Az alábbiakban összegyűjtöttem minden olyan formális vagy politikai EU‑szintű megnyilvánulást, amely a rezsicsökkentés megszüntetését vagy visszavágását sürgette.

Milyen formában bírálta vagy kifogásolta az EU a rezsicsökkentést?

1. Európai Bizottság – Ország-specifikus ajánlások (CSR-ek)

A Bizottság minden évben kiadja a „country-specific recommendations” dokumentumot, amelyben gazdaságpolitikai javaslatokat tesz a tagállamoknak.

Mit kifogásoltak?

• A 2025–2026-ra vonatkozó ajánlásokban a Bizottság a rezsicsökkentés visszavonását kérte, a lakossági energiaárak mesterséges korlátozását pedig torzító támogatásnak minősítette.
  Hungary Today
• A dokumentum szerint a magyar kormány által fenntartott árplafonok (egytől egyig hazugság!!!):
  • torzítják az energiafogyasztást,
  • akadályozzák a zöld átmenetet,
  • jelentős költségvetési terhet rónak az államra.

Formális jogi státusz

• Ezek nem kötelező erejű jogszabályok, hanem gazdaságpolitikai ajánlások.
• A Bizottság azonban a helyreállítási alap (RRF) és a kohéziós pénzek feltételeihez kapcsolhatja őket, így de facto nyomásgyakorló eszközzé válhatnak.

2. Európai Parlament – politikai állásfoglalások

Az EP több alkalommal foglalkozott az energiaár-támogatásokkal.

Példa: COP29-hez kapcsolódó EP-állásfoglalás

• Az EP egy klímapolitikai nyilatkozatában a tagállamokat a háztartási energiaár‑támogatások kivezetésére szólította fel, mert azok „túl magasak” és akadályozzák a fosszilis energia kivezetését.
  Daily News Hungary
• A dokumentum nem jogszabály, hanem politikai iránymutatás.

3. Bizottsági kommunikáció és politikai nyilatkozatok

Több uniós tisztségviselő és bizottsági dokumentum is bírálta a rezsicsökkentést.

Fő érvek:

• A rezsicsökkentés nem célzott, így a támogatás nagy része a magasabb jövedelműekhez jut.
• Energiatakarékosság-ellenes, mert az alacsony árak nem ösztönöznek fogyasztáscsökkentésre.
• Költségvetési kockázatot jelent, különösen magas világpiaci árak idején.
• Ellentétes az EU energiapiaci liberalizációs elveivel.

Példa:

• A Bizottság 2025. június 4-én kiadott gazdaságpolitikai ajánlásaiban ismételten a rezsicsökkentés megszüntetését kérte.
  The Budapest Times

Összegzés: Mit jelent ez a gyakorlatban?

Tehát az EU nem jogi aktussal „utasította el” a rezsicsökkentést, mert azt nem is tehetné, hanem gazdaságpolitikai ajánlásokkal és politikai állásfoglalásokkal sürgette annak kivezetését.

Pontosan az energiaárak – különösen a lakossági végfelhasználói árak – nem uniós hatáskör, hanem tagállami szuverenitás. Ezért az EU-nak nincs jogi eszköze arra, hogy:

• megtiltsa a rezsicsökkentést,
• előírja az árak liberalizálását,
• vagy kötelező jogi aktussal beavatkozzon a magyar lakossági tarifákba.

Amit tehet, az kizárólag puha jog (soft law) és gazdaságpolitikai koordináció.

Miért nem uniós hatáskör a lakossági energiaár?

Mert az EU energiapiaci szabályozása csak a nagykereskedelmi piacokra, a versenyre, a hálózati hozzáférésre és a piacnyitásra terjed ki.
A végfelhasználói árak – különösen a háztartási szektorban – a tagállamok döntései.

Ezért a Bizottság csak annyit tehet, hogy:

• ajánlásokat fogalmaz meg (CSR-ek),
• értékeli a költségvetési fenntarthatóságot,
• feltételeket szabhat bizonyos uniós pénzekhez (pl. RRF),
• politikai kritikát fogalmaz meg.

De kötelező erejű jogi aktust nem alkothat a rezsicsökkentés megszüntetésére.

Akkor miért tűnik úgy, mintha „utasította volna”?

Mert a Bizottság az országjelentésekben és ajánlásokban nagyon egyértelműen fogalmaz:

• a rezsicsökkentés „torzítja a piacot”,
• „nem célzott”,
• „akadályozza a zöld átmenetet”,
• „jelentős költségvetési kockázatot” jelent.

Ezek azonban nem jogi kötelezések, hanem politikai- és gazdaságpolitikai nyomásgyakorlás.

A magyar kormány pedig gyakran úgy kommunikálja, mintha az EU „megtiltotta volna”, mert ez politikailag jól keretezhető konfliktus.

A lényeg

• Jogilag: az EU nem tilthatja be a rezsicsökkentést.
• Politikailag: az EU erősen ellenzi, és folyamatosan sürgeti a kivezetését.
• Gyakorlatilag: az EU-s pénzek feltételei révén közvetett nyomást tud gyakorolni

  Dénes Gábor István

A Az igazság a hazai rezsicsökkentés és az EU ügyeiről: Különösen Szanyi Tibor elvtárs részére bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

2026 január 10-én személyes levelet írtam Önnek a munkahelyi e-mail címére.
Ma 2026. január 28-a van.
Tudja, mifelénk úriemberek és úrihölgyek körében elég régóta az a divat, hogyha levelet kapunk, akkor arra illik, szoktunk válaszolni. De ha nem sorolja magát az MTVA által szigorúan követett konzervatív, jobboldali kurzushoz, akkor érteni vélem válaszának elmaradását. De akkor mit is keres az MTVA-nál? Azt tudom, hogy pénzben sokat, de én most nem erre gondoltam, hanem arra, hogy hogy tudja elviselni azt sok konzervatív, jobboldali, fideszes, tehetségtelen kollégáját?  Most akkor idézek abból a január 10-i levelemből:
„Kifezetten örülök, hogy tanulni akar. Legalábbis én erre következtettem, hogy többször megnézte a korábban Önről írt bíráló soraimat.

Ez az érdeklődés sarkalt arra, hogy felajánljam Önnek és az M5 csapatának, hogy szívesen tartok beszélgetéses előadásokat az M5 erre kíváncsi riportereinek, műsorvezetőinek, és szerkesztőinek a riportkészítés és a műsorvezetés „rejtelmeiről”.

Hangsúlyozni szeretném, hogy bármilyen juttatás nélkül!!! Én nagyon szerettem és ma is szeretem a rádiós, tévés munkát. Én az a hülye vagyok, aki szeret szerelemből dolgozni.

Ha valaki ezt az ajánlatom tudatosan félreérteni, félreértetni akarja, őt, vagy azokat tájékoztatom, hogy sem a közmédiához, sem más rádióhoz és televízióhoz ne akarok visszakerülni. A szakmai múltam lezártam.”
Segíteni szeretnék, mert egyre tragikusabb a műsorvezetők, riporterek, szerkesztők szakmai teljesítménye. Akár az MTVA épületén kívül is állok rendelkezésükre. Ahogy látom a másik oldal már intenzíven készül a kormányváltásra: műsorvezetői tanfolyamot indított a kommunista MÚOSZ.

A cikkecském címét még meg kell magyaráznom.

De az is lehet, hogy nem kell megmagyarázni, hiszen, ha valaki megnézi az Ön által vezetett, szét-mosolygott műsorokat, akkor minden magyarázat nélkül látja a lényeget.

Most az Ön szakmai „teljesítményét” csak a példával szeretném érzékeltetni:

Már nem emlékszem, hogy az „Ez itt a kérdés?” vagy a „Kommentárklub” c. műsorban volt „szerencsém” Önt látni, amikor az ukrán-orosz háborúval kapcsolatban azt kérdezte (nem pontos az idézet!!!), hogy „Tudjuk-e hogy hányan vesztették életüket ebben a háborúban?” kérdezte at eddigieknél szélesebb mosollyal. NEM! NEM és NEM!
Kedves Jámbor Flóra Úrhölgy! Ön nem mosolyoghat emberek halálán, még ha kérdésként hangzik el, akkor sem. Ez nem hiba, ez BŰN!
Tanulni! Tanulni Tanulni! Sok tanulnivalója van még! Ez az Ön feladata, ha el szeretne valamit érni ezen a pályán.

Üdvözli:

Dénes Gábor István

A Jámbor Flóra – a mosoly országa bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

A hiú császár új ruhát varrat magának. A császár izgatottan várja, hogy felöltse a varázslatos anyagot, így összecsődíti a népét, hogy mindenki megcsodálhassa. A nagy napon bemegy a szabókhoz, de ő sem lát semmit a ruhából. Attól félve, hogy a nép érdemtelennek tartja a trónra, butának és ostobának gondolja, ódákat zeng az öltözetről. A csaló-szabók felöltöztetik, majd a császár kimegy az emberek közé, hogy lássák az új ruháját. Bár mindenki éljenzi a parádén, mégis egy kisfiú őszinte kiáltása zavarja meg a tömeget. Meglepetten ennyit mond: „De hiszen a császár meztelen!”
Honfitársaim, én szóltam!

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!
Dénes Gábor István

A A vörös (kommunista) kurvák a legveszélyesebbek bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

de csak 2025. április 12. után.

 Majd utána az egészségüggyel is szeretnék mélyebben foglalkozni.

Megértésüket kérve, üdvözlettel:

Dénes Gábor István

A Kedves Olvasóim! bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Bevezetés

Nemrég, vénségemre döbbentem rá a közmédia egyik, de talán a legnagyobb hiányosságára. Arra, hogy a közrádiók és a köztelevíziók a rendszerváltoztatás forgatagában elvesztették fundamentumaikat.
Erős alapok nélkül pedig nem megy! Se egy ház, se egy híd, se egy jól működő vállalat, sem pedig egy új szervezet felépítése. Fundamentumoknak sokkal inkább a szellemi, munkamódszertani, szakmai örökséget tekintem, mint a technikait. Nem, nem közmédiának a kommunizmus időszaka alatti párt- és munkásosztály-, munkásőrség-, impex- és pártelitcentrikus működését sírom vissza, hanem a tudatosan elhagyott értékeket, a rendet, a kiszámíthatóságot. Népiesen fogalmazva a fürdővízzel együtt– annyi minden más mellett – kidobták a (közmédia) gyereket is, és a rendet is. Ebben a legfőbb tettestárs szinte valamennyi rendszerváltó politikai párt, elsősorban a liberális, szocialista és kommunista szervezetek voltak: MSZP, SZDSZ, FIDESZ.
Most a Tisza nevű lumpenproli ad hoc formáció készül arra, hogy a fürdővíz maradék értékeit is kiöntse az Európai Néppárt elvárásainak trágyadombjára. (Sokan nem tudják a szó jelentését, ezért röviden megmagyarázom. A lumpenproletár jelentése: különféle társadalmi rétegekből lezüllött emberek, akik pénzért mindenre kaphatók.)

Sokan mondják, hogy az MTVA nem egy új szervezet, hanem a négy régi médiumból csináltak egy újat. Sokan másként fogalmaznak: a négy működő szervezetből összeeszkábáltak nagyhirtelen egyet, amelynek egyik fontos egysége már az induláskor nem működött. Ezt a nagyon fontos jelzést azonban az illetékesek nem vették komolyan.
Ha általánosítanék, akkor azt mondanám, hogy sajnos egyáltalán nem meglepő, hogy az új M1 már az első napon nem működött tisztességesen, ha megnézzük, hogyan szoktak ezek az indulások zajlani Magyarországon.

Mi szokott ilyenkor „félremenni”?

1. Túl gyors, politikailag vezérelt indulás történt

Az M1 2015-ös „hírtelevízióvá” alakítása is ilyen volt: a határidő politikai döntés volt, nem technikai. Ilyenkor a rendszer ritkán van kész.

2. Alultesztelt technikai háttér

Új stúdiók, új vezérlő, új műsorstruktúra, új szerverkapcsolatok – ha mindent egyszerre cserélnek, az első nap szinte garantáltan kaotikus.

