Ugrósdy Márton helyettes államtitkár, politológus, stratégiai tanácsadó úr butaságai
3. rész
Ugrósdy Márton (1984) politológus, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára, a Miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének titkára.
A helyettes államtitkár úr cikket írt a Kommentár c. negyedéves folyóirat 2024/3. számában, Változó világrend – magyar szemszögből címmel.
Elkerülendő a vádat, hogy bizonyos szövegrészt kontextusából kiragadva idézek, a teljes szövegkörnyezetet másolom ki a cikkből. Ezért az Ugrósdy-cikk elemzését több részben adom közre. A szó szerinti idézeteket piros színnel jelölve választom el a saját véleményemtől.
Az első és a második rész itt olvasható:
Ugrósdy Márton helyettes államtitkár, politológus, stratégiai tanácsadó butaságai
1. rész
https://radiohang.hu/egy-agyonhallgatott-kialtasai-2-resz/
2. rész:
https://radiohang.hu/egy-agyonhallgatott-kialtasai-3-resz
a) Ugrósdy Márton azt is elpöttyinti még e cikkében, hogy „a Nyugat morális vezető szerepének a dekolonizáció által már amúgyis megtépázott végleges elvesztése”…történik.
A dekolonizáció kifejezést a gyarmati rendszer felbomlására, elvesztésére használjuk.
A bomlás már az I. világháború után megkezdődött – spanyol, osztrák-magyar (Ferenc József-föld és Kínában 16 évig Tiencsin) https://tudas.hu/on-tudta-hogy-magyarorszagnak-is-voltak-gyarmatai-igaz-sokra-nem-mentunk-veluk/
török, orosz, német – és a II. világháború után a francia, olasz, brit-angol, holland gyarmatok elvesztésével folytatódott.
Az un. Nyugat morális vezető szerepe változásának (szó nincs elvesztésről!!!) semmi köze nincs sem a kolonizációhoz, sem a dekolonizációhoz.
Sőt! A BLM mozgalom és a woke-ideológia a kolonizáció miatti megkésett (későn ébredt), ám államilag is szinte minden eszközzel támogatott, sőt, hergelt lelkiismeretfurdalásra építette egész tevékenységét Európában is.
Próbált sport és egyéb eszközöket beépíteni az amúgy is meglévő amerikai liberális, kulturális hegemóniába (térdelés, feketék, színesek kötelező szerepeltetése filmekben, tévéműsorokban stb.). A hergelt „woke” lelkifurdalást aljas üzleti, politikai, választási célokra használta fel.
Amennyiben a szerző a dekolonizáció és a Nyugat kifejezések alatt az Amerikai Egyesült Államokat érti, akkor különösen nincs igaza. Egyrészt mert az USA-nak soha nem volt gyarmata, mint ahogy a Szovjetuniónak sem.
Továbbá azért sem, mert James Monroe elnök 1823-ban kifejezetten szembe szállt az európai hatalmak gyarmatosító politikájával mindkét amerikai kontinensen. John Adams – Manroe külügyminisztere – dolgozta ki az un. Manroe-doktrínát. Ez később „Amerika az amerikaiaké” jelszó formájában vált ismertté.
Az egy teljesen más kérdés, hogy az USA mindenáron és minden eszközzel próbálta és próbálja világhatalmi vezető szerepét megtartani. Ez az un. demokrácia-exportban (öbölháborúk), a proxy-háborúkban és a hatalmi téboly egyéb jelenségeiben (pl. a NATO szerepének átértelmezése) is nyomon követhető.
Összegezve: a dekolonizáció miatt a Nyugat nem veszített el semmit. A „semmit” viszont különösen nem lehet véglegesen elveszíteni
b) Azt sem tudom kihámozni, hogy mire gondol a cikkíró, amikor ezt írja: a nyugati gazdaság- és társadalomszervezési modellek válsága az intellektuális-ideológiai térben ássa alá az euroatlanti térség elmúlt évszázadokban megszokott vezető szerepét.
Ugyanis a gazdasági és társadalomszervezési modellek jottányit sem változtak a feudalista, kapitalista és szocialista gazdasági modell elterjedése óta. A modellek a világban és Európában sem mutatnak válságjeleket.
Van még néhány un. feudális társadalmi berendezkedést hitető rendszer, társadalomszervezési modell a világban. Japánon kívül azonban pl. nincs császárság államforma, mivel az etióp császár Szelasszié 1975-ben hunyt el, Bokassza közép-afrikai császár hatalmát a franciák döntötték meg 1979-ben.
