Másra ugyanis nem tudok gondolni, márhogy szülési szabadságra ment Rogán negyedik gyermekével, ráadásul első lányával, mert a közmédia ezen a pénteki napon éktelenül cincogott, sőt, elkanászodott, orcátlanná és pimasszá vált, tudva, hogy a macskafőnök a szüléssel van elfoglalva.
Két nagypofájú ellenzékit ültetett a közmédia vezetése egy politikai műsorba. Szörnyű!!!
Hisz ilyen legalább 10 éve nem történt meg! (vagy talán több is van az!)
Fodor Gábort én mindenféle szempontból csak egy halvány gyenge politikai semlegesnek tartom!
Bár a kormányoldal is, nem akárkivel, egy cenzorral képviseltette magát az Ez itt a kérdés c. beszélgetős műsor 2025. február 7-i, pénteki adásában. A két ellenzéki Csáki Judit kritikus és Nyáry Krisztián író. Kollár Árpádról, akit íróként, költőként mutattak be, bevallom, nem sokat tudok. Azt találtam róla, hogy vajdasági, zentai születésű (1980) költő, műfordító, író, tekintsük őt e beszélgetésben (politikailag) függetlennek.
A kormányoldalt a szebb napokat látott L. Simon László író (volt államtitkár, volt Nemzeti Múzeum főigazgató, volt fideszes képviselő, volt szinte minden a kultúrában, vagyis polihisztor, vagy mondjuk inkább az új foglalkozását, reneszánsz borász) képviselte. A műsornak egyetlen, a Főcenzor szülési szabadságát maximálisan kihasználó témája volt, „Vita a Krasznahorkai interjúról”.
Többen kérdezhetnék, hogy ki az a Krasznahorkai László? Ha már az Ez itt a kérdés c. beszélgetős műsor csak utalgatott arra, hogy „hát Krasznahorkai jó író”, meg ismert író, meg… kitüntetésekkel agyonhalmozott író… De magyar író egyáltalán?
Ebből a műsorból a kedves néző csak a felfuvalkodott, önmagával elégedett író politikai nézeteinek nyomdafestéket tűrő részét tudhatta meg, mást nem.
Az író úr (elvtárs?) egyébként hazudik. Ezek szerint nem csak a műveiben.
A műsor ugyanis felkérte, hogy vegyen részt a beszélgetésben. E-mailen válaszolt, hogy ő soha nem (vagy nagyon ritkán) nyilatkozik. Ez nem igaz. Az utóbbi (belátható) időben az író elvtárs tobzódott a marketing-jellegű nyilatkozatokban. Vagyis lelke legmélyéről bugyogtak fel az eleddig elfojtott szavak. Kevés a píz (mivel ő már biztos nem beszélni matyar nyelvet, mert 1990 óta csak a méltatlanul kapott díjait jön átvenni „haza”, a kedvéért magyarázom, hogy a parasztosan ejtett és írt píz: PÉNZ) a számláján? Nem fogynak a könyvek?
Nagyképűen többször is kegyeskedett megnyilvánulni pl. a New York-i könyvbemutatóján ezt mondta szülőhazájáról:
„Magyarország egy elmegyógyintézet, ahonnan elmentek az orvosok, miközben az emberek azt játsszák, hogy mostantól ők gyógyítanak”.
Azt is böfögte, hogy az író számára még a német helyzetnél is tragikusabb, ami szülőhazájában, Magyarországon történik. Az egy dolog, hogy a jobboldal kormányoz (nehéz ezt balosként 15 éve elviselni), nagyobb probléma azonban az a néhány millió ember, aki „erre a protonáci pártra szavazott”. (Egy mélyen érző, őszinte lélek megnyilvánulása…)
„Történhet valami néhány év múlva a politikai szférában. Oké, de mit tehetünk ezzel a néhány millió emberrel? Ez a legnagyobb problémám Németországban és Magyarországon is. Lengyelországban is, de ott most valami történik…” − fogalmazott az író.
Az interjúban alázza nem a kormányt (mert azt teheti, kvázi „joga” van hozzá), hanem a magyarokat, honfitársait, akiktől egyébként szintén minden díjat és megbecsülést megkapott. Nem tetszik aljasnak lenni író elvtárs?
Íme a lista: Kossuth-díj, Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj, Prima Primissima díj, József Attila-díj, Márai Sándor-díj, Déry Tibor-díj, Krúdy Gyula-díj, Alföld-díj, Szépirodalmi Figyelő-díj stb. Valamint évek óta a Nobel-díj várományosaként emlegetik. (Részemről NEMMEL szavazok) 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Néhány napja viszont a Svenska Dagbladet c. lapnak nyilatkozott Krasznahorkai László Stockholmban, miután átvett egy irodalmi díjat. (Csak azt erősítendő, hogy ő soha nem nyilatkozik!)
