Immár hetek óta látom, olvasom, hallom a közmédia minden létező platformján az alábbi hirdetést:
„Amit még nem láttatok… Keleti Éva címmel nyílik fotókiállítás a magyar fotográfia nagyasszonyának csaknem hetven évet felölelő munkásságából az Aranytíz Kultúrházban. A tárlat betekintést nyújt a világhírű fotóművész a Nemzeti Fotótárba bekerült alkotásaiba. Keleti Éva a Kossuth-, Balázs Béla- és Prima Primissima díjas fotográfus, érdemes és kiváló művész 70 évet átívelő munkássága a magyar kultúra és nemzeti fotótörténet meghatározó része”.
Bizonyára senki nem vitatja a matróna korba ért művésznő – fel is sorolt kitüntetésekkel elismert – tevékenységének jelentőségét. De sajnos valószínűleg jóval kevesebben vannak, akiket hozzám hasonlóan bosszant és elszomorít a reklámszöveg több hazugsága.
Keleti Éva munkássága nem ível át 70 évet.
Mert elhatározásának megfelelően 60 éves korában abbahagyta a fotózást. Vagyis mivel 1951-ben kezdte, (1931-ben született) 1991-ben abbahagyta, addig 40 évet „ívelt át” munkássága.
Majd 2019-ben, 88 évesen, csaknem 30 évnyi szünet után újra fotózni kezdett, modern eszközökkel. Az annyi mint összesen, matematikailag 43 éven át fotózott. Ennyit is ívelt át munkássága.
A reklámszöveg másik hazugsága, hogy: világhírű. Ez egyszerűen nem igaz.
Tanított, zsűrizett, dolgozott (Gamma képügynökség, Ferenczy Europress) külföldön.
Mitől lenne világhírű egy olyan fotográfus, aki a magyar színészvilág kiválóságait örökítette meg? A szegényes provincializmusról árulkodó reklámnak nem a közmédiában lenne a helye, hanem a bulvár világában. Tudják, ott, ahol naponta mondják, hogy „az egész országot megrázta a hír”, ami egy éppen aktuális celebről szól.
Keleti Éva fotóinak nincs szükségük hazugságokra.