2023 márciusában nyílt meg a közmédia (MTVA) brüsszeli képviseleti irodája.
Az iroda célja, hogy közvetlenül tudósítsanak az Európai Unió döntéshozataláról, politikai eseményekről és Magyarországot érintő ügyekről.
Az MTVA vezetése szerint ezzel a közmédia „megkerülhetetlenné” válik az európai hírpiacon.
Az MTVA közleményei nem közölnek konkrét létszámot, csak azt hangsúlyozzák, hogy „integrált tudósítói központ” működik. Két fontos megjegyzés:
Az átláthatóság hiánya: Bár az iroda létrejöttéről részletesen beszámoltak, a neveket nem tették közzé.  2023. márciusában azonban még a Duna Zrt., új vezérigazgatója is állami szintű látogatást tett a dolgozóknál.
Politikai kontextus: A brüsszeli jelenlétet az MTVA vezetése stratégiai fontosságúnak tartja, különösen az EU-s döntések közvetítése miatt.

Kik dolgoznak ott?

Közben megtudtam, hogy a közmédia brüsszeli tudósítói központjából hat fős stáb támogatja a közmédia hírügynökségi, továbbá rádiós és televíziós műsor-, valamint az internetes tartalomszolgáltatását. – írja a híradó tudósítója.

Ha gonosz akarnék lenni, én is ugyanazt írnám: az irodában hat fős stáb támogatja a közmédia munkáját. A többiek dolgoznak. A magyar szavak jelentésének pontos ismerete nem pótol semmiféle technikát még a csúcstechnológiát sem.

– MTI (Magyar Távirati Iroda) – hírügynökségi tudósítók

– M1 televízió – televíziós riporterek és operatőrök (feltehetően több ember)

– Kossuth Rádió – rádiós tudósítók
– hirado.hu – internetes elérés

Idézek Papp Dánielnek az MTVA vezérigazgatójának szavaiból:
„Kiemelt fontosságú, hogy a közmédia fejlődjön, haladjon a korral,” – mondta az MTVA vezérigazgatója Brüsszelben. Papp Dániel mondatán azért csodálkoztam, mert minden tudósító munkaköri leírásának tartalmaznia kell, hogy: „…a hírekről elsőként, pontosan és hitelesen számoljon be…”. Majd Papp Dániel hangsúlyozta:

„Ez most egy olyan jelentős ugrás lesz, hogy látni fogja az unió és a képviselői, hogy mi egy irodával tényleg komolyan gondoljuk ezt a munkát.”
Papp Dánielt fel kell világosítanom, hogy ugra-bugrálás, iroda és AI, meg egyéb kütyü nélkül is működött korábban, a politikai korszaknak megfelelő tudósítói hálózat, évtizedeken keresztül. Csak nem jelentőseket ugrottak,hanem sokkal, de sokkal többet kellett dolgozniuk. Szinte anyanyelvi tudással kellett rendelkezniük, ismerniük kellett az ország történelmét, politikai helyzetét, az ottani életet.
Nem az irodán és a kütyükön múlik a jó tudósítás. A megnyitóról szóló tudósításban számtalan ordas hibát fedezte. Műveltség, intelligencia, jó megjelenés. Bár ez a tévé-műfajban mindenütt már kötelezővé vált vagy azzá kellene válnia. (A hibákról majd más alkalommal!)

Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen tudósító, hanem egy nagy stáb (több tudósító és technikai munkatárs) dolgozik Brüsszelben, akik különböző médiumokat szolgálnak ki.

Gebauer Szabolcs, az MTI brüsszeli tudósítója kapta az idén a Balassi Kard Művészeti Alapítvány Európa-érem újságíródíját. Innen tudtuk meg, hogy van egy ilyen nevű tudósítónk. A következő tudósító neve után is nyomoznom kellett.

A Népszava szellőztette meg, hogy távozik Bajnok Artúr, Junior Príma díjas újságíró az MTI brüsszeli tudósítói posztjáról. Ő egyébként rövid idő alatt a harmadik, akit eltávolítottak a pozíciójáról (nem „ról”, hanem „ból”, bocs nem tudtam megállni!) – Kárpáti Jánost 2016-ban, 35 éves MTI-múlt után rúgták ki villámgyorsan, miután előre nem egyeztetett kérdést merészelt feltenni Orbán Viktor miniszterelnöknek. (Ezt nem hiszem, után fogok járni!) A lap informátorai azt mondták, az új tudósító Andits Eszter nem újságíró, és nem is foglalkozott a szakmával. Ami még pikánsabbá teszi a dolgot az, hogy Andits a CEU-n végzett.

Nagy Katalin, aki most brüsszeli tudósító, forintban számolva 2 millió 280 ezer forintot keres, de euróban kapja a fizetését.

Meszes Boglárka is idekerült tudósítónak 1 millió 521 ezer forintot keres.

Tovább nem kutakodtam.
Tegnap (2025. december 18-án) másra nem gondolhatott a kedves néző, amikor Joó Csaba brüsszeli tudósítását nézte, mint arra, hogy a kitűnő Baraczka Eszter és a másik két lány mellé, kiküldek még egy fiút is. De nem így van. Joó Csaba, mert most éppen arra vitte az útja, akkor, amikor és amit a Kunigunda utcai kényelmes és megszokott vágószobájából is sokkal könnyebben, egyszerűen és főleg sokkal olcsóbban meg lehetett volna szerkeszteni és alámondani a brüsszeli anyagot, azt a helyszínen csinálta meg. A riport végéig vártam Joó Csaba kiutazásának különleges okát, de nem volt ilyen. A tudósítás: gazdatüntetés és rendőrsági terror. Máskor ilyenekre ajánlom azt a Baraczka Eszter, aki az egyik legjobb a szakmában. Érzésem szerint Joó Csabának ez a kirándulás pusztán „Az ismerd meg a világot állampénzen” c. akciójának következő állomása volt.  De hát, ha Joó Csaba szeret utazni és valamelyik főnök kedvence, akkor utazzon. Már eddig is bejárta a félvilágot állam pénzen, gyakran feleslegesen, mint most. Telik a 165 milliárdból.

A közmédiának (MTVA) Brüsszelben integrált tudósítói központja van, ahol az MTI, az M1, a Kossuth Rádió és a hirado.hu munkatársai dolgoznak. Pontos létszámot a közlemények nem adnak meg, de több tudósító és technikai stábtag van jelen. Költségvetés: Az iroda fenntartása a közmédia éves, mintegy 165 milliárd forintos költségvetéséből történik.

Eredmény:
Az EU-tudósításai nem lettek jobbak, Baraczka kivételével. Nem tudom, de ha a vezéigazgató úr mondta, akkor „egy irodával tényleg komolyan gondolják ezt a munkát.” A milliókért illik komolyan gondolni. Eddig iroda nélkül nem ment, mostmár irodával és komolyan gondolással muszáj mennie. Mert a közönség egyszer csak nagyon komolyan gondolja.
Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok! Hajrá brüsszeli tudósítók. Eszter, maga pihenjen egy kicsit, van ott elég sok komolygondokodású léhűtő, meg kütyüs iroda is….

2025. december 19.                                                                                                                                                                       Dénes Gábor István

A Új fiú a brüsszeli tudósítóknál? – Joó Csaba MTVA tudósítása bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Lánczi András professzorról ezt olvashatjuk a Kommentár c. lap 2. oldalán:
Lánczi András (1956, Budapest) Széchenyi-díjas filozófus, a Budapesti Corvinus Egyetem volt rektora, az MCC Center of European Political Philosophy vezetője, a Közép- és Kelet Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kuratóriumának elnöke

Kezdjük Lánczi professzor cikkének kezdőmondatával.
„Az ember öntudatának alapja és állandó táplálója, hogy tudja, érzi, nem azonos önmagával, mintha nem is egy, hanem legalább két lény lakozna egyetlen testben.”

