Az alábbiakban összegyűjtöttem minden olyan formális vagy politikai EU‑szintű megnyilvánulást, amely a rezsicsökkentés megszüntetését vagy visszavágását sürgette.

Milyen formában bírálta vagy kifogásolta az EU a rezsicsökkentést?

1. Európai Bizottság – Ország-specifikus ajánlások (CSR-ek)

A Bizottság minden évben kiadja a „country-specific recommendations” dokumentumot, amelyben gazdaságpolitikai javaslatokat tesz a tagállamoknak.

Mit kifogásoltak?

• A 2025–2026-ra vonatkozó ajánlásokban a Bizottság a rezsicsökkentés visszavonását kérte, a lakossági energiaárak mesterséges korlátozását pedig torzító támogatásnak minősítette.
  Hungary Today
• A dokumentum szerint a magyar kormány által fenntartott árplafonok (egytől egyig hazugság!!!):
  • torzítják az energiafogyasztást,
  • akadályozzák a zöld átmenetet,
  • jelentős költségvetési terhet rónak az államra.

Formális jogi státusz

• Ezek nem kötelező erejű jogszabályok, hanem gazdaságpolitikai ajánlások.
• A Bizottság azonban a helyreállítási alap (RRF) és a kohéziós pénzek feltételeihez kapcsolhatja őket, így de facto nyomásgyakorló eszközzé válhatnak.

2. Európai Parlament – politikai állásfoglalások

Az EP több alkalommal foglalkozott az energiaár-támogatásokkal.

Példa: COP29-hez kapcsolódó EP-állásfoglalás

• Az EP egy klímapolitikai nyilatkozatában a tagállamokat a háztartási energiaár‑támogatások kivezetésére szólította fel, mert azok „túl magasak” és akadályozzák a fosszilis energia kivezetését.
  Daily News Hungary
• A dokumentum nem jogszabály, hanem politikai iránymutatás.

3. Bizottsági kommunikáció és politikai nyilatkozatok

Több uniós tisztségviselő és bizottsági dokumentum is bírálta a rezsicsökkentést.

Fő érvek:

• A rezsicsökkentés nem célzott, így a támogatás nagy része a magasabb jövedelműekhez jut.
• Energiatakarékosság-ellenes, mert az alacsony árak nem ösztönöznek fogyasztáscsökkentésre.
• Költségvetési kockázatot jelent, különösen magas világpiaci árak idején.
• Ellentétes az EU energiapiaci liberalizációs elveivel.

Példa:

• A Bizottság 2025. június 4-én kiadott gazdaságpolitikai ajánlásaiban ismételten a rezsicsökkentés megszüntetését kérte.
  The Budapest Times

Összegzés: Mit jelent ez a gyakorlatban?

Tehát az EU nem jogi aktussal „utasította el” a rezsicsökkentést, mert azt nem is tehetné, hanem gazdaságpolitikai ajánlásokkal és politikai állásfoglalásokkal sürgette annak kivezetését.

Pontosan az energiaárak – különösen a lakossági végfelhasználói árak – nem uniós hatáskör, hanem tagállami szuverenitás. Ezért az EU-nak nincs jogi eszköze arra, hogy:

• megtiltsa a rezsicsökkentést,
• előírja az árak liberalizálását,
• vagy kötelező jogi aktussal beavatkozzon a magyar lakossági tarifákba.

Amit tehet, az kizárólag puha jog (soft law) és gazdaságpolitikai koordináció.

Miért nem uniós hatáskör a lakossági energiaár?

Mert az EU energiapiaci szabályozása csak a nagykereskedelmi piacokra, a versenyre, a hálózati hozzáférésre és a piacnyitásra terjed ki.
A végfelhasználói árak – különösen a háztartási szektorban – a tagállamok döntései.

Ezért a Bizottság csak annyit tehet, hogy:

• ajánlásokat fogalmaz meg (CSR-ek),
• értékeli a költségvetési fenntarthatóságot,
• feltételeket szabhat bizonyos uniós pénzekhez (pl. RRF),
• politikai kritikát fogalmaz meg.

De kötelező erejű jogi aktust nem alkothat a rezsicsökkentés megszüntetésére.

Akkor miért tűnik úgy, mintha „utasította volna”?

Mert a Bizottság az országjelentésekben és ajánlásokban nagyon egyértelműen fogalmaz:

• a rezsicsökkentés „torzítja a piacot”,
• „nem célzott”,
• „akadályozza a zöld átmenetet”,
• „jelentős költségvetési kockázatot” jelent.

Ezek azonban nem jogi kötelezések, hanem politikai- és gazdaságpolitikai nyomásgyakorlás.

A magyar kormány pedig gyakran úgy kommunikálja, mintha az EU „megtiltotta volna”, mert ez politikailag jól keretezhető konfliktus.

A lényeg

• Jogilag: az EU nem tilthatja be a rezsicsökkentést.
• Politikailag: az EU erősen ellenzi, és folyamatosan sürgeti a kivezetését.
• Gyakorlatilag: az EU-s pénzek feltételei révén közvetett nyomást tud gyakorolni

  Dénes Gábor István

A Az igazság a hazai rezsicsökkentés és az EU ügyeiről: Különösen Szanyi Tibor elvtárs részére bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Csak érdeklődni szeretnék, hogy mit szólnának ahhoz, hogy az Önök korrupt pénzeitől roskadozó bankszámláit zárolnánk. Hogy miért? Csak!
Merz elvtárs Ön állítólag jogász végzettségű és katolikus családból származik.
Én mindkettőt kétségbe vonom, mert egy katolikus ember soha nem lopná el másik ember vagyonát. Most Ön arra készül, hogy ellopja az oroszok vagyonát.
Utoljára az Ön párttársa egy Hitler nevű szennyalak merte megtenni ezt a zsidókkal és azokkal, akik nem voltak szimpatikusak számára.
A Jóistent kérem, hogy átkozza meg Önt és családját a gonoszsága miatt.

Angol fordítás:
I would just like to know what you think about freezing your bank accounts, which are overflowing with your corrupt money. Why? Just!

Comrade Merz, you are supposedly a lawyer and come from a Catholic family. I doubt both of these, because a Catholic would never steal another person’s property. Now you are preparing to steal the property of the Russians.
The last time your party colleague dared to do this was a scumbag named Hitler, to the Jews and those who were not sympathetic to him.
I ask God to curse you and your family for your wickedness.

von der Hitler elvtársnő!
Ön a lopás tudományát tanulta meg a London School of Economics-on? Vagy apukájától, Ernst Albrecht-től tanulta, aki az Európai Unió versenypolitikájának a főigazgatója volt. Ön állítólag kereszténydemokrata?  Lehetetlen. Mert mi keresztények nem lopunk senkitől, hanem adunk önzetlenül.
A Jóisten átkát kérem Önre is. És azt, hogy ideje lenni már azzal rengeteg korrupt pénzzel eltűnni végleg a politika porondjáról. Javaslom, hogy költözzenek össze Zelenszkij korrupt elnökkel, ha aranyvécére vágyik és csókolgassák egymást a vécén reggeltől estig.

Angolul:
Comrade von der Ursula Hitler!
Did you learn the art of theft at the London School of Economics? You learned it from your father, Ernst Albrecht, who was the Director-General for Competition Policy of the European Union. You are supposedly a Christian Democrat? Impossible. Because we Christians do not steal from anyone, but give selflessly.

I ask the curse of God on you too. And that it is time to disappear from the political arena with all that corrupt money. I suggest that you move in with corrupt President Zelensky if you want a golden toilet and kiss each other in the toilet from morning to night.

Dénes Gábor István
Hungary

A Ursula von der Hitler és Adolf Merz részére bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Fontos, hogy még írásom elején tisztázzuk néhány fogalom jelentését.
Elsőként a szuverén szó és a szuverén állam jelentését, mert a napi híradásokban az Európai Unió és Ukrajna vezetői, elitjeinek képviselői rendszeresen Ukrajna függetlenségéről mint szuverén államról beszélnek és írnak.
Szuverén jelentése: Minden külső kényszertől, befolyástól mentes; önhatalmú, független. Szuverén állam, ország: képesség a hatalom önálló gyakorlására, olyan amit nem korlátozhat, nem csökkenthet senki, semmi; az állam kizárólagos önrendelkezési jogát értjük ezen, azaz külső kényszer nélküli cselekvést. Dolgozatom egésze ennek bizonyítását tűzi ki célul.
Béranyaság
Béranyaságnak nevezzük azt a folyamatot, amikor egy termékeny béranya egy másik személynek vagy párnak gyermeket hord ki a testében. Az Európa Tanács – egyetlen szavazattöbbséggel – 2016. március 15-én elutasította a béranyaságot. A béranyaság Ukrajna egyik fontos bevételi forrása. Írásom második részében részleteiben is bemutatom a pénzszerzésnek ezt a módját.
Folytassuk az „Ukrajna” szó jelentésével.
Az „Ukrajna” szó jelentése a magyar etimológia szerint „határ menti” vagy „a határnál”, ami az orosz és ukrán Ukraina (u kraji) szóból ered, ahol a kraj jelentése „szél” vagy „határ”. Maga az „ukrán” melléknév, vagy a melléknévből önállósult főnév pedig a latinos „Ukránia” (a mai országnév) elvonása.
Miért született ez az írás?
A kérdést azért tettem fel és a választ azért osztom meg az olvasóval, mert az Európai Unió vezetésének és államai nagy részének, az Egyesült Államok demokrata vezetésének, az Egyesült Királyság kormányának Ukrajnával kapcsolatos kardcsörtető magatartása nincs szűnőben. Hírek és ellenhírek, fake news-ok, felelős beosztású emberek felelőtlen nyilatkozatai uralják az európai közéletet. Németország náci vezetői már megint nem nyugszanak a bőrükben. Nem volt elég nekik két világháború, a hadiipar még jobban degeszre szeretné tömni páncélszekrényeit, adóparadicsomi számláikat és a megvásárolt politikusok zsebeit.
A tűzzel, vagyis a 3. világháború kirobbantásával „játszadoznak”, úgy, mintha az őket majd nem érintené. A dollár-, az euró-, és a hrivnya milliárdok és az arany vécék megszüntetik logikus agyi funkcióikat. Képtelenek felfogni, hogy nincs az a bunker, ami bárkit is megvédene az atomháború ellen.
Mi az igazság?
Ez a kérdés vezette ujjaimat, hogy Ukrajna történelméből milyen, napjaink történéseit is befolyásoló következtetéseket lehet levonni.
Dolgozatom alcíme: tények Ukrajnáról. Hosszadalmas, szívós munkával gyűjtögettem az anyagot, amiből csak néhány szemelvényt szeretnék írásomban közzétenni. Mégpedig azokat a jelentősebb eseményeket, történéseket említem majd, amelyek – véleményem szerint – hozzájárultak a mai Ukrajna gazdasági, politikai, társadalmi helyzetének kialakulásához, és főként vezetőik és az ukrán nép viselkedéséhez.
                                                                                Szemelvények Ukrajna történelméből
Bajban vannak a történészek, mert Ukrajna és az ukrán nép történetének megírásakor nem indulhatnak ki a mai földrajzi keretekből (országhatár), közelebbről a mai Ukrajna területén élő civilizációk bemutatásából. Nem indulhatnak ki pl. sem a Fekete-tenger melléki görög kolóniák, sem a szlávok megjelenése előtti népvándorláskori sztyeppei civilizációk hagyatékából, mert ezek a civilizációk nem tekinthetők az ukrán történelem meghatározó elemeinek, mivel a területi egybeesésen túl semmi nem kapcsolja őket a kialakuló Ukrajnához. A történészek ezért az ukrán történelem kezdeteit a szlávok kelet–európai megjelenéséhez, illetve a szláv népesség differenciálódásával a keleti szláv tömb elkülönüléséhez kötik.
A keleti szlávok
A keleti szlávok az oroszok (nagyoroszok), ukránok (kisoroszok) és belaruszok (fehéroroszok) ősei, akik a kelet-európai síkságon alakították ki közösségeiket a középkor folyamán.
A sztyeppei népek közül elsőként a Kaukázus előterében szerveződött kazár birodalommal léptek érintkezésbe, amelynek befolyása Kijev térségéig terjedt. A kazárok a déli régióban élő földművelő szlávokat adóztatták, majd a 9. század vége felé helyükbe a magyar törzsszövetség lépett.
Kazár Kaganátus
A Kazár Kaganátus szervezeti rendszere és állam-berendezkedése jelentős hatást gyakorolt a környező népekre, köztük a magyarokra, de az ukránokra is.
A Kazár Kaganátus a kora középkor egyik legjelentősebb államalakulata volt, amely meghatározó szerepet játszott Kelet-Európa történelmében a 7-10. század között.
A Kazár Kaganátus egyik legjellegzetesebb vonása a kettős fejedelemség intézménye volt. Ez a rendszer szigorú hierarchián alapult, amelyben a kagán mint szakrális uralkodó, és a bég (vagy kagán-bég) mint tényleges kormányzó osztozott a hatalmon. A kagán személye szent és sérthetetlen volt, azonban a tényleges politikai és katonai döntéseket a bég hozta meg.
A kazár társadalom rendkívül összetett volt, több etnikai és vallási csoport békés együttélésén alapult. A vezető réteg a 9. században áttért a zsidó vallásra, ami egyedülálló jelenség volt a korabeli nomád birodalmak történetében. A birodalom 965-ös bukása után kulturális és szervezeti öröksége tovább élt a térség népeinek hagyományaiban.
Kijevi Rusz
A Kijevi Rusz a középkori Kelet-Európa egyik legjelentősebb államalakulata volt, amely a 9. század végétől a 13. század közepéig állt fenn. Az állam kialakulása szorosan összefonódik a varég (viking) kereskedők és harcosok tevékenységével, akik a híres „varégok útján” közlekedtek észak-déli irányban, a Baltikumtól a Fekete-tengerig.
A Kijevi Rusz megalapítása a hagyomány szerint Rurik varég fejedelemhez köthető (862), aki Novgorodban telepedett le. Utódai közül Oleg fejedelem áthelyezte a központot Kijevbe (882), ami stratégiai szempontból kedvezőbb fekvésű volt. A város fekvése ideális volt, hiszen itt keresztezték egymást a fontos kereskedelmi útvonalak, és innen könnyebben lehetett ellenőrizni a környező szláv törzseket.
Az állam fénykorát Nagy Vlagyimir (980-1015) és Bölcs Jaroszláv (1019-1054) uralkodása alatt élte. Vlagyimir legnagyobb jelentőségű tette a kereszténység felvétele volt 988-ban, ami által a Kijevi Rusz bekapcsolódott az európai keresztény kultúrkörbe, ugyanakkor a bizánci civilizáció hatása alá került. Jaroszláv pedig kodifikálta az első törvénykönyvet, a Russzkaja Pravdát.
A tatárdúlás a 13. században
A tatárok 13. századi támadásai végig pusztították a Kijevi Rusz területeit. Voltak azonban hadvezérek, akik nem vállalták a konfrontációt (pl. Alekszandr Nyevszkij) a tatárokkal szemben. Novgorod a tatároknak adót fizetett, amelynek jogcíme a keresztény foglyok kiváltása, valójában a függetlenség ára volt. A tatároknak fizetett adó Novgorod gazdaságát „megcsapolta”, de függetlensége megmaradt. A tatár támadást elkerülő Polock, Szmolenszk, Turov és Volhínia a litvánokkal keveredett összeütközésbe, majd folyamatosan kiterjedt rájuk a litván fennhatóság. A 14–15. század során pedig mint a Litván nagyfejedelemség alkotórészei kerültek szembe a tatárokkal – többnyire sikeres harcok megvívásával.
Balparti és Jobbparti Ukrajna
A Balparti és Jobbparti Ukrajna megkülönböztetése a 17. század közepén alakult ki, főként a Hmelnickij-féle kozák felkelés és az azt követő békeszerződések miatt.
1667-ben az andruszovói béke osztotta ketté Ukrajnát: a Dnyeper bal partja Oroszország fennhatósága alá került, míg a jobb part Lengyelországé maradt.
Balparti Ukrajna (Лівобережна Україна)
A Dnyeper folyótól keletre fekvő területek (pl. Poltava, Csernyihiv, Szumi) a 17. század közepéig a Lengyel–Litván Unióhoz tartoztak. 1654-ben a perejaszlavi szerződés értelmében a kozák Hetmanátus a cári Oroszország védelme alá helyezte magát. 1663-ban Ivan Brjuhoveckij hetmanná választásakor már különálló politikai egységként emlegették. Az 1686-os „Örök béke” szerződés végleg megerősítette, hogy a bal parti területek Oroszország fennhatósága alatt maradnak.
Jobbparti Ukrajna (Правобережна Україна)
A Dnyeper nyugati oldalán fekvő területek (Volinyi, Podólia, Kijev nyugati része). A Hmelnickij-féle kozák felkelés (1648–1657) után a térség instabil lett. Az 1667-es andruszovói béke értelmében a jobb part a Lengyel–Litván Unió fennhatósága alatt maradt. 1672-ben Podóliát az Oszmán Birodalom foglalta el, míg más részeket kozák hetmanok (pl. Petro Dorosenko) próbálták irányítani. 1681-ben a törökök megszerezték Kijev és Braclav környékét is, így a jobb part sokáig megosztott és instabil régió maradt. A kozák Hetmanátus a lengyel uralom ellen lázadt, és védelmet keresett Oroszországtól.
A perejaszlavi szerződés (1654), majd az andruszovói béke (1667) és az örök béke (1686) jogilag is rögzítették a megosztást.
A Lengyel-Litván Unió Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb államalakulata volt a késő középkorban és a kora újkorban. A 17. század közepéig a lengyel–litván fennhatóság határozta meg a régió történelmét (ez a lengyel hatás valamilyen formában egészen 1939–45-ig érvényesült). Időközben a terjeszkedő, felemelkedő orosz birodalom, a gyengülő, hanyatló Lengyelország és az Oszmán Birodalom kiterjesztett karjaként működő Krími Tatár Kánság egymást kioltó erőterében a „végek” elkezdtek különállási törekvéseket mutatni. Ez a megosztottság hosszú távon meghatározta Ukrajna politikai és kulturális fejlődését.

