Üdvözlettel:
Dénes Gábor István
a Petőfi Rádió a család rádiója főszerkesztője

Magyar, valamint magyarországi születésű Nobel-díjasok

Magyar, valamint magyarországi születésű Nobel-díjasok

Szüleik magyar állampolgárok. Magyarországon magyar állampolgárként születtek, anyanyelvük magyar. Iskoláikat itt kezdték, többen az egyetemet is itt végezték, évekig, sokan évtizedekig itt éltek és dolgoztak. Valamennyien a Magyar Tudományos Akadémia – rendes, levelező vagy külső – tagjai (voltak).

(Alább, a nevekre kattintva a nobel.se oldal nyílik meg.

Fotó: Wikimedia Commons

Szent-Györgyi Albert
(Budapest, 1893 – Woods Hole, MA, USA, 1986) – magyar orvos, biokémikus.
1937, élettani-orvosi Nobel-díj „a biológiai égésfolyamatokkal kapcsolatos felfedezéseiért, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalízisére”.
Szülei: Szent-Györgyi Miklós és Lenhossék Jozefina.
Középiskolai tanulmányait a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban végezte. Orvosi diplomát a Budapesti Tudományegyetemen, doktori fokozatot a Cambridge-i Egyetemen szerzett. A 1928–1945 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetem professzora, 1940–41-ben az – akkori nevén Horthy Miklós Tudományegyetem – rektora is volt. Aktívan részt vett a második világháború alatti magyar ellenállásban, a háború után szerepet vállalt a magyar politikában. Országgyűlési képviselővé választották, segédkezett a Magyar Tudományos Akadémiát újjászervezésében. 1947-ben a Magyarországon zajló politikai átalakulás miatt az egyesült államokbeli Woods Hole-ba költözött, ahol megalapította az Izomkutató Intézetet a Tengerbiológiai Laboratóriumban. Neki tulajdonítják a C-vitamin első izolálását, a citromsavciklus számos összetevőjének és reakciójának, valamint az izom-összehúzódás molekuláris alapjának felfedezését. Woods Hole-ban halt meg, s ott is temették el.

Fotó: Wikimedia Commons

Hevesy György
(Budapest, 1885 – Freiburg im Breisgau, Németország, 1966) – magyar vegyész.
1943, kémiai Nobel-díj „a radioaktív izotópok mint indikátorok alkalmazásáért a kémiai kutatásokban”.
Szülei: Hevesy-Bischitz Lajos és Schossberg-Tornyai Eugenia.
A Piarista Gimnáziumban érettségizett, felsőfokú tanulmányait Budapesten, Berlinben és Freiburgban végezte, diplomáját és doktori címét a Freiburgi Egyetemen szerezte fizika szakon. A Budapesti Tudományegyetemen a fizikai kémia professzora lett, de 1920-ban Koppenhágába költözött, ahol 1922-ben (Dirk Costerrel együtt) felfedezte a hafnium elemet. Ő az izotópos nyomjelzés elvének atyja. 1943-ra Koppenhága már nem volt biztonságos hely egy zsidó tudós számára, ezért Svédországba menekült, ahol 1961-ig a Stockholmi Egyetemen dolgozott. Itt kezdte el a radioaktív izotópok felhasználását növényi és állati anyagcsere-folyamatok tanulmányozásában. Kidolgozta a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert, és felfedezte a szamárium alfa-sugárzását. 1958-ban a radioaktív izotópok békés felhasználásáért megkapta az Atoms for Peace Award díjat. Freiburgban halt meg, és ott is temették el. A család kérésére hamvait 2001-ben a budapesti Fiumei úti sírkertbe helyezték át.

Fotó: Wikimedia Commons

Békésy György
(Budapest, 1899 – Honolulu, HI, USA, 1972) – magyar-amerikai biofizikus.
1961, élettani-orvosi Nobel-díj „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért”.
Szülei: Békésy Sándor és Mazaly Paula.
Középiskolai tanulmányait Konstantinápolyban, Budapesten és Zürichben, egyetemi tanulmányait Budapesten, Münchenben, Zürichben és Bernben végezte. 1926-ban doktori fokozatot szerzett fizikából a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen. Stroboszkópos fényképezés és ezüstpor jelölőanyag segítségével megfigyelte, hogy a baziláris membrán hanghatásra felszíni hullámként mozog. A magas frekvenciák nagyobb rezgést okoznak a csiga alján, míg az alacsony frekvenciák a csiga csúcsán. Megállapította, hogy megfigyelései azt mutatják, hogy a különböző hanghullám-frekvenciák helyileg szétszóródnak, mielőtt a csigából az agyba vezető különböző idegrostokat ingerelnék. 1923–1946 között a Magyar Királyi Posta alkalmazásában állt. 1947–1966 között a Harvard Egyetemen dolgozott. Miután laboratóriuma 1965-ben leégett, meghívták Honoluluba, hogy vezessen egy, az érzékszerveket kutató laboratóriumot. 1966-ban a Hawaii Egyetem professzora lett. Honoluluban hunyt el.

Fotó: Wikimedia Commons

Wigner Jenő
(Budapest, 1902 – Princeton, NJ, USA, 1995) – magyar-amerikai fizikus.
1963, fizikai Nobel-díj (megosztva Maria Goeppert Mayerrel és J. Hans D. Jensennel) „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”.
Szülei: Wigner Antal és Einhorn Erzsébet.
A budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója volt. A Berlini Műszaki Főiskolán szerzett diplomát 1922-ben, majd doktori fokozatot 1925-ben. 1937-től a Princetoni Egyetem professzora volt.
Berlinben asszisztensként dolgozott a Vilmos Császár Intézetben, majd David Hilberttel a Göttingeni Egyetemen. Wigner és Hermann Weyl voltak a felelősek a csoportelmélet, különösen a szimmetriaelmélet fizikába való bevezetéséért. Úttörő munkát végzett a tiszta matematika területén is. A Wigner-tétel a kvantummechanika matematikai megfogalmazásának sarokköve. Ismert az atommag szerkezetével kapcsolatos kutatásairól is. 1930-ban a Princetoni Egyetem alkalmazta Wignert Neumann Jánossal együtt, így az Egyesült Államokba költözött, ahol 1937-ben állampolgárságot szerzett. A Manhattan-projekt során Wigner csapatának feladata volt, hogy megtervezzék azokat a termelési atomreaktorokat, amelyek az uránt fegyverminőségű plutóniummá alakítják. Wigner és Leonard Eisenbud kidolgoztak egy fontos általános megközelítést a nukleáris reakciókra, a Wigner–Eisenbud-féle R-mátrix-elméletet.

Fotó: Wikimedia Commons

Gábor Dénes
(Budapest, 1900 – London, 1979) – magyar-brit fizikus, gépészmérnök.
1971, fizikai Nobel-díj „a holografikus módszer feltalálásáért és kidolgozásáért”.
Szülei: Günszberg Bernát és Jakobovits Adél.
A Markó utcai főreáliskolában érettségizett, majd 1918-ban beiratkozott a Királyi József Műegyetem mérnöki szakára, később Németországban, a Berlini Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait.
Az oszcillográf alapvető folyamatainak tanulmányozása vezette Gábort az oszcillográfhoz és más elektronsugaras eszközökhöz, például az elektronmikroszkópokhoz és a TV-csövekhez. Kutatásai a British Thomson-Houston Társaságnál az elektronbemenetekre és -kimenetekre összpontosultak, ami 1947-ben a holográfia feltalálásához vezetett. A holográfia elektronmikroszkópon alapult, és így elektronokat használt a látható fény helyett. A legkorábbi vizuális hologramot csak 1964-ben valósították meg, a lézer, az első koherens fényforrás 1960-as feltalálását követően. Gábor 1946-ban brit állampolgárságot szerzett, és élete nagy részét Angliában töltötte. 1948-ban a londoni Imperial College-on helyezkedett el, ahol 1958-ban az alkalmazott fizika professzora lett 1967-es nyugdíjba vonulásáig. A lézerek és a holografikus alkalmazások széles skálájának (pl. művészet, információtárolás és mintázatok felismerése) gyors fejlődésének köszönhetően világszerte elismerést ért el. 1979-ben a londoni South Kensingtonban hunyt el.

Fotó: nobelprize.org

Oláh György
(Budapest, 1927 – Beverly Hills, CA, USA, 2017) – magyar-amerikai kémikus.
1994, kémiai Nobel-díj „a karbokation-kémiához való hozzájárulásáért”.
Szülei: Oláh (Offenberger) Gyula és Krasznai Magdolna.
A budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, majd szerves kémiát hallgatott a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol vegyészmérnöki diplomát és doktori fokozatot szerzett. 1949 és 1954 között a szerves kémiát oktatott az egyetemen. 1954 és 1956 között a Szerves Kémia Tanszék vezetője és a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetének társigazgatója volt. 1956-ban családjával Angliába, majd Kanadába költözött, ahol csatlakozott a Dow Chemicalhoz az ontariói Sarniában. A karbokationokkal kapcsolatos úttörő munkássága az itt töltött nyolc éve alatt kezdődött. 1965-ben visszatért az akadémiai szférába, a clevelandi Case Western Reserve Egyetem oktatója lett. 1971-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Ezután a Dél-kaliforniai Egyetem munkatársa lett, 1980-tól Donald P.- és Katherine B. Loker-kémiaprofesszorként szolgált. A stabil, nem klasszikus karbokationokkal kapcsolatos kutatása a szupersavakkal, például az FSO₃H-SbF₅-tel („varázssav”) stabilizált protonált metán felfedezéséhez vezetett. Pályafutása későbbi szakaszában kutatásai a szénhidrogénekről és azok üzemanyaggá alakításáról a metanolgazdaságra, nevezetesen a metánból történő metanol-előállításra helyeződtek át.
2017-ban hunyt el a kaliforniai Beverly Hillsben. Végakaratának megfelelően a budapesti Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Fotó: Wikimedia Commons

Harsányi János
(Budapest, 1920 – Berkeley, CA, USA, 2000) – magyar-amerikai közgazdász.
1994, közgazdasági Nobel-emlékdíj (megosztva John Nashsal és Reinhard Seltennel) „az egyensúlyok úttörő elemzéséért a nem kooperatív játékok elméletében”.
Szülei: Harsányi Károly és Gombos Alice.
A budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult. 1939-ben beiratkozott a Lyoni Egyetem vegyészmérnöki szakára. A második világháború kitörése miatt azonban visszatért Magyarországra, és a budapesti egyetemen szerzett diplomát gyógyszertanból 1944-ben. Ezenkívül posztgraduális tanulmányokat folytatott filozófiából és szociológiából, majd 1947-ben mindkét tárgyból doktori fokozatot szerzett. 1948-ban Ausztriába, majd 1950-ben Ausztráliába emigrált. 1956-tól 1958-ig a Stanford Egyetemen tanult ösztöndíjjal, doktori fokozatot szerzett közgazdaságtanból, disszertációját játékelméletből írta. 1964-ben a kaliforniai Berkeley-be költözött; a Kaliforniai Egyetemen oktatott 1990-es nyugdíjba vonulásáig.
Harsányi leginkább a játékelmélettel és a közgazdaságtanban való alkalmazásával kapcsolatos kutatásairól ismert, különösen a hiányos információs játékok, az úgynevezett Bayes-játékok rendkívül innovatív elemzésének kidolgozásáról. Jelentős mértékben hozzájárult a játékelmélet és a gazdasági érvelés politikai és erkölcsfilozófiai – különösen az utilitarista etikában való – alkalmazásához, valamint az egyensúlyi szelekció tanulmányozásához. Berkeley-ben hunyt el és ott is nyugszik.

Fotó: Wikimedia Commons / Frankl Aliona

Kertész Imre
(Budapest, 1929 – Budapest, 2016) –magyar író, műfordító.
2002, irodalmi Nobel-díj „olyan írásokért, amelyek az egyén törékeny tapasztalatát védik a történelem barbár önkényével szemben”.
Szülei: Kertész László és Jakab Aranka.
Bentlakásos iskolába járt, majd 1940-ben elkezdte a középiskolát, ahol zsidó diákoknak fenntartott különosztályba került. 1944-ben, 14 éves korában az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, majd Buchenwaldba került. Miután táborát 1945-ben felszabadították, Kertész visszatért Budapestre, és 1948-ban leérettségizett. Később részben Magyarországon, részben Németországban élt, ahol aktívabb támogatást kapott a kiadóktól és a kritikusoktól, valamint a hálásabb olvasóitól. Legismertebb műve, a Sorstalanság a 15 éves Köves György auschwitzi, buchenwaldi és zeitzi koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatait írja le. A regény és annak folytatásaként megszületett Fiaskó (1988) és Kaddis egy meg nem született gyermekért (1990) című műve holokauszt-trilógiaként a 20. század borzalmaira összpontosítanak: a gyűlöletre, a népirtásra és az emberi lelkekben élő embertelenségre. Kertészt 2009-ben választották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává.
A Fiumei úti sírkertben nyugszik feleségével közös sírban.

Fotó: Wikimedia Commons

Avram Hershko (Herskó Ferenc)
(Karcag, 1937) – magyar-izraeli biokémikus.
2004, kémiai Nobel-díj (megosztva Aaron Ciechanoverrel és Irwin Rose-zal) „az ubikvitin mediálta fehérjebomlás felfedezéséért”.
Szülei: Mosche Hershko (Herskó Mózes) és Shoshana Wulcz (Wulcz Margit).
Zsidó családban született. Őt, testvérét és édesanyját egy szolnoki gettóba deportálták, ahonnan a legtöbb zsidót Auschwitzba küldték, de Hershkónak és családjának sikerült egy ausztriai koncentrációs táborba tartó vonatra szállni. Így túlélték a háborút, és visszatértek otthonukba. Apja is visszatért, 4 évvel azután, hogy utoljára látták.
1950-ben Izraelbe emigráltak, és Jeruzsálemben telepedtek le. Hershko 1965-ben orvosi, 1969-ben pedig doktori címet szerzett a Jeruzsálemi Héber Egyetem Hadassah Orvosi Központjában. Jelenleg a haifai Technion Rappaport Rappaport Family kutatóintézetének kiemelt professzora.
Hershko és munkatársai úttörő kémiai ismeretekkel járultak hozzá ahhoz, hogy a sejt hogyan tudja szabályozni egy bizonyos fehérje jelenlétét azáltal, hogy a nem kívánt fehérjéket egy ubikvitin polipeptidből álló jelöléssel jelöli meg.

Fotó: nobelprize.org

Krausz Ferenc
(Mór, 1962) – magyar-osztrák fizikus.
2023, fizikai Nobel-díj (megosztva Pierre Agostinivel és Anne L’Huillier-vel) „az elektronok anyagbeli viselkedésének tanulmányozását szolgáló, attoszekundumos fényimpulzusokat létrehozó kísérleti módszerekért”.
Szülei: Krausz Bernát és Braun Emilia.
A Móri Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1981-től 1985-ig elméleti fizikát tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd villamosmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1991-ben doktorált a Bécsi Műszaki Egyetemen, majd 1993-ban ott habilitált. 1996-tól docens, 1999-től egyetemi tanár. 2003-ban kinevezték a garchingi Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatójává, 2004-ben pedig a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Kísérleti Fizika Tanszékének vezetője lett.
Kutatócsoportja volt az első, amely attoszekundumos fényimpulzust állított elő és mért, és ezt használta fel az elektronok atomokon belüli mozgásának feltérképezésére, megalapozva az attofizika tudományát. Innen ered az elektron-sniping elnevezés is. A femtoszekundumos lézertechnológiát, amely az attoszekundumos mérési technikák alapjául szolgált, Krausz és csapata most az infravörös spektroszkópia biomedicinális alkalmazásokhoz való továbbfejlesztésére használja. Krausz a Magyarországi Molekuláris Ujjlenyomat-kutató Központ vezetője.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Karikó Katalin
(Szolnok, 1955) – magyar-amerikai biokémikus.
2023, élettani-orvosi Nobel-díj (megosztva Drew Weissmannal) „a COVID-19 elleni hatékony mRNS-vakcinák kifejlesztését lehetővé tevő nukleozidbázis-módosításokkal kapcsolatos felfedezéseikért”.
Szülei: Karikó János és Göőz Zsuzsanna.
Szolnokon született, de Kisújszálláson nőtt fel és járt iskolába. 1978-ban szerzett diplomát biológiából, majd 1983-ban doktori fokozatot biokémiából a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1978-tól 1985-ig a Szegedi Biológiai Központ Biofizika Intézetében folytatta kutatásait. Férjével és kétéves lányával elhagyta Magyarországot, és az Egyesült Államokba költözött. 1985 és 1988 között posztdoktori ösztöndíjas volt a philadelphiai Temple Egyetemen. Egy évig a Uniformed Services Egyetemen, majd a Pennsylvaniai Egyetemen kutatott. 2013-ban a BioNTech RNA Pharmaceuticals cég alelnöke lett. Munkássága megalapozta a BioNTech és a Moderna számára, hogy olyan terápiás mRNS-eket hozzanak létre, amelyek nem váltanak ki gyulladást. 2020-ban Karikó és Weissman technológiáját a BioNTech és partnere, a Pfizer, valamint a Moderna által gyártott, COVID-19 elleni mRNS vakcinákban használták. 2021 októbere óta Karikó a Szegedi Tudományegyetem professzora.
Széles körű kutatásai olyan területek alapjául szolgálnak, mint a pluripotens őssejtek létrehozása, a hírvivő RNS-alapú génterápia, valamint a gyógyszerek „új osztálya”. Fő szakterületét a ribonukleinsav (RNS) által közvetített mechanizmusok alkotják, különösen az in vitro átírt hírvivő RNS (mRNS) a fehérjepótló terápiában. Karikó lefektette az mRNS-vakcinák tudományos alapjait, leküzdve a tudományos közösségben tapasztalható jelentős akadályokat és szkepticizmust.

Fotó: Déri Miklós / Wikimedia Commons cc-by-sa-4.0

Krasznahorkai László
(Gyula, 1954) – magyar író
2025, irodalmi Nobel-díj „meggyőző és látnoki életművéért, amely apokaliptikus rettegés közepette is megerősíti a művészet erejét”.
Szülei: Krasznahorkai György és Pálinkás Júlia.
Gyulán született, ott is nőtt föl és járt általános iskolába, majd gimnáziumba. Jogi tanulmányait Szegeden kezdte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, 1983-ban az ELTE BTK magyar–népművelő szakán végzett. Első publikációja, a Tebenned hittem című elbeszélés 1977-ben jelent meg a Mozgó Világban. 1983-tól szabadfoglalkozású író. 1985-ben adja ki első regényét, a Sátántangót, amelyet Tarr Béla filmesített meg, a belőle készült film bejárta a világot. 1987-ben DAAD-ösztöndíjjal egy évet Nyugat-Berlinben töltött, majd 1996-ban a Wissenschaftskolleg vendége volt. 2008-ban vendégprofesszorként a Freie Universitäten, 2014-ben a New York-i Columbia Egyetemen tanított. A Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. 2015-ben megkapta az International Man Booker Prize-ot.
Nagy utazó, járt és élt többek között Franciaországban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Görögországban, Olaszországban, Portugáliában, Mongóliában, Japánban, Kínában és Németországban. Műveit szerte a világon elismeréssel fogadták, folyamatosan fordítják, az egyik legismertebb és leginkább méltányolt kortárs magyar író.

