A nácik és a kommunisták után a globalisták is zabrálnak
A valamennyire is politikailag tájékozott felnőtt ember erre a kérdésre azt válaszolja, hogy Svájcban. Majd emlékezetében előugrik a havas svájci Davos képe, ahol évente gyülekeznek a világ leggazdagabb és legfontosabb emberei Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) 88 éves alapító elnöke vezetésével.
A gazdagságból soha nem elég
Klaus Schwab azonban ez év áprilisában nagyhirtelen lemondott tisztségéről, mert kiderült, hogy többször is a Világgazdasági Fórum forrásait használta személyes szükségleteinek fedezésére, például a hotelszobáiba feljáró masszőröket fizette a szervezet pénzéből. Felesége, Hilde Schwab pedig a vádak szerint csak azért szerveztetett egzotikus helyeken konferenciákat a Világgazdasági Fórummal, hogy a szervezet pénzéből tudjanak ott nyaralni.
A Wall Street Journal szerint Schwab évekig úgy irányította a WEF-et, mintha az a saját „hűbérbirtoka” lenne. Megfélemlítéssel, kivételezéssel és a női munkatársakkal szembeni diszkriminatív magatartással uralkodott a szervezet felett. Egy 2020. júniusi, éjszakai e-mailben például ezt írta egyik női beosztottjának: „Úgy érzed, hogy rád gondolok?
A világ egyik leggazdagabb embere, Klaus Schwab házvezetőnőjének mobiltelefonját és a svájci otthoni telefonvonalat is a WEF fizette, ahogy egyes nyaralásokon használt sofőrszolgálatot is. Schwab állítása szerint évi 1,3 millió dolláros fix fizetést és 100 ezer frank reprezentációs keretet kapott, és minden esetben jóhiszeműen járt el.
Politikai manipulációira is fény derült, például arra, hogy a WEF évi globális versenyképességi jelentésében a brexit után az Egyesült Királyság pontszámát szándékosan csökkenteni próbálta, nehogy az EU-ból való kilépés pozitív fényben tűnjön fel.
Schwab egy új ideológiát, a „stakeholder capitalism” nevű ideológia bevezetését szorgalmazta a Great Reset, a Nagy Újraindítás c. programjával, ami azt a logikát szolgálta, amely szerint a társadalmi „közjót” – valójában a globális érdekcsoportok (magántőkelapok) céljait – kell a gazdasági döntések középpontjába állítani.
A kérdésre a válasz, mármint hogy Svájcban tartják a szupergazdagok a pénzüket, ma már nem teljesen igaz. A miértről szól a cikk további része, megvilágítva a mára kialakult helyzetet, történelmi visszatekintéssel.
Nyugat-Európa az USA csizmája alatt
Az M5 csatorna „Ez itt a kérdés” c. műsorában 2025. október 21-én azt a kérdést járták körül, hogy „Kinek az érdeke a valódi béke létrejötte és mit tehetünk a békéért?”. Természetesen az ukrán háború lehetséges befejezését, nemcsak a fegyvernyugvás esélyét latolgatták a közreműködők.
Érdemes felsorolni a műsor vendégeit, mert szokatlanul magas színvonalú, érdekes, sok új nézőpontot is tartalmazó és szókimondó volt a műsor egésze.
Elnézést kérek a rendszeres vendégektől, ha kiemelek egy személyt, mert szerintem a magas színvonal a műsor új szereplője innovátori magatartásának köszönhető. Artner Annamária közgazdásznak, aki a HUN-REN Világgazdaági Intézet tudományos főmunkatársa. A többiek ismert vendégei a műsornak: Schiffer András ügyvéd, Tóth Máté jogász, egyetemi oktató és Giró-Szász András politikai tanácsadó.
https://mediaklikk.hu/kozelet/video/2025/10/21/kozelet/ez-itt-a-kerdes-mit-tehetunk-a-bekeert
Már a műsor elején Artner Annamária kemény kijelentései ingerelték az amúgy is érzékeny témákat. Azt mondta, hogy Nyugat-Európa az USA csizmája alatt van. Jól érzékelhető, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasági, katonai, kereskedelmi, pénzügyi hatalma gyengült, amit az is jelez, hogy a globális kapitalizmus eljutott a szenilitás korába, a profittermelőképessége csökkent, ezért elvárja, hogy a globális délnek (benne a közép-európai országoknak is), meg kell nyitniuk a piacait és termelési lehetőségeit az USA és a globális tőkestruktúrák előtt. Egyetértve a közgazdász hölgy kijelentéseivel, csak néhány ténnyel egészíteném ki elemzését, amelyek jelentős befolyást gyakoroltak az USA mai helyzetére.
