avagy Mester Ákos – szerelmére hivatkozva – most is fenyeget
98 éves a Magyar Rádió.
1925. december 1-jén délután 5 órakor avatták fel a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-t. Még ezen a napon este 8 órakor indult meg a folyamatos rádiós műsorsugárzás.
De szívesen írnám le, hogy Isten éltessen Magyar Rádió!
Ez azonban részemről buta és ormótlan nagy hazugság lenne, hiszen egy nemlétezőt nem szoktunk köszönteni születésnapja alkalmából.
2015-ben távozott az „élők” sorából, „gyilkosság” áldozata lett. A rendszerváltoztató politika 1990 óta nem tudott mit kezdeni az akkor 65 éves ficánkoló ifjúval és mint a folyékony vasat, beolvasztották egy nagy, jellegtelen, sokcsatornás öntőformába, amiben a folyékony vasból íztelen, szagtalan, azóta is bugyborékoló, fortyogó, forint-milliárdokat beszippantó, elégető massza lett.
1925 óta a hangok milliárdjai épültek be a Rádió épületeinek falaiba. Nemsokára ezek is az enyészeté lesznek. „isá, por ës homou vogymuk” (Halotti beszéd, 1192-1195).
„A kormány 2020-ban döntött úgy, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ingyen megkapja a Magyar Rádió volt épületeit. Ezután született meg az igény egy új campusra. A bontásra nemrég kiírt közbeszerzés szerint a Pázmány Campus leendő területén, a Bródy Sándor utca – Pollack Mihály tér – Múzeum utca – Szentkirályi utca határolta területen bontanak majd 32 600 négyzetméteren, ami 37 500 köbméter bontott anyagot eredményez majd.
A többi közt a világ első stúdiópalotáját, a biofizikusként később Nobel-díjjal is elismert Békésy György tervei szerint született 6-os számú stúdiót, a modern építészet egyik fontos alkotását, a Pagodát (Szabó István, 1949) is magában foglaló, a rádió által egyre inkább belakott, a Bródy Sándor utca 5-7. kivételével semmiféle védelmet nem élvező együttesből az eddig ismert tervek szerint csak a védett szakasz egy része marad meg, pedig az átépítést jóval egészségesebb mederben, kevesebb bontással is le lehetne folytatni.
A bontási engedély ellen december 7-ig van lehetőség közigazgatási pert indítani.” (HVG)
Az RTL Klub Híradójának nyilatkozott Mester Ákos.
Csak és kizárólag őt kérdezték arról, hogy néhány keresetlen szóval mondaná már el független, objektív véleményét a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai és Pollack Mihály téri épületeinek lebontásáról.
Elképzelhető, hogy az RTL Klub híradója őt tartja a ma 98 éves intézmény, vagyis a Magyar Rádió egyetlen hiteles élő képviselőjének?
Természetesen a független és mérhetetlenül objektív hazai sajtó lihegve, hatalmas nyelvcsapásokkal továbbította a „mester” Mester nyilatkozatát.
Olvasva az Index c. lapot döbbenten tapasztaltam, hogy ennek a szabad (?), független (?), demokratikus (?), mindig a szigorú tényekre építő (?) lapnak ebben az esetben (is) súlyos gondjai vannak a tényekkel. Íme a rövidke riportból négy nagy baki:
- A 168 óra c. rádióműsort 1971-ben indította el Ipper Pál ÁVH százados, besúgó, hamis tanú, vallató, kínzó tiszt… stb. Majd a rádióműsorból lett a 168 óra c. hetilap.
- Az Index azt írja, hogy „Nem tudok elfogulatlanul beszélni, mert a Magyar Rádió számomra nem egy munkahely volt, hanem egy harminc évig tartó szerelem” – mondta Mester Ákos, a mára már megszűnt 168 Óra hetilap alapító-főszerkesztője, aki szerint az ikonikus épület elbontása egy „sunyi és aljas helyzet”.
Nem igaz! Az Index azt a látszatot kelti, hogy a hetilapot a Magyar Rádió adta ki, Mester főszerkesztésében.
