Mielőtt a címben jelzett konkrét corpus delicti (a mai magyar nyelvben azt mondjuk, hogy bűnjel) tárgyalására térnénk, elemezzük röviden ezt az újlatin eredetű szóösszetételt, ami cca. 1825-1835 között keletkezett.
A Jogi szótár szerint a Corpus Delicti kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, hogy a „bűncselekmény teste„, a legjobban akkor érthető meg, ha felismerjük, hogy egy személyt nem lehet bíróság elé állítani egy bűncselekményért, kivéve, ha először bebizonyosodik, hogy a bűncselekmény megtörtént.
Más szóval, az ügyészségnek bizonyítania kellene, hogy valami rossz történt a törvény megsértése következtében, és hogy valaki – a vádlott – volt az, aki megsértette azt.
A corpus delicti-nek két eleme van minden bűncselekményben:
1. Bizonyos következmény vagy sérülés következett be
2. A következmény vagy sérülés egy személy szándékos, jogellenes cselekedetének eredménye
Forrás: https://legaldictionary.net/corpus-delicti/?utm_content=cmp-true
A jogi helyzet alapos leírása után tisztázzuk a lószar helyét, szerepét, odakerülésének körülményeit és következményeit, továbbá a körülményekben szerepet játszó személy(ek) esetleges szándékosságát és a lakosság nagy része által jogellenes bűncselekménynek tartott (érzett, szagolt) utcai elhullatásban való lovak általi részvételt a békéscsabai Harruckern utcában.
Feltétlenül szükséges még a helyszín pontosítása, illetve beazonosítása.
A Harruckern János György utca nem messze található Békéscsaba belvárosától. Belvárosi közelsége ellenére egy csöndes, minimális forgalmú utcát képzeljen el az olvasó. Azért minimális a forgalma ennek az utcácskának, mert zsákutca, hiszen nincs kijárata a hatalmas forgalmú Békési útra. Sokan pont ezért, a nyugalom miatt vettek itt házat, ingatlant.
Egyik, egyáltalán nem szép és nem verőfényes áprilisi reggelen szokatlan látványra ébredtek a Harruckern utca családi házainak tulajdonosai.
A hétágra sütő Nap helyett egy ló nézett be az ablakukon. Sokan azt hitték, hogy az éjszakai álmuk folytatódik. Mások, mint a szemtelen legyeket szokták, sűrűn hessegették a semmit a szemük elől. Hogy nem a legyekkel volt dolguk, arra a lófej ismételt ablakbéli megjelenéséből is következtettek.
A bűnügyekben jártas, de a figyelmes olvasó is felteheti azt a kérdést is, hogy vajon honnan a furcsa utcanév, ki a névadó, ki volt Harruckern János György. Sokan azt is gondolhatnák, hogy minden bizonnyal szoros kapcsolata volt ennek a személynek a lovakkal.
Nem rossz a gondolatmenet, ám következetes kutakodásunk eredményeként bizton kijelenthetjük, hogy csak nagyon áttételes a kapcsolat a ló (mint olyan) és az utca osztrák származású, de magyarrá lett nemes névadója között.
III. Károly magyar király (VI. Károly néven német-római császár) magyar bárói címmel, a gyulai uradalommal és Békés vármegye főispáni címével jutalmazta 1729-ben a hadsereg élelmezési reformját megvalósító osztrák születésű udvari számtisztet, Herr Johann Georg Freiherr von Harruckernt.
De nem ezekért a jótettekért neveztek el róla utcát Békéscsabán.
Harruckern főispánként és földbirtokosként Békés vármegyében új falvakat létesített, fellendítette az ipart és a kereskedelmet.
A falvak betelepítését alaposan kigondolta: egy településre egy nyelvű és vallású jobbágyokat költöztetett. Ágostai hitvallású (az evangélikus egyház egyik legfontosabb hitvallási irata) tótokat Csabára és Szarvasra, református magyarokat Békésre, Füzesgyarmatra, Gyomára, (Körös-)Ladányra, Öcsödre, Szeghalomra, (Körös-)Tarcsára, (Déva-)Ványára, Vésztőre, ágostai hitvallású magyarokat Orosházára, római katolikus németeket Elekre.
Az egyházi tizedet megvette és örökre nekik ajándékozta, a földesúri járadékot időre szóló szerződésben állapította meg, szabad vallásgyakorlást biztosított.
Humánus bánásmódjának hamar híre terjedt, így a betelepülők seregestül igyekeztek uradalmaiba.
A földeket művelés alá vette, szőlőskerteket létesített, beindította az állattenyésztést.
Gyula város fejlesztésére is nagy gondot fordított. Sörházat, római katolikus templomot, börtönöket és lakóházakat építtetett.
Gondolom a nagybecsű olvasó észrevette, hogy a felsorolásban lovakról nem volt szó, vagyis Harruckern főispán úr jobbágyok és nem lovak betelepítéséről rendelkezett.
Ezért is csodálkoztak a róla elnevezett utca lakói, hogy nem tudni milyen hitvallású, de az biztos, hogy nagyhangú, az utca lakóinak képébe röhögő cigány nemzetiségű emberek szórakoztak a Harruckern zsákutcában a lovaikkal. Azóta is, minden nap.
Néhányan felhívták a rendőrséget, hogy tájékoztassák a rendfenntartás kizárólagos felelőseit a lovak majdnem belvárosi futtatásáról. A rendőrségi ügyeletes hölgy meglepő választ adott a bejelentésre: törvényileg nem tilos lovakat tartani. A kijelentés alapvetően igaz. De! A kérdés az, hogy: HOL?
Szigorú törvények rendelkeznek az utcák tisztántartásáról, többek között a lovak ürülékének eliminálásáról (eltávolításáról). Az utca lakói azóta naponta és szakmányban gyűjtik a lószart, ha óvni akarják gyermekeiket, unokáikat, az időseket a bűztől és a szerves anyaggal való szorosabb ismeretségtől.
A Jogi szótár szerint:
1. Bizonyos következmény vagy sérülés következett be.
Igen, lovak ürüléke „következett be” a Harruckern utcában.
2. A következmény vagy sérülés egy személy szándékos, jogellenes cselekedetének eredménye.
Igen. Szándékosan vitték oda a lovakat, akik „működésének” „eredményeként” lószart potyogtatnak el az utcában.
Harruckern úr! Ön látja ezt onnan föntről? Mert Békéscsabán sem a rendőrség, sem az önkormányzat nem látja innen lentről. A cigányok meg naponta kiröhögik a lószart szedő békéscsabai állampolgárokat.
Was zu tun ist? Was sollen die Anwohner der Straße tun? Mi a teendő? Mit csináljanak az utca lakói?