A roma közösségek helyzete Magyarországon és Közép-Európában évszázadok óta a társadalmi integráció egyik legnagyobb kihívása.
Mária Terézia 18. századi rendeletei a kényszer-asszimilációt célozták, de hosszú távon kudarcot vallottak. Azóta a roma politika többször átalakult: a 19. században részleges integráció, a 20. században szocialista telepfelszámolási programok, majd a rendszerváltás után nemzetiségi jogok és önkormányzati struktúrák jelentek meg. Az Európai Unióhoz való csatlakozás új kereteket adott, de a támogatások hasznosulása továbbra is vitatott.
A tanulmány három dimenzióban vizsgálja a roma támogatások és integrációs politikák logikáját:
- Történeti folytonosság– hogyan alakult a roma politika Mária Teréziától napjainkig.
- A pénzáramlás és az ellenőrzés logikája – hogyan áramlanak a támogatások az állam, az intézmények és a közösségek között, és miért akadnak el.
- Nemzetközi összehasonlítás – Magyarország, Szlovákia és Románia eltérő támogatási modelljei, amelyek különböző válaszokat adnak a roma integráció kihívásaira.
A tanulmány első részében bemutatom hogyan alakult a roma politika 1760-tól napjainkig. Mária Terézia kényszer-asszimilációs rendeleteitől a szocialista telepfelszámolásokon át a rendszerváltás utáni jogi elismerésig és az EU-csatlakozásig.
A 2010-es évek botrányai rávilágítottak az ellenőrzés hiányára, a 2020-as években pedig konszolidáció indult.
A pénzáramlás logikáját is feszegetem, hogyan jutnak el jelentős nagyságú pénzösszegek, források a közösségekhez az államtól a minisztériumokon és az Országos Roma Önkormányzaton keresztül. Érhető módon kérdezi bármelyik magyar állampolgár, hogy: hol a pénz?
A probléma lényegét most röviden úgy tudom megfogalmazni, hogy a pénz nagy része intézményi működésre és adósságrendezésre megy el, így kevés jut közvetlenül a roma családok mindennapi életére.
Arra is kíváncsi voltam, hogy a környező országokban milyen a cigányság helyzete. Magyarországon intézményi dominancia jellemző, Szlovákiában strukturális beavatkozások – például óvodai inklúzió és földjogi rendezés –, míg Romániában EU-s közösségi programok és parlamenti képviselet segítik az integrációt.
(Az inklúzió jelentése befogadás, belefoglalás, elfogadás, ami azt jelenti, hogy minden egyént, függetlenül a képességeitől, származásától vagy más különbségeitől, egyenlő esélyekkel bevonnak egy közösségbe (iskola, munkahely, társadalom). Az inklúzió lényege a sokszínűség elfogadása és értékelése, mint a tanulás és a közösség gazdagodásának forrása.)
Az üzenet egyszerű: a roma politika nem csak szociális kérdés, hanem történeti örökség, intézményi struktúra és nemzetközi tapasztalatok összefonódása. A valódi előrelépéshez átláthatóbb pénzfelhasználásra és közvetlen közösségi támogatásokra van szükség.
- Történeti kitekintés (1760–2025)
1.1. Mária Terézia rendeletei (1760-as évek)
– Cél: a „kóborló cigányok” letelepítése és asszimilációja.
– Intézkedések: földesuraknak kötelező volt telket és munkát adni, tilos volt a vándorlás, céhekbe kellett őket felvenni, katonai szolgálatra is besorozhatták őket.
– Eredmény: a rendeletek nem hoztak tartós integrációt, a roma közösségek marginalizáltak maradtak.
1.2. 19. század – részleges integráció
– A cigányság részben beilleszkedett a falusi társadalomba, főként mint zenészek és kézművesek.
– A társadalmi hierarchiában azonban alacsony státuszban maradtak.
– A jogi szabályozás inkább rendészeti jellegű volt, nem integrációs.
1.3. 20. század – szocialista korszak
– 1945 után: a szocialista állam a cigányokat „dolgozó osztályként” akarta integrálni.
– Letelepedési programok, munkakötelezettség, ipari munkahelyek.
– Kulturális identitás háttérbe szorult.
– 1970-es évek: telepfelszámolási programok, amelyek sokszor szegregált lakótelepekhez vezettek.