Egy tüntetésen látott Trianon-plakátra reagálva azt mondja: „Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek.”
Kedves Krasznahorkai elvtárs! A trianoni kastély nem Párizsban van, hanem Versailles-ban. Ennyit a műveltségről!!!
Majd a demokrácia törékenységét félti a „hatalmas, jogfosztott, tanulatlan tömegtől, amelyben nagyon sok a szemétláda.”
Valószínűnek tartom, hogy Krasznahorkai László a híres germán-szanszkrit árja fajhoz tartozik, übermensch. Ez a „faj” olyan, számára követni való emberekkel büszkélkedhet, mint Hitler, Goebbels… stb.
A Magyar Jelen c. lap írja:
„…ajánljuk figyelmébe (Krasznahorkai figyelmébe) az első számú mumus, Csurka István megnyugtató szavait:
„Van egy szerény, pszichológiai tanácsom. Aki fél az Árpád-sávos zászlótól, az tegye a következőt, amikor megpillantja: jó keményen markolja meg zsebében a tömött pénztárcáját, vagy gondoljon a tele bankszámlájára. Ezek a mozdulatok és odagondolások talán segítenek neki elviselni, hogy ma többnyire szegény magyarok zászlókat lengetnek a hazájukban – szánalmas megmaradási célzattal.”
https://magyarjelen.hu/erik-a-nobel-dij-a-magyarokat-muveletlennek-es-szemetladanak-tarto-krasznahorkai-laszlo-nevu-ironak/
A mindenhez értő, magát nagyon kritikusnak tartó Csáki Judit kielégült arccal és mosollyal, boldogan csatlakozott ennek az embernek nevezett véglénynek a szavaihoz, hogy:
“a történelmünket dicsőségesnek tartani nevetséges, hiszen az csak vereségekből áll”.
Csáki olyan szavakat próbált a miniszterelnök szájába adni, amelyeket soha nem mondott. Csáki Judit hallhatóan és láthatóan szégyelli magyarságát, a magyarság történelmét.
Csáki egyik „párttársának” szavait idézem: „El lehet menni ebből az országból! (Gyurcsány Ferenc).
De Csáki Judit felháborodott pl. azon, hogy a magyar miniszterelnök a magyar kultúra napját egy pohár pálinkával köszöntötte.
A magyarság többségében kulturális, történelmi, filozófiai, politikai, művészeti mélységeket hordozott ez a gesztus.
Csáki Judit ezzel elárulta, hogy fogalma sincs a magyarságról, a magyar kultúráról, ennek a nemzetnek a történelméről, a nemzet megtartó erejéről, a parasztságról.
Egy kritikus szakmát űző esetében különösen súlyosak ezek a műveltségbeli hiányosságok.
Csáki, a független kritikus számára, sajnos, most jobboldali kormánya van, kétharmados választási eredménnyel ennek a hazának.
40 évig kommunista kormánya volt. Valószínű, hogy akkor Csáki számára a magyar történelem csak dicsőségből állt. Mert Kádár és Aczél még a magyar népdalokat és a Karácsony szót is betiltotta, leváltotta Fenyőünnepre. Az volt az igazi Kulturkampf!
Csáki Juditnak van még választási lehetősége, ha nem érzi jól magát e hazában: Kína, Észak-Korea stb. „El lehet menni!” (Gyurcsány)
Nyáry Krisztián író keveset szólt, de azt is minek. Nyáry Krisztián íróról egy HVG cikket találtam, 2017-ből, amikor is csatlakozott az interneten terjedő „me too” kezdeményezéshez, vagyis felvállalta és megosztotta saját tapasztalatát a szexuális zaklatásról. Szerinte ugyanis nem kell színésznőnek, de még nőnek sem lenni ilyesmihez, mert „a visszaélés az visszaélés”. Nézve az író mostani pónemjét, én nagy csodálkozom. Igaz, női szemmel nem tudok nézni.
Egy magyar író, még ha csak minimális etikai érzékkel is rendelkezik, vagyis bunkó érzelmileg és erkölcsileg, éljen akárhol a világban, valljon akármilyen politikai nézeteket, ezt soha nem mondhatja a magyar népről: „hatalmas, jogfosztott, tanulatlan tömegtől, amelyben nagyon sok a szemétláda.”
E szavak ismeretében olvassák, de inkább ne olvassák a magyarok a Krasznahorkai nevű senki műveit.
A műsor itt nézhető újra: https://www.youtube.com/watch?v=gh2RUvKYg2w
Dénes Gábor István