3. Szervezeti átállás

A régi szerkesztőségi folyamatok megszűnnek, az újak még nem álltak össze. Ilyenkor tipikusak a:

– későn érkező anyagok,
– rosszul feliratozott bejátszók,
– elcsúszó élő kapcsolások,
– adáskimaradások.

Ha a háttérrendszer nincs felkészítve a terhelésre (streaming, archívum, belső hálózat), az első nap össze tud roppanni.

És mi volt az M1 esetében a mélyebb logika?
Az M1 átalakítása nem pusztán technikai projekt volt, hanem intézményi és politikai stratégia része. Ilyenkor a működőképesség másodlagos lehet a határidőhöz képest. A gyors rajt pedig gyakran azt eredményezi, hogy a hibák élő adásban derülnek ki.

Nem volt az sehol jól előkészítve, megtervezve, se jól átgondolva. Régi-újból, újrégiből teljesen újat → Ilyet még senki nem csinált a hazai médiában, hogy a régi MTI-ből, a Magyar Rádióból, a Magyar Televízóból és a Duna Televízióból egy színes csokrot készítve egy más minőséget hozzon létre. Nagyon hiányzott a közönség nélküli többszöri próba. 15 év után kijelenthetjük, hogy igen, nagyon más minőség jött lére. A szakma azt hitte, hogy a „házasságkötés” veszekedéseiből a szakma kerül ki győztesen. Nem így lett. Az „erősebb kutya”, a hatalom és a politika győzött.

A „hűbele Balázs” módra még rájött annak a tudata, hogy felfordulás lesz: a hurcolkodás, az áttelepülés, a szórakozás az égőkkel, a műszerekkel, a stúdiókkal, a mikrofonokkal, hangszórókkal, meg azzal a sok csavarodó kábellel! S mindez élő adásban. Elmebeteg ötlet.
Nos, például ez az egyik olyan fundamentum, aminek hiányára gondoltam, ami szimptomatikusan kíséri azóta is a Duna →MTVA működését. Az elemek kipróbálása a nyilvános bevezetés előtt, hogy „békében” tud-e élni a régi az újjal, a régi egy másik régivel, meg az új az újjal?!

A hétköznapi életben generációk képtelenek alkalmazkodni a jelen tudományos- technikai áradatához. Mesterséges intelligenciában (MI-ban) gondolkodik pl. a Delta c. tévéműsor, de egyébként, olyan a műsor mint régen. Ugyanis másodpercenként nem lehet emlékeztetni a nézőt arra, hogy Ada valójában egy robot. Néhány adás után már elveszítette robotvarázsát a robot. Miközben az országban százezrek, sőt szerintem milliók nem tudják használni a bankkártyájukat sem, fogalmuk sincs arról, hogy mi az a DÁP, a mobiltelefonjukon is csak a ki-bekapcsolásig jutottak el. A közmédia segít-e az alapismeretek megszerzésében? A kérdésre egyértelmű a válasz: NEM. Mert Mari néni ugyanúgy a cihában tartja pénzét, mint régen, a közmédia pedig szilveszterkor ugyanazt az operettműsort és a cigány kisebbség milliárdosainak műsorait, ugyanazokkal a nótákkal ismétli mint 35 éve mindig.

Dr. Pető Zoltán filozófus írja a Rések Leviatán páncélján c. könyvében, 49. old.: „A valódi intelligencia „konzervatív”. Az intelligenciának a régiek szerint éppen az volna a legfontosabb feladata, hogy az állandó változás birodalmában megtalálja azt a szilárd pontot, amely a változás oka és eredete. Ha ugyanis a létnek nincsen fundamentális bázisa, maga a változás sem lenne lehetséges.”
Sajnos a közmédiának még nem sikerült megtalálnia azt a bizonyos szilárd pontot, a nemzet, a haza, az indentitás, a közszolgálatiság, a szórakoztatás fundamentumait. Hogy miért?

Egyrészt azért, mert a médiamunkásoknak e következő mondat szerint halvány fogalmuk sincs ezekről a fogalmakról és megvalósításuk mikéntjéről. A mondat pedig így hangzik: „A közmédia „központi üzenetvilága” nem egy hivatalosan leírt dokumentum, hanem a működésből és a tartalmakból következő, jól felismerhető kommunikációs mintázat.” – írják valahol.
Ez azt jelenti, hogy magyar szavakkal nem tudják egy dokumentumban megfogalmazni sem a közmédia „üzenetvilágát”, sem pedig a közszolgálatiság lényegét. Amennyiben az olvasót érdekli a közmédia „üzenetvilága”, akkor kutakodjon, nézzen utána a tartalmak kommunikációs mintázatában.
Gyönyörű: a tartalmak kommunikációs mintázatában!!!
De senki nem tudja, hogy ez a gyönyörűség MIT JELENT! Hiszen a ruhának, függönynek, szőnyegnek, csipkének… stb. van mintázata.
A közmédia szerint a „tartalomnak” is!
A „közszolgálat” szó és fogalom értelmezése egyáltalán nem bonyolult.  Ha a szót két részre bontjuk, máris tisztán áll előttünk szépségében – mint a konzervatív intelligencia két legfontosabb és legszilárdabb feladata – a köz szolgálata. Mindkét szóban ott rejlik a harmadik fontos szó és feladat. Ez az alázat.  Ebben a három szóban benne vannak a közmédia fundamentumai, és ebből következően legfontosabb feladatai, sőt a közmédia teljes üzenetvilága is.

A fundamentumok, amelyekre építeni lehet, azok nem mások, mint a múlt értékei. Építeni lehetett volna a 2025-ben 100 éves Magyar Rádió hatalmas archívumára, a Magyar Televízió 1957-től 2015-ig meglévő, azaz közel 60 évnyi archívumára, a két intézmény kulturális, vezetési, szervezési, esztétikai, műsorszerkesztési, műsorstrukturális – pozitív és negatív – tapasztalataira. Sajnos ezekre a fundamentumokra napjainkban senkinek nincs szüksége. A riportkészítés, a műsorvezetés, a szerkesztés régen szakma volt. Ma már nem az. Manapság többnyire kihívóan öltözött, magamutogató, botox-szal kezelt hölgyek próbálnak megbirkózni a magyar nyelvvel – sikertelenül. Eléneklik a leírt szöveget, mórikálják magukat. Nincs senki, aki megmondaná nekik, hogy nagyon rossz? Netán azért, mert nem a szakmaiság a fontos, hanem  a kommunikációs mintázat, a párt és a kormány „központi üzenetvilága”.

Előszó helyett

„Régi mondásom volt, hogy “a magyarok nem értenek a sörfőzéshez és a sajtkészítéshez, a Fidesz pedig nem ért a médiához. Azóta annyi történt, hogy mi magyarok egész jól megtanultunk sört és sajtot készíteni…” – írta közösségi oldalán Huth Gergely, a pestisracok.hu főszerkesztője, a Pesti TV programigazgatója. A bejegyzést nem volt nehéz dekódolni: Huth szerint a Fidesz régen sem értett a médiához, és most sem ért.
Kritikája a saját és kollégái szemszögéből persze érthető, hiszen 2022. július elsejétől megszűnik a Pesti TV, ami leginkább az ő nevéhez köthető.

Tanulmányomban a közmédiára vonatkozó adatok csak és kizárólag a közmédia hivatalos évenkénti pénzügyi és gazdasági beszámolóiból (2009-2024) valók, amelyeket a közmédia első számú vezetői láttak el kézjegyükkel. A csatolt melléklet részletesen tartalmazza néhány, pénzügyi vagy más szempontból releváns beszámoló értékeléseit, magyarázatait.

1. Mit jelent a válság és mik a jelei?

A válság tudományos meghatározása: a vezetés szándékával ellentétes változás, kedvezőtlen fordulat.

De jelenthet működési zavart, alacsony teljesítményt, a mennyiségi és minőségi mutatók romlását. Továbbá jelenthet sürgős döntési kényszert, az érintettek elégedetlenségét, bizalomvesztését az akut problémák halmozódása miatt.

1.1. A válság okozói és okozatai

Számtalan oka lehet egy-egy válság kialakulásának.  A válság kitörését okozó tényezőket két nagy csoportba osztja a vezetéstudomány. Melyek azok a tényezők, amelyek közvetlenül a vezető tevékenységével függenek össze, illetve melyek, amelyek – bár nem teljesen – függetlenek.

Az objektív tényezőket a gazdasági realitások jelentik. Ilyenek például a műsorok túltermelése, a médiapiac tematikus telítettsége, a „médiafogyasztás” kifulladása, vagyis a közönség elfordulása a közmédiától, de ilyen a tematikus médiapiaci hiány, a közszolgálati témák hiányai miatti piacvesztés.

A szubjektív, a vezetés tevékenységével közvetlen kapcsolatba hozható válságokoknak tekinthetők a következők: rossz üzleti tervezés, hatásvizsgálatok gyengesége, pazarlás, kommunikációs melléfogások, butaság, szakszerűtlenség, a médiapiacra vitt értéktelen „termékek”, szolgáltatások. A válsághoz vezető legjelentősebb vezetői magatartás azonban: az alkalmazkodás gyengesége.  Ez a gyengeség már abban is megnyilvánul, hogy a vezető nem ismeri fel sem a külső, sem a belső válságjeleket.

A vezetéstudomány átlagban a legkülönbözőbb szervezetek esetében 14 fajta válságtípust tart nyilván.
Az üzleti-, politikai- és média-életnek, de magának a létnek is (akárcsak az egész univerzumnak) egyik alapvető törvénye a folyamatos változás.
Az erre való képtelenség minden válságjelenség mélyén felismerhető.
A pangás, a problémák megoldásának halogatása azt jelenti, hogy a szervezet vezetői nem csak nem alkalmasak a vezetésre, a változások követésére, de többnyire fel sem ismerik a változás szükségességét. Néhány válságfajtát az alábbi tanulmány megfelelő részeinél részletezek.

1.3. A médiatörvényről
A 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (a második Médiatörvény) szabályozza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), a Médiatanács, valamint a közszolgálati médiaszolgáltatók működését. A közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonának átadásáról a XIV. fejezetben, a 216–217. §-okban rendelkezik. Ezek kimondják, hogy a közszolgálati médiumok vagyonát a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) veszi át és kezeli.

A törvény egyik fontos újítása volt a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) létrehozása, amely a közszolgálati médiumok számára a műsorgyártást végzi, továbbá ezen médiumok (MTV, Duna Zrt., Magyar Rádió, MTI) vagyonát és gazdálkodását egységesen kezeli.

1.4. A vagyon átadásának szabályai

– A 216. § kimondja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonát – ideértve az ingó és ingatlan vagyontárgyakat, valamint a szerződéses jogokat – az MTVA veszi át.

– A 217. § részletezi az átadás módját: a vagyon átadás-átvételi leltár alapján kerül az MTVA kezelésébe, amely a továbbiakban a közszolgálati médiaszolgáltatók működését finanszírozza és biztosítja.

Az átadás célja az volt, hogy a közszolgálati médiumok gazdálkodása átláthatóbb és egységesebb legyen, valamint, hogy a finanszírozás központilag történjen.

1.5. Miért fontos ez?
– A vagyonátadás révén megszűnt a korábbi széttagolt gazdálkodás, és létrejött egy központi alap, amely a közszolgálati média működését biztosítja.
– Ez a szabályozás jelentős hatással volt a magyar médiarendszerre, mivel a közszolgálati médiumok önálló gazdálkodása megszűnt, és az MTVA vált a fő gazdasági szereplővé.

A vagyon átadás-átvételi leltár alapján került az MTVA kezelésébe. Az Alap a továbbiakban a közszolgálati médiaszolgáltatók működését, a gyártást finanszírozza és biztosítja.
A közmédiumok (Magyar Televízió, később Duna TV, Magyar Rádió, MTI) összevonására 2011-ben került sor, az MTVA létrehozásával. A cél az volt, hogy a vagyon és gazdálkodás egységes keretben történjen.
A folyamat, az eltelt 14 év tapasztalatai alapján mind politikai, mind gazdasági és kulturális szempontból is – finoman szólva – erősen vitatott.

