Gondolatkísérlet történelmünk néhány embertípusáról
A mai Gutenberg- és digitális galaxisban az emberiség történelméről nehéz újat mondani.
De újat kérdezni lehet. Dolgozatomban erre teszek kísérletet.
Léteznek-e a történelmünk korszakaihoz köthető, arra a korra jellemző embertípusok?
Vajon milyen gazdasági, társadalmi, politikai, filozófiai, kulturális történések szükségesek ahhoz, hogy egy-egy történelmi korból vagy korszakból arra a korra, korszakra jellemző embertípus „szülessen”?
Nem, nem a robotokról, hanem az emberről, a homo sapiensről, leginkább egy-egy történelmi korra jellemző embertípusról szeretnék írni. Az emberről, aki nemcsak átélője, de olyannyira részese, akár névadója is lett, azzá vált, saját történelmi korának, hogy viselkedésén, tettein, művészeti, tudományos és hétköznapi életén és alkotásain, a hitről, a létről, az anyagról és a szellemről való gondolkodásában, az általa előidézett történelmi eseményekben felismerhető a kor szinte minden jellegzetessége.
Ő „lett” az adott történelmi kor „gyermeke”, a kor jellegzetességeivel felruházott embertípus. De innovatívan és érzékelhetően természetesen ő maga is alakította, formálta saját történelmi korát, beavatkozott működésébe.
Gondolatkísérletemben az ókorral, a középkorral, az újkor évszázadaival és a jelenkorral legfőképpen terjedelmi okokból csak röviden, választott témám szempontjából a fontos, vagy az általam annak tartott részletekre hagyatkozva, epizód- és kiemelés-szerűen foglalkozom.
I. Ókor
Hippokratész (Kr.e. 460 – Kr.e.377), ókori görög orvos, az európai orvostudomány megalapítója, akit már honfitársai a gyógyítás istenétől származtattak, elsőként beszélt személyiségtípusokról az i.e. 4 – 5. században. Úgy vélte, hogy viselkedésünket 4 testnedvünk és azok keveredése határozza meg.
A vérünk, a sárga epe, a fekete epe és a nyálunk. Több évszázad elteltével ugyancsak egy görög származású, de római orvos és filozófus, Galénosz, az i.sz. 2. században fejlesztette tovább és bővítette ki Hippokratész elméletét. A szangvinikus, a kolerikus, a melankolikus, és a flegmatikus típusú felosztást napjainkban is használjuk.
Platón (Kr.e.427 – Kr.e.347) az ókori görög filozófus írta, hogy „A lélek vezérlő részét hégémonikonnak, néha nousznak, az idulatost thümétikonnak, a vágyódót epithüméthikonnak nevezi, később a Törvényekben, az Államban pedig a vezérlőt hol daimónnak, hol logosszal élőnek titulálja.”
(Szoboszlai-Kiss Katalin: A lélek értelemnélküli minőségéről Platonnál, 134. old.
In: https://jap.sze.hu/images/lapsz%C3%A1mok/2013/4/szoboszlai.pdf)
A hégémonikon természetesen a későbbi hegemonikust, „uralkodót” jelenti, a nousz szellemet és törvényt is, a thümétikon az indulatos mellett becsvágyót is, az epithüméthikon érzéki vágyat, de pénzsóvárt is jelent. A daimon az isteni hatalom nyilvánulatának megszemélyesítése, a logosz több mindent jelent: ész, nyelv, beszéd, gondolkodás.
Irodalmi-, mozifilm- és számítógépes játékélményeink miatt talán a spártai harcos és a római gladiátor preparált „embertípusa” maradt meg emlékezetünkben? Lehet. De mondhatjuk-e, vagy manapság használjuk-e beszédünkben, írásainkban általánosan, hogy az ókori ember, ókori tudós vagy orvos vagy filozófus embertípusa? Egyértelmű, hogy nem.
II. Középkor
A középkori évezredben (476 – 1492) a világban hihetetlen mozgás, átrendeződés, azt is mondhatjuk, hogy (tudatos vagy ösztönös, de egyben erőszakos) forradalmi átalakulás zajlott. Hiszen ez a nagy népvándorlások kora, a vándorló hordákból, törzsekből földtulajdonosok, fejedelemségek, szervezett államok, hazák, új (sok nemzetiségű) nemzetek jöttek létre.
Ez a magyar államalapítás, a kereszténység megerősödésének és terjedésének, az iszlám felemelkedésének és hódításának, az Arab Birodalom, a Frank Birodalom, az Oszmán Birodalom, a feudalizmus (gazdaság, kereskedelem, egyszerű gépek) létrejöttének kora. A szláv népek letelepedésének és államaik kialakulásának, az évszázadokon keresztül uralkodó Bizánci Birodalom, de a Kijevi Rusz, az Orosz Birodalom kezdetének és Amerika felfedezésének kora, de a középkori magyar állam (Mátyás király) fénykora is.
Ez a középkori évezred a háborúk évezrede is. Csak néhány a számtalan közül. A mongolok hódításai, a tatárjárás, a százéves háború, a török háborúk, a huszita háborúk, a rózsák háborúja, parasztlázadások…stb.
Ez a középkori évezred az egyházak létrejöttének, átszerveződésének, átrendeződésének, megerősödésének (kereszténység, a Pápai Állam létrejötte és harcai, avignoni ellenpápa, szerzetesrendek alakulnak, iszlám, inkvizíció, eretnekmozgalmak…), de a világi és egyházi hatalmak harcainak (pogányok, invesztitúraharc, keresztes háborúk…) kora is.
Az 1054-es nagy szkizma, a nagy keresztény egyházszakadás után római katolikus és ortodox (keleti keresztény) egyház jött létre, évszázadokra jelentősen befolyásolva az európai szellemi, politikai, társadalmi életet.
Az viszont tény, hogy a középkori Európa fő támasza az egyház, az egyházak voltak, hisz fejlett szervezettségükkel, közigazgatási hálózatukkal az új királyságok létrejöttének alappilléreit képezték.
A középkorban az emberi civilizáció új korszaka kezdődött, amikor Gutenberg feltalálta a mozgatható betűelemekkel történő könyvnyomtatást, ami felmérhetetlen hatással volt a szellemi életre, a gazdaságra, de szinte az élet minden területére. Iskolákat, egyetemeket alapítottak, fejlődtek a művészetek, templomokat, hatalmas katedrálisokat építettek, román és gót stílusban. Ezek a katedrálisok nemcsak a hit gyakorlásának felkent intézményei, hanem az Isten-ember kapcsolat „személyes” átélésének helyszínei, az európai keresztény civilizáció látható, „kézzel fogható” bizonyítékai is lettek.
A középkorra jellemző embertípus? Nincs ilyen.
A középkor első szakaszának „kóborló”, vándorló embere tisztességes megélhetést nyújtó földet, „házat”, hazát, biztonságos életteret keresett magának, családjának, törzsének. Igaz, más emberek, népek leigázása által, vagy vállalva a velük való alkalmi, vagy időkorlát nélküli együttélést is.
A kor középső szakaszában a törzsfőnök, a fejedelem, a püspök, a király stb. által kijelölt birtokán, vagy jobbágyként jobb életre, anyagi és szellemi gyarapodásra, környezete és a világ megismerésére, égi és földi fogódzókra, területének megvédésére, újabb területek, vagyonok megszerzésére vágyott.
A középkor utolsó szakaszában megpróbálta túlélni az önmaga mohósága, telhetetlensége, meggondolatlansága, szellemi és fizikai korlátai által is előidézett háborúkat, járványokat, katasztrófákat, amelyeket Isten büntetéseként élt meg.
III. A reneszánsz
Egy 1519 és 1522 között lezajlott hajóút az egész Föld, de legfőképpen Európa történelmét napjainkig meghatározta. A portugál Magellán 3 évig tartó portugál-spanyol expedíciója először hajózta körbe a Földet, Amerikát a Horn-foknál megkerülve megnyitotta az óceánon keresztüli kereskedelmi utakat. Magellán az út alatt életét vesztette.
Felfedezésének köszönhetően viszont megindult a fűszer, a kávé, a tea, a kakaó, arany, ezüst és egyéb gyarmatáruk Európába áramlása. Európa gazdasága és hatalma megerősödött, olyannyira, hogy az Újkorban a világ vezetőjévé vált. Az elszívó-hatás miatt viszont az addig leggazdagabb keleti hatalmak hanyatlásnak indultak. Európa, Kínát és az iszlámot kiszorítva, a tudományban és kultúrában is átvette a vezető szerepet.
Firenze, a reneszánsz születése
De történt még valami az 1400-as években, egyes történészek szerint már az 1300-as évek végén. Mégpedig Itáliában, Firenze városában.
Míg Európa legnagyobb része a középkor pestisjárványaitól, éhínségeitől, háborúitól, „kis jégkorszakától” szenvedett, addig Észak-Itália gazdag (kereskedelmi útvonalak, bankok, mezőgazdaság) városállamai a pápai állammal, vagy egymással hadakoztak. A firenzei vagyonos családok viszont (gyapjú, selyem, textilipar, a „bankszakma” fővárosa), élükön a Medici családdal nemcsak a művészetet és a művészeket támogatták, hanem városuk fejlesztését is, aminek következtében Firenzében virágzott az ipar és a kereskedelem.
A gazdasági élénkülés szellemi igényeket is gerjesztett, és tette lehetővé, hogy először a vagyonosok, majd a szélesebb néprétegek is, lassan ugyan, de a gyorsan fejlődő kézműiparon keresztül is egyre inkább a művészet, a tudomány, a tudás, a műveltség megszerzése felé forduljanak.
Ez a fordulat egyrészt az észak-itáliai városok igencsak kedvező geopolitikai helyzetével is magyarázható. Az arab világból és a Bizánci Birodalomból, valamint Egyiptomból a Balti-térségig induló nemzetközi szárazföldi és vízi kereskedelmi útvonalak rajtuk keresztül vezettek és pl. Genova, Pisa, Velence kikötőiben értek véget.