Bohdan Hmelnickij mozgalma (1648-1654)
A számos kisebb, a lengyel hadsereg által többé-kevésbé gyorsan eltiport kozák-paraszt felkelés után 1648-ban robbant ki az a háború, amely máig meghatározó Ukrajna történelme szempontjából. Ennek a lengyelellenes felkelésnek a vezetője Bohdan Hmelnickij hetman volt, az ukrán történelmi emlékezet egyik megosztó alakja.
Ambivalens megítélését annak köszönheti, hogy miközben hosszú éveken át sikeresen harcolt a lengyelekkel szemben, megalapítva a mai Ukrajna egyik elődjének tekintett önálló kozák államot, 1654-ben megkötötte a hírhedté vált perejaszlávi szerződést a moszkvai cárral. A szerződés értelmében az ukrán területek kimondták csatlakozásukat az orosz cárhoz. Oroszországban mai napig a régi Rusz két egymástól elszakított területének újraegyesítéseként tekintenek erre az eseményre, és eme újraegyesítés 300. évfordulója alkalmából adta át Nyikita Hruscsov a Krím-félszigetet az Ukrán SZSZK-nak. Ukrajnában azonban úgy vélik, a moszkvai uralkodókkal csupán szövetséget kötöttek Perejaszlávban, amellyel azonban a cárok visszaéltek, és fokozatosan felszámolták a kozák állam függetlenségét – ráadásul anélkül, hogy azt megvédték volna, hiszen pár évvel később a lengyelekkel is kiegyeztek.
                                                                             A Kozák Hetmanátus mint az ősi Ukrajna?
A Kozák Hetmanátus (Vojjsko Zaporozskoje) a zaporozsjei kozákok által létrehozott, 1648-tól 1764-ig fennálló államalakulat volt, amely a Lengyel-Litván Unió függetlenségét kiáltotta ki, de a Bohdan Hmelnickij-felkelés után orosz fennhatóság alá került. Hmelnickij zavaros és megfontolatlan politikájával tönkretette hazáját. A legnagyobb hibát akkor követte el, amikor Oroszország mellett döntve hozzácsatolta a cári birodalomhoz Ukrajnát. Ukrajna az orosz uralom alatt szenvedte el a legnagyobb elnyomást, s a tatárok behívása is mérhetetlen kárt okozott.
II. Katalin
1764-ben a hetmani állam területén uralkodó morális züllésre, korrupcióra és a helyi elitek visszaéléseire hivatkozva (!) II. Katalin cárnő megszüntette a Hetmanátust és területeit Oroszországhoz csatolta.
Néhány évvel később a Zaporizzsjai Szicset is felszámolták, a kozákok egy része pedig betagolódott az orosz birodalmi társadalomba, míg mások külföldön – például a Duna mentén – próbáltak szerencsét.
A kozák autonómia és függetlenség emléke azonban élő maradt, és a kisorosz identitás egyik motorjává vált. Az ukrán nemzeti eszme megjelenése kétségkívül a 17. századi kozák mozgalmakhoz kötődik. Ahogy az ukrán himnusz is tartja: „Szabadságunkért mi szívünk, lelkünk feláldozzuk. / Mutassuk meg, hogy kozákok gyermekei vagyunk!”

Ukrajna mint orosz és osztrák provincia (1764–1914)
Pjotr Rumjancev, a Kelet–Ukrajna élére kinevezett új főkormányzó jól ismerte a helyi viszonyokat, mert apja 1738–1740 között katonai végrehajtóként teljesített szolgálatot a Hetmanátusban. Udvari körökben azt beszélték róla, hogy ő valójában I. Péter törvénytelen fia, és mivel III. Péter támogatását is élvezte, II. Katalin gyanakvóan viselkedett vele szemben. A cárnő végül tökéletesen oldotta meg ezt a problémát: azáltal, hogy Rumjancevet ukrajnai főkormányzónak nevezte ki, eltávolította Szentpétervárról és személyében talált egy tehetséges hivatalnokot, aki megoldhatja az Orosz Birodalom számára kényes ukrajnai kérdést.
Első lépésként az ukrán társadalom oroszellenességét kellett leküzdenie (főként a kozák Hetmanátus megszüntetése miatt), amire a cárnő már korábban felhívta a figyelmét.
II. Katalin meggyőződése szerint a gyűlöletet a helyi ukrán elit szította, tartva birtokaik és pozíciójuk elvesztésétől. 1765 májusában a főkormányzó átfogó programtervezetet terjesztett a cári kormányzat elé.
Új helyzetet teremtett Lengyelország 1772–1795 közötti három felosztása, midőn a Romanov- és a Habsburg-dinasztia megosztozott a térségen (a Kárpátokon túli részek eleve Magyarországhoz, illetve a Habsburgokhoz tartoztak). A 18–19. századi orosz–török háborúk eredményeképpen az orosz dominancia kiterjedt egészen a Fekete-tenger északi partvidékéig.

Közel 150 évig – a 18. század végétől a 20. század elejéig – Ukrajna területén két nagyhatalom osztozott: megközelítőleg 80%-a az Orosz Birodalomhoz, míg 20%-a a Habsburg Monarchiához tartozott.
Mivel az ukránok mind nyelvileg, mind kulturálisan közeli rokonságban álltak az oroszokkal, a cári kormányzat Ukrajnát egyszerűen az „Orosz Föld” alapvető részének tekintette, figyelmen kívül hagyva különböző eredetüket és történelmi hagyományaikat. A hivatalos nagyorosz felfogás II. Katalin cárnő 1793-as kijelentésére alapozódott, miszerint: „Oroszország és Ukrajna valójában egy ország, csak egy történelmi baleset következménye, hogy egy időre különváltak egymástól”.

Ukrán nyelv
Az ukrán nyelv szókincsének 84 százaléka azonos a belarusz nyelvvel, a lengyel nyelvvel 70, a szerb nyelvvel 68 százalék, az orosszal 62 százalékos az egyezés. E nyelvek mind a kölcsönös érthetőség határán mozognak.
A 20. században az ukránok – főleg a nyelvi, vallási és kulturális identitásukat jobban átélő nyugati ukránok – és az oroszok többször is szembe kerültek egymással.
1917-1918
1917 novemberében még az Ideiglenes Kormány által kiírt képviselőválasztások kezdődtek Oroszországban. A választások megrendezését a bolsevikok is támogatták. Az 1917-es oroszországi választások szabadon és demokratikusan zajlottak.
A választásokat az eszerek (oroszországi Szociálforradalmár Párt tagjai) nyerték meg, majd 18 millió szavazatot szereztek (40 %), második helyen végeztek a bolsevikok (10,6 millió szavazat, 24 %), harmadik lett az ukrán eszerek pártja (3,4 millió szavazat, 7,7 %).
Az ukrajnai választások érdekes színfoltja volt a zsidó pártok listája – az Orosz Birodalmon belül az ukrajnai és fehérorosz területeken élt a legtöbb zsidó. A legtöbb oroszországi zsidó párt és szervezet az ún. „Zsidó nemzeti lista” alatt egyesült. A zsidó választási lista Podóliában érte el a legjobb eredményt regionálisan (7,5 %). A zsidó szavazatok kiemelkedők voltak a városokban.
Összességében az ukrán nacionalisták győztek az ukrán törzsterületeken és vidéken. A bolsevikok a „kelet-ukrajnai” (oroszajkú) városokban voltak sikeresek. 1918 januárjában a kisebbségbe került bolsevikok elégedetlenségükben feloszlatták a nemzetgyűlést.

                                                                                     Ukrajna szerepe a Szovjetunióban
A Szovjetunió és Ukrajna viszonya ambivalens volt: Ukrajna egyszerre volt a birodalom egyik legfontosabb tagköztársasága és a központi hatalom által erősen elnyomott terület. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság 1922-ben lett a Szovjetunió alapító tagja, és a második legnagyobb köztársaság Oroszország után.
Gazdasági jelentősége kiemelkedő volt: Ukrajna ipara, mezőgazdasága és nyersanyagai kulcsszerepet játszottak a szovjet gazdaságban. Az 1930-as években például több mint 400 új ipari üzemet hoztak létre Kelet-Ukrajnában.
Az 1932–33-as Holodomor (szó szerinti fordítása: éhhalál) során milliók (3,5-7 millió) haltak meg Ukrajnában. A történészek egy része ezt szándékos szovjet népirtásként értelmezi, míg mások gazdasági és politikai következményként.
(1932. augusztus 7-én a szovjet kormány rendeletet hozott, amely halálbüntetést írt elő bármely köztulajdon ellopására. A törvény „rugalmasan” alkalmazható volt a gabonarejtegetőkkel, illetve azokkal szemben is, akiket ezzel vádoltak.)
A Szovjetunió felbomlása után
Ukrajna a történelem folyamán több alkalommal is rendelkezett rövid ideig tartó, vitatott tartalmú államisággal, de teljes politikai önállóságot csak a Szovjetunió felbomlása után szerzett. Az akkori államhatárok szerinti Ukrajna a szovjet politika eredménye, az 1991-ben kikiáltott független ukrán állam az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság jogutódjának tekinthető.
                                                                                                          A „független” Ukrajna
1991-ben Ukrajna függetlenné vált a Szovjetunió felbomlásával, és azóta politikai, gazdasági, valamint társadalmi átalakulások sorát élte át, amelyek csúcspontja az orosz–ukrán konfliktus és a 2022-ben kitört háború lett.
1991. augusztus 24-én Ukrajna kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól. Decemberben népszavazás erősítette meg a döntést, és Leonyid Kravcsuk lett az első elnök.
1994 – Budapest Memorandum
Ukrajna lemondott a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenáljáról. Cserébe Oroszország, az USA és az Egyesült Királyság biztonsági garanciákat ígért.
1990-es évek – Gazdasági válság és átalakulás
A szovjet tervgazdaságból piacgazdaságba való átmenet súlyos recessziót okozott.
A korrupció és az oligarchák befolyása ekkor kezdett meghatározóvá válni.
Soros György
Soros György a Nemzetközi Újjászületés Alapítványával (International Renaissance Foundation) több mint harminc éve befolyásolja a politikai és gazdasági életet Ukrajnában. Már a ’90-es években rátelepedett Leonyid Kucsma kormányára, és kulcspozíciókat szerzett a politikai életben.
2020-ig több mint 310 millió dollárt költött közel 10 ezer projektre, azzal a céllal, hogy Ukrajnában is felépítse a „nyílt társadalmat”.
A 2014-es, majdani forradalmat követően kormánytagokat is adott a birodalma Aivaras Abromavičius gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter, valamint Natalie Jaresko pénzügyminiszter személyében.
Soros a kormánytagok mellett az ukrán kormányokra telepedő, „nemzetközi tanácsadó bizottságot” hozott létre már a Kucsma-kormány mellett is, de hasonlókat adott a 2014-es forradalmat követően a SAGSUR (Strategic Advisory Group for Supporting Ukrainian Reforms) vagy a BRDO (Better Regulation Delivery Office) formájában.
2019-ben kormányfő is kikerült a fenti szervezetekből. Mind a 2004-es „narancsos”, mind a 2014-es majdani forradalom kirobbantásában fontos szerepet játszottak ukrajnai emberei.
2004 – Narancsos forradalom
A választási csalások elleni tömeges tiltakozások új választást kényszerítettek ki. Viktor Juscsenko lett az elnök, aki nyugat- és Sorosbarát politikát folytatott.
Ahogy lenni szokott, a segítségnek komoly ára volt, hiszen hamarosan megjelentek a Soroshoz köthető személyek az új kormányzatban.
Roman Zvarics, az Újjászületés Alapítvány elnökségi tagja igazságügyi miniszter, Jurij Jehanurov pedig előbb a Dnyipropetrovszki terület kormányzója, majd ősztől miniszterelnök lett. Júniusban Soros György személyesen is Ukrajnába látogatott.
2010–2014 – Janukovics és Euromajdan
Viktor Janukovics oroszbarát elnök visszautasította az EU-társulási szerződést. Ez tömeges tüntetésekhez (Euromajdan) és véres összecsapásokhoz vezetett. Janukovicsot 2014-ben elmozdították.
2014 – A Krím annektálása és kelet-ukrajnai háború
Oroszország elfoglalta a Krím félszigetet.
Kelet-Ukrajnában (Donbasz régió) orosz támogatású szeparatisták fegyveres konfliktust indítottak.
2019 – Zelenszkij elnökké választása
Volodimir Zelenszkij, 1978-ban született orosz zsidó családba, egyetlen gyermekként. Kampányában reformokat és korrupcióellenes politikát ígért.
Humorista, műsorvezető, producer és filmrendező volt. Egy sorozatban, A nép szolgájában az ukrán elnök szerepét játszotta. Egy róla szóló könyv szerint ekkor kapott kedvet a politizáláshoz, és ki is használta a sorozat nyújtotta ismertséget hozzá. Sőt, állítólag kampányában a színészi karakterét is bevetette annak népszerűsége miatt. Ehhez ukránul is meg kellett tanulnia. Ukrajnában a háború előtt nem volt ritka, hogy valaki nem beszél ukránul. Az orosz is közös nyelv volt, mert rengeteg orosz él a posztszovjet országban. Van egy kevert nyelv is, ez a szurzsik. A többség ezen kommunikált. (A szurzsik – суржик – az orosz szókincsre és az ukrán nyelvtanra épülő, igen elterjedt kevert nyelv. A szó eredetileg a búza és a rozs, vagy rozs és árpa, árpa és zab keverékét, vagy az abból készült lisztet jelentette.)
Nem véletlen, hogy a szurzsik nyelvet használja szinte az egész ukrán nép. Az ukrán, az ország szélén élő népek, vagyis a parasztok nyelve volt/van.
A 2019-ben az új ukrán kormányfő, Olekszij Honcsaruk, valamint az igazságügyi és az energetikai miniszterek is a Soros által megszervezett háttérintézmény, a BRDO kötelékéből került ki, de az oktatási tárca élére is egy korábbi Soros-ösztöndíjas, Hanna Novoszad került.
2020
Soros parlamenti befolyásának mértéke kapcsán érdemes megjegyezni, hogy 2020-ben Olekszandr Dubinszkij, a Nép Szolgája párt (a kormányzó párt) képviselője egy televíziós interjúban kijelentette: a kormányzó párt negyven százalékban „Soros-fiókákból” áll, akik nélkül már egyetlen törvényt sem tudnak elfogadni.
2022 – Oroszország támadása
2022. február 24-én Oroszország nagyszabású támadást indított Ukrajna ellen.
A támadás okai:
1. Ukrajna semleges státuszú legyen. Oroszország évek óta hangoztatta, hogy nem fogadja el Ukrajna NATO-csatlakozását. Miközben az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Lengyelország NATO-szakértői folyamatosan és intenzíven dolgoztak/dolgoznak Ukrajna hadseregének NATO-kompatibilitásán.
A NATO bővülésének legfrissebb fejleményei
Finnország: 2023. április 4-én csatlakozott a NATO-hoz. Ez különösen jelentős volt, mert Finnország hosszú ideig semleges politikát folytatott, de az orosz–ukrán háború hatására döntött a tagság mellett.
Svédország: 2024. március 7-én vált hivatalosan NATO-tagállammá. Svédország szintén semleges ország volt, de a „biztonsági környezet változása” miatt csatlakozott.
Emmanuel Todd írja A Nyugat Versége c. könyvében (A francia történész társadalomtudós szerző művének elején az orosz-ukrán háború tíz meglepetéséről ír) :
„A háború hatodik meglepetése az volt, hogy az Egyesült Királyság oroszellenes csahos kutyává vált, és a NATO-n belül úgy viselkedett, mint La Fontaine meséjében szereplő légy, amely a kocsi rúdján ülve fontoskodik és ösztökéli azt a gyorsabb haladásra. Védelmi Minisztériuma – amelynek az álláspontját a nyugati sajtó is átvette – azonnal a konfliktus egyik legvehemensebb kommentátoraként lépett fel, olyannyira, hogy az amerikai neokonzervatívok langyos militaristáknak tűntek mellette. Az Egyesült Királyság elsőként akart nagy hatótávolságú rakétákat és nehézpáncélosokat küldeni Ukrajnának.”
„Furcsa módon ez a háborús uszítás Skandináviát is megfertőzte, amely pedig sokáig békés volt, és inkább hajlott a semlegességre, mint a harcra. Pont ez jelenti a hetedik meglepetést, hogy a szintén protestáns Észak-Európa is csatlakozott a britek lázas háborúpártiságához. Norvégia és Dánia az Egyesült Államok fő katonai csatlósai, míg Finnország és Svédország a NATO-hoz való csatlakozásukkal szintén érdeklődést mutatnak a háború iránt, amely, már az ukrajnai orosz inváziót megelőzően is létezett.”

