Előszó
Naponta tapasztaljuk, mondjuk, halljuk, olvassuk, hogy például a parlamentben, az iskolában, az autóbuszon, a tévéműsorban, egy vitaesten, egy politikai gyűlésen, otthon a családban… stb. szinte bábeli hangzavar uralkodott/uralkodik.
Újságírók, politológusok, politikusok, meg persze a világban felelősséggel élő emberek többsége a hangzavar mellett zajos politikai életről, kommunikációról, tömegkultúráról, lármás és egyre kaotikusabb emberi és társadalmi kapcsolatokról írnak, beszélnek.
Sokan mondják, hogy bábeli nemcsak a hangzavar, hanem a „zaj” is a világban.

Mindemellett elképzelhetetlen gazdagság, leírhatatlan szegénység és hihetetlen technikai, gazdasági, digitális fejlődés uralkodik a Földön.
Ma már szinte naponta „ostromoljuk” a Holdat és a Marsot, többmillió fényévre lévő galaxisokról készítünk fényképeket.

Elsőként a világon egy magyar, a 2023-ban Nobel-díjjal kitüntetett Krausz Ferenc attoszekundumos fényimpulzusokkal először végezhetett valós idejű megfigyeléseket az elektronok atomon belüli mozgásáról, hogy lehetővé tegyék a daganatos betegségek egyértelmű diagnosztizálását azok kezdeti szakaszában. Továbbá az ugyancsak 2023-ban lett Nobel-díjas Karikó Katalin, a szintetikus mRNS alapú vakcinák orvosi technológiájának kifejlesztését felfedezéseivel megalapozó biokémikus, milliók életét mentette meg a 21. század eleji Covid-vírus által okozott haláltól.

Naponta ezerszám halnak meg gyerekek alapvető élelmiszerek és a víz hiánya miatt Afrikában, Dél-Amerikában, de máshol is.
Vajon mi vezetett ahhoz, hogy a 21. század második évtizedére a sarkaiból fordult ki a nyugati civilizációs világ?
Miért lehetséges, hogy bizonyos – jól azonosítható pénzügyi, befektetői, vállalkozói, politikai és sajnos egyházi – körök megkérdőjelezik, sőt egyenesen tagadják a Teremtés, az évmilliók során kialakult, az ember, az állat- és növényvilág fennmaradását kizárólagosan lehetővé tevő abszolút igazságot, a két nem létezését?
Vajon mitől lett ilyen kaotikusan „zajos”, emberi logikával szinte megmagyarázhatatlan a 20. század végi, 21. század eleji földtekénk?
Miért váltak érthetetlenné az egymásnak kimondott és leírt szavak, gesztusok?
Mitől jelentenek mást a többmillió éves verbális és nem verbális kommunikáció jelei?
A kérdésre vannak hosszú és bonyolult, de vannak rövid és egyszerű válaszok is.
Én ez utóbbiak közül egyet választottam.

A Biblia üzenete

„Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.
Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.
Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.
Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.

Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve.
De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak.
És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.”
(Móz 10,25; 5Móz 32,8; Lk 1,51 9)
Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.” (Jer 51,53)

Babilóniából (akkád nyelven: Istenek kapuja) való a sumér-babiloni történet. A Biblia Mózes első könyvében (1Móz 11,1-9) ad hírt az eseményről.
A Vízözön után vagyunk. Sineár földjén a Keletről jött emberek nagy vállalkozásba fognak. Olyan várost és tornyot akarnak építeni, aminek a teteje az égig ér, hogy így elérjék a Mennyországot, azzal a céllal, hogy „…szerezzünk magunknak nevet…” mondták s tették, hogy ne veszítsék el egymást mint elődeik a Vízözön után. Az égig érő toronnyal önző módon és nagyravágyóan közvetlen kapcsolatot, befolyást akartak szerezni saját maguk számára az Úrnál.
Bábel tornyának építéséig az egész világon egy nyelven beszéltek. Ellenszegülésük miatt Jahve (Izrael Istene) azzal büntette Sineár lakóit, hogy összezavarta a nyelvüket — így épp az következett be, amit el akartak kerülni. Az Isten parancsára szétszóródtak a Földön és ma, vagyis 2023-ban 7168 nyelven beszélnek, illetve beszél napjaink emberisége.

A többezer nyelven beszélő emberek az Isten kegyetlen ítélete óta sem értik meg egymást
Bábel városának és tornyának Isten általi lerombolása óta volt egyáltalán olyan időszak az emberiség történetében amikor (a szó konkrét és átvitt értelmében is) egy nyelvet beszélt, legalább az emberek többsége? Nem volt.
A világnyelvnek szánt eszperantó (eredeti nevén Lingvo Internacia) nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biztosító, mesterséges, élő, semleges nemzetközi segédnyelv. Hozzávetőleg 2 millióan beszélik a jelenlegi 8 milliárd földlakóból, vagyis igazából nem tudott a világban gyökeret verni.
De a Föld ismert történetében soha nem volt olyan korszak sem, amikor az emberek békében, háborúk, öldöklő villongások nélkül éltek volna.
A gondolkodó emberállat uralom-, hatalom-, gyűjtés-, fogyasztás-éhsége, a legkülönbözőbb javak, embertársak és területek fölötti birtoklási vágya, a mindenáron való szerzés gonoszsága, önzése a Föld bármelyik élőlényének tulajdonságaival vetekszik.

Újabban valamiféle nyugatról jött világeszme biztat bennünket arra, hogy törjük át saját teremtményi határainkat, változtassuk meg születési nemünket, töröljük el a múltunkat, tagadjuk meg Marduk, majd Jahve, majd a keresztény Isten, Jézus Krisztus óta felhalmozott értékeinket, kultúránkat, pusztítsuk el Ádám és Éva utódait, Isten teremtményeit, vagyis önmagunkat.
A világeszmét szülő aberrált hatalmak nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a fehér ember, különösen ha keresztény vagy zsidó, számolja fel, semmisítse meg önmagát.