1.6. Miért volt jelentős a vagyon átadása?
– Központosítás: A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás.

– Átláthatóság: Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.
– Hatékonyság: Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással.

– Finanszírozás biztosítása: Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.

– Politikai és szakmai vita: A vagyonátadás sok vitát váltott ki, mert a központosítás egyben azt is jelentette, hogy a közszolgálati médiumok gazdasági önállósága megszűnt, és sokkal erősebben függenek az állami irányítástól. Továbbá a létrehozott szervezeti, műsorrendi, (és a láthatatlan, vagyis nem működő) felügyeleti redundanciák a szervezetekbe és a működésbe kódolták eleve a pazarló gazdálkodást, a kaotikus vezetést és az állandó válságot is. A vezetéstudomány átlagban a legkülönbözőbb szervezetek esetében 14 fajta válságtípust tart nyilván. 

Az MTVA esetében 2010-2025 között a 14 fajta válságtípusból 8, azaz nyolc, nagyságrendileg is tekintélyes válságtípust tudunk megnevezni  

1. Piaci válság, piaci pozíciók, többnyire a műsorfogadtatások romlása
   • Tévék:
     https://infogram.com/kozonsegarany-februarban-es-majusban-1gzxop45y3412wy

A Nielsen Közönségkutató mérései alapján februárban és májusban a közmédia tévéadói átlagban 1, azaz egy százalék körül teljesítettek, kivéve a Duna TV-t, ami 6 %-ot ért el és az M1, ami 2 %-es nézettségű volt. Ezekből az adatokból leszűrhetők, hogy a közönség nem szerette meg a közmédia tévéadóit. Arcpirítóan kicsi az ún. kulturális adó nézettsége: M5: 0,1 %

• Rádiók:
  A hazai rádiók hallgatottságát mutatják az alábbi adatok.

https://miertradio.hu/storage/materials/July2025/zmcunFN33b0rfLReCvq5.pdf

A közrádiók közül a Kossuth hosszú ideje a harmadik helyet foglalja el 1 millió 168 ezres közönségével, a Petőfi egymillió kettőszázötvenegyezer hallgatót vonz, a Dankó Rádió négyszázötvenhétezer embert. A Bartók Rádió pedig sajnos a legkevesebbet, kettőszázhetvenkétezret (272).
Érdekes, hogy napjainkra a rádió multiplatformos médiummá vált (számítógép, mobil, tablet).

Értelmezésemben mind a rádiók, mind pedig a tévék piacán folyamatos kismértékű csökkenés tapasztalható a közmédia adóinak népszerűségében. A Kossuth Rádió nem tud kitörni a harmadik, a többiek pedig a lejjebb elfoglalt helyükről. Pedig nincsenek a piacon olyan médiumok, amelyek semmiyen (kommunikációs, marketing, PR és reklám) munka nélkül ekkora állami támogatásban részesülnének, mint ezek a csatornák.

Ez a tény is bizonyítja, hogy alapvetően nem csak pénzkérdés a médiumok népszerűsége.

2. Szervezeti és vezetési válság, koordinációs problémák, szervezeti túlméretezés bürokratizált folyamatok, pazarlás, túlvállalás
   Az ebben a mondatban felsorolt valamennyi összetevője jellemző a közmédia működésére.
   A legszembetűnőbb a létszám alakulása. A 2011-es kényszerű „házasságkötéskor” 3500 fő körül dolgoztak a közmédia intézményeiben. A beígért 1000 fős létszámcsökkentés soha nem valósult meg. A szervezet egyértelműen túlméretezett. A munkafolyamatok bürokratizáltak. Minden feladaton belüli ún. részfeladatot külön-külön ember végez el. A hatalmas létszám – jelenleg 2200 körüli – nemcsak pazarlást jelent, hanem önmaga termeli a koordinációs problémákat és a túlvállalást. Ez azt jelenti, hogy a belső munkatársak vagy nem csinálnak semmit, vagy egy külső gyártó céghez csatlakoznak, vagy saját maguk hoznak létre egy vállalkozást az alapvetően belsős munka elvégzésére. Így a fizetésük mellett, a külső gyártásban készülő feladat vállalkozási díjából is részesednek, azaz a koordinációs problémák mellett, a szervezeti és vezetési válságot is jól mutatja, miszerint egyre több műsor készül ún. külső gyártásban.
3. Kockázati veszteségek, hibás kalkulációk és előrejelzések

Nem túl sikeresek a cég pénzügyi műveletei. A rossz kalkuláció miatt a ráfordítások többe kerültek az árfolyamnyereségnél és a kamatoknál.

4. Pénzügyi válság, likviditási vagy tőkehiány, eladósodás, források beszűkülése

Az MTVA a vizsgált időszakban (2010-2025) permanens likviditási gondokkal küszködött. Az egyre növekvő állami juttatások, a különböző célzott, címkézett támogatások, és a lekötött betéti kamatok mellett jelentős hitelállományból tudta csak fedezni mindennapi működését.

Összességében a hitelállomány mérséklődött, de a szerkezet eltolódott a rövidebb futamidejű hitelek felé. Ez azt jelenti, hogy az MTVA megszüntette a hosszú lejáratú hiteleit (valószínűleg állami törlesztéssel), ugyanakkor nőtt a rövid lejáratú hitelállomány (2014-ben ez 10 092 837 E Ft, azaz 10 milliárd 92 millió nyolcszázharminchétezer forint volt), ami arra utal, hogy a működés finanszírozásához rövid távú forrásokra volt szükség. Likviditási gondjait csak rövid lejáratú hitelekkel tudta megoldani. A szerkezet továbbra is kedvezőtlen.
„2024-ben a piackutatásra szánt összes költség 89%-a, bruttó 338 millió forint a Nielsen Közönségmérés Kft. által biztosított adatokra és az azokat feldolgozó szoftverre fordított összeg, mely a tervezett szinten alakult.
Ezen kívül 33 millió forintot fordítottunk egyedi kutatásokra, melyek elsősorban kutatási keretszerződésből lehívott rádiós hallgatottság mérést és televíziós műsorokhoz kapcsolódó méréseket foglaltak magukba. Az online felületeken elért közönség mérésének költsége 8 millió forint volt.”
Ez utóbbi jogosságát és szükségességét nehéz elismerni. Ugyanis az online felületek népszerűségét ingyen mutatja a Google Activity oldal, ha jól emlékszem néhány kattintás szükséges csak a népszerűség kimutatásához. Vajon ki kapta és miért a 8 millió forintot?

„A reklám- és szponzorbevételekhez kapcsolódó médiaügynöki jutalék 323 millió forintos összege 55 millió forinttal magasabb a tervezettnél. Az alacsonyabb jutaléksávba tartozó állami bevételek jelentősen elmaradtak a tervértéktől, a magasabb jutaléksávba tartozó kereskedelmi bevételek viszont jelentős többletet generáltak.”

Ki felel az MTVA reklámértékesítéséért?
A reklámidők értékesítését 2016. január 1. óta az Atmedia végzi az MTVA csatornái számára. Ez azt jelenti, hogy az Atmedia a kereskedelmi értékesítő ház, ők kezelik a reklámidőket, árlistákat, kampányokat, az MTVA csatornáin futó reklámokkal kapcsolatos üzleti ügyek hozzájuk tartoznak.
Az MTVA-n belül a Sajtó és Marketing Iroda az a szervezeti egység, ami kommunikációs és marketingfeladatokat lát el, de nem ők értékesítik a reklámidőt.
A fentiekben ismertetettek szerint nincs semmilyen dolguk, munkájuk a reklámokkal kapcsolatban. Akkor vajon a reklám- és szponzorbevételekhez kapcsolódó médiaügynöki jutalék 323 millió forintos összege hová, kihez és milyen jólszabott magánzsebbe vándorolt?

5. Személyi válság, konfrontációk, alkalmatlanság, bizalomhiány

A 2024-ben 2128 főnek volt munkajogviszonya az MTVA-ban. 219 főnek szűnt meg a munkaviszonya, a következő indokokkal:

Próbaidő alatt azonnali hatállyal (munkáltatói) 16
Próbaidő alatt azonnali hatállyal (munkavállalói) 16
Közös megegyezéssel 105
Munkáltatói azonnali hatályú felmondás 10
Munkáltatói felmondás 5
Munkavállalói azonnali felmondás 3
Határozott idő lejárt 1
Munkavállaló halála 2
Munkavállalói felmondás 61
A 219 fős fluktuáció a szervezet szempontjából sok mindent jelezhet. Az biztos, hogy a szervezetben nincs kellő minőségű humánpolitikai stratégia. Ezt a közös megegyezéssel távozók (105 fő) nagy száma is jelzi. De a munkavállalói kilépések is

jelzik a próbaidős munkavállalóknál, és a munkavállalói felmondások is.

A munkáltató döntése a 2024-es béremelésekről és béren kívüli juttatásokról az alábbi pontokat tartalmazta:

– A béren kívüli juttatás 10%-os általános alapbéremelés 2024. október elsejétől (cafetéria) éves keretösszegét a munkáltató változatlan összegben és feltételekkel 2024-ben is bruttó 425 000 forintban állapította meg.

6. Kommunikációs zavarok, a marketing és a PR tevékenység gyengesége vagy melléfogásai
   Az MTVA nem szokta közvetíteni a közönség felé sem az éves, sem műsorpolitikai, sem marketing, PR és kommunikációs terveit. Különösen nem pénzügyi helyzetét, de az elmúlt év eredményeit sem.
   Mivel az MTVA-nak nincs, vagy számomra nem elérhető sem a kommunikációs, sem a marketing, sem pedig a PR terve, ezért nem tudom mihez viszonyítani a tényszámokat. Idézek a 2024. évi beszámolóból:
   „…reklám költségek 2024. I-XII. havi 759 millió forintos tény összege 3 millió forinttal alacsonyabb az időszaki tervértéknél. PR és marketing területen a tárgyidőszakban mindösszesen 627 millió forint reklám költség merült fel, ami 45 millió forinttal magasabb a tervezettnél. A megemelkedett összeg a hírterületen jelentkező extra közösségi média tartalmak közzétételével, és a tavalyi évben indult új online csatornák tervezettnél erősebb kommunikációjával indokolható. Az egyéb területek reklám költése 32 millió forinttal kevesebb a tervezett összegnél.”

7. Túltermelési, kapacitással vagy készletezési felesleggel járó válság:
   dec. 31-én 6 372 867, azaz hatmilliárd háromszázhetvenháromezer forint értékű befejezetlen műsorállomány terhelte az MTVA költségvetését.
   2017. dec. 31-én ez az állomány 7 milliárd 636 millió forint értékű volt.
   2024-re ez az állomány 14 milliárd 457 millió-ra változott.
8. Átfogó válság: több tényező igen erős vagy együttes, többnyire egymást erősítő hatása. Ha összeadjuk az 1-től 7.ik pontig a válságokat, akkor joggal minősíthetjük átfogónak a közmédia válságát.