2. A Krím megtartása fekete-tengeri flottájának biztonsága, sőt stratégiailag létfontosságú az oroszok számára.

3. A nemzetállam orosz felfogása a szuverenitás fogalmával határozható meg, „amelyet úgy értelmezünk – mondja Tatiana Kastouéva-Jean –, mint az állam azon képességét, hogy önállóan határozza meg bel- és külpolitikáját, külső beavatkozás vagy befolyás nélkül”. Ez a fogalom „Vlagyimir Putyin egymást követő elnökségei alatt különleges értékké vált. Számos hivatalos dokumentumban és beszédben a szuverenitás a legnagyobb értékként jelenik meg, amellyel egy ország rendelkezik, függetlenül annak rendszerétől vagy politikai irányultságától. Ritka értékről van szó, amelyet csak néhány állam, elsősorban az Egyesült Államok, Kína és maga Oroszország számára elérhető. Ugyanakkor a legtöbb hivatalos írás és beszéd megvetően hivatkozik az Európai Unió országainak Washingtonhoz fűződő „vazallusi” viszonyára. Ukrajnát pedig egyenesen amerikai „protekturátusnak” nevezik.”
   (Tatiana Kastouéva-Jean: La souveraineté nationale dans la vision russe. Revue Défanse nationale, 2022. március 848.)
4. Elfogadható helyzetet kívánt a Donbasz orosz lakossága számára. Egymás mellett létezett egy ukrán ajkú Ukrajna és egy orosz ajkú Ukrajna, amely eltökélt volt abban, hogy így vagy úgy, de Oroszországhoz tartozzon.
   A 2001-es hivatalos népszámlálás idején az ukránok aránya 77,8%, az oroszoké 17,3% volt. Más kisebbségek ekkor még nagyobb arányban szerepeltek: belarusz (0,6%), moldován (0,5%), krími tatár (0,5%), bolgár (0,4%), magyar (0,3%), román (0,3%), lengyel (0,3%), zsidó (0,2%)
   5. Az oroszok úgy gondolták, hogy Ukrajna egy bukott állam (failed state: sikertelen állam). A történelem során Ukrajna földrajzi helyzete változatlan maradt. A különböző nagyhatalmak és a Szovjetunió perifériáján fekvő ország volt. A kommunista vezetőknek nem sikerült bekerülni a moszkvai elibe, ezért sem alkalmazkodtak a moszkvai, szentpétervári ukázoknak.
   Az 1991-es függetlenség óta sokmillió lakost veszített az ország, a kivándorlás és a termékenységi ráta csökkenése miatt. Az országot oligarchák uralták és uralják. A korrupció páratlan mértéket öltött és ölt ma is. Zelenszkij legfontosabb választási ígérete volt 2019-ben ennek felszámolása.
5. Oroszország is demográfiai problémákkal küzd. Ezzel tisztában voltak/vannak az amerikaiak is. Valószínű, hogy ez is szerepet játszott, hogy semmibe vették a NATO terjeszkedése elleni orosz tiltakozást. Az oroszok tisztában vannak saját helyzetükkel. Nyugalmuk és fölényük abból táplálkozik, hogy 2018 óta rendelkeznek hiperszonikus rakétákkal, az EU eddigi 18 szankcióját kivédték, ami bizonyítja az ország, a Putyin-korszak stabilitását, s azt is, hogy magasan képzett, technológiailag felkészült szakemberekkel rendelkeznek. Mindezek miatt a lakosság számának csökkenése nem jelenti katonai erejük csökkenését. Inkább gyors és nyugodt cselekvésre ösztönzik őket, ellentétben pl. az amerikaiak hirtelen afganisztáni kivonulásával.
   Putyint az egész nyugati világ démonizálta (média, politikusok, elemzők). Miközben a nyugati világot nem érdekelték a tények. Például az, hogy Oroszország mindössze 100-120 ezer katonát küldött Ukrajnába, a mindössze 603 ezer négyzetkilométernyi országba. Emlékeztetném az olvasót, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai 1968-ban 500 ezer katonát küldtek a 127 ezer négyzetkilométernyi Csehszlovákiába.
   A Putyin-rendszer azért stabil, mert nem egy ember műve, hanem az orosz történelem terméke.
   7. Ukrajna nácimentesítése is szerepelt Putyin céljai között. Hivatkozva Sztepan Andrijovics Bandera-ra, aki ukrán politikus, a nyugat-ukrajnai nemzeti mozgalom vezető személyisége, az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) szélsőjobboldali, radikális szárnyának (OUN-B) vezetője volt.
   Akit Nyugat-Ukrajnában nemzeti hősnek vagy mártírhalált halt felszabadító harcosnak tartják, míg az orosz orientációjú és szovjet nosztalgiájú keleti országrészben náci kollaboránsként tekintenek rá, akinek banderitáknak nevezett követői felelősek voltak a lengyel és zsidó civilek lemészárlásáért a második világháború alatt. Fedőneve: Baba
   Összegezve:
   Egy olyan ukrán nemzet, amely biztos létezésében, identitásában, állami létében, függetlenségében, nyugat-európai csatlakozásában… elfogadta volna az oroszok feltételeit.
   Mint ahogy a csehek és a szlovákok békésen váltak meg egymástól a szovjetek ölelő karjai után.

                                                                                   Ukrajna nem volt, s ma sem nemzetállam
   Miért gondolták az oroszok, hogy Ukrajna egy bukott állam? Azért mert Ukrajna a történelem során soha nem tudott saját államot kialakítani, soha nem volt az, amit nemzetállamnak szokás nevezni. A nemzetállami léthez közös kultúrára, és legtöbbször közös nyelvre van szükség. Egy nemzetállam sajátos osztályszerkezetet is feltételez, amelynek súlypontja a középosztály, tehát nem egyszerűen az uralkodó elit és a tömegek közötti egyezségről van szó. Vagyis a parasztságon és a munkásosztályon kívül a városokban élő középosztályra is feltétlen szükség van. Ukrajnából hiányzott/hiányzik a középosztály.
   Kivándorlás
   Ukrajnát legfőképpen azért tartják bukott államnak, mert több szempontból is sokkal jobban megszenvedte a Szovjetunióból való kilépést mint Oroszország.
   Ukrajna lakossága drámaian csökkent az elmúlt három évtizedben: a függetlenség idején 52 millió fő volt, ma viszont a becslések 27–39 millió fő közé teszik. A pontos számot jelenleg lehetetlen meghatározni, de a trend egyértelmű: Ukrajna súlyos demográfiai válságban van.
   A lakosság egy részének Oroszországba vagy Nyugat-Európába való menekülése azt jelentette, hogy az 1991 utáni rendszer hosszú távon nem tudta megtalálni az egyensúlyt. Ukrajna „kiürült”, nemcsak állami léte, hanem mindennapi léte, fennmaradása is kérdéses.
   Egy demográfiai előrejelzés szerint 2025 elején az ellenőrzött területek lakossága 27 millió fő körül lehetett, és hosszabb távon további csökkenés várható. 2020-ban Oroszországban a termékenységi ráta 1,5 volt, Ukrajnában csak 1,2.

   Hódító Oroszország?!  Nem! Alkalmazkodó Oroszország!
   Teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy a „hódító” Oroszországgal riogatni, amely miután elpusztította Ukrajnát, képes Európát is lerohanni, ócska propagandának, minden alapot nélkülöző fantáziálásnak minősíthető. Oroszország jelenlegi katonai doktrínája abból indult ki, hogy nincs elegendő embere. Oroszország területe 17 millió négyzetkilométer. Nem akar új területeket meghódítani, inkább azon gondolkodik, hogy fogja megtartani azokat a területeket, amelyekkel már rendelkezik.
   Oroszország a kommunizmus összeomlása óta hihetetlen, szélsőséges utat járt be, a mélybe zuhanástól a hirtelen felemelkedésig. A lemegdöbbentőbb azonban az az alkalmazkodóképesség, amit az ország a 2014-es krími háború okozta szankciók óta tanúsított.  A 2014-es nyugati szankciók bár nehézségeket okoztak Oroszországnak, egyben lehetőséget is jelentettek számára, mivel arra kényszerítették, hogy országon belüli helyettesítő termékeket találjon addigi importjára, a belső termelés átcsoportosításával. „Ebben a tekintetben az orosz gazdaságot ért sokk és költségek ellenére a szankciók egyértelműen ajándéknak bizonyultak” (James Galbraith amerikai közgazdász)
   Középosztály, oktatás
   Érdekes és tanulságos statisztikai adatra bukkantam. Az utóbbi öt évben Ukrajna összes egyetemén csökkent vagy stagnált a doktoranduszok száma. Csak két régióban emelkedett jelentősen: a Csecsen Köztársaságban és Belgorod területén. Az egyik Kadirov csecsen elnök presztízspolitikájának köszönhető, hiszen Putyin támogatója és aktív szereplője a háborúnak. Az orosz Belgorodban történt növekedés pedig Ukrajna legnagyobb egyetemi városából, Harkivból érkező hallgatók elvándorlásának köszönhető. (Pedig a Harkovi Egyetem az elsők között jött létre 1804-ben!)
   A média nem tájékoztatta a világot arról sem, hogy létezik egy régebb óta és folyamatosan tartó, Oroszország felé irányuló migráció, amely elősorban a középosztályt és az ipari szakmunkásokat érinti.
   Az ukrán társadalom igazi válsága
   A legfontosabb jelenség Kelet-Ukrajnában figyelhető meg: számos város lakosságának 20 %-át veszítette el, még a túlnyomórészt orosz nyelvű országrészen kívül is. Ebben rejlik az ukrán társadalom igazi válsága, nemcsak abban, hogy túl vékony az ukrán nyelvű középosztálya, hanem az orosz nyelvű középosztály eltűnésében. Meg kell jegyezni, hogy ez a városi Ukrajna nemcsak a középosztályé volt, hanem az oligarcháké is, akiket a háború megregulázott.
   De arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy Ukrajna esetében az orosz ajkú középosztály menekülését megelőzte a zsidók menekülése, valójában ők tették ki a középosztály jelentős részét. 1970-től 2010-ig 90 %-al csökkent a számuk. Ukrajnában a zsidók oroszul vagy jiddisül beszéltek, mivel nem volt szokásuk a parasztok nyelvén kommunikálni.
   Béranyaság
   A béranyaság jelentése: A béranyaság egy olyan eljárás, mely során egy nő (a béranya) beleegyezik, hogy teherbe essen, kihordja és megszüli a gyermeket egy másik személynek vagy párnak, és lemond a szülői jogokról.
   Ukrajna az ígéret földje volt és ma is az az olcsó béranyaság szempontjából. A társadalmi összeomlás egyik ritkán használt mutatója a nyereségvágyból vállalt béranyaság.
   Ukrajna a versenyképes áraknak köszönhetően a világpiac 25 %-át birtokolta, 2018-ban hivatalosan 1,5 milliárd dollár bevételük volt. A Guardian 2023. július 26-i cikke arról számolt be, hogy „az orosz invázió kezdete óta több mint 1000 gyermek született Ukrajnában béranyától, közülük 600 a kijevi BioTechCom klinikán, amely az egyik legnagyobb Európában”
   A BiotexComnál nagyjából negyven-ötvenezer eurót kell fizetni egy átlagos csomagért.
   Zelenszkijt és udvartartását csak a pénz és a hatalom érdekli. Az emberéletekkel való nyereségvágyból elkövetett kereskedés erkölcsi és etikai szempontból is számomra a nácizmust jelenti. Zelenszkij kapzsisága (a neoliberalizmus egyik megnyilvánulása) a korrupciós ügyekben is megnyilvánul. Egyre erősebb meggyőződésem, hogy az EU által Ukrajnába küldött milliárdok Zelenszkij béranya „szülése” után ártatlan bébiként vándorolnak vissza Európa vezetőihez.
   Oligarchák
   Ukrán „oligarcha”: nagyon nagy vagyon + meghatározó iparági pozíció (energia, fémipar, média, bank, agrár) + politikai befolyás és/vagy országos médiaeszközök feletti kontroll.
   Sljapentoh, az Amerikába kivándorolt orosz szociológus szerint Oroszországban soha nem voltak olyan jók az életkörülmények, beleértve a szabadságot is, mint Putyin alatt.
   Putyin 2003-ban leszámolt az oligarchákkal (pl. Hodorkovszkij letartóztatása), de Ukrajnában semmi ilyen nem történt. Anders Åslund (a Soros szervezet embere) – svéd szakértő, aki a nyugati befolyás ukrajnai terjesztésén dolgozott – véleménye szerint egyetlen más posztszovjet országban sem volt akkora társadalmi és politikai súlya az oligarcháknak, mint Ukrajnában. Hatalmuk alapja a gázkereskedelem és Kelet-Ukrajna iparának ellenőrzése volt.
   Gyakran emlegetett szereplők (röviden)
   – Rinat Ahmetov (SCM: Metinvest, DTEK) – acél/energia; a háborúban gyárakat vesztett (pl. Mariupol), 2022-ben médiacégei licenceit visszaadta.
   – Ihor Kolomojszkij (Privat-csoport) – bank/energia; a PrivatBankot 2016–17-ben államosították; 2021-ben az USA korrupció miatt vízumtilalmat rendelt el; 2023-tól Ukrajnában csalás és pénzmosás gyanújával eljárás folyik ellene.
   – Hennagyij Boholjubov – Kolomojszkij üzlettársa (Privat-csoport).
   – Dmytro Firtas (Group DF) – gáz/vegyipar; az USA 2014-ben megvádolta vesztegetéssel, Ausztriában évek óta küzd a kiadatás ellen.
   – Viktor Pinchuk (Interpipe; StarLightMedia) – cső-/acélipar, média, filantrópia.
   – Petro Porosenko (Roshen) – üzletember és volt elnök; jelentős vagyon, korábban médiatulajdon is; politikai szereplőként külön kategória.
   – Kosztyantyin Zsevaho (Ferrexpo) – vasérc; több országban jogi eljárások és nyomozások érintik.
   – Szerhij Taruta (Industrial Union of Donbas) – ipar, volt parlamenti képviselő.

– Vadim Novinszkij – nehézipar/energia; volt képviselő; 2022-ben ukrán szankciók érték.
– Jurij Koszjuk (MHP) és Andrij Verevszkij (Kernel) – agráróriások.