Másrészt ezeken az útvonalakon nemcsak az áruk, hanem a tudás, például az arab, az oszmán, a bizánci, a keleti, az egyiptomi… tudomány, filozófiai, matematikai és egyéb, itt újnak számító ismeretek is „utaztak” Észak-Itáliába.
Harmadrészt az is, hogy 1453-ban az oszmánok elfoglalták a keleti kereszténység központját, Konstantinápolyt. Ez menekültáradatot idézett elő, főként a gazdag és művelt görögök menekültek Itáliába, magukkal hozva az ókori görögök tudását, kultúráját, életszemléletét.
Ezt a kort, az ókori tudományok, a műveltség és a művészetek felé fordulás miatt nevezték el később, a 19. században, az újjászületés (renaissance) korának. Ekkor indult világhódító útjára a humanizmus (Petrarca) és a reformáció is.
A pénz, a bankok és a reneszánsz
A történészek ritkán, a gazdaságtörténészek valamivel szívesebben írnak a világ működését jelentősen befolyásoló vagyonokról, pénzemberekről, bankházakról, vagyis a pénzről. Pedig igen fontos lenne, hiszen háborúk, területek elfoglalása, emberek leigázása, egy-egy királyság, állam, város stb. fejlődése nem a semmiből indult meg. A finanszírozó megismerésével az igazi szándékot, stratégiát és a célt is sokkal könnyebben meg lehet (lehetne) ismerni.
Niall Campbell Ferguson (1964) skót-amerikai történész, a Bloomberg Televízó szerkesztője egyszer arról értekezett, hogy a nagy pénzügyi és evolúciós rendszereknek vannak közös vonásai. Az egyik ilyen a spontán mutációra való képesség. (Gondoljunk csak a századunk járványvírusának állandó mutálódására, vagy vállalkozások, cégek szövevényes hálózatára.)
A Mediciek
Ferguson szerint a firenzei Medici család és bankház felemelkedése és bukása kiválóan illusztrálja ezt az elméletet.
A családi bankot, a gyapjúkereskedésből tehetőssé vált Giovanni de Bicci de Medici alapította Firenzében 1397-ben. Giovanni ravasz és okos, de rendkívül csúnya ember volt.
A bankházat a pápák bankjává tette, új adózási és számviteli módszereket találtak ki.
Sorra nyitották meg a nagy európai városokban fiókjaikat. A Medici bankház a mai globális bankok működési modelljét fedezte fel: központi holding, leányvállalatok, egységes üzemelési szabályok, valamint a készpénzforgalom minimálisra szorítása. Bevezették a kettős könyvelést és a hitellevelet is.
A Medicieknek hihetetlen befolyásuk volt egész Európára. Két pápát adtak az egyháznak, királyi családokba házasodtak be és hercegi és nagyhercegi címet is szereztek. A család 1737-ben halt ki a kicsapongó életű Gian Gastonéval. Nevük azonban örök időkre fennmarad a tudomány és a művészetek legnagyobb reneszánsz mecénásaiként.
Van reneszánsz ember, embertípus?
Könyvtárnyi választ adtak a kérdés „megfejtésére” filozófusok, szociológusok, politikusok, művészek, pszichológusok. Most csak a legjellemzőbbeket idézzük fel.
A reneszánsz ember humanista, egyéniség, kíváncsi, művelt, aki számára a vallásos és a világias kultúra is a személyiség fontos része. Jól képzett, kifinomult, aki tehetséggel és tudással bír az élet különböző területein, és érzéke van az emberi szépség iránt.
Ma is használjuk a reneszánsz „életeszményű”, „szellemiségű”, „világnézetű” kifejezéseket.
A reneszánsz kor az emberiség első olyan korszaka, amelyben a kor emberének jellemzői nagyon hasonlítanak a történelmi kor jellemzőihez. A történelmi kor pedig „megalkotta” a „saját”, történelmi korokon átívelő, ma is létező embertípusát.
IV. A polgárosodás kora és a felvilágosodás
A történetírás az 1640-től 1689-ig tartó időszakot az angol polgári forradalom, az angol polgárháborúk, a gőzgép feltalálása, a diktatúra és az alkormányos monarchia korának nevezi, hiszen ezek az angol hatalmi, társadalmi és gazdasági változások főbb szakaszai. Anglia meghatározó, napjainkig létező halami viszonyai ebben az időben alakultak ki.
A vagyonosodó, a királyi házat és az államot is pénzelő polgárság a vagyon mellé részesedést szeretett volna hatalomból is. A Nagy Spanyol Armada 1588-as legyőzésével a világkereskedelem tengeri útjai is megnyíltak az angolok számára, így megkezdődhetett a gyarmatbirodalom kiépítése. Az angol textilipar, a posztógyártás fénykorát élte, de a nehézipar és a hajógyártás is innovatív sikereket ért el.
A polgárság alsóbb rétegei, a kereskedők, és manufaktúrákba tömörült kézművesek is vagyonosodtak.
Háborúkból felvilágosodás?
A 16. században 8 vallásháború dúlt a római katolikusok és a hugenották (reformátusok) között. A római katolikusokat Spanyolország és a pápa segítette, a hugenottákat Anglia és néhány német fejedelem.
A vallásháborúk 3 millió áldozatának számát csak a 17. század világháborújának tartott harmincéves háború 8 – 11 millió áldozata múlta fölül. A vallásháborúnak hazudott 30 évig tartó apokaliptikus küzdelem (1618-1648) Európa minden hatalmát érintette, valójában a Habsburg és a Bourbon dinasztia harca volt az Európa feletti egyeduralom megszerzéséért.
Az vesztfáliai béke
Az 1648-as vesztfáliai béke (ami számtalan külön megkötött békeszerződésből állt) ismételten átrendezte, újraosztotta Európa területi, politikai, szellemi térképét, a győztes franciák akarata és manipulációi szerint. A Német-római Császárság elvesztette lakosságának csaknem 40 %-át, de európai politikai hegemóniáját is.
A vesztfáliai béke évszázadokra bebetonozta az európai államok, népek, népcsoportok mai napig fennálló területi, hatalmi, vallási, identitási, kulturális, nyelvi, gazdasági, kereskedelmi konfliktusait.
A vesztfáliai béke és a fegyverekkel megszerzett francia győzelem átmeneti nyugalma kedvezett az új, akár világmegváltó gondolatok fogantatásának, terjedésének.
Az új eszmékre, a reményre a fogadókészség megvolt. Hiszen a hosszú ideig tartó és az élet minden területén jelentős veszteséggel járó háborúk következtében Európa népei 30 évig életveszélyben, a halál árnyékában, örökös félelemben, nincstelenségben, bizonytalanságban élték életüket. Az éhség és a rendszeres testi, lelki traumák kiszolgáltatottá tették a kor emberét. Elvesztették fogódzóikat, kilátástalannak tartották életüket, jövőjüket, nem beszélve a felvett uzsorakölcsönök törlesztéseiről. Megrendült a hitük, bizalmuk az államban, királyban, az egyházban, Istenben.
A filozófiai alapok
A felvilágosodás szellemi mozgalomként indult, a reneszánsz, benne a humanizmus eszmei irányzataira épülve, több évszázad alatt és különböző szellemi áramlatokból teljesedett ki, de nem ért véget a 18. században.
A felvilágosult gondolkodók úgy vélték, hogy egy állam működéséhez elengedhetetlen a nép (nép alatt a művelt, vagyonos, felsőbb rétegeket értették) és az uralkodó között megkötött ún. társadalmi szerződés. Hirdették, hogy az Isten által rendelt megváltoztathatatlan rend helyett, a racionális világkép adhat segítséget a feudális állam átalakítására.
Abban szinte valamennyien egyetértettek, hogy az ész mindenhatóságába vetett hit lesz a változás mozgatórugója, a mindenre alkalmas narkotikum, mákony, gyógyír, amitől minden meg fog változni.
És megváltozott, szinte minden. Először a tudomány, majd a filozófia, utána a politika ígért és tett sokat a változásért.
A filozófusok csak „másodszülők” lehettek. Mert a természettudományok nagyjai (Kopernikusz, Galilei, Newton) már megváltoztatták az emberiség egész világképét.
Immanuel Kant próbálta megválaszolni a nagy kérdést. Mi is tehát a felvilágosodás? Közismert a filozófus bonmot-ja: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából”.
A liberalizmus (és az amerikai állam szellemi) atyjának tartott angol John Locke, a francia Michel de Montaigne, René Descartes, és a holland Baruch Spinoza készítették elő az eszmei, filozófiai „talajt” a francia felvilágosult gondolkodóknak.
A felvilágosodás gondolkodói
A jezsuitáknál tanult Voltaire az egyházat a népbutítás eszközének, az álszentség és a vakbuzgóság megtestesítőjének tartotta, híressé vált mondata: „Tiporjátok el a gyalázatost!” Időnként megszólalt a lelkiismerete és gúnnyal, de nem tagadta Isten létét: „Ha Isten nem volna, ki kéne találni!” Dúsgazdag ember volt, nagyon értett műveinek „marketingjéhez”.
A radikális Jean-Jacques Rousseau szinte mindent támadott. Tagadta a művelődés és civilizáció pozitív hatását a társadalomra, helyette a vadember boldogságát hirdette. Vagyis az utat nem előre, hanem visszafelé mutatta. Az emberek megaláztatásának legfőbb okát a magántulajdonban látja. Utópisztikus javaslata, hogy vissza kell vezetni az emberiséget a természethez.
Immanuel Kant nem vonja kétségbe Isten létezését, de csak mint feltételezésről beszél róla. A vallás feladata – mondja Rousseau hatására – az ember jobbá tétele. Ha mást akar a vallás, helytelen, mert Istenre akarja hárítani az ember feladatait.