Visszatekintve az elmúlt 25 évre, nem állok messze az igazságtól, ha kijelentem, hogy a válságjelek legfőbb okai a következők voltak:

1. A válság kódolva volt a többszíntű (Médiatanács, Duna Zrt, MTVA, hogy a csak a jelentősebbeket soroljam fel), 3500 fős kaotikus (egyes szintek teljesen fölösleges működésűek) és nagyon bürokratikus a ma is több mint 2000 fős szervezetekben.
2. A 2000-2500 fő bérköltsége és járulékai, a kiemelkedően magas vezetői bérekkel és a családi, baráti, politikai kapcsolatoknak juttatott ellátmányok hatalmas havi/évi/tízévi terhelést jelentenek a közmédia finanszírozójára, vagyis ránk adófizetőkre. Valahol, még az elején, az intézmények kötelező „házasságkötési aktusa” körül olvastam, hogy 2011-ben ~1000 fős leépítés szerepelt az üzleti tervben, amit már, ahogy látom 2025-ben nem is terveznek, mert félnek a jelenlegi vezetők.
3. A válság legbiztosabb jele a változatlan, állandósuló 1 %-os közönségarány.
   Az egyre romló közönségarányt az innováció, a marketing, a kommunikáció, a reklám hiánya, a műsorstruktúra alapvető változatlansága, a költségek rejtélyes növekedése, az ellenőrzés hiánya… és még számtalan hiányosság, de legfőképpen (jóhiszeműen) a vezetés hozzá nem értése okozza és ezek jelentik a legfontosabb válságjeleket.
4. Veszteséges gazdálkodás.
   Az MTVA ezekkel a gyengekezű és befolyásolható, hozzá nem értő vezetőkkel és az évközi politikai kívánságok teljesítésével képtelen pénzügyi fegyelmet tartani
5. Az MTVA nem ismeri sem az innovációt, sem a változtatás fontosságát. A vezetéstudomány nyelvére fordítva fél az szervezeti (ellenzéki) ellenállástól, csak a helyzethez alkalmazkodó stratégiát ismeri. Ami nem valódi stratégia.
6. Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy az MTVA-nak nincs vagy nem elérhető a stratégiai terve! A változásokat nehezen fogadó környezet (ez a szakmai hozzá nem értés), a megmerevedett szervezetekben és szerkezetekben követhető nyomon, amelyek édektelenné teszik a közmédia műsorait.
   A közmédia pang. Mozdulatlanságát semmi nem zavarja, mert az évi beszámolókat mind a Felügyelő Bizottság, mind a Méditanács bármit tartalmaz is az, elfogadja.
   A Duna Médiaszolgáltató Zrt. egyik fő feladata lenne a közmédia műsorstruktúrájának megújítása és ellenőrzése. Vajon e feladatok helyett mit csinál ez a cég? Erre a kérdésre tudom a választ: Lajos Tamás filmjeit finanszírozza, az MTVA-n keresztül.
   Vagy esetleg home office-ból Lajos Tamás irányítja a közmédiát?
   Lajos Tamás Altorjai Anita férje (Altorjai Áder János volt köztársasági elnök volt sajtófelelőse, jelenleg a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezérigazgatója). Egyébként Lajos Tamás Sárkány Kabul felett és a Ma este gyilkolunk filmjét az állam dotálta, de nem a szokványos úton (pályázat stb.), hanem ügyes trükkel, úgy csinálták meg, hogy az MTVA fedezte a költségeket.
7. Az MTVA-nak nincsenek más tervei sem. Gyakorlatilag egyik napról a másikra él, tervek, jövőkép nélkül. Ezt a fajta válságkezelést nevezi a vezetéstudomány együttélés politikának. Hatékonynak nemigen nevezhető a válságkezelésnek ez a módja, hiszen a kedvezőtlen állapot megcsontosodását, az idő gyógyító erejében való bizalmat jelenti. Az a tapasztalat azonban, hogy a meg nem oldott válság utáni állapot sokkal kedvezőtlenebb lesz a kiinduló válsághelyzetnél. Mélyebb szakadékokból kell kimászni, rosszabb állapotok jönnek létre mint a válság kezdetén. Növeli a válság elviselési hajlamot az is, hogy alacsonyabb a kockázata, mint az igen munka- és felelősségigényes válságkezelésnek.
   Az együttélés a válsággal általában kényelmesebb mint a beavatkozás.
   A végkifejlet azonban valóban a véget jelenti, a szervezet abszolút csődjét, majd megszűnését. Az együttélés általában annak a következménye, hogy nincs megfelelő válságkezelő személy vagy stratégia. Ha a vezetés oldaláról vizsgáljuk a válságot, akkor a tudomány arra mutat rá, hogy egyértelműen és alapvetően személyes, vezetési (leadership) kihívással állunk szemben.
   Ebből adódik az a következtetés, hogy sem az NMHH, sem az MTVA, sem pedig Duna Médiaszolgáltató Zrt. eddigi vezetői nem alkalmasak, vagyis alkalmatlanok a feladatra. Mivel fogalmuk nincs a média mibenlétéről, a közönségigényről, a közszolgálati feladatok megvalósításáról, a válság jelenlétéről, a válság megnyilvánulási formáiról, különösen nem tudnak mit kezdeni a válságkezelés leadership kihívásaival. Szomorú.
8. Hogy a hiányzó tervek kapcsán mire gondolok?
   – stratégiai terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – kommunikációs stratégia, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – üzleti terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – pénzügyi terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – marketing stratégia, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – humánpolitikai terv, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – tűzvédelmi és katasztrófatervek, (állításuk szerint az éves beszámoló tartalmazza. Nem!)
   – informatikai összeomlási tervek, (Egy ilyen című anyagot találtam, de erről kiderült, hogy nem az, idézem: „Az MTVA informatikai összeomlási tervek: Az MTVA informatikai összeomlási tervei közé tartozik a mesterséges intelligencia-szolgáltatások bevezetése, amelyek célja a részleges vagy teljes munkafolyamatok hatékonyságának növelése.”
   – kiürítési tervek, az MTVA-ban ilyen nem létezik
   – járványok kitörésekor alkalmazott tervek az MTVA-ban ilyen nem létezik
   – és még sorolhatnám tovább.

Sem a NMHH-nak (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság), sem a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-nek, sem az MTVA-nak nincs stratégiai terve. A terv iránt érdeklődőt a Duna Médiaszolgáltató átirányítja az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) Közszolgálati Kódex oldalára, ahol 9 sort szánnak az általános (!) stratégiai tervre. A konkrétumokat pedig az érdeklődő szedje össze az NMHH, a Duna Zrt. és az MTVA oldalairól. Ezt írják:

„…publikált közszolgálati törvényi kötelezettségeknek megfelelő dokumentumokban (éves jelentések, közszolgálati kódex) találhatóak meg, amelyek a média működését szabályozzák”.

Ez a nagyképűség, amit túlélési technikának is nevezhetünk jellemző az egész közmédiára. A médiatörvény általánosságoktól hemzsegő szövegét másolják mindenhová, csak nehogy bármilyen konkrétumok leírásával számonkérhetőek legyenek bármiért.
Több ez mint nagyképűség, ez hozzá nem értést, szakmaiatlanságot és bizonyosfajta félelmet is tükröz. Félelem attól, hogy kiderül, hogy a király meztelen.
Mert az illetékes kormánytagok előtt pávatáncot járó médiavezetők színorgiában gazdag tollai alatt semmi nincs.
Ezt a semmit adják el milliós fizetésekért, bejárva, egymást váltogatva a hazai média minden vezetői posztján. Volt olyan vezető az MTVA élén, aki évről évre milliárdos veszteségeket termelt, az állami juttatás mellett több milliárd hitelt vett fel, s a cég fizette a milliárdokra rugó kamatokat, de mind a Méditanács, mind pedig a kormány évről évre bizalmat szavazott neki, és mint a katonatiszt kifizette a sokmilliárdos veszteségeket. Hogy miért? Mert politikailag a kormány számára elfogadható volt.

9. Az MTVA kínosan egyedül van a médiatérben. A TV2 nevű kereskedelmi adó az egyedüli, az elnök, Vaszily Miklós TV2 elnök miatt, aki egykor az MTVA olyan vezérigazgatója volt, aki szóba áll, kvázi együttműködik a közmédiával.
10. A közmédia – jobb híján – saját magát díjazza, sem a MÚOSZ, sem pedig a nemzeti MÚOSZ nem foglalkozik a közmédiával.
11. Az MTVA vezetése nem érintkezik alkalmazottjaival, nincsnek tájékoztató gyűlések, összejövetelek, találkozások a vezetőkkel, a nemlétező kommunikációs stratégia jegyében… stb. A vezetés nem osztja meg sem a dolgozókkal, sem a közönséggel az éves feladatokat, stratégiai műsor-irányokat. Ugyanis nincs mit megosztani!
12. Az MTVA-nak nincs semmilyen kommunikációs kampánya, az egy Jónak lenni jó! kampányon kívül.
13. Az MTVA-nak viszont van 2200 fő körüli munkavállalója. A közszolgálati médiumok egy kalap alá kényszerítésekor 2010-ben azt az ígéretet tették (kormány, MTVA, Duna Zrt.), hogy 1000 fővel csökkentik a létszámot. Ez a csökkentés 2025-ig nem történt meg. Az MTVA költségvetésének évenkénti hiánya, az MTVA elkényelmesedése (ma már ott tartunk, hogy minden feladat minden részegységére külön embert foglalkoztat a közmédia, pl. 10 fős stáb Brüsszelben, akikből átlagban egy héten egy alkalommal van egy 1-2 perces feladata egy-egy embernek, a többiek vezető szerkesztőként, főszerkesztőként fejenként havi 10 millióért figyelik, ellenőrzik az egyetlen dolgozó ember munkáját). De a jól fizető állások közé tartozik az MTVA-ban a fodrász, a takarító, a sminkes és a hivatásos tapsoló közönség tagja is… stb.

Központosítás: A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás.

– Átláthatóság: Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.

– Hatékonyság: Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással. Az almát (rádió) és a körtét (televízió) nem lehet úgymond összehangolni, hiába a politikai akarat. Még a fényképezett rádióműsorok kameráit mivel tudom összehangolni?

– Finanszírozás biztosítása: Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.

Befejező értékelés, tanulságok

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2010-es indulásakor több, nemes és hasznos cél fogalmazódott meg mind a kormány, mind pedig a közmédia vezetői részéről.

15 év után nem érdektelen feltenni a kérdést, hogy a közszolgálati médiumok (Kossuth Rádió, Petőfi Rádió, Bartók Rádió, valamint a Duna TV, az MTV és az MTI) összevonása után vajon maradéktalanul teljesültek-e az előzetesen meghirdetett és elhatározott célok, az állam, a kormány, a közmédia, a 2010. évi médiatörvény és a közönség érdekei, kívánságai szerint.
Nézzük sorban a tételeket:

Központosítás az átláthatóság érdekében:
A közszolgálati médiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) korábban önállóan gazdálkodtak. A vagyon átadásával minden eszköz, ingatlan és szerződés az MTVA-hoz került, így megszűnt a széttagolt gazdálkodás. Az állam célja az volt, hogy a közszolgálati média finanszírozása és vagyonkezelése egy kézben, ellenőrizhető módon történjen.
A többszintű, kezdetben a több mint 3000 fős munkatársi gárda irányítása komoly feladatot jelenthetett volna a vezetésben, szervezésben gyakorlott szakemberek számára is. De nem ezek a szakemberek kerültek vezető pozíciókba. Sem a Médiatörvény, sem pedig a médiumok szervezeti és működési szabályzatai nem tisztázták a felelősségi, irányítási, döntési, hatalmi jogköröket, de legfőképpen a műsorokért vállalt felelősséget sem.
Feltűnő, hogy az új szervezet (MTVA) nem használja ki a közmédiumok fundamentumait, az évtizedek során készített és az archívumokban pihenő kulturális, politikai, irodalmi, színházi, közéleti kincseket, műsorokat. Kaotikusan keverednek a belső és külső gyártású műsorok, és áttekinthetetlenné duzzadt a befejezetlen műsorok közel 15 milliárd forintos állománya.
A legnagyobb baj azonban az, hogy a központosítás bürokratikussá tette a közmédiát. A szervezet is óriási, bürokratikus és jószerével átláthatatlan.
Ma már nem a Médiatörvényben és a közszolgálati kódexben leírtak szerint tagozódik a szervezet, hanem a mindennapi gyakorlat tette eklektikussá valamelyest „élhetővé”, működőképessé őket. Dunát lehet rekeszteni a triplikált vezető szerkesztőkkel, a legkülönbözőbb szintű vezetőkkel. Ez azért érdekes, mert a közönség nem érzi, hogy lenne bármi fajta ellenőrzés a műsorok átvételekor. Súlyos beszédhibák, magyartalan fogalmazások, buta, a médiamunkás számára is érthetetlen szóhasználatok, primitív szavak a „jópofaság” jegyében borzolják a kedves hallgató, néző idegeit. Nem ellenőrzi a munkát senki.

