Zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy a nevezett közmédiás néni görög vagy magyar?
Ugyanis a Cynthus (Künthosz) név görög eredetű, azt jelenti, hogy a Khüntosz hegyéről való. Valószínű, hogy ebből magyarosodott a Cintia keresztnév? Ő maga Szintiának mutatkozik be, bár gyakran elhadarja, eleinte nem is értettem hogy hívják.
Az AI gyakorlatiasnak, alkotóképesnek írja le a keresztnév viselőjét, aki élvezi a társaságot, és jó tanácsokat ad másoknak, bár ezeket maga ritkán fogadja meg.
Tisztelem a szülők akaratát, hisz ők adták az újszülött gyermeknek a nevét. Közben vívódok, hogy lehet persze, hogy írásban Cyntia? Ha butaságot írtam, akkor elnézését kérek, nem vagyok tájékozott a görög nevek területén. Ezt őszintén be merem vallani.
Mint ahogy hasznos lenne mindenki számára, ha valaki (mondjuk a számtalan főnöke közül az egyik az MTVA-ban) őszintén megmondaná ennek a hölgynek, hogy nem jó, amit csinál a képernyőn. Én most írásban megpróbálom. Hogy miért lenne fontos és hasznos számára és a nézők számára is? Elmondom, leírom.
Hírből közlemény
Valahol a világban keletkezik egy információ, egy hír. Ezt a kommunikáció-tudomány úgy mondja, hogy a hír, valakiről, valamiről kapott (hallott vagy olvasott) értesülés. De a „hír” egyben újságírói műfaj is, válogatott információk összessége.
Vegyünk pl. egy minapi hírt, hogy Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban (munkaebéden) fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt. A találkozóra meghívott újságírók (egy ideig jelen voltak az eseményen) a hírt továbbították a munkahelyüknek, hírügynökségeknek, digitális és papíralapú újságoknak, tévé- és rádiócsatornáknak. Valamelyik magyar tévécsatorna is időként „élőképként” a helyszínre kapcsolt. Magyar tudósító nem volt a helyszínen. A közmédia new yorki tudósítója a washingtoni Fehér Házzal a háttérben küldte információit. Inkább hírmagyarázatoknak nevezném a bejelentkezéseit, mint tudósításoknak.
A hír az első változáson akkor ment keresztül, amikor a jelenlévő újságírók továbbították. Módosult. Torzult. Miért? Mert a jelenlévő újságírók különböző politikai, ideológiai, gazdasági… stb. irányultságú médiumokat képviselnek. Továbbá ezek az újságírók különböző korábbi tapasztalatokkal, élményekkel, érzelmekkel viseltetnek akár Trump, akár Zelenszkij, akár az oroszok, ukránok, a világ, az orosz-ukrán háború iránt.
A hír bekerült a legkülönbözőbb feldolgozó részrendszerekbe, hírügynökségekbe, szerkesztőségekbe, stúdiókba. Ezekben a szervezetekben lesz a hírből közlemény. Vagyis hivatalosan kiadott beszámoló, tudósítás, nyilatkozat, tájékoztatás, bejelentés, kommuniké, sajtóközlemény. A kimenő hivatalos hírben, közleményben még nagyobb szerepet játszik a politikai, ideológiai, gazdasági, szociológiai, emberi… stb. befolyásolási szándék. Tehát a hír, vagy már hivatalos közlemény ebben a stádiumában is jelentősen módosul. A hivatalos közlemény a hírügynökségektől, hírigazgatóságokról átkerül a végső felhasználókhoz, a tömegközlési eszközökhöz. Ezeket az embereket hírszerkesztőknek hívjuk. A hírszerkesztők is jogosultak módosítani a beérkezett közleményeket. Itt már a sokadik torzulást szenvedi el az információ. Az általuk jóváhagyott hír kerül ezután a tévécsatornák esetében a súgógépre és nyomtatott formában a hírolvasó bemondó kezeihez.
Az ember teljes testével, mozgásával, mozdulataival kommunikál
Valószínű, hogy Jakab Cintia számára újdonságot árulok el, amikor nyomatékosan leírom, hogy az ember teljes testével, mozgásával, mozdulataival, megjelenésével, öltözetével, sminkjével, frizurájával, apró szemmozgásaival, kezével, hatásszüneteivel, mimikájával… stb. kommunikál.