A marxista történetírás szerint a kor triumvirátusa, Voltaire, Rousseau, Diderot, „tette a legtöbbet az avult feudális világkép szétrombolásáért és a polgári forradalom szellemi előkészítéséért”.
Nagy Francia Enciklopédia
A francia felvilágosodás fő műve a 28 kötetes, Párizsban 1751-től 1772-ig, Denis Diderot és Jean le Rond d’Alamber szerkesztésében megjelent Nagy Francia Enciklopédia, „Encyclopédie ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métier”.
Nagy jelentőségű volt a mű, mert összegezve az addigi ismereteket, az új, felvilágosult eszmeiség szemszögéből értelmezte újra a világot, a természetet, a társadalmat.
Szabadkőműves páholyok
Szellemi fórumként indult 1717-ben Angliából a szabadkőműves mozgalom, mely egész Európában elterjedt (a freemason kifejezés 1375-ben fordul elő először).
A szabadkőművesek jelszava volt a „Szabadság – Egyenlőség – Testvériség”, ellentétben a francia forradalomnak tulajdonított máig élő hiedelemmel.
A szabadkőművesek feladatuknak tekintették a felvilágosodás eszméinek terjesztését, és ezen keresztül a világ megszabadítását a nyomorát okozó tévtanoktól.
A mozgalomra a nagyfokú szervezettség, a zártság, a testvériség és a titkosság volt jellemző.
Ezek az emberek hittek abban, hogy a felvilágosítás által minden probléma kezelhető, az ember és társadalom nevelhető, felemelhető. A tekintélyen, a zsarnokságon alapuló állam helyett a gazdasági, kulturális reformokat megvalósító, szabadságon alapuló államban is.
Cui prodest? Kinek az érdeke? Mi volt a motiváció?
A kérdés nem új. Az viszont lehetséges, hogy a felvilágosodás eszméivel kapcsolatban nem gyakran, vagy egyáltalán nem tették még fel ezt a kérdést.
Nem szentségtörés, a marxisták szerint az emberiség fénykorának, az értelem, az ész, a materializmus, a liberalizmus, a polgári forradalmak diadalának nevezett évszázadokat az érdekkel összefüggésbe hozni?
Vajon mi volt a felvilágosodás eszmei előkészítőinek, megalapozóinak, a felmerülő filozófiai kérdések kidolgozóinak a motivációja, alapvető mozgatórugója? Volt-e ilyen egyáltalán?
A történészek, filozófusok műveiből rendszeresen kimarad az ún. emberi tényező boncolgatása. A gyarló emberi tulajdonságok, a lelki deformitások, gonoszság, irigység, magamutogatás, népszerűséghajhászás, pénzéhség, hírnév, hatalomvágy, zsarnokság, mindenáron való győzni akarás… stb., amelyek igen gyakran fontosabb motivációs tényezők, mint az újdonság varázsa, a kíváncsiság, a tudásvágy, a világ mind teljesebb megismerésének vágya.
Befolyásoló tényező, fogalmazzunk elegánsabban, motiváló tényező lehetett a pénz, az anyagi támogatás? Köztudott, hogy Voltaire 50 évig levelezett a porosz II. (Nagy) Frigyes királlyal és élvezte anyagi támogatását is. A kor szinte valamennyi filozófusa, tudósa kapcsolatban volt a porosz Frigyessel, de az angol, a spanyol, a francia királlyal is.
Lehetséges, hogy Európa akkori uralkodói „játékszernek” is „használták” a filozófusokat szellemi, filozófiai, hatalmi párbajukhoz? Hogy melyikük képes utópisztikusabb elmélettel előállni és legyőzni a másikat? Gyarló emberek vagyunk…
A bankoknak volt-e ebben a korban bármilyen szerepük, érdekeltségük az eszmék terjesztésének finanszírozásában?
Ki, vagy mi táplálta a gondolkodók egyházellenességét (hiszen Istenhitük megmaradt!)?
Újnak gondolom azt a kérdést is, hogy miért és mitől képzelték azt ezek a tudós elmék, hogy az emberiséget az észre való ráhatással, felvilágosítással meg lehet változtatni, „jó” útra, pontosabban az általuk (vagy talán a polgárság elitje, a tájékozott és társadalmilag aktív nemesség, a pénzemberek és bankjaik, az új eszmékkel „megfertőzött” uralkodók… által?) kijelölt útra lehet téríteni?
Rousseau azt írta, hogy „a szó szigorú értelmében véve igazi demokrácia sohasem létezett, és nem is fog létezni soha. Ellentmond a dolgok természetes rendjének, hogy a sokaság kormányozzon, és a kevesek kormányoztassanak”.
Ugye logikus a következtetés, hogy akkor ezek a felvilágosult eszmék nem a „sokaságnak” „készültek”?
A francia forradalom, 1789. július 14.
Nem hiszem, hogy a francia clocharde-ok (csavargók), vagy a „felvilágosult” „Istenadta” nép egyszerű gyermekei kezdeményezték volna 1789. július 14-én a Bastille börtön elfoglalását. A legújabb kutatások megerősítették, hogy a „forradalom” a csőcselék lázongása volt. Az italozástól mámoros felbőszült „forradalmárok”, 800-900 fő, kiszabadították a Bastille börtön hét foglyát. (Az igaz, hogy a nép nyomorgott. A rossz terméstől, éhínségtől, államcsődtől, eredmény nélküli háborúktól, új adóktól és a fényűző királyi pompától szenvedtek a franciák.)
Ezt az eseményt „öltöztették föl” csillogó forradalmi ruházattal, ami először a remény zöld színében, majd a kék–fehér–piros trikolorban pompázott, Camille Desmoulins, egy fiatal ügyvéd javaslatára. Az ügyvéd 1789. július 12-én a Palais Royal téren hirtelen támadt bátorsággal felállt egy székre, mindkét kezében egy-egy pisztollyal és az ott összegyűlt polgárokat fegyverbe szólította. (Ha bárki is elhiszi, hogy ez a véletlen műve volt, akkor megérdemli…)
A felvilágosodás és a „forradalom” legszebb, legnemesebb eszméit „fejezte le” a jakobinus diktatúra Maximilien de Robespierre és Louis Antoine de Saint-Just irányításával.
A jakobinusok a világ egyik legkegyetlenebb terrorintézkedéseit vezették be. A cél, kiirtani a klérust és a nemességet. (Már 1789-ben sietősen szekularizálták, magyarul elkobozták az egyházi vagyont.) A módszerek? Kifejezetten „felvilágosultak”!
Beültették a papokat a hajókba, aztán a nyílt vízen elsüllyesztették őket, hogy megfulladjanak. Vagy ágyúcső elé sorakoztatták és megláncolták az embereket, majd keresztüllőtték őket. A „forradalom” idején több ezer guillotine működött Franciaországban.
Valójában mi történt 1789. július 14-én?
Francois Furet (1927-1997) francia történész szerint 1789-ben „egy nemesi-polgári-felvilágosult-szabadkőműves-filozófus elit készítette elő a forradalmat. Valójában decentralizációt és liberális reformokat akartak, népi nyomásra lett belőle forradalom”.
Az általam inkább lázadásnak tartott forradalom „minősítésével” nagyjából egyetértve, de sajnos már nincs módom megkérdezni a francia történészt arról, hogy milyen „népi nyomásra” gondolt? A 800 fős részeg csőcselékre?
A felvilágosodás egyik jelszava: Ismerd meg a világot és önmagad! Szép a jelszó, de a megölt papok és a feloszlatott szerzetesrendek nem tudták erre megtanítani az embereket.
Isten egyenlő a természettel, vagy a Kant által kitalált „feltételezéssel”!?
Szomorúan kérdezem, hogy a „feltételezés” tanítja majd az embert? Az egyház sem, hiszen Voltaire parancsa szerint a legfontosabb teendő: „Tiporjátok el a gyalázatost!”
Egy hatalmas, a mai napig építgetett szellemi, filozófiai, kulturális, államelméleti „épület” fundamentumát cicomázták fel az emberiség örök, de soha meg nem valósuló eszméivel, vágyaival. Az organikus fejlődés sok-sok fejlődési szintjét átugorva, kihagyva, ezáltal lerombolva, semmissé téve, az emberi ész és értelem nevében.
Hogy viselte a kor embere a földrengésszerű változásokat?
Nehezen. Sokan és sokféle szempontból vizsgálták, elemezték a felvilágosodás konkrét és gyűrűző hatásait. A mentálhigiéné, a lelki egészségvédelem szempontjából történő elemzés a közbeszédben az egyáltalán nem ismert analízisek közé tartozik. Pedig talán a legfontosabb (lenne).
A 18. században történt változások miatt a társadalmi, politikai, erkölcsi értékek viszonylagossá váltak. A természettudományok eredményei nem jutottak el az emberekhez.
A hit elvesztésével talajt vesztettekké, zavarodottakká váltak. Ezért alig volt valaha olyan kor az emberiség történetében, amelyben oly tág tere nyílt a sarlatánságnak, a különböző misztifikáló tudományos (pl. a mesmerizmus) és áltudományos irányzatoknak, mint a felvilágosodás évtizedeiben.
„Köztudott tényként tartották számon, hogy ebben a korban Angliában található Európában a legtöbb elmebeteg és ott a leggyakoribb az öngyilkosság… Egy brit orvos nevezte e funkcionális jellegű kórcsoportot 1833-ban „angol betegségnek…
Az idézett sorok felvillantják előttünk az emberi tudat és érzésvilág e hatalmas történelmi válságát, melynek hátterében a technikai forradalom, a kapitalizmus kibontakozása, a növekvő társadalmi és politikai nyugtalanság, a nagy polgári forradalom eseményei feszülnek. Teljesen érthető, hogy a kor emberei e roppant terhek súlya alatt főként lelki, idegrendszeri tünetekkel reagáltak.”
