Ismét emberi, de most német vérben tocsog és német felnőtt és gyerek hullákon tapicskol 2025-ben is, az egyébként magát szabad, demokratikus, sőt, kereszténydemokratikus, zöld, mélyen liberális németországi kormánynak tartó bagázs koalíciója. (Azért írtam németországit, mert ez az elmebeteg kormánynak nevezett mostani gittegylet nem a német állampolgárokat képviseli!)
2015-től azonban nem zsidók, lengyelek, szovjetek, homoszexuálisok, cigányok, (sorolhatnám tovább) az áldozatok (meg akiknek a pofája nem tetszett a nemzetiszocialista vezetésnek és besúgóiknak, az SS-nek, az SA-nak, a Jugendnek, meg bármelyik „fajtiszta” németnek), hanem az áldozatok németek, a saját honfitársaik, szavazóik, azaz német állampolgárok voltak és sajnos egyre többen vannak.
„Arbeit Macht Frei” 1940-1945 (A munka szabaddá tesz)
Egy dán filozófus, evangélikus lutheránus teológus Søren Kierkegaard 1843-ban Victor Eremita álnéven megjelent Vagy/vagy című művében ezt írta: „A munkavégzés (…) a szabadság kifejeződése. Pontosan a munkával teszi szabaddá magát az ember, a munkával válik a föld urává, a munkával végre bebizonyítja, hogy a természet felett áll.”
Heinrich Beta publicistaként dolgozott Berlinben, csak két évvel később (1845) használta ezt a kifejezést Pénz és lélek című művében: „Nem a hit tesz boldoggá, nem a hit az önző papságban, és nemes célok, de a munka boldoggá tesz, mert a munka szabaddá tesz.
A náci Németország a megszállt Lengyelországba, Auschwitzba küldött 1,3 millió ember közül 1,1 milliót meggyilkoltak, ennek csaknem a fele magyar származású volt. Az áldozatok közül 960 000 volt zsidó – ebből 865 000-et érkezéskor gázosítottak – 74 000 lengyel, 21 000 roma, 15 000 szovjet hadifoglyot – 15 000 egyéb kisebbség (szlávok, homoszexuálisok). Azok, akiket nem gázosítottak el, éhen haltak, de sokan haltak meg a kimerültségtől, betegségektől. Nem volt ritka a szabályos kivégzés sem. Másokat (ikrek, rendellenességet hordozók) orvosi kísérletek során öltek meg.
A tábor 1940 májusától 1945 januárjáig működött. A szovjet csapatok szabadították fel.
Egyedül a buchenwaldi koncentrációs táboron volt más felirat: „Mindenkinek a sajátja” szlogennel.
Ez az idézet Marcus Tullius Cicero római költőre és államférfira nyúlik vissza: Justitia suum cuique distribuit „Az igazságosság kiosztja mindenkinek a magáét”.
Andrzej Duda lengyel elnök nem mondott igazat
„A lengyelek ápolják az Auschwitz volt náci német haláltábor és más lágerek emlékezetét, azért, hogy a világ soha többé ne engedjen meg az ott történtekhez hasonló emberi katasztrófát” – jelentette ki Andrzej Duda lengyel elnök hétfőn, január 27-én az Auschwitzban tartott megemlékezésen.
A haláltábor felszabadításának 80. évfordulója alkalmából a lengyel államfő az Auschwitz I. láger halálfalánál a túlélők egy csoportjával együtt lerótta tiszteletét az áldozatok emléke előtt. Az auschwitz-birkenaui tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg katonái szabadították fel.
Duda elnök és valószínű az egész mai lengyel kormány beteg. A betegség neve: amnézia, vagyis emlékezetkiesés. Az idei megemlékezésre ugyanis „elfelejtették” meghívni a felszabadítók képviselőit, ezért az elnök állításával ellentétben nem „ápolják az Auschwitz volt náci német haláltábor és más lágerek emlékezetét”. Szégyen.
Wir schaffen das! (Megcsináljuk! vagy Meg tudjuk csinálni!)
A jelszó most is három szóból áll. Nem sokban különbözik, a Hitler által 1933-tól uralt Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP), a „náci” párt későbbi (1940), az „Arbeit Macht Frei” (A munka szabaddá tesz) jelszavától.
