Gigászi erők
Gigászi erők munkálnak egy 14-18 éves emberben.
Ez a kamaszkor (serdülőkor, pubertáskor, tinédzserkor), amikor nemcsak az válik fontossá, hogy a világ mely égtáján, mely éghajlati körülmények között, mely néphez tartozóan, mely társadalmi, szociális, gazdasági, mennyire táplálékhiányos rendszerben, mennyire ingerszegény környezetben… él a serdülő, hanem az is, hogy milyen genetikai adottságokkal rendelkezik, mely nemhez tartozik, maszkulin, vagy feminin típusú-e, kövérkés, vagy inkább nyurga… és még sorolhatnám, hogy mi mindentől függ a későbbi felnőtt ember személye, személyisége, lelke, szexualitása, szellemisége, tudásvágya, társadalmi és gazdasági státusza.
Igazából azonban a nemi hormonok kergetik az őrületbe a felnövekvő emberpalántát. A lányok a mellbimbó körüli csomóktól ijednek meg először, majd a mellük növekedésétől, a szőrzetük megjelenésétől, az első ovulációtól, az első menstruációtól.
A fiúk pedig rájönnek, hogy az addig családiasan pöcörőnek nevezett testrészt a pisilésen kívül másra is lehet használni, és miért nőtt meg ilyen hirtelen?
És alatta mit keresnek azok a megnőtt csüngő valamik, amiket anya heréknek mond, de már arra kér, hogy mostantól én mossam meg?
És éjszaka miért jön belőle az a valami?
De miért nőttem meg egyébként is ilyen hirtelen, mitől lettem szőrös, mint apa?
Ki ez? Ki vagyok én?
De valójában ki ez a valaki, aki már olyan magas lett, mint apa, akinek hosszúra nyúlt kezei, hosszú lábai, szőrös teste, ismeretlen mély hangja… lett.
Ki ez? Ki vagyok én?
Az óceánok sziklákhoz csapódó hullámaival vetekszenek ennek a korosztálynak az érzelmei.
Csak néhány közülük. Már otthon sem fogadnak el, apa a tesómmal kedvesebb volt mint velem, ezek szerint a szüleim is és a barátaim is elhagytak, már tanulni sincs kedvem, és miért is akarják rám erőszakolni ezt sok tudományt, évszámot, mért kell ez nekem, elegem van mindenből, az osztálytársnőm is csak játszott velem, amikor hazakísértem, mert az előbb láttam, hogy arra a másik srácra mosolygott, tanulni sincs kedvem, de a mobil-játékokhoz se, mert csak arra a lányra gondolok, még éjjel is, az alvás is nehezen megy, a kaja se kell, inkább a végzősökkel elmegyek a kocsmába, mert a piától legalább egy ideig jól érzem magam…
Ki és hogy bánik a palántával
Hetente változó szerelmeket, barátságokat, szereteteket éltem át én is. Szinte minden megkérdőjeleződött. A családom, a testvéreim, a tanáraim, a barátaim és persze a szerelmeim. Hetente, de volt ami naponta. Az érzelmek uralma alá kerültem, és kerül minden embertársam e fejlődési korban.
Ugye nem kell bizonygatnom, milyen óriási szerepe van az ún. világi hatalmaknak, hogy ezt a kort, az érés, a felnőtté válás iszonyatos kínjait hogyan „vészeli át” a palánta.
Világi hatalmak alatt értem a családot, az iskolát, az egyházat, a civil szervezeteket, az oktatási rendszert, az államot és a nemzetet.
Egy fiatal újságíró kollégám nemrég hosszú szózuhatagban ítélte halálra a magyar oktatási rendszert, kiemelve, hogy „Mindenki, akiből nem ilyen ember lesz, az nem az oktatási rendszer miatt, hanem annak ellenére válik ennél jobbá. Vagy azon pedagógusok és iskolavezetők jóvoltából, akik mernek túlmenni a rendszer keretein. Hála nekik.” https://mandiner.hu/cikk/20221025_kohan_matyas_velemeny_kozoktatas_pankotai_lili
A tanítás, a tanító fontossága
Kohán Mátyás soraihoz csak annyit tennék hozzá, hogy sokezer éve, amióta oktatják egymást az emberek, igazából soha nem az oktatási „rendszeren” múlott, hogy kiben mi ragad meg, mit tanul meg, hanem csak és kizárólag a pedagóguson és a befogadón. Csak két saját példa. Elsőtől negyedikig az általános iskoláimat egy tanyasi 4 osztályos egy tantermű iskolában jártam. Voltak halk és hangos óráink. Öt kilométert kellett az iskoláig gyalogolni. Soha nem hiányoztam, még betegen is elmentem.