Magyar származású Nobel-díjasok
Szüleik (felmenőik) magyarok voltak, de gyermekeik születése előtt emigráltak, így azok nem Magyarországon születtek, anyanyelvük és állampolgárságuk sem volt magyar. Nem itt tanultak, nem itt dolgoztak. Nem (voltak) tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának (kivétel John C. Polanyi).

Fotó: Wikimedia Commons

Alfred Fried
(Wien, 1864 – Bécs, 1921) – osztrák író, békeharcos, eszperantista.
1911, Nobel-békedíj (megosztva Tobias Asserrel) „erőfeszítéseiért, hogy leleplezze és leküzdje azt, amit ő a háború fő okának tart, nevezetesen a nemzetközi kapcsolatokban uralkodó anarchiát”.
Szülei: Fried Samel és Engel Berta Szigetvárról emigráltak. Ő Ausztriában született, élt, dolgozott és hunyt el. Soha nem járt Magyarországon, és nem beszélt magyarul.

Fotó: Wikimedia Commons

Robert Bárány
(Wien, 1876 – Uppsala, Svédország, 1936) – osztrák orvos, otológus
1914, élettani-orvosi Nobel-díj „a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájában és patológiájában elért eredményeiért”.
Szülei: Ignaz Bárány és Marie Hock (cseh).
Élete nagy részében Svédországban, Uppsalában dolgozott, és ott is hunyt el, Stockholmban temették el. Soha nem járt Magyarországon, és nem beszélt magyarul.

Fotó: Wikimedia Commons

Richard A. Zsigmondy
(Wien, 1865 – Göttingen, Németország, 1929) – osztrák kémikus.
1925, kémiai Nobel-díj „a kolloid oldatok heterogén természetének bemutatásáért és az általa alkalmazott módszerekért, amelyek azóta alapvetővé váltak a modern kolloidkémiában”.
Szülei: Adolf Zsigmondy és Irma Szakmáry.
Ausztriában tanult, később Németországban, Göttingenben dolgozott és hunyt el. Soha nem járt Magyarországon, és nem beszélt magyarul.

Fotó: Wikimedia Commons

Milton Friedman
(New York, NY, USA, 1912 – San Francisco, CA, USA, 2006) – amerikai közgazdász.
1976, közgazdasági Nobel-emlékdíj „a fogyasztáselemzés, a monetáris történelem és elmélet területén elért eredményeiért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért”.
Szülei: Jenő Saul Friedman-Greenstein és Sarah Ethel Landau.
Az Egyesült Államokban élt. Néhányszor járt Magyarországon, de magyarul nem beszélt.

Fotó: Wikimedia Commons

Carleton D. Gajdusek
(Yonkers, NY, USA, 1923 – Tromsø, Norvégia, 2008) – amerikai orvos.
1976, élettani-orvosi Nobel-díj (megosztva Baruch S. Blumberggel) „a fertőző betegségek eredetének és terjedésének új mechanizmusaival kapcsolatos felfedezéseikért”.
Szülei: Karol Gajdusek (szlovák) és Dobróczky Ottília.
Élt az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Új-Guineában és Norvégiában. Többször járt Magyarországon, de magyarul nem beszélt.

Fotó: Wikimedia Commons

George J. Stigler
(Renton, WA, USA, 1911 – Chicago, IL, USA, 1991) – amerikai közgazdász.
1982, közgazdasági Nobel-emlékdíj „az ipari struktúrákról, a piacok működéséről, valamint a közszabályozás okairól és következményeiről szóló alapvető tanulmányaiért”.
Szülei: Joseph Stigler (bajor) és Hungler Erzsébet.
Az Egyesült Államokban élt. Nem járt Magyarországon, és nem beszélt magyarul.

Fotó: Wikimedia Commons

Elie Wiesel
(Sighet, azaz Máramarossziget, Románia, 1928 – New York, NY, USA, 2016) – amerikai író, politikai aktivista.
1986, béke-Nobel-díj „amiért az emberiség hírnöke volt: üzenete a béke, a megbocsátás és a méltóság üzenete”.
Szülei: Shlomo Elisha Wiesel és Sara Feig.
Szülővárosában élt 1944-ig, amikor családjával Buchenwaldba deportálták. 1945-ben már csak őt tudták kiszabadítani. Ezután Franciaországban, majd az Egyesült Államokban élt. Néhányszor járt Magyarországon, de nem beszélt magyarul.

Fotó: wikimedia Commons

John C. Polanyi
(Berlin, 1929) –kanadai kémikus.
1986, kémiai Nobel-díj (megosztva Dudley R. Herschbachhal és Yuan T. Leevel) „a kémiai elemi folyamatok dinamikájával kapcsolatos hozzájárulásaikért”.
Szülei: Polányi Mihály és Kemény Magda.
Kanadában él, a Torontói Egyetem nyugdíjas professzora. 2001-ben az MTA tiszteleti tagjává választották. Kétszer járt Magyarországon, de nem beszél magyarul.

Fotó: nobelprize.org

1. David Politzer
   (New York, NY, USA, 1949) – amerikai elméleti fizikus.
   2004, fizikai Nobel-díj (megosztva David Gross-szal és Frank Wilczekkel) „az aszimptotikus szabadság felfedezéséért az erős kölcsönhatás elméletében”.
   Szülei: Politzer Aladár és Diamant (Tamar) Valerie.
   Az Egyesült Államokban él, a CalTech (Pasadena) fizikaprofesszora. Nem volt Magyarországon, nem beszél magyarul, nem tartja magát magyarnak.

Fotó: Gasper Tringale

Louise Glück
(New York, NY, USA, 1943 – Cambridge, MA, USA, 2023) – amerikai költőnő.
2020, irodalmi Nobel-díj „félreismerhetetlen költői hangjáért, amely szigorú szépségével egyetemessé teszi az egyéni létet”.
Szülei már nem, apai nagyszülei – Glück Heinrich és Moscowitz Terese – voltak érmihályfalvai magyarok.
Az Egyesült Államokban élt. Nem járt Magyarországon, és nem beszélt magyarul, de tudott magyar származásáról.

A Tisztelt Magyar Péter Miniszterelnök! bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Bevezetés
Nemrég, vénségemre döbbentem rá a közmédia egyik, de talán a legnagyobb hiányosságára. Arra, hogy a közrádiók és a köztelevíziók a rendszerváltoztatás forgatagában elvesztették fundamentumaikat.

Erős alapok nélkül pedig nem megy! Se egy ház, se egy híd, se egy jól működő vállalat, sem pedig egy új szervezet felépítése. Fundamentumoknak sokkal inkább a szellemi, munkamódszertani, szakmai örökséget tekintem, mint a technikait. Nem, nem közmédiának a kommunizmus időszaka alatti párt- és munkásosztály-, munkásőrség-, impex- és pártelitcentrikus működését sírom vissza, hanem a tudatosan elhagyott értékeket, a rendet, a kiszámíthatóságot. Népiesen fogalmazva a fürdővízzel együtt– annyi minden más mellett – kidobták a (közmédia) gyereket is, és a rendet is. Ebben a legfőbb tettestárs szinte valamennyi rendszerváltó politikai párt, elsősorban a liberális, szocialista és kommunista szervezetek voltak: MSZP, SZDSZ, FIDESZ.

Sokan mondják, hogy az MTVA nem egy új szervezet, hanem a négy régi médiumból csináltak egy újat. Sokan másként fogalmaznak: a négy működő szervezetből összeeszkábáltak nagyhirtelen egyet, amelynek egyik fontos egysége már az induláskor nem működött. Ezt a nagyon fontos jelzést azonban az illetékesek nem vették komolyan.

Ha általánosítanék, akkor azt mondanám, hogy sajnos egyáltalán nem meglepő, hogy az új M1 már az első napon nem működött tisztességesen, ha megnézzük, hogyan szoktak ezek az indulások zajlani Magyarországon.
Mi szokott ilyenkor „félremenni”?
Túl gyors, politikailag vezérelt indulás történt.
Az M1 2015-ös „hírtelevízióvá” alakítása is ilyen volt: a határidő politikai döntés volt, nem technikai. Ilyenkor a rendszer ritkán van kész.
Alultesztelt technikai háttér

Új stúdiók, új vezérlő, új műsorstruktúra, új szerverkapcsolatok – ha mindent egyszerre cserélnek, az első nap szinte garantáltan kaotikus.

Szervezeti átállás

A régi szerkesztőségi folyamatok megszűnnek, az újak még nem álltak össze. Ilyenkor tipikusak a:

– későn érkező anyagok,

– rosszul feliratozott bejátszók,

– elcsúszó élő kapcsolások,

– adáskimaradások.
Ha a háttérrendszer nincs felkészítve a terhelésre (streaming, archívum, belső hálózat), az első nap össze tud roppanni.

És mi volt az M1 esetében a mélyebb logika?

Az M1 átalakítása nem pusztán technikai projekt volt, hanem intézményi és politikai stratégia része. Ilyenkor a működőképesség másodlagos lehet a határidőhöz képest. A gyors rajt pedig gyakran azt eredményezi, hogy a hibák élő adásban derülnek ki.

Nem volt az sehol jól előkészítve, megtervezve, se jól átgondolva.
Régi-újból, újrégiből teljesen újat → Ilyet még senki nem csinált a hazai médiában, hogy a régi MTI-ből, a Magyar Rádióból, a Magyar Televízóból és a Duna Televízióból egy színes csokrot készítve egy más minőséget hozzon létre. Nagyon hiányzott a közönség nélküli többszöri próba. 15 év után kijelenthetjük, hogy igen, nagyon más minőség jött lére. A szakma azt hitte, hogy a „házasságkötés” veszekedéseiből a szakma kerül ki győztesen. Nem így lett. Az „erősebb kutya”, a hatalom és a politika győzött.

A „hűbele Balázs” módra még rájött annak a tudata, hogy felfordulás lesz: a hurcolkodás, az áttelepülés, a szórakozás az égőkkel, a műszerekkel, a stúdiókkal, a hangszórókkal, meg azzal a sok csavarodó kábellel! S mindez élő adásban. Elmebeteg ötlet.

Nos, például ez az egyik olyan fundamentum, aminek hiányára gondoltam, ami szimptomatikusan kíséri azóta is a Duna →MTVA működését. Az elemek kipróbálása a nyilvános bevezetés előtt, hogy „békében” tud-e élni a régi az újjal, a régi egy másik régivel, meg az új az újjal?!

A hétköznapi életben generációk képtelenek alkalmazkodni a jelen tudományos- technikai áradatához. Mesterséges intelligenciában (MI-ban) gondolkodik pl. a Delta c. tévéműsor, de egyébként, olyan a műsor mint régen. Ugyanis másodpercenként nem lehet emlékeztetni a nézőt arra, hogy Ada valójában egy robot. Néhány adás után már elveszítette robotvarázsát a robot. Miközben az országban százezrek, sőt szerintem milliók nem tudják használni a bankkártyájukat sem, fogalmuk sincs arról, hogy mi az a DÁP, a mobiltelefonjukon is csak a ki-bekapcsolásig jutottak el. A közmédia segít-e az alapismeretek megszerzésében? A kérdésre egyértelmű a válasz: NEM. Mert Mari néni ugyanúgy a cihában tartja pénzét, mint régen, a közmédia pedig szilveszterkor ugyanazt az operettműsort és a cigány kisebbség milliárdosainak műsorait, ugyanazokkal a nótákkal ismétli mint 35 éve mindig.

Dr. Pető Zoltán filozófus írja a Rések Leviatán páncélján c. könyvében, 49. old.: „A valódi intelligencia „konzervatív”. Az intelligenciának a régiek szerint éppen az volna a legfontosabb feladata, hogy az állandó változás birodalmában megtalálja azt a szilárd pontot, amely a változás oka és eredete. Ha ugyanis a létnek nincsen fundamentális bázisa, maga a változás sem lenne lehetséges.”

Sajnos a közmédiának még nem sikerült megtalálnia azt a bizonyos szilárd pontot, a nemzet, a haza, az indentitás, a közszolgálatiság, a szórakoztatás fundamentumait. Hogy miért?

Egyrészt azért, mert a médiamunkásoknak e következő mondat szerint halvány fogalmuk sincs ezekről a fogalmakról és megvalósításuk mikéntjéről. A mondat pedig így hangzik: „A közmédia „központi üzenetvilága” nem egy hivatalosan leírt dokumentum, hanem a működésből és a tartalmakból következő, jól felismerhető kommunikációs mintázat.” – írják valahol.

Ez azt jelenti, hogy magyar szavakkal nem tudják egy dokumentumban megfogalmazni sem a közmédia „üzenetvilágát”, sem pedig a közszolgálatiság lényegét. Amennyiben az olvasót érdekli a közmédia „üzenetvilága”, akkor kutakodjon, nézzen utána a tartalmak kommunikációs mintázatában.

Gyönyörű: a tartalmak kommunikációs mintázatában!!!

De senki nem tudja, hogy ez a gyönyörűség MIT JELENT! Hiszen a ruhának, függönynek, szőnyegnek, csipkének… stb. van mintázata.

A közmédia szerint a „tartalomnak” is!

A „közszolgálat” szó és fogalom értelmezése egyáltalán nem bonyolult.  Ha a szót két részre bontjuk, máris tisztán áll előttünk szépségében – mint a konzervatív intelligencia két legfontosabb és legszilárdabb feladata – a köz szolgálata. Mindkét szóban ott rejlik a harmadik fontos szó és feladat. Ez az alázat.  Ebben a három szóban benne vannak a közmédia fundamentumai, és ebből következően legfontosabb feladatai, sőt a közmédia teljes üzenetvilága is.

A fundamentumok, amelyekre építeni lehet, azok nem mások, mint a múlt értékei. Építeni lehetett volna a 2025-ben 100 éves Magyar Rádió hatalmas archívumára, a Magyar Televízió 1957-től 2015-ig meglévő, azaz közel 60 évnyi archívumára, a két intézmény kulturális, vezetési, szervezési, esztétikai, műsorszerkesztési, műsorstrukturális – pozitív és negatív – tapasztalataira. Sajnos ezekre a fundamentumokra napjainkban senkinek nincs szüksége. A riportkészítés, a műsorvezetés, a szerkesztés régen szakma volt. Ma már nem az. Manapság többnyire kihívóan öltözött, magamutogató, botox-szal kezelt hölgyek próbálnak megbirkózni a magyar nyelvvel – sikertelenül. Eléneklik a leírt szöveget, mórikálják magukat. Nincs senki, aki megmondaná nekik, hogy nagyon rossz? Ne csináld!!! Netán azért, mert nem a szakmaiság a fontos, hanem a kommunikációs mintázat, a párt és a kormány „központi üzenetvilága”.

Előszó helyett

„Régi mondásom volt, hogy “a magyarok nem értenek a sörfőzéshez és a sajtkészítéshez, a Fidesz pedig nem ért a médiához. Azóta annyi történt, hogy mi magyarok egész jól megtanultunk sört és sajtot készíteni…” – írta közösségi oldalán Huth Gergely, a pestisracok.hu főszerkesztője, a Pesti TV programigazgatója. A bejegyzést nem volt nehéz dekódolni: Huth szerint a Fidesz régen sem értett a médiához, és most sem ért.

Kritikája a saját és kollégái szemszögéből persze érthető, hiszen 2022. július elsejétől megszűnt a Pesti TV, ami leginkább az ő nevéhez köthető.

Tanulmányomban a közmédiára vonatkozó adatok csak és kizárólag a közmédia hivatalos évenkénti pénzügyi és gazdasági beszámolóiból (2009-2024) valók, amelyeket a közmédia első számú vezetői láttak el kézjegyükkel. A csatolt melléklet részletesen tartalmazza néhány, pénzügyi vagy más szempontból releváns beszámoló értékeléseit, magyarázatait.

Mit jelent a válság és mik a jelei?

A válság tudományos meghatározása: a vezetés szándékával ellentétes változás, kedvezőtlen fordulat.

De jelenthet működési zavart, alacsony teljesítményt, a mennyiségi és minőségi mutatók romlását. Továbbá jelenthet sürgős döntési kényszert, az érintettek elégedetlenségét, bizalomvesztését az akut problémák halmozódása miatt.

1.1. A válság okozói és okozatai

Számtalan oka lehet egy-egy válság kialakulásának.  A válság kitörését okozó tényezőket két nagy csoportba osztja a vezetéstudomány. Melyek azok a tényezők, amelyek közvetlenül a vezető tevékenységével függenek össze, illetve melyek, amelyek – bár nem teljesen – függetlenek.

Az objektív tényezőket a gazdasági realitások jelentik. Ilyenek például a műsorok túltermelése, a médiapiac tematikus telítettsége, a „médiafogyasztás” kifulladása, vagyis a közönség elfordulása a közmédiától, de ilyen a tematikus médiapiaci hiány, a közszolgálati témák hiányai miatti piacvesztés.

A szubjektív, a vezetés tevékenységével közvetlen kapcsolatba hozható válságokoknak tekinthetők a következők: rossz üzleti tervezés, hatásvizsgálatok gyengesége, pazarlás, kommunikációs melléfogások, butaság, szakszerűtlenség, a médiapiacra vitt értéktelen „termékek”, szolgáltatások. A válsághoz vezető legjelentősebb vezetői magatartás azonban: az alkalmazkodás gyengesége.  Ez a gyengeség már abban is megnyilvánul, hogy a vezető nem ismeri fel sem a külső, sem a belső válságjeleket.

A vezetéstudomány átlagban a legkülönbözőbb szervezetek esetében 14 fajta válságtípust tart nyilván.

Az üzleti-, politikai- és média-életnek, de magának a létnek is (akárcsak az egész univerzumnak) egyik alapvető törvénye a folyamatos változás.

Az erre való képtelenség minden válságjelenség mélyén felismerhető.

A pangás, a problémák megoldásának halogatása azt jelenti, hogy a szervezet vezetői nem csak nem alkalmasak a vezetésre, a változások követésére, de többnyire fel sem ismerik a változás szükségességét. Néhány válságfajtát az alábbi tanulmány megfelelő részeinél részletezek.