Hogy miben hasonlít a két jelszó? Arra Angela Merkel német kancellár adta meg a választ:
„Egyszerűen mondom: Németország erős ország. Az indíték, amellyel ezekhez a dolgokhoz közelítünk, a következő legyen: Annyi mindent elértünk – meg tudjuk csinálni! Meg tudjuk csinálni, és ahol valami az utunkba áll, azt le kell győzni, és dolgoznunk kell rajta. A szövetségi kormány minden tőle telhetőt megtesz – az államokkal, az önkormányzatokkal együtt –, hogy pontosan ezt valósítsa meg.”
https://www.bundesregierung.de/Content/DE/Mitschrift/Pressekonferenzen/2015/08/2015-08-31-pk-merkel.html
Az erős ország (erős, árja nép, árja szanszkrit szó: nemes) kifejezéseket jól ismerjük Hitler Mein Kampf c. művéből. Vallották, hogy az árják faji és kulturális tekintetben egyaránt felsőbbrendűek a többi népcsoportnál. Átvették, manipulálták és szélsőséges célokra használták az „árja faj” létezésének és felsőbbrendűségének minden alapot nélkülöző gondolatát ideológiájukhoz és politikai szándékaikhoz igazítva.
„Megcsináljuk” (Wir schaffen das!) – hangzott el először Angela Merkel volt kereszténydemokrata német kancellár szájából a 2015. augusztus 31-i szövetségi sajtótájékoztatóján a 2015/2016-os németországi menekültválsággal és a menekültek növekvő befogadásával kapcsolatban.
„Annyi mindent elértünk” – mondta Angela Merkel. Igen elértek, ez igaz, de mivel és kivel?
A Marshall-segélyre gondol a volt kancellár?
„1947. június 5-én hirdette meg a Harvard Egyetemen tartott beszédében George C. Marshall amerikai külügyminiszter a róla elnevezett gazdasági programot, a világháború után romokban heverő Európát talpra állító Marshall-tervet. (…)
A Marshall-terv aztán a szocialista blokk nélkül is sikeresen megvalósult, miközben ellentmondásos fogadtatásával megmutatta, hogy Európa végzetesen kettészakadt. A segély folyósítása 1948. április 3-tól, az Európai Újjáépítési Program indításával kezdődött meg, és tervezett ötéves futamideje ellenére már három év után jelentős eredményt mutatott fel. Nyugat-Európa 1951-ben már 1938-as termelésének 135%-át nyújtotta, miközben az NSZK-ban megvalósult a „német gazdasági csoda.” Nyugat-Európa országai elindultak a jóléti állam megteremtése felé, miközben a Marshall-terv a vámhatárok ledöntésével fontos szerepet játszott ezen államok gazdasági – és később politikai – integrációjában is. Bár a republikánusok 1950-es hatalomra jutása, valamint a koreai háború fokozott költségei miatt a Marshall-terv már négy év után, 1952 júniusában véget ért, megálmodói és végrehajtói így is teljes sikert könyvelhettek el.” (Tarján M. Tamás: A Marshall-terv meghirdetése, Rubicon Online, https://rubicon.hu/kalendarium/1947-junius-5-a-marshall-terv-meghirdetese)
A Német Szövetségi Belügyminisztérium honlapján kifejti: „A demográfiai változások és a szakképzett munkaerő növekvő hiánya miatt fontos, hogy Németországot hosszú távon vonzóvá tegyük a migráns háttérrel rendelkező emberek számára. A német kormány nagyon komolyan veszi ezt a kihívást. Ezért a befogadás és elismerés kultúrájának erősítése a 18. parlamenti ciklusra vonatkozó koalíciós megállapodás fontos projektje.”
Vagy arra gondolt a kancellár, hogy segíteni kell a németeknek, mert elhagyta őket a munkakedvük? Nem szeretnek és nem is akarnak dolgozni? Leköti őket a gender-kérdés (váltsak vagy ne váltsak?) és az USA-ból ajándékként kapott woke-ideológia, továbbá a „jólét” nevű civilizációs betegség?
Ezért volt szükség a kommunizmus elől menekülő, jobb életre vágyó, az NSZK-ban a legmegalázóbb, legalantasabb munkát elvégző görög, török, román, szerb, horvát, magyar vendégmunkások beáramlására? Újabban meg az „agykutató muszlimok” befogadására?
Vagy arra gondolt Merkel, hogy a mai napig az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatok miatt az NSZK-nak nem kellett költenie a hadiiparra? Sőt, a II. világháború után megtiltották nekik a fegyverkezést! Ezért elvárják, hogy az amerikaiak és a NATO védje őket.
A Wir schaffen das! jelszót tartják a Willkommenskultur az „új befogadó kultúra” alapvető szlogenjének. Az akkori sajtó, de a tudományos és politikai élet reprezentánsai is lelkendeztek. Georg Diez újságíró a Der Spiegel magazinban megjelent cikkének „Igen, meg tudjuk csinálni” címet adta.
Akkora volt a lelkesedés, hogy 2015 decemberében „Az év szavának” választották Ausztriában.
A holokauszt túlélője, Ruth Klüger „egyszerű és hősies szlogennek” minősítette a mondatot a Bundestagban a nemzetiszocializmus áldozatainak emléknapján tartott emlékórán.