A hatékonyság is a célok között szerepelt. Ezt írják: „Az egységes vagyonkezelés révén a működés költségeit csökkenteni lehet, például közös beszerzésekkel, összehangolt gazdálkodással.”
15 év beszámolóin (mérlegeken) rágtam át magam, de a nyomát sem találtam a hatékonyságnak. Pazarlás, felesleges beszerzések, bugyuta műsorok rongálják az amúgy sem felsőfokú műveltséggel rendelkező közönség látó- és hallószerveit.

Finanszírozás biztosítása: Idézet: „Az MTVA lett az a központi alap, amely a közszolgálati médiumok működését finanszírozza, így garantálva a folyamatos működést.” Ez úgy hangzik, mintha ajándékként vagy könyöradományként biztosítaná a magyarok számára a közmédiumok folyamatos működését az állam és az MTVA.
Az ún. közszolgálati médiaszolgáltatási díjat a NAV szedi be, pontosabban szedte be, amíg a kormány a COVID járvány miatt fel nem függesztette. Vajon miért? Tanulmányért kiált a kérdés: Mi köze van a COVID-nak a közszolgáltatási díjhoz?

Befejező gondolatok
A közmédia minden évben veszteségesen működik, magas gyártási és bérköltségekkel, és elhanyagolhatóan alacsony piaci bevételekkel. A legnagyobb kiadási tétel minden évben az MTVA saját működésére elhasznált sok milliárd forint.
A közmédia (MTVA) 2017-ig jelentős hosszú lejáratú hitelállománnyal működött. Ezek több évre előre terhelték a mérleget. A hitelállomány egy része még a 2010 előtti időszakból származott. A kamatterhek és törlesztések folyamatosan rontották az eredményt.

2017-ben a hosszú lejáratú hitelek eltűntek (gondolom a kormány vagy egy állami háttérintézmény tüntette el ezt a hitelfajtát), de a működési hiány nem.

A napi működés finanszírozásához rövid lejáratú forrásokra volt szükség, ezért a rövid lejáratú kötelezettségek megugrottak. Ez azt jelenti, hogy a közmédia likviditási helyzete romlott, a hosszú távú adósság eltűnése nem oldotta meg a működési problémát, csak átrendezte a mérleget.
A régió közmédiái és az MTVA
A régióban is instabilnak számít a hazai közmédia-finanszírozási modell. A többi közmédia stabil, kiszámítható, évről évre hasonló eredményt produkál — jellemzően néhány millió eurós plusz vagy mínusz. Tehát van példa a közel nullszaldós működésre. Sehol máshol nincs olyan éles, konstrukciós eredményugrás, mint az MTVA-nál 2020-ban (+20,5 milliárd Ft). A trend egyedülállóan instabil a régióban.
Az MTVA eredményei extrém kilengéseket mutatnak: 2010–2018 között nullszaldó közeli működés, 2019–2022 között példátlan milliárdos nyereségek, majd 2023–2024-ben többmilliárdos veszteség. Ez már önmagában jelzi: az MTVA eredményei nem a 2010-es médiatörvényben rögzített működési logikát, hanem finanszírozási konstrukciókat tükröznek, míg más országokban a közmédia eredményei a stabil, törvényben rögzített finanszírozási modellből következnek.

A közmédia nem piaci szereplő
A közmédia bevételeinek 80–90%-a központi költségvetési támogatás. A reklám- és piaci bevételek marginálisak. A bevételi oldal nem ösztönöz hatékonyságra, mert a működés nem függ a piaci teljesítménytől. Mint ahogy a közmédia működése nem függ az MTVA irányításának szakmai tartalmától, műsorrendjeitől, az MTVA és médiumai, valamint a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezetőinek hozzáértésétől sem. Egy nyolc általánost végzett olvasott és tájékozott, alap-intelligenciával rendelkező ember/emberek is el tudnák látni a vezetői feladatokat. Mivel a Médiatanács, de az Országgyűlés is ellenszavazatok nélkül szokta elfogadni az MTVA éves beszámolóit, legyen az 20 milliárdos nyereség, vagy 10 milliárdos veszteség vagy 14 milliárd 457 millió forint összegű befejezetlen műsorállomány.
Nincs felelős, nincs számonkérés, az MTVA vezetőjének jár a havi 4 milliós munkabér.

Elvileg a közmédia működésének egyik gyakorlati következménye a 2011-es átalakítás után:
– a tartalomgyártás és a műsorszolgáltatás szétvált (MTVA → gyárt, Duna Médiaszolgáltató → sugároz). A gyakorlatban azonban ez nem így van. Csak a Médiatörvény betűi szerint megrendel és sugároz bármit is a Duna Médiaszolgáltató Zrt., vagyis fügefalevél a felesleges szervezet álcázására.

A veszteség nem kényszer, hanem a modell természetes mellékterméke. A gazdasági eredmény nem cél, csak számviteli eredmény. A gazdasági racionalitás másodlagos.

A veszteség „beárazott” működési mód, hiszen a rendszer nem arra van tervezve, hogy nullszaldós legyen. A veszteséget a költségvetés minden évben „felszívja”. A veszteség nem hiba, hanem a modell része.

A tanulmány folytatódik majd a közmédia műsorszerkezetének és szakmai működésének elemzésével.

Budapest, 2026. január 6.
Dénes Gábor István

A közmédia beszámolóinak elemzése_2010_2024

A csatolt kiegészítő, magyarázó melléklet tartalma

1. A közmédia szervezete 2010-2025 (1.- 3. oldal)
2. Politikai‑intézményi kontextus (4.– oldal)
3. A közmédia csatornarendszere (5.- 9. oldal)
   4. 2010. év beszámolójának főbb megállapításai (10. – 11. oldal)
   5. Elemzés a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) 2010. évi beszámolója alapján. (11.- 13. oldal)
   6. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2010–2011. évi gazdálkodásának összehasonlító elemzése (13. – 16. oldal
   7. Hogyan változott az MTVA költségvetése 2011 után 2011–2013-ig, amikor Böröcz István volt az MTVA vezérigazgatója (16. -17. oldal)
   8. MTVA – Mire és mennyit költöttek 2013-ban? (2011–2013 Böröcz István vezérigazgató) (17. – 19. oldal)
   9. MTVA összesített hitelállománya hitelállománya 2013–2015 (Szabó László Zsolt MTVA vezérigazgató) (19. – 20. oldal)
   10. A 2017. év nagyon fontos fordulópontot jelentett az MTVA pénzügyi történetében. Vaszily Miklós az MTVA vezérigazgatója 2015-2018-ig (20. -21. oldal)
   11. MTVA hitelállománya 2018-től. Papp Dániel vezérigazgatói működésének kezdete (21. – 22. oldal)
   12.  MTVA hitelállománya 2019-ben (Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója, 2018 →) (21.-22. oldal)
   13. MTVA kötelezettségszerkezetének alakulása (2021 → 2024) (22.-23. oldal)
   14. 2022.évi beszámoló (24. – 35. oldal)
   15.  MTVA 2022. évi költségvetési kiadások – Teljesítés összefoglaló (28. – 35. oldal)
   16. MTVA 2024 – Pénzügyi összkép (35. – 41. oldal)
   17.MTVA 2024. évi beszámoló – Szöveges vezetői összefoglaló (38.- 42. old.)
   18. Finanszírozási modell: a közmédia nem piaci szereplő (43. oldal)
   19. Mi történt 2017-ben? – A hosszú lejáratú hitelek átvállalása (44. – 45. oldal)
   20. Mi az az „elkészült műsortartalék”? (45. – 49. oldal)
   21. MTVA eredménytrend 2010–2024 között (50. – 54. oldal)
   22. MTVA – bértábla (vezetők és beosztottak) (55. – 58. oldal)

A Válságok a közmédiában és a problémák megoldásának halogatása bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Azt is vártam, hogy a vendégek közül valaki, vagy éppen a műsorvezető szóba hozza, hogy voltak kísérletek 1992-1994-ben a rendszerváltoztatásra a Televízióban és a Magyar Rádióban is. Nahlik Gábor, Magyar Televízió élén, Csúcs László pedig a Magyar Rádió élén megpróbálta a lehetetlent. Antall József miniszterelnök álmát valósították meg, a „tavaszi nagytakarítást”, szemben a kommunista (MSZP) és a liberális (SZDSZ és Fidesz) elittel. 1994-ig a kommunisták visszatéréséig sikerült.

Betlen János kolléga próbálkozott egy igen érdekes témával. Jelesül, hogy a médiatörvény hatpárti konszenzussal jött létre. Ez a téma azonban sem a műsorvezetőt, sem vendégeit nem érdekelte. Egyedül Horváth Attila jogtörténész mondta ki a szomorú tényt, hogy ez az 1996-os médiatörvény „egy fércmű”. „Nem is működött” – helyeseltek a többiek. Adódott volna az az izgalmas kérdés, hogy a médiaháború után vajon
Mi kellett a hatpárti konszenzushoz 1996-ban?
Megpróbálok válaszolni a saját kérdésemre:
1. Rendszerváltás utáni patthelyzet a médiában (1989–1996)
A médiatörvény 7 éven át nem született meg, mert a pártok nem tudtak megegyezni a közmédia feletti kontrollon, mindenki félt attól, hogy a másik politikai oldal „ráteszi a kezét” a rádióra és a tévére, a kereskedelmi televíziók (RTL, TV2) piacra lépése Európai Közösségi nyomás alatt sürgetővé vált.
Ez a patthelyzet a források szerint is a korszak egyik legélesebb konfliktusa volt Repository of the Academy’s Library studia.sze.hu.
2. A Horn–Kuncze koalíció érdeke a stabilizáció
1994 után az MSZP–SZDSZ koalíció nem akarta egyedül megcsinálni a médiatörvényt, mert az legitimációs kockázat lett volna, tartott attól, hogy a jobboldal „pártmédiának” bélyegzi a közszolgálatot, ezért tudatosan törekedett a kétharmados, sőt hatpárti konszenzusra.
Ez a stratégia a korabeli dokumentumokban és elemzésekben is megjelenik.
3. Az ellenzék (Fidesz, MDF, FKGP, KDNP) motivációja
Az ellenzéki pártok számára a konszenzus azért volt előnyös, mert a közmédia kuratóriumaiban garantált helyeket kaptak, a törvény bebetonozta a pártközi ellenőrzést (kvázi vétójoggal), így megakadályozták, hogy a baloldal egyedül uralja a közmédiát.
Ez volt a „nagy alku”: nem pénz, hanem intézményi pozíciók és fékek-ellensúlyok.

Azt is megkérdeztem volna, hogy miért merül fel mégis időről időre a „korrupciós” narratíva?
Azért mert a törvény később minden oldal számára csalódást okozott, a közmédia „pártkuratóriumi” modellje működésképtelennek bizonyult, a kereskedelmi csatornák frekvenciapályázatai (1997) körül valóban voltak korrupciógyanús ügyek — de ezek nem a törvény megszavazásához, hanem a frekvenciák kiosztásához kapcsolódtak.
A hatpárti konszenzus nem korrupció, hanem politikai kényszer és stratégiai alku eredménye volt.
A valódi „fizetséget” a kuratóriumi helyek, a vétójogok, az intézményi garanciák, a kereskedelmi piac megnyitása, az ígéretek jelentették és nem a pénz.

4. Az SZDSZ különös szerepe
A médiatörvény történetét feldolgozó kutatások — köztük Orosz Tímea 2024-es tanulmánya — semmilyen korrupciós vagy pénzügyi tranzakcióra utaló adatot nem tartalmaznak Repository of the Academy’s Library studia.sze.hu.
A konszenzus politikai alku volt, intézményi kompromisszum, és a kereskedelmi televíziók piacra lépésének kényszere. De legfőképpen ez utóbbi és a megfelelés az Európai Közösségnek.
Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a médiatörvény 1996-os, hatpárti konszenzussal történő elfogadását bármiféle pénzmozgás, korrupció vagy „kifizetés” tette volna lehetővé.
A konszenzus oka sokkal inkább politikai kényszer, intézményi patthelyzet és stratégiai kompromisszum volt, nem pedig anyagi tranzakció.