A Teremtő mintha ismét megelégelte volna az új Bábel városának és tornyának megkezdett építését, az emberállat büszkeségét, Isten és ember iránti alázatának hiányát. Megelégelte a hedonista egoizmust, a liberális, a neokommunista hazugságáradatot a soha nem létezett korlátlan emberi egyenlőségről, az örök törvények és rend nélküli, személyekre és államokra, globális cégekre szabott szabadságról, a nemzetek nélküli világról.

Közben azok a bizonyos nyugati kifordult világot szülő felhatalmazás nélküli magánhatalmak az uralmuk alá hajtott világmédiát is mozgósították, hogy a mértéktelen fogyasztásból, a cél nélküli életből, az önzésből, a gyűlöletből, jóemberkedésből, álszeretetből, vallási fanatizmusból… naponta építsenek mennyekig nyúló tornyokat a megtévesztett, lebutított, végtelenül és védtelenül kihasznált tömegek számára.
Akik majd a napi vásárlás pillanatnyi álörömével, a média által biztosított voyeurizmus-sal, a terméketlen, egoista, önkielégítő kukkolással (a celebek szexuális szokásainak, együttléteinek nyílt megfigyelése, állami engedéllyel és támogatással a tömegmédiában, a pride-okon, az oktatásban, a divatban, a játékokban és a templomokban…), drogokkal, alkohollal, zabálással, kiüresedett, ám agyonszórakoztatott lélekkel és gátlástalan eszközökkel elért torony tetején örökéletért, üdvözülésért kuncsorognak a Mennyország kapujában.
Sokan a megtévesztett emberek közül még e kapuban is hiszik, mert elhitették/elhitetik velük, hogy Isten-Ego-ként várnak/várhatnak a bebocsátásra.
Ott viszont az Úr fogadja őket e szavakkal:
„Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.” (1Móz 31,13)
A „visszaküldött” nyugati fehér ember majd csak két úgynevezett „szülőföld” közül választhat.
Az egyiket Iszlám Dzsihadátusnak hívják, a másikat pedig Bigtech Uniónak.

Ma még, talán a huszonnegyedik órában, a nyugati fehér ember dönthet.
Bábok (a bigtechek által megvett és irányított demens elnök, az európai unió és kormányainak zsarolt, korrumpált, tudatosan, de önmaguktól is tehetségtelen és alkalmatlanul gyenge vezetői, tisztelet a néhány kivételnek) helyett a szuverén egyént és nemzetet, a kiveszőben lévő keresztény kulturális identitást választhatja.
Most még vannak népek és nemzetek, akikről és amelyekről a Bibliában ezt mondja az Úr: „Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. (1Móz.11.6)

Kevés dolog van amiért a jövőnk érdekében ebben a kis országban, a hazánkban, Magyarországon mindenki egyformán tehet. Ez pedig nemzetünk megmaradásának egyik, ha nem a legfontosabb záloga: a magyar nyelv.

Az én kezdeményezésem, „tettem”, hozzájárulásom, javaslatom olvashatja alább a tisztelt olvasó, hogy a jövőben befolyást szerezzünk az Úrnál nem önmagunk, hanem a magyarság számára. Továbbá, hogy ne csak értsük, hanem megértsük és ne veszítsük el egymást.
Dénes Gábor
2023. november 12.

 

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala 2023. szeptember 28-án 011708 nyilvántartási számon önkéntes műnyilvántartásba vette az alábbi dokumentumot.

Az ötlet szerzői jogának kizárólagos tulajdonosa és az alábbi koncepció kidolgozója:

Dénes Gábor István:
Magyar Nyelv és Beszéd Egyetem
Egy új egyetem létrehozásának és működési koncepciójának vázlata

„…Nyelvére kellene ügyelni a magyarnak mindenekelőtt, ha élni akar”.
Széchenyi István (1791-1860)

1. Az egyetem létrehozásának legfontosabb indokai
   

   1.1. Unikális egyetemet szeretnék létrehozni
   

   Ilyen egyetem még sehol nincs a világon. A Magyarországon létrehozandó egyetem a világon is az első olyan egyetem lenne, amelyik önálló intézményként az adott ország, esetünkben Magyarország anyanyelvével és beszédkultúrájával, a magyar nyelv és beszéd kutatásával, széleskörű terjesztésével, nemzeti hangtár és hangmúzeum létrehozásával foglalkozna.
   Tenné mindezt egyrészt a hagyományos módon képzettséget adó (alább vázlatosan részletezett) egyetemi szintű oktatással, de tudományos munkával, kutatással is, valamint eddig nem létező, de szorosan a magyar nyelvhez és a jövő számára megőrzendő magyar kultúrához kapcsolódó önálló intézmények, szervezetek alapításával is.

Az alábbi önálló intézményeket, szervezeteket szeretnénk létrehozni:

• Nemzeti Hangtár (intézmény, digitális elérhetőség)

• Nemzeti Hangmúzeum (intézmény, digitális elérhetőség)

• Magyar Nyelvstratégia (munkacsoport)

• Nemzeti Nyelvművelő Alapítvány (szervezet)

• Beszédes hétköznapok (nem intézmény, hanem tanfolyam a beszédművelés oktatására)

Az 1911-es Encyclopedia Britannica szerint a világon kb. ezer nyelvet beszélhettek. Ma azonban tudjuk, hogy csak a Bibliát – vagy legalábbis egy részét – több mint 2500 nyelvre fordították le.

A tekintélyes Ethnologue (https://www.ethnologue.com/) katalógusa jelenleg 7168 nyelvet tartalmaz. (Ez a szám szinte naponta változik!)

A nyelvek nem egyenletesen oszlanak el a földön: Európában mindössze 230 nyelvet tartanak számon, míg egyedül Pápua Új-Guineában 832-t. Egy-egy nyelvnek átlagosan 4500 beszélője van, ezek pedig 40-50 nyelvcsaládba tartoznak.
A számok nem csak az új területek feltérképezésének köszönhetően változtak. A francia állam évszázadokon át egységes nyelvűnek mondta az országot, az Ethnologue ma csak az újlatin nyelvekből tízet tart számon az ország területén (pl. a pikárdot, a gascogne-it, a provanszált stb.) és akkor a kelta bretonról, a némethez közeli alemanról vagy a baszkról még nem is beszéltünk.

