Kedves Jámbor Tímea Úrhölgy!
2026 január 10-én személyes levelet írtam Önnek a munkahelyi e-mail címére.
Ma 2026. január 28-a van.
Tudja, mifelénk úriemberek és úrihölgyek körében elég régóta az a divat, hogyha levelet kapunk, akkor arra illik, szoktunk válaszolni. De ha nem sorolja magát az MTVA által szigorúan követett konzervatív, jobboldali kurzushoz, akkor érteni vélem válaszának elmaradását. De akkor mit is keres az MTVA-nál? Azt tudom, hogy pénzben sokat, de én most nem erre gondoltam, hanem arra, hogy hogy tudja elviselni azt sok konzervatív, jobboldali, fideszes, tehetségtelen kollégáját? Most akkor idézek abból a január 10-i levelemből:
„Kifezetten örülök, hogy tanulni akar. Legalábbis én erre következtettem, hogy többször megnézte a korábban Önről írt bíráló soraimat.
Ez az érdeklődés sarkalt arra, hogy felajánljam Önnek és az M5 csapatának, hogy szívesen tartok beszélgetéses előadásokat az M5 erre kíváncsi riportereinek, műsorvezetőinek, és szerkesztőinek a riportkészítés és a műsorvezetés „rejtelmeiről”.
Hangsúlyozni szeretném, hogy bármilyen juttatás nélkül!!! Én nagyon szerettem és ma is szeretem a rádiós, tévés munkát. Én az a hülye vagyok, aki szeret szerelemből dolgozni.
Ha valaki ezt az ajánlatom tudatosan félreérteni, félreértetni akarja, őt, vagy azokat tájékoztatom, hogy sem a közmédiához, sem más rádióhoz és televízióhoz ne akarok visszakerülni. A szakmai múltam lezártam.”
Segíteni szeretnék, mert egyre tragikusabb a műsorvezetők, riporterek, szerkesztők szakmai teljesítménye. Akár az MTVA épületén kívül is állok rendelkezésükre. Ahogy látom a másik oldal már intenzíven készül a kormányváltásra: műsorvezetői tanfolyamot indított a kommunista MÚOSZ.
A cikkecském címét még meg kell magyaráznom.
De az is lehet, hogy nem kell megmagyarázni, hiszen, ha valaki megnézi az Ön által vezetett, szét-mosolygott műsorokat, akkor minden magyarázat nélkül látja a lényeget.
Most az Ön szakmai „teljesítményét” csak a példával szeretném érzékeltetni:
Már nem emlékszem, hogy az „Ez itt a kérdés?” vagy a „Kommentárklub” c. műsorban volt „szerencsém” Önt látni, amikor az ukrán-orosz háborúval kapcsolatban azt kérdezte (nem pontos az idézet!!!), hogy „Tudjuk-e hogy hányan vesztették életüket ebben a háborúban?” kérdezte at eddigieknél szélesebb mosollyal. NEM! NEM és NEM!
Kedves Jámbor Flóra Úrhölgy! Ön nem mosolyoghat emberek halálán, még ha kérdésként hangzik el, akkor sem. Ez nem hiba, ez BŰN!
Tanulni! Tanulni Tanulni! Sok tanulnivalója van még! Ez az Ön feladata, ha el szeretne valamit érni ezen a pályán.
Üdvözli:
Dénes Gábor István