                                                                                                         Demokrácia
Ma Ukrajnában hivatalosan több mint 350 bejegyzett politikai párt létezik papíron, de ezek közül csak néhány aktív és releváns az ország politikai életében. Az elmúlt években az összes pártot betiltották. Az ország politikai életét Volodimir Zelenszkij elnök pártja, a Nép Szolgája Párt uralja. Két ellenzéki pártról tudunk, az Európai Szolidaritás (Petro Porosenko volt elnök pártja), és a Batykivscsina, Julija Timosenko pártja.
Azov ezred
Az „azovi nácik” kifejezés az ukrán Azov ezredre utal, amelyet egyes források szélsőjobboldali, neonáci kötődéssel vádolnak.
Az Azov ezred (korábban zászlóalj) egy ukrán katonai egység, amely 2014-ben alakult meg a kelet-ukrajnai konfliktus idején. Eredetileg önkéntes milíciaként jött létre, és Mariupol védelmében vált ismertté. Később az ukrán Nemzeti Gárda része lett, hivatalosan az állami hadsereg alá rendelve.
Az azoviak náci szimbólumokat viseltek (pl. Wolfsangel), amit a nemzetközi sajtó és emberi jogi szervezetek is kritizáltak.
Ukrán gyerekek „nevelése” azovi náci módra
Az azovi ezred polgári szerve mellett 2015 nyara óta felállított egy nyári tábort Kijev környékén, amely fogadja az azoveteket, vagyis 6 évesnél idősebb gyermekeket, akiknek szülei azovi milicisták, hogy megtanulják a fegyverek kezelését és a harci technikákat, valamint megszerezzék az önvédelem és a túlélés képességeit.

                                                                                                        Ukrajna 1991 utáni elnökei
Az ország függetlensége óta hét elnöke volt, köztük egy ügyvivő államfő.
1. Leonyid Makarovics Kravcsuk a független Ukrajna első elnöke 1991-től 1994-ig. 1991-ig az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnöke volt.
„Azt hittem, hogy Ukrajna demokratikus, civilizált, gazdag európai ország lesz, amelyiknek nagy lehetőségei vannak. Hittem azt is, hogy a hagyományosan magas erkölcsi mércéjű és mélyen vallásos ukrán nép tisztelni fogja saját történelmét. De mindez nem történt meg” – mondta csalódottan a Deutsche Wellének 2011-ben.
2. Leonyid Danilovics Kucsma 1994–2005 között két hivatali cikluson keresztül elnök volt. Kucsma azzal a programmal lett elnök, hogy az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok helyreállításával és a piacpárti reformok felgyorsításával fellendíti a gazdaságot. Ipar-bárónak nevezte a sajtó.
Kucsma elnöksége alatt bezáratta az ellenzéki lapokat, és több újságíró és politikai ellenfél, például Viacseszlav Csornovil rejtélyes körülmények között meghalt.
Szerhij Jekelcsik történész szerint Kucsma elnök kormánya szabadon alkalmazott választási csalást a 2000-es alkotmányos népszavazás és az 1999-es elnökválasztás során.
3. Viktor Andrijovics Juscsenko 2005-2010
Az általa alapított a Mi Ukrajnánk nevű ellenzéki koalíció nem hivatalos vezetője a 2004-es ukrán elnökválasztáson a két legesélyesebb jelölt egyike volt. 1999-2001-ig volt miniszterelnök és 1993-ban az Ukrán Nemzeti Bank elnöke is. Az eseménydús választás első fordulóját megnyerte, de a másodikban alulmaradt ellenfele, Viktor Janukovics mögött. A narancsos forradalom (a Mi Ukrajnánk – Наша Україна – narancssárga jelképéről kapta a nevét) nyomására végül az Ukrán Legfelsőbb Bíróság választási csalás miatt megismételtette a szavazás második fordulóját, amelyet Juscsenko megnyert (52%-44%), és Ukrajna elnöke lett. A 2010-es elnökválasztásoknak már az első fordulójában kiesett.
Merénylet Juscsenko ellen
Egy 2004 végén, a választási kampánya során elkövetett merényletet követően bebizonyosodott, hogy Juscsenko szervezetébe veszélyes mennyiségű 2,3,7,8-tetraklór-dibenzodioxin (TCDD), a legerősebb dioxin, az Agent Orange egyik összetevője került az életveszélyes mennyiség mintegy 6000-szeresében. A mérgezés következtében eltorzult az arca, de azóta teljesen felépült.
2001-ben Juscsenko nem volt hajlandó a Kucsma rendszere ellen a Heorhij Gongadze újságíró meggyilkolása után kirobbant tüntetések vezetésére, támogatására. Kucsmával együtt a tüntetőket annak ellenére fasisztának bélyegezte, hogy sok tüntető a kabinet támogatója volt.
4. Viktor Fedorovics Janukovics 2010-2014. Távollétében 2019-ben hazaárulás vádjával 13 éves börtönbüntetésre ítélték Ukrajnában.
Janukovicsot fiatalkorában kétszer is elítélték, egyszer rablásért, egyszer pedig erőszakos támadásért, mely állítólag nemi erőszak volt. Nem sokkal a kommunista pártba való belépése előtt azonban tisztázták a vádak alól, melyben nagy szerepe volt Georgij Beregovoj egykori űrhajósnak, aki Janukovics pályáját egyengette.
Aktív politizálásba az 1990-es években kezdett szülőhelyén, a Donecki területen, ahol sikeresen futtatta fel a körzet gazdasági érdekeltségeit, melyben Ukrajna leggazdagabb oligarchája, Rinat Ahmetov volt a partnere.
Bukását az Európai Unióval kötendő társulási szerződés alá nem írása indította el 2013 novemberében, mellyel egyértelművé vált, hogy Janukovics az EU ellenében az oroszokkal kíván szorosabb társulásba kezdeni, mivel Ukrajna gazdaságilag nekik van jobban kiszolgáltatva. Janukovics, az ellenzék szerint, legitimációját akkor vesztette el, amikor az általa kivezényelt rohamrendőrök mesterlövészei az ellene tüntetőkre lőttek, s több tucatot megöltek közülük.
Janukovics elmozdítása után tüntetők és helyi lakosok felkeresték Janukovics hátrahagyott ingatlanjait, ahol mérhetetlen luxussal találkoztak: a volt elnök hatalmas birtokán több rezidencia helyezkedett el, melyekben értékes bútorok és berendezési tárgyak, magánállatkert, autó- és motorgyűjtemény, saját benzinkút, szauna, úszómedencék, sportpályák, és egy vízen úszó, pazarul berendezett bárka volt található. Janukovics házát a tüntetők egyszerűen a „Korrupció Múzeuma” névre keresztelték át. A birtok a rajta lévő rezidenciával időközben valóban egyfajta múzeummá vált, beléptidíjért végigkalauzolják a látogatókat az épületben, aminek parkja lényegében közparkká vált.
5. Olekszandr Valentinovics Turcsinov (Az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnökeként ügyvivő államfő) 2014. febr. 23.-2014. jún. 7.
6. Petro Olekszijovics Porosenko 2014-2019. 2009–2010-ben Ukrajna külügyminisztere, 2012-ben kereskedelmi és gazdaságfejlesztési miniszter volt. Korábban az egyik legbefolyásosabb ukrán ipari csoport, a 2012-ben felszámolt Ukrprominveszt alapítója. Ukrajna leggazdagabb embereinek egyike, a Forbes listája szerint 1,3 milliárd dollárra becsült vagyonával a leggazdagabb ukránok listáján a 7. helyet foglalta el. Indult a 2019-es ukrajnai elnökválasztáson, de a második fordulóban vereséget szenvedett Volodimir Zelenszkijtől.
Petro Porosenko pártja, az „Európai Szolidaritás”, 2025. november 10-én megkezdte a miniszterelnökség leváltásának eljárását az ország elnöke, Volodimir Zelenszkij egyik közeli szövetségese, Timur Mindics botránya miatt.
7. Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij 2019. május 20-tól Ukrajna elnöke. egyébként rendező, előadóművész, producer, üzletember. Mielőtt elnökké választották, showmanként, szinkronszínészként, filmrendezőként, forgatókönyvíróként, tévéműsorvezetőként, énekesként, parodistaként és komikusként volt ismert. A Kvartal-95 filmstúdió társtulajdonosa és vezetője (2003-2019), valamint az Inter TV csatorna általános producere (2010-2012) volt.
                                                                                                           Összegzés

A Zelenszkij a béranya (Зеленський – сурогатна мати) bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

2025:
Történelmi megállapodás született Berlinben: a német kormánykoalíció pártjai, a szociáldemokrata SPD és a konzervatív CDU/CSU megegyeztek a katonai szolgálat reformjáról, amely fokozatosan visszahozhatja a sorkatonaság intézményét Németországban – írta meg a Welt.
A megállapodás külön érdekessége, hogy a kereszténydemokrata CDU/CSU – amely a magyar Tisza Párt testvérpártja az Európai Néppártban – immár teljes politikai konszenzusban áll a szociáldemokratákkal a katonai szolgálat visszaállításáról.

Kiszivárgott a dokumentum: kétévnyi magyar GDP-t szórnak el fegyverekre a németek. Gigahosszú listájuk van, hogyan csinálnák meg Európa legerősebb hadseregét. (Mandiner)
A legnagyobb nyertes egyértelműen a Rheinmetall, amely több mint 88 milliárd euró értékű megrendeléshez juthat. Arról nem szólnak a híradások, hogy a német kormány miből finanszírozná a 88 milliárd eurós megrendelést. (a Rheinmetall nemrég nyitotta meg gyárait, üzemeit Zalaegerszegen, Budapesten, Várpalotán, Szegeden)

A 20. század a németek által meggyilkolt sokmillió halott történetéről szól.
Az I. világháborúban a hatalom miatt, Európa feletti nagyhatalmi uralom megszerzése miatt vett részt Németország. A 2. világháborúban a fajtiszta német felsőbbrendűség, annak terjesztése és ismét nagyhatalmi céljai miatt vett részt a náci Németország.
Tekintsük át röviden a két világháború legfontosabb eseményeit, az okokat és indokokat.

I. világháború
Németország az Osztrák–Magyar Monarchia szoros szövetségese volt. Amikor a Monarchia hadat üzent Szerbiának 1914. július 28-án, Németország támogatta ezt a lépést, és hamarosan maga is hadba lépett az antant hatalmak ellen.

A Német Császárság a központi hatalmak fő katonai és ipari erejét képviselte. Modern ipara, fejlett vasúti hálózata és szervezett hadserege révén az első számú szárazföldi katonai hatalomnak számított.

Németország stratégiai terve az volt, hogy gyorsan legyőzi Franciaországot, mielőtt Oroszország teljesen mozgósíthatná haderejét. Ennek érdekében megszállta a semleges Belgiumot, ami miatt Nagy-Britannia is hadat üzent neki. Ez a lépés kulcsfontosságú volt abban, hogy a háború európai méretű konfliktussá vált.
A kezdeti hadi sikereket, mobilitást felváltotta az évekig elhúzódó lövészárok-háború, majd 1918-ban Németország, történelme során először, tényleges parlamentáris állammá (bár a monarchia még megmaradt) alakult.
A flottaparancsnokság még egy utolsó csatát akart kezdeményezni az angolokkal, hogy „dicsőségesen” pusztuljon el, de a matrózok Kielben és Wilhelmshavenben fellázadtak. A felkeléshez hamarosan csatlakoztak a katonák és a munkások is.
November 9-én lemondatták a császárt és kikiáltották a köztársaságot. November 11-én Németország letette a fegyvert.
A november 9-i forradalmi hevületben ismét kikiáltották a Weimari Köztársaságot.

A német külpolitikát a versailles-i szerződés határozta meg. A világháborúban győztes antant súlyos feltételeket szabott: Németország elvesztette területének 10%-át (Elzász-Lotaringiát, Nyugat-Lengyelországot és Észak-Schleswiget), megszállta a Rajnától nyugatra eső területeit, lefegyverezte hadseregét és hatalmas háborús jóvátétel kifizetésére kötelezték. Ezenfelül a szerződés kimondta, hogy a háború minden veszteségéért a németek és szövetségeseik felelősek. Bár az aláírást a győztesek csak teljes megszállással való fenyegetőzéssel tudták kikényszeríteni (Scheidemann le is mondott az államfői posztjáról), a német közvélemény nagy része később is azon a véleményen volt, hogy meg kellett volna tagadni a békeszerződés elfogadását.
Amerika segít. De miért is?
Az 1920-as évek közepére véget ért az ország külpolitikai elszigeteltsége. A Dawes-terv (amerikai) átütemezte a háborús jóvátétel fizetését és amerikai hitelek és befektetések segítségével a gazdaság is növekedésnek indult. Az 1925-ös locarnói konferencián garantálták a nyugati német határokat, egy évvel később pedig Németországot felvették a Népszövetségbe. A kiegyezést nyélbe ütő francia és német külügyminiszterek, Briand és Stresemann megkapták a Nobel-békedíjat.
Friedrich Ebert (német államfő) halála után az 1925-ös államelnök-választáson a jobboldali tábornagy, a 77 éves Paul von Hindenburg lett a győztes, aki meggyőződéssel hirdette a „tőrdöfés-elméletet” (miszerint Németország csak azért vesztette el a háborút, mert a zsidók és a baloldaliak „hátbaszúrták” a kormányzat megdöntésével).
Hitler kancellár
Schleichert (kancellár)1933. január 28-án ismét a parlament feloszlatását kérte Hindenburgtól, de az (Papennel való konzultálás után, aki Hitlert javasolta kormányfőnek, azzal, hogy ő alkancellárként majd kordában tartja) elutasította kérését és január 30-án Hitlert kérte fel kormányalakításra.

A nemzetiszocializmus és a második világháború (1933–1945)
Hitler kancellárrá való kinevezésével új korszak kezdődött Németország életében.
Egy nappal kinevezése után a kommunista párt által szervezett sztrájkra a Reischtag Hindenburg általi feloszlatásával válaszolt. Február 4-én államfői rendelet korlátozta a gyülekezései-, a szólás- és a sajtószabadságot (a „német nép védelme érdekében”).
A március 5-ére kitűzött választások előtt letartóztatták a baloldal prominens személyiségeit (többek között Thälmannt) és a nácik paramilitáris szervezetei (az SD és SS „barnaingesei”) megfélemlítették a többi párt aktivistáit. Ennek ellenére, az NSDAP csak 44,9%-ot kapott, ezért március 24-én elfogadtatták a Felhatalmazási törvényt, melyhez a szükséges kétharmados arányt a kommunisták mandátumainak felfüggesztésével érték el. A törvény értelmében a kormány a parlament jóváhagyása nélkül is alkothatott törvényeket, bizonyos esetekben az alkotmány figyelmen kívül hagyásával. Ezzel Hitler kikerült a Reichstag ellenőrzése alól.
1933. május 10-én Goebbels volt az egyetemi diákok által szervezett könyvégetés fő szónoka. A diákság modernnek, előremutatónak, egyenlőségpártinak tartotta a nemzetiszocialista eszméket, melyek már a weimari köztársaság idején is igen népszerűek voltak köreikben.
1933 áprilisától már szervezett bojkottot hirdettek a zsidók ellen.
1939-től az ún. Aktion T4 és Aktion Brandt programok kereteiben tízezerszámra gyilkolták meg a betegeket.
1938 márciusában a németek bevonultak Ausztriába és népszavazással annektálták az országot. Mindezeket a lépéseket a náci propaganda a „német nagyság” helyreállításaként ünnepelte. Hitler tervei azonban ennél messzebbre terjedtek. Ahogyan könyvében, a Mein Kampf-ban leírta, a német népnek „élettérre” van szüksége keleten, ezt pedig a Szovjetunió elleni háborúval kívánta megszerezni.
Már 1936-ban megindított egy titkos négyéves tervet, amely a hadsereg fejlesztését és a gazdaság háborúra való felkészítését szolgálta.
A nemzetiszocialista ideológia szerint az „élettér” alacsonyabb rendű szláv lakosságát kényszermunkával és éheztetéssel meg kell tizedelni, hogy helyükre majd „árja” németeket telepítsenek. A Generalplan Ost alapján 31 millió szláv és 11 millió zsidó kiirtásával számoltak. Tömegesen hurcolták el a lakosságot németországi kényszermunkára, számuk 1944-re elérte a 8 milliót. Hitler már 1939-ben kihirdette az európai zsidók kiirtását. A háború végéig mintegy 6 millió zsidót gyilkoltak meg.
A második világháború halálos áldozatainak száma világszerte 50–85 millió főre tehető, ami a történelem legnagyobb embervesztesége egyetlen konfliktusban.

2025: Kínos hasonlóság Hitler 1933-as intézkedéseire. Sieg Heil?
Az AfD (Alternatíva Németországért) jelenleg rekordmagas, kb. 26–27%-os támogatottságot élvez Németországban, és több felmérés szerint a legnépszerűbb párt lett.
A német kormánypártok főként politikai elszigetelés, jogi eszközök és kommunikációs stratégiák révén próbálják visszaszorítani az AfD-t, de eddig korlátozott sikerrel.