Az Amerikai Egyesült Államok megerősödése, rövid történelmi visszatekintés
Európa nyugati és keleti része nem egyenlő feltételekkel kezdte a 2. világháború utáni életét. Az USA 1947. június 5-én átfogó amerikai segélyprogramot hirdetett meg minden olyan háború sújtotta – és 1947-re mély gazdasági válságba került – európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal együttműködni. A gazdasági válság, a tömegek nélkülözése társadalmi feszültséget generált, amit a hidegháború kezdeti propagandájaként a Szovjetunió ügyesen ki is használt.
Az USA a gazdasági, politikai egyensúly fenntartása és (a világháborúban is növelt) érdekszférájának megszilárdítása érdekében programszerűen és szervezetten segélyeket osztott az európai országokban: javarészt adományként, kisebb részét kölcsönként.
Ez volt az un. Marshall-terv amely George C. Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét és amelyből értelemszerűen a szovjet érdekszféra országai nem részesülhettek. A 140 milliárd dollárból a legnagyobb összegeket Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és az NSZK kapta.
A dollár nemzetközi valuta lett
Oliver Bullough írja a Moneyland (Pénzvilág) c. 2018-ban megjelent könyvében, hogy az amerikai dollárnak az Egyesült Államokon kívüli nemzetközi valutaként való megjelenése az 1960-as évekre nyúlik vissza, és sokat köszönhet a Brit Birodalom felbomlásának.
A Bank of England azzal kezdte, hogy engedélyezte a Cityben székhellyel rendelkező bankoknak, hogy a dollárt használják devizaként, és ebben a devizában nyújtsanak hiteleket. Az amerikai hatóságok eleinte értetlenül álltak a dolog előtt, de hamarosan felismerték az előnyöket, azt, hogy az USA cselekvési köre bővült. Az 1960-as évek végén a dollár nyomás alá került más országoktól, mivel az amerikai gazdaság túlzott deficitet halmozott fel. Azonban pozícióját megtarthatta, mivel nem volt helyette más alternatíva.
Az 1960-as évek végére több mint száz külföldi bank leányvállalata működött a londoni Cityben. Ekkor még nem hivatalosan, de megszületett a „világvaluta” dollár. (Nagyjából 1700-tól 1944-ig a vezető tartalékvalutának egyértelműen a brit font sterling tekinthető.) Ezzel kezdődött meg az 1944-es Bretton Woods-i konferencia döntéseinek gyakorlati megvalósítása, stílszerűen aprópénzre váltása.
Bretton Woods-i konferencia szabályozta a világ legerősebb ipari hatalmainak (44 szövetséges állam) kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait. Létrehozták a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot.
Az USA a háború alatt jelentős gyáripart épített ki, a fegyvereladásokból és a háborúzó országoknak nyújtott kölcsönökből jelentős bevételekre tett szert. Ezért a nemzetközi gazdasági rendszer vezetése a legerősebb domináns gazdasági és katonai hatalomra az Amerikai Egyesült Államokra hárult.
Az USA fölénye vitathatatlan volt. Tőle származott a legtöbb tőkebefektetés, ipari termelés és export. A globális gazdaság működtetője lett.
Kezdeti előnyét (és a kapitalista világban meglévő megkérdőjelezhetetlen fölényét is) megerősítette, hogy az USA a világ aranykészletének 80%-át tartotta birtokában, és nem csupán ütőképes hadsereggel, hanem már atombombával is rendelkezett.
Adóparadicsomok
1960-tól a „világvaluta” a dollár lett. Ez azt is jelentette, hogy a világ gazdag embereinek tartalék-és spekulációs eszközévé vált, az amerikai állam pedig a világ össze gazdag emberének államává.