1.3. A médiatörvényről
A 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (a második Médiatörvény) szabályozza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), a Médiatanács, valamint a közszolgálati médiaszolgáltatók működését. A közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonának átadásáról a XIV. fejezetben, a 216–217. §-okban rendelkezik. Ezek kimondják, hogy a közszolgálati médiumok vagyonát a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) veszi át és kezeli.

A törvény egyik fontos újítása volt a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) létrehozása, amely a közszolgálati médiumok számára a műsorgyártást végzi, továbbá ezen médiumok (MTV, Duna Zrt., Magyar Rádió, MTI) vagyonát és gazdálkodását egységesen kezeli.

1.4. A vagyon átadásának szabályai

– A 216. § kimondja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonát – ideértve az ingó és ingatlan vagyontárgyakat, valamint a szerződéses jogokat – az MTVA veszi át. (Miért?)

– A 217. § részletezi az átadás módját: a vagyon átadás-átvételi leltár alapján kerül az MTVA kezelésébe, amely a továbbiakban a közszolgálati médiaszolgáltatók működését finanszírozza és biztosítja.

Az átadás célja az volt, hogy a közszolgálati médiumok gazdálkodása átláthatóbb és egységesebb legyen, valamint, hogy a finanszírozás központilag történjen. (Sokkal rosszabb lett, az alábbi számokból egyértelműen kiderül)

1.5. Miért fontos ez?

– A vagyonátadás révén megszűnt a korábbi széttagolt gazdálkodás, és létrejött egy központi alap, amely a közszolgálati média működését biztosítja.

– Ez a szabályozás jelentős hatással volt a magyar médiarendszerre, mivel a közszolgálati médiumok önálló gazdálkodása megszűnt, és az MTVA vált a fő gazdasági szereplővé.

A vagyon átadás-átvételi leltár alapján került az MTVA kezelésébe. Az Alap a továbbiakban a közszolgálati médiaszolgáltatók működését, a gyártást finanszírozza és biztosítja.

A közmédiumok (Magyar Televízió, később Duna TV, Magyar Rádió, MTI) összevonására 2011-ben került sor, az MTVA létrehozásával. A cél az volt, hogy a vagyon és gazdálkodás egységes keretben történjen.

A folyamat, az eltelt 14 év tapasztalatai alapján mind politikai, mind gazdasági és kulturális szempontból is – finoman szólva – erősen vitatott. Sem szervezeti, sem pénzügyi, sem gazdálkodási szempontból nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pénznyelő automataként működött, működik.

1.6. Miért volt jelentős a vagyon átadása?

– Központosítás: A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás.

– Átláthatóság: Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.

– Hatékonyság: Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással.

– Finanszírozás biztosítása: Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.

– Politikai és szakmai vita: A vagyonátadás sok vitát váltott ki, mert a központosítás egyben azt is jelentette, hogy a közszolgálati médiumok gazdasági önállósága megszűnt, és sokkal erősebben függenek az állami irányítástól. Továbbá a létrehozott szervezeti, műsorrendi, (és a láthatatlan, vagyis nem működő) felügyeleti redundanciák a szervezetekbe és a működésbe kódolták eleve a pazarló gazdálkodást, a kaotikus vezetést és az állandó válságot is. A vezetéstudomány átlagban a legkülönbözőbb szervezetek esetében 14 fajta válságtípust tart nyilván.

Az MTVA esetében 2010-2025 között a 14 fajta válságtípusból 8, azaz nyolc, nagyságrendileg is tekintélyes válságtípust tudunk megnevezni

Piaci válság, piaci pozíciók, többnyire a műsorfogadtatások romlása

Tévék:

https://infogram.com/kozonsegarany-februarban-es-majusban-1gzxop45y3412wy

A Nielsen Közönségkutató mérései alapján februárban és májusban a közmédia tévéadói átlagban 1, azaz egy százalék körül teljesítettek, kivéve a Duna TV-t, ami 6 %-ot ért el és az M1, ami 2 %-es nézettségű volt. Ezekből az adatokból leszűrhetők, hogy a közönség nem szerette meg a közmédia tévéadóit. Arcpirítóan kicsi az ún. kulturális adó nézettsége: M5: 0,1 %

Rádiók:

A hazai rádiók hallgatottságát mutatják az alábbi adatok.

https://miertradio.hu/storage/materials/July2025/zmcunFN33b0rfLReCvq5.pdf

A közrádiók közül a Kossuth hosszú ideje a harmadik helyet foglalja el 1 millió 168 ezres közönségével, a Petőfi egymillió kettőszázötvenegyezer hallgatót vonz, a Dankó Rádió négyszázötvenhétezer embert. A Bartók Rádió pedig sajnos a legkevesebbet, kettőszázhetvenkétezret (272).

Érdekes, hogy napjainkra a rádió multiplatformos médiummá vált (számítógép, mobil, tablet).

Értelmezésemben mind a rádiók, mind pedig a tévék piacán folyamatos kismértékű csökkenés tapasztalható a közmédia adóinak népszerűségében. A Kossuth Rádió nem tud kitörni a harmadik, a többiek pedig a lejjebb elfoglalt helyükről. Pedig nincsenek a piacon olyan médiumok, amelyek semmilyen (kommunikációs, marketing, PR és reklám) munka nélkül ekkora állami támogatásban részesülnének, mint ezek a csatornák.

Ez a tény is bizonyítja, hogy alapvetően nem csak pénzkérdés a médiumok népszerűsége.

Szervezeti és vezetési válság, koordinációs problémák, szervezeti túlméretezés bürokratizált folyamatok, pazarlás, túlvállalás.

Az ebben a mondatban felsorolt valamennyi összetevője jellemző a közmédia működésére.

A legszembetűnőbb a létszám alakulása. A 2011-es kényszerű „házasságkötéskor” 3500 fő körül dolgoztak a közmédia intézményeiben. A beígért 1000 fős létszámcsökkentés soha nem valósult meg. A szervezet egyértelműen túlméretezett. A munkafolyamatok bürokratizáltak. Minden feladaton belüli ún. részfeladatot külön-külön ember végez el. A hatalmas létszám – jelenleg 2200 körüli – nemcsak pazarlást jelent, hanem önmaga termeli a koordinációs problémákat és a túlvállalást. Ez azt jelenti, hogy a belső munkatársak vagy nem csinálnak semmit, vagy egy külső gyártó céghez csatlakoznak, vagy saját maguk hoznak létre egy vállalkozást az alapvetően belsős munka elvégzésére. Így a fizetésük mellett, a külső gyártásban készülő feladat vállalkozási díjából is részesednek, azaz a koordinációs problémák mellett, a szervezeti és vezetési válságot is jól mutatja, miszerint egyre több műsor készül ún. külső gyártásban.

Kockázati veszteségek, hibás kalkulációk és előrejelzések

Nem túl sikeresek a cég pénzügyi műveletei. A rossz kalkuláció miatt a ráfordítások többe kerültek az árfolyamnyereségnél és a kamatoknál.

Pénzügyi válság, likviditási vagy tőkehiány, eladósodás, források beszűkülése

Az MTVA a vizsgált időszakban (2010-2025) permanens likviditási gondokkal küszködött. Az egyre növekvő állami juttatások, a különböző célzott, címkézett támogatások, és a lekötött betéti kamatok mellett jelentős hitelállományból tudta csak fedezni mindennapi működését.

Összességében a hitelállomány mérséklődött, de a szerkezet eltolódott a rövidebb futamidejű hitelek felé. Ez azt jelenti, hogy az MTVA megszüntette a hosszú lejáratú hiteleit (valószínűleg állami törlesztéssel), ugyanakkor nőtt a rövid lejáratú hitelállomány (2014-ben ez 10 092 837 E Ft, azaz 10 milliárd 92 millió nyolcszázharminchétezer forint volt), ami arra utal, hogy a működés finanszírozásához rövid távú forrásokra volt szükség. Likviditási gondjait csak rövid lejáratú hitelekkel tudta megoldani. A szerkezet továbbra is kedvezőtlen.

„2024-ben a piackutatásra szánt összes költség 89%-a, bruttó 338 millió forint a Nielsen Közönségmérés Kft. által biztosított adatokra és az azokat feldolgozó szoftverre fordított összeg, mely a tervezett szinten alakult.

Ezen kívül 33 millió forintot fordítottunk egyedi kutatásokra, melyek elsősorban kutatási keretszerződésből lehívott rádiós hallgatottság mérést és televíziós műsorokhoz kapcsolódó méréseket foglaltak magukba. Az online felületeken elért közönség mérésének költsége 8 millió forint volt.”

Ez utóbbi jogosságát és szükségességét nehéz elismerni. Ugyanis az online felületek népszerűségét ingyen mutatja a Google Activity oldal, ha jól emlékszem néhány kattintás szükséges csak a népszerűség kimutatásához. Vajon ki kapta és miért a 8 millió forintot?

„A reklám- és szponzorbevételekhez kapcsolódó médiaügynöki jutalék 323 millió forintos összege 55 millió forinttal magasabb a tervezettnél. Az alacsonyabb jutaléksávba tartozó állami bevételek jelentősen elmaradtak a tervértéktől, a magasabb jutaléksávba tartozó kereskedelmi bevételek viszont jelentős többletet generáltak.”

Ki felel az MTVA reklámértékesítéséért?

A reklámidők értékesítését 2016. január 1. óta az Atmedia végzi az MTVA csatornái számára. Ez azt jelenti, hogy az Atmedia a kereskedelmi értékesítő ház, ők kezelik a reklámidőket, árlistákat, kampányokat, az MTVA csatornáin futó reklámokkal kapcsolatos üzleti ügyek hozzájuk tartoznak.

Az MTVA-n belül a Sajtó és Marketing Iroda az a szervezeti egység, ami kommunikációs és marketingfeladatokat lát el, de nem ők értékesítik a reklámidőt.

A fentiekben ismertetettek szerint nincs semmilyen dolguk, munkájuk a reklámokkal kapcsolatban. Akkor vajon a reklám- és szponzorbevételekhez kapcsolódó médiaügynöki jutalék 323 millió forintos összege hová, kihez és milyen jólszabott magánzsebbe vándorolt?

Személyi válság, konfrontációk, alkalmatlanság, bizalomhiány

A 2024-ben 2128 főnek volt munkajogviszonya az MTVA-ban. 219 főnek szűnt meg a munkaviszonya, a következő indokokkal:

Próbaidő alatt azonnali hatállyal (munkáltatói) 16

Próbaidő alatt azonnali hatállyal (munkavállalói) 16

Közös megegyezéssel 105

Munkáltatói azonnali hatályú felmondás 10

Munkáltatói felmondás 5

Munkavállalói azonnali felmondás 3

Határozott idő lejárt 1

Munkavállaló halála 2

Munkavállalói felmondás 61

A 219 fős fluktuáció a szervezet szempontjából sok mindent jelezhet. Az biztos, hogy a szervezetben nincs kellő minőségű humánpolitikai stratégia. Ezt a közös megegyezéssel távozók (105 fő) nagy száma is jelzi. De a munkavállalói kilépések is jelzik a próbaidős munkavállalóknál, és a munkavállalói felmondások is.

A munkáltató döntése a 2024-es béremelésekről és béren kívüli juttatásokról az alábbi pontokat tartalmazta:

– A béren kívüli juttatás 10%-os általános alapbéremelés 2024. október elsejétől (cafetéria) éves keretösszegét a munkáltató változatlan összegben és feltételekkel 2024-ben is bruttó 425 000 forintban állapította meg.

Kommunikációs zavarok, a marketing és a PR tevékenység gyengesége vagy melléfogásai

Az MTVA nem szokta közvetíteni a közönség felé sem az éves, sem műsorpolitikai, sem marketing, PR és kommunikációs terveit. Különösen nem pénzügyi helyzetét, de az elmúlt év eredményeit sem.

Mivel az MTVA-nak nincs, vagy számomra nem elérhető sem a kommunikációs, sem a marketing, sem pedig a PR terve, ezért nem tudom mihez viszonyítani a tényszámokat. Idézek a 2024. évi beszámolóból:

„…reklám költségek 2024. I-XII. havi 759 millió forintos tény összege 3 millió forinttal alacsonyabb az időszaki tervértéknél. PR és marketing területen a tárgyidőszakban mindösszesen 627 millió forint reklám költség merült fel, ami 45 millió forinttal magasabb a tervezettnél. A megemelkedett összeg a hírterületen jelentkező extra közösségi média tartalmak közzétételével, és a tavalyi évben indult új online csatornák tervezettnél erősebb kommunikációjával indokolható. Az egyéb területek reklám költése 32 millió forinttal kevesebb a tervezett összegnél.”

Túltermelési, kapacitással vagy készletezési felesleggel járó válság:

dec. 31-én 6 372 867, azaz hatmilliárd háromszázhetvenháromezer forint értékű befejezetlen műsorállomány terhelte az MTVA költségvetését.

2017. dec. 31-én ez az állomány 7 milliárd 636 millió forint értékű volt.

2024-re ez az állomány 14 milliárd 457 millió-ra változott.

Átfogó válság: több tényező igen erős vagy együttes, többnyire egymást erősítő hatása. Ha összeadjuk az 1-től 7.ik pontig a válságokat, akkor joggal minősíthetjük átfogónak a közmédia válságát.

Visszatekintve az elmúlt 25 évre, nem állok messze az igazságtól, ha kijelentem, hogy a válságjelek legfőbb okai a következők voltak:

A válság kódolva volt a többszíntű (Médiatanács, Duna Zrt, MTVA, hogy a csak a jelentősebbeket soroljam fel), 3500 fős kaotikus (egyes szintek teljesen fölösleges működésűek) és nagyon bürokratikus a ma is több mint 2000 fős szervezetekben.

A 2000-2500 fő bérköltsége és járulékai, a kiemelkedően magas vezetői bérekkel és a családi, baráti, politikai kapcsolatoknak juttatott ellátmányok hatalmas havi/évi/tízévi terhelést jelentenek a közmédia finanszírozójára, vagyis ránk adófizetőkre. Valahol, még az elején, az intézmények kötelező „házasságkötési aktusa” körül olvastam, hogy 2011-ben ~1000 fős leépítés szerepelt az üzleti tervben, amit már, ahogy látom 2025-ben nem is terveznek, mert félnek a jelenlegi vezetők.

A válság legbiztosabb jele a változatlan, állandósuló 1 %-os közönségarány.

Az egyre romló közönségarányt az innováció, a marketing, a kommunikáció, a reklám hiánya, a műsorstruktúra alapvető változatlansága, a költségek rejtélyes növekedése, az ellenőrzés hiánya… és még számtalan hiányosság, de legfőképpen (jóhiszeműen) a vezetés hozzá nem értése okozza és ezek jelentik a legfontosabb válságjeleket.

Veszteséges gazdálkodás.

Az MTVA ezekkel a gyengekezű és befolyásolható, hozzá nem értő vezetőkkel és az évközi politikai kívánságok teljesítésével képtelen pénzügyi fegyelmet tartani

Az MTVA nem ismeri sem az innovációt, sem a változtatás fontosságát. A vezetéstudomány nyelvére fordítva fél az szervezeti (ellenzéki) ellenállástól, csak a helyzethez alkalmazkodó stratégiát ismeri. Ami nem valódi stratégia.

Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy az MTVA-nak nincs vagy nem elérhető a stratégiai terve! A változásokat nehezen fogadó környezet (ez a szakmai hozzá nem értés), a megmerevedett szervezetekben és szerkezetekben követhető nyomon, amelyek édektelenné teszik a közmédia műsorait.

A közmédia pang. Mozdulatlanságát semmi nem zavarja, mert az évi beszámolókat mind a Felügyelő Bizottság, mind a Méditanács bármit tartalmaz is az, elfogadja.

A Duna Médiaszolgáltató Zrt. egyik fő feladata lenne a közmédia műsorstruktúrájának megújítása és ellenőrzése. Vajon e feladatok helyett mit csinál ez a cég? Erre a kérdésre tudom a választ: Lajos Tamás filmjeit finanszírozza, az MTVA-n keresztül.

Vagy esetleg home office-ból Lajos Tamás irányítja a közmédiát?

Lajos Tamás Altorjai Anita férje (Altorjai Áder János volt köztársasági elnök volt sajtófelelőse, jelenleg a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezérigazgatója). Egyébként Lajos Tamás Sárkány Kabul felett és a Ma este gyilkolunk filmjét az állam dotálta, de nem a szokványos úton (pályázat stb.), hanem ügyes trükkel, úgy csinálták meg, hogy az MTVA fedezte a költségeket.

Az MTVA-nak nincsenek más tervei sem. Gyakorlatilag egyik napról a másikra él, tervek, jövőkép nélkül. Ezt a fajta válságkezelést nevezi a vezetéstudomány együttélés politikának. Hatékonynak nemigen nevezhető a válságkezelésnek ez a módja, hiszen a kedvezőtlen állapot megcsontosodását, az idő gyógyító erejében való bizalmat jelenti. Az a tapasztalat azonban, hogy a meg nem oldott válság utáni állapot sokkal kedvezőtlenebb lesz a kiinduló válsághelyzetnél. Mélyebb szakadékokból kell kimászni, rosszabb állapotok jönnek létre mint a válság kezdetén. Növeli a válság elviselési hajlamot az is, hogy alacsonyabb a kockázata, mint az igen munka- és felelősségigényes válságkezelésnek.

Az együttélés a válsággal általában kényelmesebb mint a beavatkozás.

A végkifejlet azonban valóban a véget jelenti, a szervezet abszolút csődjét, majd megszűnését. Az együttélés általában annak a következménye, hogy nincs megfelelő válságkezelő személy vagy stratégia. Ha a vezetés oldaláról vizsgáljuk a válságot, akkor a tudomány arra mutat rá, hogy egyértelműen és alapvetően személyes, vezetési (leadership) kihívással állunk szemben.

Ebből adódik az a következtetés, hogy sem az NMHH, sem az MTVA, sem pedig Duna Médiaszolgáltató Zrt. eddigi vezetői nem alkalmasak, vagyis alkalmatlanok a feladatra. Mivel fogalmuk nincs a média mibenlétéről, a közönségigényről, a közszolgálati feladatok megvalósításáról, a válság jelenlétéről, a válság megnyilvánulási formáiról, különösen nem tudnak mit kezdeni a válságkezelés leadership kihívásaival. Szomorú.

Hogy a hiányzó tervek kapcsán mire gondolok?