Amennyiben a professzor úr az öntudat, önértékelés és az önnevelés szoros kapcsolatára gondol, akkor sem helyes a megállapítása. Az öntudat nem azonos az önismerettel, annak feltétele. Mivel az önismeret mindig magában foglal bizonyos álláspontról történő értékelést is, így az öntudat az önértékelés feltétele is. Az öntudatból származtatott önismeret és az önértékelés, az önnevelés szubjektív aspektusa, a személyiség fejlődésének egyik döntő rugója, s a személyiség magatartásának szabályozója. Egyes számban!
(Boldogan polemizálnék még az öntudat – önismeret – belső tudat – társadalmi tudat – EGO – Agy – társadalmi személyiség… témaköréről, de ezt a témakört Ön csak kvázi „laza” és lényegtelen bevezetőként vetette a buta olvasók elé.)
A professzor tanulmányának alcímében feltett kérdésre egyszerű a válasz, amennyiben a szexuális vágy mibenlétére kíváncsi a cikk szerzője. Ha üres óráimban cikkírással akarok pénzt keresni, vagyis filozofálgatni akarok e témával, akkor mindegyik lehet jellemző a szexuális vágyra, ha viszont abból indulok ki, hogy az ember elsősorban ember és biológiai lény, akkor a szerző mintha megfeledkezett volna a legfontosabbról, arról, hogy (az emberi szexuális) vágy emberi, sőt biológiai eredetű.
Ugyanis a szexuális viselkedést, a nemi vágyat, a szexuális képeket, fantáziákat az agy szabályozza. Az agy bizonyos területein, főként a hipotalamuszban találhatóak olyan idegi képletek, amelyek a szexuális viselkedés összetettebb mozzanatait irányítják. A nemi hormonok termelődése és annak szabályozása felnőttkorban a hipotalamuszban történik.

Pierre-Simon de Laplace és Werner Karl Heisenberg
Az öntudatról még annyit, hogy szeretném tájékoztatni a Professzor urat, hogy de Laplace tudományelméleti álma, a determinisztikus világképről, emberről és Világegyetemről véget ért. Mégpedig Heisenberg határozatlansági elvével. Ami azt jelenti, hogy sem az ember, sem pedig a világ (világegyetem), sem az ember jelenlegi állapotát sem határozhatjuk meg pontosan (akárhány lény lakozik is benne).

Tudomásom szerint nem csak az öntudat alapján érzi az ember, hogy „esetleg” több lény lakozik benne (A téma több külön cikk témája lehet…). Ha viszont egy ember azt „érzi, nem azonos önmagával” – ahogy Lánczi András írja, akkor a Kommentár c. lap helyett egy elmekórtani esetekkel (tudatzavarokkal) foglalkozó szakfolyóiratnak kellett volna elküldenie tanulmányát.
De folytassuk elemzésünket a professzor cikkének sorrendjében.

Johann Gottlieb Fichte
Lánczi majd Johann Gottlieb Fichte-t (1762-1814) idézi, aki a metafizikai idealizmus alapítója volt.  Az ember végső, legfőbb célja az „önmagával való tökéletes összehang”. 
Itt azért hozzátenném, hogy az idézett szerző tarsolyában, az idézetten kívül vannak más célok is: pl. „Istennel való tökélete összhang.” Fichte egyébként a többi vallás „legfőbb” céljait is felsorolja.
Még egy kis idézet Fichte tanaiból: „Én az Énben az osztható Énnel az osztható nem-Ént állítom szembe.”
Ez kb. azt jelenti, hogy: A véges „Én” és „nem-Én” ezzel kölcsönösen korlátozzák és meghatározzák egymást.
Nem szívesen megyek bele a részletekbe, mert az idézetet a szokásos kötelező (gyakran terjedelemkitöltő) penzumnak tekintem tudományoskodó cikkek esetében.
Fichte 1794-ben írta meg nézeteit Az teljes tudománytan alapvetése címmel, amelyben megnevezi azt a három legfőbb alaptételt, ami a tézis, antitézis és szintézis sémájának felel meg, de mindegyik az „ÉN”-ről szól. Érdekes, csak kissé bonyolult, tudományos használati értékéről nem is beszélve.
Az is eléggé különös és sokat mond, hogy igen sok filozófus hatott rá, pl. Jean Jean-Jacques Rousseau, Immanuel Kant, Baruch Spinoza, Rousseau. De követőiről nincsenek adatok.

Nem hiszem, hogy messze állok az igazságtól, ha azt mondom, hogy Fichte úr bizony (kissé) neurotikus volt (sőt!). Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet, vagy nem szabad tőle idézni!
Csak egy példa Fichte filozófiai kutatási módszeréről: Fichte úr ugyanis filozófiája alapvető kérdéseit a kutyák viselkedésére vezeti vissza. Főleg az ember szellemi adottságait hasonlította össze a kutyáéval, amiből arra a következtetésre jutott, hogy az emberhez hasonlóan a kutyákban, és valószínűsíthetően minden állatban megvannak azok a hasonló érzések és lelki benyomások, melyekről azt hisszük, hogy csak az ember birtokolja őket.

Jung és a teljesség, a valódi összhang
Talán egyszerűbb és jobban érthető lesz, ha Carl Gustav Jung (1885-1961) egész életnyi kutatásának eredményét osztom meg az olvasóval és Önnel is kedves Lánczi úr:
„…a tudattalanaikban ott rejlik egy természetadta törekvés a teljesség, a hiánytalanság és az Önvalóra való ráébredés felé, a tudatalatti pedig megtalálja e törekvés beteljesülésének módját és eszközét, még akkor is, ha ez a tudatos elme számára traumát okoz.”

Lánczi mondatából, hogy: „Az ember végső célja az önmagával való tökéletes összhang” csak egy szó hiányzott a mondat végéről, hogy „…összhangra törekvés.” Ugyanis e szó nélkül azért nem igaz az állítás, mert e kijelentés figyelmen kívül hagyja például a Jung által említett „természetadta törekvéseket”, azt, hogy az ember társas lény, továbbá a gátlások, a félelmek, a bűn, a bűntudat, a bátorság, a büszkeség, a fásultság, a harag, az irigység, a szeretet, az emberi kapcsolatok, a családi viszonyaink, a társadalmi körülmények, istenhitek, mediatizált, sulykolt politikai, ideológiai nézetek …stb. témaköreit, amelyek amúgy megakadályozzák a „tökéletes összhangra” való törekvést, az „önvalóra” való ébredést.

A biblai bűnbeesés
„Az ember és Isten közötti első konfliktust nevezhetjük akár szexuális természetűnek is, mivel a bűnbeesés körülményei és kimenetele nemi kettéosztottság mentén határozták meg az ember sorsát (metafizikai kérdés), majd a keresztény erkölcs fennhatósága alatt a szexualitás az ördögi hatalom alá került (erkölcsi kérdés), később, a modernségben pedig a politikai megítélés és az akarat hatalmi szempontja uralta a szexuális kérdéseket (politikai kérdés).
Magánügy, közügy, természeti vagy társadalmi , politikai  vagy erkölcsi kérdés-e hát a szexuális vágy megítélése?”

Professzor Úr! Az ember és az Isten közötti első konfliktust egyáltalán nem nevezhetjük szexuális természetűnek. Ön átírja az Ószövetséget? Idézek:
„És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.”  Mózes 1., 2:8-9. (Károli Biblia)

Az első emberpárt az Úristen formálta. Isten számára nem volt kérdés, hogy sokasodásra, szaporodásra alkalmas embereket, egyedeket teremtsen.
Férfit és nőt. Hogy miért tette ezt az Úristen, arról dolgozatom későbbi részében fogok írni.
De igencsak merésznek, sőt minden alapot nélkülözőnek tartom, a TEREMTÉST szexuális konfliktusnak tekinteni. De arról is tájékoztatom, hogy az első emberpár NEM a Szégyen-kertben lakott, hanem az Édenkertben.
Az Édenkert vagy Paradicsom (más nevein Éden, Paradicsomkert, héber nyelven: גן עדן, Gán-‘Éden) azon vidék neve, ahol a héber Biblia (Ószövetség) elbeszélése szerint az első emberpár, Ádám és Éva lakott a bűnbeesés előtt. A bibliai elbeszélés alapján tágabb értelemben az emberiség elképzelt ősi aranykorát (pl. a görög mitológiában), illetve az embert körülvevő érintetlen természetet is szokás paradicsomi állapotként jellemezni.

