Fantáziaképekből egymillió háromszázötvenkétezer hatszázkilencvenkilenc szavazó

1 352 699 ember, a szavazók 29,60 %-a
avagy Magyar Péter „tömegvonzásának” talánya

A fantázia (magyarul képzelőerő) az értelem, az akarat és az emlékezet mellett a lélek képessége a jelen nem lévő tárgy megjelenítésére.
Szent Tamás szerint a fantázia vis repraesentativa, megjelenítő erő. Megnyilvánulási formái: a tudattalanul zajló képzettársítás és a szándékos, de játékosan folyó fantáziálás. Elvezethet látszatok, hamis elképzelések kialakulásához, ilyen értelemben Szent Tamás szerint a „hazugság úrnője”, de beszélhetünk produktív fantáziáról is, ha az elképzeléseket tudatosan összegezzük s állítjuk valamely cél szolgálatába.
Mikor és mire használjuk az un. hétköznapi életben a fantázia fogalmát? Ismert íróktól idézek. „Máris tele van a fejecskéje fantáziákkal” (Mikszáth Kálmán), Ragyogó fantáziákban élte le egész életét. (Móricz Zsigmond), „A fantázia este legfogékonyabb, legcsapongóbb” (Gárdonyi Géza), „… a csillagok útján elszáguldott messze” (Kuncz Aladár).

Egyrészt a költői, írói gondolatok szárnyalására használjuk a szót leginkább, másrészt érdekes módon a gyermekek világára, továbbá a szexuális vágyakra, de a kitalált, a valóságtól elrugaszkodott lényekre, tettekre, eseményekre, dolgokra is. A gyerekek tudatában, úgy 5 éves korukig egyszerre létezik a valóság és a képzelet. A fantázia addig még egyet jelent a valóság feldolgozásával.
Sigmund Freud szerint a fantázia több, gyakran elfojtott kívánság köré épül fel. A fantáziában a látás megsokszorozódik – lehetővé válik, hogy egyszerre több pozícióból is láthassunk, lássuk önmagunkat.
Ernest Bormann, a Minnesotai Egyetem beszédkommunikációs tanszékének emeritus professzora szerint viszont a fantázia „az események kreatív, a képzeletet segítségül hívó értelmezése, amely pszichológiai és retorikai szükségletet tölt be”. Ez azt jelenti, hogy egy szűkebb vagy tágabb „csoporton belüli képzettársítások, fantáziaképek megosztása hozzájárul ahhoz, hogy azok egységes jelrendszerré alakuljanak”. (Ernest Bormann, Small Group Comunication, New York, 1990.)
A legtöbb fantáziakép süket fülekre talál, nem indít be láncreakciót. De ha közülük egy „tüzet fog”, az a fantáziatéma végigfut a csoporton és láncreakció keletkezik. (Em Griffin: Bevezetés a kommunikációelméletbe, Harmat, 2003)

Tüntetések (diákok, tanárok, ellenzéki pártok)

2023-ban diák- és tanártüntetésektől volt hangos az ország és a főváros. Csak néhányat említek. Január 2-án indult a „Tudásmenet az oktatásért” című túra, hat nap alatt összesen 180 kilométert tettek meg, hogy így hívják fel a figyelmet a hazai iskolák helyzetére.

Március 15-én „Szabad ország, szabad oktatás” jól ismert rigmusaira indult el a menet.
Az áprilisi nagyszabású tüntetést jelszava: „Le a bosszútörvénnyel!” A „tömeg” úgy döntött, hogy a tüntetés végeztével átvonul a Karmelita kolostorhoz, ahova a Momentum már előzetesen kordonbontást hirdetett. Dulakodás, könnygáz, sérülések. Májusban is folytatták.
Júniusban ismét változott a lejszó: „Nem az erőszakra, nem a státusztörvényre” hirdette a Tanítanék Mozgalom, a fő helyszínen a Belügyminisztérium előtt.

Június 16-án újabb tüntetésen oktatási reformot követeltek főként ellenzéki politikusok.
Szabadság! Érted” volt az „innovatív” címe az október 23-i fővárosi demonstrációnak, amelynek szervezői között mások mellett ott volt az Egységes Diákfront, az Országos Közös Akarat, az ADOM Diákmozgalom, a Tanítanék Mozgalom, valamint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is.

