Kategória: Hazai politika

A fantázia (magyarul képzelőerő) az értelem, az akarat és az emlékezet mellett a lélek képessége a jelen nem lévő tárgy megjelenítésére. Szent Tamás szerint a fantázia vis repraesentativa, megjelenítő erő. Megnyilvánulási formái: a tudattalanul zajló képzettársítás és a szándékos, de játékosan folyó fantáziálás. Elvezethet látszatok, hamis elképzelések kialakulásához, ilyen értelemben Szent Tamás szerint a „hazugság úrnője”, de beszélhetünk produktív fantáziáról is, ha az elképzeléseket tudatosan összegezzük s állítjuk valamely cél szolgálatába.

Magyar Péter első interjúiban a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) belső ügyeiről, tapasztalatairól és kritikáiról beszélt. Magyar Péter azt ígérte, hogy a NER-lovagokról leleplező dokumentumokat tesz közzé.

Az elmúlt egy hónapban (2024. június 9-e előtt) a közmédia szinte minden hírműsora, beszélgetős, szakértőkkel teletűzdelt (vita?) műsora kizárólag – a kormányfő által kiadott utasítás szerint, de személyes közreműködésével is – az ukrán háborúról szólt. A választópolgárokat azzal riogatták, hogy ha nem szavaznak a békére, vagyis a Fideszre, akkor gyakorlatilag a háborúra szavaznak és jön az új világháború.

A kamerák tetején felvillanó piros lámpákból érezte, mit érezte, tudta, hogy a nagyvilág kíváncsi rá. Csak rá. Ő most a világsztár. Boldog volt, talán most először életében, illetve álmaiban. Erre vágyott. Hogy minden róla szóljon, mindenki vele foglalkozzon. Ebben a pillanatban azt is elfelejtette, hogy férfi létére alacsony, nyápic termetű, hogy kidobták, kilökték, kiebrudalták a NER lovagok közül, meg azt is, hogy eddig őt senki nem értette meg. Még a saját felesége sem. Csak babysitternek használta.

Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára volt a hírTV „Politikai hobbista” c. műsorának 2024. február 17-i vendége.

A mérhetetlenül gazdag magyar nyelvünk az ön esetében nagyon szegényes, mert nem tudja kifejezni az ön lelkivilágát, személyiségét és a mindezekből következő múltbéli és jelenlegi tetteit és viselkedését. Hazug lenne, ha az általánosan használt „tisztelt” vagy a „kedves” szóval kezdeném levelem. Már csak azért sem mert semmi ilyet nem érzek, soha nem is éreztem ön iránt. Szánalmat érzek.

„A modern demokrácia leggyengébb pontja a vezetők kiválasztása. A modern korszak legnagyobb politikai kérdése ez. […] A modern demokrácia nem törődik kellő mélységgel a vezetői utánpótlással. Azt hiszik, hogy a demokratikus intézményrendszer képes kitermelni a politikusi utánpótlást. […] A közéletben tekintélyre van szükség, ami nélkül aligha érhető el kimagasló teljesítmény.” (Lánczi András: Arisztokratikus köztársaság szemben a korszellemmel, Kommentár c. lap, 2023/4. 109. old.)

Ezek a színészképzésre járó fiatalok Csehov Sirályának négy karakterébe gyúrták össze a hitük, érzéseik szerinti megtorpant, megroppant(?) életüket, karrierjüket, sok öngúnnyal és öniróniával, néha keserédesen, operettesen, dalban és prózában. Keresik az elveszettet? Tehetségüket? A sikertelenségük, kallódásuk (?) előidézőit? Kutatják a külső és belső kulturális, társadalmi, politikai okokat? (Néha „újságízűen”.) A kérdések csak tovább sorjáztak ahogy elkezdődött az előadás.

A jogi helyzet alapos leírása után tisztázzuk a lószar helyét, szerepét, odakerülésének körülményeit és következményeit, továbbá a körülményekben szerepet játszó személy(ek) esetleges szándékosságát és a lakosság nagy része által jogellenes bűncselekménynek tartott (érzett, szagolt) utcai elhullatásban való lovak általi részvételt a békéscsabai Harruckern utcában.

Valami nagyon „illatos” ebben a történetben, mert máskor, ha egy fűszálat kihúz a FIDESZ természetes élőhelyéről, akkor nemzetközi delegáció érkezik a fűszál lelki és fizikai atrocitásainak kivizsgálására, az ENSZ-csapatokat készenlétbe helyezik, a NATO hirtelen felveszi tagjai sorába Pápua-ÚjGuineát, hogy védelmi képességeit erősítse. A máskor oly hangos ZÖLDEK most hallgatnak. Mélyen. Miért?