Az euró 1999-es létrehozása, majd 2002-es 12 európai országban való bevezetése csak átmenetileg fékezte ezt a tendenciát.
Az adóparadicsomok kulcsszerepet játszottak a mechanizmus elindításában.
Az Európai Unió Tanács évente közzéteszi az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékét. A 2025. február 18.-i sajtóközlemény mutatja, hogy mindegyik entitás valamilyen formában az Amerikai Egyesült Államok érdekköréhez tartozik.
Amerikai Szamoa, Anguilla, Antigua és Barbuda, Fidzsi, Belize, Brit Virgin-szigetek, Brunei, Guam, Palau, Panama, kivéve Oroszország, Seychelle-szigetek, Szamoa, Szváziföld, Törökország, Vietnám Trinidad és Tobago, Amerikai Virgin-szigetek, Vanuatu
A globális Európa és a globális USA lejtmenete
Mint látjuk a rendszer fejlődése sokat köszönhet az Egyesült Királyságnak és a hozzá tartozó, többé-kevésbé emancipált területeknek, a végső ellenőrzés azonban az amerikaiaké.
Az Egyesült Királyság ugyan megmentette pénzügyi csatornáit, de ezzel alárendelte magát az Egyesült Államoknak.
Az egymásba ágyazott fedőcégek létrehozásával az adóparadicsomok lehetővé tették, hogy – ahogy Oliver Bullough írja a Moneyland c. könyvében – egy olyan világot hozzanak létre, amely ugyan láthatatlan, de mégis a való világ megkerülhetetlen részét képezi.
A gazdag európaiak pénzének 60 %-a az Egyesült Államok felsőbb hatóságainak szeme láttára és jóváhagyásával gyarapodik (internet), akkor úgy tekinthetjük, hogy az európaiak elvesztették szellemi és stratégiai autonómiájukat. Ugyan elkerülik az adózást, de az amerikaiak „biztonságában” gyarapodik is a pénzük.
Csak érdekesség: A 19. század derekán egy német gondolkodó, Julius Fröbel megjósolta, hogy Európa elveszíti vezető szerepét a világpolitikában, és keletről Oroszország, nyugatról pedig az Egyesült Államok terjeszti ki rá a befolyását. Bár Fröbel a konkrét történelmi szituációt nem láthatta előre, prognózisa abból a szempontból szintén helyes volt, hogy a szovjet és amerikai térhódítás messze ható kulturális következményekkel járt együtt. Keleten bezárult a „szocialista tábor”, Nyugaton pedig az USA a jóléti piacgazdaságok felépítésével a közgondolkodást és a társadalmi ízlést is amerikai mintára formálta.
Nyersanyag, ipar, szerszámgépipar, fogyasztás, import
1928-ban az USA a világ ipari termelésének 44,8 %-át tette ki. 2019-re ez az arány 16,8 %-ra csökkent. Az iparon belül a lefontosabb a szerszámgépipar, Kína 2018-ban a világ 24,8 %-át, az Egyesült Államok csak 6,6 %-át gyártotta.
Hosszú lenne az Amerikai Egyesült államok gazdasági, társadalmi és politikai mélyrepülésének elemzése. Cikkemben röviden a legfőbb tényezőket jelezném: oktatás, a vallás kiüresedése, a globalizmus vezető hatalma, energia, a fogyasztás túlsúlya, az importkiszolgáltatottság export ellentételezés nélkül (pl. a csúcstechnológia esetében).
Már nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok uralja a világot. Európa és a Távol-Kelet ellenőrzése létfontosságúvá vált, mert az Egyesült Államoknak jelenlegi meggyengült állapotában szüksége van ezek ipari kapacitásaira. Szembetűnő az is, hogy csúcstechnológiai tevékenységek milyen mértékben költöztek a birodalom perifériájára.
Az elektronikus chipeket Tajvanon, Koreában, vagy Japánban gyártják (Trump nem véletlenül szeretne találkozni az Észak-Korea-i diktátorral is).