1.4. Rendszerváltás után (1990–)
– A roma közösség hivatalosan elismert nemzetiség lett.
– Létrejöttek a helyi és országos roma önkormányzatok.
– Célzott támogatások indultak az oktatásban, kultúrában, civil szervezeteknek.
1.5. EU-csatlakozás (2004–)
– Az EU-s csatlakozás után a roma integráció része lett a nemzeti stratégiáknak.
– Pályázati programok indultak, amelyek az oktatásra, foglalkoztatásra és lakhatásra fókuszáltak.
1.6. 2010-es évek – botrányok és ellenőrzés
– 2011: ORÖ pénzügyi botrányok kezdete.
– 2014: ÁSZ jelentés súlyos szabálytalanságokról.
– 2016: kormányzati forráselvonás az ORÖ-től.
– 2019: részleges források visszaállítása, szigorúbb ellenőrzés mellett.
1.7. 2020-as évek – konszolidáció
– 2022: új pályázati csomagok indulnak (civil, kulturális, pedagógusképzés).
– 2025: stabilizáció, adósságrendezés támogatása, intézményi konszolidáció.
A történeti ív jól mutatja, hogy a roma politika felülről jövő kényszer-asszimilációból indult, majd a szocialista korszakban állami integrációs kísérletek zajlottak, a rendszerváltás után pedig jogi elismerés és intézményi keretek jöttek létre. Az EU-csatlakozás új dimenziót adott, de a 2010-es évek botrányai rávilágítottak az ellenőrzés és transzparencia hiányára. A 2020-as években a rendszer konszolidációja zajlik, de a közösségi hasznosulás továbbra is korlátozott.
- Ellenőrzési és pénzáramlási logika
2.1. Állami szint
– A roma támogatások elsődlegesen a Belügyminisztérium, a Nemzetiségi Támogatásokat Kezelő Központ (NKTK) és más minisztériumok költségvetési sorain keresztül érkeznek.
– Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) feladata a felhasználás ellenőrzése, amely több jelentésben szabálytalanságokat tárt fel.
– Az állam tehát formálisan biztosítja a forrásokat és az ellenőrzést, de a tényleges hasznosulás az alacsonyabb szinteken dől el.
Roma nemzetiségi önkormányzatok feladatalapú támogatása
– A települési és területi roma nemzetiségi önkormányzatok minden évben részesülnek feladatalapú támogatásban, amelyet a központi költségvetés határoz meg.
– 2025-ben a támogatások részletes szabályait a 2024. évi XC. törvény rögzíti, külön mellékletben.
– A támogatás célja az önkormányzatok működésének biztosítása, például kulturális programok, közösségi rendezvények, érdekképviseleti feladatok finanszírozása.
Roma nemzetiségi pályázati csomagok (2025)
A Belügyminisztérium megbízásából a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság négy fő területen hirdetett meg pályázatokat, összesen 770 millió forintos keretösszeggel:
– CISZ: roma civil szervezetek működésének támogatása
– KUL: kulturális kezdeményezések (pl. hagyományőrzés, művészeti programok)
– TAB: nyelvi környezetben megvalósuló művészeti és hagyományőrző táborok
– PED: roma pedagógusok továbbképzése
Országos Roma Önkormányzat (MROÖ) támogatása
– Az MROÖ (korábban ORÖ) 2025-ben csaknem 2,2 milliárd forinttal gazdálkodhat.
– Ebből 1,374 milliárd forintot adósságrendezésre fordítanak, ami a korábbi évek pénzügyi nehézségeinek rendezését szolgálja.
– A fennmaradó forrásokból személyi kiadásokra, működési tartalékra és közösségi programokra jut pénz.
– A kormányzati támogatások folyósítása politikai viszonyoktól is függött: korábban voltak forráselvonások, most viszont stabilabb a finanszírozás.
Az ellenőrzés rendszere
Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK)
– A helyi és területi roma nemzetiségi önkormányzatok feladatalapú támogatásait az NKTK kezeli.
– A támogatások érvényességét, feladatmutató pontszámokat és folyósítási szabályokat a költségvetési törvény melléklete rögzíti.
Belügyminisztérium és Romaügyi Államtitkárság
– A pályázati csomagok (civil, kulturális, pedagógusképzés) lebonyolítását a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság koordinálja.
