a Nobel-békedíjat.
Friedrich Ebert (német államfő) halála után az 1925-ös államelnök-választáson a jobboldali tábornagy, a 77 éves Paul von Hindenburg lett a győztes, aki meggyőződéssel hirdette a „tőrdöfés-elméletet” (miszerint Németország csak azért vesztette el a háborút, mert a zsidók és a baloldaliak „hátbaszúrták” a kormányzat megdöntésével).
Hitler kancellár
Schleichert (kancellár)1933. január 28-án ismét a parlament feloszlatását kérte Hindenburgtól, de az (Papennel való konzultálás után, aki Hitlert javasolta kormányfőnek, azzal, hogy ő alkancellárként majd kordában tartja) elutasította kérését és január 30-án Hitlert kérte fel kormányalakításra.
A nemzetiszocializmus és a második világháború (1933–1945)
Hitler kancellárrá való kinevezésével új korszak kezdődött Németország életében.
Egy nappal kinevezése után a kommunista párt által szervezett sztrájkra a Reischtag Hindenburg általi feloszlatásával válaszolt. Február 4-én államfői rendelet korlátozta a gyülekezései-, a szólás- és a sajtószabadságot (a „német nép védelme érdekében”).
A március 5-ére kitűzött választások előtt letartóztatták a baloldal prominens személyiségeit (többek között Thälmannt) és a nácik paramilitáris szervezetei (az SD és SS „barnaingesei”) megfélemlítették a többi párt aktivistáit. Ennek ellenére, az NSDAP csak 44,9%-ot kapott, ezért március 24-én elfogadtatták a Felhatalmazási törvényt, melyhez a szükséges kétharmados arányt a kommunisták mandátumainak felfüggesztésével érték el. A törvény értelmében a kormány a parlament jóváhagyása nélkül is alkothatott törvényeket, bizonyos esetekben az alkotmány figyelmen kívül hagyásával. Ezzel Hitler kikerült a Reichstag ellenőrzése alól.
1933. május 10-én Goebbels volt az egyetemi diákok által szervezett könyvégetés fő szónoka. A diákság modernnek, előremutatónak, egyenlőségpártinak tartotta a nemzetiszocialista eszméket, melyek már a weimari köztársaság idején is igen népszerűek voltak köreikben.
1933 áprilisától már szervezett bojkottot hirdettek a zsidók ellen.
1939-től az ún. Aktion T4 és Aktion Brandt programok kereteiben tízezerszámra gyilkolták meg a betegeket.
1938 márciusában a németek bevonultak Ausztriába és népszavazással annektálták az országot. Mindezeket a lépéseket a náci propaganda a „német nagyság” helyreállításaként ünnepelte. Hitler tervei azonban ennél messzebbre terjedtek. Ahogyan könyvében, a Mein Kampf-ban leírta, a német népnek „élettérre” van szüksége keleten, ezt pedig a Szovjetunió elleni háborúval kívánta megszerezni.
Már 1936-ban megindított egy titkos négyéves tervet, amely a hadsereg fejlesztését és a gazdaság háborúra való felkészítését szolgálta.
A nemzetiszocialista ideológia szerint az „élettér” alacsonyabb rendű szláv lakosságát kényszermunkával és éheztetéssel meg kell tizedelni, hogy helyükre majd „árja” németeket telepítsenek. A Generalplan Ost alapján 31 millió szláv és 11 millió zsidó kiirtásával számoltak. Tömegesen hurcolták el a lakosságot németországi kényszermunkára, számuk 1944-re elérte a 8 milliót. Hitler már 1939-ben kihirdette az európai zsidók kiirtását. A háború végéig mintegy 6 millió zsidót gyilkoltak meg.
A második világháború halálos áldozatainak száma világszerte 50–85 millió főre tehető, ami a történelem legnagyobb embervesztesége egyetlen konfliktusban.
2025: Kínos hasonlóság Hitler 1933-as intézkedéseire. Sieg Heil?
Az AfD (Alternatíva Németországért) jelenleg rekordmagas, kb. 26–27%-os támogatottságot élvez Németországban, és több felmérés szerint a legnépszerűbb párt lett.
A német kormánypártok főként politikai elszigetelés, jogi eszközök és kommunikációs stratégiák révén próbálják visszaszorítani az AfD-t, de eddig korlátozott sikerrel.
A CDU/CSU és az SPD, valamint a Zöldek és a liberális FDP következetesen kizárják az AfD-t minden koalíciós együttműködésből. Az AfD képviselőit gyakran megakadályozzák abban, hogy fontos parlamenti bizottságok vezetői legyenek.
A német alkotmányvédelmi hivatal (Verfassungsschutz) több tartományban „szélsőséges szervezetként” figyeli az AfD-t. Ez célja, hogy visszatartsa a mérsékelt szavazókat. Több AfD-politikus ellen indult vizsgálat gyűlöletbeszéd és alkotmányellenes tevékenység miatt.
A kormánypártok kemény retorikával támadják az AfD-t, de ez sokszor visszaüt, mert az AfD saját szavazói körében áldozati szerepben tudja magát bemutatni.
Friedrich Merz (CDU) a kormány élén igyekszik szigorúbb migrációs szabályokat bevezetni, hogy elvegye az AfD fő témáját.
Több politikus figyelmeztet, hogy az AfD Trump vagy Orbán módszereit követi, és ezzel veszélyezteti a demokratikus intézményeket.
Mindezek ellenére: Az AfD (Alternatíva Németországért) jelenleg rekordmagas, kb. 26–27%-os támogatottságot élvez Németországban, és több felmérés szerint a legnépszerűbb párt lett.
Bízzunk benne, hogy kormánypárt, a béke pártja lesz!
Dénes Gábor István