Szégyen?
Majd Lánczi András oly témára kanyarintja pennáját, ami vélhetően cikkének aktuálpolitikai célja is. Ezt írja a professzor: „A szégyen fogalma segít megérteni a test és lélek közti küzdelem emberi állapotának is a megértését, főként azt, miért lett mára az egyik legfontosabb politikai kérdés a szexualitás.”
A keresztény tanítás szerint az „eredendő bűn” fogalma az Édenkertben történt bűnbeeséshez kapcsolódik, amikor Ádám és Éva megszegték Isten parancsát. Ez a bűn az emberiségre is hatással van, és a keresztény hit szerint minden ember „örökli” ezt az állapotot.
Azonban Jézus Krisztus megváltása által az emberek megszabadulhatnak az eredendő bűn következményeitől, és elnyerhetik az üdvösséget.
Vagyis az emberiség nem feltétlenül „bűnhődik” az Édenkertben elkövetett bűnért, hanem inkább „az emberi természet részeként” tekintenek rá, amelyből Krisztus kegyelme által lehet megszabadulni. A különböző keresztény felekezetek eltérően értelmezik az eredendő bűn hatásait és a megváltás szerepét, de a legtöbb keresztény vallás hangsúlyozza a hit, a bűnbánat és a kegyelem fontosságát.
Arról is szívesen írnék, hogy mi módon lehet elnyerni az üdvösséget, ha a Lánczi-cikk fő témája lenne.

Kinek a szégyene? Milyen szégyen? Mit kell szégyenlenünk?
Lánczi azon állítását, miszerint „A szégyen fogalma segít megérteni a test és lélek közti küzdelem emberi állapotának is a megértését, főként azt, miért lett mára az egyik legfontosabb politikai kérdés a szexualitás.”, egyáltalán nem tudom értelmezni.

A test és a lélek „küzdelmét” értem, hiszen a tudattalan és a tudatos hiedelmek legkülönfélébb hatásainak vagyunk kitéve, amelyeket az elménk a testi rendszereinkről tárol. Tisztázzunk azonban egy fontos dolgot, idézve Sir John Eccles (1903-97) Nobel-díjas neurofiziológust, hogy az agy nem az elme forrása, miként azt a tudomány és a gyógyászat gondolta, hanem éppen ellenkezőleg.
Az agy az elme irányítása alatt áll. (John Eccles: Elme és agy, A sokrétű problémák, 1983. január 1.)

Az átlagembert teljesen leköti a TEST és annak működése, a teljesítménye, a kinézete, valamint a túlélése. Az átlagos elmét körülzárja egy egész seregnyi aggodalom: pl. betegség, nyavalya, szenvedés, a haláltól való félelem…
Ezek mögött az aggodalmak mögött egy tudattalan azonosítás áll: „ÉN A TEST VAGYOK!” Az egyik következménye annak, ha túl sokat foglalkozunk a testtel, az, hogy feszélyezetté válunk. Mivel ez egy hamis azonosulás, ami a jellegzetesen beszűkült tudatosság következménye.  Rengeteg energiát emészt fel, ha állandóan a testünkkel foglalkozunk.
Elménket állandóan a testtel kapcsolatos hitrendszerrel programozzák. Mi a jó neki, mi a gyenge pontja, mi szükséges számára, melyek a korszerű egészségmegőrző intézkedések.
Hasonlóan a politikai, ideológiai hitrendszerekre való programozáshoz. A test pedig igyekszik reagálni (eleget tenni annak), amit az elménkben tartunk.
Lehet ezen változtatni, mégpedig úgy, hogy a hangsúlyt „Az én vagyok a test-ről” áthelyezzük erre: „Van egy testem”.
Professzor úr! Csak, még azt nem tudom, hogy mit is kellene szégyenlenünk?
Az emberi meztelen testet? A biológiai funkcióinkat? A gyermekeink születését? Az evést, azt hogy energiával lássuk el szervezetünket???
Az érzéseinket? A szexualitásunkat? A létezésünket??? Mit?

A szégyentől „…lett mára az egyik legfontosabb politikai kérdés a szexualitás”???
A kérdés tudatosan mesterséges, de legfőképp a kaotikus, veszélyekkel telt világunkban lényegtelen.
Józanság, politikai elfogulatlanság, tényszerűség, okos érvelés szokta jellemezni az Ön írásait.
Most ezek mivé lettek?
Feláldozza mindezt a politikai, ideológiai meggyőződésének oltárán?
Mitől szeretné eltántorítani a magyar lakosságot?
Az egyre csökkenő születések számától?
A kormány vagyonokat költ arra, amire nem kellene. Pénzbeli támogatásokat ígér, ha egy-egy szexuális aktus eredményes lesz, újszülött születik belőle.
Ettől politikai kérdés a szexualitás?
Vagy attól, hogy a kormány tudatosan „megijedt” néhány exhibicionista, magamutogató lmbtq-s felvonuló látványától? Félti tőlük a gyermekeinket? Gondoljon bele: nevetséges.
Tessék módosítani 16-odjára is az alkotmányt, hogy a szülők már pedig nem vihetik ki a Pride nevű felvonulásra a gyerekeiket. Mert egyedül csak a diszkóba engedhetik el őket, ahol ihatnak, kábszerezhetnek, a pride-ra nem, oda családostól mennek. A „harc” Don Quixote-i és álságos és képmutató.
Ugyanis többször tettem közzé Facebook oldalamon az alábbi gyomorforgató hírt a nyírábrányi pedofil nagyapáról és apáról, a kormány füle botját nem mozgatta, mármint, hogy harcot hirdessen az ilyen esetek megelőzésére, vagy tegyen ellen, ellenük, vagy legalább elítélje a történteket.
Tudja miért nem?
Mert nem papokról, egyházi méltóságokról, ellenzéki képviselőkről… stb., hanem cigányokról van szó. Nos, ez az igazi politikai kérdés!
https://www.haon.hu/helyi-kek-hirek/2025/01/szexualis-zaklatas-eroszak-unoka-nyirabrany

A kényes politikai témáktól vajon miért ódzkodik a kormány? Miért próbálja ezeket a súlyos társadalmi kérdéseket elnyomni mondvacsinált (pl. a szexualitás) problémákkal?

Hogy mi kellene a termékenységi mutató növekedéséhez?
1. A pénz egyedül nagyon kevés. „Nekem ne „vegyen” gyereket a kormány!”
2. NEM SZÉGYEN! Vagyis, hogy sem Lánczi András, sem más fogadatlan prókátor, sem a kormány, sem pedig a Kommentár c. lap, de egyetlen más médium (EMBER) se tartsa szégyennek a szexualitást.
3. A közmédia teljeskörű átalakítása, a szórakoztatás és az egyoldalú politikai sulykolás helyett az EMBERI ÉLET-et helyezze működésének középpontjába. Rengeteg konkrét ötletem van, de azért nem írok egyről sem, mert a közmédia mai vezetése szereti eltulajdonítani a jó ötleteket.
4. Isten ments, hogy a kormány politikai kérdésnek tekintse a szexualitást, mert ebből eddig semmi jó nem származott. Tekintse humanitárius, a nemzeti megmaradás feladatának. Humánusan! Nem kötelező jelleggel! Erőszakolt, direkt, az unalomig ismételt agyonreklámozás és a csapból való folyás nélkül. Létezik ilyen, de nem árulom el a titkát.
5. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az egyházak szerepét. Eljött az ideje, hogy a hazai egyházak nem önmagukkal, hanem a híveikkel, inkább leendő híveikkel foglalkozzanak.
6. Oktatás. Úgy hisszük, hogy a szülők feladata a szexuális felvilágosítás. Néhány, magas intelligencia-szintű szülő el is végzi. Nagyrészük azonban nem. Vidéken jellemző mondás: „Majd az élet megtanítja rá”. Az élet nagyon rossz tanító. Nem tantervi anyagnak (bár az osztályfőnöki feladatok között el tudom képzelni), hanem akár fakultatív előadások tehetnék meg szakembereke részvételével.
7. A gyermekneveléshez, a gyermekáldás öröméhez szükséges társadalmi, pszichés, média, egyházi és szociális környezet megteremtése. Ennek a megvalósítása a legnehezebb.

