A tömegkultúra termék, mint bármilyen más fogyasztásra, használatra szánt, készült cikk, tárgy. A kapitalista, imperialista gazdaság alapvető hármas fogyasztási rendszerének változtatás nélküli átültetése a kultúrára: igény ⇄ termék ⇄ fogyasztás.
A tömegkultúra a modernkori kapitalizmus tömegtermelésének futószalag terméke, árucikke.
A tömegkultúra céljai
Ez a kultúra csak és kizárólag szórakoztatni, kiszolgálni akar, a tömegember kedvére kíván tenni. Látszólag.
A szórakoztatás műfajaiba csomagolja az egységes és sematikus, a gyártók által követendőnek akart, kiválasztott, terjeszteni kívánt modelleket, „márkákat”.
A márka kereskedelmi alkotóelem, fogyasztótípusokra kidolgozott, művészeti és pszichológiai összetevőkkel vonzóvá tett, a design szempontjából is egységes futószalag-termék (pl. Coca-Cola, Disney, Oscar-díj). Mint pl. a mosópor, a fogkrém, autó…
A kialakított (és folyamatosan a fogyasztók igényeihez igazított) agyafúrtan kimunkált érzelmi azonosuláson keresztül ez a kultúra képes „eladni” életérzést, érzelmeket, világképet, viszonyt emberekhez, családhoz, abortuszhoz, politikához, a „világbékéhez”, a migránsokhoz, az ukrajnai háborúhoz…
Valamint a sulykolni kívánt termékekhez, modellekhez kapcsolódó „melléktermékeket” babákat, állatfigurákat, felesleges mütyüröket, trikókat, kulcstartókat…
Cél, hogy a tömegkultúra-fogyasztó, legyen bármelyik részén a világnak egységes, gyors, „finom”, a megszokott minőségű, design-ú és azonnal „fogyasztható” készterméket kap és olcsón (gyorséttermek, tévésorozatok, mozik, egyen-múzeumok, tetováló szalonok, fesztiválok, sörfesztiválok, ízek utcája, divat, kultúra…).
A legfontosabb cél, hogy a „termék” a tömegember mindennapi életének állandó részévé váljon, beburkolja, átszője, magáévá tegye egyéniségének, mindenfajta identitásának mind nagyobb részét.
A tömegkultúra ipara
Ez az ipar és a hozzákapcsolt kereskedelem a korrumpált, megvásárolt hatalmi elitek, vezető politikusok, az USA-ban az ügyészek „engedélyével” működik.
Ez az ipar maga az élősködő világhatalom.
Ezt az ipart tőkeerős, globális világcégek és hálózataik irányítják.
A tömegkultúra-ipar hatalomkoncentrációt is jelent.
Egy kis csoport (az élősködő világhatalom tagjai) bír befolyással tömegek fölött. Azzal a szándékkal, hogy a fogyasztáson, mint az általuk meghatározott direktíván, vagyis az élet legfontosabb célján keresztül befolyásolja, irányítsa, meghatározza az egyén boldogságához, társadalmi státuszához, sikerességéhez, az életállomásaihoz vezető útvonalakat.
A tömegkultúra legfontosabb iparága, a hatalmi ággá is vált média.
A tömegember, „a tömegek évszázada”
Hamvas Béla írja:
„Az egyén tudatos tevékenysége helyébe, a tömeg tudattalan tevékenysége lépett… A tömeg uralma azt jelenti, hogy az egyéni, világos, értelmes, józan, tudatos tevékenysége helyébe a tömeg zavaros, vak, homályos, tudattalan tevékenysége lép, és ezzel az egész emberi lét elhomályosul és elsüllyed… Az egyéni és a világos gondolkodás és tevékenység elkezd a tömeg zavaros, tudattalan tevékenységétől függeni… A magasabb függ az alacsonyabbtól. …
Az ember fölött az uralmat ellenőrizhetetlen ösztönzések veszik át, és az ember a tömegben maradéktalanul felszívódik.
A kezdődő primitivizálódás kivétel nélkül mindenkit kikezd és aláás. A szellemet kioltja, az ízlést a legalacsonyabb színvonalra szállítja le, a vallásból babonát csinál, az istenekből bálványt, a világos és józan gondolkodás helyét zavaros mítosz foglalja el”.
Forrás: Maróti Andor: A „tömegember” és a tömegkultúra
https://muvelodes.net/enciklopedia/a-tomegember-es-a-tomegkultura
Milyen a tömegember?
Pataki Ferenc (1928-2015) szociálpszichológus a 20. évszázadot „a tömegek évszázadának” nevezte.