(Dr. Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon) https://mek.oszk.hu/01100/01158/01158.htm
Milyen a felvilágosult ember? Létezik felvilágosult embertípus?
Szerintem igen, de nem azzal a teljességgel, mint a reneszánsz korában. A teljesség hiányát érzékelhetjük többek között abban, hogy nem ismerünk „felvilágosult” művészeteket (építészet, szobrászat), „felvilágosult” gazdaságról, felvilágosult iparról, mezőgazdaságról… stb. sem tudunk. Klasszicizmusról, romantikáról, szentimentalizmusról viszont igen.
A felvilágosult embertípust jellemző kulcsszavak: ész, értelem, tudás, ismeretek.
Hogy kit nevezünk felvilágosult embernek? No, ez már nem egyértelmű mindenki számára.
A marxista, liberális filozófusok, történészek elég hosszú ideig „uralták” a közvélekedést, az oktatáson, ideológiákon, államalakulatokon, a szakirodalmakon… keresztül olyan állításokkal, hogy a felvilágosult jövő a világ tökéletesedését fogja elhozni, ami a tudás (tudományos felfedezések) és az értelem segítségével valósul meg, vagy a helyes (haladó szellemtől, progresszív és előítéletektől mentes) tudás birtokában az ember jobbá teheti a világot.
Szerintem viszont a felvilágosult ember az utópiák és az ugyan vágyott, de soha meg nem valósuló fényes eszmék olimposzi magasságából a racionális valóságba „süllyedve” képes tájékozódni és eligazodni a világ és a saját dolgaiban. Meg akarja ismerni az ember, a természet és a lélek működését és értékelni tudja saját és embertársai szerepét szűkebb és tágabb környezetében, a teremtett világban. Humanista értékeket vall és tesz is értük.
A felvilágosodás utóhatásai, mutációi
A felvilágosodás mutálódott, gyakran mérgező és fertőző vírusai térbeli és időbeli terjedésének „köszönheti” a világ a liberalizmust, a szekularizációt, az egyházak gyengülését, a marxizmust, az ún. tudományos szocializmust, a „népi” demokráciát, a leninizmust, a náci ideológiát, az individualista majd egocentrikus világképet, az erőszakos (forradalmi) társadalmi mozgásokat, az ember pszichés zavarait, értékzavarait és értékválságát, a tömegembert, a tömegkultúrát és a 21. századi robotembert.
De jónéhány értéket is. (Persze lehet, hogy a fentiek valakik számára „értéket” jelentenek.)
Az ész, a tudás, az ismeretek és a megismerés, a kételkedés fontosságát. A szabadság, egyenlőség, testvériség fénylő, de az ember biológiai lényéből következően soha meg nem valósítható eszméit.
Néhány szó a liberalizmusról
„Az egyéni érdekek az egyedüli valós érdekek” – írja Jeremy Bentham, az angol liberalizmus egyik nagy alakja.
A liberalizmus olyan globális filozófia, amely a gazdaságban, a politikában és a társadalomban is az egyén számára követel szabadságjogokat. Az egyént az állam, s minden más, egyén feletti kategória elé helyezi. Az igazsághoz a nézetek ütköztetése révén jut el az egyének vitája során, s ennek intézményesült formája a parlament, amelynek ideális változata a kétkamarás, hiszen így jobban lehet egyensúlyozni. A liberalizmus szemben áll a hatalommal, melynek minden abszolút, totális változatát elutasítja, s olyan garanciákat épít be a politika rendszerébe, amelyek megakadályozzák a korlátlan hatalom kialakulását…
A liberalizmus két elvet hirdet az egyén számára: a legszélesebb értelemben vett szabadságot (szólás, sajtó, gyülekezési, egyesülési stb.) és az egyenlőséget.
In: http://arkadiafolyoirat.hu/images/ok_pdf/ok_eszme_majoros.pdf
V. A tömegkultúra és a tömegember
Kosztolányi Dezső (1885-1936) írta: „A mi korunkat, bizonyára a tömegek korának fogja nevezni a történelem. Nem mintha bármely korban nem éltek és mozogtak volna tömegek. De a tömegek még sohasem érezték magukat olyan pokolian jól a karámban, mint manapság.”
Kosztolányinak igaza van. Nem szeretnék senkit kiábrándítani, de a tömegek mindig jól érzik magukat a „karámban”. Ugyanis a karámot a tömegeknek készítették/készítik.
Az ókori görögöknél olimpiai stadionnak, az ókori Rómában Circus Maximus-nak, az 1920-as évek Budapestjén Orfeumnak, Pesti Vigadónak, Moulin Rouge-nak, zenés színházaknak, varietéknek… hívták őket.
A tömegkultúrák létrejöttét megalapozó politikai, gazdasági események
A kommunikációs eszközök fejlődése elengedhetetlen volt a kulturális tartalmak tömegekhez való eljuttatásához. Gondoljunk csak bele, hogy milyen hosszú út vezetett az indiánok füstjeleitől, a postagalambon, a kézzel írt leveleken át, a lovasfutáron, a postakocsin keresztül a távíróig, a telefonig, majd a tömegkommunikációs eszközökig, a rádióig és televízióig, a digitális PC-kig.
Még egy nagyon fontos tény. A tömegkultúrát és az azt fogyasztó tömegembert nem lehet megérteni, tetteit, értékválasztását minősíteni anélkül, hogy korának, politikai, gazdasági, kulturális történéseit meg ne ismernénk.
Az I. és a II. világháború is Európa újrafelosztásáért robbant ki a nagyhatalmi gőg, önzés, nagyképűség, terület-, pénz-, hataloméhség miatt, a kontinens vezető szerepéért.
Az első világégésnek is „köszönhetjük” a kommunizmust, a fasizmust, a nácizmust, de a gazdasági válságot és a kaotikus politikai történéseket is. Átrajzolták ismét és már hányszor Európa térképét.
A háborúkban tömegek vesznek részt. Egy háború „működésének” alapját a parancsok és azok végrehajtása jelenti. A tömegek „egyszerre” történő azonos irányú cselekvései segítik a tömegkultúra létrejöttét is.
Az I. világháború
Az Amerikai Egyesült Államok ekkor kezdte meg Európa és a világ egy részének pénzügyi, gazdasági, szellemi, kulturális „gyarmatosítását”. Ez volt a folyamat első szakasza.
A világháború után a világ pénzügyi központja Londonból New Yorkba költözött.
Az amerikai zene (a jazz, a szving tánc, a ragtime, a country, a western muzsika, a néger zene), a divat, az amerikai filmek, irodalmi alkotások, az amerikai életérzés, az „american way of life”, vagyis az élet amerikai útja (In: Molnár Tamás: Európa zárójelben) terjesztése, annak a propagálása ekkor indult nagyon is tudatos világhódító útjára.
A liberalizmus ideológiáját váltották aprópénzre, amikor a hivatásos „kultúr-gyárosok” Hollywood, New York, New Orleans, San Francisco… egzotikumainak ígéretébe „öltöztették” fel az Újvilág, a lehetőségek, a szabadság és a gazdagság földjét. Hogy aztán az odaözönlők közül néhányan milliomosként, többen pedig cipőpucolóként, pincérként… éljék az otthonról kiszakított életüket.
A II. világháború
A II. világháború során a kommunikáció teljes hadigépezete csatasorba állt. Az USA 200 ezer plakátot nyomtatott, ekkor indult a Superman képregény a „harcba”, Hollywood gyártotta a propaganda filmeket, a britek 23 nyelven sugározták propagandaanyagaikat a rádióban. A rádiót kódolt üzenetek továbbítására is használták. A németek és a szovjetek a hős katonákról készítettek filmeket és filmhíradókat.
A bipoláris világ
A kommunisták, a Varsói Szerződés
A kommunista Szovjetunió is gyarmatosított. 1955-ben létrehozta a kezdetben nyolc leigázott tagállamból álló Varsói Szerződést a „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést.” Az aláírók külső agresszor feltartóztatására szövetkeztek, de kizárólag a tagállamok területén végeztek hadműveleteket. 1956 őszén a Vörös Hadsereg erőszakkal akadályozta meg hazánk kilépését, miután leverte a forradalmat. 12 évvel később pedig a tagok – Románia és Albánia kivételével – együttes erővel fojtották vérbe a „prágai tavaszt”. 1991-ben 36 év „barátság” után hivatalosan és békésen (Gorbacsovnak köszönhetően) felbontották a szerződést.
Kommunista tömegkultúra
A szovjetek és a szocialista táboron belüli elvtársaik a diktatúra különböző fajtáit (katonai, politikai, gazdasági, kulturális, szellemi, oktatási, média…) próbálták ki a leigázott országokban, először kemény, majd azt követte a kádári „lágyság” … Gulág, Recsk, más internálótáborok, Andrássy út 60, AVH… Elkobozták a parasztok földjeit, „lesöpörték” a padlásaikat, téeszekbe kényszerítették őket. (Egy Leninnek szóló jelentés: 1922-ben 2691 papot, 1362 szerzetest és 3447 apácát öltek meg.)
Ez a diktatúra életünk minden történéséről, a gyomrunk kordulásáról, szexuális vágyainkról tudni akart, gondolatainkban, érzéseinkben, tetteinkben is jelen akart lenni.
A kommunista ideológia szerint írták át (Lukács György, Szabó Ervin, Révay József… „iránymutatásai” alapján) a magyar és a világtörténelmet, irodalmat, tudományt, művészetet, hagyományt. Mindent. Mikulás helyett télapóünnepség, Karácsony helyett fenyőfaünnepség, keresztelés helyett névadóünnepség.
