Kategória: Hazai politika

A mérhetetlenül gazdag magyar nyelvünk az ön esetében nagyon szegényes, mert nem tudja kifejezni az ön lelkivilágát, személyiségét és a mindezekből következő múltbéli és jelenlegi tetteit és viselkedését. Hazug lenne, ha az általánosan használt „tisztelt” vagy a „kedves” szóval kezdeném levelem. Már csak azért sem mert semmi ilyet nem érzek, soha nem is éreztem ön iránt. Szánalmat érzek.

„A modern demokrácia leggyengébb pontja a vezetők kiválasztása. A modern korszak legnagyobb politikai kérdése ez. […] A modern demokrácia nem törődik kellő mélységgel a vezetői utánpótlással. Azt hiszik, hogy a demokratikus intézményrendszer képes kitermelni a politikusi utánpótlást. […] A közéletben tekintélyre van szükség, ami nélkül aligha érhető el kimagasló teljesítmény.” (Lánczi András: Arisztokratikus köztársaság szemben a korszellemmel, Kommentár c. lap, 2023/4. 109. old.)

Ezek a színészképzésre járó fiatalok Csehov Sirályának négy karakterébe gyúrták össze a hitük, érzéseik szerinti megtorpant, megroppant(?) életüket, karrierjüket, sok öngúnnyal és öniróniával, néha keserédesen, operettesen, dalban és prózában. Keresik az elveszettet? Tehetségüket? A sikertelenségük, kallódásuk (?) előidézőit? Kutatják a külső és belső kulturális, társadalmi, politikai okokat? (Néha „újságízűen”.) A kérdések csak tovább sorjáztak ahogy elkezdődött az előadás.

A jogi helyzet alapos leírása után tisztázzuk a lószar helyét, szerepét, odakerülésének körülményeit és következményeit, továbbá a körülményekben szerepet játszó személy(ek) esetleges szándékosságát és a lakosság nagy része által jogellenes bűncselekménynek tartott (érzett, szagolt) utcai elhullatásban való lovak általi részvételt a békéscsabai Harruckern utcában.

Valami nagyon „illatos” ebben a történetben, mert máskor, ha egy fűszálat kihúz a FIDESZ természetes élőhelyéről, akkor nemzetközi delegáció érkezik a fűszál lelki és fizikai atrocitásainak kivizsgálására, az ENSZ-csapatokat készenlétbe helyezik, a NATO hirtelen felveszi tagjai sorába Pápua-ÚjGuineát, hogy védelmi képességeit erősítse. A máskor oly hangos ZÖLDEK most hallgatnak. Mélyen. Miért?

Holnap meg fogom alakítani az Erkel Ferenc Komolyzenei Tanácsot. Fel szeretném kérni tagjai sorába Liszt Ferencet, Kodály Zoltánt, Bartók Bélát, Kurtág Györgyöt, Bihari Jánost, Déryné Széppataki Rózát, Bajza Józsefet, Gárdonyi Gézát, Mosonyi Mihályt és természetesen a Zenészeti Lapok főszerkesztőjét. Tervem az, hogy kibékítsem Erkelt és a Zenészeti Lapokat, a támadó esszéiről híres kritikus Mosonyi Mihályt és a magyar főurak egy csoportját, akik szívesen kimozdítanák helyéből a „nehézkes” Erkelt és helyébe Lisztet, vagy esetleg Demeter Szilárdot szeretnék látni a Nemzeti Sínház operaigazgatói posztján.

Miért gondolja ez az MVM, hogy a konyhai kis gáztározómból én adtam el gázt az oroszoknak, egyenesen a GAZPROMNAK? Gondolni sem merek arra, hogy mi lesz, ha az ukránok tudomására jut ez a mínusz 60 ezres kis gáztározóm???

Meglepődtem, mert hirtelen bennfentesnek, az olajcég legszűkebb vezetői körében éreztem magam, hogy ugyan még egy féldarab részvényem sincs, a MOL-vezér mégis indíttatva érezte magát, hogy engem, egy senki kis magyar állampolgárt ilyen komoly üzleti ügyekről tájékoztasson. De a nyugalom is és a „na ugye!” érzés is belém költözött, mert minden uniós, amerikai és magyar ellenzéki károgás ezek szerint hazugság volt/van. VAN OLAJ. Hurrá! Valahogy éreztem ezt korábban is, mert a mindenre alkalmazott „háború miatt nincs” „generálszósz” fölöttébb gyanús volt. Ha nincs, akkor vajon a csurig töltött tankerek a közel-keleti és ázsiai kikötőkből a bánatos semmit szállítják ingajáratban az USA-ba és vissza?

A vezérkos halkan számolt. Egy-két-há… most! A nyáj erre a vezényszóra várt. Felugrottak új, alighasznált helyeikről és intenzív testmozgással elindultak kifelé. Nagy, mély és hosszú, ideológiai, politikai, aritmetikai, geodéziai és legelészettani vita előzte meg ezt a döntést is. Mármint azt, hogy melyik vezérkos szavára, illetve számolására kell hallgatni és elkezdeni az egész nyáj számára is újdonságnak számító fitness-edzést.

Vajon mért jutott eszembe a nagynak nevezett francia forradalom három jelszava egy egyszerű bevásárlás után? Vagyis a liberté (szabadság), az égalité (egyenlőség), a fraternité (testvériség). Talán azért, mert egy francia tulajdonú szupermarketben vásároltam (Budakalász, Auchan), meg talán azért is, mert nem először szembesültem az üzletláncnak a „kedves” vásárlóhoz való viszonyulásával, meg mert alig másfél hónap múlva a nyakukon az esemény 233-ik évfordulója.