A tömegember a tömegkultúra minden jegyét magán hordozva egyéniségnek tartja magát.
A reklámok, a tömegmédia, környezete, no és a jól artikulált politikai erők hatására az a meggyőződése, hogy minden érte van. Igen, érte van, pontosabban nem érte, hanem a fogyasztóért, de ezt ő másként tudja.
Azonban a szép testalakért, a szép fogakért, az egészségért, a jó falatokért, az új autóért, a tudásért, a műveltségért, a hitért, a rendért, a boldogságért, a jó közérzetért, a jóért, a rosszért, a tisztaságért, a gazdagságért, a szerelemért… dolgozni kell.
Különösen a reklámok szerinti „életért” kell(ene) nagyon sok munkát végezni.
A tömegkultúra „üzenetei” között azonban ez a projekt, a munka nem szerepel.
A tömegkultúra szerint minden és mindenki természetesen „van”.
Csak a mobilt, a tévét, a laptopot, a rádiót, a streaming-szolgáltatót… kell bekapcsolni, és „lesz”, „van”.
Az élőlények, az ember-állatok létezésének alapvető feltétele: táplálkozás az életben maradás és a fajfenntartás érdekében. A munka nincs a létfeltételek között.
A táplálék megszerzése nem munka, az létfenntartás.
A munka csak később, a homo sapiens agyának, testi, lelki fejlődésének, kezeinek, lábainak, ízlelő-és szaglószerveinek köszönhetően alakult ki, vált szükséggé.
Külső erő szükséges, hogy kiváltsa, irányítsa és tudatosítsa a gondolkodási, munkavégzési folyamatokat. Manapság a szülők és a pedagógusok lennének.
(Ha tüntetésre járás helyett dolgozni, gondolkodni tanítanák az ifjú tömegembereket.)
A korábbi társadalmak embereinek élete jól meghatározott keretek között zajlott.
A vidéki magyarokét a pirkadat, a napkelte, a reggel, a déli harangszó, az alkony, az este ölelte át.
Ma tévésorozatok, showműsorok, reklámok, celebek körül forog a világ és ad némi, nagyon rövid ideig tartó fogódzót az élet múlásához, elviseléséhez. Az élet értelmezéséhez, értelméhez nem ad semmit.
Napjainkban egyre igazabbnak tűnik Kant megállapítása: „Az ember olyan lény, akinek úrra van szüksége”. Korábban az Isten, most a tömegkultúra és a tömegmédia az úr.
A tömegkultúra hatásai
A kultúra és a média kutatóit is, az elitsajtót gyakran elragadja a tömegkultúra negatív konnotációja, áthallásos jelentése. Nem véletlenül, hiszen a kommunikációs eszközök fejlődésével szinkronban örvendezett az emberiség, hogy az új eszközök segítik majd a kulturális értékek tömegekhez való eljuttatását is.
A rádió majd a televízió színházi előadásokat, koncerteket, verseket, tudományos műsorokat, ismeretterjesztő előadásokat, játékokat, szellemi és tehetségkutató vetélkedőket… közvetített a hallgatók, nézők millióinak.
Ma már örvendezni is elfelejtettünk, mert a kereskedelmi média egyáltalán nem közvetít örvendezésre alkalmas értékeket, a közmédia is alig.
A szobányi majd félasztalnyi, majd táskányi számítógépek újabb örömhullámot indítottak, hogy majd akkor most a világ összes eddigi ismeretéhez, adatához, személyéhez… stb. hozzáférhetünk, tudásunkat, ismereteinket gyarapíthatjuk néhány kattintással.
Ma rengeteget kattintunk, de semmiféle örömet nem érzünk, mert alig hullámoznak az „örömök” azok felé, akik felé nagyon kellene… és pszichológushoz járunk, mert hiába keressük az élet értelmét, valahogy nem igazán találjuk.
A tömegkultúra pozitív hatása tehát létezett, ma is létezik, csak kitartóan kell keresni, szülők, pedagógusok, média, példamutatás által irányítottan a szinte kaotikus médiadömpingben és médiazajban.
Folytatása következik!
Az első rész itt olvasható:
Az élősködő világhatalom megerősödése 1. rész
A WOKE mozgalom, a társadalommérnökségi építmény elemei
A fenti cikk része „A robotember – az élősködő világhatalom győzelmei a 21. században” „Gondolatkísérlet történelmünk néhány embertípusáról” alcímű tanulmányomnak.
Ezt az írásom 2022. október 21-én tettem közzé a blogomon. Itt elérhető az egész tanulmány:
https://radiohang.hu/a-robotember-az-eloskodo-vilaghatalom-gyozelmei-a-21-szazadban/
Dénes Gábor