A CDU/CSU és az SPD, valamint a Zöldek és a liberális FDP következetesen kizárják az AfD-t minden koalíciós együttműködésből. Az AfD képviselőit gyakran megakadályozzák abban, hogy fontos parlamenti bizottságok vezetői legyenek.

A német alkotmányvédelmi hivatal (Verfassungsschutz) több tartományban „szélsőséges szervezetként” figyeli az AfD-t. Ez célja, hogy visszatartsa a mérsékelt szavazókat. Több AfD-politikus ellen indult vizsgálat gyűlöletbeszéd és alkotmányellenes tevékenység miatt.
A kormánypártok kemény retorikával támadják az AfD-t, de ez sokszor visszaüt, mert az AfD saját szavazói körében áldozati szerepben tudja magát bemutatni.

Friedrich Merz (CDU) a kormány élén igyekszik szigorúbb migrációs szabályokat bevezetni, hogy elvegye az AfD fő témáját.

Több politikus figyelmeztet, hogy az AfD Trump vagy Orbán módszereit követi, és ezzel veszélyezteti a demokratikus intézményeket.

Mindezek ellenére: Az AfD (Alternatíva Németországért) jelenleg rekordmagas, kb. 26–27%-os támogatottságot élvez Németországban, és több felmérés szerint a legnépszerűbb párt lett.
Bízzunk benne, hogy kormánypárt, a béke pártja  lesz!

                                                                                                                                          Dénes Gábor István

A Sieg Heil Deutschland? bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

A valamennyire is politikailag tájékozott felnőtt ember erre a kérdésre azt válaszolja, hogy Svájcban. Majd emlékezetében előugrik a havas svájci Davos képe, ahol évente gyülekeznek a világ leggazdagabb és legfontosabb emberei Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) 88 éves alapító elnöke vezetésével.

A gazdagságból soha nem elég
Klaus Schwab azonban ez év áprilisában nagyhirtelen lemondott tisztségéről, mert kiderült, hogy többször is a Világgazdasági Fórum forrásait használta személyes szükségleteinek fedezésére, például a hotelszobáiba feljáró masszőröket fizette a szervezet pénzéből. Felesége, Hilde Schwab pedig a vádak szerint csak azért szerveztetett egzotikus helyeken konferenciákat a Világgazdasági Fórummal, hogy a szervezet pénzéből tudjanak ott nyaralni.
A Wall Street Journal szerint Schwab évekig úgy irányította a WEF-et, mintha az a saját „hűbérbirtoka” lenne. Megfélemlítéssel, kivételezéssel és a női munkatársakkal szembeni diszkriminatív magatartással uralkodott a szervezet felett. Egy 2020. júniusi, éjszakai e-mailben például ezt írta egyik női beosztottjának: „Úgy érzed, hogy rád gondolok?
A világ egyik leggazdagabb embere, Klaus Schwab házvezetőnőjének mobiltelefonját és a svájci otthoni telefonvonalat is a WEF fizette, ahogy egyes nyaralásokon használt sofőrszolgálatot is. Schwab állítása szerint évi 1,3 millió dolláros fix fizetést és 100 ezer frank reprezentációs keretet kapott, és minden esetben jóhiszeműen járt el.
Politikai manipulációira is fény derült, például arra, hogy a WEF évi globális versenyképességi jelentésében a brexit után az Egyesült Királyság pontszámát szándékosan csökkenteni próbálta, nehogy az EU-ból való kilépés pozitív fényben tűnjön fel.
Schwab egy új ideológiát, a „stakeholder capitalism” nevű ideológia bevezetését szorgalmazta a Great Reset, a Nagy Újraindítás c. programjával, ami azt a logikát szolgálta, amely szerint a társadalmi „közjót” – valójában a globális érdekcsoportok (magántőkelapok) céljait – kell a gazdasági döntések középpontjába állítani.
A kérdésre a válasz, mármint hogy Svájcban tartják a szupergazdagok a pénzüket, ma már nem teljesen igaz. A miértről szól a cikk további része, megvilágítva a mára kialakult helyzetet, történelmi visszatekintéssel.
Nyugat-Európa az USA csizmája alatt
Az M5 csatorna „Ez itt a kérdés” c. műsorában 2025. október 21-én azt a kérdést járták körül, hogy „Kinek az érdeke a valódi béke létrejötte és mit tehetünk a békéért?”. Természetesen az ukrán háború lehetséges befejezését, nemcsak a fegyvernyugvás esélyét latolgatták a közreműködők.
Érdemes felsorolni a műsor vendégeit, mert szokatlanul magas színvonalú, érdekes, sok új nézőpontot is tartalmazó és szókimondó volt a műsor egésze.
Elnézést kérek a rendszeres vendégektől, ha kiemelek egy személyt, mert szerintem a magas színvonal a műsor új szereplője innovátori magatartásának köszönhető. Artner Annamária közgazdásznak, aki a HUN-REN Világgazdaági Intézet tudományos főmunkatársa. A többiek ismert vendégei a műsornak: Schiffer András ügyvéd, Tóth Máté jogász, egyetemi oktató és Giró-Szász András politikai tanácsadó.

https://mediaklikk.hu/kozelet/video/2025/10/21/kozelet/ez-itt-a-kerdes-mit-tehetunk-a-bekeert

Már a műsor elején Artner Annamária kemény kijelentései ingerelték az amúgy is érzékeny témákat. Azt mondta, hogy Nyugat-Európa az USA csizmája alatt van. Jól érzékelhető, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasági, katonai, kereskedelmi, pénzügyi hatalma gyengült, amit az is jelez, hogy a globális kapitalizmus eljutott a szenilitás korába, a profittermelőképessége csökkent, ezért elvárja, hogy a globális délnek (benne a közép-európai országoknak is), meg kell nyitniuk a piacait és termelési lehetőségeit az USA és a globális tőkestruktúrák előtt. Egyetértve a közgazdász hölgy kijelentéseivel, csak néhány ténnyel egészíteném ki elemzését, amelyek jelentős befolyást gyakoroltak az USA mai helyzetére.

Az Amerikai Egyesült Államok megerősödése, rövid történelmi visszatekintés
Európa nyugati és keleti része nem egyenlő feltételekkel kezdte a 2. világháború utáni életét. Az USA 1947. június 5-én  átfogó amerikai segélyprogramot hirdetett meg minden olyan háború sújtotta – és 1947-re mély gazdasági válságba került – európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal együttműködni. A gazdasági válság, a tömegek nélkülözése társadalmi feszültséget generált, amit a hidegháború kezdeti propagandájaként a Szovjetunió ügyesen ki is használt.
Az USA a gazdasági, politikai egyensúly fenntartása és (a világháborúban is növelt) érdekszférájának megszilárdítása érdekében programszerűen és szervezetten segélyeket osztott az európai országokban: javarészt adományként, kisebb részét kölcsönként.

Ez volt az un. Marshall-terv amely George C. Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét és amelyből értelemszerűen a szovjet érdekszféra országai nem részesülhettek. A 140 milliárd dollárból a legnagyobb összegeket Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és az NSZK kapta.

A dollár nemzetközi valuta lett
Oliver Bullough írja a Moneyland (Pénzvilág) c. 2018-ban megjelent könyvében, hogy az amerikai dollárnak az Egyesült Államokon kívüli nemzetközi valutaként való megjelenése az 1960-as évekre nyúlik vissza, és sokat köszönhet a Brit Birodalom felbomlásának.
A Bank of England azzal kezdte, hogy engedélyezte a Cityben székhellyel rendelkező bankoknak, hogy a dollárt használják devizaként, és ebben a devizában nyújtsanak hiteleket. Az amerikai hatóságok eleinte értetlenül álltak a dolog előtt, de hamarosan felismerték az előnyöket, azt, hogy az USA cselekvési köre bővült. Az 1960-as évek végén a dollár nyomás alá került más országoktól, mivel az amerikai gazdaság túlzott deficitet halmozott fel. Azonban pozícióját megtarthatta, mivel nem volt helyette más alternatíva.
Az 1960-as évek végére több mint száz külföldi bank leányvállalata működött a londoni Cityben. Ekkor még nem hivatalosan, de megszületett a „világvaluta” dollár. (Nagyjából 1700-tól 1944-ig a vezető tartalékvalutának egyértelműen a brit font sterling tekinthető.) Ezzel kezdődött meg az 1944-es Bretton Woods-i konferencia döntéseinek gyakorlati megvalósítása, stílszerűen aprópénzre váltása.

Bretton Woods-i konferencia szabályozta a világ legerősebb ipari hatalmainak (44 szövetséges állam) kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait. Létrehozták a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot.
Az USA a háború alatt jelentős gyáripart épített ki, a fegyvereladásokból és a háborúzó országoknak nyújtott kölcsönökből jelentős bevételekre tett szert. Ezért a nemzetközi gazdasági rendszer vezetése a legerősebb domináns gazdasági és katonai hatalomra az Amerikai Egyesült Államokra hárult.

Az USA fölénye vitathatatlan volt. Tőle származott a legtöbb tőkebefektetés, ipari termelés és export. A globális gazdaság működtetője lett.

Kezdeti előnyét (és a kapitalista világban meglévő megkérdőjelezhetetlen fölényét is) megerősítette, hogy az USA a világ aranykészletének 80%-át tartotta birtokában, és nem csupán ütőképes hadsereggel, hanem már atombombával is rendelkezett.

Adóparadicsomok
1960-tól a „világvaluta” a dollár lett. Ez azt is jelentette, hogy a világ gazdag embereinek tartalék-és spekulációs eszközévé vált, az amerikai állam pedig a világ össze gazdag emberének államává.
Az euró 1999-es létrehozása, majd 2002-es 12 európai országban való bevezetése csak átmenetileg fékezte ezt a tendenciát.
Az adóparadicsomok kulcsszerepet játszottak a mechanizmus elindításában.

Az Európai Unió Tanács évente közzéteszi az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékét. A 2025. február 18.-i sajtóközlemény mutatja, hogy mindegyik entitás valamilyen formában az Amerikai Egyesült Államok érdekköréhez tartozik.

Amerikai Szamoa, Anguilla, Antigua és Barbuda, Fidzsi, Belize, Brit Virgin-szigetek, Brunei, Guam, Palau, Panama, kivéve Oroszország, Seychelle-szigetek, Szamoa, Szváziföld, Törökország, Vietnám Trinidad és Tobago, Amerikai Virgin-szigetek, Vanuatu

https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2025/02/18/taxation-member-states-update-eu-list-of-non-cooperative-tax-jurisdictions/#0

A globális Európa és a globális USA lejtmenete

Mint látjuk a rendszer fejlődése sokat köszönhet az Egyesült Királyságnak és a hozzá tartozó, többé-kevésbé emancipált területeknek, a végső ellenőrzés azonban az amerikaiaké.

Az Egyesült Királyság ugyan megmentette pénzügyi csatornáit, de ezzel alárendelte magát az Egyesült Államoknak.
Az egymásba ágyazott fedőcégek létrehozásával az adóparadicsomok lehetővé tették, hogy – ahogy Oliver Bullough írja a Moneyland c. könyvében – egy olyan világot hozzanak létre, amely ugyan láthatatlan, de mégis a való világ megkerülhetetlen részét képezi.
A gazdag európaiak pénzének 60 %-a az Egyesült Államok felsőbb hatóságainak szeme láttára és jóváhagyásával gyarapodik (internet), akkor úgy tekinthetjük, hogy az európaiak elvesztették szellemi és stratégiai autonómiájukat. Ugyan elkerülik az adózást, de az amerikaiak „biztonságában” gyarapodik is a pénzük.

Csak érdekesség: A 19. század derekán egy német gondolkodó, Julius Fröbel megjósolta, hogy Európa elveszíti vezető szerepét a világpolitikában, és keletről Oroszország, nyugatról pedig az Egyesült Államok terjeszti ki rá a befolyását. Bár Fröbel a konkrét történelmi szituációt nem láthatta előre, prognózisa abból a szempontból szintén helyes volt, hogy a szovjet és amerikai térhódítás messze ható kulturális következményekkel járt együtt. Keleten bezárult a „szocialista tábor”, Nyugaton pedig az USA a jóléti piacgazdaságok felépítésével a közgondolkodást és a társadalmi ízlést is amerikai mintára formálta.

Nyersanyag, ipar, szerszámgépipar, fogyasztás, import
1928-ban az USA a világ ipari termelésének 44,8 %-át tette ki. 2019-re ez az arány 16,8 %-ra csökkent. Az iparon belül a lefontosabb a szerszámgépipar, Kína 2018-ban a világ 24,8 %-át, az Egyesült Államok csak 6,6 %-át gyártotta.

Hosszú lenne az Amerikai Egyesült államok gazdasági, társadalmi és politikai mélyrepülésének elemzése. Cikkemben röviden a legfőbb tényezőket jelezném: oktatás, a vallás kiüresedése, a globalizmus vezető hatalma, energia, a fogyasztás túlsúlya, az importkiszolgáltatottság export ellentételezés nélkül (pl. a csúcstechnológia esetében).

Már nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok uralja a világot. Európa és a Távol-Kelet ellenőrzése létfontosságúvá vált, mert az Egyesült Államoknak jelenlegi meggyengült állapotában szüksége van ezek ipari kapacitásaira. Szembetűnő az is, hogy csúcstechnológiai tevékenységek milyen mértékben költöztek a birodalom perifériájára.
Az elektronikus chipeket Tajvanon, Koreában, vagy Japánban gyártják (Trump nem véletlenül szeretne találkozni az Észak-Korea-i diktátorral is).
A fennmaradó ipari tevékenységek Japánban, Koreában, Németországban és Kelet-Európában vannak. Az ipar hiányosságát az ukrán háború hozta a felszínre: az USA nem képes a NATO szabványának megfelelő 155 mm-es lövedékből eleget gyártani. Fokozatosan kiderült, hogy semmit sem képesek elegendő mennyiségben előállítani, valamennyi rakétatípust is beleértve.

Artner Annamária közgazdásznak tehát igaza van.

Maradt valami, de kevés a globalizált világ irányításához
Néhány területen azonban még megmaradt az USA vezető szerepe, versenyképesége. Ezek az energiaszektor (kőolaj és gáz), a Szilícium-völgy és a hadiipar. Az új amerikai elnök Donald Trump megpróbálja a lehetetlent, visszafordítani a korábban rossz irányba indult folyamatokat. Sokan, politikai, gazdasági elemzők szerint az ipar és az ipart működtető munkásosztály megszűnése visszafordíthatatlan folyamat az USA-ban. Az értéket előállító munkásosztályból – az ókori Rómából származó elnevezést kölcsönözve – plebsz lett.

Modern használatban gyakran lenézően, negatív konnotációval használják a „csőcselék” vagy „proli” jelentésben leírva a tömeget, az alsóbb rétegeket vagy a „kívülállókat” a bennfentesekkel szemben.
Amerikai, főként demokrata irányultságú elemzők szerint Trump választási győzelme nekik köszönhető. „America First” jelszó mögött – a magas árakat és az inflációt felhasználva szólított meg több millió amerikait, akiknek azt ígérte – hogy elnökként csökkenteni fogja az árakat. A választók többsége a gazdasági helyzetet és a megélhetési válságot tartotta a legfontosabb problémának, amely probléma orvoslása kapcsán úgy érezték, azt Trump jobban tudja kezelni a demokratáknál.

Plebsz ⬌pénzügyi arisztokrácia

Az azonban jól látható, hogy egyre jobban nyílik az olló a plebsz és a pénzügyi arisztokrácia között. Többek között ennek egyik jele a baloldal által szervezett palesztinpárti tüntetések szaporodása, de ide tartozik a korábbi BLM (Black Lives Matter) polgárjogi mozgalom is, továbbá az egyetemek diákjainak balos megnyilvánulásai is.

Trump előtt nehéz feladat áll: Nehéz feljutni a világ tetejére, de talán még nehezebb visszatérni onnan. Megszüntetett, kihalt iparágakat újraéleszteni (pl. autóipar) lehetetlen. Tanulságos röviden áttekinteni miként lett világhatalom az Amerikai Egyesült Államokból.

Az USA világhatalom
AZ USA már a 19. század végén a polgárháború után 1865-től gazdaságilag és területileg is megerősödött.
A második ipari forradalom során (a 19. század középtől a 20. század elejéig tartott). Az ipari termelés élvonalába került, különösen acél- és gépgyártásban.
Az első világháború után az európai országok eladósodtak az USA-nak, ami megerősítette gazdasági befolyását.

