Kategória: Hazai politika

Az elmúlt egy hónapban (2024. június 9-e előtt) a közmédia szinte minden hírműsora, beszélgetős, szakértőkkel teletűzdelt (vita?) műsora kizárólag – a kormányfő által kiadott utasítás szerint, de személyes közreműködésével is – az ukrán háborúról szólt. A választópolgárokat azzal riogatták, hogy ha nem szavaznak a békére, vagyis a Fideszre, akkor gyakorlatilag a háborúra szavaznak és jön az új világháború.

A kamerák tetején felvillanó piros lámpákból érezte, mit érezte, tudta, hogy a nagyvilág kíváncsi rá. Csak rá. Ő most a világsztár. Boldog volt, talán most először életében, illetve álmaiban. Erre vágyott. Hogy minden róla szóljon, mindenki vele foglalkozzon. Ebben a pillanatban azt is elfelejtette, hogy férfi létére alacsony, nyápic termetű, hogy kidobták, kilökték, kiebrudalták a NER lovagok közül, meg azt is, hogy eddig őt senki nem értette meg. Még a saját felesége sem. Csak babysitternek használta.

Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára volt a hírTV „Politikai hobbista” c. műsorának 2024. február 17-i vendége.

A mérhetetlenül gazdag magyar nyelvünk az ön esetében nagyon szegényes, mert nem tudja kifejezni az ön lelkivilágát, személyiségét és a mindezekből következő múltbéli és jelenlegi tetteit és viselkedését. Hazug lenne, ha az általánosan használt „tisztelt” vagy a „kedves” szóval kezdeném levelem. Már csak azért sem mert semmi ilyet nem érzek, soha nem is éreztem ön iránt. Szánalmat érzek.

„A modern demokrácia leggyengébb pontja a vezetők kiválasztása. A modern korszak legnagyobb politikai kérdése ez. […] A modern demokrácia nem törődik kellő mélységgel a vezetői utánpótlással. Azt hiszik, hogy a demokratikus intézményrendszer képes kitermelni a politikusi utánpótlást. […] A közéletben tekintélyre van szükség, ami nélkül aligha érhető el kimagasló teljesítmény.” (Lánczi András: Arisztokratikus köztársaság szemben a korszellemmel, Kommentár c. lap, 2023/4. 109. old.)

Ezek a színészképzésre járó fiatalok Csehov Sirályának négy karakterébe gyúrták össze a hitük, érzéseik szerinti megtorpant, megroppant(?) életüket, karrierjüket, sok öngúnnyal és öniróniával, néha keserédesen, operettesen, dalban és prózában. Keresik az elveszettet? Tehetségüket? A sikertelenségük, kallódásuk (?) előidézőit? Kutatják a külső és belső kulturális, társadalmi, politikai okokat? (Néha „újságízűen”.) A kérdések csak tovább sorjáztak ahogy elkezdődött az előadás.

A jogi helyzet alapos leírása után tisztázzuk a lószar helyét, szerepét, odakerülésének körülményeit és következményeit, továbbá a körülményekben szerepet játszó személy(ek) esetleges szándékosságát és a lakosság nagy része által jogellenes bűncselekménynek tartott (érzett, szagolt) utcai elhullatásban való lovak általi részvételt a békéscsabai Harruckern utcában.

Valami nagyon „illatos” ebben a történetben, mert máskor, ha egy fűszálat kihúz a FIDESZ természetes élőhelyéről, akkor nemzetközi delegáció érkezik a fűszál lelki és fizikai atrocitásainak kivizsgálására, az ENSZ-csapatokat készenlétbe helyezik, a NATO hirtelen felveszi tagjai sorába Pápua-ÚjGuineát, hogy védelmi képességeit erősítse. A máskor oly hangos ZÖLDEK most hallgatnak. Mélyen. Miért?

Holnap meg fogom alakítani az Erkel Ferenc Komolyzenei Tanácsot. Fel szeretném kérni tagjai sorába Liszt Ferencet, Kodály Zoltánt, Bartók Bélát, Kurtág Györgyöt, Bihari Jánost, Déryné Széppataki Rózát, Bajza Józsefet, Gárdonyi Gézát, Mosonyi Mihályt és természetesen a Zenészeti Lapok főszerkesztőjét. Tervem az, hogy kibékítsem Erkelt és a Zenészeti Lapokat, a támadó esszéiről híres kritikus Mosonyi Mihályt és a magyar főurak egy csoportját, akik szívesen kimozdítanák helyéből a „nehézkes” Erkelt és helyébe Lisztet, vagy esetleg Demeter Szilárdot szeretnék látni a Nemzeti Sínház operaigazgatói posztján.

Miért gondolja ez az MVM, hogy a konyhai kis gáztározómból én adtam el gázt az oroszoknak, egyenesen a GAZPROMNAK? Gondolni sem merek arra, hogy mi lesz, ha az ukránok tudomására jut ez a mínusz 60 ezres kis gáztározóm???