– stratégiai terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)

– kommunikációs stratégia, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)

– üzleti terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)

– pénzügyi terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)

– marketing stratégia, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)

– humánpolitikai terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)

– tűzvédelmi és katasztrófatervek, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)

– informatikai összeomlási tervek, (Egy ilyen című anyagot találtam, de erről kiderült, hogy nem az, idézem: „Az MTVA informatikai összeomlási tervek: Az MTVA informatikai összeomlási tervei közé tartozik a mesterséges intelligencia-szolgáltatások bevezetése, amelyek célja a részleges vagy teljes munkafolyamatok hatékonyságának növelése.”

– kiürítési tervek, az MTVA-ban ilyen nem létezik

– járványok kitörésekor alkalmazott tervek az MTVA-ban ilyen nem létezik

– és még sorolhatnám tovább.

Sem a NMHH-nak (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság), sem a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-nek, sem az MTVA-nak nincs stratégiai terve. A terv iránt érdeklődőt a Duna Médiaszolgáltató átirányítja az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) Közszolgálati Kódex oldalára, ahol 9 sort szánnak az általános (!) stratégiai tervre. A konkrétumokat pedig az érdeklődő szedje össze az NMHH, a Duna Zrt. és az MTVA oldalairól. Ezt írják:

„…publikált közszolgálati törvényi kötelezettségeknek megfelelő dokumentumokban (éves jelentések, közszolgálati kódex) találhatóak meg, amelyek a média működését szabályozzák”.

Ez a nagyképűség, amit túlélési technikának is nevezhetünk jellemző az egész közmédiára. A médiatörvény általánosságoktól hemzsegő szövegét másolják mindenhová, csak nehogy bármilyen konkrétumok leírásával számonkérhetőek legyenek bármiért.

Több ez mint nagyképűség, ez hozzá nem értést, szakmaiatlanságot és bizonyosfajta félelmet is tükröz. Félelem attól, hogy kiderül, hogy a király meztelen.

Mert az illetékes kormánytagok előtt pávatáncot járó médiavezetők színorgiában gazdag tollai alatt semmi nincs.

Ezt a semmit adják el milliós fizetésekért, bejárva, egymást váltogatva a hazai média minden vezetői posztján. Volt olyan vezető az MTVA élén, aki évről évre milliárdos veszteségeket termelt, az állami juttatás mellett több milliárd hitelt vett fel, s a cég fizette a milliárdokra rugó kamatokat, de mind a Méditanács, mind pedig a kormány évről évre bizalmat szavazott neki, és mint a katonatiszt kifizette a sokmilliárdos veszteségeket. Hogy miért? Mert politikailag a kormány számára elfogadható volt.

Az MTVA kínosan egyedül van a médiatérben. A TV2 nevű kereskedelmi adó az egyedüli, az elnök, Vaszily Miklós TV2 elnök miatt, aki egykor az MTVA olyan vezérigazgatója volt, aki szóba áll, kvázi együttműködött a kereskedelmi médiával.

A közmédia – jobb híján – saját magát díjazza, sem a MÚOSZ, sem pedig a nemzeti MÚOSZ nem foglalkozik a közmédiával.

Az MTVA vezetése nem érintkezik alkalmazottjaival, nincsnek tájékoztató gyűlések, összejövetelek, találkozások a vezetőkkel, a nemlétező kommunikációs stratégia jegyében… stb. A vezetés nem osztja meg sem a dolgozókkal, sem a közönséggel az éves feladatokat, stratégiai műsor-irányokat. Ugyanis nincs mit megosztani!

Az MTVA-nak nincs semmilyen kommunikációs kampánya, az egy Jónak lenni jó! kampányon kívül.

Az MTVA-nak viszont van 2200 fő körüli munkavállalója. A közszolgálati médiumok egy kalap alá kényszerítésekor 2010-ben azt az ígéretet tették (kormány, MTVA, Duna Zrt.), hogy 1000 fővel csökkentik a létszámot. Ez a csökkentés 2025-ig nem történt meg. Az MTVA költségvetésének évenkénti hiánya, az MTVA elkényelmesedése (ma már ott tartunk, hogy minden feladat minden részegységére külön embert foglalkoztat a közmédia, pl. 10 fős stáb Brüsszelben, akikből átlagban egy héten egy alkalommal van egy 1-2 perces feladata egy-egy embernek, a többiek vezető szerkesztőként, főszerkesztőként fejenként havi 10 millióért figyelik, ellenőrzik az egyetlen dolgozó ember munkáját). De a jól fizető állások közé tartozik az MTVA-ban a fodrász, a takarító, a sminkes és a hivatásos tapsoló közönség tagja is… stb.

Központosítás: A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás.

– Átláthatóság: Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.

– Hatékonyság: Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással. Az almát (rádió) és a körtét (televízió) nem lehet úgymond összehangolni, hiába a politikai akarat. Még a fényképezett rádióműsorok kameráit mivel tudom összehangolni?

– Finanszírozás biztosítása: Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.

Befejező értékelés, tanulságok

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2010-es indulásakor több, nemes és hasznos cél fogalmazódott meg mind a kormány, mind pedig a közmédia vezetői részéről.

15 év után nem érdektelen feltenni a kérdést, hogy a közszolgálati médiumok (Kossuth Rádió, Petőfi Rádió, Bartók Rádió, valamint a Duna TV, az MTV és az MTI) összevonása után vajon maradéktalanul teljesültek-e az előzetesen meghirdetett és elhatározott célok, az állam, a kormány, a közmédia, a 2010. évi médiatörvény és a közönség érdekei, kívánságai szerint.

Nézzük sorban a tételeket:

Központosítás az átláthatóság érdekében:

A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás. Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.

A többszintű, kezdetben a több mint 3000 fős munkatársi gárda irányítása komoly feladatot jelenthetett volna a vezetésben, szervezésben gyakorlott szakemberek számára is. De nem ezek a szakemberek kerültek vezető pozíciókba. Sem a Médiatörvény, sem pedig a médiumok szervezeti és működési szabályzatai nem tisztázták a felelősségi, irányítási, döntési, hatalmi jogköröket, de legfőképpen a műsorokért vállalt felelősséget sem.

Feltűnő, hogy az új szervezet (MTVA) nem használja ki a közmédiumok fundamentumait, az évtizedek során készített és az archívumokban pihenő kulturális, politikai, irodalmi, színházi, közéleti kincseket, műsorokat. Kaotikusan keverednek a belső és külső gyártású műsorok, és áttekinthetetlenné duzzadt a befejezetlen műsorok közel 15 milliárd forintos állománya.

A legnagyobb baj azonban az, hogy a központosítás bürokratikussá tette a közmédiát. A szervezet is óriási, bürokratikus és jószerével átláthatatlan.

Ma már nem a Médiatörvényben és a közszolgálati kódexben leírtak szerint tagozódik a szervezet, hanem a mindennapi gyakorlat tette eklektikussá valamelyest „élhetővé”, működőképessé őket. Dunát lehet rekeszteni a triplikált vezető szerkesztőkkel, a legkülönbözőbb szintű vezetőkkel. Ez azért érdekes, mert a közönség nem érzi, hogy lenne bármi fajta ellenőrzés a műsorok átvételekor. Súlyos beszédhibák, magyartalan fogalmazások, buta, a médiamunkás számára is érthetetlen szóhasználatok, primitív szavak a „jópofaság” jegyében borzolják a kedves hallgató, néző idegeit. Nem ellenőrzi a munkát senki.

A hatékonyság is a célok között szerepelt. Ezt írják: „Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással.”

15 év beszámolóin (mérlegeken) rágtam át magam, de a nyomát sem találtam a hatékonyságnak. Pazarlás, felesleges beszerzések, bugyuta műsorok rongálják az amúgy sem felsőfokú műveltséggel rendelkező közönség látó- és hallószerveit.

Finanszírozás biztosítása: Idézet: „Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.” Ez úgy hangzik, mintha ajándékként vagy könyöradományként biztosítaná a magyarok számára a közmédiumok folyamatos működését az állam és az MTVA.

Az ún. közszolgálati médiaszolgáltatási díjat a NAV szedi be, pontosabban szedte be, amíg a kormány a COVID járvány miatt fel nem függesztette. Vajon miért? Tanulmányért kiált a kérdés: Mi köze van a COVID-nak a közszolgáltatási díjhoz?

Befejező gondolatok

A közmédia minden évben veszteségesen működik, magas gyártási és bérköltségekkel, és elhanyagolhatóan alacsony piaci bevételekkel. A legnagyobb kiadási tétel minden évben az MTVA saját működésére elhasznált sok milliárd forint.

A közmédia (MTVA) 2017-ig jelentős hosszú lejáratú hitelállománnyal működött. Ezek több évre előre terhelték a mérleget. A hitelállomány egy része még a 2010 előtti időszakból származott. A kamatterhek és törlesztések folyamatosan rontották az eredményt.

2017-ben a hosszú lejáratú hitelek eltűntek (gondolom a kormány vagy egy állami háttérintézmény tüntette el ezt a hitelfajtát), de a működési hiány nem.

A napi működés finanszírozásához rövid lejáratú forrásokra volt szükség, ezért a rövid lejáratú kötelezettségek megugrottak. Ez azt jelenti, hogy a közmédia likviditási helyzete romlott, a hosszú távú adósság eltűnése nem oldotta meg a működési problémát, csak átrendezte a mérleget.

A régió közmédiái és az MTVA

A régióban is instabilnak számít a hazai közmédia-finanszírozási modell. A többi közmédia stabil, kiszámítható, évről évre hasonló eredményt produkál — jellemzően néhány millió eurós plusz vagy mínusz. Tehát van példa a közel nullszaldós működésre. Sehol máshol nincs olyan éles, konstrukciós eredményugrás, mint az MTVA-nál 2020-ban (+20,5 milliárd Ft). A trend egyedülállóan instabil a régióban.

Az MTVA eredményei extrém kilengéseket mutatnak: 2010–2018 között nullszaldó közeli működés, 2019–2022 között példátlan milliárdos nyereségek, majd 2023–2024-ben többmilliárdos veszteség. Ez már önmagában jelzi: az MTVA eredményei nem a 2010-es médiatörvényben rögzített működési logikát, hanem finanszírozási konstrukciókat tükröznek, míg más országokban a közmédia eredményei a stabil, törvényben rögzített finanszírozási modellből következnek.

A közmédia nem piaci szereplő

A közmédia bevételeinek 80–90%-a központi költségvetési támogatás. A reklám- és piaci bevételek marginálisak. A bevételi oldal nem ösztönöz hatékonyságra, mert a működés nem függ a piaci teljesítménytől. Mint ahogy a közmédia működése nem függ az MTVA irányításának szakmai tartalmától, műsorrendjeitől, az MTVA és médiumai, valamint a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezetőinek hozzáértésétől sem. Egy nyolc általánost végzett olvasott és tájékozott, alap-intelligenciával rendelkező ember/emberek is el tudnák látni a vezetői feladatokat. Mivel a Médiatanács, de az Országgyűlés is ellenszavazatok nélkül szokta elfogadni az MTVA éves beszámolóit, legyen az 20 milliárdos nyereség, vagy 10 milliárdos veszteség vagy 14 milliárd 457 millió forint összegű befejezetlen műsorállomány.

Nincs felelős, nincs számonkérés, az MTVA vezetőjének jár a havi 4 milliós munkabér.

Elvileg a közmédia működésének egyik gyakorlati következménye a 2011-es átalakítás után:

– a tartalomgyártás és a műsorszolgáltatás szétvált (MTVA → gyárt, Duna Médiaszolgáltató → sugároz). A gyakorlatban azonban ez nem így van. Csak a Médiatörvény betűi szerint megrendel és sugároz bármit is a Duna Médiaszolgáltató Zrt., vagyis fügefalevél a felesleges szervezet álcázására.

A veszteség nem kényszer, hanem a modell természetes mellékterméke. A gazdasági eredmény nem cél, csak számviteli eredmény. A gazdasági racionalitás másodlagos.

A veszteség „beárazott” működési mód, hiszen a rendszer nem arra van tervezve, hogy nullszaldós legyen. A veszteséget a költségvetés minden évben „felszívja”. A veszteség nem hiba, hanem a modell része.

A tanulmány folytatódik majd a közmédia műsorszerkezetének és szakmai működésének elemzésével.

Budapest, 2026. január 6.

Dénes Gábor István

A közmédia beszámolóinak elemzése_2010_2024

A csatolt kiegészítő, magyarázó melléklet tartalma

A közmédia szervezete 2010-2025 (1.- 3. oldal)

Politikai‑intézményi kontextus (4.– oldal)

A közmédia csatornarendszere (5.- 9. oldal)

4. 2010. év beszámolójának főbb megállapításai (10. – 11. oldal)
5. Elemzés a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) 2010. évi beszámolója alapján. (11.- 13. oldal)
6. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2010–2011. évi gazdálkodásának összehasonlító elemzése (13. – 16. oldal
7. Hogyan változott az MTVA költségvetése 2011 után 2011–2013-ig, amikor Böröcz István volt az MTVA vezérigazgatója (16. -17. oldal)
8. MTVA – Mire és mennyit költöttek 2013-ban? (2011–2013 Böröcz István vezérigazgató) (17. – 19. oldal)
9. MTVA összesített hitelállománya hitelállománya 2013–2015 (Szabó László Zsolt MTVA vezérigazgató) (19. – 20. oldal)
10. A 2017. év nagyon fontos fordulópontot jelentett az MTVA pénzügyi történetében. Vaszily Miklós az MTVA vezérigazgatója 2015-2018-ig (20. -21. oldal)
11. MTVA hitelállománya 2018-től. Papp Dániel vezérigazgatói működésének kezdete (21. – 22. oldal)
12. MTVA hitelállománya 2019-ben (Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója, 2018 →) (21.-22. oldal)
13. MTVA kötelezettségszerkezetének alakulása (2021 → 2024) (22.-23. oldal)
14. 2022.évi beszámoló (24. – 35. oldal)
15. MTVA 2022. évi költségvetési kiadások – Teljesítés összefoglaló (28. – 35. oldal)
16. MTVA 2024 – Pénzügyi összkép (35. – 41. oldal)

17.MTVA 2024. évi beszámoló – Szöveges vezetői összefoglaló (38.- 42. old.)

18. Finanszírozási modell: a közmédia nem piaci szereplő (43. oldal)
19. Mi történt 2017-ben? – A hosszú lejáratú hitelek átvállalása (44. – 45. oldal)
20. Mi az az „elkészült műsortartalék”? (45. – 49. oldal)
21. MTVA eredménytrend 2010–2024 között (50. – 54. oldal)
22. MTVA – bértábla (vezetők és beosztottak) (55. – 58. oldal)

A Válságok a közmédiában és a problémák megoldásának halogatása avagy a marginálissá vált magyar közmédia intézményi és gazdálkodási változása az elmúlt 15 évben bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Vendégek: Trencséni Dávid, a Klikk TV szerkesztője, Móna Márk, a Mandiner újságírója, Ferenczy Ervin, Zebegény polgármestere, Farkas Vajk, az Alapjogkért Központ madridi irodavezetője.
Szavazatvásárlás vagy életszínvonal emelés a 14. havi nyugdíj? – kérdezte Trencséni Dávid a műsor egyik vendége, a Klikk TV szerkesztője, aki túlértékelve önmagát, gyakran magához ragadva a mikrofont, ritkán hagyta szóhoz jutni társait, uralni szerette volna a műsort, sőt, szerepét félreértelmezve időnként a műsor vezetését is átvette.
A saját kérdésére természetesen ő válaszolt: azért szükséges erről mindenkinek tudnia, mert a gazdaság alapja a bizalom és a kiszámíthatóság, meg a növekedés. Ezek hiányoznak a magyar gazdaságból, ezért a magyar gazdaság stagnál, néha növekedésben van, néha kiér a technikai recesszióból, de alapvetően stagnál.
Ehhez képest nyugdíjemelés, 15 %-os köztisztviselői béremelés… Egyáltalán nincs összhangban ez a választási osztogatás, szavazatvásárlás, azzal amit a magyar gazdaság egyáltalán elbírna. Szavai után diadalittasan körülnézett, várva hatás learatását.
Trencséni hazugságára senki nem reagált. Trencséni dobálja a bonmot-it, mert tudja, hogy igazságtartalmuknak adás közben nem néz utána senki, adás után mg pláne. Most én megteszem.
Az érdemi visszaesést mutató Finnország mellett csak a gyakorlatilag már évek óta stagnáló Németországot és Olaszországot tudtuk megelőzni. Magyarország bruttó hazai termékének (GDP) volumene 2024 IV. negyedévében a nyers adatok alapján 0,4, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 0,1 százalékkal felülmúlta az előző év azonos időszakit, írja gyorsjelentésében a KSH.