Mester Ákos ugyanis nem egyedül alapította a 168 óra c. hetilapot, hanem Bölcs István volt a másik alapító 1989-ben.
Jó ideig ők ketten lopták ki engedély és mindenfajta ellenszolgálatás nélkül a 168 óra c. rádióműsor írott anyagát, hogy jó pénzért megjelentessék az ugyanolyan című hetilapjukban, magánkiadásban.
- A 168 óra c. hetilap nem szűnt meg, hanem a nyomtatott lap megjelenését 2022. augusztus 26-án felfüggesztették.
- A 168 óra ma is létezik, 168.hu néven, digitális változatban, 12 hó előfizetés 20.580,- Ft
Ha valaki nem tudja, hogy kicsoda Mester (Messinger) Ákos (Wikipédia), akkor kérem, ne dőljön a kardjába. (Ez nem egy szólás-mondás, hanem egy görög eredetű hőstörténet – amit most nem részletezek –, de latinul maradt fenn a kifejezés, vagyis: in gladium incumbo).
De azok se dőljenek szégyenükben egy másik (lehetőleg ősmagyar) kardba, akik nem tudják, hogy én ki vagyok.
„Tempora mutantur, nos et mutamur in illis” (Változnak az idők és mi is változunk benne. Latin)
Egyébként Dénes Gábor István a nevem – nekem nincs a Wikipédián másik nevem, sőt, én még a nem is vagyok a Wikipédiában.
20 évig a Magyar Rádió szerkesztője, riportere, műsorvezetője, majd a Petőfi Rádió, a család rádiója adófőszerkesztője voltam 1992-1994-ig.
Nem vesztettek semmit, ha nem ismerik a neveinket, hiszen mindketten a ma már senkit nem érdeklő közelmúlt nagyképű, sebeinket nyalogató mellékszereplői voltunk, vagyunk.
Azzal a különbséggel, hogy Mester Ákos a kommunista liberális oldalon, én pedig a nemzeti, konzervatív jobb oldalon tettük, s tesszük mai is a szívünk szerinti dolgunkat.
Hogy én, a senki, mégis miért írok erről a másik senkiről?
Az ok egyszerű. Nyilatkozata végén drámai bejelentést tett volt kollégám.
A riport vége felé ily szavak hagyták el a drámai hőssé inkarnálódott, olyan öntőmunkásosan félrebillentett (micisapkára hajazó) fejfedője alól ajakit: „…hadd ne magára nézzek, hanem a kamerába”.
Próbálom most visszaadni a pillanat megtestesülését, a dramaturgiailag kitűnően megkomponált kép hitelességét, hisz hősünk mögött a Bródy 5-7. ikonikus bejárati ajtaja látható (élet van ebben az ajtóban, hihetetlen, de ki s be járnak az emberek 1956 óta folyamatosan, most is).
Az ajtó fölött, sajnos csak képzeletben felsejlik a Szabad Magyar Rádió lepedő-felirat 1956-ból, és mintha Ipper elvtárs is előtűnne az egyik emeleti ablakból, de nem, nem, mégsem ő az, hiszen ő a Parlamentben szolgálja Nagy Imrét, vagy már Kádárt, vagy, vagy a szovjeteket?
S a drámai pillanatban a néző/olvasó megérezte a kamerába nézés pillanatának ólomsúlyát, a várható bejelentés politikumát.
Ő (Mester Ákos) pedig nézett! Egyenesen, ahogy harminc évig megszokta, bele a mikrofonba, a kamerába, keményen, ahogy a mestere Ipper elvtárs tanította, hogy az elvtársak is megértsék ott fent a KB-ban, meg a PB-ben, a Kádár-titkárságon, sőt még az SZKP-nál is, hogy: „NINCS DEMOKRÁCIA”.
Igazából nem lehet tudni, hogy vajon mire, kire gondolt a „költő”?