A fennmaradó ipari tevékenységek Japánban, Koreában, Németországban és Kelet-Európában vannak. Az ipar hiányosságát az ukrán háború hozta a felszínre: az USA nem képes a NATO szabványának megfelelő 155 mm-es lövedékből eleget gyártani. Fokozatosan kiderült, hogy semmit sem képesek elegendő mennyiségben előállítani, valamennyi rakétatípust is beleértve.
Artner Annamária közgazdásznak tehát igaza van.
Maradt valami, de kevés a globalizált világ irányításához
Néhány területen azonban még megmaradt az USA vezető szerepe, versenyképesége. Ezek az energiaszektor (kőolaj és gáz), a Szilícium-völgy és a hadiipar. Az új amerikai elnök Donald Trump megpróbálja a lehetetlent, visszafordítani a korábban rossz irányba indult folyamatokat. Sokan, politikai, gazdasági elemzők szerint az ipar és az ipart működtető munkásosztály megszűnése visszafordíthatatlan folyamat az USA-ban. Az értéket előállító munkásosztályból – az ókori Rómából származó elnevezést kölcsönözve – plebsz lett.
Modern használatban gyakran lenézően, negatív konnotációval használják a „csőcselék” vagy „proli” jelentésben leírva a tömeget, az alsóbb rétegeket vagy a „kívülállókat” a bennfentesekkel szemben.
Amerikai, főként demokrata irányultságú elemzők szerint Trump választási győzelme nekik köszönhető. „America First” jelszó mögött – a magas árakat és az inflációt felhasználva szólított meg több millió amerikait, akiknek azt ígérte – hogy elnökként csökkenteni fogja az árakat. A választók többsége a gazdasági helyzetet és a megélhetési válságot tartotta a legfontosabb problémának, amely probléma orvoslása kapcsán úgy érezték, azt Trump jobban tudja kezelni a demokratáknál.
Plebsz ⬌pénzügyi arisztokrácia
Az azonban jól látható, hogy egyre jobban nyílik az olló a plebsz és a pénzügyi arisztokrácia között. Többek között ennek egyik jele a baloldal által szervezett palesztinpárti tüntetések szaporodása, de ide tartozik a korábbi BLM (Black Lives Matter) polgárjogi mozgalom is, továbbá az egyetemek diákjainak balos megnyilvánulásai is.
Trump előtt nehéz feladat áll: Nehéz feljutni a világ tetejére, de talán még nehezebb visszatérni onnan. Megszüntetett, kihalt iparágakat újraéleszteni (pl. autóipar) lehetetlen. Tanulságos röviden áttekinteni miként lett világhatalom az Amerikai Egyesült Államokból.
Az USA világhatalom
AZ USA már a 19. század végén a polgárháború után 1865-től gazdaságilag és területileg is megerősödött.
A második ipari forradalom során (a 19. század középtől a 20. század elejéig tartott). Az ipari termelés élvonalába került, különösen acél- és gépgyártásban.
Az első világháború után az európai országok eladósodtak az USA-nak, ami megerősítette gazdasági befolyását.
A 2. világháborúban döntő szerepet játszott a szövetségesek győzelmében. A háború végére az USA rendelkezett a világ legerősebb hadseregével és egyedüli atomhatalommá vált.
Az un. hidegháborúban (1947–1991) az USA az egyik, a Szovjetunió a másik szuperhatalom volt.
Az USA katonai, gazdasági és kulturális befolyása globálissá vált, különösen a NATO, IMF, Világbank és ENSZ révén. A Szovjetunió összeomlásával 1991-től az USA maradt az egyetlen tényleges világhatalom, vetélytárs nélkül.
A globalizmus nem más, mint a modern kor gyarmatosítása.