2024-ben egyre nagyobb tömegek és egyre vadabb jelszavakkal tüntettek

2024. február 16-án a Hősök terén volt az influenszerek által szervezett tüntetés, a szervezők szerint mintegy ötvenezer fő részvételével. Feltűnő volt számomra, hogy sem a pedagógusok sem pedig a diákok már nem voltak fontosak, most a tüntetők a politikai kultúra megváltoztatását követelték, miután a konzervatív államfő lemondott egy botrány miatt, amelyben elnöki kegyelmet adott egy olyan férfinak, aki segített eltussolni egy állami árvaház igazgatója által elkövetett gyermekszexuális visszaéléseket.

Április 6-án Magyar Péter vezetésével több tízezer ember vett részt egy tüntetésen, amelyet a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor jobboldali kormánya ellen hívtak össze. Ez volt a harmadik nagy tömegdemonstráció kevesebb mint egy hónap alatt. Magyar bejelentette, hogy politikai ernyőszervezetet hoz létre, amelynek célja a konzervatív és liberális magyarok egyesítése, akik csalódtak Orbán kormányzásában és a széttöredezett politikai ellenzékben.
Nem félünk” és „Orbán, mondj le!„, skandálták a tüntetők, nemzeti színű zászlókat lobogtatva.

A választópolgár gondolkodott/gondolkodik és kérdez/kérdezett: Félnünk kell? Tényleg Orbán engedi a NER-lovagok uralmát? Majd arra is gondolt a választópolgár, hogy vajon mi lett a sorsa az ősfideszes dokumentumfilmes Pesti Lászlónak, vagy Szakács Árpád újságírónak? Merthogy mindketten a Fidesz- és kormánykorrupció ellen emelték fel szavukat.
Agyonhallgatják, kiközösítették, megfélemlítették mindkettőt? Igen. Csak néha és csak az ellenzékinek minősített orgánumokban szólalhatnak meg. A közmédia állandó szereplőiből mindketten bűnös, szélsőjobbos elhajlók lettek. Tilos meghívni őket!
Pesti László szerint ugyanazok a NER-lovagok uralkodnak Orbán vezetésével, mint eddig.
A jobboldal kultúrharcosa, a Mediaworks egykori főszerkesztője Szakács Árpád a kultúra szinte minden szegletében balliberális diktatúrát lát. (Bocsánat a privát megjegyzésért, de én könyvet írtam a közmédiáról bizonyítva azt is, hogy Szakácsnak mennyire igaza van!).

Magyar Péter hirtelen feltűnésének, „tömegvonzásának” talánya

Semmiféle talány, vagy bármifajta különlegesség nincs Magyar Péter „tömegvonzásában”, népszerűségében. A volt kis NER-lovag, a bennfentes – a politikai, hálózati kapcsolatai révén – egy miniszter férje, három gyermek édesapja, hírnévre (valaha miniszteri bársonyszékre) ellenőrizetlen szabadságra és sokkal több pénzre vágyott. Tálalni készült. Nem kicsit, nagyon. Olyannyira, hogy a Kossuth tér és a Hősök tere is kevésnek mutatkozott a kitálalni tervezett dokumentumoknak.

„Ha minden, a volt feleségével, Varga Judit egykori igazságügyi miniszterrel folytatott magánbeszélgetését felvette volna és közzétenné, az Magyar Péter korábbi állítása szerint „két kormány buktatására is elég lenne”. De nem vett fel mindent. Egy tavaly januári beszélgetésüket viszont rögzítette, és ezt közzé is tette. Sőt, be is vitte magával az ügyészségre, ahol újabb tanúvallomást tett, hogy az Orbán-kormány érintettségéről beszéljen a Völner–Schadl-ügyben”.
https://hvg.hu/itthon/20240326_bizonyitekok-magyar-peter-hangfelvetelek