A tömegkommunikáció speciális, de igen hatékony módját találták ki, szovjet minta alapján. A munkahelyeken tartott napi „vitákon”, a Szabad Nép-félórákon kötelező volt részt venni, 1956 után Népszabadság-félórákká változtak. Ezeken felolvasták a lap cikkeit és kötelező volt vitatkozni a cikkekről. Ugyancsak kötelező volt a politikai szemináriumi oktatás (a szeminárium eredetileg papnevelő intézet). A „világ-mutációkról” néhány sor:
Pol Pot vezetésével a kambodzsai Vörös Khmerek 1970-től a kommunisták legvéresebb diktatúráját vezették be, 3 millió kivégzés. Az életmódgyűléseken kötelező volt a részvétel, itt be kellett számolni mindenkinek a saját gyengeségeiről.
Mao C-tung, Kína diktátora a halottak „számháborújában” is győzött. 44-72 millió ember halála szárad a lelkén. Fő műve „A vörös könyvecske, Idézetek Mao Ce-tung elnöktől” című, a kínai kommunista tömegkultúra, a maoizmus szent könyve először 1964 áprilisában látott napvilágot. A kínai Nagy Kulturális Forradalom alatt, 1966 és 1976 között 500 kiadásban és 50 nyelven jelent meg, összesen 5 milliárd példányban. Ezzel a mennyiséggel minden idők második legnépszerűbb bestsellerének számít a Biblia után.
Szovjet (kommunista embertípus), übermensch?
Az agonizálás a kommunista birodalom esetében 73-74 évig tartó krónikus folyamat volt. Mihail Gorbacsov (1930 – 2022) reformkísérletei a hidegháború végéhez vezettek és a kommunista rendszer „zavartalan” bukását 1990-1991, a Szovjetunió széthullását (1991. dec. 25.) eredményezték.
Borvendég Zsuzsanna írja a Liszenko után szabadon c. cikkében: „Az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett belorusz írónő, Szvetlana Alekszijevics így ír: „Hetvenegynéhány esztendő alatt a marxizmus–leninizmus laboratóriumában létrehoztak egy külön emberi alfajt: a homo sovieticust.” Ebben a gondolatban a nemzetiszocializmus eltorzított evolúcióelmélete köszön vissza, amelynek „alkalmazott tudománnyá” tétele népirtáshoz vezetett. De nem vezetett népirtáshoz a szovjet embertípus felsőbbrendűségének kinyilatkoztatása? Dehogynem, csak éppen Sztálin és követői sokkal tehetségesebben védték ideológiájukat. A mindent átható és „tudományos” megalapozottsággal védett tanokat a propaganda eszközével tisztára mosdatták… Életellenes filozófiájukat a humanizmus köntösébe bugyolálták, a felsőbbrendű embertípus (Übermensch) megteremtését az egyenlőség megvalósulásának legfőbb bizonyítékaként tálalták…”
http://kommentar.info.hu/cikk/2020/1/liszenko-utan-szabadon
Szinte mindent elkövettek az utópia sikere érdekében. Az „ember” akadályozta meg az emberellenes sikert. A „homo sovieticus” félbemaradt változatai még ma is helyet kérnek, nem kérnek, hanem követelnek a médiában, a politikai, az üzleti életben és a hatalomban. Ideológiai, politikai, kulturális hegemóniájuk maradványai mindennapi életünket is behálózzák.
A liberálisok, a Marshall-terv és a NATO
A 2. világégés után a romokban heverő Európának „gyógyszeres” kezelésre volt szüksége a felépüléshez. A jóságos, nagylelkű és önzetlen Uncle Sam (Sam nagybácsi) hamar megtalálta a legjobb gyógymódot. Ugyan éppen akkor Georgenak hívták, hiszen az amerikai külügyminiszter, George C. Marshall hirdette meg (1947) a róla elnevezett programot, Európa talpra állításának gazdasági programját, Európa 17 országának 14 milliárd dollárt juttatott a „nagybácsi” (1948-1952). Ekkor hozták létre a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot is. A szovjetek által megszállt országoknak vissza kellett utasítaniuk ezt a „megaláztatást”. Érdekes, hogy az NDK és Jugoszlávia azért mégiscsak elfogadott némi aprót.
1949-ben tíz nyugat-európai ország, továbbá Kanada és az Amerikai Egyesült Államok Washingtonban megalakította az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, a NATO-t.
Elhatározták, hogy „a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében.”
A NATO első főtitkára, Lord Ismay kikotyogta, hogy a NATO-t valójában hármas céllal hozták létre: „az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a németeket pedig lent tartani”.
Az első és a második cél sikerült. A második talán túlságosan is jól. Az amerikaiak, nemcsak az NSZK-ban, hanem egész Európában katonai támaszpontokat hoztak létre.
A Marshall-terv a gazdasági, a NATO pedig Európa katonai „gyarmatosítását” jelentette. A németeket „lent”, katonai „fogságban” tartották. 1955-ben a szuverenitását visszanyerő NSZK-t teljes jogú tagként felvették az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe.
Az (amerikai) liberális tömegkultúra főbb elemei
Woodrow Vilson amerikai elnök az első háború után még azt hirdette, hogy a liberális értékek képviseletében szükséges „biztonságossá tenni a világot a demokrácia számára”
Harry S. Truman amerikai elnök (ő engedélyezte az 1945-ben Japánra ledobott két atombombát) „árulta el”, hogy miféle háborút ért hidegháború alatt és azt is, hogy mit jelent a liberalizmus az USA számára: „úgy lehet megmenteni a világot a totalitarianizmustól, hogyha az egész világ az amerikai rendszert veszi át, ugyanis az amerikai rendszer csak úgy maradhat fent, ha »világrendszerré« válik.”
Világrendszerré vált. Hidegháborúval? Nem. Kulturális, pénzügyi, később totális leigázással.
És még valamivel, aminek igen jól hangzó fantázianevet találtak: „demokráciaexport”.
„A liberalizmus az Egyesült Államokban kizárólag csak úgy tarthatja meg pozícióit, ha külföldön hegemonikus szerepre tesz szert. Ebből következően az amerikai liberalizmus hegemonikus ideológia az Egyesült Államokon belül, és a hegemónia ideológiája külföldön.” (Magyarits Tamás: Az Egyesült Államok szerepvállalása az 1945 utáni világrend kialakításában In:http://www.grotius.hu/doc/pub/QMLRZY/2011_153_magyarics_tamas_az_egyesult_allamok_szerepvallal%C3%A1sa.pdf)
1. A világpénz, az amerikai dollár
Dolgozatomban többször szóvá tettem a pénz (valuta, bankok, pénztőkések) nem kellő súlyú szerepének kihangsúlyozását a társadalmi, kulturális és politikai folyamatokban.
Még nem értek véget a világháború csatái, amikor 1944-ben az Amerikai Egyesült Államok Bretton Woodsban konferenciát rendezett, hogy megállapodjanak a világgazdaság irányításának új monetáris és valutaszabályaiban. Finoman szólva is álságos volt a konferencia (három hétig „rágták a gittet”), hiszen a résztvevők tisztában voltak azzal, hogy az új rendszer az amerikai dollár, mint globális tartalékvaluta fennhatóságát, szupremációját (felsőbbrendűségét) jelenti majd.
Európa gyarmatosításának második felvonásához értünk. A katonai (NATO), a gazdasági (Marshall-terv), a pénzügyi (a dollár) uralmat már „csak” a politikai, irányítási és az életszemléleti, életvezetési győzelemmel kellett kiegészíteni.
2. A televízió, a tömegkultúra és a vietnami háború
A vietnami háború nemcsak az amerikai, de az egész nyugati és a „vasfüggöny” mögötti kultúrára is sokévtizedes hatást gyakorolt.
A 20 évig tartó háború (1955-1975) a világ első, tömegkommunikációs eszközök által is „közvetített” háború volt. Ez volt az első, az egyetlen, egyben utolsó olyan amerikai háború, ahonnan az amerikai televíziók komolyabb korlátozás és cenzúra nélkül tudósíthattak.
Csak néhány a sokféle, többirányú és máig érzékelhető hatás közül.
1959, New York, Barbie baba születésének éve. Sokan most biztos mosolyognak. Ne tegyék. Egy expanzív hatalom mindent felhasznál kulturális, gazdasági és politikai hatalma marketingjéhez. A szovjetek a keményebb utat választották, az „agyművelést”, fejtágítók, GULAG, szemináriumok, „homo sovieticusok”… formájában.
Az amerikaiak az easy solution -t, a könnyű megoldást. Babák, filmek, zene, amerikai életérzés, farmer, koko. Ez utóbbi azért is célravezetőbb volt, mert pl. a magyar lakosság csak álmodhatott egy amerikai utazásról. Viszont agyonhallgatta a „pult alól megszerzett” zenéket, viselte a „csomagban” kapott farmert, majd a „mintha” farmert, a magyar trappert… Az életérzés is „mintha” volt.
1968-ban forradalminak nevezett lázadássorozat (diáklázadások) vonul végig a világon, amit a vietnami háborúnak is tulajdonítottak. Lehet, hogy a kritikusan gondolkodó fiatalok egyfajta reakciója, de sokkal inkább az ún. 68-as nemzedék erőszakos hatalmi törekvése volt a motiváció, a liberális eszmék szellemi és szexuális szabadságának (szerintem inkább szabadosságának) terjesztése érdekében. Hatásuk máig érzékelhető.
1968-ban mutatták be a Broadwayn a háborúról és a hippikről szóló Hair című musicalt. 1969-ben rendezték meg a nemzetközi, ingyenes Woodstocki Fesztivált, a béke és a zene jegyében. Legendává vált, a tömegkultúra része lett.
A vietnami háborúról több mint 20 dokumentumfilm, 50 körüli játékfilm, legalább 10 tévéfilmsorozat készült. A pol-beat és a protest-song fénykorát élte.
És az elsők között volt a piacon 1986-ban! a Conflict in Vietnam c. számítógépes játék.