Több melléktéma is felmerült a 14. havi nyugdíj és egyéb pénzügyek kapcsán. Azokról nem írok, mert túl hosszú lenne a dolgozatom.  Hirtelen ismét Trencséni ragadta magához mikrofont.
„Én nem vagyok baloldali”, dobta be a „beszélgetés-ringbe” Trencséni, majd egy jókorát hazudott ismét, mégpedig azt, hogy a magyar állam a bruttó fizetés 55 %-át vonja el – mondta a mindenhez is értő szakértő.  Ügyes. Mivel senki nem kérdezte, hogy milyen ideológiával, politikai eszmerendszerrel rendelkezik, kis meglepetésként hatott kijelentése, mármint, hogy ő baloldali. Mivel a beszélgetőtársak a baloldaliságával vagy nem baloldaliságával voltak elfoglalva, azzal, hogy most hazudott egy nagyot, vagy eddig minden adásban hazudott arról, hogy melyik politikai ldalon áll.
Másnak mutatta magát, ami. Ezért Trencséni tisztában van/volt azzal, hogy ez idő alatt bármilyen baromságot mondhat, a kormányt lejárató szándékkal, elhiszik neki. S lám, így történt, ugyanis Trencséni állításával szemben: 2025-ben a magyar állam a bruttó fizetésből összesen 55% helytt, körülbelül 33,5% járulékot és adót von el egy átlagos munkavállalótól.
A következő téma a halloween és a reformáció október 31-i ünnepe.
A műsorvezetőnek gondjai támadtak a Halloween ragozott alakjával, hogy halloweennel vagy halloweennal a helyes kiejtése a szónak. Mivel a szó vegyes hangrendű magánhangzókat tartalmaz a szabály szerint mindkét hangrendű rag is jó hozzá.
Zebegény polgármestere egy későn bejelentett tökfaragó, azaz halloween rendezvényt nem engedélyezett a halottak napjára és a mindenszentek napjára tekintettel és azért, mert a halloween idegen a falu hagyományaihoz. (Igaza van!) A polgármester arra kérte a szervezőket, hogy először is jelentsék be a rendezvényt az önkormányzat által hozott határozatnak megfelelően, valamint keressenek együtt egy másik időpontot. A német-magyar község hagyományaiba nem illik a töklámpásokkal halottakat riogató hangoskodó rendezvény.
De a családi ünnepekben sem, amikor az elhunyt hozzátartozókra emlékezünk és nem bohóckodunk a kifaragott töklámpásokkal. Ráadásul a reformáció ünnepe az evangélikusok számára a nagyon kevés ünnep közül az egyik legnagyobb ünnep.
A reformáció ünnepe kapcsán Trencséni Dávid a következő kérdést tette fel:
Te mit cináltál Jom kipurkor?
Válasz: Nem tudom, mert nem vagyok vallásos zsidó.
Trencséni: „Az emberek nagy része meg nem vallásos református és pont nem érdekli őket, hogy mikor van a reformáció ünnepe. Ez egy szabad ország, polgármester úr azt mondta, hogy ez egy szabad ország és ilyenkor ez az elmélyülés, a csend… Ez egy szabad ország… Én kikérem magamnak, hogy bárki, egy választott képviselő vagy egy kinevezett autoriter hatalommal rendelkező személy mondja meg nekem hogyan kéne megélnem (ebben a szóban bizonytalan vagyok, mert a bácsi hadar, zajos levegővel beszél – biztos a testét borító nagy mennységű hájtömeg miatt –  és többszöri meghallgatás után sem tudtam eldönteni, hogy mit mond: megélnem vagy megérnem?) egy ünnepet.”
Trencséni Dávidnak fogalma nincs mi tartozik az általáno műveltséghez. É sajnos azt sem tudja miről szól saját zsidó ünnepe:

JOM KIPUR
5786: 2025. október 1 – 2. 5787: 2026. szeptember 20 – 21. (Az elsőként megadott nap napnyugtától a másodikként megadott napon az első három csillag megjelenéséig tart az ünnep.) A jom kipur (héberül: יוֹם כִּפּוּר, áskenáz kiejtéssel: jajm kipur) a zsidó vallás egyik legnagyobb ünnepe, az engesztelés napja. A zsidó közösség egy teljes hónapot (elul) és még tíz napot szentel az ünnepre való felkészülésre (lásd: szlichot). Az ünnepet mintegy felvezeti a Rós ha-sána és levezeti a nem sokkal később tartott hosáná rábá (a szukot utolsó napja).

Jom Kipur az a nap, amikor arra utasítanak bennünket, hogy a lehető legteljesebb mértékben váljunk meg evilági szükségleteinktől, vágyainktól, és teljes szívünkkel és elménkkel az isteni kapcsolatunknak szenteljük magunkat. A böjt ennek az odaadásnak a legelterjedtebb megnyilvánulása. További példák: a mosakodástól (Trencséni köszs ruházata zet rendszeresen alkalmazza), a szexuális kapcsolattól és a bőr viselésétől (ami a korábbi időkben a jólét jele volt) való tartózkodás. Hagyomány, hogy ezen a napon fehérbe öltözünk, ami a tisztaságot szimbolizálja. Emiatt és a bőr elkerülésének előírása miatt sok zsidó visel fehér sportcipőt Jom Kipurkor.

Halloween
A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep október 31. éjszakáján (a Mindenszentek katolikus ünnep előtti estén, melyet elsősorban az angolszász országokban tartanak. Az ünnep 1840 körül került Észak-Amerikába, amikor sok elszegényedett ír földműves vándorolt ki Írországból, akik magukkal vitték az ősi kelta eredetű népszokásaikat és hitvilágukat is.
Magyarországra tudomásom szerint nem sok ír vándorolt be, ezért nem tudom ki, vagy kik voltak azok barmok, akik elkezdték meghonosítani a kifaragott töklámpások ünnepét.

Halottak napja
Kedves Trencséni Dávid!
Ez egy keresztény ország. A holtakról való megemlékezés az ókereszténység kora óta, a 3. századtól, minden liturgiában megtalálható volt a Szentmisében.
Tájékoztatom, hogy a zsidó vallásban a Jom Kipur csak a Második Templom idején (Kr. után 70-ben a jeruzsálemi második templom pusztulása után) kapott központi jelentőséget, mint a gyász és tartózkodás napja, vagyis a halottak napja is. Nem tartom valószínűnek, hogy október 1-2-re szervezte a MAZSIHISZ azt az Ön által említett halloweent. A rabbinikus korszakban (a 3–6. században fejlődött ki, amikor összeállították a Talmudot és más rabbinikus írásokat) és vált a zsidó liturgikus naptár legfontosabb napjává, és a mai formájában is ekkor alakult ki az ünnep szertartásrendje.
Ön állította, hogy a Jom kipur ünnepet nem zavarhatja meg a halloween. Ez nem igaz, a Jom kipurt is simán meg tudja zavarni a halloween.
Ön a magyar hagyományok jó ismerőjeként adta el magát a műsorban. Beleszeretett az autoriter szóba, és támadja a „gyenge” magyar kultúrát, amely nem tudja megvédeni magát idegen behatásoktól. Ön vagdalózik, lenéz mindenkit (absztraháció), főként a magyar kultúrát, a magyar kormányt, a magyar népet.
Honnan veszi a bátorságot ehhez? Ki áll Ön mögött? A MAZSIHISZ? a Hezbollah? Az amerikai elnök? Az orosz elnök? Benjamin Netanyahu? Szerintem senki. Ön saját magának talált ki tudálékosan sok baromságot, hogy közben folyamatosan hazugságokat állítson állítólagos hazájáról Magyarországról.

A keresztény egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak napját.

Önt senki nem kényszeríti semmire. Az egyházak különösen nem. Akkor vajon miért is kérdezett rá az Ön zsidóünnepére?
De a többször hangsúlyozott autokratáknak nevezettek (gondolom a kormányra gondolt) és a polgármesterek sem. Hadházi elvtárs a templom előtt hőbörgött nemrég, a zebegényi polgármester valószínű ezt szerette volna elkerülni, a népidegen ír halloween templom előtti zajongást.

Ön kérje ki magának amit akar, igen ez egy szabad ország. Izraelből és más külföldön élő zsidók boldogan jönnek Magyarországra, ahol éjjel is lehet sétálni a Duna parton anélkül, hogy felbőszült antiszemiták megtámadnák a zsidókat. Csak az itt élő zsidók fanyalognak mindenen. Különösen olyan hunagrofóbok mint Ön.
Ha Ön nem érzi jól magát Magyarországon, akkor egy korábbi kedvencének szavait ajánlom figyelmébe: „El lehet menni” (Gyurcsány Ferenc). Saját magán kíül van valami, amivel, akivel ebben az országban Ön elégedett? Mert nézem a Komment c. műsort, benne Önt, mint állandó vendéget, s nem értem, hogy mitől lett Ön a HÍR TV és a Fidesz kedvence. Fidesz-tag? Merthgy a Fidesz választási veresége önnek is köszönhető, az Ön baromságainak, a megválaszolatlan rémhíreinek. Merthogy a Klikk tévében nem dolgozik, azt az alábbi (lejjebb) lista bizonyítja. A piros sapkájának a teteje (valószínű, hogy az izzadságtól) foltos, a simlije meg kopott.

Még csak arról szeretném tájékoztatni, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy ország rendelkezik a hadkötelezettségről vagy a sorkötelezettségről. Erre Ön legyintett.  Az Ön neve titikos? Ügynök? Kém?

Kiadó: Ariste-Design Kft.
Amit Orbán mond, az a követőinek szent
Read More
Cím: 1188. Bp. Lea utca 7.
Szerkesztőség (levelezési cím): 1053 Budapest, Veres Pálné utca 14. II/4. Tulajdonos/Ügyvezető: Wirth Zoltán
Főszerkesztő: Wirth Zoltán
KlikTV tulajdonos: Wirth Zoltán
Vezető szerkesztő: Sebes György
Közélet: N. Vadász Zsuzsa, Föld S. Péter, Millei Ilona, Bánó András
Vendégszerző: Petschnig Mária Zita, Kéri László, Németh Péter
Szerkesztő: Veress Katka, Sas István
Olvasószerkesztő: Körmendi Zsuzsa
E-mail: hirklikk@hirklikk.hu

A gyűlölet nem pálya:
Dénes Gábor István

A Keresztények, zsidók és a halloween a HÍRTV Komment c. műsorában bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Az alábbiakban összegyűjtöttem minden olyan formális vagy politikai EU‑szintű megnyilvánulást, amely a rezsicsökkentés megszüntetését vagy visszavágását sürgette.

Milyen formában bírálta vagy kifogásolta az EU a rezsicsökkentést?

1. Európai Bizottság – Ország-specifikus ajánlások (CSR-ek)

A Bizottság minden évben kiadja a „country-specific recommendations” dokumentumot, amelyben gazdaságpolitikai javaslatokat tesz a tagállamoknak.

Mit kifogásoltak?

• A 2025–2026-ra vonatkozó ajánlásokban a Bizottság a rezsicsökkentés visszavonását kérte, a lakossági energiaárak mesterséges korlátozását pedig torzító támogatásnak minősítette.
  Hungary Today
• A dokumentum szerint a magyar kormány által fenntartott árplafonok (egytől egyig hazugság!!!):
  • torzítják az energiafogyasztást,
  • akadályozzák a zöld átmenetet,
  • jelentős költségvetési terhet rónak az államra.

Formális jogi státusz

• Ezek nem kötelező erejű jogszabályok, hanem gazdaságpolitikai ajánlások.
• A Bizottság azonban a helyreállítási alap (RRF) és a kohéziós pénzek feltételeihez kapcsolhatja őket, így de facto nyomásgyakorló eszközzé válhatnak.

2. Európai Parlament – politikai állásfoglalások

Az EP több alkalommal foglalkozott az energiaár-támogatásokkal.

Példa: COP29-hez kapcsolódó EP-állásfoglalás

• Az EP egy klímapolitikai nyilatkozatában a tagállamokat a háztartási energiaár‑támogatások kivezetésére szólította fel, mert azok „túl magasak” és akadályozzák a fosszilis energia kivezetését.
  Daily News Hungary
• A dokumentum nem jogszabály, hanem politikai iránymutatás.

3. Bizottsági kommunikáció és politikai nyilatkozatok

Több uniós tisztségviselő és bizottsági dokumentum is bírálta a rezsicsökkentést.

Fő érvek:

• A rezsicsökkentés nem célzott, így a támogatás nagy része a magasabb jövedelműekhez jut.
• Energiatakarékosság-ellenes, mert az alacsony árak nem ösztönöznek fogyasztáscsökkentésre.
• Költségvetési kockázatot jelent, különösen magas világpiaci árak idején.
• Ellentétes az EU energiapiaci liberalizációs elveivel.

Példa:

• A Bizottság 2025. június 4-én kiadott gazdaságpolitikai ajánlásaiban ismételten a rezsicsökkentés megszüntetését kérte.
  The Budapest Times

Összegzés: Mit jelent ez a gyakorlatban?

Tehát az EU nem jogi aktussal „utasította el” a rezsicsökkentést, mert azt nem is tehetné, hanem gazdaságpolitikai ajánlásokkal és politikai állásfoglalásokkal sürgette annak kivezetését.

Pontosan az energiaárak – különösen a lakossági végfelhasználói árak – nem uniós hatáskör, hanem tagállami szuverenitás. Ezért az EU-nak nincs jogi eszköze arra, hogy:

• megtiltsa a rezsicsökkentést,
• előírja az árak liberalizálását,
• vagy kötelező jogi aktussal beavatkozzon a magyar lakossági tarifákba.

Amit tehet, az kizárólag puha jog (soft law) és gazdaságpolitikai koordináció.

Miért nem uniós hatáskör a lakossági energiaár?

Mert az EU energiapiaci szabályozása csak a nagykereskedelmi piacokra, a versenyre, a hálózati hozzáférésre és a piacnyitásra terjed ki.
A végfelhasználói árak – különösen a háztartási szektorban – a tagállamok döntései.

Ezért a Bizottság csak annyit tehet, hogy:

• ajánlásokat fogalmaz meg (CSR-ek),
• értékeli a költségvetési fenntarthatóságot,
• feltételeket szabhat bizonyos uniós pénzekhez (pl. RRF),
• politikai kritikát fogalmaz meg.

De kötelező erejű jogi aktust nem alkothat a rezsicsökkentés megszüntetésére.

Akkor miért tűnik úgy, mintha „utasította volna”?

Mert a Bizottság az országjelentésekben és ajánlásokban nagyon egyértelműen fogalmaz:

• a rezsicsökkentés „torzítja a piacot”,
• „nem célzott”,
• „akadályozza a zöld átmenetet”,
• „jelentős költségvetési kockázatot” jelent.

Ezek azonban nem jogi kötelezések, hanem politikai- és gazdaságpolitikai nyomásgyakorlás.

A magyar kormány pedig gyakran úgy kommunikálja, mintha az EU „megtiltotta volna”, mert ez politikailag jól keretezhető konfliktus.

A lényeg

• Jogilag: az EU nem tilthatja be a rezsicsökkentést.
• Politikailag: az EU erősen ellenzi, és folyamatosan sürgeti a kivezetését.
• Gyakorlatilag: az EU-s pénzek feltételei révén közvetett nyomást tud gyakorolni

  Dénes Gábor István

A Az igazság a hazai rezsicsökkentés és az EU ügyeiről: Különösen Szanyi Tibor elvtárs részére bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

2026 január 10-én személyes levelet írtam Önnek a munkahelyi e-mail címére.
Ma 2026. január 28-a van.
Tudja, mifelénk úriemberek és úrihölgyek körében elég régóta az a divat, hogyha levelet kapunk, akkor arra illik, szoktunk válaszolni. De ha nem sorolja magát az MTVA által szigorúan követett konzervatív, jobboldali kurzushoz, akkor érteni vélem válaszának elmaradását. De akkor mit is keres az MTVA-nál? Azt tudom, hogy pénzben sokat, de én most nem erre gondoltam, hanem arra, hogy hogy tudja elviselni azt sok konzervatív, jobboldali, fideszes, tehetségtelen kollégáját?  Most akkor idézek abból a január 10-i levelemből:
„Kifezetten örülök, hogy tanulni akar. Legalábbis én erre következtettem, hogy többször megnézte a korábban Önről írt bíráló soraimat.

Ez az érdeklődés sarkalt arra, hogy felajánljam Önnek és az M5 csapatának, hogy szívesen tartok beszélgetéses előadásokat az M5 erre kíváncsi riportereinek, műsorvezetőinek, és szerkesztőinek a riportkészítés és a műsorvezetés „rejtelmeiről”.

Hangsúlyozni szeretném, hogy bármilyen juttatás nélkül!!! Én nagyon szerettem és ma is szeretem a rádiós, tévés munkát. Én az a hülye vagyok, aki szeret szerelemből dolgozni.

Ha valaki ezt az ajánlatom tudatosan félreérteni, félreértetni akarja, őt, vagy azokat tájékoztatom, hogy sem a közmédiához, sem más rádióhoz és televízióhoz ne akarok visszakerülni. A szakmai múltam lezártam.”
Segíteni szeretnék, mert egyre tragikusabb a műsorvezetők, riporterek, szerkesztők szakmai teljesítménye. Akár az MTVA épületén kívül is állok rendelkezésükre. Ahogy látom a másik oldal már intenzíven készül a kormányváltásra: műsorvezetői tanfolyamot indított a kommunista MÚOSZ.

A cikkecském címét még meg kell magyaráznom.

De az is lehet, hogy nem kell megmagyarázni, hiszen, ha valaki megnézi az Ön által vezetett, szét-mosolygott műsorokat, akkor minden magyarázat nélkül látja a lényeget.

Most az Ön szakmai „teljesítményét” csak a példával szeretném érzékeltetni:

Már nem emlékszem, hogy az „Ez itt a kérdés?” vagy a „Kommentárklub” c. műsorban volt „szerencsém” Önt látni, amikor az ukrán-orosz háborúval kapcsolatban azt kérdezte (nem pontos az idézet!!!), hogy „Tudjuk-e hogy hányan vesztették életüket ebben a háborúban?” kérdezte at eddigieknél szélesebb mosollyal. NEM! NEM és NEM!
Kedves Jámbor Flóra Úrhölgy! Ön nem mosolyoghat emberek halálán, még ha kérdésként hangzik el, akkor sem. Ez nem hiba, ez BŰN!
Tanulni! Tanulni Tanulni! Sok tanulnivalója van még! Ez az Ön feladata, ha el szeretne valamit érni ezen a pályán.

Üdvözli:

Dénes Gábor István

A Jámbor Flóra – a mosoly országa bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

A hiú császár új ruhát varrat magának. A császár izgatottan várja, hogy felöltse a varázslatos anyagot, így összecsődíti a népét, hogy mindenki megcsodálhassa. A nagy napon bemegy a szabókhoz, de ő sem lát semmit a ruhából. Attól félve, hogy a nép érdemtelennek tartja a trónra, butának és ostobának gondolja, ódákat zeng az öltözetről. A csaló-szabók felöltöztetik, majd a császár kimegy az emberek közé, hogy lássák az új ruháját. Bár mindenki éljenzi a parádén, mégis egy kisfiú őszinte kiáltása zavarja meg a tömeget. Meglepetten ennyit mond: „De hiszen a császár meztelen!”
Honfitársaim, én szóltam!

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!
Dénes Gábor István

A A vörös (kommunista) kurvák a legveszélyesebbek bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

de csak 2025. április 12. után.

 Majd utána az egészségüggyel is szeretnék mélyebben foglalkozni.

Megértésüket kérve, üdvözlettel:

Dénes Gábor István

A Kedves Olvasóim! bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Bevezetés

Nemrég, vénségemre döbbentem rá a közmédia egyik, de talán a legnagyobb hiányosságára. Arra, hogy a közrádiók és a köztelevíziók a rendszerváltoztatás forgatagában elvesztették fundamentumaikat.
Erős alapok nélkül pedig nem megy! Se egy ház, se egy híd, se egy jól működő vállalat, sem pedig egy új szervezet felépítése. Fundamentumoknak sokkal inkább a szellemi, munkamódszertani, szakmai örökséget tekintem, mint a technikait. Nem, nem közmédiának a kommunizmus időszaka alatti párt- és munkásosztály-, munkásőrség-, impex- és pártelitcentrikus működését sírom vissza, hanem a tudatosan elhagyott értékeket, a rendet, a kiszámíthatóságot. Népiesen fogalmazva a fürdővízzel együtt– annyi minden más mellett – kidobták a (közmédia) gyereket is, és a rendet is. Ebben a legfőbb tettestárs szinte valamennyi rendszerváltó politikai párt, elsősorban a liberális, szocialista és kommunista szervezetek voltak: MSZP, SZDSZ, FIDESZ.
Most a Tisza nevű lumpenproli ad hoc formáció készül arra, hogy a fürdővíz maradék értékeit is kiöntse az Európai Néppárt elvárásainak trágyadombjára. (Sokan nem tudják a szó jelentését, ezért röviden megmagyarázom. A lumpenproletár jelentése: különféle társadalmi rétegekből lezüllött emberek, akik pénzért mindenre kaphatók.)