1.2. „…Nyelvére kellene ügyelni a magyarnak mindenekelőtt, ha élni akar”.

Széchenyi István mondata nemcsak ennek a dolgozatnak az egyik mottója, hanem azt is nyomatékosítani kívánja, hogy a „kellene” igének a feltételes módjának napjainkra kötelezően felszólító módúvá szükséges válnia.
Széchenyi gróf már 1842-ben (A Magyar Akadémia körül c. beszéd a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén) tisztában volt azzal, hogy a társadalom uralása a nyelv által valósítható meg.
A 21. század elejére veszélybe került nemcsak a magyar nyelv, hanem a magyar nemzet kultúrája, szuverenitása is.

1.3. Anyanyelvünk, kultúránk megőrzése

Mi, magyarok, eredetünk és honfoglalásunk, de talán már törzsünk „születése” óta egy kicsit (vagy nem is kicsit) különbözünk a többiektől, az Európát benépesítő népektől.
Alapvető és szinte mindent meghatározó különbség a nyelvünk.
Nyelvünk viszont tükrözi a világról alkotott verbális és vizuális, hétköznapi és művészi gondolatainkat, véleményünket, kultúránkat.
A magyar nyelvet egyedül csak mi, magyarok beszéljük az egész világon.
Sem az őshazából való hosszú vándorlásunk során, sem a honfoglaláskor és után nyelvünk és kultúránk nem simult bele sem a szláv népek tengerébe, sem a germán nyelvet (németek, angolok, frankok, svábok, szászok, dánok, svédek…), sem a gall nyelvet beszélő kelta (latinul gallok, ma olaszok, belgák, franciák…) népcsoportok kultúrájába.

A magyarság nép-, majd nemzettudata (identitása) nagyon hosszú történelmi, közösségi és egyéni folyamatok eredményeként, az együttélés érzületeként alakult ki.
Vándorlásaink, haza-kereséseink során a sorsközösség, a társak kiszámíthatósága és megbízhatósága mellett a családok együttélése (az ivarsejtek biológiai és szerelmi egymásra találása), a közös sors miatti egybefonódása táplálta, formálta a ma is megmagyarázhatatlan lelki fogódzót, a „mit jelent magyarnak lenni” érzést.

Talán a kezdetektől létező hit a természetfölöttiben, a bizalom igaz és jóakaró vezetőink tekintélyében, a bevallani is alig mert szeretet egymás iránt, képezik ennek az érzésnek az alappilléreit.
A nemzettudat az (örökölt és a környezeti hatásokból létrejövő) egyéni, a családi és a közösségi kultúra ezernyi apróságaiból kialakuló érzés, igazából a lélek és a tudat keveréke, de mégis érzelem.
Az érzelem viszont nemcsak illékony, de nemzedékről nemzedékre változik is. Nagyon erős (bármilyen előjelű) elsöprő erejű érzelmi és/vagy tudati inger hatására megtorpanhat az érzés, lanyhulhat az érzelem. De a sejtjeinkbe épült, a múlt és a jelen történelmi tudatának örökítőanyagán, a transzgenerációs hatásokon kívül van egy erősebb örökítőanyag, ami a visszahőkölt, vagy ingadozó lelket az otthon, a haza felé irányítja, ez pedig a nyelv.
A nemzedékek nemzettudat-érzése, a magyar nyelv fenntartása (gondozása, táplálása) a mindenkori magyar állam, de minden magyar feladata is.

Az anyanyelv és az anyatej

A nyelvet az anyatejjel szívjuk magunkba – szól a máig közszájon forgó mondás. A mondat üzenete alig változott Dante 1304-ben írt gondolataitól. Ismereteink szerint Dante használta először az anyanyelv kifejezést a De vulgari eloquentia (A nép nyelvén való ékesszólásról) című művében. A nép nyelve az a nyelv, amit a csecsemő a szoptatós dajkájától tanul meg, őt utánozva – írja. Szemben a hivatalos latinnal, amit csak tudatosan és sok tanulással, erőfeszítések árán lehet megtanulni. Dante szerint az anyanyelv természetes, a latin, a műveltség nyelve mesterséges.
Ebben ma is igaza van a Firenzében 1265-ben született Dante Alighieri mesternek, írónak, filozófusnak, politikusnak, nyelvésznek, az Isteni színjáték (Divina Commedia) költőjének, a világirodalom egyik legnagyobb klasszikusának.

Abban van igaza, hogy az anyanyelv az un. természetes nyelv (tudósok reflexnyelvnek, egy meghatározott nyelvnek mondják), hisz mindenkinek az anyanyelve. Bármilyen tanult idegennyelv pedig, az anyanyelvhez képest mesterséges.
Abban viszont nincs igaza Danténak, hogy az anyanyelv tanulása nem kíván erőfeszítést.
Az anyatejjel a gyermek az anya/szoptatós dajka nyelvjárását, beszédhibáit, hadarását, motyogását is utánozza, s az lesz számára a természetes.

Akár napjaink nyelvhasználata, szókincse, beszédmódjai is bizonyítják, hogy az anyatejjel magunkba szívott utánzás kevés a mai embernek a világban való eligazodásához. Földünk, hétköznapi életünk jelenségeinek, naprendszerünk felfoghatatlan távolságainak, a világ működésének megmagyarázásához, a tudomány, az informatika hétköznapi használatra szánt kütyüjeinek megértéséhez. De az utánzás kevés a jó és a rossz, a szeretet és a gyűlölet megkülönböztetéséhez is. Mint ahogy Szent Ágoston írja a Vallomások c. könyvében:
„…honnét van a rossz? És hogy vajon testi alakba foglalta-e az Isten? Van-e haja, esetleg körme is? Vagy igazaknak tartsuk-e az egyszerre több feleséggel élőket, az emberek gyilkolóit és az állatok föláldozóit?… Nem tudtam még, hogy nem más a rossz, mint a jó hiánya… Azt sem tudtam, hogy lélek az Isten, nincs hosszúsága, szélessége, tagja, és nem a tömegében létezik… És nem tudtam, hogy mi az a valami bennünk, amiben hasonlóak vagyunk Istenünkhöz? Nem tudtam, hogy milyen alapon mondja rólunk helyesen az Írás: Isten képére vagyunk.” (Ter1,27)
S mint az Isten-hitért, a szeretetért, a szerelemért, az egészségért, a tekintélyért… a nemzeti érzésért, az életért, a tudásért, az anyanyelvért… is nagyon meg kell dolgozni.