Kína többezer éves császárságának Csing császári dinasztiája folyamatosan i.e. 207-től 1916-ig uralkodott. Majd rövid idejű köztársasággal és hosszú idejű kommunista, maoista diktatúrával váltotta fel a császári koronát.
Igen, Brunei, Omán és Malajzia ma is szultanátus. Az arab világban emírek is vezetnek országokat, pl. Katar emírje, de Perzsiában (Iránban) vallási vezetők is.
Nem tudok róla, hogy bármelyik ország társadalomszervezési modellje válságban lenne.
Európában 10 ország államformája királyság.
Afrikában 3, Marokkó, Lesotho és Szváziföld is királyság.
Az amerikai kontinensen 2 ország az angol korona gyarmata, Kanada és Jamaica. Óceániában 3 ország, Ausztrália, Új-Zéland és Tonga tartozik ma is az angol királyi koronához.
Ázsiában a japán császár, Szaúd-Arábiában a szaúdi, Jordániában a jordán király uralkodik.
De Bhután és Thaiföld is királyság.
Most azt nem részletezem, hogy melyek alkotmányos monarchiák és melyek valódi monarchiák.
A néphatalom elvén, általában választási rendszerek révén érvényesülő és működő ilyen-olyan demokráciák, alkotmányos monarchiák, vagy látszat-demokráciák is köszönik jól vannak.
De egyre jobban és eredményesebben működik Marx, Lenin és a kommunisták által valaha lehetetlennek tartott kommunista államkapitalizmus a Kínai Népköztársaságban.
A fentiekkel csak azt kívántam érzékeltetni, hogy nemcsak Nyugaton, hanem az egész világon a társadalomszervezési modellek évszázadok óta, sőt a görög démoszok, de a római köztársaság és a római császárság óta modell-szerűen jelentősen nem változtak.
A nem létező válság tehát nem áshat alá semmit.
c) A szerző elnevezése az „intellektuális-ideológiai tér”.
Az intellektuális szót mellőzném amikor az USA és szélső-liberális világpartnerei (pl. Kanada), valamint a liberál-kommunista EU (kvázi a Nyugat) jelenlegi irányítóinak bármilyen „tereiről” esik szó.
Esetükben ugyanis a diktatórikus jog- és szóhasználat, a politikai és ideológiai hatalmi egoizmus és hedonizmus fejezi ki a legjobban valódi hatalmi politikai szándékaikat. A cél: a saját személyi, pénzügyi, gazdasági, területi, de nem ideológiai és „intellektuális” hatalmuk mindenáron való megtartása. Ez utóbbit, mármint az ideológiai álláspontjukat – mint a tisztaságmániás emberek az alsóneműjüket – naponta, de ha a helyzet úgy kívánja, akkor egyik percről a másikra gond nélkül lecserélik. Az „intellektuális” szó szép és nemes tartalmát nem szennyezném be velük kapcsolatban emlegetni.
d) Idézet: „Sokak szerint ez csak visszarendeződést jelent a korábbi évszázadok hatalmi viszonyaihoz, amikor Ázsia, elsősorban nagyobb létszámú népességének köszönhetően, volt a világgazdaság központja.”
Vajon mire gondolt a cikkíró, melyik korábbi évszázadban volt Ázsia a világgazdaság központja?
Rossz hírem van: Ázsia soha nem volt a világgazdaság központja.
e) Idézet: „Magyarország akkor lehet sikeres ebben az új korszakban, ha saját útját járva, saját nemzeti érdekeire fókuszálva, másokat tiszteletben tartva és a jogos tiszteletet elvárva a nemzetközi közösség teljes jogú tagjaként vesz részt az új rend alakításában.”
Biztos valamiről lemaradtam!?
Magyarország 1990 óta szabad, független köztársaság. Saját útját járja, különösen 2010-től, más országok érdekeit tiszteletben tartva nemzeti érdekeire összpontosít. Az Európai Unió teljes jogú tagjai vagyunk.
Akkor Ugrósdy Márton politológusként, helyettes államtitkárként, stratégiai tanácsadóként miért használja a „lehet” és a „ha” szavakat?
Vagy az eddigi stratégia csak átverés, kormányzati kommunikáció volt? Kvázi elszólta magát a titkár úr?
Cselédek vagyunk Európában? Nem a saját utunkat járjuk?
Árulják már el akkor, hogy kinek az érdekeire „fókuszálunk”?
Befejezem Ugrósdy úr cikkének elemzését. Már csak azért is, mert a kormányfő keze alá dolgozó szakértők és tanácsadók újabb „fából vaskarikával” a „gazdasági semlegesség” butaságával árasztották el a hazai médiát. Ezt aggyal nem lehet követni, nemhogy agytrösztökkel…