Az SZDSZ szerepe a médiatörvényben nem csak szakmai vagy intézményi volt, hanem identitáspolitikai is. A párt önképében és kommunikációjában központi helyet foglalt el az a gondolat, hogy ők a „modern”, „európai”, „liberális”, „értelmiségi” Magyarország képviselői. Ez a szerepfelfogás hatott arra is, hogyan álltak a médiához.
Az SZDSZ számára ez egy ideális politikai színpad volt arra, hogy megmutassa:
„Mi vagyunk a szakmai, európai, civilizált oldal.”
Ezért voltak különösen aktívak.

Az SZDSZ identitása: az értelmiség pártja

A rendszerváltás utáni években az SZDSZ a demokratikus ellenzékből nőtt ki, erős kapcsolatai voltak a kulturális és akadémiai elit felé, és a párt szűrőjén keresztül futtatott sajtószabadságot és a nyilvánosságot a saját politikai identitása alapjának tekintette. Ezért szimbolikusan is fontos volt számukra, hogy a médiapolitikában „a nyugatos, szakmai, civilizált” megoldást képviseljék.
A „mi képviseljük az értelmiséget” narratíva politikai tőkét is jelentett.
Ez a szerepfelfogás legitimációt adott a koalíción belül, erősítette a párt saját bázisát, és lehetővé tette, hogy a médiatörvényről morális pozícióból tárgyaljanak.
A többiek inkább politikai, hatalmi szempontokból közelítettek. Az SZDSZ viszont „értékalapú” szereplőként pozícionálta magát.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volna politikai érdekeik, csak más retorikával „öntötték le”, csomagolták.

Az SZDSZ igyekezett mindenkivel elhitetni, hogy ők rendelkeznek a legfelkészültebb médiapolitikai szakértői körrel, és hogy ők valóban komolyan gondolták a közszolgálatiságot, és valóban nyugat-európai mintákból dolgoztak.
Az SZDSZ nem értett a médiához! Gyermekük az 1996. évi médiatörvény ezer sebből vérzett.
Olyan „apróságokra” nem figyeltek, hogy profi legyen pl. a közszolgálatiság meghatározása a törvényben. Más, úgymond gumijogszabályokat is beletettek a törvénybe, ami majd a jövőben az SZDSZ érdekeit szolgálta volna. A médiatörvény emészthetetlenül hosszú és az SZDSZ számára fontos európai törvényekből emeltek át passzusokat.
A probléma ott kezdődött, hogy ez az identitás idővel elszakadt a társadalmi valóságtól.
A ’90-es évek végére az SZDSZ bázisa szűkült, az „értelmiségi párt” szerep egyre inkább elitista imázzsá vált, a médiatörvény kompromisszumos szerkezete működésképtelennek bizonyult.
Így a kezdeti „mi vagyunk a szakmai oldal” pozíció később politikai teherré is vált.

Miért mondták sokan, hogy az 1996-os médiatörvény „ezer sebből vérzett”? Miért tartotta a közvélemény, a szakma és a politika is „sebesültnek” a törvényt?
Véleményem szerint az alábbiak miatt:
1) A konszenzus ára: működésképtelen kompromisszumok
A hatpárti megegyezés politikai bravúr volt, de a kompromisszumok miatt túl sok szereplő kapott vétójogot, a kuratóriumok túlméretezettek lettek, a döntéshozatal gyakran megbénult. A törvény inkább a politikai egyensúly fenntartására, mintsem a közszolgálatiság működtetésére készült.

2) A pártkuratóriumi modell eleve instabil volt
A közmédia felügyeletét pártok delegáltjai látták el, ami állandó politikai csatározásokat eredményezett, a közmédia vezetőinek kiválasztását blokkolta, a szakmai szempontokat háttérbe szorította.
A kutatók szerint ez volt a törvény „eredendő bűne”.

3) A kereskedelmi frekvenciák kiosztása körüli botrányok aláásták a törvény hitelességét
A törvény után következő 1997-es frekvenciapályázatok politikai alkudozásokkal, átláthatatlan döntésekkel, és később bírósági vitákkal jártak.
Sokan emiatt gondolták úgy, hogy a törvény „nem védte meg” a rendszer integritását.
4) A közszolgálatiság fogalma homályos maradt
A törvény deklarált célja a közszolgálatiság volt, de nem definiálta elég pontosan, nem adott valódi garanciákat a függetlenségre, nem voltak szankciók a politikai beavatkozás ellen.
A szakma szerint ez „szép, de üres” keret maradt.
5) A törvény nem számolt a médiapiac gyors átalakulásával
1996-ban még nem volt internetes hírpiac, nem volt digitális műsorszórás, nem volt közösségi média.
A törvény néhány év alatt elavulttá vált, és nem tudta kezelni a 2000-es évek új médiavalóságát.

6) A politikai bizalmatlanság beépült a rendszerbe
A törvény szerkezete a kölcsönös félelemre épült. Minden párt félt attól, hogy a másik oldal elfoglalja a médiát, ezért mindenki beépítette a saját fékeit és ellensúlyait, így egy túlszabályozott, nehezen működő rendszer jött létre.
A kutatók szerint ez „a rendszerváltás utáni politikai kultúra lenyomata”. A szakirodalom és a politikai visszaemlékezések alapján sokan úgy látták, hogy a törvény:

• túlkompromisszumos,
• túlpolitizált,
• túl bonyolult,
• túl lassú,
• és túl gyorsan elavult.

Ezért ragadt rá a „ezer sebből vérzik” metafora.

Sajnos az Ez itt a kérdés?  c. műsorból nem tudtam meg semmi újat, sem az első médiatörvényről, sem pedig az akkori politikai és médiaszereplőkről. A műsor témája ifjú és valódi szakértők után kiáltott. A fentiekkel próbáltam közvetíteni ezt a kiáltást.
Dénes Gábor István

A műsort itt nézheti meg az olvasó:
https://www.youtube.com/watch?v=MRYcxsoUaKM&list=PLEiwVd6n_Q_1vvF5bwejefotqmVrjZQM4&index=1&t=1436s

A Ez itt a kérdés? A 1996. évi I. törvény, az ún. médiatörvény bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Jakab Cintia éles, kellemetlen hangon tud csak megszólalni. Kifejezetten csúnya hang.
A botoxos ajkai is csúnyák. Jakab Cintiát nem érdekli, hogy a magyar nyelvben mindig az első szótagon van a hangsúly.
Jakab Cintia szerepet játszik a képernyőn. Kénye-kedve-hangulata, érzelmi, szervezeti és kognitív állapota szerint változtatgatja a hangsúlyokat, mint ahogy teszi sajnos a mondatok hangsúlyaival is. Ha fideszes hírt olvas, akkor mórikálja is magát, Orbán Viktor nevének kiejtésekor elolvad, a közszolgálatiság és a függetlenség jegyében.
A hírolvasó bemondónak nem lehet sem érzelme, de még hangsúlybéli „megjegyzése”, hatásszünete sem … stb. de semmilyen testi, mimikai, szemmozgásos, ajakváltozási… stb. „hozzáfűznivalója” sem a közleményhez, ami bármilyen szempontból módosíthatja az információt.

Amennyiben tovább szerepeltetik ezt a nőszemélyt, akkor aláírásgyűjtési akciót szervezek, a magyar nyelvre mérgezően ható nőimitátor ellen.

Dénes Gábor István

A Jakab Cintia, az alkalmatlanság diadala bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

A közszféra bérezése Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben a társadalmi viták egyik központi témájává vált. A pedagógusok, orvosok és bírók jövedelme nem csupán az érintett szakmák megbecsültségét tükrözi, hanem közvetlen hatással van a munkaerő-megtartásra, az elvándorlásra és a közszolgáltatások minőségére is. Ezzel párhuzamosan az állami vezetők – például a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Számvevőszék vagy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökei – kiemelkedően magas javadalmazásban részesülnek, amely sokszor többszöröse a közszféra kulcsfoglalkozásainak átlagbérének.

A tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon a közszféra bérezési struktúrájáról 2010 és 2025 között, különös tekintettel a kulcsfoglalkozások és a vezetői pozíciók közötti arányokra. Az elemzés során bemutatásra kerülnek az idősoros trendek, a jogszabályi háttér, valamint a mellékjövedelmek szerepe. A vizsgálat nemcsak a hazai folyamatokat tárja fel, hanem rámutat arra is, hogy a bérek alakulása miként illeszkedik a közép-európai régió tendenciáihoz.

A bevezető fejezet kiindulópontként szolgál ahhoz, hogy megértsük: a közszféra bérezése nem pusztán gazdasági kérdés, hanem társadalmi és politikai jelentőségű ügy. A tanulmány célja ezért kettős: egyrészt feltárni az elmúlt másfél évtized változásait, másrészt hozzájárulni a bérezési rendszer átláthatóságához és a közpolitikai döntések megalapozásához.

2. Módszertan és források

A tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon a közszféra kulcsfoglalkozásainak és vezetői pozícióinak bérezési trendjeiről 2010 és 2025 között. Ennek érdekében többféle forrás és elemzési módszer került felhasználásra.

Források:

– Hivatalos statisztikák: Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai az átlagbérek és foglalkozási csoportok jövedelmeiről.

– Jogszabályok és rendeletek: A bírói, pedagógusi és orvosi béremeléseket szabályozó törvények, valamint a vezetői javadalmazásokat meghatározó jogi keretek.

– Intézményi közlések: MNB, ÁSZ, NMHH hivatalos közleményei és vagyonnyilatkozatok.

– Sajtóanyagok és oknyomozó cikkek: Mellékjövedelmek és kuratóriumi díjazások feltárása.

– Nemzetközi összehasonlítások: Eurostat és OECD adatok a régiós kontextushoz.

Időkeret
A vizsgálat 2010-től 2025-ig terjed, lefedve a közszféra bérezésének legfontosabb változásait. 
Az időszak kiválasztása indokolt, mivel 2010 után indultak el a nagyobb béremelési programok (pl. pedagógus életpálya, orvosi béremelés, bírói bérek rendezése).

Elemzési eszközök

– Idősoros összehasonlítás: A bérek alakulásának vizsgálata évről évre.

– Arányok vizsgálata: Kulcsfoglalkozások bére vs. vezetői bérek, valamint közszféra bérek vs. átlagbér.

– Inflációval korrigált elemzés: A reálértékek bemutatása, hogy látható legyen a vásárlóerő változása.

– Nemzetközi kontextus: Magyar bérek összevetése a V4 országokkal és az EU átlaggal.

3. Átlagbérek alakulása (2010–2025)

A magyar átlagbérek az elmúlt másfél évtizedben folyamatos növekedést mutattak, ugyanakkor a növekedés üteme és reálértéke erősen függött a gazdasági környezettől, különösen az inflációtól.

3.1. Idősoros trendek

– 2010-ben a bruttó átlagkereset kb. 200 ezer Ft volt.

– 2015-re ez 250 ezer Ft-ra nőtt, mérsékelt emelkedést mutatva.

– 2020-ban a bruttó átlagkereset elérte a 350 ezer Ft-ot, ekkor már látszott a bérek gyorsabb ütemű növekedése.

– 2025-re a bruttó átlagkereset meghaladta az 550 ezer Ft-ot, ami közel háromszoros növekedést jelent 15 év alatt.

3.2. Inflációval korrigált reálérték

– A bérek nominális növekedése mellett az infláció jelentősen befolyásolta a vásárlóerőt.

– A 2010-es évek közepén a reálbérek lassan emelkedtek, majd 2017–2019 között gyors növekedés indult.

– A 2022–2023-as inflációs hullám visszavetette a reálértéket, így a nominális béremelkedés ellenére a vásárlóerő stagnált.

