Hej, cigányok, cigányok!
Örülök a riporter kiegészítésének, hogy „A cigányság is láttatta magát, demográfiai növekedéssel, az elégedetlenség vészjeleivel.” (A 2001. évi népszámlálás 190 046 roma, illetve cigány lakost mutatott ki az országban. A 2011-es népszámlálás ezzel szemben 315 583 főre teszi a számukat, 2022-ben a demográfusok az ország lakosságának 10 %-ra, több mint 900 000 főre teszik a cigányok számát.) Olvasson tovább→
A szóvivő és az újságírók esete a szombati, július 30-i Kormányinfón
Hernádi Zsolt Mol-vezér vészharangozása eredményes volt. Két miniszter is ámulattal hallgatta rezsibánatáról, a saját és a MOL sanyarú helyzetéről (a MOL az eddigi legnyereségesebb negyedévét zárta 500 milliárddal, horvát leányvállalata 212 millió euróval megtriplázta nyereségét), a százhalombattai olajfinomító átmeneti bezárásáról szóló tájékoztatóját. Mutatta a tévé. A miniszterek kővémeredve ültek, de ők jószívű emberek. Hittek neki. Sőt, megsajnálták szegény Hernádit, és annyira meghatódtak, hogy könnyeket ugyan nem láttunk, de szinte azonnal levették a benzinár-sapka simlijét. Ennek örvén íziben összehívtak szombatra egy rendkívüli kormányinfót. Olvasson tovább→
SZEX/Beszéd: Mi eteti a szégyent?
A nők szüzessége a világ kezdete óta és szinte az egész világ, a legkülönbözőbb kultúrák, vallások, filozófiai rendszerek stb. számára egyenlő a tisztasággal. Nem szerencsés tehát a keresztény egyház „nyakába varrni” ezt a „gyomot”, még ha a cikkíró az erős ragaszkodáshoz az „is” szócskát is hozzátette. Többezer éve és a világ minden táján irodalmi művek sokasága áradozik, zengedezik, énekel, lantot, hárfát penget… stb. a nők tisztaságáról, szüzességéről. Akkor most minden eddigi csodának, szentnek és követendőnek tartott „mérgező gyom” csak „kiirthatatlan mítosz”? Olvasson tovább→
Bennfentes lettem… Hernádi Zsolt MOL-vezér nyilatkozata miatt
Meglepődtem, mert hirtelen bennfentesnek, az olajcég legszűkebb vezetői körében éreztem magam, hogy ugyan még egy féldarab részvényem sincs, a MOL-vezér mégis indíttatva érezte magát, hogy engem, egy senki kis magyar állampolgárt ilyen komoly üzleti ügyekről tájékoztasson. De a nyugalom is és a „na ugye!” érzés is belém költözött, mert minden uniós, amerikai és magyar ellenzéki károgás ezek szerint hazugság volt/van. VAN OLAJ. Hurrá! Valahogy éreztem ezt korábban is, mert a mindenre alkalmazott „háború miatt nincs” „generálszósz” fölöttébb gyanús volt. Ha nincs, akkor vajon a csurig töltött tankerek a közel-keleti és ázsiai kikötőkből a bánatos semmit szállítják ingajáratban az USA-ba és vissza? Olvasson tovább→
Egy vidéki kórházban egy hétvégi ügyelet: 2,1 millió forint
2009 óta a magyar egészségügy homokozójában nem sok minden változott. Az óvónéniktől és óvóbácsiktól kapott ugyan a játszótér új játékokat, néhány kiemelt gyereket extra homokkal és extra-játékokkal is elláttak (ilyenek pl. a valami miatt különösen kedvelt 2 gyereknek megígért robotok, amelyekkel – szakértő operátorok mondják – kétszer annyi ideig operálnak a szakemberek, mint a hagyományos műtéti eljárással), de az új játékokkal is ugyanazokat a játékokat játsszák, néhányan több homokkal ugyan, de ugyanabban a homokozóban, ugyanazon szabályok szerint a gyerekek, mint korábban. Olvasson tovább→
Kérdések a magyar kormányhoz és az egyik kormányzópárt, a Fidesz vezetőihez (2. rész)
Ha valaki otthon szétnéz és hiányosnak látja egyik szobasarok bútorzatát, és úgy gondolja, hogy ott milyen jól mutatna egy gyerek, akkor már erre a gondolatra kap 10 millió forintot. Ha képes „legyártani”, ha nem. Ha nem, akkor jön a lombikbébi program. Olvasson tovább→
Kérdések a magyar kormányhoz és az egyik kormányzópárt, a Fidesz vezetőihez (1. rész)
De miért van az, hogy lassan már kérdezni is elfelejtettünk. Pontosabban gyávák vagyunk kérdezni. Nem az ellenzék agyonismételt hazug állításait, kérdéseit, hanem a bennünket, az életünket, a jövőnket érintő kérdéseket nem merjük feltenni. A múlt ebben is hat ránk? Nem szeretnék sem pozíciót, sem jövedelmet, sem pár másodperces hírnevet. Magyar állampolgárként kérdéseim és gondolataim vannak. Olvasson tovább→
Kié az enyém? Kié a magántulajdon, avagy ez az út az euronácizmus felé vezet?
2022-ben az olaszok, a franciák, a svájciak, a németek, a britek, az amerikaiak magántulajdonú házakat, értéktárgyakat, jachtokat, autókat, ékszereket, bankszámlákat, gyárakat, vagyonokat… stb. foglaltak/foglalnak le, államilag!!! Majd Japán, Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr is bejelentette, hogy banki szankciókat vezet be. Miért? Olvasson tovább→
Hová lettek a szép magyar nők?
Néztem/nézem a közmédia műsorait. A valamikor csinosnak, nőies nőnek mondott és tartott műsorvezetők halott fehérre maszkírozott arccal, vérvörös csücsörítettre pingált ajkakkal és a szögnél is egyenesebb hajkoronával ülnek a kamerák elé. Elhessegettem a gondolatot, hogy a genderideológia ily módon való megnyilvánulását látom. Biztos csak én vagyok érzékeny a látványra. Biztos dramaturgiai, "közmédiai" funkciója van a látványnak. Mint ahogy biztos filozófiai eszmeisége, esetleg politikai jelentősége van annak is, hogy a műsorvezetők átgyalogolnak a stúdión, vagy begyalogolnak a stúdióba… Olvasson tovább→
Nyílt levél a Kossuth Rádió csatornaigazgatójának, Siklósi Beatrixnek
Nem tudom van-e ideje arra, hogy az Ön által igazgatott csatorna, a Kossuth Rádió műsorait hallgassa? Igen, én rendszeresen hallgatom az Ön csatornájának hírműsorait, a krónikákat is és nézem a köztévé hírműsorait, híradóit is. Évek óta, lassan évtizede arra várok, hogy no, majd most, majd most változnak a közmédia hírműsorai, no, majd most érvényesül a szakmaiság, vagyis az a követelményrendszer ami nélkül nehezen képzelhető el a közmédia jövőbeni működése. Mert ez a mostani út alapvető szakmai, szerkesztési, nyelvi, beszédtechnikai… stb. hibákkal van kikövezve. Ez a mostani út, út a jelentéktelenség, út, az önmegsemmisítés felé. Most konkrétan a mai Déli Krónika c. műsor miatt ragadtam tollat, hogy szóvá tegyek évek óta ismétlődő néhány ordító szakmai baklövést. Olvasson tovább→