Az Ethnologue-ban számontartott 7168 nyelv közül legalább 3072 egészen biztosan kihal a következő évszázad során, ha a körülmények nem változnak. A kihalás veszélye nagyobb arányú a nyelvek, mint a fajok körében.
Ha a gyerekek nem tanulnak meg egy nyelvet, akkor az a nyelv halálra van ítélve.

1.4. A nyelv kollektív „termék”, társadalmi alkotás

A nyelv kollektív társadalmi jelenség, „alkotás”, közkincs, hiszen a magyar etnikum történelmileg kialakult kultúrájának és hagyományainak kollektív „terméke”. Mivel közkincs, ezért össztársadalmi, úgymond „közvédelem” jár „neki”.
De az is következik a nyelv közkincs jellegéből, hogy a magyar nyelvről mindent, ami lehetséges minden magyar (és más érdeklődő) ember számára hozzáférhetővé kell tenni. De az is következik a közkincs jellegből, hogy művelni és tanítani kell a magyar nyelvet.

„A világ a mi képzetünk, tartják egyes filozófusok. Az ember mint személyiség a fogalmak s a fogalmakat tükröző, megvalósító szavak révén létezik. A nyelv segítségével értelmezi a világot és önmagát. Ezért a nyelvi kultúra sérülése a létezés, az önmegélés, a személyiség beszűkülését hozza magával. (In: Balázs Géza: Kiáltvány a magyar nyelvstratégiáért c. cikkéből, Kommentár, 2023/3. 3.old.)

1.5. A beszéd cselekvés. Egyéni (alkotó) tevékenység

A beszéd célja a valóság leírása. A beszéd az emberi gondolat az ember szervei által történő összehangolt „megvalósítása”. A beszéddel valamilyen célunk van. Kifejezünk, ábrázolunk valamit, tájékoztatunk valamiről (belső, külső gondolatokról), felhívjuk a figyelmet valamire. Mindegyikkel az a célunk, hogy közösségi kapcsolatokat hozzunk létre.
Nem mindegy tehát, hogy az említett célokat hogyan valósítjuk meg.
Az egyéni beszéd (a nyelv szókincsével, választékos vagy pongyola megfogalmazásával és a metakommunikációval együtt) műveltségünk, kulturáltságunk, tájékozottságunk, nemzeti érzésünk, személyiségjegyünk egyik része. Ország- és nemzetképünket is jelentősen befolyásoló tényező.
Óriási szerepe van a köz-, közösségi- és kereskedelmi médiának.

1.6. Az anyanyelv és a magyar beszéd romlása

A modernitás gyarmatosításának eszközei: a tömegkultúra, a fogyasztói társadalom, a woke-ideológia, a cancel culture, az LMBTQ, a nemzeti kultúrák erőszakos migrációval való felhígítása, a digitális euró, majd világpénz bevezetése, továbbá a mindennapi politikai befolyásolás agresszív (nyílt és átlátszó) kísérletei…
Ezeknek az eszközöknek a hihetetlen mértékű romboló hatásait a hétköznapi nyelvhasználatban, a nyelv eszközkészletében és annak működtetésében, a beszédben követhetjük nyomon leginkább.
A sántikáló, bukdácsoló, megerőszakolt, „külföldiből” félig fordított magyarított szavaink hétköznapi beszédhangjai azonban a közömbösség falaiba ütköznek. Nincsenek a nyelvünkre vigyázó hivatalosságok. Az un. kontroll hangszórók is jószerivel némák, vagy nincsenek is tisztában „hangszóróságukkal”. Körülbelül 25 éve hallgat a köz- és kereskedelmi média, hallgat az írott sajtó, hallgatnak a magyar írók és költők, hallgat az Írószövetség, az Újságírószövetség, de hallgatnak az egyetemek is. (Kivéve ha „kötelező”, például: a Magyar Nyelv Hete)
Nagyon hiányzik az a bizonyos „tükör”, „Mindenek-tükre”, ahogy Dante írja a Divina Commedia c. művének 24. énekében, Isten, akiben az üdvözültek, mintegy tükörben mindent látnak.
Pedig az egyre romló, penészedő nyelv és beszéd meghallása, érzékelése, tudatosodása nélkülözhetetlen lenne a változáshoz. Balázs Géza nyelvész professzor szinte egyedüli harcoként szorgalmasan írja cikkeit az egyetlen ezzel a témával is foglalkozó lapba, a Kommentár c. periodikába.

1.7. A nemzetek identitásának része a nyelv, a beszéd

A XXI. század elején a magyar nép – de kijelenthetjük, hogy Európa valamennyi népe – történelmének abba a szakaszába jutott, hogy veszélybe került önállósága, identitása, kultúrája.
Az egyre jobban artikulálódó globális pénzhatalmi erők és az általuk mozgatott politikai (EU, EP, EB, USA, NATO) és gazdasági (IMF, World Economic Forum), valamint egyéb globális bank-, média-, gyártó-, szolgáltató-, szórakoztató-, egészségügyi… stb. központok, ismert és ismeretlen csoportosulások nyilvánvaló gyarmatosító törekvései veszélyeztetik hazánk, de a ma még független államok szuverenitását is.
Ez is indokolja, hogy mielőbb szükséges Magyarországnak hosszútávú stratégiát kidolgoznia szuverén nemzeti létének megtartásáért, évezredes kultúrájának, nyelvének, nemzeti sajátosságainak fennmaradásáért.
Egyetemünk kezdeményezi a tudományos igényű stratégia (felmérésekkel kiegészített) kidolgozását, a munka összefogását, majd pedig széleskörű kommunikálását.