Páratlan globális érdekérvényesítő képessége több dolognak is köszönhető. A legfontosabb, hogy az Amerikai Egyesült Államok jelenleg körülbelül 800 külföldi katonai támaszponttal rendelkezik, amelyek 177 országban találhatók meg. Ezek közül sok stratégiai fontosságú régiókban helyezkedik el, például Európában, Közel-Keleten, Ázsiában és Afrikában. Néhány kiemelt amerikai támaszpont és ország:
- Németország – Ramstein légi támaszpont, a legnagyobb amerikai bázis Európában
- Dél-Korea – Több támaszpont, köztük a Yongsan és Camp Humphreys
- Japán – Okinawa szigete kiemelt helyszín
- Egyesült Királyság – Lakenheath és Mildenhall légibázisok
- Bahrein – Haditengerészeti bázis a Perzsa-öbölben
- Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Dzsibuti – fontos közel-keleti jelenlét
- Fülöp-szigetek – újabb bázisok létesültek 2023-ban
- Koszovó, Spanyolország, Belgium, Kuba, Ecuador – kisebb vagy speciális célú bázisok
Ezek a támaszpontok különböző funkciókat látnak el: légi, tengeri, hírszerzési, logisztikai és kiképzési célokat szolgálnak.
Két fontos dolog kimaradt a felsorolásból, az egyik: a félelemkeltés.
A hivatalos álláspont szerint az amerikai katonai jelenlét célja többek között a szövetségesek védelme, a globális biztonság fenntartása és a gyors reagálás lehetősége válsághelyzetekben.
Kérem az olvasót, hogy tegye fel a kérdést, hogy a fenti mondat milyen igazsaságtartalommal rendelkezik, ha például az arab tavasz nevű demokráciaexport álnevű „akciókra” gondol.
Kadhafi jóslata 2010-ben
Líbia vezetője, Moammer el-Kadhafi már 2010-ben arra figyelmeztetett: amennyiben nem kap több pénzt Európától az embercsempészek elleni fellépésre:
„Jól figyeljetek, ti a NATO-ból! Azt a falat bombázzátok, amely eddig megakadályozta, hogy az afrikai menekültek, s velük együtt az al-Kaida terroristái elinduljanak Európába. Ez a fal Líbia. Ti ledöntöttétek. Idióták vagytok, a pokol tüzében fogtok égni, ha majd afrikai migránsok ezrei érkeznek hozzátok és az al-Kaida terroristáival szembesültök”.
Kadhafi jóslata napjaink valóságává vált, de gondolhatunk az 1990-91-es öbölháborúra is, vagy az afgán jelenlére és az amerikaiak szégyenteljes távozására, a 2014-es Kijev-majdani tüntetés 5 milliárd dolláros finanszírozására, az iraki blokád (1990-2003 között) 300 ezer halottjára és sorolhatnám még tovább. Ami még kimaradt a felsorolásból, hogy az amerikai katonai támaszpontok jelentősen megkönnyítik a gondtalan gazdasági ki-bejárást is.
Közgazdászok globális kapitalizmusnak nevezik az utóbbi 20 év és napjaink gazdasági, politikai viszonyait.
Én inkább imperializmusnak tekintem.
Az imperializmus (a latin imperare: uralkodni) a gazdaságilag és katonailag erős országok politikája, amelynek célja más országok gazdasági kizsákmányolása, politikai alávetése és a saját hatalmi rendszerébe történő beolvasztása, gyakran gyarmati birodalmak létrehozásával.
Hogy működik a modern kor gyarmatosítása?
Például így:
Vietnam „lényegében az összes amerikai ipari és mezőgazdasági exportnak preferenciális piaci hozzáférést biztosít”, míg az Egyesült Államok nulla vámot alkalmaz egyes kiválasztott termékekre – áll a Fehér Ház közleményében. Tegyük hozzá, hogy senki nem tudja, mit jelent a „preferenciális piaci hozzáférés” és a „kiválasztott termékek”. Tudnunk kell azt is, hogy Vietnámot kezdetben 46 százalékos vámmal fenyegette az Egyesült Államok. Ezt a mértéket júliusban 20 százalékra csökkentették, ami az első bejelentett megállapodás volt a régióban, de egy százalékponttal magasabb, mint szomszédai, Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Thaiföld esetében.
Vagy így:
A Nyugat, az USA-val az élen, (mintha ők lennék a világ urai) arra utasította a világot, hogy forduljon Oroszország ellen. Vegyen részt az embargókban, a blokádokban, a sportolók, a kultúra jeles képviselőinek, orosz vezető politikusok és üzletemberek ellehetetlenítésében, a világból való kitaszításában, kiközösítésében, a világ eseményeiből való kitiltásában.