– Ők felelősek a pályázatok szakmai és pénzügyi ellenőrzéséért. Állami Számvevőszék (ÁSZ)
– Az ÁSZ rendszeresen vizsgálja a nemzetiségi önkormányzatok gazdálkodását.
– Az Országos Roma Önkormányzat (MROÖ) esetében különösen fontos az ellenőrzés, mivel korábban súlyos adósságok és pénzügyi visszaélések történtek.
Civil kontroll és sajtó
– Több roma civil szervezet és jogvédő csoport (pl. Roma Polgárjogi Alapítvány) folyamatosan figyelemmel kíséri a támogatások hasznosulását.
– A sajtó rendszeresen beszámol arról, ha politikai okokból forráselvonás vagy átláthatatlan pénzfelhasználás történik.
Problémák és kihívások
Az MROÖ támogatásai korábban elapadtak, amikor a vezetés nem volt kormánypárti, majd újraindultak, amikor a testületben kormánypárti többség alakult ki.
Többször felmerült, hogy a támogatások nem jutnak el ténylegesen a helyi közösségekhez, hanem intézményi működésre vagy adósságrendezésre fordítják őket.
A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a roma támogatások hasznosulását formálisan ellenőrzik (NKTK, Belügyminisztérium, ÁSZ), de a gyakorlati átláthatóság és hatékonyság erősen politikai és intézményi viszonyoktól függ. Civil szervezetek és sajtó próbálnak további kontrollt gyakorolni, de az állami ellenőrzés dominál.
A roma támogatások felhasználását több szinten ellenőrzik, de a gyakorlat vegyes képet mutat. A kormányzati források hasznosulását elsősorban a minisztériumok, az állami támogatáskezelő szervek és az Állami Számvevőszék vizsgálják, ugyanakkor civil szervezetek és sajtó is rendszeresen felvetik az átláthatóság hiányát.
- Intézményi szint
– Az Országos Roma Önkormányzat (MROÖ) és a helyi roma önkormányzatok kapják a támogatások jelentős részét.
– A források nagy hányada működésre, személyi kiadásokra és adósságrendezésre fordítódik.
– A közvetlen közösségi programokra (oktatás, kulturális rendezvények, civil kezdeményezések) csak kisebb rész jut el.
– Az intézményi szint gyakran politikai befolyás alatt áll, ami torzíthatja a forráselosztást.
3.3. Civil szint
– Roma civil szervezetek, jogvédők és a sajtó figyelik a támogatások felhasználását.
– Ez a kontroll azonban informális, jogi eszközök nélkül.
– A nyilvánosságra hozott problémák sokszor nem vezetnek tényleges változáshoz.
4.4. Problémák
– Átláthatóság hiánya: hiányos nyilvántartások, indokolatlan kifizetések.
– Politikai befolyás: forráselosztás lojalitás alapján.
– Intézményi elnyelődés: a pénz nagy része nem jut el közvetlenül a közösségekhez.
– Civil kontroll gyengesége: nincs erős számonkérési mechanizmus.
- Pénzáramlási logika
– Állam → Minisztériumok/NKTK → MROÖ és helyi önkormányzatok → közösségi programok.
– A pénzáramlásban a legnagyobb veszteség az intézményi szinten történik, ahol a források működésre és adósságrendezésre fordítódnak.
Ezért a roma családok mindennapjaiban kevésbé érzékelhető a támogatások hatása.
Az ellenőrzési és pénzáramlási logika rávilágít arra, hogy a roma támogatások nem eltűnnek, hanem intézményi szinteken akadnak el. Az állam formálisan biztosítja a forrásokat és az ellenőrzést, de a transzparencia hiánya és a politikai befolyás miatt a közösségi hasznosulás korlátozott. Ez a struktúra magyarázza, miért érzékelik sokan úgy, hogy a támogatások „nem hasznosulnak”.
III. Nemzetközi összehasonlítás
3.1. Magyarország
– Lakosság: kb. 700 000 roma (7% a népességből).
– Stratégia: 2021–2030 közötti nemzeti roma integrációs stratégia, fő fókusz: szegénységcsökkentés, oktatás, foglalkoztatás.
– Támogatási logika:
– Nemzetiségi önkormányzatok feladatalapú támogatása.