1.8. A magyarság szellemi kultúrája

„Virtuális” és tárgyi értékeink, sajátos lelkületünk, nyelvi-, beszéd-, szellemi kultúránk – nyelvünk miatt is – egyedi. Az egyediség különösen fontossá teszi értékeink megőrzését, de művelését, terjesztését, legfőképpen utódainkra hagyományozását.
„Az ember nem használ egy nyelvet teljesen ártatlanul. Minden nyelv értékrendek, értelmezések és valóságképek egész sorát hordozza magában, amivel befolyásolja annak a személynek a tudatát, aki ezt a nyelvet használja.” Írja Peter L. Berger (1929 – 2017), az osztrák születésű amerikai konzervatív szociológus, protestáns teológus.

1.9. Szövegértés, problémamegoldó készség

Sajnálatos, hogy az 1990-ben történt politikai, gazdasági rendszerváltoztatás óta a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítottunk (fordítunk ma is!) nyelvünk és beszédünk állapotára és művelésére.
Erre legutóbb egy friss nemzetközi OECD felmérés szomorú eredménye hívta fel a politikusok, a szakemberek és az érdeklődő magyarság figyelmét.
Magyarország első alkalommal vett részt a Nemzetközi Felnőtt Képesség- és Kompetenciamérési Programban (PIAAC), amelyben 39 országban 245 ezer ember szövegértési, számolási és problémamegoldó készségét mérték fel.
Hazánk a szövegértési és a problémamegoldó készség vizsgálatában az OECD tagországok átlaga alatt teljesített.
Ez az eredmény az oktatás, a pedagógusi kar és a közmédia „bizonyítványa” is.
Nagy jelentősége van az ilyen felméréseknek, mivel a munkaerőpiac és a szakpolitikák számára egyre fontosabbá válnak a lakosság készségeinek és képességeinek fejlesztési irányai.
A szövegértésből többek között az egyén nyelvi szókincsére, annak minőségi használatára, a gondolatok szavakká formálására, beszéddé alakítására tudunk következtetni.
Az utóbbi időben az oktatás a hagyományos kérdés-felelet, a beszédben történő számonkérés helyett a kényelmes teszt-feladatokra, a digitális feladatmegoldásra, ezzel a „digitális” gondolkodásmódra tért át. Ez az akadozó, szerkesztésnélküli beszédben (nyögdécselés), a szavak keresésében nyilvánul meg, hiszen az írással ellentétben beszéd közben a mesterséges intelligencia még (!) nem kínál fel a bajban kompatibilis szavakat.

1.10. A hazai média nyelve és beszéde

Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy tragikus a hazai média beszélő munkatársainak, de a politikusok, a legkülönbözőbb szakértők, közszereplők és a szolgáltató cégek munkatársainak, szóvivőinek is a beszédmódja, beszédtechnikája.
A legáltalánosabb hibák: un. éneklő beszéd, rossz hangsúlyok, az érthetetlen hadarás, selypítés, motyogás, erotikus suttogás, „átbeszélés”, kiabálás…
A közmédiának kiemelkedő szerepe van a mintaadásban.
Nem csak a Dante által is példaként említett csecsemő, hanem a felnőtt nézők, hallgatók tudattalanul is utánozzák a média szereplőinek hanghordozását, öltözködését, viselkedését. (Gondoljunk csak a haj, öltözködés, életfelfogás, étkezés… stb. divatjára, vagy a legfrissebb őrületre, a tetoválásra.)

2. Az egyetem küldetése

   A magyar nemzeti nyelv és a magyar beszéd megőrzése, magasszintű művelése, fenntartása, gyarapítása, terjesztése és továbbadása – ez lenne az egyetem küldetése.
   Továbbá a magyar és az egyetemes, különösen az európai keresztény kultúra és műveltség megőrzése, gyarapítása, terjesztése.
   Valamint a magyar a nyelv-, beszéd-, írás-, kommunikáció- és viselkedéstudomány művelése is és az e területekkel (és a határterületekkel) kapcsolatos tudományos ismeretek kutatása, feldolgozása, átadása, terjesztése.

3. Az egyetem célja

   A világon az első és egyetlen egyetemként olyan korszerű tudással rendelkező, sokoldalúan művelt értelmiségiek, főként pedagógusok, szakemberek képzése, akik egyrészt hivatásuknak tartják vagy a hivatásszerűen űzött munkájuk mellett egyik legfontosabb feladatuknak tekintik anyanyelvünk megőrzését, a szép magyar beszéd terjesztését a magán-, a munkahelyi-, a politikai és a társadalmi élet minden területén.

4. Az egyetem feladata
   

   Olyan hivatásos és nem hivatásos szakemberek képzése, akik képesek lesznek biztosítani a magyar nyelv további sokévezredes fennmaradását és megállítani a magyar nyelv és a magyar beszéd romlását. Akik tisztában vannak azzal, hogy a társadalom „uralása” a nyelv által valósítható meg.
   Szeretnénk azt is elérni, hogy az egyetemünkön végzettek feladatuknak tartsák a magyarok egyéni szókincsének jelentős növelését is (egy átlagos műveltségű felnőtt körülbelül nyolc és tízezer közötti szót használ).

   5. Tantárgyak
   

   2 éves, 4 féléves az oktatás + a szakosítókat választók számára plusz egy félév)
   Hangsúlyozom, hogy a tantárgyak felsorolása vázlatos, nem tekinthető véglegesnek!
   Az alábbi felsorolás inkább a tantárgyak tartalmát, jellegét, fontosságát, semmint végleges előadáscímeket tartalmaz.
   (Senkivel nem egyeztettem sem az egyetemről, sem pedig a tantárgyakról!)

