Kategória: Kormány

A magyar szókincstárban említett jobb, régiesen „jó, helyes” ellentétpárjaként jelölt bal a „téves, helytelen, hamis” minősítést kapja. Tegyük még hozzá a népi bölcsesség fakasztotta szólásokat, jelzős szóösszetételeket: balsors, balkezes, baljós, balsiker, balszerencse, balul sül el…stb. Ne ijedj meg, kedves olvasó! Nem régmúlt évszázadokat átölelő időutazásra indulunk. Írásom nemzetünk-országunk mai állapotáról kíván szólni, a természetesen leegyszerűsítően, de mégis általánosan elfogadott jobboldaliként aposztrofált szemszögből. Vagyis a rendszerváltoztatás korszakáról, néhány évtizedet átfogóan. Még pontosabban, a 2026-ban lejáró aktuális mandátumig tartó időszak kilenc kormányzási ciklusáról – amiből hatszor a jobboldal volt/van hatalmon.

Gulyás István műsorvezető bevezetőjében szép szavakat mondott a Magyar Nemzeti Múzeumról, közben napfényes képeket is mutattak az intézményről. Somolyogva, vagy inkább titokzatosan foglalta össze a műsort tartalmát, hogy vajon ki lesz a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. A titok azonban már nem volt titok, hiszen az adás napján szinte minden médium közölte a pályázat eredményét. Az egyetlen vendég Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter volt.

Mivel a Magyar Honvédség ugyan polgári irányítású, de függelmi, vagyis parancsuralmi rendszerben működik, központosított, alá-fölé rendeltségi viszonyon alapuló egyszemélyi vezetésű szervezet. Ebből a szempontból könnyű dolga van. Ő polgárilag parancsol és ők, a katonai beosztottak végrehajtják. A szervezet átalakításához viszont stratégia, innovatív gondolat, új modell kell, ezek már megnehezítik a dolgát. No és engedély a NATO-tól (kompatibilitás!) és Öntől. Ezek meglenni látszanak.

Gigászi erők munkálnak egy 14-18 éves emberben. Ez a kamaszkor (serdülőkor, pubertáskor, tinédzserkor) amikor nemcsak az válik fontossá, hogy a világ mely égtáján, mely éghajlati körülmények között, mely néphez tartozóan, mely társadalmi, szociális, gazdasági, mennyire táplálékhiányos rendszerben, mennyire ingerszegény környezetben… él a serdülő, hanem az is, hogy milyen genetikai adottságokkal rendelkezik, mely nemhez tartozik, maszkulin, vagy feminin típusú-e, kövérkés, vagy inkább nyurga… és még sorolhatnám, hogy mi mindentől függ a későbbi felnőtt ember személye, személyisége, lelke, szexualitása, szellemisége, tudásvágya, társadalmi és gazdasági státusza.

2009 óta a magyar egészségügy homokozójában nem sok minden változott. Az óvónéniktől és óvóbácsiktól kapott ugyan a játszótér új játékokat, néhány kiemelt gyereket extra homokkal és extra-játékokkal is elláttak (ilyenek pl. a valami miatt különösen kedvelt 2 gyereknek megígért robotok, amelyekkel – szakértő operátorok mondják – kétszer annyi ideig operálnak a szakemberek, mint a hagyományos műtéti eljárással), de az új játékokkal is ugyanazokat a játékokat játsszák, néhányan több homokkal ugyan, de ugyanabban a homokozóban, ugyanazon szabályok szerint a gyerekek, mint korábban.

Ha valaki otthon szétnéz és hiányosnak látja egyik szobasarok bútorzatát, és úgy gondolja, hogy ott milyen jól mutatna egy gyerek, akkor már erre a gondolatra kap 10 millió forintot. Ha képes „legyártani”, ha nem. Ha nem, akkor jön a lombikbébi program.

De miért van az, hogy lassan már kérdezni is elfelejtettünk. Pontosabban gyávák vagyunk kérdezni. Nem az ellenzék agyonismételt hazug állításait, kérdéseit, hanem a bennünket, az életünket, a jövőnket érintő kérdéseket nem merjük feltenni. A múlt ebben is hat ránk? Nem szeretnék sem pozíciót, sem jövedelmet, sem pár másodperces hírnevet. Magyar állampolgárként kérdéseim és gondolataim vannak.