A 2. világháborúban döntő szerepet játszott a szövetségesek győzelmében. A háború végére az USA rendelkezett a világ legerősebb hadseregével és egyedüli atomhatalommá vált.
Az un. hidegháborúban (1947–1991) az USA az egyik, a Szovjetunió a másik szuperhatalom volt.
Az USA katonai, gazdasági és kulturális befolyása globálissá vált, különösen a NATO, IMF, Világbank és ENSZ révén. A Szovjetunió összeomlásával 1991-től az USA maradt az egyetlen tényleges világhatalom, vetélytárs nélkül.

A globalizmus nem más, mint a modern kor gyarmatosítása.
Páratlan globális érdekérvényesítő képessége több dolognak is köszönhető. A legfontosabb, hogy az Amerikai Egyesült Államok jelenleg körülbelül 800 külföldi katonai támaszponttal rendelkezik, amelyek 177 országban találhatók meg. Ezek közül sok stratégiai fontosságú régiókban helyezkedik el, például Európában, Közel-Keleten, Ázsiában és Afrikában. Néhány kiemelt amerikai támaszpont és ország:

• Németország – Ramstein légi támaszpont, a legnagyobb amerikai bázis Európában
• Dél-Korea – Több támaszpont, köztük a Yongsan és Camp Humphreys
• Japán – Okinawa szigete kiemelt helyszín
• Egyesült Királyság – Lakenheath és Mildenhall légibázisok
• Bahrein – Haditengerészeti bázis a Perzsa-öbölben
• Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Dzsibuti – fontos közel-keleti jelenlét
• Fülöp-szigetek – újabb bázisok létesültek 2023-ban
• Koszovó, Spanyolország, Belgium, Kuba, Ecuador – kisebb vagy speciális célú bázisok

Ezek a támaszpontok különböző funkciókat látnak el: légi, tengeri, hírszerzési, logisztikai és kiképzési célokat szolgálnak.
Két fontos dolog kimaradt a felsorolásból, az egyik: a félelemkeltés.
A hivatalos álláspont szerint az amerikai katonai jelenlét célja többek között a szövetségesek védelme, a globális biztonság fenntartása és a gyors reagálás lehetősége válsághelyzetekben.
Kérem az olvasót, hogy tegye fel a kérdést, hogy a fenti mondat milyen igazsaságtartalommal rendelkezik, ha például az arab tavasz nevű demokráciaexport álnevű „akciókra” gondol.

Kadhafi jóslata 2010-ben
Líbia vezetője, Moammer el-Kadhafi már 2010-ben arra figyelmeztetett: amennyiben nem kap több pénzt Európától az embercsempészek elleni fellépésre:
„Jól figyeljetek, ti a NATO-ból! Azt a falat bombázzátok, amely eddig megakadályozta, hogy az afrikai menekültek, s velük együtt az al-Kaida terroristái elinduljanak Európába. Ez a fal Líbia. Ti ledöntöttétek. Idióták vagytok, a pokol tüzében fogtok égni, ha majd afrikai migránsok ezrei érkeznek hozzátok és az al-Kaida terroristáival szembesültök”.

Kadhafi jóslata napjaink valóságává vált, de gondolhatunk az 1990-91-es öbölháborúra is, vagy az afgán jelenlére és az amerikaiak szégyenteljes távozására, a 2014-es Kijev-majdani tüntetés 5 milliárd dolláros finanszírozására, az iraki blokád (1990-2003 között) 300 ezer halottjára és sorolhatnám még tovább. Ami még kimaradt a felsorolásból, hogy az amerikai katonai támaszpontok jelentősen megkönnyítik a gondtalan gazdasági ki-bejárást is.
Közgazdászok globális kapitalizmusnak nevezik az utóbbi 20 év és napjaink gazdasági, politikai viszonyait.
Én inkább imperializmusnak tekintem.
Az imperializmus (a latin imperare: uralkodni) a gazdaságilag és katonailag erős országok politikája, amelynek célja más országok gazdasági kizsákmányolása, politikai alávetése és a saját hatalmi rendszerébe történő beolvasztása, gyakran gyarmati birodalmak létrehozásával.

Hogy működik a modern kor gyarmatosítása?
Például így:
Vietnam „lényegében az összes amerikai ipari és mezőgazdasági exportnak preferenciális piaci hozzáférést biztosít”, míg az Egyesült Államok nulla vámot alkalmaz egyes kiválasztott termékekre – áll a Fehér Ház közleményében. Tegyük hozzá, hogy senki nem tudja, mit jelent a „preferenciális piaci hozzáférés” és a „kiválasztott termékek”. Tudnunk kell azt is, hogy Vietnámot kezdetben 46 százalékos vámmal fenyegette az Egyesült Államok. Ezt a mértéket júliusban 20 százalékra csökkentették, ami az első bejelentett megállapodás volt a régióban, de egy százalékponttal magasabb, mint szomszédai, Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Thaiföld esetében.

Vagy így:
A Nyugat, az USA-val az élen, (mintha ők lennék a világ urai) arra utasította a világot, hogy forduljon Oroszország ellen. Vegyen részt az embargókban, a blokádokban, a sportolók, a kultúra jeles képviselőinek, orosz vezető politikusok és üzletemberek ellehetetlenítésében, a világból való kitaszításában, kiközösítésében, a világ eseményeiből való kitiltásában.
Az imperialista utasítást a vazallusállamokon (12 %) kívül senki nem hajtotta végre. Ez bizonyítéka annak, hogy a világ nem szereti a Nyugatot és az USA-t. A világnak a jelek szerint elege volt/van a 16. és 19. századi és a modernkori gyarmatosításból, a gazdasági kizsákmányolásból, a kéretlen politikai ellenőrzésből, a gazdasági utasításokból.
A világ már 2009-ben válaszolt az USA imperialista utasításaira, létrehozta a BRICS államok szövetségét. A szövetséget 2009-ben alapította (BRIC néven) Brazília, Oroszország, India és Kína. 2010-ben a Dél-afrikai Köztársaság csatlakozott, 2024 elején pedig Egyiptommal, Etiópiával, Iránnal és az Egyesült Arab Emírségekkel bővült ki, amely csoportot ma már BRICS pluszként (BRICS +) emlegetik.

Gyűjtsd a tőkét!
Az egyik módszer:
Az amerikai elnök újraiparosítás (mert lehetetlen) helyett inkább pénzgyűjtésbe fogott. Most a vámtarifákkal zsarolja a világot. Trump olajblokádja érzékenyen érinti Oroszország két BRICS szövetségesét, Indiát és Kínát, de bennünket is. India éppen a napokban tiltakozott az USA tervezett vámtarifái ellen. Az olajblokád része Trump pénzszerző akcióinak a vámtarifák módosítása mellett, piacokat keres a mérhetetlenül drágán kitermelt cseppfolyósított LNG-nek.
Az LNG (liquefied natural gas) kitermelése, de szállítása is drága. Valamint a halmazállapot változáskor és szállításkor elszivárgó metán kibocsátás az igazán súlyos probléma, hiszen a szén-dioxidnál 23-szor erősebb üvegházhatású gázról van szó. Ez persze sem az Unió vezetőit, sem pedig Trump-ot nem érdekli, az un. zöldeket pedig egyáltalán nem zavarja.

A másik módszer:
A nácik és a kommunisták után a globalisták is pofátlanul és aljas módon lefoglalnak, zabrálnak, azaz lopnak.
Országok, nagytőkések vagyonát, de kistőkések, egyszerű emberek kicsinyke vagyonát is.
Hol az orosz vagyon?
A külföldi orosz vagyon zárolása félelmet keltett nemcsak az országok vezetői, hanem a tőketulajdonosok és az állapolgárok körében is. A kérdés úgy fogalmazódott meg bennük, de bennünk is egyszerű állampolgárokban, hogy: akkor mi mikor következünk és milyen indokkal tulajdonítják el egy életen át gyűjtögetett vagyonkáinkat.
A nemzetközi (USA és EU) büntetőintézkedések miatt Oroszország több mint négyszázmilliárd dollárnyi pénzforráshoz nem fér hozzá. Abban a liberális világban történik ez, amelyikben a magántulajdon szent oltára előtt térdepel és a világ politikai jogállamiságának betartását ordítja az Amerikai Egyesült Államok és vazallussai, legfőképpen az Európai Unió, benne az Európai Bizottság.
Tudomásom szerint egy ország és polgárai vagyonának elkobzása harmadszor történik meg a világtörténelemben.
A nácik és a kommunisták után a globalisták tettére nincs és nem is lehet semmiféle magyarázat. (A legnagyobb pofátlanság, hogy az ukrán elnök a brit kormányfővel tárgyalt a zárolt orosz vagyon felhasználásáról.)
Svájc és leánybankjai, valamint a fentebbi adóparadicsomok után úgy gondolom, hogy nincs messze az idő, amikor a BRICS országok alakítanak ki új adóparadicsomokat.
Nagy a gyanúm, hogy az Ukrajnáról szóló amerikai-orosz béketárgyalásoknak az orosz vagyon az egyik neuralgikus pontja. A másik az energia. Az USA a világra akarja erőszakolni az amerikai LNG-t. Azon sem csodálkoznék, ha nem történik meg a vagyon visszaszolgáltatása, s nem szűnik meg az energia-blokád, akkor hosszú, sok országot tönkre tevő, és a világot jelentősen átrendező háború vár még ránk.
Dénes Gábor István

A Hol tartják a szupergazdagok a pénzüket? bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

                                              Putyin és az erkölcsi statisztikák
2000 és 2017 között, a putyini stabilizáció középső szakaszában 100 000 ezer lakosra vetítve az alkoholizmus okozta halálozási arány Oroszországban 25,6-ról 8,4-re, az öngyilkossági arány 39,1-ről 13,8-ra, az emberölések aránya pedig 28,2-ről 6,2-re csökkent – írja Emmanuel Todd: A nyugat veresége c. művében.
2020-ra az emberölési ráta még tovább csökkent 100 000 lakosra vetítve 4,7-re, ami hatszor alacsonyabb, mint Putyin hatalomra kerülésekor. Az öngyilkossági ráta pedig 2021-ben 10,7 volt, ami 3,6-szor alacsonyabb.
Az éves csecsemőhalandóság a 2000. évi 1000 élveszülésre jutó 19-ről 2020-ra 4,4-re csökkent, ami az Egyesült Államokban 5,4 alatt van (UNICEF). Magyarországon az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, 2024-ben 3,4 volt. Ez utóbbi mutató, amely a társadalom leggyengébb tagjaira vonatkozik, különösen fontos a népesség általános állapotának értékelésében. A csecsemőhalandóság önmagában is a legjobb mutatója a korrupciónak, a legalacsonyabb csecsemőhalandósággal rendelkező országok bizonyíthatóan a legkevésbé korruptak is: pl. a skandináv országok és Japán.

Ezek, az un. „erkölcsi statisztikák” olyan valóságot tükröznek, amelyek még a többi mutatónál is kézzelfoghatóbbak és mélyebbek.
De tükrözik azt is, hogy az oroszok az 1990-es évek rémálmai után felfedezték, hogy lehetséges egy másfajta, sokkal stabilabb létezés, a munkában és a hétköznapi életben is. S ezt Putyinnak köszönhetik. Csak egy apró megjegyzés az 1990-es évek rémálmaihoz:
Borisz Jelcin, Oroszország első választott elnöke, egyszer annyira berúgott egy elnöki csúcstalálkozó előtt, hogy alsógatyában találtak rá Washington utcáin, mert pizzát akart enni.

                                    Az oroszok 2020-ban nettó agrárexportőrré váltak
David Teurtrie írja 2021-ben megjelent könyvében, hogy Oroszországnak sikerült néhány év alatt nemcsak élelmiszer-önellátóvá, hanem a világ egyik legnagyobb termékexportőrévé válnia: 2020-ban az orosz agrár-élelmiszeripari export rekordszintet ért el, 30 milliárd dollárt, ami magasabb volt, mint a földgázexportból származó 26 milliárd dollár.
A búzatermesztés példája talán a leglátványosabb. Míg 2012-ben 37 millió tonna búzát termelt Oroszország, addig 2022-ben már 80 millió tonnát, ami több mint kétszeres növekedést jelent tíz év alatt. (Az USA 1980-ban 65 millió tonnát termelt, 2022-ben ez a szám 47 millióra csökkent.)
Az agrárágazat teljesítménye lehetővé tette, hogy Oroszország a közelmúlt történetében először (az ismert szovjet kudarcok után!) 2020-ban nettó agrárexportőrré váljon.

                                  Oroszország a világ vezető atomerőmű exportőre
Nem meglepő, hogy Oroszország továbbra is a világ második legnagyobb fegyverexporttőre.
Az viszont igen, hogy Csernobil után vezető atomerőmű-exporttőré vált, és ezt a pozícióját jelenleg is tartja, Franciaországot messze maga mögött hagyva. A Roszatom vállalat 2021-ben 35 reaktort épített külföldön.

                                                                   INTERNET
Egy másik terület, ahol az oroszok bizonyították rugalmasságukat és dinamizmusukat: az internet.
Teurtrie jól megmagyarázza, hogy az oroszok magatartása ezen a téren egyszerre volt államközpontú és liberális, nemzeti és rugalmas: eltökéltek voltak abban, hogy a versenyképes világban maradnak, ugyanakkor igyekeztek megőrizni autonómiájukat.
Az internet szabályozásának orosz változata sok más területhez hasonlóan, félúton van az európai és a kínai intézkedések között. Oroszországban is jelen vannak az amerikai internet-óriások, amelyeknek nagy közönségük van a Runet-en, de Európával ellentétben, amely jobbára tehetetlen ezen a területen, Oroszország az internet minden szegmensében jelen lévő nemzeti bajnokokra is támaszkodhat, hogy autonóm maradjon. Az egyetlen olyan hatalom, ahol valódi verseny van a Google, Apple, Facebook, Amazon és helyi megfelelőik között.

                                                                SWIFT nélkül is van élet
Az orosz központi bank még 2014-ben létrehozta az orosz pénzügyi üzenetküldő rendszert (SPFS). 2015 áprilisában elindult a Nemzeti Fizetési Kártyarendszer (NSPK), amely garantálja, hogy az orosz bankok által kibocsátott kártyák még nyugati szankciók esetén is működni fognak Oroszországban. Ugyanakkor az Orosz Központi Bank létrehozta a „Mir” kártyás fizetési rendszert.

                                 Putyin soha nem vezetett be teljes protekcionizmust
Polgári repülőgépiparukat például feláldozták, Airbusokat vásároltak. De autóiparuk is kárt szenvedett. Vagyis nem erőltette az országra a külgazdaság hatásai ellen védekező gazdaságpolitikát, mondjuk védővámokkal, importkvótákkal, adókedvezményekkel, az állami intervencióval és egyéb gátló tényezőkkel.
Az viszont a részleges protekcionizmusnak köszönhető, hogy sikerült fenntartani az aktív dolgozók magas arányát az iparban, továbbá, hogy nem integrálódtak a globális gazdaságba, mint ahogy a volt népidemokráciák tették.
Nyugati szakértők, közgazdászok egyöntetű véleménye szerint „a  szankciók nélkül nehéz elképzelni hogyan jöhettek volna létre az orosz vállalkozások és vállalkozók előtt most nyitva álló lehetőségek” (James Galbraith amerikai közgazdász).