Az imperialista utasítást a vazallusállamokon (12 %) kívül senki nem hajtotta végre. Ez bizonyítéka annak, hogy a világ nem szereti a Nyugatot és az USA-t. A világnak a jelek szerint elege volt/van a 16. és 19. századi és a modernkori gyarmatosításból, a gazdasági kizsákmányolásból, a kéretlen politikai ellenőrzésből, a gazdasági utasításokból.
A világ már 2009-ben válaszolt az USA imperialista utasításaira, létrehozta a BRICS államok szövetségét. A szövetséget 2009-ben alapította (BRIC néven) Brazília, Oroszország, India és Kína. 2010-ben a Dél-afrikai Köztársaság csatlakozott, 2024 elején pedig Egyiptommal, Etiópiával, Iránnal és az Egyesült Arab Emírségekkel bővült ki, amely csoportot ma már BRICS pluszként (BRICS +) emlegetik.
Gyűjtsd a tőkét!
Az egyik módszer:
Az amerikai elnök újraiparosítás (mert lehetetlen) helyett inkább pénzgyűjtésbe fogott. Most a vámtarifákkal zsarolja a világot. Trump olajblokádja érzékenyen érinti Oroszország két BRICS szövetségesét, Indiát és Kínát, de bennünket is. India éppen a napokban tiltakozott az USA tervezett vámtarifái ellen. Az olajblokád része Trump pénzszerző akcióinak a vámtarifák módosítása mellett, piacokat keres a mérhetetlenül drágán kitermelt cseppfolyósított LNG-nek.
Az LNG (liquefied natural gas) kitermelése, de szállítása is drága. Valamint a halmazállapot változáskor és szállításkor elszivárgó metán kibocsátás az igazán súlyos probléma, hiszen a szén-dioxidnál 23-szor erősebb üvegházhatású gázról van szó. Ez persze sem az Unió vezetőit, sem pedig Trump-ot nem érdekli, az un. zöldeket pedig egyáltalán nem zavarja.
A másik módszer:
A nácik és a kommunisták után a globalisták is pofátlanul és aljas módon lefoglalnak, zabrálnak, azaz lopnak.
Országok, nagytőkések vagyonát, de kistőkések, egyszerű emberek kicsinyke vagyonát is.
Hol az orosz vagyon?
A külföldi orosz vagyon zárolása félelmet keltett nemcsak az országok vezetői, hanem a tőketulajdonosok és az állapolgárok körében is. A kérdés úgy fogalmazódott meg bennük, de bennünk is egyszerű állampolgárokban, hogy: akkor mi mikor következünk és milyen indokkal tulajdonítják el egy életen át gyűjtögetett vagyonkáinkat.
A nemzetközi (USA és EU) büntetőintézkedések miatt Oroszország több mint négyszázmilliárd dollárnyi pénzforráshoz nem fér hozzá. Abban a liberális világban történik ez, amelyikben a magántulajdon szent oltára előtt térdepel és a világ politikai jogállamiságának betartását ordítja az Amerikai Egyesült Államok és vazallussai, legfőképpen az Európai Unió, benne az Európai Bizottság.
Tudomásom szerint egy ország és polgárai vagyonának elkobzása harmadszor történik meg a világtörténelemben.
A nácik és a kommunisták után a globalisták tettére nincs és nem is lehet semmiféle magyarázat. (A legnagyobb pofátlanság, hogy az ukrán elnök a brit kormányfővel tárgyalt a zárolt orosz vagyon felhasználásáról.)
Svájc és leánybankjai, valamint a fentebbi adóparadicsomok után úgy gondolom, hogy nincs messze az idő, amikor a BRICS országok alakítanak ki új adóparadicsomokat.
Nagy a gyanúm, hogy az Ukrajnáról szóló amerikai-orosz béketárgyalásoknak az orosz vagyon az egyik neuralgikus pontja. A másik az energia. Az USA a világra akarja erőszakolni az amerikai LNG-t. Azon sem csodálkoznék, ha nem történik meg a vagyon visszaszolgáltatása, s nem szűnik meg az energia-blokád, akkor hosszú, sok országot tönkre tevő, és a világot jelentősen átrendező háború vár még ránk.
Dénes Gábor István