Devich Márton díjazta Devich Mártont
„Hagyományteremtő szándékkal adta át a Bartók Rádió Magyarország klasszikus zenei művészeinek, együtteseinek a csatorna zenei díjait értékőrző és –teremtő munkásságuk elismeréseképpen.
„Itt volt az ideje, hogy a Petőfi és a Dankó Zenei Díjai után a Bartók Rádió is átadhassa zenei elismeréseit, nagyon örülünk a rangos díj megalapításának. Minden évben olyan zenei műhelyeket, előadó- és alkotóművészeket szeretnénk jutalmazni a komolyzene és a jazz területéről, akikkel nagyon szoros a kapcsolatunk, akiknek a felvételeit rendszeresen sugározzuk, akik gyakran megfordulnak a Bartók Rádió stúdiójában” – mondta Devich Márton, a Bartók Rádió csatornaigazgatója.
Az idézet innen való:
https://mediaklikk.hu/cikk/2024/05/23/elso-alkalommal-adtak-at-a-bartok-radio-zenei-dijakat
Devich Márton, a Bartók Rádió csatornaigazgatója érthetően örül a rangosnak mondott díj megalapításának, hisz „itt volt az ideje”.
Árulkodóak a Bartók Rádió vezetőjének szavai: annak örül, hogy végre sorra kerültek. Az olvasó kérdez. Azt például, hogy akkor vajon ki döntött arról, hogy végre sorra kerülhettek? Ebből viszont az következik, hogy nem a Bartók Rádió alapította? Akkor kicsoda?
Akkor ez nem is a Bartók Rádió díja? Azt már nem is merem kérdezni, hogy akkor ki is vezeti a Bartók Rádiót?
Néztem a köztévé kulturális csatornáját (M5) a díjátadásról és nem tudom mire vélni a rosszul beszélő, de mosolyban úszó műsorvezetők – Morvai Noémi és ifj. Bazsinka József – ideges mű mosolyát, gyöngyöző izzadtságcseppjeit és szocreál stílusú bevezető mondatait.
Meixner Mihály, Zsoldos Péter, Boros Attila, Némethy Attila, Bősze Ádám… jut eszembe, de a maiakat is sorolhatnám Fellegi Lénárd, Kovács Sándor …után miért ők? Miért a másod, vagy inkább harmadvonal? Továbbá minek örülnek ennyire? Mire fel ez az állandó angyali mosolyú üdvözültség főként Morvai Noémi arcán?
Közben persze izgatottan vártam. Arra, hogy ki lesz az a vezető, aki e rangosnak mondott díjat méltatja, aki Urambocsá megtiszteli jelenlétével a díjátadót, s egyben vállalja a díjak átadását is. Hiába vártam. Mind az MTVA Zrt., mind pedig a Duna Zrt., vagyis a közmédia két hatalmas és szinte csak vezetőkből álló szervezeteiből senki nem alacsonyodott le e díjátadó szintjére.
De van nekünk egy dalos pacsirtánk, kulturális miniszterünk is, aki biztos vagyok benne, hogy nem lett volna rest énekszóval (s tánc köszöntse…) köszönteni a megjelenteket. Sőt, van nekünk egy Zeneakadémiánk is, meg Művészeti Akadémiánk is, meg kormányunk is, meg a közmédiát regnáló Rogánunk is, meg titkos cenzoraink is, akik most előbújhattak volna jól kibélelt oduikból. De senki nem bújt elő sehonnan.
A Bartók Rádió többnyire nem látható csak sajnos hallható és főképpen kezdő beosztottjaira (néhány régebb óta bartókos kivételével) maradt a rangos (?) díjak átadása? Igen. Kínos perceket okozva szóhalmozó és semmitmondó méltatásaikkal a díjazottaknak, a közönségnek és a nézőknek is.
Devich Márton elégedetten tapsolt a közönség soraiban. Mintha a kamera „érezte volna” hogy nem a közönség soraiban van/lenne a helye a Bartók Rádió csatornaigazgatójának. De ő kényelmesen üldögélt, mintha semmi köze nem volna semmihez. Pedig nagyon is van köze!
Devich Márton díjazta Devich Márton teljesítményét?
Igen. Devich, a Bartók Rádió csatornaigazgatója díjazta a Magyar Rádió egyik művészeti együttesét, a Magyar Rádió 80 éves Szimfonikus Zenekarát. Devich a vezetője a Magyar Rádió művészeti együtteseinek is. Devich elismerte, hogy Devich jól dolgozott! Bravó!!!
Számomra ez a kommunista múltat idézi. Persze nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a közmédia is saját magát díjazta, ha már ezt nem tette meg más szervezet. A kommunista időkben azért ügyeltek a látszatra, mert az ilyen díjakat egy másik kommunista szervezet a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) adta át, vagy az MSZMP, vagy valamelyik minisztérium „kiváló munkáért” címeket osztogatott. Akkor a „Szocialista munka hőse” és ilyen hangzatos címekkel, díjakkal lettek gazdagabbak a jó elvtársak.
