Tudom, hogy nem szabad egy film első kockái alapján bármifajta messzemenő következtetést levonni. Az én következtetésem sajnos most bejött.
Egy csapzott, szakállas, hosszúhajú férfi mossa piszkos arcát és a felsőtestét egy udvaron. A kamera a férfi arcáról felsőtestének izomzatára svenkel, s ott elidőzik. Ekkor az a gondolat cikázott át agytekervényeimen, hogy ugyan történelmi tablót ígértek előzetesen a film készítői, a kulturális megmondóemberek is, de egy erotikus filmet fogok látni.
Közben egy Jankónak szólított kisfiút mutatják, aki jól céloz a nyílvesszőivel. Aztán hirtelen idegen katonák törnek be az udvarra és mindenkit legyilkolnak, a Jankó nevű kisfiú anyját és apját is. A kisfiú édesanyja holtteste mellett ül és nézi az anyja átvágott nyakából csurgó vért. (Freud a gyilkolást is az elfojtott szexualitás egyik fajtájának nevezi.) A kamera az udvaron szanaszét heverő holttesteket mutatja.
Nem tudom, hol vagyunk, nem tudom miért vagyunk ott, nem tudom mikor vagyunk ott, nem tudom kik a film szereplői, a fentebb elmondottakon kívül.
Ha nem tudnám, hogy a Hunyadi című nemzetközi együttműködésben készült szuperprodukciónak ígért filmsorozatot nézem, akkor akár Tegucigalpában (Honduras fővárosa) is lehetnénk. A film közepe táján jutott eszükbe a készítőknek, hogy valamilyen formában mégiscsak tájékoztatni kellene a bugyuta nézőket legalább arról, hogy most éppen hol csinálják mindig ugyanazt, nemzetközileg ismételgetve a film készítői. Ekkor születtek meg a feliratok, hogy Drinápoly, meg a Magyar Királyság, meg Osztrák Hercegség… stb.
„…érezni lehetett a szürke és mocskos középkor szagát…”
Mély sajnálattal olvastam Kádár L. Gellért, a filmsorozat főszereplőjének nyilatkozatát, hogy: „…érezni lehetett a szürke és mocskos középkor szagát. Akkor értettem meg, hogy aki ilyen körülmények között élt, az csakis kemény ember lehetett.”
Valószínűnek tartom, hogy e szavakat nem a főszereplő találta ki, hanem mondták neki, gondolom a stáb arra hivatott tagjai, történészek, forgatókönyvírók… Kár. Mert sajnos nem az egyetlen történelmi tévedés a filmben. Egyébként maga a film második része a cáfolat, az ellenpélda, hiszen Hunyadi 1431 októberétől 1433 őszéig bizonyíthatóan Milánóban, Filippo Maria Visconti milánói herceg udvarában tartózkodott, parfőm-illatú csillogó luxusban.
Kádár L. Gellért urat és a film alkotóit szívesen felvilágosítom a marxista történetírás által „mocskos és szürke” középkor, a reneszánsz Európa szépségeiről, Leonardo da Vinci, Michelangelo műveiről, Amerika felfedezéséről, vagy a 10 középkori felfedezésről (puskapor, nyomda, szélmalom, papírpénz, szemüveg… stb.) amelyek megváltoztatták a világot.
Luxemburgi Zsigmond király pipogya, szoknyapecér szexőrültnek való beállítása óriási és szégyenteljes tévedés. Luxemburgi Zsigmond magyar, német és cseh király, német-római császár ugyanis a késő középkor egyik legjelentősebb uralkodója volt 1387-1437 között.
Zsigmond magyar király már (!) német-római császár, amikor a filmben még az európai uralkodóházaknál támogatókat keres császárrá választásához. Ami fölöttébb történelmietlen, hiszen a pápa nevezte ki a királyt német-római császárrá, tehát nem az európai uralkodóházak választották meg.
De ha már Luxemburgi Zsigmondról esett szó, fölöttébb érdekelne, hogy dramaturgiailag milyen szerepet szántak a filmkészítők Zsigmond király feleségének, az ócska ribancnak ábrázolt magyar királynénak, amikor a filmben nagytotálban lovagol az egyik fiatal magyar báró hímvesszején? Ha a történelmi tabló része, akkor már csak az a kérdés maradt, hogy vajon melyik annáleszben jegyezték fel e jeles eseményt?
A „Hunyadi” produkció költségvetése 26 milliárd forint volt, a tíz rész epizódonként nagyjából 2,6 milliárd forintba került. A TV2 és a magyar állam is szükségesnek látta megtámogatni ezt a nagyívű történelmi tablót. Utóbbi 16 milliárd forint közvetlen állami támogatással segítette a produkció elkészülését.
Vér, háború, ármány, szerelem, szex, homoszex, jó, rossz, gonosz, csúf. Ha ezeket leönti bárki egy kis bugyuta történettel, akkor már csak a technika szükségeltetik és kész a tömegízlést kiszolgáló nemzetközi giccs.
Mi volt a cél? Például azzal, hogy történelmi tabló helyett a török szultán háremének belső viszonyait tárta a kedves néző elé a nemzetközi filmes csapat?
Vagy azzal, hogy Törőcsik Franciska egyébként szép gyermeklány melleit, szép alakját, fenekét nézhettük epizódonként 2,6 milliárd forintért? Esetleg a szexuálisan kielégületlen férfinézők vesszejét óhajtották edzeni a filmkészítők?
A hollywoodi filmstúdiók agyonrágott csontjai hullottak ránk, bamba, primitív, a középkorban ragadt „mocskos és szürke” magyarokra a TV2 csatorna tegnap „mocskos és szürke” képernyőjéről.
Hogy miért mocskos? Hát azért is, mert a magyar kormány ne 16 milliárd forinttal próbálja bizonygatni, hogy nem homofób és számolatlanul adja a pénzt a leszbikus csókokra és egyéb szexuális tévelyedésre. A valóságban viszont be akarja tiltani a pride-ot és szinte ennek egyenes következményeként a szólásszabadságot is korlátozni akarja.
A film vágása hevenyészett, a hangja komoly kívánnivalókat hagy maga után. A szereplők szövegeinek felét nem lehet érteni. De talán jobb is volt így…
A hollywoodi forgatókönyvek szerint már csak egy néger hiányzik a szereplőgárdából.
Vajon lesz? A 26 milliárdból telik.
Dénes Gábor István