A színházi kultúra zuhanása

avagy „Bocsánat, hogy a csapos közbeszól” (Molnár Ferenc: Delila c. darabjából származó bonmot)

Olvasom Gáti Oszkár művész úr sorait a 2024. július 11-én megjelent szinhaz.online.hu  c. lapban.
https://szinhaz.online/gati-oszkar-sorai-szegyelljetek-magatokat/
Nem vagyok „illetékes”, nem vagyok részese a színházi szakmának. Egy senki vagyok. Valamikor, 1993-94-ben a rendszerváltó, polgári, keresztény, magyar Rádió egyik adójának a Petőfi Rádiónak voltam a főszerkesztője. Én találtam ki „A Petőfi Rádió, a család rádiója” arculatot.

Gáti Oszkár művész úr a Nemzeti Színházban 2023-ban történt 3 méteres zuhanásról ír, ami (jelen állapotuk szerint) a két művész számára maradandó fogyatékosságot okozott. 2024. március 11-ig még nem kaptak semmiféle kártérítést. Júliusi információk szerint (Vidnyánszky Attila nyilatkozta) kaptak előleget.
A vizsgálat eredménye: nincs felelőse a zuhanásnak.
Ügyvédek egyezkednek, s gondolom politikailag is egyeztetnek. Az egyik ügyvéd árulkodó szavai szerint: „…Egy pillanatig sem akarjuk, hogy jogi perpatvar legyen…Békében és egyetértésben zajlik a közös munka” (mármint a Nemzeti jogásza és az érintettek jogásza között.)
A darab rendezője, aki egyébként a Nemzeti főigazgatója megismerve a vizsgálat eredményét így nyilatkozott, hogy „tanuljátok meg a díszletet”. A formál logika szerint tehát mégis van felelőse a zuhanásnak. A két művész a „tettes”, hiszen – a rendező, a Nemzet főigazgatója, Vidnyánszky Attila szerint meg kell tanulni a díszletet.

Volt talán egy másodperc, amikor Vidnyánszky vállalta a felelősséget és azt mondta, hogy lemond. A következő másodpercben viszont (hosszas vívódás után) meggyőzte saját magát, hogy nem, mégsem mond le. Sőt, ilyen szavak hagyták el ajakit, hogy:
El szeretnék pusztítani az intézményt. Ugyanazok az erők, amelyek 1965-ben fölrobbantották [a régi Nemzeti Színház épületét – a szerk.]. Ugyanazoknak az erőknek van jogfolytonosságuk, gondolatfolytonosságuk, és ezek az erők tizenegy éve nagyítóval néznek bennünket, és keresnek fogást rajtunk”.
„Mint a mondta, ez, a színház múltja és jelene szorosan összefügg a kártérítési üggyel, mert nem mérgesedett volna el ennyire a helyzet, ha nem lennének erők, amelyek abban érdekeltek, hogy őket meghurcolják, pellengérre állítsák.    https://magyarnemzet.hu/kultura/2024/07/vidnyanszky-attila-el-szeretnek-pusztitani-kulturnemzet

A legnagyobb tisztelettel megjegyezném, hogy van egy másik olvasata is a főigazgató úr szavainak. A helyzet nem mérgesedett volna el, ha abban a bizonyos másodpercben a rendező-főigazgató (vívódás ide, vívódás oda) lemond.
De nemcsak erről a pozícióról, hanem mindegyikről. (Kaposvári Egyetem, Pécsi Egyetem, Színház és Filmművészeti Egyetem, Szent István Egyetem, Színház Olimpia, az egyéb haknijait nem sorolom…)
Egyébként a főigazgató úrnak igaza van. Hiszen ő maga az az erő, ami/aki „nagyítóval nézi”, hogy ki felel meg az általa említett „jogfolytonosságnak”, „gondolatfolytonosságnak”. Vidnyánszky ugyanis nem szereti a realista-naturalista színházat, de az un. polgári színházat sem. Csak a (fából vaskarika) költői színházat kultiválja, és a saját elképzeléseitől eltérőt „el szeretné pusztítani”.
A mi értelmezésünk szerint a színház-műfaj maga a költészet, ezért fából vaskarika a költői színház. Bocs, ezt a fent említett „csapos” mondja.
Vidnyánszky része annak a központosító, autokratikus kulturális és gazdasági törekvésnek, ami 14-ik éve jellemzi a magyar jelent. Színház, film, múzeum, média, egészségügy, oktatás, tudomány… stb.
Ha színház, akkor egyetlen központ, egyetlen apostol, „igazi” színház megkérdőjelezhetetlen tehetség és minőség létezik, akit Vidnyánszky Attilának hívnak.
Ő az, aki megmondhatja, hogy az országban kiből lehet színész. Életekről, karrierekről dönt, olimpiákról meg háromméteres emelvényekről is.
Igen, ő, mint egy újkori Aczél György (született Appel Henrik) elvtárs élvezi a hatalom állandó támogatását. Vizsgálati eredmény: Nincs felelőse a zuhanásnak! Tessék „megtanulni” a díszletet!!! Punktum!
És itt a vége a történetnek, Vidnyánszky és a hatalom részéről. Mert ahogy az ügyvéd mondta: „Egy pillanatig sem akarjuk, hogy jogi perpatvar legyen.” Miért? A jog nem arra való, hogy kiderítse a felelőst???
Egyszer végre ebben az országban valaki vállalja már a felelősséget!!!
JA, HOGY AZ NAGY ZUHANÁSSAL JÁR?
A magyar kultúra megmentése érdekében a nagy zuhanást is vállalni kell. Kellene!
Sőt, valakiknek a szégyellni-valót is vállalni kellene.
Mindeközben gombamódra szaporodnak az alternatív színházak. Padlásból, pincéből kicsiny szobából… csinálnak színpadot és nézőteret és nagyszerű produkciókat alkotnak kitűnő rendezők, színészek. Akik nem kellettek/kellenek a költőien finnyás Vidnyánszkynak.

A szakma is valahol érzi, hogy valami nagyon elcsúszott, mégpedig a szakmával kapcsolatban is. Mert gombamódra szaporodnak a színészképző intézmények is. 12-t számoltam meg kicsiny hazánkban. Miért? Színész-nagyhatalom kívánunk lenni? Vagy valami/valaki ellenében kívánnak képezni színművészeket?

Ezekben az alternatívnak nevezett színházakban szépen, érthetően, magyarul beszélnek a színészek. A tévéjátékokban, filmekben, színházakban a Vidnyánszky-tanítványoknak egy szavát nem lehet érteni. Viszont azt „költőien” teszik és mindent elkövetnek, hogy Vidnyánszky-mesternek tessék. Mert a pénz, a paripa és a fegyver is csak nála van.
2024. július 13.

Dénes Gábor István

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to top

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. A sütikről (cookies) bővebben olvashat az Adatkezelési tájékoztatóban!

Bezárás