A vezérkos halkan számolt. Egy-két-há… most! A nyáj erre a vezényszóra várt. Felugrottak új, alighasznált helyeikről és intenzív testmozgással elindultak kifelé. Nagy, mély és hosszú, ideológiai, politikai, aritmetikai, geodéziai és legelészettani vita előzte meg ezt a döntést is.
Mármint azt, hogy melyik vezérkos szavára, illetve számolására kell hallgatni és elkezdeni az egész nyáj számára is újdonságnak számító fitness-edzést.
Többen aspiráltak a feladatra, hiszen a tavaszi, áprilisi nagy legelőválasztó versenyen elég sok (de nem elegendő) vezérkosnak is sikerült szerény kis legelődarabhoz jutni.
Az igazság az, hogy sokkal többre számítottak.
Mérhetetlenül bíztak önmagukban, meg a legelő hazai juhászaiban, de még a kutyáikban is, hogy az uralkodó nyájat kiszorítják egy sokkal zöldebb (illetve sokkal pirosabb), sokkal szennymentesebb, sokkal karámmentesebb, sokkal birkább világ ígéretéért.
A független nyájmédia e vágyakat igencsak erősítette bennük.
De a legeslegjobban a külföldi gazdag legelőtulajdonosokban, csordákban, nyájakban, kondákban és főleg az internacionálisan is jegyzett kondásokban bíztak. Ahonnan csak úgy ömlött a bőséges abrak, meg a rengeteg ígéret, hogy ha a legnagyobb hazai legelőt megszerzik, akkor a kánaánt kapják jutalmul. És életük hátralévő részét csak evéssel, kérődzéssel és pihenéssel tölthetik és semmire nem lesz gondjuk. Nem sikerült.
A vezérkosok közül az, akit a nagy legelőválasztó verseny előtt mindenen és mindenkin keresztül követtek a többiek, azt kezdte hirdetni, hogy azért, mert nem volt tiszta a legelő, ezért a legelés sem volt törvényes. Mások szerint meg lejtett a legelő.
Néhány vezérürüt, akik még büszkén viselik a szégyen-kolompot vagy a szégyen-csengőt, azzal bíztak meg, hogy hirdessék ezeket a vezérkosi magyarázatokat. De hiába. Szemre is jól látszott a győztesek sokasága.
A vesztes nyáj tetteit most is a génjeik határozták meg.
Jött a nyájterelő kutya a győztes juhásszal és a nyáj nem szétszaladt, hanem egymást kezdték el taposni. Például a vezérkosok nagy része nem vett részt a legelőválasztó verseny eredményhirdetésén. Majd bűnbakot, vagyis bűnvezérkost kerestek és azonnal találtak is.
Ekkor jött a világmegváltó ötlet a nyáj egyik igen éles eszű tagjától.
Munkahelyi edzés! Egy adott jelre felállunk, kimegyünk. Majd visszamegyünk, leülünk. Megint felállunk, megint kimegyünk. Zseniális!
Szinte biztos vagyok abban, hogy az ötlet a legkövérebb birkától származik, aki a nyáj titkos vezérürüje is lehet (csak a vezérkos felesége miatt ezt titkolnia kell), és akinek gondot jelent a szűk parlamenti ülésbe bepréselni sűrűre nőtt bundáját.
Isteni fogyókúra! És még fizetnek is érte! Nincs sok munka vele, csak a nyájhoz kell tartozni, és négy évig rendszeresen hitet kell tenni a vezérkos mellett, szóval, nyelvvel, kinyilvánított nyájtudattal. Csak a nyírástól nagyon fél a nyáj valamennyi tagja, mert akkor kiderül, hogy a bunda alatt nincs semmi.