A szexuális szabadosság
Lánczi professzor úr, elmondom Önnek, hogy szerintem mi volt az Úristen tiltásának (a tudás fájáról való evés) oka. Egy szóval is kifejezhető: a múlt.
A zsidók és a keresztények előtt is éltek emberek a Földön, így az ázsiai, eurázsiai (Közel-Kelet) földrészen is.
Csak néhány birodalmat sorolok fel jelzésként: sumér birodalom, sémi birodalom, mongol birodalom, asszír birodalom, egyiptomi birodalom, Kr. e. 1400-tól pedig az arámiak települtek be. Más népek, pl. az elámiak, hettiták és hurriták is befolyást gyakoroltak olykor-olykor a régióra.
Nagyjából Kr. e. 3200-tól a sumerek telepedtek le a régió déli részén. Az ő éltükből egy kis epizód:

A szent prostitúció
A vallás talán legérdekesebb és legpikánsabb megnyilvánulása a szent prostitúció volt, vagyis az, amikor egyes hölgyek megszentelt földön, Istár templomában fizetség fejében szexuális szolgáltatást nyújtottak. Hérodotosz volt az első, aki beszámolt e szokásról az európai olvasóközönségnek:

„Minden itt született nőnek életében egyszer le kell telepednie „Aphrodité” szentélyében, s odaadnia magát egy idegen férfinak.”

Sok asszony, aki nagyra tartja gazdagságát, restell a tömegben elvegyülni, s fedett kocsiban megy el a templomba, rabszolganői nagy csapatának kíséretében. A legtöbben azonban a következőképpen cselekszenek. Koszorúval a fejükön letelepednek Aphrodité szent területén, ahol hullámzik a tömeg, az emberek jönnek-mennek. Az asszonyok csoportjai között ösvények haladnak, ezeken járkálnak az idegen férfiak, hogy válasszanak közülük. Ha egy asszony itt egyszer leült, addig nem mehet haza, amíg egy idegen férfi nem dob egy ezüstpénzt az ölébe, s kívül a szent helyen nem közösül vele. Pénzdobás közben a férfinak azt kell mondania: „Mülitta istennőt hívom.”
Az asszíroknál ugyanis Aphroditénak Mülitta a neve.
Az ezüstpénzt, bármekkora legyen is, nem szabad visszautasítani, mert a pénzdarab meg van szentelve. Az asszony azt követi, aki először dobott az ölébe pénzt, és senkit sem szabad visszautasítania. Miután odaadta magát, s ekképp lerótta az istennő iránti kötelességét, hazatér, s attól kezdve semmi pénzért nem hajlandó még egyszer megtenni. A szépek és termetre vonzók igen hamar hazamehetnek, a csúnyáknak viszont sokáig kell várakozniuk, amíg teljesíthetik kötelességüket. Van rá eset, hogy a várakozás három-négy évig is eltart.
A szomszédos népekre is nagy hatást gyakorló Tammuz-Istár (tenyészet-enyészet) mítosszal kapcsolatosan ülték meg a legfényesebb ünnepet, Tammuz halálának, majd feltámadásának, az alvilágból való szabadulásának ünnepét. (Ismerős?)

A keresztény Úristen szándéka?
Ugyan napi és egyoldalú „beszélőviszonyban” vagyok az Úrral, de erről még gondolatban sem faggattam Őt. Nem állítom, hogy ismerem, de szinte naponta olvasom az Ószövetséget és az Újszövetséget, amelyekből kiviláglik, hogy az Úristen tettei céllal és okkal történtek.
Testi és lelki tisztaságra, az életre, a jó életre teremtett férfit és nőt „És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is”, szándéka szerint igyekezett minden édenkerti jóval ellátni a már az első próbán megbukott embert.
Valószínűnek tartom, hogy a mi Istenünk meg akarta szüntetni a paráznaságot, a bujaságot, és a szépségről, a lelki tisztaságról, a család és a házasság szentségéről, az isteni, boldog, békés, egyenlő és öröklétű birodalmáról prédikált, Jézus és tanítványai által.

A vallás és az ember
Az Édenkertből való kikerülés után az embernek nem voltak kapaszkodóik. A tiltott gyümölcsön kívül nem tudták mi a jó és mi a rossz. Biztonságos hajlékra, védelemre volt szükségük, táplálékra, növényekre és állatokra. Későbbi gyermekeik, de társaik is ugyanannyi „nem-tudással” rendelkeztek, mint ők. Kihez fordulhattak?
Az evilági léten és az érzékszervekkel felfogható és a mindennapi tapasztalatokon túlmutató világhoz: az Istenekhez!

Az ősi civilizációk (a babiloniak, az egyiptomiak, a perzsák, az asszírok stb.) a természet állandó jelenségein kívül az élet feltételeit segítő transzcendens létezőkben, isteneikben hittek, őket teremtették meg maguk számára kapaszkodóként.

Hitek és vallások jelentős változásai
(a legnagyobbak: politeizmus, monoteizmus, judaizmus, buddhizmus, konfucianizmus)

Az i.e. 7. és 1. század között, kevesebb mint hét évszázad alatt (ami a teljes emberi történelmet véve rövid időnek számít vallástörténeti szempontból) radikális szellemi és vallási reformok indultak el Eurázsiában: az addigi politeista, azaz többistenhívő vallási rendszerek és az azok köré épülő hatalmi struktúrák (birodalmak, királyságok, papi elit) meginogtak és nem egyszer radikális, forradalmi változásokon mentek át.
A Közel-Kelet sémi népeinek politeizmusa, a perzsák ősvallása, a hindu, ez görög vallás és a kínai univerzalizmus ellen is új vallási irányzat lépett fel. Kevesebb mint 6-7 évszázad alatt létrejött a történelem első dualista vallása (a zoroasztrianizmus), az első intézményesült monoteizmus (a judaizmus), a hinduizmus ellenvallásaként is felfogható buddhizmus, a kínai és görög filozófiai metafizika és etika (konfucianizmus, platonizmus) és a később birodalmi vallássá lett Jézus-mozgalom (később paulizmus).
Ezek a jelentős változások ugyan térbeli és időbeli eltéréseik miatt nem feltétlenül mutatnak közvetlen kapcsolódást, de a reformok következményei máig ható, gyökeres változásokat okoztak az emberiség vallástörténetében. Ezért is nevezte Karl Jaspers, Hamvas Béla vagy később Robert Bellah ezt az időszakot axiális kornak, avagy tengelykornak. A mai világvallások és a metafizikához kötődő etikai és kulturális örökségünk jelentős része ebből a korból származik.

Az androgin (hermafrodita) istenek
Az ókori egyiptomiak anyaistenként imádták Mut istenséget. Nevének szó szerinti fordítása anya, az ókori egyiptomi nyelv szerint. Más istennőkhöz hasonlóan a Muthoz kapcsolódó tulajdonságok az ókori egyiptomi kultúra ezer éve alatt fejlődtek, változtak.
A mitológia arról is tudósít minket, hogy az androgín alkat, a férfi és a női nemi jelleg egyesülése nemcsak MUT-ot jellemezte, hanem más istenségeket is, mint Ízisz és Hathor. A mitológia arról is felvilágosít, hogy a szaiszi NEIT, akiből később a görög Athéné eredetileg androgínok, azaz hemafroditák voltak és ugyanez vonatkozik számos görög istenre, különösen Dionüszosz köréből, De még a később egyértelműen szerelemistennővé vált Aphroditére is.

A magyarázat: a női testre illesztett phallosz a teremtő őserejét jelenti, és csupán a férfias és nőies egyesülése ábrázolhatja méltóan az isteni tökéletességet

Még mindig keresem a szexualitás!
Arra azért kíváncsi lennék, hogy a Teremtés melyik könyvében olvasott Lánczi úr az Isten és az első emberpár közötti szexuális konfliktusról? Véleményem szerint elsőként a BŰN és BŰNTUDAT, majd „a mit jelent a fa csábítása”, „a fa okossá tesz”, „a gyümölcsök szépségét észrevették”, vagyis kinyílott a szemük! Az ember tudatában megjelent a TUDÁS? Sőt, először az emberpár szemérmes, hiszen fügefalevelekkel és ágyékkötővel takarják el a nemi szerveiket. Majd az ÚRisten lesz kegyes, mert bőrruhát készít számukra.  „…ruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” (Mózes 1, 1-3.)