Az ígéretek lángja

Az ígéretektől „lobbantak lángra” a különböző csoportok, társadalmi rétegek fantáziaképei. Freud szerint ezek az elfojtott kívánságok feltörései. Ezek az emberek szinte az „új 1956” hőseiként, utcai harcosokként, az orbáni „tankokkal” szemben látták – legfőképpen Magyar Péter akarta ezzel a látomással láttatni őket – önmagukat.
Ezeknek a tüntetni hívott embereknek a fejében, lelkében, ezeken és a korábbi (feldolgozatlan) tüntetéseken az addigi csoporton (majd tömegen) belüli zavaros fantáziaképeik kreatív képzettársításokká kezdtek összeállni. A villódzó képek egységes jelrendszerré, cselekvő tettekké váltak. Mint a maghasadás láncreakciója, úgy indult be visszafordíthatatlanul és hirtelen a tudatra ébredés folyamata. Önmaguk számára, de együttesen is értelmezni tudták a politikai, gazdasági, korrupciós… eseményeket. Az eleddig elszigetelten fantáziáló emberek csoportosan (közösségben?) beteljesülni érezték fantáziaképeiket, ezirányú pszichológiai szükségleteiket, vágyaikat. Olyat éreztek, amit eddig egyetlen párt, szervezet, ember sem tudott számukra nyújtani.
Itt van a „Megváltó”, aki, a NER-lovagok közül, tehát belülről jött (Jézus?), mindenkit ismer és mindent tud, s aki majd új világot teremt. Kizavarta a „kufárokat” a templomból (Putnok), pofátlanul szájára vette Szent II. János Pál pápa híres bibliai mondatát, hogy: „Ne féljetek!”
A magát alkoholistából elmebeteggé ivó egyik pártelnök tobzódó nyilvános őrjöngése a legbiztosabb jele annak, hogy a hazai politikai paletta ellenzéki pártjai nem számítottak a legnagyobb pártból jött ekkora árulásra és árulóra. De arra sem, hogy az ellenzékre jelent sokkal nagyobb veszélyt a volt kis NER-lovagocska, mint a regnáló hatalom, hatalmi elit számára.

A Robert Fico elleni merénylet

2024. május 15-én Juraj Cintula merényletet követett el a szlovákiai Nyitrabányán Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke ellen. Az elkövetőt azonnal letartóztatták, Fico életveszélyes állapotban került kórházba, több órás műtéten esett át, de túlélte a merényletet.
Na végre valami jó hír”, „Viktorral valaki ugyanezt legyszi”, „Viktor te vagy a soros”, „Hogy ez miért csak Szlovákiában tud megtörténni”, „azt a bátort hívjuk már át egy magyar lángosra”.
A kommentekből idéztem. Szégyen. Az emberállat a legaljasabb a mai világunkban is.
„…mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.”
Radnóti Miklós 1944. május 19-én írta Töredék c. versét. Szent Tamás írja, hogy a fantázia „bálvánnyá”, érzelmi kötődés forrásává is válhat, álmodozás, hallucináció, téves vagy épp kényszercselekvés alakulhat ki belőle, ha elszigetelődik a lelkiélet egészétől.

1 352 699 ember, a szavazópolgárok 29,60%-a

Az 1930-es évek közepétől a magyar emberek egy része, de Európa nagy része is igencsak elszigetelődött a lelki élet egészétől, ill. egészségétől. Majd a náci politikai, faji, felsőbbrendűségi hallucinációkból, furcsa érzelmi kötődésekből, egy ember, a „vezető” bálványozásából féktelen hatalmi téboly, véres világháború vette kezdetét, embercsoportok kiirtásával. Az emberállat innovatív módszereket vezetett be embertársainak élvezetes elpusztítására.

1945-től egy másik, a kommunizmus eszméje szigetelte el az európai polgárok egy részének lelkeit a kultúrától, a léttől, a jövőtől és egymástól. Ez is háború volt, 100 millió halottal. Egy másik gonosz ideológia háborúja – ami ugyanúgy, mint a másik – nem embereket, hanem egy eszme „alanyait”, híveit kívánta „legyártani” tűzzel, vassal, börtönnel a feketéről vörösre festett futószalagján. A „futószalag” Európa egyik felében 40 évig működött.

Nem akarunk polgárháborút!

