Miért tatjuk mi hősnek Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint?
Ellentétben Karácsony Gergely főpolgármester elvtárssal, aki szobrot akar állítani Navalnij egykori orosz ellenzéki vezetőnek Budapesten, mi nem ideológiák, hanem a valós élet tényei alapján állítanánk egy másik hősnek szobrot. Íme a tények, a hős tettei közül egy csokorra való:
Putyin és az erkölcsi statisztikák
2000 és 2017 között, a putyini stabilizáció középső szakaszában 100 000 ezer lakosra vetítve az alkoholizmus okozta halálozási arány Oroszországban 25,6-ról 8,4-re, az öngyilkossági arány 39,1-ről 13,8-ra, az emberölések aránya pedig 28,2-ről 6,2-re csökkent – írja Emmanuel Todd: A nyugat veresége c. művében.
2020-ra az emberölési ráta még tovább csökkent 100 000 lakosra vetítve 4,7-re, ami hatszor alacsonyabb, mint Putyin hatalomra kerülésekor. Az öngyilkossági ráta pedig 2021-ben 10,7 volt, ami 3,6-szor alacsonyabb.
Az éves csecsemőhalandóság a 2000. évi 1000 élveszülésre jutó 19-ről 2020-ra 4,4-re csökkent, ami az Egyesült Államokban 5,4 alatt van (UNICEF). Magyarországon az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, 2024-ben 3,4 volt. Ez utóbbi mutató, amely a társadalom leggyengébb tagjaira vonatkozik, különösen fontos a népesség általános állapotának értékelésében. A csecsemőhalandóság önmagában is a legjobb mutatója a korrupciónak, a legalacsonyabb csecsemőhalandósággal rendelkező országok bizonyíthatóan a legkevésbé korruptak is: pl. a skandináv országok és Japán.
Ezek, az un. „erkölcsi statisztikák” olyan valóságot tükröznek, amelyek még a többi mutatónál is kézzelfoghatóbbak és mélyebbek.
De tükrözik azt is, hogy az oroszok az 1990-es évek rémálmai után felfedezték, hogy lehetséges egy másfajta, sokkal stabilabb létezés, a munkában és a hétköznapi életben is. S ezt Putyinnak köszönhetik. Csak egy apró megjegyzés az 1990-es évek rémálmaihoz:
Borisz Jelcin, Oroszország első választott elnöke, egyszer annyira berúgott egy elnöki csúcstalálkozó előtt, hogy alsógatyában találtak rá Washington utcáin, mert pizzát akart enni.
Az oroszok 2020-ban nettó agrárexportőrré váltak
David Teurtrie írja 2021-ben megjelent könyvében, hogy Oroszországnak sikerült néhány év alatt nemcsak élelmiszer-önellátóvá, hanem a világ egyik legnagyobb termékexportőrévé válnia: 2020-ban az orosz agrár-élelmiszeripari export rekordszintet ért el, 30 milliárd dollárt, ami magasabb volt, mint a földgázexportból származó 26 milliárd dollár.
A búzatermesztés példája talán a leglátványosabb. Míg 2012-ben 37 millió tonna búzát termelt Oroszország, addig 2022-ben már 80 millió tonnát, ami több mint kétszeres növekedést jelent tíz év alatt. (Az USA 1980-ban 65 millió tonnát termelt, 2022-ben ez a szám 47 millióra csökkent.)
Az agrárágazat teljesítménye lehetővé tette, hogy Oroszország a közelmúlt történetében először (az ismert szovjet kudarcok után!) 2020-ban nettó agrárexportőrré váljon.
Oroszország a világ vezető atomerőmű exportőre
Nem meglepő, hogy Oroszország továbbra is a világ második legnagyobb fegyverexporttőre.
Az viszont igen, hogy Csernobil után vezető atomerőmű-exporttőré vált, és ezt a pozícióját jelenleg is tartja, Franciaországot messze maga mögött hagyva. A Roszatom vállalat 2021-ben 35 reaktort épített külföldön.
INTERNET
Egy másik terület, ahol az oroszok bizonyították rugalmasságukat és dinamizmusukat: az internet.
Teurtrie jól megmagyarázza, hogy az oroszok magatartása ezen a téren egyszerre volt államközpontú és liberális, nemzeti és rugalmas: eltökéltek voltak abban, hogy a versenyképes világban maradnak, ugyanakkor igyekeztek megőrizni autonómiájukat.
Az internet szabályozásának orosz változata sok más területhez hasonlóan, félúton van az európai és a kínai intézkedések között. Oroszországban is jelen vannak az amerikai internet-óriások, amelyeknek nagy közönségük van a Runet-en, de Európával ellentétben, amely jobbára tehetetlen ezen a területen, Oroszország az internet minden szegmensében jelen lévő nemzeti bajnokokra is támaszkodhat, hogy autonóm maradjon. Az egyetlen olyan hatalom, ahol valódi verseny van a Google, Apple, Facebook, Amazon és helyi megfelelőik között.
SWIFT nélkül is van élet
Az orosz központi bank még 2014-ben létrehozta az orosz pénzügyi üzenetküldő rendszert (SPFS). 2015 áprilisában elindult a Nemzeti Fizetési Kártyarendszer (NSPK), amely garantálja, hogy az orosz bankok által kibocsátott kártyák még nyugati szankciók esetén is működni fognak Oroszországban. Ugyanakkor az Orosz Központi Bank létrehozta a „Mir” kártyás fizetési rendszert.
Putyin soha nem vezetett be teljes protekcionizmust
Polgári repülőgépiparukat például feláldozták, Airbusokat vásároltak. De autóiparuk is kárt szenvedett. Vagyis nem erőltette az országra a külgazdaság hatásai ellen védekező gazdaságpolitikát, mondjuk védővámokkal, importkvótákkal, adókedvezményekkel, az állami intervencióval és egyéb gátló tényezőkkel.
Az viszont a részleges protekcionizmusnak köszönhető, hogy sikerült fenntartani az aktív dolgozók magas arányát az iparban, továbbá, hogy nem integrálódtak a globális gazdaságba, mint ahogy a volt népidemokráciák tették.
Nyugati szakértők, közgazdászok egyöntetű véleménye szerint „a szankciók nélkül nehéz elképzelni hogyan jöhettek volna létre az orosz vállalkozások és vállalkozók előtt most nyitva álló lehetőségek” (James Galbraith amerikai közgazdász).
Egy közel 150 milliós népességű és 17 millió négyzetkilométernyi ország Putyinnal bizonyítja, hogy az orosz kommunitárius családmodell az ország vezetésében is működik, valamint azt is, hogy a gazdaságát ért sokkok és költségek ellenére a szankciók egyértelműen ajándéknak bizonyultak.
Dénes Gábor István