Itt az első szexualitásról szóló tény
A Teremtés 4. részében olvashatjuk, hogy „Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett és megszülte Kaint.”. Majd persze ez az „együtthálás” többször megismétlődik hiszen a feladatuk nem kisebb, mint hogy benépesítsék a Földet. De hol a konfliktus?

Bűnbeesés és szexualitás felfedezése?
Lánczi írja, hogy:
A legnagyobb tisztelettel kérdezném a Professzor urat, hogy az Ószövetség melyik részében találta ezt a vadonatúj felfedezést, hogy „a bibliai bűnbeesés története, amelynek lényeges eleme a szexualitás felfedezése”?

Az állaltok és az emberek önazonossága
Arra is különösen kíváncsi lennék, hogy „képzett zoológusként” hogy jutott el e gondolatfolyamhoz, idézem:
„Az állatok önazonossága teremtett, adott önazonosság, korlátozott önérzettel, az ember viszont teremti az azonosságot az értelme segítségével a személyiségét megosztó ellentmondásokkal: az embert a test és lélek, az érzelmek és szenvedélyek, a hit és ésszerűség, a földhözragadtság és fantázia, a kiszolgáltatottság és a realitás kreatív manipulálásának képessége jellemzi.”

Professzor úr!
Tájékoztatom, hogy az állatok önazonossága sem teremtett. Rengeteg környezeti, éghajlati, táplálkozási, szociális és – meg fog lepődni -emberi hatásra formálódik.
„…az önazonosság emberi értelemben általában magában foglalja az önreflexiót, a társadalmi kontextus megértését és a hosszú távú önmeghatározást, amit az állatok valószínűleg nem gyakorolnak ugyanilyen módon.
Az állatok tehát felismerhetik saját magukat, rendelkezhetnek saját egyedi tulajdonságokkal és viselkedéssel, de nem feltétlenül gondolkodnak önmagukról oly módon, ahogyan az emberek teszik.”

Örülök viszont annak, hogy Ön az állatok identitásában is otthon van, és tudja, hogy a kutatások szerint bizonyos állatok, például polipok, kutyák, elefántok és még méhek is rendelkezhetnek valamilyen szintű öntudattal. Ez azt jelenti, hogy képesek lehetnek felismerni önmagukat vagy érzékelni a környezetüket. De ez még nem teremtett önazonosság!!!

Az ember önazonossága
A téma könyvtárnyi irodalmához én csak Hannah Arendt-t ajánlanám olvasni Önnek (1906 -1975), aki német zsidó származású amerikai filozófus.
„A személy fölcserélhetetlen önazonossága, noha megfoghatatlanul a cselekvésben és a beszédben is megmutatkozik, csak a cselekvő és beszélő élettörténetében válik kézzelfoghatóvá; mint ilyet azonban csupán azután lehet megismerni, azaz megfogható entitásként megragadni, mikor a történet véget ért.
Más szóval az ember lényege – nem az általános emberi természet (ami nem létezik) vagy az egyén képességeinek és hiányosságainak összessége, hanem annak a lényege, hogy kicsoda valaki – csak az élet elmúlásával jön létre, amikor semmi más nem marad utána, mint a története.
Így aki tudatosan arra törekszik, hogy „lényegessé” váljon, és a története meg az önazonossága „halhatatlan hírnévre” tegyen szert, nem csupán kockáztatni kénytelen az életét, hanem Akhilleuszhoz hasonlóan, kifejezetten a rövid élet és az idő előtti halál mellett kell döntenie.
Csak az az ember lehet vitathatatlanul ura saját önazonosságának és lehetséges nagyságának, aki nem éli túl a legfőbb tettét, ő ugyanis a kezdeményezése lehetséges következményei és folytatása elől a halálba lép.

Befejezésül:
A szexuális vágy az ember legbensőbb magánügye!!! Az ember magánéletének, testének, lelkének a titka. Ahhoz, csak Istennek van köze. De sem Önnek, sem a társadalomnak, sem az Ördögnek, sem másokban vájkálni szerető embernek, sem pártalakulatoknak, s különösen a politikának semmi köze nincs hozzá, és remélem nem is lesz.
Valószínű össze tetszett keverni a szexuális vágyat a szexuális viselkedéssel.
S még egy jószándékú ajánlat: még egy professzornak, egy volt rektornak főleg, nem árt alkalmazni Ockham beretváját.

Dénes Gábor István

A Lánczi András és a szex bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

A tények 1.:  

2024. január 29. 15.32
      Az oldal ekkor még viszonylag könnyen elérhető volt az oldal:
      „Olvasom. Harmadszor is. És iszonyodom.”
      Bayer Zsolt: Válasz Ungváry Krisztiánnak
      BAYER ZSOLT 2024.01.29. 12:14 2024.01.29. 21:14

https://www.facebook.com/profile/100063619687797/search?q=bayer%20zsolt

A tetszési index megoszlása:
Tetszik: 28 fő
Vicces: 29 fő
Hűha: 2 fő
Szomorú: 1 fő

29 hozzászólás 1 megosztás

Az összes hozzászólásra kattintva egy, azaz 1 hozzászólás olvasható.
Hol van például az enyém, a 29 közül az egyik???
Azt hittem véletlen technikai hiba. Vagy maga a Facebook tréfált meg engem.

Az én hozzászólásom a Facebook oldalamon olvasható, ami nem is hozzászólás, hanem a kommunista Bayer Zsolt riportja a Népszabadság c. lap 1994. március 5-i számának 6. oldalán, „A folyosón” címmel.
Itt olvasható: https://www.facebook.com/profile.php?id=100081086580369

A tények 2.:

Kíváncsiságból megnéztem ma is a Magyar Nemzet Facebook oldalán a Bayer-cikket.
Nem volt könnyű! Közvetlenül nem lehet elérni a cikket.

2024. február 5. 10 óra 54 perc
      Bayer Zsolt: Válasz Ungváry Krisztiánnak

https://www.facebook.com/profile/100063619687797/search/?q=bayer%20zsolt&filters=eyJycF9jcmVhdGlvbl90aW1lOjAiOiJ7XCJuYW1lXCI6XCJjcmVhdGlvbl90aW1lXCIsXCJhcmdzXCI6XCJ7XFxcInN0YXJ0X3llYXJcXFwiOlxcXCIyMDI0XFxcIixcXFwic3RhcnRfbW9udGhcXFwiOlxcXCIyMDI0LTFcXFwiLFxcXCJlbmRfeWVhclxcXCI6XFxcIjIwMjRcXFwiLFxcXCJlbmRfbW9udGhcXFwiOlxcXCIyMDI0LTEyXFxcIixcXFwic3RhcnRfZGF5XFxcIjpcXFwiMjAyNC0xLTFcXFwiLFxcXCJlbmRfZGF5XFxcIjpcXFwiMjAyNC0xMi0zMVxcXCJ9XCJ9In0%3D

Ha egy kattintással nem sikerül megnyitni a fenti linket, akkor próbálkozzon azzal, hogy másolja, majd beilleszti a keresőbe a linket. Ha így sem megy akkor kérem, higgyen nekem, hogy az alábbi adatok valóságosak.
Tetszik: 30
Vicces: 30
Hűha: 2
Szomorú: 1

30 hozzászólás 1 megosztás
Az összes hozzászólásra kattintva kettő, azaz 2 hozzászólás olvasható.
Vajon miért?