– 2024–2025-ben a reálbérek ismét növekedni kezdtek, de még nem érték el a 2019-es szintet.

3.3. Nemzetközi összehasonlítás

– A magyar átlagbérek 2025-ben még mindig elmaradnak a nyugat-európai szinttől, de a régiós (V4) összehasonlításban középmezőnyben helyezkednek el.

– Lengyelországban és Csehországban a bérek hasonló ütemben nőttek, míg Szlovákiában lassabb volt a növekedés.

– Az EU-átlaghoz viszonyítva a magyar átlagkereset 2025-ben kb. 45–50%-át éri el.

Összegzés
Az átlagbérek nominális növekedése látványos, de a reálértékek hullámzó alakulása miatt a társadalmi megítélés vegyes. A közszféra kulcsfoglalkozásainak bérezése (tanárok, orvosok, bírók) sokáig elmaradt az átlaghoz képest, majd az utóbbi években indult meg a felzárkóztatás.
A vezetői pozíciók bérei ezzel szemben folyamatosan és stabilan emelkedtek, így az aránytalanságok fennmaradtak.

4. Kulcsfoglalkozások bérei (2010–2025)

A közszféra kulcsfoglalkozásai – pedagógusok, orvosok és bírók – bérezése az elmúlt másfél évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Ezek a szakmák nemcsak a társadalom működésének alapját adják, hanem a bérezésük közvetlen hatással van a szakmai megbecsültségre, az elvándorlásra és a közszolgáltatások minőségére.

4.1. Pedagógusok

– 2010-ben a pedagógusok átlagbére 120–180 ezer Ft között mozgott, jelentősen elmaradva a diplomás átlagbértől.

– 2013-ban bevezették a pedagógus életpályamodellt, amely fokozatos béremelést ígért, de a növekedés lassú volt.

– 2023–2025-ben kétlépcsős nagy béremelés történt, így 2025-re az átlagbér elérte a 850 ezer Ft-ot, ami a diplomás átlagbér kb. 80%-a.

– A béremelés célja az EU-s elvárásokhoz való felzárkózás és a pálya vonzóbbá tétele.

4.2. Orvosok

– 2010-ben az orvosok átlagbére 200–300 ezer Ft volt, amit sokan hálapénzzel egészítettek ki.

– 2021–2023 között háromlépcsős béremelési program indult, a hálapénz kivezetésével párhuzamosan.

– 2025-re az orvosok átlagbére meghaladta a 2 millió Ft-ot, ami tízszeres növekedést jelent 15 év alatt.

A béremelés célja az elvándorlás megfékezése és a szakma megbecsültségének helyreállítása.

4.3. Bírók

– 2010-ben a bírók átlagbére 400–600 ezer Ft volt.

– A bérek a bírói alapilletményhez kötődnek, amelyet jogszabály határoz meg.

– 2020-ra az átlag elérte az 1,5 millió Ft-ot.

– 2025-ben a bírók átlagbére kb. 2,25 millió Ft, és a jogszabályi változások miatt 2027-re további 48%-os emelés várható.

A béremelés célja a bírói függetlenség és státusz megerősítése.

Összegzés
– A pedagógusok bére sokáig elmaradt, de az utóbbi években nagy felzárkóztatás indult.

– Az orvosok bére drasztikusan nőtt, a hálapénz megszüntetésével összefüggésben.

– A bírók bére stabilan emelkedett, és további jelentős növekedés várható.

Mindhárom kulcsfoglalkozás bérezése javult, de a vezetői pozíciókhoz képest továbbra is jelentős aránytalanságok mutatkoznak.

5. Vezetői pozíciók bérei (2010–2025)
   A közszféra vezetői pozíciói – különösen a Magyar Nemzeti Bank (MNB), az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökei – kiemelkedően magas javadalmazásban részesülnek. Ezek a bérek sokszor többszörösei a kulcsfoglalkozások (tanárok, orvosok, bírók) átlagjövedelmének, és gyakran jogszabályhoz kötötten emelkednek.

5.1. Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke

– 2010-ben a havi bruttó fizetés kb. 2,5 millió Ft volt.

– 2015-re 5 millió Ft-ra emelkedett.

– 2025-ben az MNB elnöke 8 011 800 Ft havi bruttó jövedelmet kap.

Az MNB elnökének bére sok más állami vezető fizetésének alapjául szolgál, mivel jogszabály szerint az ő javadalmazásához kötik a többi hatóság vezetőjének bérét.

5.2. Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke

– 2010-ben kb. 2,2 millió Ft volt a havi fizetés.

– 2016 után folyamatosan emelkedett, 2020-ban már 4 millió Ft.

– 2025-ben az ÁSZ elnöke 5,2 millió Ft havi bruttó jövedelmet kap.

Az ÁSZ elnöke a közszféra egyik legjobban kereső vezetője, jövedelme az MNB elnökéhez közelít.

5.3. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke

– 2010-ben kb. 2 millió Ft volt a havi fizetés.

– 2015-ben nagy ugrással 4 millió Ft-ra nőtt.

– 2025-ben az NMHH elnöke 4,8 millió Ft havi bruttó jövedelmet kap.

– Mellékjövedelmek: egyetemi oktatás, kuratóriumi tagságok, MCC műhelyvezetés. Ezekkel együtt a havi jövedelem elérheti a 7–8 millió Ft-ot.
Az NMHH elnöke így összességében a legjobban kereső közintézményi vezetők közé tartozik.

5.4. Összehasonlítás

Összegzés

– Az MNB elnöke kapja a legmagasabb alapfizetést, amely sok más vezető bérét meghatározza.

– Az ÁSZ elnöke szintén kiemelkedő jövedelemmel rendelkezik, közelítve az MNB szintjéhez.

– Az NMHH elnöke mellékjövedelmei révén összességében a legjobban keresők közé tartozik.

– A vezetői bérek többszörösei a közszféra kulcsfoglalkozásai jövedelmének, ami jelentős aránytalanságot mutat a rendszerben.
Megfontolásra javaslom a Parlament számára e posztokon a mellékjövedelmek tiltását. A régi magyar közmondásból kiindulva: egy fenékkel nem lehet több lovat megülni. Vagyis vagy a fő-, vagy a mellékfeladatokat sem lehet kielégítően ellátni.

6. Arányok és társadalmi kontextus

A közszféra bérezési rendszerének vizsgálata nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Az arányok feltárása rávilágít arra, hogy a kulcsfoglalkozások – pedagógusok, orvosok, bírók – bérei hogyan viszonyulnak az állami vezetők javadalmazásához, és milyen társadalmi vitákat váltanak ki.

6.1. Bérek arányai

– Pedagógusok vs. vezetők: 2025-ben egy pedagógus átlagbére (850 ezer Ft) az NMHH elnök alapfizetésének kb. 18%-a, az MNB elnök fizetésének pedig alig több mint 10%-a.

– Orvosok vs. vezetők: Az orvosok átlagbére (2 millió Ft) az ÁSZ elnökének fizetésének kb. 38%-a, az MNB elnök jövedelmének pedig 25%-a.

– Bírók vs. vezetők: A bírók átlagbére (2,25 millió Ft) az NMHH elnök fizetésének kb. 47%-a, az MNB elnök jövedelmének pedig 28%-a.

6.2. Társadalmi viták

– Igazságosság kérdése: A közszolgáltatások minőségét biztosító kulcsfoglalkozások bérei sokáig alacsonyak voltak, miközben a vezetői pozíciók javadalmazása folyamatosan emelkedett. Ez társadalmi elégedetlenséget váltott ki.

– Elvándorlás és motiváció: Az alacsony bérek miatt a pedagógusok és orvosok körében jelentős volt az elvándorlás, amit a béremelések célzottan próbáltak megfékezni.

– Presztízs és státusz: A bírói bérek rendezése a függetlenség és a szakmai presztízs erősítését szolgálta, de a vezetői bérekhez képest továbbra is mérsékeltnek számítanak.

– Átláthatóság: A mellékjövedelmek (kuratóriumi tagságok, oktatói díjak) sokszor kevéssé átláthatók, ami további vitákat generál a közvéleményben.

6.3. Nemzetközi kontextus
– A magyar közszféra bérei a régióban középmezőnyben helyezkednek el, de a vezetői javadalmazások kiemelkedően magasak a V4 országokhoz képest.

– Az EU-s elvárások (pl. pedagógusok bére a diplomás átlaghoz viszonyítva) csak az utóbbi években kezdtek teljesülni.

Összegzés
Az arányok világosan mutatják, hogy a közszféra kulcsfoglalkozásai és a vezetői pozíciók között jelentős jövedelmi szakadék húzódik. Bár az utóbbi években történt előrelépés a pedagógusok, orvosok és bírók bérezésében, a vezetői javadalmazások továbbra is többszörösei ezeknek. Ez a helyzet társadalmi vitákat gerjeszt, és felveti az igazságosság, az átláthatóság és a közpolitikai döntések megalapozottságának kérdését.

7. Következtetések
   A közszféra bérezésének vizsgálata 2010 és 2025 között világosan mutatja, hogy bár jelentős előrelépések történtek, továbbra is komoly aránytalanságok jellemzik a rendszert.

7.1. Fő tanulságok

– Nominális növekedés: A pedagógusok, orvosok és bírók bérei az elmúlt másfél évtizedben többszörösükre emelkedtek. Az orvosok esetében ez tízszeres növekedést jelentett, míg a pedagógusoknál ötszörös, a bíróknál négyszeres emelkedés történt.

– Reálértékek: Az infláció hullámzása miatt a vásárlóerő nem mindig követte a nominális növekedést. A 2022–2023-as inflációs sokk különösen visszavetette a reálbéreket.

– Vezetői bérek: Az MNB, ÁSZ és NMHH elnökeinek javadalmazása folyamatosan és stabilan emelkedett, sokszor automatikusan jogszabályhoz kötve. Ezek a bérek többszörösei a kulcsfoglalkozások jövedelmének.

– Mellékjövedelmek: A vezetők mellékjövedelmei (kuratóriumi tagságok, oktatói díjak, alapítványi szerepek) tovább növelik a jövedelmi különbségeket, és gyakran kevéssé átláthatók.

– Társadalmi hatás: Az aránytalanságok társadalmi vitákat gerjesztenek, különösen a pedagógusok és orvosok bérezése kapcsán, akiknek munkája közvetlenül érinti a lakosság mindennapi életét.

7.2. Javaslatok

– Átláthatóság növelése: A mellékjövedelmek nyilvánosságának és ellenőrizhetőségének erősítése.

– Arányosság erősítése: A kulcsfoglalkozások béreinek további felzárkóztatása a vezetői javadalmazásokhoz képest.

– Nemzetközi benchmark: A bérek összevetése az EU-s és régiós átlagokkal, hogy látható legyen a magyar közszféra versenyképessége.

– Reálértékek védelme: Olyan béremelési mechanizmusok kialakítása, amelyek az inflációhoz igazítják a jövedelmeket, biztosítva a vásárlóerő stabilitását.

Záró gondolat
A közszféra bérezése nem pusztán gazdasági kérdés, hanem társadalmi és politikai jelentőségű ügy.
A tanulmány rávilágít arra, hogy a bérek alakulása miként befolyásolja a közszolgáltatások minőségét, a szakmai megbecsültséget és a társadalmi igazságérzetet.
A jövő kihívása az, hogy a bérezési rendszer egyszerre legyen átlátható, arányos és fenntartható, biztosítva a közszféra stabil működését és a társadalom bizalmát.

A tanulmány a magyar közszféra bérezésének alakulását vizsgálja 2010 és 2025 között, különös tekintettel a kulcsfoglalkozások – pedagógusok, orvosok, bírók – és az állami vezetői pozíciók (MNB, ÁSZ, NMHH elnökei) javadalmazására. Az elemzés idősoros összehasonlításra, jogszabályi háttérre, valamint mellékjövedelmek feltárására épül.