A hang nyugodt és visszafogott volt, nagyon mélyről feltörő, érzelemmel teli, szinte suttogó, de mégis kemény és határozott. Ippertől, a mestertől tanulta Mester Ákos, Bolgár Györggyel együtt. Igen, az artikuláció és a színművészet eszköztára is szükséges a kommunikációhoz.
Mester még kíméletlenül beleköpte a kamerába, hogy „Ez pedig egy sunyi és aljas helyzet”. De korábban még az is elhagyta a párt-igazát szajkózó száját, hogy: „A kialakult helyzet miatt Orbánéknak egyszer felelniük kell…”
Először és talán utoljára egyetértek Mester Ákossal. Mégpedig fájdalmában, abban az egy dologban, hogy nem szabadna hozzányúlni a Magyar Rádió épületeihez, a 6-os stúdióhoz különösen nem.
Nem Mester Ákos „szerelme”, hanem 1956 miatt és a Nobel-díjas Békésy György miatt sem. Ha ezt bárkinek a döntéshozók közül magyaráznom kell, akkor szégyelljék magukat.
De a Rádió közel 100 éves múltja miatt, és a Magyar Rádió mint a 20. század – a televízió megjelenéséig – leghatásosabb magyar tömegkommunikációs eszköz mivolta miatt sem.
Méltó helye lenne ezekben az épületekben az általam javasolt Magyar Nyelv és Beszéd Egyetem tanszékeinek, a Nemzeti Hangtárnak és Nemzeti Hangmúzeumnak és az egyetem többi intézményének is.
https://radiohang.hu/magyar-nyelv-es-beszed-egyetem-a-babeli-hangzavar-es/
Mester Ákost viszont tájékoztatom (mintha megkopott volna a mester naprakészsége?), hogy nem Orbán döntött a Magyar Rádió épületeinek lebontásáról. Hanem a tulajdonos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezetése.
Nem tudom kicsoda Ft. Dr. Kuminetz Géza György, az egyetem rektora. Senkit nem ismerek a vezetőség tagjai közül sem.
Azt azért feltételezem az egyetem vezetéséről, hogy a professzorok hallottak már 1956 magyar forradalmáról és szabadságharcáról.
Kétségeim vannak a vezetés naprakész tájékozottságáról, mivel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyik oktatójának honlapján ezt lehet olvasni: „Gyakornoki lehetőség a MÉDIA1.HU Hírportálnál. A portál februártól várja az újságírás szakirányon tanuló hallgatókat.” https://www.radetzky.hu/
Ennek a MÉDIA1.hu hírportálnak a tulajdonosa és ügyvezetője 2020. október 8-án Népszabadság Újságíró díjat kapott. „2020. október 8-án megkapta a bezárt Népszabadság szerkesztőségi kollektívájától a Népszabadság Újságíró díjat.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Szalay_D%C3%A1niel
Amennyiben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem számára ez a hírportál jelenti a független újságírást, akkor a legnagyobb tisztelettel csak azt kérem, hogy az egyetem nevéből a következőket szíveskedjenek azonnal törölni: Pázmány Péter és Katolikus.
De a Magyar Katolikus Rádiót is ugyanerre kérném, mivel ennek a rádiónak a vezérigazgató-helyettese, Radeczky András irányítja a pázmányos hallgatóit ehhez a hírportálhoz és újabban az RTL Klubhoz és az atlatszo.hu-hoz is.
A Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója egyházi személy, mégpedig Spányi Antal magyar római katolikus pap, 1998-tól esztergom-budapesti segédpüspök, 2003-tól a székesfehérvári egyházmegye püspöke, a Katolikus Karitász elnöke.
Ja és még valami, a Magyar Katolikus Rádió munkatársai kuncogva mesélik városszerte, hogy milyen a rádióban uralkodó szólás- és véleményszabadság. Radeczky vezérigazgató-helyettes ugyanis a munkatársi értekezleteken ocsmány szavakkal szidja a kormányt és Orbán Viktort. Mester Ákos elvtárs! Önnek ott a helye! Keresse ezt a Radeczky nevű figurát. https://www.radetzky.hu/
Dénes Gábor