3. Egy illúzió vége: 2001. szeptember 11.
Az Amerikai Egyesült Államok New York-i Világkereskedelmi Központjának ikertornyaiba két repülőgép csapódott, a Pentagon arlingtoni épületébe a harmadik. A negyedik eltérített repülőgép lezuhant. Az al-Káida terrorszervezet által végrehajtott öngyilkos terrortámadás a történelem eddigi legnagyobb terrorakciója volt. A világ reakciója: döbbenet, fájdalom, együttérzés. A történelmi tanulságok örökérvényűek.
A biztonság, a védettség, az erő, a gazdagság, a hatalom, a sérthetetlenség… relatív.
Minden emberé és a szuperhatalmaké is az. A fanatikusok, legyenek vallási, ideológiai, politikai, fajvédő, rasszista, szexuális… irányultságúak, minden emberre, és az ember által épített világra is veszélyesek. Darabjaira hullott az illúzió. A szuperhatalom immunitásának illúziója. Szinte azonnal, 2001. október 7-én amerikai és brit erők részvételével megkezdődött az afganisztáni háború, csak hogy igazolják a hazai tömegek és a külvilág felé a cselekvő nagyhatalom sokdimenziós image-ét. Eredmény nélkül kullogtak ki 2021-ben.
4. A társadalommérnökségi építmény: a WOKE mozgalom, az élősködő világhatalom megerősödése
Az ún. WOK-mozgalmat nem egyszerre, hanem apránként „öntötték” a világra.
A mozgalom változásai, újabb és újabb egységekkel, ideológiákkal, akciókkal, politikumokkal való gazdagodása egy másik folyamattal szinkronban haladt.
1991-ben megszűnt a kommunista világbirodalom. Az Amerikai Egyesült Államok, mint unipoláris világhatalom mellett lassan formálódott egy nemzethez nem köthető, semmilyen választói akaratot nem képviselő, a nemzetállamoknál és azok bármilyen szövetségeinél sokkal tőkeerősebb, saját haderővel, parlamenttel, kormánnyal, megnevezett vezetőkkel és formális szervezettel nem rendelkező élősködő világhatalom. Azért élősködő, mert a „gazdaállat”, az USA „testét”, szervezeti, irányítási, politikai, kapcsolati rendszerét használja növekedéséhez, de minden akciójához is. Ez az élősködő világhatalom az USA államalakulata „nevében” indít háborút, terjeszti erőszakosan az embertől, Istentől, az ember biológiai lényétől, az emberiség történelemtől, evolúciójától idegen eszméket.
A WOKE elődje, a Wide Awakes ifjúsági (félkatonai) szervezetként jött létre Abraham Lincoln 1860-as elnökválasztási, rabszolgaellenes kampányának támogatására. 1971-ben már a feketék használták politikai értelemben a stay woke (=maradj ébren)kifejezést. Szerintük ébren lenni annyi, mint tudatában lenni annak, milyen megalapozatlan és jogtalan hátrányok érik a társadalom kisebbségben lévő rétegeit.
A woke mozgalom (ideológia, filozófia, politikai álláspont, életérzés)
Globális követői és baloldali ideológusai radikálisan újra akarják értelmezni, és újra is értelmezik, ma már nemcsak az amerikaiak, hanem a világ, az emberiség történelmét.
Az afroamerikai polgárjogi mozgalom leple alatt és a társadalmi igazságtalanságok elleni harc jegyében vallásos hevülettel, a tömegben rejlő nyers erő kultuszával afroamerikai fajvédelmi náci akciókat hajtanak végre. A média és a fehér „globalnyikok” (a globális hatalom urai) örömmel fogadták a „mensevik” (kisebbségi) eszméket, hiszen ezeknek a „gitteknek” a rágásával jól el lesznek a tömegek, évtizedekig.
A Black Lives Matter (BLM) fehérgyalázó nyílt gyűlöletkampányai, a Cancel Culture, a fehér gyarmatosítók örökségét megsemmisíteni vágyó, mindent elutasító afroamerikai identitáskereső magatartás, a gender-ideológia, a feminista, a Me Too, az LMBTQ, a zöld, klímavédelmi (politikai) mozgalmak… és sorolhatnám tovább a kisebbségi nemre, fajra, identitásra épülő tömegőrületeket. Ezek a nyíltan rasszista megnyilvánulások most a liberálisok számára nem is annyira rasszisták. Akkor vajon mi a cél?
Az egyik, hogy felébresszék, érzékenyítsék az üzleti életet. A globális tőkét. Sikerült.
A másik cél talán az lehet, hogy eltereljék a figyelmet az élősködő világhatalom és az USA tetteiről. Polgárháború helyett a WOKE-kal kössék le magukat és harcoljanak a „jogaikért” a feketék, a transzneműek, a BLM-esek, a zöldek…
Meggyőződésem, hogy az „ember” akadályozza majd meg az emberellenes sikert.
5. Állampolgári sztereotípiák az USA-ban
Az USA, állami létének kezdeteitől egyszerű kérdésekkel „terhelte” állampolgárait.
Rabszolgaság? Igen vagy Nem. Yes or No. Jó ember vagy rossz ember? Igen vagy Nem.
Most akkor 1776. július 4., a függetlenség kikiáltása után 246 évvel, 2022-ben mondja meg valaki 330 millió embernek, hogy a világ sokkal bonyolultabb, mint az „igen” és a „nem”, vagy a „jó” és a „rossz”? Vagy hagyjuk, hogy ez a kb. 66 millió ember, a lakosság afroamerikai 20 %-a stay woke, maradjon ébren? Igen.
Esetleg mi, a „jó”, a „liberális állam” keressünk ennek a 330 millió amerikai „liberálisan szabad” embernek a szovjetek, az afgánok, a fanatikus iszlamisták és pl. Szaddám Husszein helyett „rossz” embert, „rossz” államot? Igen.
A fehér ember csúnya, gonosz, rasszista, rossz ember, mert 1492-ben gyarmatosított!
Magyarázó szavaknál is ékesebb Madách Imre: Az ember tragédiája c. művének Ádámja: „E korcs alak, e torzkép volna-é Nagyságomnak bitor örököse?”
6. America First
Az America First (Amerika az első) szlogen az Egyesült Államok nacionalista politikáját fejezi ki. A szlogen Woodrow Wilson amerikai elnöktől származik 1916-ból. Ígéretet tett arra, hogy Amerika semleges marad az első világháborúban. Nem sikerült.
Donald Trump a 2016-os elnökválasztási kampányában és elnöksége alatt (2007-2021) Trump-szlogenként használta a kifejezést.
Bizonyára azért, mert tisztában volt vele, hogy az élősködő világhatalommal csak úgy tud valamennyire is szembeszállni, ha az amerikaiak nemzeti érzésére, identitására apellál. Lecserélték egy demens bábúra, aki nem kérdez, nem száll szembe, csak végrehajt.
7. Social media
A nyitott társadalom liberális ideológia terjesztése érdekében indult világhódító útjára az ún. social media (2006. júliusa óta használjuk ezt a kifejezést), ami a magyar nyelvben közösségi média néven vált ismertté. A „közösségi” jelző soha nem volt rá jellemző. Az üzleti érdekből, de „világközösséget” hazudva a globális hatalom közösség nélküli politikai, ideológiai és persze üzleti érdekektől és indulatoktól vezérelt tömegmédia-eszközt hozott létre. A „világjárvánnyá” tett social media radikálisan változtatta meg a médiafogyasztási szokásokat is. A „csak te vagy a fontos” illúziójával, az egoista individualizmus filozófiájával ma még felmérhetetlen pszichológiai, oktatási, személyiségdeformitási, gazdasági, politikai és társadalmi károkat okoz az amúgy is egyre magányosabb tömegember számára.
VI. Milyen is valójában a tömegkultúra?
A tömegkultúra termék, mint bármilyen más fogyasztásra, használatra szánt, készült cikk, tárgy. A kapitalista, imperialista gazdaság alapvető hármas fogyasztási rendszerének változtatás nélküli átültetése a kultúrára: igény ⇄ termék ⇄ fogyasztás.
A tömegkultúra a modern kori kapitalizmus tömegtermelésének futószalag terméke, árucikke.
A tömegkultúra céljai
Ez a kultúra csak és kizárólag szórakoztatni, kiszolgálni akar, a tömegember kedvére kíván tenni. Látszólag. A szórakoztatás műfajaiba csomagolja az egységes és sematikus, a gyártók által követendőnek akart modelleket, „márkákat”. A márka kereskedelmi elem, fogyasztótípusokra kidolgozott, művészi és pszichológiai elemekkel vonzóvá tett, esztétikailag egységes futószalag-termék (pl. Coca-Cola, Disney, Oscar-díj).
Mintául olyan termékek szolgáltak, mint pl. a mosópor, a fogkrém, autó…
A kialakított (és folyamatosan a fogyasztók igényeihez igazított) érzelmi azonosuláson keresztül ez a kultúra képes „eladni” életérzést, érzelem-pótlékokat, világképet, viszonyt emberekhez, családhoz, abortuszhoz, politikai attitűdöt. Valamint a sulykolni kívánt modellekhez kapcsolódó tárgyakat, felesleges mütyüröket, trikókat, kulcstartókat…
Cél, hogy a tömegkultúra-fogyasztó, legyen bármelyik részén a világnak egységes, gyors, „finom”, a megszokott minőségű, design-ú és azonnal „fogyasztható” készterméket kap és olcsón (gyorséttermek, tévésorozatok, mozik, egyen-múzeumok, tetováló szalonok, fesztiválok, sörfesztiválok, ízek utcája, divat, kultúra…). A legfontosabb cél, hogy a „termék” a tömegember mindennapi életének állandó részévé váljon, lefedje kulturális identitásának mind nagyobb részét.
A tömegkultúra ipara
Ezt az ipart tőkeerős, globális világcégek és hálózataik irányítják.