Kucsov Renáta 2023-as teljesítményéért „Az Év riportere” címet kapta. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy miért? Csak és kizárólag a volt köztársasági elnök, Novák Katalin útjairól tudósított – gyenge szakmai minőségben – Ausztráliától, Dél-Amerikáig, mint magántudósító.
Úgy tudom ez egyáltalán nem „jár” a köztársasági elnöknek? De vissza a Bartók díjátadóhoz.
Becze Szilviát gesztikulációi nem teszik alkalmassá tévériportok készítésére. Elérzékenyülése (a nemrég elhunyt Eötvös Péterről beszélgetett), közhelyes kérdésein kívül sajnos nem tudott mit kezdeni a díjazott világhírű művészekkel. Egy kezdő riporternek sem szabad feltenni a „Milyen érzés…” kezdetű kérdést. Ő feltette. Sőt, a közmédia kedvenc szavajárását, az edukáció szót is elpattogtatta.
A mindenre alkalmas Morvai Noémi unalmas felsorolása méltatlan a műsorvezetői szakmához.
Csak azt a hangtechnikát tudnám feledni…
A riporteri állásban beszélők visszhangos kihangosítása a helyi közönség számára, hát finoman szólva kívánnivalókat hagyott maga után. Dumpfosnak, hordóhangnak mondjuk ezt a nagyon rossz hangmesteri beállítást. Szégyen a zenét sugárzó Bartók Rádióra.
Meg az is, hogy egy zenei díjátadón kevés volt a zene és sok volt a szöveg. Az meg különösen szemet és fület szúrt, hogy a zeneszerző Dubrovay László díjazása után egy Haydn művel lepte meg a közönséget az ügyetlen, hozzá nem értő szerkesztő.
Az év karmestere címet Fischer Iván kapta a Bartók Rádiótól. Annak ellenére, hogy mind a múlt évben, mind pedig ebben az évben alig vezényelt. Vendég-karmesterekre bízta zenekarát, a Budapesti Fesztiválzenekart. A bejátszott kisfilmben ugyan maga Devich Márton adta át a díjat Fischernek. Aki semmitmondó meghatottságában elszólta magát, imígyen: „Nagy megtiszteltetés, hogy Bartókról van elnevezve és nagyon szép is a díj…”. Ja, hogy miért kapta? A család miatt, mert ifj. Bazsinka József édesapja ebben a zenekarban játszik.
Az ifjú Bazsinka (és a rézfúvósok is) uralta, uralták a díjátadót, de barátilag uralják a Bartók Rádiót is. Dubrovay Lászlótól is „véletlenül” egy rézfúvós művet választott és erőszakolt rá az ő részvételével a nézőkre.
A díjazott Harcsa Veronikának igaza van. Hang kell az énekléshez, de a műsorvezetéshez. Ez utóbbi azonban teljesen más, mondta ő. Kedves Veronika, valóban más, sőt nagyon más. Nagyon sok feltétel, adottság, képesség, műveltség, tájékozottság, ütemérzék, a magyar nyelv és beszéd ismerete, a mondat és szóhangsúlyok alkalmazása szükséges a jó műsorvezetéshez. A riporterség egy másik szakma. A bemondó megint egy másik szakma. (Szívesen tartok szakmai előadást a csatorna munkatársainak.)
Egy műsorvezető szenvedései
Az egyik ifjú titán (ti tán tudtok kezdeni vele valamit, mondja a régi vicc, bocsánat…) díjátadó, Szeidl Dénes, aki egyébként rendszeresen makog a Muzsikáló… reggel, délelőtt, délután c. műsorokban, egyik nagyon őszinte pillanatában e műsorban elszólta magát. Szokott ilyen lenni nekije, mert szegénykém hiszi, hogy ha lelkének legbelső rezdüléseit osztja meg a hallgatókkal, akkor attól ő nagyon jó műsorvezető lesz. Nem lesz. Alkalmatlan a magyar beszédre. Szóval lelke legmélyéről buggyant fel a vallomás, hogy „nagyon szenvedtem a mikrofon előtt”. Kedves Titán, mi is. Mármint szenvedtünk és minden alkalommal szenvedünk, ha Ön megszólal. De Devich igazgató úr „szerelmes” Önbe, persze a szó átvitt értelmében. Mert egyre gyakrabban „tűzi műsorra” ezt a tehetségtelen titánt.
Dolgozatom második részében erről lesz szó, hogyan nem szabad műsort vezetni!
Egyébként a Bartók Rádió díját tizenegy kategóriában, feledhető gálaműsor keretében adták át.
https://mediaklikk.hu/video/bartok-radio-zenei-dijatado/