Sokan mondják, hogy az MTVA nem egy új szervezet, hanem a négy régi médiumból csináltak egy újat. Sokan másként fogalmaznak: a négy működő szervezetből összeeszkábáltak nagyhirtelen egyet, amelynek egyik fontos egysége már az induláskor nem működött. Ezt a nagyon fontos jelzést azonban az illetékesek nem vették komolyan.
Ha általánosítanék, akkor azt mondanám, hogy sajnos egyáltalán nem meglepő, hogy az új M1 már az első napon nem működött tisztességesen, ha megnézzük, hogyan szoktak ezek az indulások zajlani Magyarországon.

Mi szokott ilyenkor „félremenni”?

1. Túl gyors, politikailag vezérelt indulás történt

Az M1 2015-ös „hírtelevízióvá” alakítása is ilyen volt: a határidő politikai döntés volt, nem technikai. Ilyenkor a rendszer ritkán van kész.

2. Alultesztelt technikai háttér

Új stúdiók, új vezérlő, új műsorstruktúra, új szerverkapcsolatok – ha mindent egyszerre cserélnek, az első nap szinte garantáltan kaotikus.

3. Szervezeti átállás

A régi szerkesztőségi folyamatok megszűnnek, az újak még nem álltak össze. Ilyenkor tipikusak a:

– későn érkező anyagok,
– rosszul feliratozott bejátszók,
– elcsúszó élő kapcsolások,
– adáskimaradások.

Ha a háttérrendszer nincs felkészítve a terhelésre (streaming, archívum, belső hálózat), az első nap össze tud roppanni.

És mi volt az M1 esetében a mélyebb logika?
Az M1 átalakítása nem pusztán technikai projekt volt, hanem intézményi és politikai stratégia része. Ilyenkor a működőképesség másodlagos lehet a határidőhöz képest. A gyors rajt pedig gyakran azt eredményezi, hogy a hibák élő adásban derülnek ki.

Nem volt az sehol jól előkészítve, megtervezve, se jól átgondolva. Régi-újból, újrégiből teljesen újat → Ilyet még senki nem csinált a hazai médiában, hogy a régi MTI-ből, a Magyar Rádióból, a Magyar Televízóból és a Duna Televízióból egy színes csokrot készítve egy más minőséget hozzon létre. Nagyon hiányzott a közönség nélküli többszöri próba. 15 év után kijelenthetjük, hogy igen, nagyon más minőség jött lére. A szakma azt hitte, hogy a „házasságkötés” veszekedéseiből a szakma kerül ki győztesen. Nem így lett. Az „erősebb kutya”, a hatalom és a politika győzött.

A „hűbele Balázs” módra még rájött annak a tudata, hogy felfordulás lesz: a hurcolkodás, az áttelepülés, a szórakozás az égőkkel, a műszerekkel, a stúdiókkal, a mikrofonokkal, hangszórókkal, meg azzal a sok csavarodó kábellel! S mindez élő adásban. Elmebeteg ötlet.
Nos, például ez az egyik olyan fundamentum, aminek hiányára gondoltam, ami szimptomatikusan kíséri azóta is a Duna →MTVA működését. Az elemek kipróbálása a nyilvános bevezetés előtt, hogy „békében” tud-e élni a régi az újjal, a régi egy másik régivel, meg az új az újjal?!

A hétköznapi életben generációk képtelenek alkalmazkodni a jelen tudományos- technikai áradatához. Mesterséges intelligenciában (MI-ban) gondolkodik pl. a Delta c. tévéműsor, de egyébként, olyan a műsor mint régen. Ugyanis másodpercenként nem lehet emlékeztetni a nézőt arra, hogy Ada valójában egy robot. Néhány adás után már elveszítette robotvarázsát a robot. Miközben az országban százezrek, sőt szerintem milliók nem tudják használni a bankkártyájukat sem, fogalmuk sincs arról, hogy mi az a DÁP, a mobiltelefonjukon is csak a ki-bekapcsolásig jutottak el. A közmédia segít-e az alapismeretek megszerzésében? A kérdésre egyértelmű a válasz: NEM. Mert Mari néni ugyanúgy a cihában tartja pénzét, mint régen, a közmédia pedig szilveszterkor ugyanazt az operettműsort és a cigány kisebbség milliárdosainak műsorait, ugyanazokkal a nótákkal ismétli mint 35 éve mindig.

Dr. Pető Zoltán filozófus írja a Rések Leviatán páncélján c. könyvében, 49. old.: „A valódi intelligencia „konzervatív”. Az intelligenciának a régiek szerint éppen az volna a legfontosabb feladata, hogy az állandó változás birodalmában megtalálja azt a szilárd pontot, amely a változás oka és eredete. Ha ugyanis a létnek nincsen fundamentális bázisa, maga a változás sem lenne lehetséges.”
Sajnos a közmédiának még nem sikerült megtalálnia azt a bizonyos szilárd pontot, a nemzet, a haza, az indentitás, a közszolgálatiság, a szórakoztatás fundamentumait. Hogy miért?

Egyrészt azért, mert a médiamunkásoknak e következő mondat szerint halvány fogalmuk sincs ezekről a fogalmakról és megvalósításuk mikéntjéről. A mondat pedig így hangzik: „A közmédia „központi üzenetvilága” nem egy hivatalosan leírt dokumentum, hanem a működésből és a tartalmakból következő, jól felismerhető kommunikációs mintázat.” – írják valahol.
Ez azt jelenti, hogy magyar szavakkal nem tudják egy dokumentumban megfogalmazni sem a közmédia „üzenetvilágát”, sem pedig a közszolgálatiság lényegét. Amennyiben az olvasót érdekli a közmédia „üzenetvilága”, akkor kutakodjon, nézzen utána a tartalmak kommunikációs mintázatában.
Gyönyörű: a tartalmak kommunikációs mintázatában!!!
De senki nem tudja, hogy ez a gyönyörűség MIT JELENT! Hiszen a ruhának, függönynek, szőnyegnek, csipkének… stb. van mintázata.
A közmédia szerint a „tartalomnak” is!
A „közszolgálat” szó és fogalom értelmezése egyáltalán nem bonyolult.  Ha a szót két részre bontjuk, máris tisztán áll előttünk szépségében – mint a konzervatív intelligencia két legfontosabb és legszilárdabb feladata – a köz szolgálata. Mindkét szóban ott rejlik a harmadik fontos szó és feladat. Ez az alázat.  Ebben a három szóban benne vannak a közmédia fundamentumai, és ebből következően legfontosabb feladatai, sőt a közmédia teljes üzenetvilága is.

A fundamentumok, amelyekre építeni lehet, azok nem mások, mint a múlt értékei. Építeni lehetett volna a 2025-ben 100 éves Magyar Rádió hatalmas archívumára, a Magyar Televízió 1957-től 2015-ig meglévő, azaz közel 60 évnyi archívumára, a két intézmény kulturális, vezetési, szervezési, esztétikai, műsorszerkesztési, műsorstrukturális – pozitív és negatív – tapasztalataira. Sajnos ezekre a fundamentumokra napjainkban senkinek nincs szüksége. A riportkészítés, a műsorvezetés, a szerkesztés régen szakma volt. Ma már nem az. Manapság többnyire kihívóan öltözött, magamutogató, botox-szal kezelt hölgyek próbálnak megbirkózni a magyar nyelvvel – sikertelenül. Eléneklik a leírt szöveget, mórikálják magukat. Nincs senki, aki megmondaná nekik, hogy nagyon rossz? Netán azért, mert nem a szakmaiság a fontos, hanem  a kommunikációs mintázat, a párt és a kormány „központi üzenetvilága”.

Előszó helyett

„Régi mondásom volt, hogy “a magyarok nem értenek a sörfőzéshez és a sajtkészítéshez, a Fidesz pedig nem ért a médiához. Azóta annyi történt, hogy mi magyarok egész jól megtanultunk sört és sajtot készíteni…” – írta közösségi oldalán Huth Gergely, a pestisracok.hu főszerkesztője, a Pesti TV programigazgatója. A bejegyzést nem volt nehéz dekódolni: Huth szerint a Fidesz régen sem értett a médiához, és most sem ért.
Kritikája a saját és kollégái szemszögéből persze érthető, hiszen 2022. július elsejétől megszűnik a Pesti TV, ami leginkább az ő nevéhez köthető.

Tanulmányomban a közmédiára vonatkozó adatok csak és kizárólag a közmédia hivatalos évenkénti pénzügyi és gazdasági beszámolóiból (2009-2024) valók, amelyeket a közmédia első számú vezetői láttak el kézjegyükkel. A csatolt melléklet részletesen tartalmazza néhány, pénzügyi vagy más szempontból releváns beszámoló értékeléseit, magyarázatait.

1. Mit jelent a válság és mik a jelei?

A válság tudományos meghatározása: a vezetés szándékával ellentétes változás, kedvezőtlen fordulat.

De jelenthet működési zavart, alacsony teljesítményt, a mennyiségi és minőségi mutatók romlását. Továbbá jelenthet sürgős döntési kényszert, az érintettek elégedetlenségét, bizalomvesztését az akut problémák halmozódása miatt.

1.1. A válság okozói és okozatai

Számtalan oka lehet egy-egy válság kialakulásának.  A válság kitörését okozó tényezőket két nagy csoportba osztja a vezetéstudomány. Melyek azok a tényezők, amelyek közvetlenül a vezető tevékenységével függenek össze, illetve melyek, amelyek – bár nem teljesen – függetlenek.

Az objektív tényezőket a gazdasági realitások jelentik. Ilyenek például a műsorok túltermelése, a médiapiac tematikus telítettsége, a „médiafogyasztás” kifulladása, vagyis a közönség elfordulása a közmédiától, de ilyen a tematikus médiapiaci hiány, a közszolgálati témák hiányai miatti piacvesztés.

A szubjektív, a vezetés tevékenységével közvetlen kapcsolatba hozható válságokoknak tekinthetők a következők: rossz üzleti tervezés, hatásvizsgálatok gyengesége, pazarlás, kommunikációs melléfogások, butaság, szakszerűtlenség, a médiapiacra vitt értéktelen „termékek”, szolgáltatások. A válsághoz vezető legjelentősebb vezetői magatartás azonban: az alkalmazkodás gyengesége.  Ez a gyengeség már abban is megnyilvánul, hogy a vezető nem ismeri fel sem a külső, sem a belső válságjeleket.

A vezetéstudomány átlagban a legkülönbözőbb szervezetek esetében 14 fajta válságtípust tart nyilván.
Az üzleti-, politikai- és média-életnek, de magának a létnek is (akárcsak az egész univerzumnak) egyik alapvető törvénye a folyamatos változás.
Az erre való képtelenség minden válságjelenség mélyén felismerhető.
A pangás, a problémák megoldásának halogatása azt jelenti, hogy a szervezet vezetői nem csak nem alkalmasak a vezetésre, a változások követésére, de többnyire fel sem ismerik a változás szükségességét. Néhány válságfajtát az alábbi tanulmány megfelelő részeinél részletezek.

1.3. A médiatörvényről
A 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (a második Médiatörvény) szabályozza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), a Médiatanács, valamint a közszolgálati médiaszolgáltatók működését. A közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonának átadásáról a XIV. fejezetben, a 216–217. §-okban rendelkezik. Ezek kimondják, hogy a közszolgálati médiumok vagyonát a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) veszi át és kezeli.

A törvény egyik fontos újítása volt a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) létrehozása, amely a közszolgálati médiumok számára a műsorgyártást végzi, továbbá ezen médiumok (MTV, Duna Zrt., Magyar Rádió, MTI) vagyonát és gazdálkodását egységesen kezeli.

1.4. A vagyon átadásának szabályai

– A 216. § kimondja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonát – ideértve az ingó és ingatlan vagyontárgyakat, valamint a szerződéses jogokat – az MTVA veszi át.

– A 217. § részletezi az átadás módját: a vagyon átadás-átvételi leltár alapján kerül az MTVA kezelésébe, amely a továbbiakban a közszolgálati médiaszolgáltatók működését finanszírozza és biztosítja.

Az átadás célja az volt, hogy a közszolgálati médiumok gazdálkodása átláthatóbb és egységesebb legyen, valamint, hogy a finanszírozás központilag történjen.

1.5. Miért fontos ez?
– A vagyonátadás révén megszűnt a korábbi széttagolt gazdálkodás, és létrejött egy központi alap, amely a közszolgálati média működését biztosítja.
– Ez a szabályozás jelentős hatással volt a magyar médiarendszerre, mivel a közszolgálati médiumok önálló gazdálkodása megszűnt, és az MTVA vált a fő gazdasági szereplővé.

A vagyon átadás-átvételi leltár alapján került az MTVA kezelésébe. Az Alap a továbbiakban a közszolgálati médiaszolgáltatók működését, a gyártást finanszírozza és biztosítja.
A közmédiumok (Magyar Televízió, később Duna TV, Magyar Rádió, MTI) összevonására 2011-ben került sor, az MTVA létrehozásával. A cél az volt, hogy a vagyon és gazdálkodás egységes keretben történjen.
A folyamat, az eltelt 14 év tapasztalatai alapján mind politikai, mind gazdasági és kulturális szempontból is – finoman szólva – erősen vitatott.

1.6. Miért volt jelentős a vagyon átadása?
– Központosítás: A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás.

– Átláthatóság: Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.
– Hatékonyság: Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással.

– Finanszírozás biztosítása: Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.

– Politikai és szakmai vita: A vagyonátadás sok vitát váltott ki, mert a központosítás egyben azt is jelentette, hogy a közszolgálati médiumok gazdasági önállósága megszűnt, és sokkal erősebben függenek az állami irányítástól. Továbbá a létrehozott szervezeti, műsorrendi, (és a láthatatlan, vagyis nem működő) felügyeleti redundanciák a szervezetekbe és a működésbe kódolták eleve a pazarló gazdálkodást, a kaotikus vezetést és az állandó válságot is. A vezetéstudomány átlagban a legkülönbözőbb szervezetek esetében 14 fajta válságtípust tart nyilván. 

Az MTVA esetében 2010-2025 között a 14 fajta válságtípusból 8, azaz nyolc, nagyságrendileg is tekintélyes válságtípust tudunk megnevezni  

1. Piaci válság, piaci pozíciók, többnyire a műsorfogadtatások romlása
   • Tévék:
     https://infogram.com/kozonsegarany-februarban-es-majusban-1gzxop45y3412wy

A Nielsen Közönségkutató mérései alapján februárban és májusban a közmédia tévéadói átlagban 1, azaz egy százalék körül teljesítettek, kivéve a Duna TV-t, ami 6 %-ot ért el és az M1, ami 2 %-es nézettségű volt. Ezekből az adatokból leszűrhetők, hogy a közönség nem szerette meg a közmédia tévéadóit. Arcpirítóan kicsi az ún. kulturális adó nézettsége: M5: 0,1 %

• Rádiók:
  A hazai rádiók hallgatottságát mutatják az alábbi adatok.

https://miertradio.hu/storage/materials/July2025/zmcunFN33b0rfLReCvq5.pdf

A közrádiók közül a Kossuth hosszú ideje a harmadik helyet foglalja el 1 millió 168 ezres közönségével, a Petőfi egymillió kettőszázötvenegyezer hallgatót vonz, a Dankó Rádió négyszázötvenhétezer embert. A Bartók Rádió pedig sajnos a legkevesebbet, kettőszázhetvenkétezret (272).
Érdekes, hogy napjainkra a rádió multiplatformos médiummá vált (számítógép, mobil, tablet).

Értelmezésemben mind a rádiók, mind pedig a tévék piacán folyamatos kismértékű csökkenés tapasztalható a közmédia adóinak népszerűségében. A Kossuth Rádió nem tud kitörni a harmadik, a többiek pedig a lejjebb elfoglalt helyükről. Pedig nincsenek a piacon olyan médiumok, amelyek semmiyen (kommunikációs, marketing, PR és reklám) munka nélkül ekkora állami támogatásban részesülnének, mint ezek a csatornák.

Ez a tény is bizonyítja, hogy alapvetően nem csak pénzkérdés a médiumok népszerűsége.

2. Szervezeti és vezetési válság, koordinációs problémák, szervezeti túlméretezés bürokratizált folyamatok, pazarlás, túlvállalás
   Az ebben a mondatban felsorolt valamennyi összetevője jellemző a közmédia működésére.
   A legszembetűnőbb a létszám alakulása. A 2011-es kényszerű „házasságkötéskor” 3500 fő körül dolgoztak a közmédia intézményeiben. A beígért 1000 fős létszámcsökkentés soha nem valósult meg. A szervezet egyértelműen túlméretezett. A munkafolyamatok bürokratizáltak. Minden feladaton belüli ún. részfeladatot külön-külön ember végez el. A hatalmas létszám – jelenleg 2200 körüli – nemcsak pazarlást jelent, hanem önmaga termeli a koordinációs problémákat és a túlvállalást. Ez azt jelenti, hogy a belső munkatársak vagy nem csinálnak semmit, vagy egy külső gyártó céghez csatlakoznak, vagy saját maguk hoznak létre egy vállalkozást az alapvetően belsős munka elvégzésére. Így a fizetésük mellett, a külső gyártásban készülő feladat vállalkozási díjából is részesednek, azaz a koordinációs problémák mellett, a szervezeti és vezetési válságot is jól mutatja, miszerint egyre több műsor készül ún. külső gyártásban.
3. Kockázati veszteségek, hibás kalkulációk és előrejelzések

Nem túl sikeresek a cég pénzügyi műveletei. A rossz kalkuláció miatt a ráfordítások többe kerültek az árfolyamnyereségnél és a kamatoknál.

4. Pénzügyi válság, likviditási vagy tőkehiány, eladósodás, források beszűkülése

Az MTVA a vizsgált időszakban (2010-2025) permanens likviditási gondokkal küszködött. Az egyre növekvő állami juttatások, a különböző célzott, címkézett támogatások, és a lekötött betéti kamatok mellett jelentős hitelállományból tudta csak fedezni mindennapi működését.