Kedves Magyar Nemzet!
Mi a cél? Önök számára vannak jó kommentek és rossz kommentek? Mi a válogatás alapja? Kinek az érdeke „szerkeszteni” a kommenteket? Bayer Zsolt kérdezné: valaki fizet Önöknek ezért?
Szíves válaszukat várja:

Dénes Gábor
magyar állampolgár

A Csal a Magyar Nemzet c. lap Facebook oldala? bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

A történeti alkotmány és a nép

Nagyon mély összefüggés van a két gondolat között. Mármint, hogy a történeti alkotmány magában hordozza a nép gondolkodásában rejlő logikai elveket és aközött, hogy a professzor nem tud egy bizonyos érvet elfogadni a főispáni titulus visszaállítása ellen.
Cservák Csaba azt írja, hogy a történeti alkotmány alapja az évszázados, máig élő Szent Korona-tanhoz köthető, azon alapul. Bevallom, csak az ún. Hármaskönyvre emlékeztem. Utánanéztem. Werbőczy István (1458-1541) országbíró volt az, aki az 1514-ben megjelent Tripartitum (Hármaskönyv) c. művében ír először a Szent Korona-tanról.
A tan szerint a magyar államot a király és a nemzet alkotja. A nemzet alatt e korban (és még évszázadokig) a királyon kívül csak és kizárólag a nemességet értették. Werbőczy is e művével az egységes nemesség tézisét igyekezett igazolni.
Azt is olvastam, hogy sok történész a történeti (történelmi) alkotmány legkorábbi és első írásos dokumentumának tekinti Szent István király fiához, Imre herceghez írott intelmeit. A tíz pontból álló okiratban Szent István a katolikus hit megőrzéséről, az egyházról, a főpapokról, a főemberekről és a vitézekről… a kegyességről és irgalmasságról és a többi erényről is ír.

Cservák professzor a történeti alkotmány múltjának következő két fontos dátumáról így ír:
„Az „egy és azonos nemesi szabadság” 1351-ben deklarált tétele a diszkriminációmentesség korai megnyilvánulása volt. Az 1848-as áprilisi reformok ezt nem eltörölték, hanem éppenhogy kiterjesztették. A korábban elnyomott jobbágyságot és a vérszegény fejlődésen keresztülment polgárságot ugyanis – ahogy akkor fogalmaztak – mintegy beemelték a hatalom sáncaiba.”
Az „egy és azonos nemesi szabadság”, vagyis a kialakult társadalmi viszonyok törvényi rögzítése Nagy Lajos király 1351-ben megjelent törvényeiben jelentik meg, nevén nevezi a nemességet és a jobbágyságot. Az úrbéri rendelet bevezeti a dézsmát, a kilencedet és a robotot, vagyis a jobbágyok ingyenmunkáját.

A cikkíróval együtt eddig gondolatban kb. 1800 évet tekintettünk át a magyar történelemből. A magam részéről tettem ezt azért Cservák professzor értő vezetésével, hogy megtaláljam azokat az „…erkölcsi, a nép józan gondolkodásában rejlő logikai elveket…” amelyeket „A történeti alkotmány magában hordoz…”.
Nem vagyok sem jogász, sem pedig az alkotmánytan szakértője, de sem a Szent Korona-tanban, sem pedig Szent István intelmeiben, egészen 1848-ig elő sem fordul a nép szó, de az ókori görögök által alkotott politikai fogalom, a démosz kifejezés sem. A Római Birodalom korából emlékszem az S.P.Q.R. rövidítésre, Senatus Populusque Romanus, ami a fordítás szerint a szenátust és a római népet jelenti.
A nép (angol nyelvterületen: pleb, vagy plebs (sértő), alsóosztályból való) a középkorban a jobbágyságot, parasztságot jelentette, a felvilágosodás korában megjelenik a népszuverenitás fogalom, a francia forradalomtól pedig a politikai baloldal „sajátította ki” a népet mindenféle szempontból és mind a mai napig.
Itthon a jobbágyságból lett parasztságról az 1848. márciusi jobbágyfelszabadítás óta beszélhetünk. Érdekes, hogy a nép 1848 márciusában még a jobbágyságot, 1848 áprilisában pedig már inkább a kisnemességet, a nemességet, a polgárságot jelentette.
Az V. Ferdinánd által szentesített áprilisi törvénycsomag, benne a népképviselettel, a nem általános választójoggal és több jelentős törvénycikkel, nem hiszem, hogy a jobbágyságnak a „hatalom sáncaiba” való beemelésről szólnak. Legalábbis az 1849 utáni történelmi események nem ezt igazolják.

És a Trianon utáni időszak?

Azonban a „józanul gondolkodó” nép és a parasztság szempontjából valami nagyon fontos kimaradt (valószínű, hogy helyhiány miatt), Cservák professzor elemzéséből.
Mégpedig a Trianon utáni korszak, egészen az 1949-es kommunista alkotmányig.
Nem, e korszakban sem emelték be sehová a népet, pláne nem a hatalomba. Pusztán annyi történt, hogy a korszak intelligens, a magyar népet ismerő, megértő, a népért nemcsak szavakban, hanem tevékenyen dolgozó politikusai, Klebelsberg Kunó és Horthy Miklós vezetésével, elkezdték fontosnak tartani a nép oktatását (8 osztályos népiskolák, 5000 tanyai tanterem és tanítói lakások létrehozása stb.), a művelt középosztály megteremtését (1500 népkönyvtár, olvasókörök, egyetemek, klinikák, sportlétesítmények, Testnevelési Főiskola, múzeumi gyűjtemények, templomok alapítása stb.) és még hosszan lehetne sorolni munkájuk máig ható eredményeit.
Adorján Dávid Attila történész, a Kommentár c. lap 2022/2. számában (125-126. old.) a Horthy-korszak kultúrpolitikájának főbb vonásai c. tanulmányában írja, többek között. Az ezeréves Magyar Királyság önálló állami léttel 1000-től 1526-ig rendelkezett. A Habsburg Birodalomban a Szent Korona országai léteztek, önálló állami lét nélkül, hiába hirdették plakátokon a Magyarbirodalmat. Ez nosztalgikus múltba vágyódás, a birodalmi érzés „marketingje” volt, jogalap nélkül. A kiegyezés után (1867-1918) a külpolitikánk sem lehetett önálló. Trianon után egy megcsonkított ország küzdött a fennmaradásáért. Horthy és gróf Klebelsberg Kunó előtt több út volt. Ők, főleg Klebelsberg és tudóstársai, „…nem megélhetési politikusok, nem pártemberek, felkapaszkodott káderek és ügynökök…” a jó utat választották. „A kultúra, a közös történelem, a származás és a nyelv számontartása nem vezetett elvont múltba révedésre és passzivitásra”. Klebelsbergék felélesztették a lengyel magyar barátságot is, az elcsatolt etnikai tömbök kohézióját igyekeztek fenntartani, soha nem látott kulturális pezsgés, oktatási reform… vette kezdetét.
Azt már én teszem hozzá, hogy mintha az Orbán-kormány is ilyenfajta kulturális fejlődést generált volna, generálna?! Hála és köszönet jár érte.

Főispánok és téeszelnökök

Cservák Csaba azonban szerintem abban téved, hogy „számos főispán kompromittálódott a világháború borzalmai közepette.” Úgy gondolom, hogy évtizedekkel korábbra nyúlik vissza a magyar parasztsághoz való „kompromittált viszonyuk”. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha állítom, hogy az alföldi főispánok, alispánok, de a földbirtokosok mentalitásában is maradandó nyomot hagyott az 1848-as jobbágyfelszabadítás előtti időszak. Nehéz levetkőzni évszázadok gyakorlatát, tulajdonosi viszonyait, az alá-fölérendeltséget, a parancsuralmi rendszert, a pénz, a vagyon hatalmát. Álljon itt tanulságul egy személyes történet, édesanyám emlékére.
A második világháború előtt volt Orosházán egy emberpiac. Ez az üvegbolt előtt és az Alföld Szálloda közti területen volt. Ide vitték ki az édesanyámat „eladni”. Az emberpiac a vármegye urai és személyesen a főispán engedélyével működött. Jöttek a birtokos gazdák, vizsgálták a „portékát”, az izmaikat, a fogukat nézték. Mint a rabszolgákat. Tizenéves vékony kislány volt az anyám. „Eladták”.
(3, azaz három diplomám többek között a mostani törvény által megszégyenített édesanyámnak köszönhetem.)