   5.1. A világ teremtésmítoszai

   Mint a népek szellemi, tárgyi, civilizációs és nyelvi kultúráinak ősi alapjai (vázlat!)
   A világ népeinek legősibb képzetei, mítoszai a világ és az ember teremtéséhez kapcsolódnak. Ezek a teremtésmítoszok az összehasonlító kultúrantropológiai kutatások szerint azt mutatják, hogy hihetetlen a hasonlóság a teremtéstörténetek között, függetlenül a népek földrajzi, természeti, civilizációs adottságaitól. Hasonlóak az ősi vallási szertartások, a mitológiai hagyományok, az ősi képzetek.
   Meggyőződésem, hogy ezek az egyezések viszont jelentősen befolyásolták a világ népeinek nyelv- és beszédstruktúráit, a nyelvek szókészleteit.
   Ezek az analógiák nemcsak egy nyelven belül, hanem a különböző nyelvek között is léteznek. Az analógiák tették az ún. idegennyelveket befogadhatóvá, megtanulhatóvá. És persze beszélhetővé a népek beszédeit.
   5.1.1. Európai teremtéstörténete (alább csak néhány ismert példa)

   – Kalevala, Vejnemöjnen születése
   – A germán teremtéstörténet (Odin, Thór, Frigg, Ázok… stb.)
   – A görög teremtéstörténet (Kezdetben: Khaosz, majd Gaia, Uranosz, Titánok, Okeánosz, Zeusz…)

   5.1.2. A bibliai, a zsidó-keresztény teremtéstörténete
   Mózes első könyve a Teremtésről

   5.1.3. A világ egyéb ismert és kevésbé ismert teremtéstörténetei
   

   – Mezopotámiai (Gilgames eposz), iszlám (Korán), egyiptomi, tibeti, japán (Izanagi és Izanami), kínai, indiai (Visnu),
   maja, azték (Xochiquetzal), afrikai, laoszi történetek, mondák
   5.1.4. A Turul monda (Emese álma)

   5.1.5.  A mítoszok valóság-tükröződései, kulturális alapelemek
   Minden mítosz tükrözi a természet törvényeit. Alapvetően a férfi és a női nem létezését, egymásra hatását. De egy-egy nép                          fantáziáját, egymás közötti kapcsolatait, viszonyát a transzcendenshez, természetes környezetéhez és az idegenekhez is.
   A mítoszok valóság-tükröződéseiből lettek a népek, nemzetek kulturális alapelemei.

5.2. A magyarság története (vázlat!)

        5.2.1. Az őshaza (szkíta – hun örökség)
5.2.2. A különböző kultúrák egymásra rakódása a vándorlás során és ezek jelenkori maradványai a nyelvünkben, tárgyi,                                           szellemi kultúránkban.
5.2.3. Vándorlás. A népek, népcsoportok találkozásainak/együttélésének transzgenerációs hatásai. Főként a tárgyak és                                                       eszközök használatban. Majd transzformálódásuk a nyelvi, a tárgyi és a közösségi kultúrában.
5.2.4. A gazdálkodás, a cserekereskedelem hatása az információk cseréjére.
5.2.5. Honfoglalás, államalapítás
5.2.6. A tulajdon és szerepe a társadalmi struktúrák kialakulásában (családi, nagycsaládi, közösségi, törzsi, fejedelmi,                                                        királyi, egyházi, szocialista, szövetkezeti, magán, tőzsdei …állami)
5.2.7. Történelmünk évezredei (Az első ázsiai emlékektől napjainkig)

 

5.3. A kultúra fogalma, területei, alkalmazásai (vázlat!)

5.3.1. Kultúra és társadalom
5.3.2. Kultúra, politika, politikai rendszerek, ideológia
5.3.3. A kultúra felosztása
5.3.4. Az utánzás szerepe az emberi kultúrában
5.3.5. Viselkedés- (etikett) és illemkultúra a különböző korok kultúrájában
– A magánéletben
– A hivatali életben
– A médiában

5.4. A magyar nyelv tana (vázlat!)

5.4.1. A magyar nyelv kialakulása. Nyelvcsaládunk
5.4.2. Rokon nyelvek, kontaktusnyelvek, amelyek hatást gyakoroltak vagy gyakorolnak a magyarra
5.4.3. A magyar nyelvtörténet és korszakai, jellemzői
– ősmagyar kor (kb. 1000 évvel ezelőttig)
– ómagyar kor (kb. 1000-1526)
– Vámbéry Ármin nyelvi és antropológiai kutatásai
                                            „E szabadságszeretetet, melynek az első európai alkotmányt köszönhetjük,
pusztahazájokból hozták a magyarok, a melynek lakóit lehet ugyan kiirtani, de leigázni nem!”
(Vámbéry Ármin)
– középmagyar kor (kb. 1526-1772)
– nyelvújítás
– újmagyar kor (kb. 1772-től napjainkig)

5.4.4. Az egyházak szerepe nyelvünk és kultúránk megmaradásában, egységében
5.4.5. A reformáció és az anyanyelv kultusza
5.4.6. A magyar nyelv struktúrája (hangtan, alaktan, mondattan), a nyelvjárás és a nyelvterület
5.4.7. Irodalmi köznyelv, szaknyelv, a média nyelve
5.4.8. Nyelvpolitika, nyelvhasználat, a nyelv normái, az anyanyelvi etalon
5.4.9. Új szavak, szóragasztás, szóösszetételek,
5.4.10. Idegen eredetű szavaink, az informatika szódiktatúrája
5.4.11. Helyesírás
5.4.12. Szövegalkotás, szövegértés, szavak, fogalmak, mondatok, gondolatok
5.4.13. A magyar észjárás és a nyelv kapcsolata (Karácsony Sándor 1891-1952). Artikulációs bázis,
parataxis (mellérendelés), szemléletesség (képiség).

5.5. Hangtan (vázlat!)

5.5.1. Mi a hang?

– a szabályos (hangszalag, hegedűhúr, hangvilla) és
– szabálytalan szerkezetű (dörgés, zörgés, koppanás, susogás stb.) hangok

5.5.2. A természet és az ember környezetének hangjai

A növények és más, a hangadás képességével nem rendelkező természeti képződmények, az időjárás (eső, hó, jég, szél,                                   égzengés, villám), a föld… „hangjai”,  rezgései… Hatásuk a környezetre, az emberi agyra és a pszichére.

 

5.5.3. Az állatok, madarak hangjai

Szerepük, jelentőségük az utánzásban, a hangadásban, a hangképzésben, az együttélésben, a lét- és fajfenntartásban és a                              környezeti kommunikációban.