Most itthon valami más, nyálas, sikamlósan hazudozó, alkoholos, az emberi és állati mélységeket, évezredes hiteket, erkölcsöt és etikát ostromló törekvések kezdenének felhorgadni?!
A kormány az infrastruktúrába fekteti az állampolgárok és cégek adóforintjait és nem az emberi lelkekbe. Szembenállásra és nem megegyezésre biztatja az embereket.
A kormány építkezik, felújít, a régmúlt értékeit kívánja jelenné tenni. Ami lehetetlen. Valójában a saját dicsőségét, „korszakát” akarja épületekbe, kastélyokba, várakba, kaszárnyákba, nyomot hagyóan téglába, cementbe, porcelánba önteni. Közben Klebelsberg Kunóra hivatkozik, aki 5000 vidéki tanítói lakást és tantermet építtetett. De Klebelsberg mindezt azért tette, hogy tanítsák a lakásokba költöző tanítók az embereket. Hogy a gyerekek műveltségével, a lelkükkel foglalkozzanak ezek a tanítók.
Most csak nézegetik a gyerekek (idegenvezetőkkel) történelmi emlékekként ezeket az épületeket. De a TIK-TOK jobban érdekli őket. A kormány tanulmányok hosszú sorával megállapíttatja – önmaga igazolására –, hogy márpedig a „Z” generáció ilyen. A digitális korszak ezt és ezt tette velük.
A pedagógus-tüntetéseket kipipálta pártunk és kormányunk a 32,2 %-os béremeléssel, még a 2024. évi júniusi választások előtt, májusban. Nem a minőségi munka szerint, hanem amúgy szocialista, egyenlősdi alapon és módon. Megjegyzem, hogy a nyugdíjakat 8, azaz nyolc százalékkal emelték, miközben a kormány által is keltett infláció huszon-százalékra rúgott. De a kabinet és az általa bőségesen szponzorált szakértői intézetek jajongtak az infláció legfőbb és egyedüli okozói, az ukrán-orosz háború és az EU miatt. Orbán pedig folytatta a siránkozást a választási kampány legnagyobb hazugságával, hogy a Fidesz egyenlő a békével. Az ellenzék pedig a háború pártján áll.

Ha nincs otthon a sifonérban, vásárolhatunk is egy pártot?!

Magyar Péter működésére és az időközben általa megvásárolt Tisza Párt jelentős sikerére sem a kormány, sem pedig a párt nem reflektált. Elnézést, ez így nem igaz. Két döntés született. Az egyik az volt, hogy parancsba adta a közmédiának, hogy indítson lejárató kampányt Magyar Péter ellen. Nem volt nehéz, hisz a Magyar által feldobott labdákat csak le kellett csapni. A másik, hogy felszólította – gondolom Orbán – a kormány és a pártvezetés valamennyi tagját, hogy tagadják le még Magyar Péter létezését is.
Az „amiről nem beszélünk, az nincs” akció eredménye: 1 352 699 ember, a szavazópolgárok 29,60%-a szavazott a sürgős személyi és strukturális változásokra, amelyek a kezdet kezdetén szerepeltek Magyar ígéretei között.
Ja, hogy Magyar Péter szinte semmiféle bizonyítékkal nem állt elő? Már, ami a hatalmi elit korrupcióját bizonyítaná. A fantáziaképek „testet öltöttek” tüntetések, európai parlamenti választások, Magyar Péter botrányai, gyalázkodásai, médiaszereplései képében.
De Magyar Péter 1 352 699 ember számára valamiféle „bálvánnyá” vált (ha ló nincs, szamár is jó elve alapján). Mágnesként vonzza a kormány újabb és újabb korrupciójáról olvasó, fantáziáló választópolgárokat. A szellem kiszabadult a palackból. Az agyonhallgatás ebben az esetben kevés. A konzervatív, polgári, keresztény magyar világ a tét.
Ébresztő Fidesz! Ébresztő Kormány!
Amennyiben viszont ezekből a fantáziaképekből kinőtt mozgalomra pusztán a Szent Tamás szerinti „hazugság úrnője” jellemző, akkor várjuk a kormány bizonyító erejű hathatós ellenintézkedéseit!  Közel másfél millió magyar megérdemli.
Dénes Gábor István

1 Comments

  1. Zoltán2024.07.02.

    Szörnyű ez a merénylet

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to top

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről (cookies) bővebben olvashat az Adatkezelési tájékoztatóban!

Bezárás