Cservák professzor azzal folytatja, hogy „Mindazonáltal a szerves fejlődésen keresztülment történeti alkotmányt egy illegitim parlament fogalmilag kizárt, hogy hatályon kívül helyezze.”
Márpedig ez az illegitim parlament az 1949. évi XX. törvényben nemcsak fogalmilag, hanem gyakorlatilag is 62 évre hatályon kívül helyezte a történeti alkotmányt és a magyar nép nagy részét is. Ez a 1949. évi törvény a népre, az istenadta népre, igaz inkább a munkásosztály és nem a „jobbágyság” hatalomba való beemelésére hivatkozik szinte minden sorában.
Ennek egyik következményeként a vármegye korábbi urait már elvtársaknak kellett szólítaniuk, édesanyámnak, a szüleimnek, nagyszüleimnek is, mert téeszelnökök lettek. Majd 1990 után ezek a téeszelnökök és vezetőtársaik, elvtársaik privatizálták bagóért a zsíros békési földeket. Ja, párezer forintot dobtak (törvényileg) a téesztag „jobbágyok” „vályújába” kárpótlási jegy formájában. Azoknak az embereknek, akik a teremtés „akaratából” szegény parasztnak, cselédnek, vagyis „rossz helyre” születtek. De nem tudtak kitörni rossz helyzetükből, a vármegyék urainak, földbirtokosainak, majd a kommunisták kollektivizálásának „köszönhetően”. Talán millióan is vagyunk még ilyen családi múlttal élő utódok „az alföldi szép nagy rónaságon” (Petőfi)?
Tanyasi, keresztyén, szegényparaszti családból származó büszke ember vagyok. Sorstársaim is ilyenek. Ők/mi nem tüntetünk, nem írunk petíciókat, a Jóistenen kívül nem fordulunk felsőbb hatalmakhoz.
Elvártam volna az Orbán-kormánytól, hogy a múltba révedés előtt a történeti alkotmányon kívül e réteg emlékezetét is figyelembe vegye. Kérdés persze az is, hogy van egyáltalán révedésre okunk? Ez ma a legfontosabb gondunk? Mi lesz az elmúlt 70 évvel? A főispánokkal hirtelen eltörlődik 70 év kommunista hegemóniája?
„A történeti alkotmány magában hordoz olyan erkölcsi, a nép józan gondolkodásában rejlő logikai elveket, amelyek korlátként állnak a jövendő jogszabályalkotás fölött.”

Dénes Gábor
magyar állampolgár

A Az alföldi parasztság emlékezete bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

„Történelmi léptékű elindulás történt a cigányság felzárkózásában”, mondta Káli-Horváth Kálmán, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium igazgatója a Mandinernek, 2022. július 30-án adott portréinterjújában.
Az érzelmektől dús beszélgetésből nem szokványos cigánysors rajzolódik ki. Az állami gondozott tiszakóródi kisfiút az egyik nevelőtanárnője karolta fel és juttatta el 1996-ban a Ki Mit Tud? döntőjéig versmondásban. A cigány kisfiú tehetsége ágyazta meg életútját a főiskoláig, majd a Duna TV-hez, később fontos állami funkciókhoz is. De művész emberré is lett, hisz képzőművészként, íróként, költőként is ismert napjainkban. A segítő kezeken kívül a jóra való igénye, akarata, eltökéltsége és istenhite is segítette karrierjét.
Nemcsak Káli-Horváth Kálmán, de a hazai cigányság is nagyon sokat köszönhet az Orbán kormánynak. Nem véletlenül mondja az igazgató az interjúban, hogy „A nagy fordulat valóban a 2010-es kormány- és korszakváltás után jött el, amikor az állam egyszer csak újra elkezdte látni a cigány közösségeket. …
Létrehozta korábbi előzményekből az egységes közfoglalkoztatási rendszer kibővített rendszerét, amely kezdeti, de nagyon is kézzel fogható beteljesítése volt annak az Orbán Viktor-i ígéretnek, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén”

Örülök a riporter kiegészítésének, hogy „A cigányság is láttatta magát, demográfiai növekedéssel, az elégedetlenség vészjeleivel.” (A 2001. évi népszámlálás 190 046 roma, illetve cigány lakost mutatott ki az országban. A 2011-es népszámlálás ezzel szemben 315 583 főre teszi a számukat, 2022-ben a demográfusok szerint az ország lakosságának 10 %-ra, több mint 900 000 főre növekedett a cigányok száma.)

Mielőtt még színes tintákkal kiszíneznénk (Kosztolányi) életünk e korszakát, jegyezzük meg, hogy az Orbán-kormány zseniális ötlete volt az, hogy úgy tette kötelezővé a közfoglalkoztatást, hogy valójában nem tette kötelezővé a 2011. évi CVI. törvényben. (Hosszú lenne a magyarázata, inkább nem teszem.)

„Senkit nem hagyunk az út szélén”

Orbán Viktor szavait én csak azzal egészíteném ki, hogy mi magyarok soha nem akartuk a cigányságot (sem) az út szélén hagyni.
(Mária Terézia magyar királynő, német-római császárné, osztrák főhercegnő próbálkozott először kötelezően munkát, jó életlehetőséget, lakóhelyet, útlevelet stb. adni az 1400-as évek óta velünk élő cigányságnak. Neki nem sikerült.)
A munkából szerzett jövedelem, a cigányságot támogató, az apró eredményeket is bemutató intenzív kommunikáció, a számtalan tanulási, fejlődési lehetőség biztosítása, és a felsorolhatatlanul sok más konkrét kormányzati segítség – hogy csak néhányat említsek a hazai cigányság boldogulását segítő intézkedések közül – jelentősen javította a cigányság életkörülményeit.
Káli-Horváth Kálmán mondja: „Állítom: formálhatjuk az életünket olyanná, amilyen magától értetődően lehetne, vagy amilyenre igényünk lehetne…” Kulcsfontosságú kijelentések. Ha jól értem, akkor az is elképzelhető, hogy a készen kapott támogatásokon túl mi magunk is sokat tehetünk önmagunkért?!
Buda Béla megfogalmazása szerint: „a szocializáció egy olyan interakciós folyamat, amelynek révén az egyén viselkedése úgy módosul, hogy megfeleljen a különböző társas rendszerek tagjai által vele szemben támasztott elvárásoknak.” (Buda, 1984)

Cigányok a hétköznapokban

A szép és igaz gondolatok után lássuk milyen a hétköznapi valóság.
A Batthyány tér és Szentendre között közlekedő HÉV-szerelvény egyik kocsijában utaztam nemrég. Kánikulai nyári délután volt, ablakok lehúzva, a szinte egymáshoz tapadó izzadt testek „illata” csak az Európai Bizottság közismerten szellőztetéspárti alelnökének szerzett volna testi lelki kielégülést. Ha jól emlékszem a Margit híd megállónál szállt fel egy cigány pár. Mindenki megnézte a nőt, mert olyan kövér volt, hogy csak két ülésen fért el a 182 cm-es teste és a szűk fekete testhezálló nadrágos ülepe. Partnere, hatalmas mobiltelefonjával együtt úgy 40 kilót nyomhatott. A mobiltelefon főszereplője a történetnek, mivel felszállásuktól kezdve elviselhetetlen hangerővel rapzenét „szolgáltatott” a férfiú, miközben a zenét túlharsogva „beszélgettek” egymással. Utastársaim rosszalló tekintettel hallgattak.
Néhány megálló után én viszont nem bírtam sem a szagot, sem pedig a hangzavart. Felálltam és kedves, halk hangon szóltam hozzájuk, hogy „nem lehetne egy kicsit halkabban?”. Először azt hittem, nem is hallották a hangom. Tévedtem. A nő fölém tornyosult és szólt. Imigyen. Ezeket a szavakat kiszokták pontozni, én most nem teszem.
„A faszszopó kurva anyáddal foglalkozz te szemét geci állat.”
Tovább nem idézem, a kedves olvasó képzeletére bízom, hogy mi mindent öntött rám ez divatos, modern hölgy botox-szal feldúsított vörösre festett ajkaival, kikefélt, szálanként beállított fekete hajával, és büdös szájszagával. Azért tudom, mert az orra úgy 30 cm-re volt az én orromtól, hatalmas, tudatosan kibuggyantott mellei nem engedték közelebb, és a nyála rám fröcsögött. A hölgy, olyan magas volt, mint én, azaz 182 cm. A szemkontaktus segített. Szakértők mondják, hogy a szemkontaktus ilyen helyzetekben megállítja a feldühödött egyedet. A hölgyhöz tartozó férfiú, mint kiskutya, utánozta nőnemű társát. Ugyanazokkal a szavakkal. Nem mert felállni, csak szitkozódott és üvöltött. A hölgy nem kezdett el verekedni. Ha azokkal a karjaival, amik vannak neki leüt, én ott halok meg. Senki, azaz senki nem jött segíteni. Túléltem. Fizikailag. Lelkileg soha.
Valahol, tudósoktól azt olvastam, hogy a természetes kollektív védelemhez léteznie kell egy tartósan szerveződött törzsnek, amelynek az önvédelmi reflexeit állandóan mozgósítja a túlélési ösztöne.
A mi, évezredeken keresztül szerveződött magyar törzsünk önvédelmi reflexei úgy tűnik, kihaltak a mediatizált szórakoztatás, az egoizmus, a hedonista élvezetek (főként a zabálás), a feminizmus, a liberalizmus és a neomarxizmus térhódításának hosszú útja alatt.