Jakab Cintia meg legfőképp, (mert meggyőződésével ellentétben) nem saját magát, hanem egy médiumot, ráadásul közmédiumot képvisel. Ez hatalmas felelősség és teher is egyben.
Hadd írjak erre két példát.
Az egyik: hogy soha nem látunk utcai ruhában zenélő klasszikus zenekarokat. Sötét öltöny, fehér ing, nyakkendő. Vannak együttesek, amelyeknél a frakk, vagy a szmoking kötelező. Követelmény. Tradíció.
A másik példa:
Trump amerikai elnök és Zelenszkij ukrán elnök – azt hiszem, hogy az első – washingtoni találkozóján Trump a nyilvánosság előtt szóvá tette Zelenszkij öltözékét. A delegációk öltönyben, fehér ingben és nyakkendővel jelentek meg, Zelenszkij a szokásos zöld trikójában ült tárgyalóasztalhoz. Trump Zelenszkijt megszégyenítette. De ez nem igazán maradt meg az ukrán elnök tudatában, hiszen a minapi találkozón feketében (ing és dzseki, nem zakó) jelent meg. Gondolom azt akarta jelezni, hogy ugyan ő – miután már az egész világot végig tarhálta – kéregetni jött a Fehér Házba is, de ő egy független, csak a csókos szájú Ursulára (mint két szerelmes, mindig csókolják egymást, ha találkoznak) és csapatára hallgató személyiség.
A hírolvasó bemondó
Szóval, a hírolvasó bemondó Jakab Cintia megjelenik a képernyőn és kacéran félig látszanak a mellei a piros blúzban. A képernyőn látszó haja „szálanként beállítva”. Vérvörös feltöltött ajkak. A néni ránézésre divatbemutatóra készül és nem munkára, hírolvasásra.
Családom nőtagjaitól kérdeztem, hogy a néninek miért nem mozog az arcizma?
Botox – válaszolták. Az arcizmok nem-mozgását próbálja ellensúlyozni a szemeivel.
Nem tudni miért, de időnként meregeti a szemét. Talán fél valamitől? Vagy vizuális típus és képekben gondolkodik, ami inkább a gyerekekre jellemző. Azzal, hogy kimereszti a szemeit, azzal talán a vizuális kép intenzitását próbálja növelni. Nem tudni hogy mit képzel el, ez lehet változó, jó is rossz is. Mindenképpen visszamenekül a múltba, hogy ott valamit újra felidézzen – mondja a pszichológus. Ugyanakkor finoman jelzi, hogy alárendelt szerepet tölt be, fontos számára az anya (szeretet) közelsége és a múlt újra élése. Erősen introvertált (befelé forduló), kiszolgáltatott, érzékeny és valószínűleg fél a jövőtől – teszi még hozzá.
Megnéztem kolléganőit a kereskedelmi csatornákon. Szolid smink, semmi más. Néha van „eltévelyedés” a ruházatban. Egyébként természetesek! A mesterséges arcberendezés, mellnagyobbítás, a botoxos átalakítás az önmagukkal elégedetlen nők divatja, de hál Istennek csak a közmédiát fertőzte meg. Újabb meglepetés csak akkor ért amikor megnéztem a közmédia M5 Históra c. műsorának legutóbbi adását. Egy bizonyos Kolczonay Borbála riporternek beállított női személy lengén, tiszta fehérben, gyakorlatilag egy fehér pizsamában, vérvörös ajkakkal beszélt igen komoly dolgokról, Tisza Kálmán jelentős miniszterelnöki működéséről.
Szerepelt a műsorban Katona Csaba történész is, akihez egy fordítógépet kellett volna mellékelni, mivel hadarása miatt egy szavát sem lehetett érteni. A néző igyekezett megfejteni a megértett szavakból a mondat és a mondanivaló egészét. Nem sikerült.
A hírolvasó hangja
Jakab Cintia éles, kellemetlen torokhangon szólal meg. Nem szép ez a hang.
Az éles torokhang némi belső félelmet is jelez, ugyanis ilyen hang a torok összeszorításakor keletkezik. Nem szeretnék mély pszichológiai elemzésbe bonyolódni, ezért most csak annyit jegyzek meg, hogy a hang és a beszéd milyensége, minősége, személyiségjegyeket is hordoz. Az ilyen éles, kellemetlen hangú embereket nemigen szoktak hivatásos beszélőként foglalkoztatni.