5.5.4. A törzsfejlődés során mikor szólalhatott meg először az ember és hogyan?

5.5.5. Hangok és beszédhangok (a magyar nyelv 39 beszédhangja)

5.5.6. A test, a tudat és a rezgés szerepe a hangképzésben, a hangok „üzenetében”

5.5.7. Az emberi hangképzés eszközei, biológiája és fiziológiája

a képzés helye szerint: ajakhangok, foghangok, szájpadláshangok, gégehang
a képzés módja szerint: zárhangok, réshangok, zár-rés hangok
zöngésség szerint: zöngés és zöngétlen mássalhangzók

5.5.8. A légzés típusai és szerepe a hangképzésben: a hasi, a mellkasi, a mellkasi-hasi és a kulcscsonti légzés

5.5.9. Az énekhang és a beszédhang szerepe a kommunikációban, képzésének és használatának különbségei

 

5.6. Beszédtan (vázlat!)

5.6.1. Mi a beszéd?
5.6.2. A beszédhez nélkülözhetetlen levegő útja a tüdőből
Tüdő➝ légcső ➝ gége ➝ hangszalagok ➝garat ➝ szájüreg➝ orrüreg
5.6.3. A szájüreg, az artikulációs bázis
A szájüreg részei, a szájpadlást részei. A hangképzés legaktívabb szereplője: a nyelv.
5.6.4. A gondolatok, érzések és a beszéd összefüggései
5.6.5. A kimondott szavak jelentősége, hatásuk az agyra és a pszichére
5.6.7. A beszéd funkciói

– Információközlés
– Kifejező funkció: érzelemvilág, lelkiállapot közlése
– Felhívó funkció: óhaj, felszólítás, felkiáltás, parancs, tiltás, kérés

5.6.8. A beszéd technikája
– A hangrezgés tudatossága
– A hangmagasság tudatos beállítása
– A hangszín tudatos beállítása

5.6.9. A tüdőből, garatból, orrból, szájüregből „beszélés”

5.6.10. Parlando – rubato az éneklésben és a beszédben

5.6.11. A beszéd cselekvés, a nyelv eszközkészletének működtetése

5.7. A kommunikáció (vázlat!)

– Története
– Verbális és nem verbális
– A rajz szerepe (ősi és művészi)
– Az írás
– A beszéd
– Arc- és testbeszéd
– A metakommunikáció
– Az utánzás
– Médium, média
– A „hivatal” kommunikációja
– Stílus és tartalom a kommunikációban
– Az öltözködés (i kultúra) szerepe a kommunikációban

5.8. A média és típusai (vázlat!)

–  közmédia
–  kereskedelmi
–  közösségi
–  a tömegmédia és hatásai (pszichikai, szociológiai, gazdasági)

 

5.9. Beszédművelés és beszédgyakorlatok (vázlat!)

– hangtani etalon
– az élőbeszéd
– a felolvasás
– a színészi előadás
– a deklamálás, a versmondás

 

Fontos tudnivalók az egyetemről

1. Az egyetemre felvételi vizsga után lehet bejutni.
2. Az egyetem sikeres elvégzése mesterképzettséget, okleveles nyelv- és beszédtanár pedagógus képesítést ad, a vizsgázó erről diplomát kap.
   A szakosítót elvégzőknek a megfelelő mester szakképzettség megszerzéséről állítjuk ki a diplomát. A szakosítót elvégzők két diplomát kapnak.
3. Az egyetemre csak felsőfokú (főiskolai vagy egyetemi diplomával) lehet jelentkezni.
4. A képzés csak térítési díjjal, annak egyösszegű megfizetésével vehető igénybe. A térítési díj egy félévre vonatkozik.

 

Választható szakosító képzés
(plusz félév)

1. Hangmester szakosító
   

   Nemcsak a média, a film, a színház, hanem minden művelődési és rendezvényszervező cég, intézmény is „dolgozik” hangokkal, rögzítik, mixelik, keverik, felerősítik, lehalkítják… a hangokat. A műalkotásoknál a vizualitás (a szín- és képvilág) mellett óriási szerepe van az emberi hangnak, a zenének, a zajnak, ezek művészi megformálásának, kivitelezésének.
   Évek óta romlik az elkészült hazai műalkotások (film, tévéfilm, hangjáték) hanganyagainak technikai és művészi színvonala. De a napi rádió és tévéműsorok hangminősége ma már az érthetőséget, a „mi és hol történik” szétválasztását, a „most éppen ki beszél” azonosítását is jelentősen befolyásolja.
   Sajnálatos, hogy elhanyagolt szakma lett a hangmesteri foglalkozás.
   Egyetemünk ezen kíván változtatni. Nem mérnököket, csak a technikához értő mestereket kívánunk képezni, hanem a „a keltett hang” további művészi, innovatív megformálásának szakembereit.
   A kétéves képzés és a féléves szakosító elvégzése, majd a sikeres vizsga után hangmesteri egyetemi mesterfokú szakmai diplomát kapnak a hallgatók.

2. Bemondó szakosító
   

   A bemondói hivatás, szakma általában a médiához kötődő mesterség. Olyan hivatásszerűen dolgozó beszélő szakembert, szakképzett és gyakorlott személyt értünk alatta, aki elsajátította és professzionálisan űzi választott mesterségét, a magyar nyelvű szövegek hibátlan, a magyar nyelv és beszéd szabályainak megfelelő, közönség előtti, vagy közönség nélküli felolvasását.
   A Magyar Rádióban műveltek, felkészültek, sokoldalúak voltak a bemondók. Feladatuk az volt, s ma is az, hogy egy nem általuk írt szöveget, általában a hírszerkesztő által összeállított, megfogalmazott híranyagot olvassanak fel, mondjanak el a mikrofon előtt élő adásban, vagy rögzítsenek egy valamikor lejátszandó hanghordozóra.Ű
   Hivatásszerűen szépen beszélni a nap minden szakában szép szakmai feladat.
   Ennek a szakmának, hivatásnak a fortélyait tanítjuk meg a jövő bemondóinak.