A tömegkultúra-ipar hatalomkoncentrációt is jelent. Egy kis csoport (az élősködő világhatalom tagjai) bír befolyással tömegek fölött. A fogyasztás elsődleges kulturális törekvéssé vált, az egyén boldogságához, társadalmi státuszához, sikerességéhez vezető legbiztosabb út.
A tömegkultúra legfontosabb iparága, a hatalmi ággá is vált média.
VII. A tömegember, „a tömegek évszázada”
Hamvas Béla írja:
„Az egyén tudatos tevékenysége helyébe, a tömeg tudattalan tevékenysége lépett… A tömeg uralma azt jelenti, hogy az egyéni, világos, értelmes, józan, tudatos tevékenysége helyébe a tömeg zavaros, vak, homályos, tudattalan tevékenysége lép, és ezzel az egész emberi lét elhomályosul és elsüllyed… Az egyéni és a világos gondolkodás és tevékenység elkezd a tömeg zavaros, tudattalan tevékenységétől függeni… A magasabb függ az alacsonyabbtól”. „Az ember fölött az uralmat ellenőrizhetetlen ösztönzések veszik át, és az ember a tömegben maradéktalanul felszívódik”.
„A kezdődő primitivizálódás kivétel nélkül mindenkit kikezd és aláás. A szellemet kioltja, az ízlést a legalacsonyabb színvonalra szállítja le, a vallásból babonát csinál, az istenekből bálványt, a világos és józan gondolkodás helyét zavaros mítosz foglalja el”.
In: Maróti Andor: A „tömegember” és a tömegkultúra https://muvelodes.net/enciklopedia/a-tomegember-es-a-tomegkultura
Milyen a tömegember?
Pataki Ferenc (1928-2015) szociálpszichológus a 20. évszázadot „a tömegek évszázadának” nevezte.
A tömegember a tömegkultúra minden jegyét magán hordozva egyéniségnek tartja magát.
A reklámok, a tömegmédia, környezete, no és a jól artikulált politikai erők hatására az a meggyőződése, hogy minden érte van. Igen, érte van, pontosabban nem érte, hanem a fogyasztóért, de ezt ő másként tudja.
Azonban a szép testalakért, a szép fogakért, az egészségért, a jó falatokért, az új autóért, a tudásért, a műveltségért, a hitért, a rendért, a boldogságért, a jó közérzetért, a jóért, a rosszért, a tisztaságért, a gazdagságért, a szerelemért… dolgozni kell. Különösen a reklámok szerinti „életért” kell(ene) nagyon sok munkát végezni.
A tömegkultúra „üzenetei” között azonban ez a projekt, a munka nem szerepel.
A tömegkultúra szerint minden és mindenki természetesen „van”. Csak a mobilt, a tévét, a laptopot, a rádiót, a streaming-szolgáltatót… kell bekapcsolni, és „lesz”, „van”.
Az élőlények, az ember-állatok létezésének alapvető feltétele: táplálkozás az életben maradás és a fajfenntartás érdekében. A munka nincs a létfeltételek között. A táplálék megszerzése nem munka, az létfenntartás. A munka csak később, a homo sapiens agyának, testi, lelki fejlődésének, kezeinek, lábainak, ízlelő-és szaglószerveinek köszönhetően alakult ki, vált szükséggé. Külső erő szükséges, hogy kiváltsa, irányítsa és tudatosítsa a gondolkodási, munkavégzési folyamatokat. Manapság a szülők és a pedagógusok lennének. Ha tüntetésre járás helyett dolgozni, gondolkodni tanítanák az ifjú tömegembereket.
A korábbi társadalmak embereinek élete jól meghatározott keretek között zajlott.
A vidéki magyarokét a pirkadat, a napkelte, a reggel, a déli harangszó, az alkony, az este ölelte át. Ma tévésorozatok, showműsorok, reklámok, celebek körül forog a világ és ad némi, nagyon rövid ideig tartó fogódzót az élet múlásához, elviseléséhez. Az élet értelmezéséhez, értelméhez nem ad semmit.
Napjainkban egyre igazabbnak tűnik Kant megállapítása: „Az ember olyan lény, akinek úrra van szüksége”. Korábban az Isten, most a tömegkultúra és a tömegmédia az úr.
A tömegkultúra hatásai
A kultúra és a média kutatóit is, az elitsajtót gyakran elragadja a tömegkultúra negatív konnotációja, áthallásos jelentése. Nem véletlenül, hiszen a kommunikációs eszközök fejlődésével szinkronban örvendezett az emberiség, hogy az új eszközök segítik majd a kulturális értékek tömegekhez való eljuttatását is. A rádió majd a televízió színházi előadásokat, koncerteket, verseket, tudományos műsorokat, ismeretterjesztő előadásokat, játékokat, szellemi és tehetségkutató vetélkedőket… közvetített a hallgatók, nézők millióinak. Ma már örvendezni is elfelejtettünk, mert a kereskedelmi média egyáltalán nem közvetít örvendezésre alkalmas értékeket, a közmédia is alig.
A szobányi majd félasztalnyi, majd táskányi számítógépek újabb örömhullámot indítottak, hogy majd akkor most a világ összes eddigi ismeretéhez, adatához, személyéhez… stb. hozzáférhetünk, tudásunkat, ismereteinket gyarapíthatjuk néhány kattintással.
Ma rengeteget kattintunk, de semmiféle örömet nem érzünk, mert alig hullámoznak az „örömök” azok felé, akik felé nagyon kellene… és pszichológushoz járunk, mert hiába keressük az élet értelmét, valahogy nem igazán találjuk.
A tömegkultúra pozitív hatása tehát létezett, ma is létezik, csak kitartóan kell keresni, szülők, pedagógusok, média, példamutatás által irányítottan a szinte kaotikus médiadömpingben.
VIII. A robotember, a 21. századi embertípus
Történelmet írt az IBM PC
Miközben 1981 tavaszán a világ a Ronald Reagan amerikai elnök, majd a II. János Pál pápa elleni merényletekre figyelt, mi itt, Magyarországon pedig talán éppen annak örültünk, hogy Pártunk és kormányunk elhatározta az ötnapos munkahét bevezetését, egy floridai kisvárosban egy tucatnyi IBM-mérnök elkészült egy kisméretű személyi számítógép – ahogy akkoriban a hasonló gépeket nevezték: mikrokomputer – fejlesztésével. Eszükbe nem jutott, hogy történelmet írnak, ahogy a vállalat maga sem fűzött vérmes reményeket a végül augusztus 12-én piacra került IBM 5150-hez, ismertebb nevén az első IBM PC-hez. https://itcafe.hu/cikk/30_eve_szuletett_ibm_pc/a_kezdetek.html
Vajon voltak-e olyan események az emberiség sokévezredes történetében, amelyek minden élő és majd megszülető ember életét jelentősen befolyásolták volna? Én két ilyen „eseményről” tudok. Az egyik, amikor a homo sapiens a két kezével és az egyre növekvő térfogatú agyával elkészítette az első eszközét, szerszámát, amivel valamilyen tudatos tevékenységet tudott végezni. A másik, amikor a homo sapiens a két kezével és az egyre növekvő térfogatú agyával megalkotta az első személyi számítógépet.
Algoritmusok, információk, végrehajtók
A tömegembert a tömegmédia és a tömegkultúra befolyásolja. A robotembert az algoritmusok, az algoritmusok által összeállított információk, valamint az algoritmusok és az információk tulajdonosai, a globális hatalom szervezetei. Ezek a saját egyéniségünkre szabott, általunk is generált információkból (algoritmusokból), a globális hatalom üzeneteiből és reklámüzenetekből összegyúrt „készételek”.
Ezek az algoritmusok mintha „éltre kelnének”, „megsimogatják” buksi fejecskénket, és barátságosan „közlik” az „általuk” összeállított választékot. Neked semmit nem kell tenned, nem kell dolgoznod, nem kell gondolkodnod, majd mi elvégzünk helyetted mindent. Miért terhelnéd a számodra úgy is befogadhatatlan adatmennyiséggel az agyad?
A social media világcégei, az internet, a keresőszolgáltatások, az analitikák… állandóan értékelik tetteinket, érzelmeinket, állapotunkat. Barátokat, partnereket, bérelt lakást, bérelt szex-társat, politikai platformot, tüntetéseket, NGO-kat, gyógyszert, orvost, ételt, italt ajánlanak és „szolgálnak” fel. És még az öröm érzésével is „megajándékoz” az algoritmus, hogy milyen jó, hogy rátaláltam arra, amit kerestem…
Az ember végrehajtó lett. A módszer mindig ugyanaz. Először „csak” ajánlásokat, „választékot” kap. Akkor is ott vannak az üzenetek (kis ikonok „képében”), ha pl. az atommaghasadást szeretné az ember tanulmányozni. Az ajánlás-patakok folyókká duzzadnak, „beszippantják” az embert. Kattintás és az ajánlások parancsokká válnak. Tartozz hozzánk, vegyél azt, étkezz amúgy, a globális kultúrából csak a te posztod a fontos! Nem tudsz szabadulni, mert figyelmeztetnek, így: „Sok minden történt, mióta utoljára bejelentkeztél a…-ra. Íme néhány olyan értesítés ismerőseidtől, amelyről lemaradtál.” Csak azért, hogy bűntudatot is érezz!!!
Great Reset (a nagyszerű visszaállítás, vagy újraindítás?)
Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezérigazgatója a Great Reset három alapvető összetevőjéről beszélt még 2021-ben Davosban:
Az első az „érdekelt felek gazdasági” feltételeinek megteremtése. A második a „rugalmasabb, méltányosabb és fenntarthatóbb” fejlődés, a környezeti, társadalmi és kormányzati felelősségvállalás mutatóinak felhasználásával. A harmadik pedig, hogy „ki kell használni a negyedik ipari forradalom innovációit (a 4IR, a technológia, az ipar, valamint a társadalmi minták és folyamatok gyors változását vázolja fel a 21. században a növekvő összekapcsolhatóság és intelligens automatizálás érdekében). https://www.weforum.org/agenda/2020/06/now-is-the-time-for-a-great-reset/
A Great Reset megalkotói minden emberi lény méltóságát tiszteletben tartó globális közös tulajdonról, egy új társadalmi szerződésről is beszélnek. Vagyis világkormányról, aminek globális közös tulajdonában akadálytalan az út a „fényes jövő” felé.
IX. 2014-2022 és a Great Reset Európában
Európa gyarmatosításának első és második fejezetét a gyanútlan szemlélő még akár a keresztényi szeretet és segíteni akarás humanista megnyilvánulásainak és a kulturális sokszínűség terjesztésének és a tömegigény kielégítésének is tekintheti.
Hogy is mondta Harry S. Truman amerikai elnök? „…az amerikai rendszer csak úgy maradhat fent, ha »világrendszerré« válik.”
Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezérigazgatója ugyan nem mondta ki, de minden gondolatával Truman elnök szavait sejttette, csak némi változtatással, hogy a Great Reset csak úgy maradhat fent, ha világrendszerré válik.
Ehhez hatalmi pozícióban lévő vezetők szükségesek.
2014
2014-ben Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnököt választották Európa első emberévé, az Európai Bizottság elnökévé. Száz milliárd eurós adóügyletek (benne főként amerikai cégek) és más korrupciós ügyek tették megvásárolhatóvá, irányíthatóvá személyét.
Juncker 1988-tól 2022-ig 81 darab díjat kapott. 4 könyvet írtak róla. Az egyik címe sokatmondó: „A tulajdonságok nélküli ember”.
Juncker alkoholista. Ő egy történettel védekezett: 1989 szeptemberében egy autóbaleset után két hétig kómában volt, utána újra meg kellett tanulnia járni, azóta sérült ülőideg és járási problémákkal küzdött. Ezt cáfolta az FPÖ európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője, Harald Vilimsky. Sajtóközleményben szólította fel Junckert, hogy lépjen vissza „egy sor nyilvánvaló ivási probléma” miatt. https://www.diepresse.com/5463989/europaeische-kommission-warum-der-praesident-wankt
2014-ben Jens Stoltenberg (norvég munkáspárti képviselő, volt norvég miniszterelnök) lesz a NATO főtitkára. Jens Stoltenberg az Osloi Waldorf Iskolába járt. Ez csak azért érdemel figyelmet, mert az iskola alapítója az az osztrák Rudolf Steiner, aki okkultistának, társadalomreformernek, ezoterikus tisztánlátónak tartotta magát, iskolákat is e célok érdekében alapított szerte Európában.
2014-ben Donald Tusk, volt lengyel miniszterelnök, német-kesub (nyugati szláv nép) származású, liberális politikus lett az Európai Tanács elnöke. https://www.britannica.com/biography/Donald-Tusk
Donald Tusk egy interjúban párhuzamot vont Orbán Viktor és a náci Németország között. Valószínű családi tapasztalatai miatt, mivel nagyapja önkéntesként szolgált a Wehrmachtban.
A fentebb felsorolt személyek kiválasztása sok gondot okozhatott az élősködő világhatalom vezetői számára.
Egy korrupt alkoholista, egy ezoterikus tanokkal fertőzött, és egy náci családi múltú jelölt volt a kosárban.
Az ő cselekedeteikből, személyiségjegyeikből, hosszú kutatásokból, telefonok lehallgatásaiból, de mégiscsak „sötét lovak” közül kellett a tenyerükből kockacukrot evő „lovakká” tenniük őket. Sikerült.
2019-ben valamivel „könnyebb” dolga volt ennek a hatalomnak. Az általuk gerjesztett világ-hadműveletek sikereseknek bizonyultak. Egy eladdig ismeretlen vírus kezdte szedni áldozatait, a COVID 19. A vírus okozta rémület keveredett a 2015 óta egyre nagyobb méreteket öltő migrációval, és a wok-mozgalom európai hódításával.
2019
Ursula von der Leyen, született Ursula Albrecht (1958), az Európai Bizottság elnöke 2019. dec.1-től. Férje Heiko von der Leyen orvostársa, egy selyemkereskedő család sarja. Ursula édesapja Ernst Albrecht, 1958-tól magasrangú európai köztisztviselő, majd Alsó-Szászország miniszterelnöke volt 1976-1990 között. Nem volt tehát különösebb akadálya annak, hogy leánya először a tartomány egyik minisztere, majd a szövetségi kormány (Angela Merkel) családügyi, majd ifjúsági, majd munkaügyi, majd szociális, majd korrupcióba keveredett védelmi minisztere legyen.
Ursula von der Leyen doktori disszertációjának 43,5 %-a (bíróság előtt) bizonyítottan plágium volt, tehát nem szakértő, nem profi politikus, nem tudós, nem német, nem európai, ő ezeknél sokkal több, ő mindezt együtt képviseli, globális személy: Jolly Joker. Végrehajtó.
Charles Michel, liberális politikus, volt belga kormányfő lett az Európai Tanács elnöke. Ő a korábbi európai fejlesztési biztos a liberális Louis Michel gyermeke. Nem volt tehát különösebb akadálya annak, hogy a kis Charles folytassa az édesapja és a világhatalom által kikövezett utat. Végrehajtó típus.
Jens Stoltenberg maradt posztján, mert, ilyet is ritkán olvas halandó, hogy nemcsak Angela Merkelnek, de Jens Stoltenbergnek is a „kedvence” Ursula von der Leyen.
Stoltenberg jól megtanulta, hogyan kell a parancsokat végrehajtani.
Donald Trump, az elhárított akadály
Már „csak” egy akadály volt a világhatalom előtt, az USA 45. elnöke, Donald Trump (2017-2021). Trump kampányának szlogenje: Tegyük újra naggyá Amerikát (Make America Great Again). És a másik szlogen: Amerika az első! (America First!)
Trump Amerika lelkiismeretét próbálta „megszólítani” a szlogenekkel, az élősködő világhatalommal szemben. 2016-ban sikerült, 2021-ben nem.
Nem engedték meg neki, hogy naggyá tegye Amerikát. Ő volt az első amerikai elnök, aki ellen két impeachmentet is indítottak (ez az elnök leváltására irányuló eljárás).
Lejáratására mindent és mindenkit felhasználtak. 2021-ben az élősködő világhatalom „megszabadult” tőle. Egy mindent aláíró, mindenre bólogató demens báb került a helyére.
Európa
Európa 2022-ben sem gazdasági, sem politikai sem kulturális hatalomként nem létezik. Európát tönkre tette a kritika nélkül átvett (amerikai) liberális tömegkultúra, a WOKE-ideológiáknak való behódolás, az ezt a tömegkultúrát kiszolgáló média és a rosszul kezelt pandémia. Felmérhetetlen károkat okozott és okoz az élősködő világhatalom által Európára erőszakolt migrációs lakosságcsere, a „willkommenskultur”, továbbá az orosz szankciós politika. Európának, Orbán Viktor magyar miniszterelnökön kívül nincsenek koncepciózus, stratégiában, európai és nemzeti érdekekben gondolkodó vezetői.
Az Európai Unió elődjét az alapítók 1951-ben azért hozták létre, „hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerje nemzetközi szerepét.” Javaslatom: Make Europe Great Again!
X. Ki vagy te a robotemberek világában?
Algoritmus. A Nagy Algoritmus kicsi, de nagyon fontos része. Ez utóbbit a „Nagy Algoritmus” tudatosította benned. Azt is, hogy neked egyedülálló lehetőségeid vannak a nagy fellendüléshez, sőt a fellendülés alakításához. Te egy kezdeményezés része vagy, amelynek segítségével betekintést kaphatsz a globális kapcsolatok jövőjébe. Megismerheted az üzleti modellek természetét. A világnak közösen és gyorsan kell fellépnie társadalmunk és gazdaságunk minden aspektusának megújítása érdekében, az oktatástól a társadalmi szerződésekig és a munkakörülményekig. Az Egyesült Államoktól Kínáig minden országnak részt kell vennie, és minden iparágat, az olajtól és a gáztól a technológiáig át kell alakítani. Röviden: szükségünk van a kapitalizmus „nagy újraindítására”.
Nem, nem egy utópia-könyvből valók a fenti sorok, és nem is az én agyam szüleményei, nem én állítottam össze a személyiségjegyeket. Csak kicsit „magyarítottam” a Great Reset honlapjáról: https://www.weforum.org/great-reset
A robotember nem akar belesüllyedni a tömegkultúra posványába. A régimódi eszközökkel tanított idejétmúlt, ósdi tudást is elutasítja. Sztrájkol is a céljaiért. Az őskövület tananyag túlterheli a modern diákot. Az ismereteit pedig bármikor bővítheti a net-ről.
A robotember semmilyen kultúra jegyeit nem hordozza magán. Ő nem egyéniség, hanem globális személy. Minden platformon jelen van, mindenütt (globális jelszóval) nyilvántartják, ismert a globális világban. Őt értesítik a világ eseményeiről.
Sokdimenziós kütyüjeinek segítségével színházat, hangversenyt, sporteseményeket „kap”, otthon, vagy ahol éppen van a globális világban. Home office-ban van. Nem dolgozik, hanem „van”. Mint ahogy a magánéletében is „van”.
A mesterséges intelligencia területét jelenleg a neurális hálózatok uralják. A neurális hálózat egy az emberi agy által ihletett rendszer, ami, mint a nevéből is adódik, mesterséges neuronok hálózata. A mesterséges neuron a biológiai neuron (idegsejt) nagyon leegyszerűsített modellje. Én félek a mesterséges intelligenciától. Hol van/lesz az EMBER?