Az eredmények azt mutatják, hogy bár a kulcsfoglalkozások bérei az elmúlt másfél évtizedben többszörösükre emelkedtek (tanárok ötszörös, orvosok tízszeres, bírók négyszeres növekedés), a vezetői pozíciók javadalmazása továbbra is többszöröse ezeknek. Az MNB elnökének fizetése 2025-ben meghaladja a 8 millió Ft-ot, az ÁSZ elnöké 5,2 millió Ft, míg az NMHH elnöké 4,8 millió Ft, amely mellékjövedelmekkel 7–8 millió Ft-ra emelkedhet.

A vizsgálat rávilágít az aránytalanságokra: a pedagógusok bére az MNB elnökének jövedelmének alig több mint 10%-át teszi ki, az orvosoké 25%-át, a bíróké pedig 28%-át. Bár az utóbbi években jelentős felzárkóztatás indult, a társadalmi viták továbbra is élénkek, különösen az igazságosság, az átláthatóság és a közszolgáltatások minősége kapcsán.

A tanulmány célja, hogy hozzájáruljon a közszféra bérezési rendszerének átláthatóbbá és arányosabbá tételéhez, valamint megalapozott közpolitikai döntések előkészítéséhez.

Budapest, 2025. december 11.                                                                            Dénes Gábor István

A A közszféra bérezésének vizsgálata Magyarországon 2010-2025 bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

2023 márciusában nyílt meg a közmédia (MTVA) brüsszeli képviseleti irodája.
Az iroda célja, hogy közvetlenül tudósítsanak az Európai Unió döntéshozataláról, politikai eseményekről és Magyarországot érintő ügyekről.
Az MTVA vezetése szerint ezzel a közmédia „megkerülhetetlenné” válik az európai hírpiacon.
Az MTVA közleményei nem közölnek konkrét létszámot, csak azt hangsúlyozzák, hogy „integrált tudósítói központ” működik. Két fontos megjegyzés:
Az átláthatóság hiánya: Bár az iroda létrejöttéről részletesen beszámoltak, a neveket nem tették közzé.  2023. márciusában azonban még a Duna Zrt., új vezérigazgatója is állami szintű látogatást tett a dolgozóknál.
Politikai kontextus: A brüsszeli jelenlétet az MTVA vezetése stratégiai fontosságúnak tartja, különösen az EU-s döntések közvetítése miatt.

Kik dolgoznak ott?

Közben megtudtam, hogy a közmédia brüsszeli tudósítói központjából hat fős stáb támogatja a közmédia hírügynökségi, továbbá rádiós és televíziós műsor-, valamint az internetes tartalomszolgáltatását. – írja a híradó tudósítója.

Ha gonosz akarnék lenni, én is ugyanazt írnám: az irodában hat fős stáb támogatja a közmédia munkáját. A többiek dolgoznak. A magyar szavak jelentésének pontos ismerete nem pótol semmiféle technikát még a csúcstechnológiát sem.

– MTI (Magyar Távirati Iroda) – hírügynökségi tudósítók

– M1 televízió – televíziós riporterek és operatőrök (feltehetően több ember)

– Kossuth Rádió – rádiós tudósítók
– hirado.hu – internetes elérés

Idézek Papp Dánielnek az MTVA vezérigazgatójának szavaiból:
„Kiemelt fontosságú, hogy a közmédia fejlődjön, haladjon a korral,” – mondta az MTVA vezérigazgatója Brüsszelben. Papp Dániel mondatán azért csodálkoztam, mert minden tudósító munkaköri leírásának tartalmaznia kell, hogy: „…a hírekről elsőként, pontosan és hitelesen számoljon be…”. Majd Papp Dániel hangsúlyozta:

„Ez most egy olyan jelentős ugrás lesz, hogy látni fogja az unió és a képviselői, hogy mi egy irodával tényleg komolyan gondoljuk ezt a munkát.”
Papp Dánielt fel kell világosítanom, hogy ugra-bugrálás, iroda és AI, meg egyéb kütyü nélkül is működött korábban, a politikai korszaknak megfelelő tudósítói hálózat, évtizedeken keresztül. Csak nem jelentőseket ugrottak,hanem sokkal, de sokkal többet kellett dolgozniuk. Szinte anyanyelvi tudással kellett rendelkezniük, ismerniük kellett az ország történelmét, politikai helyzetét, az ottani életet.
Nem az irodán és a kütyükön múlik a jó tudósítás. A megnyitóról szóló tudósításban számtalan ordas hibát fedezte. Műveltség, intelligencia, jó megjelenés. Bár ez a tévé-műfajban mindenütt már kötelezővé vált vagy azzá kellene válnia. (A hibákról majd más alkalommal!)

Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen tudósító, hanem egy nagy stáb (több tudósító és technikai munkatárs) dolgozik Brüsszelben, akik különböző médiumokat szolgálnak ki.

Gebauer Szabolcs, az MTI brüsszeli tudósítója kapta az idén a Balassi Kard Művészeti Alapítvány Európa-érem újságíródíját. Innen tudtuk meg, hogy van egy ilyen nevű tudósítónk. A következő tudósító neve után is nyomoznom kellett.

A Népszava szellőztette meg, hogy távozik Bajnok Artúr, Junior Príma díjas újságíró az MTI brüsszeli tudósítói posztjáról. Ő egyébként rövid idő alatt a harmadik, akit eltávolítottak a pozíciójáról (nem „ról”, hanem „ból”, bocs nem tudtam megállni!) – Kárpáti Jánost 2016-ban, 35 éves MTI-múlt után rúgták ki villámgyorsan, miután előre nem egyeztetett kérdést merészelt feltenni Orbán Viktor miniszterelnöknek. (Ezt nem hiszem, után fogok járni!) A lap informátorai azt mondták, az új tudósító Andits Eszter nem újságíró, és nem is foglalkozott a szakmával. Ami még pikánsabbá teszi a dolgot az, hogy Andits a CEU-n végzett.

Nagy Katalin, aki most brüsszeli tudósító, forintban számolva 2 millió 280 ezer forintot keres, de euróban kapja a fizetését.

Meszes Boglárka is idekerült tudósítónak 1 millió 521 ezer forintot keres.

Tovább nem kutakodtam.
Tegnap (2025. december 18-án) másra nem gondolhatott a kedves néző, amikor Joó Csaba brüsszeli tudósítását nézte, mint arra, hogy a kitűnő Baraczka Eszter és a másik két lány mellé, kiküldek még egy fiút is. De nem így van. Joó Csaba, mert most éppen arra vitte az útja, akkor, amikor és amit a Kunigunda utcai kényelmes és megszokott vágószobájából is sokkal könnyebben, egyszerűen és főleg sokkal olcsóbban meg lehetett volna szerkeszteni és alámondani a brüsszeli anyagot, azt a helyszínen csinálta meg. A riport végéig vártam Joó Csaba kiutazásának különleges okát, de nem volt ilyen. A tudósítás: gazdatüntetés és rendőrsági terror. Máskor ilyenekre ajánlom azt a Baraczka Eszter, aki az egyik legjobb a szakmában. Érzésem szerint Joó Csabának ez a kirándulás pusztán „Az ismerd meg a világot állampénzen” c. akciójának következő állomása volt.  De hát, ha Joó Csaba szeret utazni és valamelyik főnök kedvence, akkor utazzon. Már eddig is bejárta a félvilágot állam pénzen, gyakran feleslegesen, mint most. Telik a 165 milliárdból.

A közmédiának (MTVA) Brüsszelben integrált tudósítói központja van, ahol az MTI, az M1, a Kossuth Rádió és a hirado.hu munkatársai dolgoznak. Pontos létszámot a közlemények nem adnak meg, de több tudósító és technikai stábtag van jelen. Költségvetés: Az iroda fenntartása a közmédia éves, mintegy 165 milliárd forintos költségvetéséből történik.

Eredmény:
Az EU-tudósításai nem lettek jobbak, Baraczka kivételével. Nem tudom, de ha a vezéigazgató úr mondta, akkor „egy irodával tényleg komolyan gondolják ezt a munkát.” A milliókért illik komolyan gondolni. Eddig iroda nélkül nem ment, mostmár irodával és komolyan gondolással muszáj mennie. Mert a közönség egyszer csak nagyon komolyan gondolja.
Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok! Hajrá brüsszeli tudósítók. Eszter, maga pihenjen egy kicsit, van ott elég sok komolygondokodású léhűtő, meg kütyüs iroda is….

2025. december 19.                                                                                                                                                                       Dénes Gábor István

A Új fiú a brüsszeli tudósítóknál? – Joó Csaba MTVA tudósítása bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

„Lassan akarlak megdugni, felkapcsolt lámpáknál”: Ez Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár „dala”.
Obszcén TikTok-videóban tűnt fel Maruzsa Zoltán. Persze lehet, hogy ezzel készülnek Demeter Szilárddal együtt a 2026-os választásokra. Sejtjük, hogy melyik lesz a támogatott párt?

https://24.hu/belfold/2025/12/15/maruzsa-zoltan-tiktok-video-dugas-szex-orszagos-diaktanacs/

Demeter Szilárd A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezetője, valamint kétszeres miniszteri biztos.
2019-től „a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért” lett miniszteri biztos, havi 650 ezerért és egy hivatali és magáncélra egyaránt használható autót is kapott.
2020 nyarától „a magyar könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért felelős miniszteri biztos” pozíciót is megkapta. Gondolom ezért is jár a 650 ezer és még egy autó?

Ő egy annyira plurális és demokratikus gondolkodású ember, hogy ilyeneket szokott nyilatkozni az újságírókról:

„…Ezért izennénk az illetőknek, hogy el fogjuk játszani az ujjaikon az Örömódát – kalapáccsal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ráütünk pl. a gyűrűsujjra, és az egyáltalán nem tisztelt zsurnaliszta kiadja a kívánt hangot, pontosabban: szolmizálva énekel. Arra kérnénk az urakat, hogy gyakoroljanak. Mert ahányszor elrontják, újrakezdjük.”

(A részlet innen való: Kalapáccsal ütötte volna egy újságíró ujjait az új PIM-főigazgató, Index, Zsuppán András, 2018.12.17)
Jöjjön, kedves Demeter elvtárs! A nácik és a kommunisták is csinálták ezt a kedves tevékenységet! Vagy mindkét ideológiát kultiválni tetszik?
De ahogy olvasom Önnek ettől, de mástól sem nincs semmi baja, mert sikeresen nyalja a főnöki seggeket, lefelé meg kalapácsozik!
A kalapácsozás helyett pedig lenne itt elég munka, ha esetleg a Demeter elvtársnak nem tetszik jól beszélni Shakespeare nyelvét, az angolt.

Azahriah: Drogba (ft. Desh) c. nem tudom mijéből egy kis részlet magyarul:

De én se vagyok szent

Mert egy igaz pina faló vagyok

Faszom ragyog, gagyog, baszok nagyot

Dik ez a gyerek bomba, Úgy nő mint a gomba

Szívén van a szája, őt senki meg nem lopna

Dik-dik-dik, fasz, mivan hülyegyerek?

Ameddig vacsoráztok addig én csak füvet eszek

Lehet fars, de mindig odateszem

Ritmikába nem írtok újat ezt csak kinevetem

Há-há

https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/119069/azahriah/drogba-ft-desh-zeneszoveg.html

Nem, nem én nem tudok magyarul, hanem ez a világhírű katyvasz-zenész írta, mondta ezeket a szavakat. Ezt a magyar nyelvet terjeszti a magyar fiataloknak! Ja, meg a füvezést is! Neki lehet? És Ön még mindig „könnyűzenei biztos”? Meg főigazgató, meg a magyar irodalom uracskája… meg a miniszterelnök kebelbarátja? Magyarul seggnyalója!

Maruzsa Zoltán
Maruzsa Zoltán Viktor magyar politikus, pedagógus, politológus, egyetemi adjunktus. 2019-től a negyedik Orbán-kormány és az ötödik Orbán-kormány köznevelésért felelős államtitkára.
2025. december 18.
Dénes Gábor István
(még a saját ujjaimmal)

A „I wanna fuck you slow with the lights on” Lassan akarlak megdugni, felkapcsolt lámpáknál bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.