„Tömény” levélféle a szemkilövetőnek, a saját népére támadónak az ATV Egyenes beszéd 2024. 02. 12-i adása miatt.
Csak idézni tudok az ön pártlapjából, mert képtelen vagyok önt az emberi szokásaink szerinti megszólítással illetni.
Részlet a Népszabadság 2006. október 24-i, 249. számának 4. oldalán közölt Rab László „Csapdába csalt nagygyűlés” c. cikkéből: „A tömeg azt várta, hogy belekapaszkodhasson a szöveg azon részeibe, amelyekre a Gyurcsány, takarodj! – gyal válaszolhatna, de Orbán beszéde alatt rendbontás nem történt.”
A mérhetetlenül gazdag magyar nyelvünk az ön esetében nagyon szegényes, mert nem tudja kifejezni az ön lelkivilágát, személyiségét és a mindezekből következő múltbéli és jelenlegi tetteit és viselkedését. Hazug lenne, ha az általánosan használt „tisztelt” vagy a „kedves” szóval kezdeném levelem. Már csak azért sem mert semmi ilyet nem érzek, soha nem is éreztem ön iránt.
Szánalmat érzek.
Nézem az ATV Egyenes beszéd 2024. február 12-i műsorát. A szánalmam csak fokozódik.
Egy hevesen gesztikuláló, a szavakat túlzóan és fölöslegesen artikuláló, valamiféle élethalál rohamra indulni készülő, öldöklő tekintetű, idegbeteg embert láttam a képernyőn.
S ez az ember nem Szöllősi Györgyi volt.
Én, egyike az ön által is említett, a műsort néző 1 milliónak (nem tudom honnan ez a nézőszám, de mivel ön mondta, akkor igaz), arra voltam kíváncsi, hogy elhangzik-e a kötelező kérdés, hogy vajon a 2006. október 23-i események után ön miért nem mondott le.
A biztonság kedvéért azért megkérdezem, hogy ugye tudott arról, hogy hová hívták meg? Vagyis tisztában volt azzal, hogy egy tévéstúdióban egy (nőnemű) riporter élő adásban fog mindenfélét kérdezni öntől?
Esetleg a saját múltjába merítkezve (MSZMP, KISZ) megfeledkezett arról, hogy 1990 óta egy szabad országban egy riporter azt kérdez, amit akar?
Mert, ha igen, akkor nem tudom mire vélni az ilyetén való kifakadását: „Ön engem nem kérdez ezzel a kérdéssel, hanem vádol. Az ön kérdése vád, és visszautasítom, hogy ön vádoljon.” – emelte fel vendégként, riportalanyként a hangját, dadogott és fenyegetően mutogatott Szöllősi Györgyi műsorvezető felé. https://www.youtube.com/watch?v=qorqA9vg6JQ
Ha viszont nem tudott arról, hogy hová is hívták meg, akkor megértem lelkiállapotát.
Elnöki állapotnak, amerikai elnöki állapotnak szoktam mondani e viselkedést, utalva arra, amikor Biden elnök keresi a helyes utat a Fehér Ház kertjében, vagy a szónoki emelvényről lelépve, a hirtelen rászakadt önállóság magányával kínlódik.
Ebben az esetben az is érthető, hogy ön többször át akarta venni a műsorvezetést, mindenáron kérdezni akart, szavakat keresve dadogott, hadonászott és ön volt az, aki vádolt.
A pszichiáterek óvják a betegeket bizonyos ajzó-, nyugtató-, és elvonási tünetek elleni szerek egyidőben és egyszerre történő alkalmazásától.
Szöllősi Györgyi nyugalma, profizmusa, kedvessége mentette meg a műsort.
De önt ez sem nyugtatta meg. Meglepő tájékozottságról szóló kijelentése engem is és szerintem minden nézőt meglepett. Íme az idézet, amit a saját szájából fröcsög ki a műsorvezető felé:
„Amikor ön arra tesz kísérletet, hogy rólam beszéljünk, ne pedig arról, hogy itt valakik úgy gondolták – felelős vezetők, férfiemberek –, hogy következmények nélkül be lehet nyúlni fiatal férfiak, fiúk nadrágjába…”
Azon gondolkodtam, hogy honnan ez a szemléletes tájékozottság? Azon meg különösen csodálkoztam, hogy honnan az ön tudása, hogy ez a „benyúlás” (ahogy fogalmaz) következmények nélküli? Tapasztalat?
Ön mindig tartogat „meglepetést” honfitársai számára.
Az már csak meglepetés-hab volt saját pártjának, a DK tortájának a tetején, hogy az aláírásgyűjtéssel „…nem akarják megengedni, hogy még egyszer olyan köztársasági elnököt jelöljön a kormány, aki egy újabb botrányban, akár egy újabb pedofil botrányban lesz érdekelt”.
Majd azt is hozzátette, hogy „… ez a mi országunk és a mi országunk dolgairól szeretnénk véleményt mondani”.
Az a tény nem zavarja önt és pártját, hogy négyévente minden magyar állampolgárnak és bejegyzett politikai pártnak van lehetősége véleményt mondani? 1990 óta a sajtószabadság azt is lehetővé teszi, hogy ön az ATV egyik műsorában és a világsajtóban terjesztheti gyűlölködéseit. Ön az, aki 2006. május 26-a, az un. őszödi beszéde óta hazudik. Akkor, ebben a beszédben beismerte az ön és kormányának hazugságait. Hazugságát tettek követték.
Ön 2006. október 23-án olyan bűnt követett el, ami soha nem évül el. Ok és indok nélkül saját honfitársai ellen vezényelte a felfegyverzett rendőröket. (Csak megjegyzem, hogy ha Orbán ilyet tenne, a Vörös Hadsereggel és a Varsói Szerződéssel találná szemben magát…)
Ez a tett soha nem gyógyuló sebeket ejtett minden magyar állampolgáron.
Ön a politikai-, társadalmi- és a magánélet részévé tette a gyűlöletet hazánkban.
Az arcán az látszik, hogy kevés hiányzik az öngyűlölethez. Van megoldás a gyűlölet ellen: alázat és bocsánatkérés.
Dénes Gábor
magyar állampolgár