Merkel kísérlete minden jel szerint nem sikerült
Angela Merkel német kancellár olyan kísérletbe fogott, amilyenre egyik elődje, Hitler nemzetiszocialista fajelmélete óta nem volt példa. Csakhogy – gondolom bizonyítandó a világ számára a németeknek a nácizmus óta megváltozott szemléletét, befogadókultúráját (Willkommenskultur) – nem zsidóknak, hanem a zsidók ősi ellenségének a muszlimoknak kínált tálcán befogadást (pénz, paripát, fegyvert) és nemcsak kulturálisan.
A muszlimok betelepítésének ötlete már 2012-ben is felmerült a német kormányban. A hivatkozási alap egy közvéleménykutatás volt, amelyben a németek 51 %-a ellenezte, 49 % viszont egyetértett a Willkommenskultur bevezetésének lehetőségével.
Ez – finoman szólva is – nem sikerült. Németország szinte minden statisztikai mutatója (gazdasági, kereskedelmi, társadalmi, politikai, etikai) folyamatosan csökkent, az ország soha nem volt olyan mélyponton, mint az elmúlt év végén.
Tehát: NEM TUDTÁK MEGCSINÁLNI.
Gyurcsány: „…csináljuk meg.”
„Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg.” – mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006-bab az ún. őszödi-, vagy hazugság beszédében.
Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök 2006. május 26-án, egy hónappal a parlamenti választási győzelem után az MSZP frakció zárt balatonőszödi ülésén záró beszédet tartott. Amelyben a bevezetendő reformok mellett érvelt a szocialista frakció tagjai előtt. Gyurcsány a frakcióülés után két nappal hozta nyilvánosságra részletes politikai programját.
Gyurcsánynak sem sikerült „megcsinálni” a beígért reformokat, bármit is értett e szó alatt. A hazugságok beismerése után nem mondott le, mivel az MSZP kiállt a miniszterelnök mellett, ahogy az SZDSZ frakció is szinte azonnal támogatásáról biztosította a kormányfőt, annak ellenére, hogy az SZDSZ közleményében a beszéddel sem tartalmában, sem stílusában nem ért egyet, illetve egyúttal biztosította az MSZP-t, hogy a koalíciós együttműködésre nincs kihatással a dolog.
Gyurcsány sem tudta megcsinálni.
Orbán Viktor: „Megcsináljuk”
Csak azt nem tisztázta a miniszterelnök, hogy mit is kell megcsinálnunk. A Magyar Nagystratégia c. projektet, amit a miniszterelnök Tusnádfürdőn hirdetett meg 2024. július 27-én? Aminek az elvégzésére Orbán Balázst, a tehetségtelen kotnyelest, az MCC tulajdonosát szerződtette, de a jelek szerint túl nagy a feladat a kis „éhenkórász” számára. Vagy a gazdasági semlegesség nevű tervre gondol, vagy a három pilléres 21 pontos gazdaságvédelmi akciótervre?
Most meg együtt kell örülnünk az Egyesült Arab Emirátusokkal kötött szerződésnek, a mini Dubainak, merthogy abból lesz a nyugdíj meg a fűtés – mondta a miniszterelnök! Megette a fene, ha csak ez a választási lehetőségünk maradt! Vagy arra gondolt, hogy menjünk dolgozni Rákosrendezőre és saját magunk keressük meg a nyugdíjra valót?
Szóval, mit is kell megcsinálnunk? A mindent-en kívül!?
Magyar Péter nem szereti az időseket
A kijelentés nem érint túlságosan érzékenyen, mert csak azt kérdezem, hogy: ki az a Magyar Péter?
Azt tudjuk, hogy kitől származik az eredeti ötlet, mármint az idősek utálata és haláluk „kívánása”. A Momentum parlamenti képviselője néhány éve nagy lehetőséget látott a világjárványban a Fidesz „visszaszorítására”. Tóth Endre akkori okfejtése kísértetiesen egybecseng a Tisza Párt szakértőjeként feltűnt zöldbáró, Raskó György napokban közzétett botrányos bejegyzésével, amiben az idős kormánypárti szavazók tömeges eltűnésével számolt és megállapította, hogy „az idő a Tiszának dolgozik”. Hogy ki mondta/kívánta a nyugdíjasok tömeges halálát, nem tudjuk. A lényeg ez: „az idő a Tiszának dolgozik”.
Egy pillanatra a náci krematóriumok képe ugrott a szemem elé, hisz gyomorforgató, hogy egy 21. századi politikainak nevezett, de inkább csaholó harcikutyák tömörülésében, az állítólag „magyar” Tisza Pártban, a hatalomra kerülés egyik lehetséges módját a nyugdíjasok halálával kívánják elérni.