Összességében a hitelállomány mérséklődött, de a szerkezet eltolódott a rövidebb futamidejű hitelek felé. Ez azt jelenti, hogy az MTVA megszüntette a hosszú lejáratú hiteleit (valószínűleg állami törlesztéssel), ugyanakkor nőtt a rövid lejáratú hitelállomány (2014-ben ez 10 092 837 E Ft, azaz 10 milliárd 92 millió nyolcszázharminchétezer forint volt), ami arra utal, hogy a működés finanszírozásához rövid távú forrásokra volt szükség. Likviditási gondjait csak rövid lejáratú hitelekkel tudta megoldani. A szerkezet továbbra is kedvezőtlen.
„2024-ben a piackutatásra szánt összes költség 89%-a, bruttó 338 millió forint a Nielsen Közönségmérés Kft. által biztosított adatokra és az azokat feldolgozó szoftverre fordított összeg, mely a tervezett szinten alakult.
Ezen kívül 33 millió forintot fordítottunk egyedi kutatásokra, melyek elsősorban kutatási keretszerződésből lehívott rádiós hallgatottság mérést és televíziós műsorokhoz kapcsolódó méréseket foglaltak magukba. Az online felületeken elért közönség mérésének költsége 8 millió forint volt.”
Ez utóbbi jogosságát és szükségességét nehéz elismerni. Ugyanis az online felületek népszerűségét ingyen mutatja a Google Activity oldal, ha jól emlékszem néhány kattintás szükséges csak a népszerűség kimutatásához. Vajon ki kapta és miért a 8 millió forintot?

„A reklám- és szponzorbevételekhez kapcsolódó médiaügynöki jutalék 323 millió forintos összege 55 millió forinttal magasabb a tervezettnél. Az alacsonyabb jutaléksávba tartozó állami bevételek jelentősen elmaradtak a tervértéktől, a magasabb jutaléksávba tartozó kereskedelmi bevételek viszont jelentős többletet generáltak.”

Ki felel az MTVA reklámértékesítéséért?
A reklámidők értékesítését 2016. január 1. óta az Atmedia végzi az MTVA csatornái számára. Ez azt jelenti, hogy az Atmedia a kereskedelmi értékesítő ház, ők kezelik a reklámidőket, árlistákat, kampányokat, az MTVA csatornáin futó reklámokkal kapcsolatos üzleti ügyek hozzájuk tartoznak.
Az MTVA-n belül a Sajtó és Marketing Iroda az a szervezeti egység, ami kommunikációs és marketingfeladatokat lát el, de nem ők értékesítik a reklámidőt.
A fentiekben ismertetettek szerint nincs semmilyen dolguk, munkájuk a reklámokkal kapcsolatban. Akkor vajon a reklám- és szponzorbevételekhez kapcsolódó médiaügynöki jutalék 323 millió forintos összege hová, kihez és milyen jólszabott magánzsebbe vándorolt?

5. Személyi válság, konfrontációk, alkalmatlanság, bizalomhiány

A 2024-ben 2128 főnek volt munkajogviszonya az MTVA-ban. 219 főnek szűnt meg a munkaviszonya, a következő indokokkal:

Próbaidő alatt azonnali hatállyal (munkáltatói) 16
Próbaidő alatt azonnali hatállyal (munkavállalói) 16
Közös megegyezéssel 105
Munkáltatói azonnali hatályú felmondás 10
Munkáltatói felmondás 5
Munkavállalói azonnali felmondás 3
Határozott idő lejárt 1
Munkavállaló halála 2
Munkavállalói felmondás 61
A 219 fős fluktuáció a szervezet szempontjából sok mindent jelezhet. Az biztos, hogy a szervezetben nincs kellő minőségű humánpolitikai stratégia. Ezt a közös megegyezéssel távozók (105 fő) nagy száma is jelzi. De a munkavállalói kilépések is

jelzik a próbaidős munkavállalóknál, és a munkavállalói felmondások is.

A munkáltató döntése a 2024-es béremelésekről és béren kívüli juttatásokról az alábbi pontokat tartalmazta:

– A béren kívüli juttatás 10%-os általános alapbéremelés 2024. október elsejétől (cafetéria) éves keretösszegét a munkáltató változatlan összegben és feltételekkel 2024-ben is bruttó 425 000 forintban állapította meg.

6. Kommunikációs zavarok, a marketing és a PR tevékenység gyengesége vagy melléfogásai
   Az MTVA nem szokta közvetíteni a közönség felé sem az éves, sem műsorpolitikai, sem marketing, PR és kommunikációs terveit. Különösen nem pénzügyi helyzetét, de az elmúlt év eredményeit sem.
   Mivel az MTVA-nak nincs, vagy számomra nem elérhető sem a kommunikációs, sem a marketing, sem pedig a PR terve, ezért nem tudom mihez viszonyítani a tényszámokat. Idézek a 2024. évi beszámolóból:
   „…reklám költségek 2024. I-XII. havi 759 millió forintos tény összege 3 millió forinttal alacsonyabb az időszaki tervértéknél. PR és marketing területen a tárgyidőszakban mindösszesen 627 millió forint reklám költség merült fel, ami 45 millió forinttal magasabb a tervezettnél. A megemelkedett összeg a hírterületen jelentkező extra közösségi média tartalmak közzétételével, és a tavalyi évben indult új online csatornák tervezettnél erősebb kommunikációjával indokolható. Az egyéb területek reklám költése 32 millió forinttal kevesebb a tervezett összegnél.”

7. Túltermelési, kapacitással vagy készletezési felesleggel járó válság:
   dec. 31-én 6 372 867, azaz hatmilliárd háromszázhetvenháromezer forint értékű befejezetlen műsorállomány terhelte az MTVA költségvetését.
   2017. dec. 31-én ez az állomány 7 milliárd 636 millió forint értékű volt.
   2024-re ez az állomány 14 milliárd 457 millió-ra változott.
8. Átfogó válság: több tényező igen erős vagy együttes, többnyire egymást erősítő hatása. Ha összeadjuk az 1-től 7.ik pontig a válságokat, akkor joggal minősíthetjük átfogónak a közmédia válságát.

Visszatekintve az elmúlt 25 évre, nem állok messze az igazságtól, ha kijelentem, hogy a válságjelek legfőbb okai a következők voltak:

1. A válság kódolva volt a többszíntű (Médiatanács, Duna Zrt, MTVA, hogy a csak a jelentősebbeket soroljam fel), 3500 fős kaotikus (egyes szintek teljesen fölösleges működésűek) és nagyon bürokratikus a ma is több mint 2000 fős szervezetekben.
2. A 2000-2500 fő bérköltsége és járulékai, a kiemelkedően magas vezetői bérekkel és a családi, baráti, politikai kapcsolatoknak juttatott ellátmányok hatalmas havi/évi/tízévi terhelést jelentenek a közmédia finanszírozójára, vagyis ránk adófizetőkre. Valahol, még az elején, az intézmények kötelező „házasságkötési aktusa” körül olvastam, hogy 2011-ben ~1000 fős leépítés szerepelt az üzleti tervben, amit már, ahogy látom 2025-ben nem is terveznek, mert félnek a jelenlegi vezetők.
3. A válság legbiztosabb jele a változatlan, állandósuló 1 %-os közönségarány.
   Az egyre romló közönségarányt az innováció, a marketing, a kommunikáció, a reklám hiánya, a műsorstruktúra alapvető változatlansága, a költségek rejtélyes növekedése, az ellenőrzés hiánya… és még számtalan hiányosság, de legfőképpen (jóhiszeműen) a vezetés hozzá nem értése okozza és ezek jelentik a legfontosabb válságjeleket.
4. Veszteséges gazdálkodás.
   Az MTVA ezekkel a gyengekezű és befolyásolható, hozzá nem értő vezetőkkel és az évközi politikai kívánságok teljesítésével képtelen pénzügyi fegyelmet tartani
5. Az MTVA nem ismeri sem az innovációt, sem a változtatás fontosságát. A vezetéstudomány nyelvére fordítva fél az szervezeti (ellenzéki) ellenállástól, csak a helyzethez alkalmazkodó stratégiát ismeri. Ami nem valódi stratégia.
6. Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy az MTVA-nak nincs vagy nem elérhető a stratégiai terve! A változásokat nehezen fogadó környezet (ez a szakmai hozzá nem értés), a megmerevedett szervezetekben és szerkezetekben követhető nyomon, amelyek édektelenné teszik a közmédia műsorait.
   A közmédia pang. Mozdulatlanságát semmi nem zavarja, mert az évi beszámolókat mind a Felügyelő Bizottság, mind a Méditanács bármit tartalmaz is az, elfogadja.
   A Duna Médiaszolgáltató Zrt. egyik fő feladata lenne a közmédia műsorstruktúrájának megújítása és ellenőrzése. Vajon e feladatok helyett mit csinál ez a cég? Erre a kérdésre tudom a választ: Lajos Tamás filmjeit finanszírozza, az MTVA-n keresztül.
   Vagy esetleg home office-ból Lajos Tamás irányítja a közmédiát?
   Lajos Tamás Altorjai Anita férje (Altorjai Áder János volt köztársasági elnök volt sajtófelelőse, jelenleg a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezérigazgatója). Egyébként Lajos Tamás Sárkány Kabul felett és a Ma este gyilkolunk filmjét az állam dotálta, de nem a szokványos úton (pályázat stb.), hanem ügyes trükkel, úgy csinálták meg, hogy az MTVA fedezte a költségeket.
7. Az MTVA-nak nincsenek más tervei sem. Gyakorlatilag egyik napról a másikra él, tervek, jövőkép nélkül. Ezt a fajta válságkezelést nevezi a vezetéstudomány együttélés politikának. Hatékonynak nemigen nevezhető a válságkezelésnek ez a módja, hiszen a kedvezőtlen állapot megcsontosodását, az idő gyógyító erejében való bizalmat jelenti. Az a tapasztalat azonban, hogy a meg nem oldott válság utáni állapot sokkal kedvezőtlenebb lesz a kiinduló válsághelyzetnél. Mélyebb szakadékokból kell kimászni, rosszabb állapotok jönnek létre mint a válság kezdetén. Növeli a válság elviselési hajlamot az is, hogy alacsonyabb a kockázata, mint az igen munka- és felelősségigényes válságkezelésnek.
   Az együttélés a válsággal általában kényelmesebb mint a beavatkozás.
   A végkifejlet azonban valóban a véget jelenti, a szervezet abszolút csődjét, majd megszűnését. Az együttélés általában annak a következménye, hogy nincs megfelelő válságkezelő személy vagy stratégia. Ha a vezetés oldaláról vizsgáljuk a válságot, akkor a tudomány arra mutat rá, hogy egyértelműen és alapvetően személyes, vezetési (leadership) kihívással állunk szemben.
   Ebből adódik az a következtetés, hogy sem az NMHH, sem az MTVA, sem pedig Duna Médiaszolgáltató Zrt. eddigi vezetői nem alkalmasak, vagyis alkalmatlanok a feladatra. Mivel fogalmuk nincs a média mibenlétéről, a közönségigényről, a közszolgálati feladatok megvalósításáról, a válság jelenlétéről, a válság megnyilvánulási formáiról, különösen nem tudnak mit kezdeni a válságkezelés leadership kihívásaival. Szomorú.
8. Hogy a hiányzó tervek kapcsán mire gondolok?
   – stratégiai terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – kommunikációs stratégia, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – üzleti terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – pénzügyi terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – marketing stratégia, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – humánpolitikai terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – tűzvédelmi és katasztrófatervek, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – informatikai összeomlási tervek, (Egy ilyen című anyagot találtam, de erről kiderült, hogy nem az, idézem: „Az MTVA informatikai összeomlási tervek: Az MTVA informatikai összeomlási tervei közé tartozik a mesterséges intelligencia-szolgáltatások bevezetése, amelyek célja a részleges vagy teljes munkafolyamatok hatékonyságának növelése.”
   – kiürítési tervek, az MTVA-ban ilyen nem létezik
   – járványok kitörésekor alkalmazott tervek az MTVA-ban ilyen nem létezik
   – és még sorolhatnám tovább.

Sem a NMHH-nak (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság), sem a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-nek, sem az MTVA-nak nincs stratégiai terve. A terv iránt érdeklődőt a Duna Médiaszolgáltató átirányítja az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) Közszolgálati Kódex oldalára, ahol 9 sort szánnak az általános (!) stratégiai tervre. A konkrétumokat pedig az érdeklődő szedje össze az NMHH, a Duna Zrt. és az MTVA oldalairól. Ezt írják:

„…publikált közszolgálati törvényi kötelezettségeknek megfelelő dokumentumokban (éves jelentések, közszolgálati kódex) találhatóak meg, amelyek a média működését szabályozzák”.

Ez a nagyképűség, amit túlélési technikának is nevezhetünk jellemző az egész közmédiára. A médiatörvény általánosságoktól hemzsegő szövegét másolják mindenhová, csak nehogy bármilyen konkrétumok leírásával számonkérhetőek legyenek bármiért.
Több ez mint nagyképűség, ez hozzá nem értést, szakmaiatlanságot és bizonyosfajta félelmet is tükröz. Félelem attól, hogy kiderül, hogy a király meztelen.
Mert az illetékes kormánytagok előtt pávatáncot járó médiavezetők színorgiában gazdag tollai alatt semmi nincs.
Ezt a semmit adják el milliós fizetésekért, bejárva, egymást váltogatva a hazai média minden vezetői posztján. Volt olyan vezető az MTVA élén, aki évről évre milliárdos veszteségeket termelt, az állami juttatás mellett több milliárd hitelt vett fel, s a cég fizette a milliárdokra rugó kamatokat, de mind a Méditanács, mind pedig a kormány évről évre bizalmat szavazott neki, és mint a katonatiszt kifizette a sokmilliárdos veszteségeket. Hogy miért? Mert politikailag a kormány számára elfogadható volt.

9. Az MTVA kínosan egyedül van a médiatérben. A TV2 nevű kereskedelmi adó az egyedüli, az elnök, Vaszily Miklós TV2 elnök miatt, aki egykor az MTVA olyan vezérigazgatója volt, aki szóba áll, kvázi együttműködik a közmédiával.
10. A közmédia – jobb híján – saját magát díjazza, sem a MÚOSZ, sem pedig a nemzeti MÚOSZ nem foglalkozik a közmédiával.
11. Az MTVA vezetése nem érintkezik alkalmazottjaival, nincsnek tájékoztató gyűlések, összejövetelek, találkozások a vezetőkkel, a nemlétező kommunikációs stratégia jegyében… stb. A vezetés nem osztja meg sem a dolgozókkal, sem a közönséggel az éves feladatokat, stratégiai műsor-irányokat. Ugyanis nincs mit megosztani!
12. Az MTVA-nak nincs semmilyen kommunikációs kampánya, az egy Jónak lenni jó! kampányon kívül.
13. Az MTVA-nak viszont van 2200 fő körüli munkavállalója. A közszolgálati médiumok egy kalap alá kényszerítésekor 2010-ben azt az ígéretet tették (kormány, MTVA, Duna Zrt.), hogy 1000 fővel csökkentik a létszámot. Ez a csökkentés 2025-ig nem történt meg. Az MTVA költségvetésének évenkénti hiánya, az MTVA elkényelmesedése (ma már ott tartunk, hogy minden feladat minden részegységére külön embert foglalkoztat a közmédia, pl. 10 fős stáb Brüsszelben, akikből átlagban egy héten egy alkalommal van egy 1-2 perces feladata egy-egy embernek, a többiek vezető szerkesztőként, főszerkesztőként fejenként havi 10 millióért figyelik, ellenőrzik az egyetlen dolgozó ember munkáját). De a jól fizető állások közé tartozik az MTVA-ban a fodrász, a takarító, a sminkes és a hivatásos tapsoló közönség tagja is… stb.

Központosítás: A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás.

– Átláthatóság: Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.

– Hatékonyság: Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással. Az almát (rádió) és a körtét (televízió) nem lehet úgymond összehangolni, hiába a politikai akarat. Még a fényképezett rádióműsorok kameráit mivel tudom összehangolni?

– Finanszírozás biztosítása: Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.

Befejező értékelés, tanulságok

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2010-es indulásakor több, nemes és hasznos cél fogalmazódott meg mind a kormány, mind pedig a közmédia vezetői részéről.

15 év után nem érdektelen feltenni a kérdést, hogy a közszolgálati médiumok (Kossuth Rádió, Petőfi Rádió, Bartók Rádió, valamint a Duna TV, az MTV és az MTI) összevonása után vajon maradéktalanul teljesültek-e az előzetesen meghirdetett és elhatározott célok, az állam, a kormány, a közmédia, a 2010. évi médiatörvény és a közönség érdekei, kívánságai szerint.
Nézzük sorban a tételeket:

Központosítás az átláthatóság érdekében:
A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás. Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.
A többszintű, kezdetben a több mint 3000 fős munkatársi gárda irányítása komoly feladatot jelenthetett volna a vezetésben, szervezésben gyakorlott szakemberek számára is. De nem ezek a szakemberek kerültek vezető pozíciókba. Sem a Médiatörvény, sem pedig a médiumok szervezeti és működési szabályzatai nem tisztázták a felelősségi, irányítási, döntési, hatalmi jogköröket, de legfőképpen a műsorokért vállalt felelősséget sem.
Feltűnő, hogy az új szervezet (MTVA) nem használja ki a közmédiumok fundamentumait, az évtizedek során készített és az archívumokban pihenő kulturális, politikai, irodalmi, színházi, közéleti kincseket, műsorokat. Kaotikusan keverednek a belső és külső gyártású műsorok, és áttekinthetetlenné duzzadt a befejezetlen műsorok közel 15 milliárd forintos állománya.
A legnagyobb baj azonban az, hogy a központosítás bürokratikussá tette a közmédiát. A szervezet is óriási, bürokratikus és jószerével átláthatatlan.
Ma már nem a Médiatörvényben és a közszolgálati kódexben leírtak szerint tagozódik a szervezet, hanem a mindennapi gyakorlat tette eklektikussá valamelyest „élhetővé”, működőképessé őket. Dunát lehet rekeszteni a triplikált vezető szerkesztőkkel, a legkülönbözőbb szintű vezetőkkel. Ez azért érdekes, mert a közönség nem érzi, hogy lenne bármi fajta ellenőrzés a műsorok átvételekor. Súlyos beszédhibák, magyartalan fogalmazások, buta, a médiamunkás számára is érthetetlen szóhasználatok, primitív szavak a „jópofaság” jegyében borzolják a kedves hallgató, néző idegeit. Nem ellenőrzi a munkát senki.

A hatékonyság is a célok között szerepelt. Ezt írják: „Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással.”
15 év beszámolóin (mérlegeken) rágtam át magam, de a nyomát sem találtam a hatékonyságnak. Pazarlás, felesleges beszerzések, bugyuta műsorok rongálják az amúgy sem felsőfokú műveltséggel rendelkező közönség látó- és hallószerveit.