Egy közel 150 milliós népességű és 17 millió négyzetkilométernyi ország Putyinnal bizonyítja, hogy az orosz kommunitárius családmodell az ország vezetésében is működik, valamint azt is, hogy a gazdaságát ért sokkok és költségek ellenére a szankciók egyértelműen ajándéknak bizonyultak.
Dénes Gábor István

A A washingtoni utcán részegen fetrengő ország talpra állt bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

Megkésve, de szívből gratulálok győzelméhez. Én, az Ön drukkere, egy pici Európai ország, Magyarország polgára vagyok. Úgy gondolom, hogy ez a kis ország, Magyarország is valamicskét hozzájárult az Ön kampányához és győzelméhez. Nem beszélve az Ön barátjának, Orbán Viktornak a támogatásáról. Itt a CPAC rendezvények pénzügyi és szervezési támogatására gondolok (Brüsszel, Washington DC), sőt hazánkban is rendeztünk CPAC Hungary-t 2022-ben és 2023-ban.
Ön üzletember. Tehát nem lepődik meg a kérdésen, hogy a sok CPAC-ért mi magyarok mit kapunk Öntől cserébe?
A magam részéről nem pénzt kérnék, mert ahol van onnan nem nagy kunszt kérni és adni. Az Ön barátja, Orbán Viktor azt ígérte még 2025. január 31-én, hogy „az idei évben ez az amerikai hátszél dagasztani fogja a magyar vitorlákat is a gazdaságban”. Meg azt is, hogy a dagadó vitorlák mellett Ön támogatni fogja gazdaságilag hazánkat.
Elnök úr! Még a vitorlákat sem látjuk, nemhogy a dagasztást. Amikor a következő hírt olvastam, bevallom azért kicsit megijedtem:
„Életbe léptek 2025 március 12-én hajnalban a 25 százalékos amerikai vámok, amiket az összes acél- és alumíniumimportra jelentett be Donald Trump, írja a CNN. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió országaiból, Kanadából és más államokból származó árukra korábban érvényes mentességeket is felfüggesztik. Trump azzal indokolja az intézkedést, hogy a dömping mennyiségű acél- és alumíniumimport veszélyezteti az Egyesült Államok nemzetbiztonságát, és szerinte Kína az egész világot olcsó fémmel árasztja el.”
Azért ijedtem meg, mert mi, Magyarország is az EU tagja vagyunk.
Ez az intézkedés nem tűnik vitorladagasztó támogatásnak! De bízom benne, hogy majd megegyeznek Viktorral és akkor jöhet a fényes jövő.
Kérésem sokkal kisebb, szinte apróságnak tűnik majd. Különösen most, hogy a Fehér Házban megtalálták Joe Biden pecsétjét, ami az ő saját kézírásos aláírását tartalmazza, mint régen a királyok és a pápák karikagyűrűi, de ők állandóan magukon viselték. Ezek szerint ennek a demens-beteg embernek az aláírását fű-fa-virág használhatta, bármilyen célból. Örülök, hogy Ön is a REND híve.

Most hozakodom elő aprócska kérésemmel. Bizonyára Ön is hallott Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének sms-botrányáról, az úgynevezett Pfizergate ügyről.
A lényeg röviden: Ursula von der Leyen még 2021-ben a nyilvánosság elől elhallgatva, SMS-üzenetekben rendelt 1,8 milliárd dolláros koronavírus-vakcinabeszerzéseket a Pfizer vezetőjétől, Albert Bourlától. Von der Leyen hivatala megtagadta az sms-ek kiadását. Majd azzal is védekezett az elnök asszony, hogy nem találja a milliárdos rendelések sms-eit.
Elnök úr!
A globális tech-óriások tulajdonosai a kampánya során látványosan Ön és politikája mellé álltak.
Tegye már meg legyen szíves, hogy megkéri a tech-óriások tulajdonosait, hogy legyenek szívesek találják már meg Ursula asszony több milliárdot érő sms-eit.
Hogy végre megszabaduljon Európa és a világ ennek a korrupt volt német hadügyminiszternek az ármánykodásaitól.
A Zelenszkijjel váltott szerelmetes, a húsdarálóba küldött szegény ukrán katonák harckedvét növelni hivatott erotikus sms-eire nem vagyunk kíváncsiak. Kettejük aberrációját majd nyugalmasabb időszakban egy Freud-tanítvánnyal kielemeztetjük.
Ha ezt a kérésem teljesíti, akkor üzletileg kvittek leszünk.
Köszönettel:

Dénes Gábor István
magyar állampolgár

A Donald Trump elnök úr részére, Amerikai Egyesült Államok bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

• Halló, Szilárd vagyok.
• Biztos? Hahahaha, én meg Rogán. Nem volt valami jó poén.
• Tóni!!! Szia. Ja, akkor biztos Seful cauta un nou loc de munca?
• Mi bajod van? Mit hadoválsz össze?
• Románul beszéltem, hogy biztos új feladatról van szó, tudod, hogy a titkosszolgálatok ne értsék!
• Nyugi, te meg azt tudod, hogy mindig titkos, ellenőrzött vonalon hívlak, ha új feladat van, meg ha daca sunt multi bani… meghülyítesz teljesen, szóval, ha sok pénzről van szó. Egyébként a Főni is keresett már, de nem tudott elérni. Hol voltál?
• Ja, akkor biztos a Petőfi a rock-sztár c. barguzini koncerttúrán voltunk. Erősítettük a mongol magyar kulturális kapcsolatokat. De ott nem volt térerő, nem működött semmilyen digitális eszköz.
• Mért nem szóltál, oda küldtem volna a Jászait.
• Ki az a Jászai?
• Hát ő a 4G-s!
• Bocs, ő olyan, mint az O1G?
• Nem, dehogy! Ő egy igazi 4G-s, tudod információtechnológia, negyedik generációs vezeték nélküli szolgáltatás. Éppen most jöttek haza Sáriékkal.
• Kik azok a Sáriék?
• Te teljesen hülye vagy? Sára a Főni egyik lánya, három gyerekkel. Jászai hozta őket haza a nyaralásból a Csányi repülőgépével! Ha most megkérdezed, hogy ki az a Csányi, akkor lecsapom ezt a kurva telefont és olyan sorsod lesz mint annak kis tetű Magyar Petikének!
• Tudom ki a Csányi, szeretem is a filmjeit, de nem tudtam, hogy repülőgépe is van.
• Nem ő Te Barom, hanem a volt kommunista, otp-s milliárdos!!!
• Ne üvöltözz velem, kérlek, tudod, hogy én csak az irodalomnak, a művészeteknek és a múzeumi tárgyaknak élek. Ennek az utóbbinak csak éltem.
• Meg a pénznek… A múzeumokat örökre felejtsd el, nagy lebőgés volt. A Főninek köszönd, hogy ennek ellenére bízik benned és kapsz még egy utolsó feladatot, az eddigi legnagyobbat és legtitkosabbat.
  A téma az egerek transzneműsítése.
• De hát az amerikai elnök most állította le a USAID-ben eddig fizetett 8 millió dollárt?
• Pontosan erről van szó! Át kell vennünk a projektet, a Főni titkos utasítása. De a központod Ukrajnában lesz, közel a jelenlegi tűzvonalhoz.
• Miért kell nekem ezért a húsdarálós háború közepébe mennem?
• Azért, mert, ha sikerül az egerek transzneműsítése, akkor az ukrán nőkön akarja kipróbálni Zelenszkij. Tudod, kell az ütőképes haderő.
• De hát a Főni azt mondta, hogy mi nem adunk semmit az ukránoknak!
• Hivatalosan nem. De például Szalay-Bobo cseh repülőgyárából az ukránok úgy vitték a repülőgépeket, mint a cukrot. De erről nem beszélünk. No, vállalod?
• Hát………
• A Főni azt is mondta, hogy ezen a területen nyugodtan központosíthatsz! Ja, de egy kérése, nem is kérése, hanem utasítása van.
• Tóni, kevés rá a pénz?
• Nem, dehogy. Pénz van. Képzeld, önkéntesnek jelentkezett nála a „Buzizó Magyarok Egyesületének” két vezetője. Kötelességed őket foglalkoztatni!
• Kik azok?
• Bayer Zsolt és Bencsik András.
• Velük vállalom!

Dénes Gábor István

A Itt a Demeter Szilárd Központ! bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

„Megtiszteltetés, hogy itt van Zelenszkij elnök úr…” e szavakkal kezdte Donald Trump amerikai elnök az aláírási ceremóniát megelőző sajtótájékoztatót Washingtonban a Fehér Ház ovális irodájában. Az ukrajnai ritkafémek kitermeléséről szóló megállapodás aláírása az első lépésnek tekinthető, legalábbis az amerikai elnök részéről, az orosz-ukrán tűzszünet, a béke felé vezető úton. Zelenszkij ukrán elnök előzetes egyetértésével ült le Trump elnök, J.D. Vance alelnök és Zelenszkij ukrán elnök a washingtoni Fehér Ház ovális irodájában az aláírási ceremónia előtti sajtótájékoztatóra. A megállapodás aláírása, a háború befejezése, mindhárom fél, sőt a világ békére vágyó országai, emberei számára sorsdöntő jelentőségű.
Zelenszkij, mivel ezzel a „szereppel”, feladattal most találkozott először, nem tudott színészi és elnöki rutinjából merítve kiemelni egy viselkedési panelt, nem tudom kész mintát előhúzni sehonnan.
Zelenszkij az elmúlt három év alatt a szó legszorosabb és átvitt értelmében is végig tarhálta a Földet. Olcsó handléként árulta fűnek fának maradék országát, annak nem létező vagyonát. A nemzetközi sajtó információi szerint eddig csak a híres ukrán fekete földet, a csernozjomot sikerült „értékesítenie”. A lakosság legalább harmada elmenekült a háború elől. Külföldi, főleg amerikai és európai uniós anyagi segítség nélkül az ország egy napig sem tudna működni.
Erőszakosan és átéléssel játszotta az áldozat szerepét, lett légyen bárhol is a világban. Úgy mintha neki és náci hordáinak semmi köze nem lenne az oroszok támadásaihoz, az ócska és aljas kisstílű stiklikhez, az európai energiaellátással való „játszadozáshoz”…
Valószínű ő is azokhoz a kufárokhoz tartozott volna, akiket Jézus kizavart a Templomból.

Trump bevezető szavai alatt Zelenszkij próbált érdeklődő arcot vágni, időnként bólogatni, kezeit összekulcsolni, kezeivel babrálni, szinte állandóan váltogatva a mozdulatokat.
A feszültség, az idegesség jelei ezek. Ha a lábával tette volna mindezt, akkor a nyugtalan láb szindrómával „küldeném” orvoshoz.
Zelenszkij tettei, feszültségei és viselkedése azonban súlyosabb zavarokra vezethetők vissza. A maga nemében ismert és elismert sorozatszínészből, komikusból hirtelen államférfit csinált a globális liberális világhatalom, élén az USA birodalommal. Kezes bárányra volt szükségük, s erre a legalkalmasabb az orosz zsidó családból való Zelenszkij volt. Orosz származása miatt azt várták tőle, hogy véget vet a régóta húzódó ukrán-orosz konfliktusnak.
Neurotikus magatartásának tehát bőven volt/van oka.
Amikor Trump elnök a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy „sikerült egy nagyon tisztességes megállapodásra jutnunk és izgatottan várjuk, hogy belekezdjünk a munkába…” akkor Zelenszkij egyre érdeklődőbben figyelte az amerikai elnököt, kezeit tördelte, arcmimikája azt árulta el, hogy először hall ezekről a tervekről, eseményekről. Trumptól ellenkező irányba nézett, majd hosszan a földre, utána a távoli semmibe, mint például egy Csehov-drámában a főhős, majd szomorúság jelent meg az arcán, orrát piszkálta. A feszültséggel teli érdektelenséget nem volt nehéz észre venni egész lényén.
Zelenszkij nem ahhoz szokott 2019-től, elnökségének kezdetétől, hogy mások határozzák meg teendőit. Hatalmas EGO-ja elnökként tovább növekedett. Kicsinyes én-je viszont kötődött/kötődik a megszokotthoz, az őt ajnározó környezetéhez, az Európai Unió liberálbolsevista vezetéséhez, a gonosz, a sátán elleni harcát támogató liberális államok, szervezetek vezetőihez.  Ez a „kicsinyes én” alapvetően élvezte/élvezi a hazáját ért fájdalmakat, kunyeráló énjének eredménytelenségét, világ másik felének megvetését. Élvezte, megszokta, hogy neki mindig igaza kell hogy legyen. Felfuvalkodott személyisége mélyítette áldozati szerepét, a sebek nyalogatását, a biztosítékok utáni sóvárgását, az elismerés elvárását, annak adása helyett.
Semmit nem tudok szexuális életéről. Az azonban feltűnt, hogy akár a francia elnökkel, vagy a brit miniszterelnökkel való találkozásai ölelkezés-cunamit indítottak el.
Míg Ursula von der Leyen, az EB elnök asszonya jól érzékelhetően szívesen ölelte, csókolta volna hevesebben is, de Volodimir ezt nem viszonozta.

Trump dicsérte a bátor ukrajnai katonákat, az ukrán elnök nagyszerű munkájáról is beszélt.
Megismételte, hogy „Megtiszteltetés, hogy itt van…” Ma ebéd után az Északi-szárnyban alá fogják írni a háború végét jelentő megállapodásokat és még több más kérdésről is szót váltanak.
„Igazán izgalmas pillanat lesz, amikor véget érnek a harcok…” mondta Trump elnök. Zelenszkij alig látható, szinte leheletnyi, nem akaratlagos tagadó fejmozgása (2 perc 55 másodpercnél) elárulta a Trump-kijelentés jövőjét, az erőltetett fakír arcú ukrán elnök valódi szándékát.
Úgy köszönte meg a meghívást, hogy egyrészt ismét a saját és országa áldozati szerepét hangsúlyozta: „…ez a dokumentum az első lépés lesz, Ukrajna, népünk és gyermekeink valós biztonsági garanciái felé…”, másrészt az ilyen tárgyalásokon szokatlan módon, új témát nyitott, nem arról beszélt amiről kellette volna. Egy előkészített dokumentum aláírására gyűltek össze, és nem az Ukrajnának nyújtandó plusz biztonsági garanciák megtárgyalására. Az volt a néző érzése, hogy újabb és újabb kéréseit akarja a legnagyobb nyilvánosságot ki- és felhasználva az amerikai vezetőkkel elfogadtatni.
Majd Putyint gyilkosnak és terroristának minősítette. Ritkán nézett Trump elnökre. Ha igen, akkor csak rövid ideig, majd elfordította a fejét és a „színpadról”, a foteljéből a közönségnek, a kameráknak játszott. A hazudós gyerek viselkedése ez, amikor a csínytevése miatt nem mer a nagyok, a felnőttek szemébe nézni.

Majd eszébe jutott, néhány szóval ecsetelni kellene országának értékeit, ezért gyorsan elmondta, hogy „számunkra rendkívül fontos megmenteni a hazánkat, értékeinket, szabadságunkat és demokráciánkat.”
Disszonáns volt megjegyzése, hogy „… jelenleg azt tudom, hogy Európa mit hajlandó megtenni és szeretném Önnel megbeszélni, hogy az Egyesült Államok mire lesz kész ”
A messzi távolba nézve kijelentette, hogy „Természetesen nem kötünk területi kompromisszumot egy gyilkossal…”
Zelenszkij szokása szerint feladatokat osztott, mert „nemzetünknek nyugalomra és biztonságra van szüksége”, mondta, majd kitért arra is mire van és lesz még szüksége Ukrajnának.
Az USA elnöke és alelnöke is megelégelte a vendég pofátlanságát és kizavarták az ovális irodából.

A teljes sajtótájékoztató itt nézhető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=Xkwm7SF1pNc&t=160s

Dénes Gábor István

A Zelenszkij semmit nem akart aláírni a Fehér Házban bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.

2015-től azonban nem zsidók, lengyelek, szovjetek, homoszexuálisok, cigányok, (sorolhatnám tovább) az áldozatok (meg akiknek a pofája nem tetszett a nemzetiszocialista vezetésnek és besúgóiknak, az SS-nek, az SA-nak, a Jugendnek, meg bármelyik „fajtiszta” németnek), hanem az áldozatok németek, a saját honfitársaik, szavazóik, azaz német állampolgárok voltak és sajnos egyre többen vannak.

„Arbeit Macht Frei” 1940-1945 (A munka szabaddá tesz)
Egy dán filozófus, evangélikus lutheránus teológus Søren Kierkegaard 1843-ban Victor Eremita álnéven megjelent Vagy/vagy című művében ezt írta: „A munkavégzés (…) a szabadság kifejeződése. Pontosan a munkával teszi szabaddá magát az ember, a munkával válik a föld urává, a munkával végre bebizonyítja, hogy a természet felett áll.”
Heinrich Beta publicistaként dolgozott Berlinben, csak két évvel később (1845) használta ezt a kifejezést Pénz és lélek című művében: „Nem a hit tesz boldoggá, nem a hit az önző papságban, és nemes célok, de a munka boldoggá tesz, mert a munka szabaddá tesz.

