Egyedül nem megy…
Sándor Pál Ripacsok c. filmjében hangzik el a dal (Presser Gábor- Sztevanovity Dusán szerzeménye) Garas Dezső és Kern András előadásában.
Orbán Viktor idei (2024) békemissziójáról jutott eszembe a dal. Talán nem véletlenül.
Békemisszió nélkül fokozódik a háború, és egyre szörnyűbb veszteségeket fognak elszenvedni az Ukrajnában élők.
A közrádióban erről beszélt 2024. július 19-én Orbán Viktor miniszterelnök. Kiemelte, hogy a háborús felek maguktól nem fogják belátni, hogy a béke jobb, mint a háború.
Orbán a 2024. júliusi békemissziója keretében felkereste Kijevet, majd Moszkvában találkozott Putyin elnökkel, Pekingben Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyalt az orosz-ukrán háború kapcsán a felek álláspontjáról, a diplomáciai csatornák fenntartásának jelentőségéről és a békeközvetítés lehetőségeiről.
A tárgyalások semmiféle konkrét eredményt, közös nyilatkozatot nem hoztak, még kevésbé eredményezték a harcok mérséklődését. A diplomáciai körút lezárásaként Orbán Viktor Washingtonba utazott a NATO csúcstalálkozójára, majd Donald Trump volt amerikai elnököt kereste fel floridai otthonában.
Finoman szólva is vegyes fogadtatású volt a misszió mind itthon mind pedig külföldön.
A hazai Népszava például politikai nárcizmusnak nevezte Orbán közvetítői szándékát.
Petr Fiala cseh miniszterelnök (a boldog emlékezetű V4 hűtlen tagja) szerint Orbán Viktor azon erőfeszítései, hogy magas szintű béketeremtőnek állítsa be magát azzal, hogy a világ vezetőivel, köztük Vlagyimir Putyinnal találkozik, helytelenek és nem szolgálják Európa érdekeit.
Fiala Orbán törekvései kapcsán a második világháború előtti, Adolf Hitler megbékítésére tett kísérletek tanulságaira emlékeztetett, mint mondta, sokan azt hitték, hogy ha területeket adunk Hitlernek, vagy ha tárgyalunk Hitlerrel, az megakadályozza a háborút – ennek az ellenkezője volt igaz.
Jan Lipavský cseh külügyminiszter Putyin hasznos idiótájának nevezte a magyar miniszterelnököt.
Több EU-tagállam úgy döntött, hogy bojkottálja a magyar elnökség (2024. július 1-től 6 hónapig Magyarország az EU soros elnöke) fő rendezvényeit úgy, hogy azokon a szokásos miniszteri szint helyett csak nagyköveti szinten vesz részt. Számos tagállam folyamatosan keresi a további lehetőségeket egyet nem értése kifejezésére.
A BBC közép-európai tudósítója egy önjelölt, terv nélküli ‘béketeremtőként’ mutatta be a miniszterelnököt.
A jószándékú missziót szinte senki, pontosabban a francia elnökön és az olasz miniszterelnökön kívül csak a már nem hatalmon lévő vezetők merészelték pozitívan értékelni.
„A békemisszió lényege az állhatatosság, ezt folyamatosan, szisztematikusan csinálni kell minden nap” – mondta Orbán, majd hozzátette: „Minden nap tárgyalok valakivel valamilyen lehetőségről, részletkérdésről, újabb és újabb kezdeményezésekről”
Ebben is igaza van Orbánnak és én hiszek Orbán szándékában.
Csak az a kérdés merül föl bennem, hogy vajon mit tettek a béke érdekében a magyar kormány emberei? Például a jól fizetett külügyi alkalmazottak? Vagy a NER-lovagok? A külföldön dolgozó magyar nagykövetségek munkatársai?
És legfőképpen mit tettek az európai parlament fideszes képviselői 2019-2024 között a béke érdekében és a havi 40 millió forintnyi (plusz egyéb) juttatásukért?
Ki és mikor számolt be az elmúlt 5 év európai parlamenti képviselői közül az elvégzett munkáról?
Az adófizető európai állampolgár azért a bagó kis 40 millióért kíváncsi lehet, hogy dolgoztak-e egyáltalán? Ja, és mi az eredmény? Ursulánál nagyjából tudjuk a „mobilegyenlege” jelentős coo (ruppciós) pluszt mutat.
A 2024. évi júniusi európai parlamenti választások előtti kampányban melyik fideszes vezető beszélt az általuk elképzelt jövő Európai Parlamentjéről, az Unió jelenlegi és jövőbeni helyzetéről?
A kampányban (de a kampányt megelőző kb. két évben is) egyetlen egy témája volt a kormánynak és a pártnak: A választás tétje: béke vagy háború.
De az is felmerült bennem, hogy ha például mind a 21 magyarországi mandátumot a FIDESZ nyerte volna meg, akkor ez a 21 mandátum véget vetett volna a háborúnak?
Mi a megoldás a választás tétjére? Hol van a titok? Van titok egyáltalán?
Vagy „csak” a közbeszéd uralása, irányítása volt/van/lesz a cél?
2024. június 9-én még Orbán mellett állt a nép. Kivéve azt az 1 millió 300 ezret, akik hittek Péterke szép szavában…
Majd jött Tusványos. Nagy Magyar Stratégia. Nagyon jól hangzik. De mi van mögötte? Semmi és minden. De erről majd egy másik „kiáltásban” lesz szó.
A párizsi nyári olimpia tudatosan elnyomott minden eddigi közbeszéd kezdeményt.
Magyar Péter meg van győződve, hogy pajkos alkoholos és trubadúri csínytevései bosszantják a valamikori NER-tesókat. Nagyon téved.
Mert a közvélemény szórakoztatására és a politikai huncutságok elfedésére használja őt Rogán elvtárs és csapata.
Bár már Rogán sem a régi. Olvasom, hogy több ügyben hazugságon, manipuláláson fogták. A kormánynak fizetnie kell a hazugságokért. Lassan milliárdokba fog kerülni a magyar adófizetőknek Rogán gonoszsága, irigysége, személyes utálata. Megéri?
Aztán jött a kivénhedt sorozatbohóc, aki a világot kéregető cigányként végig tarhálta, akinek kinyílt a csipája és fenyeget.
Elzárta az olajcsapot, majd a gázcsapot is.
A kormány és az általa működtetett think tenks (agytrösztök) a kijevi náci rezsimre és az EU vezetésére mutogatnak most is mint rend szerint.
De mind a mutogatástól, mind pedig a közvélemény nyugtatgatásától a csapok, ott valahol a nagy ukrán síkságon, zárva maradnak, mi pedig kezdhetjük begyűjteni az őszi faleveleket és faágakat a téli fűtéshez.
Csak a nép segítheti Orbánt, hogy ne maradjon végképp egyedül. De erről majd legközelebb.
2024. augusztus 12. Dénes Gábor István