– Országos Roma Önkormányzat (MROÖ) finanszírozása.
– Pályázati csomagok civil szervezeteknek, kulturális programokra, pedagógusképzésre.
Probléma: a források jelentős része intézményi működésre megy el, közvetlen közösségi hasznosulás korlátozott.
3.2. Szlovákia
– Lakosság: kb. 400–500 000 roma (7–9%).
– Stratégia: „Egyenlőség, befogadás és részvétel 2030-ig” – négy fő terület: foglalkoztatás, oktatás, egészségügy, lakhatás.
– Kiemelt programok:
– Óvodai inklúzió: több mint 11 000 roma gyermek vett részt óvodai képzésben.
– Földjogi rendezés: a roma lakások alatti tulajdonviszonyok rendezése.
– Atlasz a roma közösségekről: 825 település részletes feltérképezése.
Eredmény: bizonyos településeken (pl. Jarovce) a foglalkoztatottság jelentősen nőtt, több száz roma kapott munkát.
3.3. Románia
– Lakosság: kb. 1,85 millió roma (8,3%).
– Stratégia: 2022–2027 közötti keretprogram, fő prioritások: korai oktatás, vállalkozásösztönzés, lakhatás.
– EU-s programok: ROMACT (Európai Bizottság + Európa Tanács közös program), amely 181 településen valósított meg inklúziós projekteket, több mint 155 millió € értékben.
– Politikai keret: a romák hivatalosan elismert etnikai kisebbség, parlamenti képviselettel.
– Probléma: nagy létszámú közösségek integrációja, tartós szegregáció.
4.4. A romapolitikák összegzése
– Magyarország: a támogatások inkább intézményi szinten hasznosulnak.
– Szlovákia: erősebb a strukturális beavatkozás (földjog, óvodai inklúzió).
– Románia: EU-s közösségi programok adják a fő mozgatórugót.
Ez a három modell jól mutatja, hogy a roma integrációs politika országonként eltérő logikát követ, de mindenhol közös probléma a tartós szegénység és a társadalmi szegregáció.
Összegzés és következtetések
- Történeti folytonosság
- A roma politika Magyarországon a kényszer-asszimilációtól indult (Mária Terézia rendeletei), majd a szocialista korszakban állami integrációs kísérletek zajlottak.
- A rendszerváltás után a roma közösség jogi elismerést kapott, létrejöttek az önkormányzati struktúrák.
- Az EU-csatlakozás új dimenziót adott, de a 2010-es évek botrányai rávilágítottak az ellenőrzés és transzparencia hiányára.
- A 2020-as években konszolidáció indult, de a közösségi hasznosulás továbbra is korlátozott.
- Intézményi logika
- A támogatások útja: állam → intézmények → közösségek.
- A pénz nagy része az intézményi szinten „akad el”: működésre, adósságrendezésre, adminisztrációra fordítódik.
- A közvetlen közösségi programokra csak kisebb rész jut el.
- Az ellenőrzés formálisan létezik (ÁSZ, minisztériumok), de a transzparencia hiánya és a politikai befolyás miatt a rendszer hatékonysága gyenge.
- Nemzetközi kontextus
- Magyarország: intézményi dominancia, kevés közvetlen közösségi hasznosulás.
- Szlovákia: strukturális beavatkozások (óvodai inklúzió, földjogi rendezés).
- Románia: EU-s közösségi programok, parlamenti képviselet, hangsúly az oktatáson és vállalkozásösztönzésen.
- A három modell összehasonlítása rávilágít: minden ország más logikát követ, de közös probléma a tartós szegénység és szegregáció.
- Következtetések
- A roma politika nem pusztán szociális kérdés, hanem történeti örökség, intézményi struktúra és nemzetközi kontextus összefonódása.
- A támogatások hatékonyabb hasznosulásához szükséges:
o Átláthatóság erősítése (nyilvános beszámolók, független ellenőrzés).
o Közvetlen közösségi támogatások növelése (oktatás, lakhatás, egészségügy).
o Nemzetközi tapasztalatok beépítése (pl. Szlovákia földjogi rendezése, Románia EU-s programjai).
A tanulmány célja, hogy hozzájáruljon a társadalmi párbeszédhez, és alapot adjon a jövőbeli stratégiák átalakításához.
2025. december 13.
Dénes Gábor István