Ez viszont nem bántja az Európai Parlament néppárti frakcióvezetőjének, Manfred Weber nagyképű fajtiszta német elvtársnak a szemét, orrát, a politikai ízlését, emberségét…
Neki lehet. Mert úgy gondolja, hogy ő a 2000 évvel ezelőtti ősi germán törzsek egyikének tagja, amelyik leigázta a jóléttől elnehezült szent nyugat-római birodalmat és elhozta a vadaknak (Európának) az árja germán civilizációt. Weber elvtárs is amnéziás, elfelejtette, hogy már nem i.sz. 476-ot írunk…
A média és a propaganda (Hitler és Goebbels)
A politikai kommunikáció érzékeny és veszélyes műfaj. Az üzenet tartalmának érthető, egyértelmű és hatásos megfogalmazásán túl, nem árt, ha az üzenetküldő és a kommunikátor is jól átgondolja az üzenet célját, aktualitását, a célközönséget és az üzenet továbbításának hordozóit és csatornáit. A rövid, gyakran egy szóba, mondatba sűrített tartalomnak és állandó ismétlésének náci hagyományai vannak.
„A tömegek felfogóképessége nagyon korlátozott, ezzel szemben a feledékenység nagy. E tényekből kifolyólag minden hatékony propagandának csak nagyon kevés pontra szabad korlátozódnia, és ezeket jelzésszerűen oly sokáig használnia, amíg csak a legutolsó is képes egy ilyen szóval kapcsolatban maga elé idézni azt, amit akarunk.”
(Hitler, Mein Kampf c. 198. oldal)
„A propaganda jó, ha eléri a kívánt célt, és rossz, ha nem vezet a kívánt eredményekhez. Nem számít, mennyire okos, mivel a propaganda feladata nem az, hogy okos legyen, hanem hogy sikerre vezessen. Senki nem mondhatja, hogy a propagandánk túl kegyetlen vagy brutális, vagy nem elég illendő, mivel ezek nem lényeges kritériumok. Nem az a célja, hogy illő, vagy kedves, vagy gyenge, vagy szerény legyen; hanem hogy sikeres legyen. (…) Ha valaki azt mondja nekem: „az ön propagandája nem felel meg a civilizált elvárásoknak”, akkor tudom, hogy nincs is értelme vitatkoznom vele. Nem változtat semmin, hogy a propaganda magas színvonalú-e. A kérdés az, vajon eléri-e célját.”
Joseph Goebbels “Erkenntnis und Propaganda,” Signale der neuen Zeit. 25 ausgewählte Reden von Dr. Joseph Goebbels (Munich: Zentralverlag der NSDAP., 1934), pp. 28-52.
2017-ben a Hamburgi Médiaiskola tanulmánya, miután több ezer cikket értékelt az országos és regionális napilapokban a 2015 februárja és 2016 márciusa közötti időszakban, arra a következtetésre jutott, hogy a német újságok tudósításai a menekültválság kezdetén kritikátlanul és egyhangúlag támogatták Merkel kancellár politikáját.
Átvették a „politikai elit szlogenjeit” és a „befogadó kultúra” kifejezés „eufemisztikus-meggyőző dikcióját”, és terjesztették őket. Így „az üdvözlő kultúra egyfajta varázsszóvá változott”, amellyel „erkölcsileg követelni lehetett a polgárok által önként nyújtott szamaritánus szolgálatokat”. A tanulmány vezetője, Michael Haller kifejtette, hogy az újságírók nagy része rosszul ítélte meg szakmai szerepét, és elhanyagolta a média oktatási funkcióját.
Németország, Bundestag 2025. január 29.
„Elfogadták még szerdán azt a határozatot, ami szerint visszafordítanának a határon minden olyan illegális bevándorlót, aki érvényes papírok nélkül érkezik. A kereszténydemokrata CDU és keresztényszociális CSU beadványát az AfD is elfogadta, ami óriási dolog, hiszen a baloldallal szemben meghatározó politikai kérdésekben ezek a pártok nem fogtak össze, amióta léteznek, főleg nem a szélsőségesnek kikiáltott AfD-vel.
(Ambrus-Jobbágyi Zsófia: Felelős és felelőtlen vezetők Európában, Magyar Nemzet, 2025. február 2.)
Németország, Bundestag 2025. január 31.
A német szövetségi parlament alsóháza (Bundestag) pénteken elutasította az ellenzéki konzervatívok által benyújtott törvényjavaslatot, amellyel az ország menekültpolitikáját szigorították volna – írja az MTI.
A tervezet ellen 350 képviselő szavazott, 338-an támogatták, és öten tartózkodtak – közölte Petra Pau, a Bundestag alelnöke.
Ez azt jelenti, hogy tovább folydogál a német vér a német utcákon. A muszlim hódítók legnagyobb vallási örömére. A Bundestag tagjai pedig szégyelljék magukat.
Dénes Gábor István