Köpködés és erőszak

Nemsokkal, talán két héttel az előbbi esemény után a budapesti Bécsi úton autómmal közlekedve, befordultam jobbra az Óbudai Temető felé. Piros lámpa. Megálltam. Mögöttem egy fehér furgon fényszórójával villogott, folyamatosan dudált. Nem értettem mit akar, hiszen ő is látta, hogy piros a lámpa. Egy feldühödött cigány férfi ugrott ki a furgonból, a csomagtartótól kezdve hatalmas ütéseket mért az autómra, majd a vezető üléshez érve a felhúzott ablakomat ütötte és köpködte. Csak mert nem mentem át a piroson. Zöldre váltott a lámpa. Az ablaküveg nem tört be, az autóm egy helyen behorpadt. Sérülésekkel, de ezt is túléltem. Lelkileg soha.

2022. július 14-én az esti órákban Budapest XIV. kerületében két nő és egy férfi a 3-as villamoson zaklatni kezdett egy utast, akit a férfi megütött, majd miután a nő leszállt a villamosról, a három fős társaság követni kezdte és tovább zaklatták. Index – Belföld – Zaklattak és megütöttek egy utast a 3-as villamoson
Kiderült, hogy a három fős társaság tagjai 14-15 éves cigány fiatalok voltak. Elfogták őket.

A megsebzett lélek

A Káli-Horváth Kálmánnal készült riportból idézek ismét: „Időről-időre előfordulhat, hogy megrohannak minket olyan emlékek, melyek megsebezték a lelkünket. … Ma már azt is tudom: az alázat a legerősebb fegyver.”
Ismerőseim, barátaim, a családom és a sajtó is sok ilyen történetet mond el naponta Borsodból, Szabolcsból, Szolnok megyéből, Békésből, Csongrádból…
Megsebzett lelkű magyar vagyok. Nekem semmi bajom nincs „a cigánysággal”. Nekik mi bajuk van velem? Meg az alázatot, azt a bizonyos legerősebb fegyvert mikor kezdik el alkalmazni?

Egy másik – a pszichológiai szakirodalomban gyakran idézett – definíció szerint: „a szocializáció egy olyan folyamatot jelent, amelynek során az ember a sajátos biológiai és pszichológiai adottságai, hajlamai révén szociálisan kompetens személlyé válik.
E folyamat során kifejlődnek azok a tulajdonságai, amelyek képessé teszik a hatékony cselekvésre a környezetében és a társadalomban, továbbá a kialakult státuszának dinamikus fenntartására az élete folyamán.” (Hurrelmann, Furnham, idézi: Antalovits 1999)

Hogy dalol a magyar népdal? „… merre mén az hajótok? Törökkanizsa felé, viszi a víz lefelé.”
Merre mén a hajótok cigány nemzettársaim? Lefelé vagy felfelé???

A Hej, cigányok, cigányok! bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Olyannyira jelen vannak ezek a „sulykoló mítoszok”, hogy a cikk megjelenésekor a cikk jobb oldalán ez a fotó sulykolja a szégyen érzését…

ÉGNEK MEREDŐ PUCÉR ALMAMELLEK, ÍGY LEBEG A VÍZEN A SZEMÉRMETLEN SELLŐLÁNY

A cikk címét idézve, SZEX/Beszéd: Mi eteti a szégyent?, csak halkan érdeklődnék, hogy ez a fotó most akkor nagyon eteti a szégyent??? Továbbá a „…szexről való téves információk terjedését…” is elősegíti?

A SZEX/Beszéd: Mi eteti a szégyent? bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Az írás sok mindennek nevezhető, de zseniálisnak egyáltalán nem. A cikk bevezetője arról is tájékoztatja a bátor olvasót, hogy a professzor a Cardiff Egyetem tanára.

(Azért bátor az olvasó, mert nagy levegőt kell venni az ilyen terjedelmű írások olvasása előtt.)
Lehetséges, hogy igaz a hír, vagyis, hogy a cardiffi egyetemen tanít, nem néztem utána. Azonban nem irigylem a tanítványait.
Ugyanis Fabio Vighi tanár úr amikor e cikkét megalkotta, vagy elfelejtette bevenni szokásos gyógyszerét, vagy a rendes adagnál többet vett be.

Írásában hetet s havat összehord a jeles cikkíró. Nagy képzelőerő kellett, de megpróbáltam megfejteni a tudományos és áltudományos hivatkozásokkal és otromba hazugságokkal teli cikk lényegét.

A cikk a Föld végóráiról szól. A szerző oltásellenességét palástolja tudományos és tudományosnak álcázott premisszákkal.
A világ gazdasági, társadalmi, pénzügyi globalizálódása napjaink ténykérdései közé tartoznak. A kétkezi munka szerepe, társadalmi jelentősége a szemünk előtt változik és a robotizálással változni is fog.

A globális változások, és a robotika térhódítása mögött is ott van a homo sapiens. Az ember irányítja, javítja, rontja el a jelent és a jövőt.
A világcégek uralmának ellenőrzése, látható mederbe terelése napjaink egyik legfontosabb feladata, és a jövő nemzeti társadalmainak fennmaradásának záloga.

Azonban a professzor a világ valóságának ezeket a tényeit a saját maga által kreált anarcho-szindikalista világába helyezi el.
Ebben a világban a COVID vírus is egy eszköz a digitális fasizmus cégeinek kezében. Ahogy ő fogalmaz: „A kapitalizmus a vírus segítségével próbálja meg a már rendelkezésre nem álló feltételek szimulálásával reprodukálni önmagát.” A szavak egymásra halmozása is bizonyító erejű: szimulálásával reprodukálni önmagát. Hogy tetszik ezt gondolni tisztelt professzor úr? Számtalan ilyen példát lehet hozni a szóhalmozó anyagból.

Elszólja magát a jeles professzor, amikor a ma is működő és nézeteit terjesztő, önmagát liberális szocialistának nevező Noam Chomsky-ra hivatkozik. (Chomsky tagja az Industrial Workers of the World elnevezésű szervezetnek és az Anticionista Mozgalomnak.)
Chomsky a politika és a nyelvtani szabályrendszeren keresztül is próbálta/próbálja terjeszteni bakteriális gondolatait.
Fabio Vighi ebben az írásában a gazdaságot, a legkülönbözőbb pénzügyi rendszereket (FED, nemzeti bankok stb.), a munka világát, de még a pszichológiát is igyekszik saját anacho-szocialista nézeteivel magyarázni.

A COVID vírusról ír, miközben ő maga terjeszti az anarchia vírusát.

Ja, és ne feledkezzünk meg a cikk legnagyobb hazugságáról: „Orán Viktor kormánya bevezeti a kényszeroltást Magyarországon.”
Kedves Professzor Úr! Hazudni csúnya dolog.

Kár, hogy az www.erdely.ma c. lap helyt ad az ilyen nézetek terjesztőinek.  

2021. november 23.

Dénes Gábor

újságíró, vezetési és szervezési szakértő  

Az eredeti cikk:

https://www.erdely.ma/mi-koveti-a-kenyszeroltast-lesz-e-ujabb-vilagkrizis-merre-tart-a-klimaharc-mire-kell-az-univerzalis-alapjovedelem

A Fabio Vighi írása az erdely.ma c. lapban bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.