A náci Németország a megszállt Lengyelországba, Auschwitzba küldött 1,3 millió ember közül 1,1 milliót meggyilkoltak, ennek csaknem a fele magyar származású volt. Az áldozatok közül 960 000 volt zsidó – ebből 865 000-et érkezéskor gázosítottak – 74 000 lengyel, 21 000 roma, 15 000 szovjet hadifoglyot – 15 000 egyéb kisebbség (szlávok, homoszexuálisok). Azok, akiket nem gázosítottak el, éhen haltak, de sokan haltak meg a kimerültségtől, betegségektől. Nem volt ritka a szabályos kivégzés sem. Másokat (ikrek, rendellenességet hordozók) orvosi kísérletek során öltek meg.
A tábor 1940 májusától 1945 januárjáig működött. A szovjet csapatok szabadították fel.
Egyedül a buchenwaldi koncentrációs táboron volt más felirat: „Mindenkinek a sajátja” szlogennel.
Ez az idézet Marcus Tullius Cicero római költőre és államférfira nyúlik vissza: Justitia suum cuique distribuit „Az igazságosság kiosztja mindenkinek a magáét”.

Andrzej Duda lengyel elnök nem  mondott igazat
„A lengyelek ápolják az Auschwitz volt náci német haláltábor és más lágerek emlékezetét, azért, hogy a világ soha többé ne engedjen meg az ott történtekhez hasonló emberi katasztrófát” – jelentette ki Andrzej Duda lengyel elnök hétfőn, január 27-én az Auschwitzban tartott megemlékezésen.
A haláltábor felszabadításának 80. évfordulója alkalmából a lengyel államfő az Auschwitz I. láger halálfalánál a túlélők egy csoportjával együtt lerótta tiszteletét az áldozatok emléke előtt. Az auschwitz-birkenaui tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg katonái szabadították fel.
Duda elnök és valószínű az egész mai lengyel kormány beteg. A betegség neve: amnézia, vagyis emlékezetkiesés. Az idei megemlékezésre ugyanis „elfelejtették” meghívni a felszabadítók képviselőit, ezért az elnök állításával ellentétben nem „ápolják az Auschwitz volt náci német haláltábor és más lágerek emlékezetét”. Szégyen.

Wir schaffen das! (Megcsináljuk! vagy Meg tudjuk csinálni!)
A jelszó most is három szóból áll. Nem sokban különbözik, a Hitler által 1933-tól uralt Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP), a „náci” párt későbbi (1940), az „Arbeit Macht Frei” (A munka szabaddá tesz) jelszavától.

Hogy miben hasonlít a két jelszó? Arra Angela Merkel német kancellár adta meg a választ:
„Egyszerűen mondom: Németország erős ország. Az indíték, amellyel ezekhez a dolgokhoz közelítünk, a következő legyen: Annyi mindent elértünk – meg tudjuk csinálni! Meg tudjuk csinálni, és ahol valami az utunkba áll, azt le kell győzni, és dolgoznunk kell rajta. A szövetségi kormány minden tőle telhetőt megtesz – az államokkal, az önkormányzatokkal együtt –, hogy pontosan ezt valósítsa meg.”
https://www.bundesregierung.de/Content/DE/Mitschrift/Pressekonferenzen/2015/08/2015-08-31-pk-merkel.html
Az erős ország (erős, árja nép, árja szanszkrit szó: nemes) kifejezéseket jól ismerjük Hitler Mein Kampf c. művéből. Vallották, hogy az árják faji és kulturális tekintetben egyaránt felsőbbrendűek a többi népcsoportnál. Átvették, manipulálták és szélsőséges célokra használták az „árja faj” létezésének és felsőbbrendűségének minden alapot nélkülöző gondolatát ideológiájukhoz és politikai szándékaikhoz igazítva.

„Megcsináljuk” (Wir schaffen das!) – hangzott el először Angela Merkel volt kereszténydemokrata német kancellár szájából a 2015. augusztus 31-i szövetségi sajtótájékoztatóján a 2015/2016-os németországi menekültválsággal és a menekültek növekvő befogadásával kapcsolatban.
„Annyi mindent elértünk” – mondta Angela Merkel. Igen elértek, ez igaz, de mivel és kivel?

A Marshall-segélyre gondol a volt kancellár?
„1947. június 5-én hirdette meg a Harvard Egyetemen tartott beszédében George C. Marshall amerikai külügyminiszter a róla elnevezett gazdasági programot, a világháború után romokban heverő Európát talpra állító Marshall-tervet. (…)
A Marshall-terv aztán a szocialista blokk nélkül is sikeresen megvalósult, miközben ellentmondásos fogadtatásával megmutatta, hogy Európa végzetesen kettészakadt. A segély folyósítása 1948. április 3-tól, az Európai Újjáépítési Program indításával kezdődött meg, és tervezett ötéves futamideje ellenére már három év után jelentős eredményt mutatott fel. Nyugat-Európa 1951-ben már 1938-as termelésének 135%-át nyújtotta, miközben az NSZK-ban megvalósult a „német gazdasági csoda.” Nyugat-Európa országai elindultak a jóléti állam megteremtése felé, miközben a Marshall-terv a vámhatárok ledöntésével fontos szerepet játszott ezen államok gazdasági – és később politikai – integrációjában is. Bár a republikánusok 1950-es hatalomra jutása, valamint a koreai háború fokozott költségei miatt a Marshall-terv már négy év után, 1952 júniusában véget ért, megálmodói és végrehajtói így is teljes sikert könyvelhettek el.” (Tarján M. Tamás: A Marshall-terv meghirdetése, Rubicon Online,  https://rubicon.hu/kalendarium/1947-junius-5-a-marshall-terv-meghirdetese)

A Német Szövetségi Belügyminisztérium honlapján kifejti: „A demográfiai változások és a szakképzett munkaerő növekvő hiánya miatt fontos, hogy Németországot hosszú távon vonzóvá tegyük a migráns háttérrel rendelkező emberek számára. A német kormány nagyon komolyan veszi ezt a kihívást. Ezért a befogadás és elismerés kultúrájának erősítése a 18. parlamenti ciklusra vonatkozó koalíciós megállapodás fontos projektje.”

Vagy arra gondolt a kancellár, hogy segíteni kell a németeknek, mert elhagyta őket a munkakedvük? Nem szeretnek és nem is akarnak dolgozni? Leköti őket a gender-kérdés (váltsak vagy ne váltsak?) és az USA-ból ajándékként kapott woke-ideológia, továbbá a „jólét” nevű civilizációs betegség?
Ezért volt szükség a kommunizmus elől menekülő, jobb életre vágyó, az NSZK-ban a legmegalázóbb, legalantasabb munkát elvégző görög, török, román, szerb, horvát, magyar vendégmunkások beáramlására? Újabban meg az „agykutató muszlimok” befogadására?

Vagy arra gondolt Merkel, hogy a mai napig az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatok miatt az NSZK-nak nem kellett költenie a hadiiparra? Sőt, a II. világháború után megtiltották nekik a fegyverkezést! Ezért elvárják, hogy az amerikaiak és a NATO védje őket.

A Wir schaffen das! jelszót tartják a Willkommenskultur az „új befogadó kultúra” alapvető szlogenjének. Az akkori sajtó, de a tudományos és politikai élet reprezentánsai is lelkendeztek. Georg Diez újságíró a Der Spiegel magazinban megjelent cikkének „Igen, meg tudjuk csinálni” címet adta.
Akkora volt a lelkesedés, hogy 2015 decemberében „Az év szavának” választották Ausztriában.
A holokauszt túlélője, Ruth Klüger „egyszerű és hősies szlogennek” minősítette a mondatot a Bundestagban a nemzetiszocializmus áldozatainak emléknapján tartott emlékórán.

Merkel kísérlete minden jel szerint nem sikerült
Angela Merkel német kancellár olyan kísérletbe fogott, amilyenre egyik elődje, Hitler nemzetiszocialista fajelmélete óta nem volt példa. Csakhogy – gondolom bizonyítandó a világ számára a németeknek a nácizmus óta megváltozott szemléletét, befogadókultúráját (Willkommenskultur) – nem zsidóknak, hanem a zsidók ősi ellenségének a muszlimoknak kínált tálcán befogadást (pénz, paripát, fegyvert) és nemcsak kulturálisan.
A muszlimok betelepítésének ötlete már 2012-ben is felmerült a német kormányban. A hivatkozási alap egy közvéleménykutatás volt, amelyben a németek 51 %-a ellenezte, 49 % viszont egyetértett a Willkommenskultur bevezetésének lehetőségével.

Ez – finoman szólva is – nem sikerült. Németország szinte minden statisztikai mutatója (gazdasági, kereskedelmi, társadalmi, politikai, etikai) folyamatosan csökkent, az ország soha nem volt olyan mélyponton, mint az elmúlt év végén.
Tehát: NEM TUDTÁK MEGCSINÁLNI.  

Gyurcsány: „…csináljuk meg.”
„Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg.” – mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006-bab az ún. őszödi-, vagy hazugság beszédében.

Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök 2006. május 26-án, egy hónappal a parlamenti választási győzelem után az MSZP frakció zárt balatonőszödi ülésén záró beszédet tartott. Amelyben a bevezetendő reformok mellett érvelt a szocialista frakció tagjai előtt. Gyurcsány a frakcióülés után két nappal hozta nyilvánosságra részletes politikai programját.
Gyurcsánynak sem sikerült „megcsinálni” a beígért reformokat, bármit is értett e szó alatt. A hazugságok beismerése után nem mondott le, mivel az MSZP kiállt a miniszterelnök mellett, ahogy az SZDSZ frakció is szinte azonnal támogatásáról biztosította a kormányfőt, annak ellenére, hogy az SZDSZ közleményében a beszéddel sem tartalmában, sem stílusában nem ért egyet, illetve egyúttal biztosította az MSZP-t, hogy a koalíciós együttműködésre nincs kihatással a dolog.
Gyurcsány sem tudta megcsinálni.

Orbán Viktor: „Megcsináljuk”
Csak azt nem tisztázta a miniszterelnök, hogy mit is kell megcsinálnunk. A Magyar Nagystratégia c. projektet, amit a miniszterelnök Tusnádfürdőn hirdetett meg 2024. július 27-én? Aminek az elvégzésére Orbán Balázst, a tehetségtelen kotnyelest, az MCC tulajdonosát szerződtette, de a jelek szerint túl nagy a feladat a kis „éhenkórász” számára. Vagy a gazdasági semlegesség nevű tervre gondol, vagy a három pilléres 21 pontos gazdaságvédelmi akciótervre?
Most meg együtt kell örülnünk az Egyesült Arab Emirátusokkal kötött szerződésnek, a mini Dubainak, merthogy abból lesz a nyugdíj meg a fűtés – mondta a miniszterelnök! Megette a fene, ha csak ez a választási lehetőségünk maradt! Vagy arra gondolt, hogy menjünk dolgozni Rákosrendezőre és saját magunk keressük meg a nyugdíjra valót?
Szóval, mit is kell megcsinálnunk? A mindent-en kívül!?

Magyar Péter nem szereti az időseket
A kijelentés nem érint túlságosan érzékenyen, mert csak azt kérdezem, hogy: ki az a Magyar Péter?
Azt tudjuk, hogy kitől származik az eredeti ötlet, mármint az idősek utálata és haláluk „kívánása”. A Momentum parlamenti képviselője néhány éve nagy lehetőséget látott a világjárványban a Fidesz „visszaszorítására”. Tóth Endre akkori okfejtése kísértetiesen egybecseng a Tisza Párt szakértőjeként feltűnt zöldbáró, Raskó György napokban közzétett botrányos bejegyzésével, amiben az idős kormánypárti szavazók tömeges eltűnésével számolt és megállapította, hogy „az idő a Tiszának dolgozik”. Hogy ki mondta/kívánta a nyugdíjasok tömeges halálát, nem tudjuk. A lényeg ez: „az idő a Tiszának dolgozik”.

Egy pillanatra a náci krematóriumok képe ugrott a szemem elé, hisz gyomorforgató, hogy egy 21. századi politikainak nevezett, de inkább csaholó harcikutyák tömörülésében, az állítólag „magyar” Tisza Pártban, a hatalomra kerülés egyik lehetséges módját a nyugdíjasok halálával kívánják elérni.
Ez viszont nem bántja az Európai Parlament néppárti frakcióvezetőjének, Manfred Weber nagyképű fajtiszta német elvtársnak a szemét, orrát, a politikai ízlését, emberségét…
Neki lehet. Mert úgy gondolja, hogy ő a 2000 évvel ezelőtti ősi germán törzsek egyikének tagja, amelyik leigázta a jóléttől elnehezült szent nyugat-római birodalmat és elhozta a vadaknak (Európának) az árja germán civilizációt. Weber elvtárs is amnéziás, elfelejtette, hogy már nem i.sz. 476-ot írunk…

A média és a propaganda (Hitler és Goebbels)
A politikai kommunikáció érzékeny és veszélyes műfaj. Az üzenet tartalmának érthető, egyértelmű és hatásos megfogalmazásán túl, nem árt, ha az üzenetküldő és a kommunikátor is jól átgondolja az üzenet célját, aktualitását, a célközönséget és az üzenet továbbításának hordozóit és csatornáit. A rövid, gyakran egy szóba, mondatba sűrített tartalomnak és állandó ismétlésének náci hagyományai vannak.

„A tömegek felfogóképessége nagyon korlátozott, ezzel szemben a feledékenység nagy. E tényekből kifolyólag minden hatékony propagandának csak nagyon kevés pontra szabad korlátozódnia, és ezeket jelzésszerűen oly sokáig használnia, amíg csak a legutolsó is képes egy ilyen szóval kapcsolatban maga elé idézni azt, amit akarunk.”
(Hitler, Mein Kampf c. 198. oldal)

„A propaganda jó, ha eléri a kívánt célt, és rossz, ha nem vezet a kívánt eredményekhez. Nem számít, mennyire okos, mivel a propaganda feladata nem az, hogy okos legyen, hanem hogy sikerre vezessen. Senki nem mondhatja, hogy a propagandánk túl kegyetlen vagy brutális, vagy nem elég illendő, mivel ezek nem lényeges kritériumok. Nem az a célja, hogy illő, vagy kedves, vagy gyenge, vagy szerény legyen; hanem hogy sikeres legyen. (…) Ha valaki azt mondja nekem: „az ön propagandája nem felel meg a civilizált elvárásoknak”, akkor tudom, hogy nincs is értelme vitatkoznom vele. Nem változtat semmin, hogy a propaganda magas színvonalú-e. A kérdés az, vajon eléri-e célját.”
Joseph Goebbels “Erkenntnis und Propaganda,” Signale der neuen Zeit. 25 ausgewählte Reden von Dr. Joseph Goebbels (Munich: Zentralverlag der NSDAP., 1934), pp. 28-52.

2017-ben a Hamburgi Médiaiskola tanulmánya, miután több ezer cikket értékelt az országos és regionális napilapokban a 2015 februárja és 2016 márciusa közötti időszakban, arra a következtetésre jutott, hogy a német újságok tudósításai a menekültválság kezdetén kritikátlanul és egyhangúlag támogatták Merkel kancellár politikáját.
Átvették a „politikai elit szlogenjeit” és a „befogadó kultúra” kifejezés „eufemisztikus-meggyőző dikcióját”, és terjesztették őket. Így „az üdvözlő kultúra egyfajta varázsszóvá változott”, amellyel „erkölcsileg követelni lehetett a polgárok által önként nyújtott szamaritánus szolgálatokat”. A tanulmány vezetője, Michael Haller kifejtette, hogy az újságírók nagy része rosszul ítélte meg szakmai szerepét, és elhanyagolta a média oktatási funkcióját.

Németország, Bundestag 2025. január 29.
„Elfogadták még szerdán azt a határozatot, ami szerint visszafordítanának a határon minden olyan illegális bevándorlót, aki érvényes papírok nélkül érkezik. A kereszténydemokrata CDU és keresztényszociális CSU beadványát az AfD is elfogadta, ami óriási dolog, hiszen a baloldallal szemben meghatározó politikai kérdésekben ezek a pártok nem fogtak össze, amióta léteznek, főleg nem a szélsőségesnek kikiáltott AfD-vel.
(Ambrus-Jobbágyi Zsófia: Felelős és felelőtlen vezetők Európában, Magyar Nemzet, 2025. február 2.)

Németország, Bundestag 2025. január 31.
A német szövetségi parlament alsóháza (Bundestag) pénteken elutasította az ellenzéki konzervatívok által benyújtott törvényjavaslatot, amellyel az ország menekültpolitikáját szigorították volna – írja az MTI.
A tervezet ellen 350 képviselő szavazott, 338-an támogatták, és öten tartózkodtak – közölte Petra Pau, a Bundestag alelnöke.

Ez azt jelenti, hogy tovább folydogál a német vér a német utcákon. A muszlim hódítók legnagyobb vallási örömére. A Bundestag tagjai pedig szégyelljék magukat.

Dénes Gábor István

A Német vér a német utcákon, avagy Hitlertől Magyar Péterig bejegyzés először Rádióhang-én jelent meg.