Abban a bizonyos átkosnak nevezett kommunista rendszerben a Magyar Rádióban engedélyhez, úgynevezett mikrofonengedélyhez kötötték, hogy ki beszélhet a Rádió mikrofonjaiba. A bemondók esetében a mikrofonbizottság sokkal szigorúbb volt. Alapvető volt, hogy a bemondó hangszíne kellemes (Uram bocsá: szép!) legyen. Egy szép hangtól származó információ jobban megmarad a hallgatók fülében, agyában, lelkében.
Franklin D. Roosevelt amerikai elnök vezette be azt a szokást, hogy hetente egy este a kandalló mellől kötetlenül szólt az amerikai néphez. Szokatlan népszerűségét annak is köszönhette, hogy nagyon kellemes rádióhangja volt.
A hírolvasó beszéde
Jakab Cintiát nem érdekli, hogy a magyar nyelvben mindig az első szótagon van a hangsúly. Csak tippelni tudok, lehet, hogy válogatja kénye-kedve-hangulata, érzelmi, szervezeti és kognitív állapota szerint a hangsúlyokat, mint ahogy teszi sajnos a mondatok hangsúlyaival is. Nem is olyan régen, amikor beszédművelés és beszédtechnikát oktattam a leendő médiamunkásoknak, megszokott példa-mondatom volt ez a rövid mondat: idő van. Az előadás címe pedig ez volt: Játék a hangsúlyokkal.
Nem írtam még a hölgy kiejtéséről, a hasonulásokról és sokminden másról sem, mert e dolgozatnak inkább figyelemfelhívó célja van.
Hogy miért is lényegesek a fentebb említett beszédtechnika szabályok, a szavak kiejtése, a hangsúlyok? Azért, mert a hírolvasó bemondón és a technikai eszközökön (kamera, mikrofon, adótorony) kívül nincs más akadály, ami torzíthatja a közleményt, ami végre eljuthat a befogadóhoz, a hírt, az információt, ami ugye onnan indult el útjára, hogy Washingtonban Donald Trump amerikai elnök munkaebéden fogadta és tárgyalt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel.
A hírolvasó bemondó a fentebb említett közleményt, hírt, információt közvetíti a tömegkommunikációs eszközön (TV), a nézők, befogadók felé.
A hírolvasó bemondónak nem lehet sem érzelme, de még hangsúlybéli „megjegyzése”, hatásszünete sem … stb. de semmilyen testi, mimikai, szemmozgásos, ajakváltozási… stb. „hozzáfűznivalója” sem a közleményhez, ami bármilyen szempontból módosíthatja az információt. Erre szoktuk mondani némi iróniával, hogy a bemondó akkor dolgozik jól, ha fakír arccal és testtel elmondja a hírt, és tovább lép a következő hírre, közleményre.
Jakab Cintia hatásszüneteket tart két közlemény között. Babrál a papírjaival, bambán nézi az aztalon lévő papírokat, vagy oldalt néz, majd jelentőségteljesen a kamerába néz merev szemekkel, hogy súlyt adjon saját maga jelenlétének.
Ki kell őt ábrándítanom. Ez nem az a hely, ahol a nők illegetik billegetik magukat a férfiak kegyeit keresve. Ez számára munkahely.
20 (Magyar Rádió) +1 évet (Magyar Televízió) töltöttem el a médiában. Biztos vagyok benne, hogy Jakab Cintia találhat magának tehetségének alkalmasabb munkahelyet. A hírolvasó bemondó munka tévút számára.
A magyar kormány és annak tagjai szinte naponta hangsúlyozza a magyar nyel fontosságát, nemzetmegtartó erejét, s nyelven keresztül nemzeti értékeink megőrzését. Ennek ellenére a legnagyobb nyelvi, beszédtechnikai, beszédhasználati gondok éppen az állami tulajdonban lévő közmédiában vannak. Ma már ott tartunk, hogy a közmédia munkatársai – tisztelet a kivételeknek – nincsenek tisztában a magyar szavak jelentésével. Használatuk szabályaival. A jassz-nyelv, az angollal kevert nyelv, a pongyola kifejezések és mondatok már a politikai és a tudományos életbe is beszüremkedtek. Tennivalóink sürgősek és fontosak.
Dénes Gábor István