3. Műsorvezetői szakosító
   

   A műsorvezető szó a nevében hordozza a feladatot, műsort vezet. Műsorszámok között összekötő szöveget mond színpadon vagy televízió-, rádióadásban. A műsorvezetés nem konferálás. A konferálás az elhangzó műsorszámok megnevezésének (zenemű, ének, hangszeres mű, vers, próza), szerzőjének, előadójának ismertetése. A konferálás bemondói feladat.
   A műsor vezetése több a konferálásnál. A műsorvezető a műsorszámok ismertetése és egymáshoz kötése vagy éppen elkülönítése mellett igyekszik érdekessé, izgalmassá tenni a műsorszámot, egyéniségével színesíti, humorral fűszerezi, szórakoztatja a közönséget.
   Tudás, tájékozottság, műveltség, intelligencia és még sok fontos dolog szükséges a jó műsorvezetéshez.
   Erre képezzük majd ki a hozzánk jelentkezőket.

4. A közszereplői beszéd szakosító
   

   Dolgozatomban fentebb már sajnálkoztam, hogy a rendszerváltoztatás politikusi garnitúrái nagyon kevés figyelmet fordítottak a magyar nyelv és beszéd művelésének fontosságára. Kénytelen vagyok ezt a sajnálkozást folytatni, mivel az új politikusi garnitúrák műveltsége, képzettsége, politikai hozzáértése, országos ügyekben való gondolkodásuk stb. finoman szólva is sok kívánnivalót hagyott/hagy maga után. Voltak/vannak, akik „ráéreztek” a tennivalókra, voltak/vannak néhányan, akik meg akarták/akarják tanulni a „szakmát” és voltak, akik még beszédtanárt is fogadtak.
   Általánosságban elmondható, hogy a politikusok hadarnak, selypítenek, sziszegnek, „okostojáskodnak”, „felszólalnak” vagy motyognak az orruk alá… Sajnos igen sokan a magyar nyelv szabályait, egyeztetési kötelmeit, ragozásait, igeidőit stb. sem ismerik.
   Nem jobb a helyzet a különböző cégek, intézmények, pártok kommunikációs szakembereivel, szóvivőivel sem.
   A nagyközönség, vagyis mindannyiunk érdeke, hogy ezen a helyzeten is lépésről lépésre igyekezzünk változtatni. Bízunk abban, hogy egyetemünk féléves szakosítója segít a legkirívóbb nyelvi- és beszédproblémák orvoslásában.

 

         Az egyetem által létrehozandó szervezetek, munkacsoportok

Nemzeti Hangtár

Az egyetem feladatának tekinti azt is, hogy létrehozza a ma még ugyancsak nem létező Nemzeti Hangtárat. Egy olyan digitális rendszerű magas színvonalú szolgáltatást, ami a zenén kívül (népzene, klasszikus zene, szórakoztató zene) minden, valamilyen eszköz segítségével rögzített olyan hangot tartalmaz, aminek kötődése van Magyarországhoz, a magyar emberekhez, a magyar nyelvhez, a magyar kultúrához. Tartalmazni fogja például nemcsak az emberek, hanem az állatok, madarak (különösen az őshonosok), hangjait is. De törekszik összegyűjteni a magyar nyelv legnagyobb hangzó szókészletét, szótárát és kiejtési szabályait, a nyelvjárásokat beszélők hangjait is. Mindenekelőtt a nyelvi etalont.
A mindenki számára hozzáférhető, folyamatosan használható, naprakész tartalmakat ajánlani tudjuk majd pl. nyelvtanuláshoz, de a hétköznapi helyesírási, ragozási gondok stb. megoldásához is.

Nemzeti Hangmúzeum

Minden valamilyen eszköz segítségével rögzített hangot tartalmaz majd a múltból, ami magyar vagy magyarországi eredetű. Terveink szerint a gyűjtőkör tartalmazni fogja a zenén kívül pl. politikusok, tudósok, közéleti személyek, írók, színművészek… hangjait, de jelentős közösségi eseményekről nagygyűlésekről készült hangfelvételeket, de a templomok harangjainak hangjait is. Elképzelésem szerint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió hangarchívuma vonatkozó gyűjteményeinek másodpéldányai is gazdagítanák a múzeumot.

Magyar Nyelvstratégia (munkacsoport)

Vannak kiváló országon belüli és kívüli nyelvművelő kezdeményezések. Ezek szórványosan, jó szándékokkal kikövezve, de elszigetelten működnek. Egyetemünk kezdeményezi ezeknek a kezdeményezéseknek az összefogását, közös mederbe terelését, a párhuzamosságok megszüntetését, a gazdátlan területek feltérképezését. Nyelvi etalon kialakítását, jól működő nyelvi norma terjesztését. Vagyis egy tudatos cselekvési programon keresztül a nemzeti nyelvstratégia kidolgozását, az erre a célra szerveződő munkacsoportban.

Nemzeti Nyelvművelő Alapítvány (szervezet)

Rubinyi Mózes már 1905-ben szorgalmazta egy országos nyelvművelő hivatal létrehozását.
Zolnai Gyula 1935-ben támogatta a Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben indított nyelvművelő programját.
De sem a hivatalból, sem pedig a nyelvművelő program folytatásából nem lett semmi.
A rendszerváltoztatás reményt jelentett mindkét program megvalósításához, a remény azonban hiúnak bizonyult. Akadt olyan nyelvész például aki „meg akarta tisztítani” az Akadémiát a nyelvművelőktől. Egy másik nyelvész a „szellemi alvilág álnyelvész szélhámosainak” nevezte a nyelvművelőket.
Az Akadémia nyelvész tudósai a mai napig nem tartják fontosnak a nyelvművelő örökséget, annak folytatását meg az ördögtől valónak gondolják.
Egyetemünk társadalmi érdeknek, az esélyegyenlőség és a demokrácia fontos elemének tartja a magyar nyelv művelését, gondozását, a nyelvi kultúra ápolását. Ezért tartja elengedhetetlenül fontosnak a Nyelvművelő Alapítvány létrehozását.

Beszédes hétköznapok (tanfolyam a beszédművelés oktatására)

Az egyetem feladatának tartja a mindenki számára elérhető nyelv- és beszédművelést. Tanfolyamokat, kurzusokat szervezünk, indítunk az egész országban.

Budapest, 2023. szeptember 27.

Dénes Gábor István
gabordenes@t-online.hu