Finanszírozás biztosítása: Idézet: „Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.” Ez úgy hangzik, mintha ajándékként vagy könyöradományként biztosítaná a magyarok számára a közmédiumok folyamatos működését az állam és az MTVA.
Az ún. közszolgálati médiaszolgáltatási díjat a NAV szedi be, pontosabban szedte be, amíg a kormány a COVID járvány miatt fel nem függesztette. Vajon miért? Tanulmányért kiált a kérdés: Mi köze van a COVID-nak a közszolgáltatási díjhoz?

Befejező gondolatok
A közmédia minden évben veszteségesen működik, magas gyártási és bérköltségekkel, és elhanyagolhatóan alacsony piaci bevételekkel. A legnagyobb kiadási tétel minden évben az MTVA saját működésére elhasznált sok milliárd forint.
A közmédia (MTVA) 2017-ig jelentős hosszú lejáratú hitelállománnyal működött. Ezek több évre előre terhelték a mérleget. A hitelállomány egy része még a 2010 előtti időszakból származott. A kamatterhek és törlesztések folyamatosan rontották az eredményt.

2017-ben a hosszú lejáratú hitelek eltűntek (gondolom a kormány vagy egy állami háttérintézmény tüntette el ezt a hitelfajtát), de a működési hiány nem.

A napi működés finanszírozásához rövid lejáratú forrásokra volt szükség, ezért a rövid lejáratú kötelezettségek megugrottak. Ez azt jelenti, hogy a közmédia likviditási helyzete romlott, a hosszú távú adósság eltűnése nem oldotta meg a működési problémát, csak átrendezte a mérleget.
A régió közmédiái és az MTVA
A régióban is instabilnak számít a hazai közmédia-finanszírozási modell. A többi közmédia stabil, kiszámítható, évről évre hasonló eredményt produkál — jellemzően néhány millió eurós plusz vagy mínusz. Tehát van példa a közel nullszaldós működésre. Sehol máshol nincs olyan éles, konstrukciós eredményugrás, mint az MTVA-nál 2020-ban (+20,5 milliárd Ft). A trend egyedülállóan instabil a régióban.
Az MTVA eredményei extrém kilengéseket mutatnak: 2010–2018 között nullszaldó közeli működés, 2019–2022 között példátlan milliárdos nyereségek, majd 2023–2024-ben többmilliárdos veszteség. Ez már önmagában jelzi: az MTVA eredményei nem a 2010-es médiatörvényben rögzített működési logikát, hanem finanszírozási konstrukciókat tükröznek, míg más országokban a közmédia eredményei a stabil, törvényben rögzített finanszírozási modellből következnek.

A közmédia nem piaci szereplő
A közmédia bevételeinek 80–90%-a központi költségvetési támogatás. A reklám- és piaci bevételek marginálisak. A bevételi oldal nem ösztönöz hatékonyságra, mert a működés nem függ a piaci teljesítménytől. Mint ahogy a közmédia működése nem függ az MTVA irányításának szakmai tartalmától, műsorrendjeitől, az MTVA és médiumai, valamint a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezetőinek hozzáértésétől sem. Egy nyolc általánost végzett olvasott és tájékozott, alap-intelligenciával rendelkező ember/emberek is el tudnák látni a vezetői feladatokat. Mivel a Médiatanács, de az Országgyűlés is ellenszavazatok nélkül szokta elfogadni az MTVA éves beszámolóit, legyen az 20 milliárdos nyereség, vagy 10 milliárdos veszteség vagy 14 milliárd 457 millió forint összegű befejezetlen műsorállomány.
Nincs felelős, nincs számonkérés, az MTVA vezetőjének jár a havi 4 milliós munkabér.

Elvileg a közmédia működésének egyik gyakorlati következménye a 2011-es átalakítás után:
– a tartalomgyártás és a műsorszolgáltatás szétvált (MTVA → gyárt, Duna Médiaszolgáltató → sugároz). A gyakorlatban azonban ez nem így van. Csak a Médiatörvény betűi szerint megrendel és sugároz bármit is a Duna Médiaszolgáltató Zrt., vagyis fügefalevél a felesleges szervezet álcázására.

A veszteség nem kényszer, hanem a modell természetes mellékterméke. A gazdasági eredmény nem cél, csak számviteli eredmény. A gazdasági racionalitás másodlagos.

A veszteség „beárazott” működési mód, hiszen a rendszer nem arra van tervezve, hogy nullszaldós legyen. A veszteséget a költségvetés minden évben „felszívja”. A veszteség nem hiba, hanem a modell része.

A tanulmány folytatódik majd a közmédia műsorszerkezetének és szakmai működésének elemzésével.

Budapest, 2026. január 6.
Dénes Gábor István

A közmédia beszámolóinak elemzése_2010_2024

A csatolt kiegészítő, magyarázó melléklet tartalma

1. A közmédia szervezete 2010-2025 (1.- 3. oldal)
2. Politikai‑intézményi kontextus (4.– oldal)
3. A közmédia csatornarendszere (5.- 9. oldal)
   4. 2010. év beszámolójának főbb megállapításai (10. – 11. oldal)
   5. Elemzés a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) 2010. évi beszámolója alapján. (11.- 13. oldal)
   6. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2010–2011. évi gazdálkodásának összehasonlító elemzése (13. – 16. oldal
   7. Hogyan változott az MTVA költségvetése 2011 után 2011–2013-ig, amikor Böröcz István volt az MTVA vezérigazgatója (16. -17. oldal)
   8. MTVA – Mire és mennyit költöttek 2013-ban? (2011–2013 Böröcz István vezérigazgató) (17. – 19. oldal)
   9. MTVA összesített hitelállománya hitelállománya 2013–2015 (Szabó László Zsolt MTVA vezérigazgató) (19. – 20. oldal)
   10. A 2017. év nagyon fontos fordulópontot jelentett az MTVA pénzügyi történetében. Vaszily Miklós az MTVA vezérigazgatója 2015-2018-ig (20. -21. oldal)
   11. MTVA hitelállománya 2018-től. Papp Dániel vezérigazgatói működésének kezdete (21. – 22. oldal)
   12.  MTVA hitelállománya 2019-ben (Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója, 2018 →) (21.-22. oldal)
   13. MTVA kötelezettségszerkezetének alakulása (2021 → 2024) (22.-23. oldal)
   14. 2022.évi beszámoló (24. – 35. oldal)
   15.  MTVA 2022. évi költségvetési kiadások – Teljesítés összefoglaló (28. – 35. oldal)
   16. MTVA 2024 – Pénzügyi összkép (35. – 41. oldal)
   17.MTVA 2024. évi beszámoló – Szöveges vezetői összefoglaló (38.- 42. old.)
   18. Finanszírozási modell: a közmédia nem piaci szereplő (43. oldal)
   19. Mi történt 2017-ben? – A hosszú lejáratú hitelek átvállalása (44. – 45. oldal)
   20. Mi az az „elkészült műsortartalék”? (45. – 49. oldal)
   21. MTVA eredménytrend 2010–2024 között (50. – 54. oldal)
   22. MTVA – bértábla (vezetők és beosztottak) (55. – 58. oldal)

A Válságok a közmédiában és a problémák megoldásának halogatása bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Azt is vártam, hogy a vendégek közül valaki, vagy éppen a műsorvezető szóba hozza, hogy voltak kísérletek 1992-1994-ben a rendszerváltoztatásra a Televízióban és a Magyar Rádióban is. Nahlik Gábor, Magyar Televízió élén, Csúcs László pedig a Magyar Rádió élén megpróbálta a lehetetlent. Antall József miniszterelnök álmát valósították meg, a „tavaszi nagytakarítást”, szemben a kommunista (MSZP) és a liberális (SZDSZ és Fidesz) elittel. 1994-ig a kommunisták visszatéréséig sikerült.

Betlen János kolléga próbálkozott egy igen érdekes témával. Jelesül, hogy a médiatörvény hatpárti konszenzussal jött létre. Ez a téma azonban sem a műsorvezetőt, sem vendégeit nem érdekelte. Egyedül Horváth Attila jogtörténész mondta ki a szomorú tényt, hogy ez az 1996-os médiatörvény „egy fércmű”. „Nem is működött” – helyeseltek a többiek. Adódott volna az az izgalmas kérdés, hogy a médiaháború után vajon
Mi kellett a hatpárti konszenzushoz 1996-ban?
Megpróbálok válaszolni a saját kérdésemre:
1. Rendszerváltás utáni patthelyzet a médiában (1989–1996)
A médiatörvény 7 éven át nem született meg, mert a pártok nem tudtak megegyezni a közmédia feletti kontrollon, mindenki félt attól, hogy a másik politikai oldal „ráteszi a kezét” a rádióra és a tévére, a kereskedelmi televíziók (RTL, TV2) piacra lépése Európai Közösségi nyomás alatt sürgetővé vált.
Ez a patthelyzet a források szerint is a korszak egyik legélesebb konfliktusa volt Repository of the Academy’s Library studia.sze.hu.
2. A Horn–Kuncze koalíció érdeke a stabilizáció
1994 után az MSZP–SZDSZ koalíció nem akarta egyedül megcsinálni a médiatörvényt, mert az legitimációs kockázat lett volna, tartott attól, hogy a jobboldal „pártmédiának” bélyegzi a közszolgálatot, ezért tudatosan törekedett a kétharmados, sőt hatpárti konszenzusra.
Ez a stratégia a korabeli dokumentumokban és elemzésekben is megjelenik.
3. Az ellenzék (Fidesz, MDF, FKGP, KDNP) motivációja
Az ellenzéki pártok számára a konszenzus azért volt előnyös, mert a közmédia kuratóriumaiban garantált helyeket kaptak, a törvény bebetonozta a pártközi ellenőrzést (kvázi vétójoggal), így megakadályozták, hogy a baloldal egyedül uralja a közmédiát.
Ez volt a „nagy alku”: nem pénz, hanem intézményi pozíciók és fékek-ellensúlyok.

Azt is megkérdeztem volna, hogy miért merül fel mégis időről időre a „korrupciós” narratíva?
Azért mert a törvény később minden oldal számára csalódást okozott, a közmédia „pártkuratóriumi” modellje működésképtelennek bizonyult, a kereskedelmi csatornák frekvenciapályázatai (1997) körül valóban voltak korrupciógyanús ügyek — de ezek nem a törvény megszavazásához, hanem a frekvenciák kiosztásához kapcsolódtak.
A hatpárti konszenzus nem korrupció, hanem politikai kényszer és stratégiai alku eredménye volt.
A valódi „fizetséget” a kuratóriumi helyek, a vétójogok, az intézményi garanciák, a kereskedelmi piac megnyitása, az ígéretek jelentették és nem a pénz.

4. Az SZDSZ különös szerepe
A médiatörvény történetét feldolgozó kutatások — köztük Orosz Tímea 2024-es tanulmánya — semmilyen korrupciós vagy pénzügyi tranzakcióra utaló adatot nem tartalmaznak Repository of the Academy’s Library studia.sze.hu.
A konszenzus politikai alku volt, intézményi kompromisszum, és a kereskedelmi televíziók piacra lépésének kényszere. De legfőképpen ez utóbbi és a megfelelés az Európai Közösségnek.
Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a médiatörvény 1996-os, hatpárti konszenzussal történő elfogadását bármiféle pénzmozgás, korrupció vagy „kifizetés” tette volna lehetővé.
A konszenzus oka sokkal inkább politikai kényszer, intézményi patthelyzet és stratégiai kompromisszum volt, nem pedig anyagi tranzakció.

Az SZDSZ szerepe a médiatörvényben nem csak szakmai vagy intézményi volt, hanem identitáspolitikai is. A párt önképében és kommunikációjában központi helyet foglalt el az a gondolat, hogy ők a „modern”, „európai”, „liberális”, „értelmiségi” Magyarország képviselői. Ez a szerepfelfogás hatott arra is, hogyan álltak a médiához.
Az SZDSZ számára ez egy ideális politikai színpad volt arra, hogy megmutassa:
„Mi vagyunk a szakmai, európai, civilizált oldal.”
Ezért voltak különösen aktívak.

Az SZDSZ identitása: az értelmiség pártja

A rendszerváltás utáni években az SZDSZ a demokratikus ellenzékből nőtt ki, erős kapcsolatai voltak a kulturális és akadémiai elit felé, és a párt szűrőjén keresztül futtatott sajtószabadságot és a nyilvánosságot a saját politikai identitása alapjának tekintette. Ezért szimbolikusan is fontos volt számukra, hogy a médiapolitikában „a nyugatos, szakmai, civilizált” megoldást képviseljék.
A „mi képviseljük az értelmiséget” narratíva politikai tőkét is jelentett.
Ez a szerepfelfogás legitimációt adott a koalíción belül, erősítette a párt saját bázisát, és lehetővé tette, hogy a médiatörvényről morális pozícióból tárgyaljanak.
A többiek inkább politikai, hatalmi szempontokból közelítettek. Az SZDSZ viszont „értékalapú” szereplőként pozícionálta magát.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volna politikai érdekeik, csak más retorikával „öntötték le”, csomagolták.

Az SZDSZ igyekezett mindenkivel elhitetni, hogy ők rendelkeznek a legfelkészültebb médiapolitikai szakértői körrel, és hogy ők valóban komolyan gondolták a közszolgálatiságot, és valóban nyugat-európai mintákból dolgoztak.
Az SZDSZ nem értett a médiához! Gyermekük az 1996. évi médiatörvény ezer sebből vérzett.
Olyan „apróságokra” nem figyeltek, hogy profi legyen pl. a közszolgálatiság meghatározása a törvényben. Más, úgymond gumijogszabályokat is beletettek a törvénybe, ami majd a jövőben az SZDSZ érdekeit szolgálta volna. A médiatörvény emészthetetlenül hosszú és az SZDSZ számára fontos európai törvényekből emeltek át passzusokat.
A probléma ott kezdődött, hogy ez az identitás idővel elszakadt a társadalmi valóságtól.
A ’90-es évek végére az SZDSZ bázisa szűkült, az „értelmiségi párt” szerep egyre inkább elitista imázzsá vált, a médiatörvény kompromisszumos szerkezete működésképtelennek bizonyult.
Így a kezdeti „mi vagyunk a szakmai oldal” pozíció később politikai teherré is vált.

Miért mondták sokan, hogy az 1996-os médiatörvény „ezer sebből vérzett”? Miért tartotta a közvélemény, a szakma és a politika is „sebesültnek” a törvényt?
Véleményem szerint az alábbiak miatt:
1) A konszenzus ára: működésképtelen kompromisszumok
A hatpárti megegyezés politikai bravúr volt, de a kompromisszumok miatt túl sok szereplő kapott vétójogot, a kuratóriumok túlméretezettek lettek, a döntéshozatal gyakran megbénult. A törvény inkább a politikai egyensúly fenntartására, mintsem a közszolgálatiság működtetésére készült.

2) A pártkuratóriumi modell eleve instabil volt
A közmédia felügyeletét pártok delegáltjai látták el, ami állandó politikai csatározásokat eredményezett, a közmédia vezetőinek kiválasztását blokkolta, a szakmai szempontokat háttérbe szorította.
A kutatók szerint ez volt a törvény „eredendő bűne”.

3) A kereskedelmi frekvenciák kiosztása körüli botrányok aláásták a törvény hitelességét
A törvény után következő 1997-es frekvenciapályázatok politikai alkudozásokkal, átláthatatlan döntésekkel, és később bírósági vitákkal jártak.
Sokan emiatt gondolták úgy, hogy a törvény „nem védte meg” a rendszer integritását.
4) A közszolgálatiság fogalma homályos maradt
A törvény deklarált célja a közszolgálatiság volt, de nem definiálta elég pontosan, nem adott valódi garanciákat a függetlenségre, nem voltak szankciók a politikai beavatkozás ellen.
A szakma szerint ez „szép, de üres” keret maradt.
5) A törvény nem számolt a médiapiac gyors átalakulásával
1996-ban még nem volt internetes hírpiac, nem volt digitális műsorszórás, nem volt közösségi média.
A törvény néhány év alatt elavulttá vált, és nem tudta kezelni a 2000-es évek új médiavalóságát.

6) A politikai bizalmatlanság beépült a rendszerbe
A törvény szerkezete a kölcsönös félelemre épült. Minden párt félt attól, hogy a másik oldal elfoglalja a médiát, ezért mindenki beépítette a saját fékeit és ellensúlyait, így egy túlszabályozott, nehezen működő rendszer jött létre.
A kutatók szerint ez „a rendszerváltás utáni politikai kultúra lenyomata”. A szakirodalom és a politikai visszaemlékezések alapján sokan úgy látták, hogy a törvény:

• túlkompromisszumos,
• túlpolitizált,
• túl bonyolult,
• túl lassú,
• és túl gyorsan elavult.

Ezért ragadt rá a „ezer sebből vérzik” metafora.

Sajnos az Ez itt a kérdés?  c. műsorból nem tudtam meg semmi újat, sem az első médiatörvényről, sem pedig az akkori politikai és médiaszereplőkről. A műsor témája ifjú és valódi szakértők után kiáltott. A fentiekkel próbáltam közvetíteni ezt a kiáltást.
Dénes Gábor István

A műsort itt nézheti meg az olvasó:
https://www.youtube.com/watch?v=MRYcxsoUaKM&list=PLEiwVd6n_Q_1vvF5bwejefotqmVrjZQM4&index=1&t=1436s

A Ez itt a kérdés? A 1996. évi I. törvény, az ún. médiatörvény bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Jakab Cintia éles, kellemetlen hangon tud csak megszólalni. Kifejezetten csúnya hang.
A botoxos ajkai is csúnyák. Jakab Cintiát nem érdekli, hogy a magyar nyelvben mindig az első szótagon van a hangsúly.
Jakab Cintia szerepet játszik a képernyőn. Kénye-kedve-hangulata, érzelmi, szervezeti és kognitív állapota szerint változtatgatja a hangsúlyokat, mint ahogy teszi sajnos a mondatok hangsúlyaival is. Ha fideszes hírt olvas, akkor mórikálja is magát, Orbán Viktor nevének kiejtésekor elolvad, a közszolgálatiság és a függetlenség jegyében.
A hírolvasó bemondónak nem lehet sem érzelme, de még hangsúlybéli „megjegyzése”, hatásszünete sem … stb. de semmilyen testi, mimikai, szemmozgásos, ajakváltozási… stb. „hozzáfűznivalója” sem a közleményhez, ami bármilyen szempontból módosíthatja az információt.

Amennyiben tovább szerepeltetik ezt a nőszemélyt, akkor aláírásgyűjtési akciót szervezek, a magyar nyelvre mérgezően ható nőimitátor ellen.

Dénes Gábor István

A Jakab Cintia, az alkalmatlanság diadala bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.