A legkeményebb kommunizmusban nem a kommunizmust tanították, hanem hogyan kell élni parasztgyerekként és megállni a helyem a világban. Hála két tanítómnak!
De említhetném a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumot is, ahol „emberré” lettem. A megye és talán az ország akkori legjobb középiskolái közé tartozott a Verseghy. Nem a párthűség miatt, hanem a tanárok és a diákok eredményei miatt.
Történelem tanárnőnk, amikor bejött az osztályba, leült a tanári asztalhoz, gyönyörű melleit (bocs, akkor úgy gondoltuk…) az asztalra helyezte és mesélt. Hadvezérekről, királyokról, forradalmárokról… és mi tátott szájjal figyeltük őt. Mindig becsempészett előadásaiba egy kis pletykát, ezen szavakkal: „…ő egyébként korának legszebb férfija volt.” Mi néztük a melleit, s ő ezt tudta, és mosolygott. De nem akart „megerőszakolni” bennünket!
Soha egyetlen tanárunk sem akart bennünket „megerőszakolni”, hatalmával visszaélni!!! Sem érzelmileg, sem szellemileg, sem értelmileg, sem hatalmilag!
Mi legyen az energiákkal?
Lekötötték háborgó, sziklákhoz csapódó energiáinkat. Csatornákat hoztak létre, ahová betereltek bennünket. Nem erőszakkal, nem hatalmai szóval, hanem lehetőségek felkínálásával. A „Te, itt és most mutasd meg magad! Versenyezz! Írj! Szavalj! Játssz valamilyen hangszeren! Táncolj!” Verseghy Diáknapok lettek, ahol novellával, verssel, előadóművészettel lehetett pályázni, részt venni. Sportversenyek lettek!
Az ember csecsemő kora óta utánoz. A csecsemő válogatás nélkül mindenkit. Később, a gyerek-, majd felnőttkorban is, és már tudatosan utánozunk. Többek között azért is, mert az utánzott jutalommal vagy büntetéssel megerősíti az utánzás helyességét. (Jutalomfalatkák, az elhízáshoz vezető egyik út például…) Ez viszont azt jelenti, hogy hatalmat, ún. szociális hatalmat gyakorol az utánzó felett.
Tilos kihasználni a tanulókat!
Nos, ezért aljasok azok a pedagógusok, akik többrendbélileg is kihasználják a gondjaikra bízott kamaszokat. Ezt hívják aljas indokból elkövetett hatalommal való visszaélésnek. Kihasználják a kamaszkor érzelmi és értelmi viharait, kihasználják a fiatalokat.
Visszaélnek szociális hatalmukkal, saját céljaik (legyenek azok bármilyen nemes, vagy nemtelen célok!!!) érdekében „megerőszakolják” őket! Érzelmileg, szellemileg, értelmileg!
Aljasok a politikai pártok is, mert ezekre a fiatalokra telepedtek, kihasználva mindent, amit csak ebből a korosztályból ki lehet „hozni”. Sátáni módon lelkeket, sorsokat, életeket rontanak meg aljas politikai érdekből.
Ugyanis „az ifjúságot mindig felvillanyozza az, aki kivételes küldetéséről, történelmi feladatairól beszél neki” (Roger Matin du Gard).
A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium tanulóját nem arra tanították az iskolájában amire egy ilyen iskola hivatott. Ez a kislány a nemi érése okán ocsmány szavak „képében” hozta a világ tudomására, hogy nem érzi jól magát a bőrében, iskolájában sem és a világban sem. Ezt a kislányt kihasználták. A sajtóhírek szerint az édesapja, a pedagógusai, a gimnáziuma, a diáktársai, a mai kommunista és liberális pártok.
A ciszterciek, a Szent Benedek Rend egyik ága, majdnem 1000 éves. Ez az „ág” azért született, hogy a Szent Benedek Rendet visszavezesse az eredeti fegyelemre és szellemre.
Jó lenne, ha nemcsak ennek a gimnáziumnak a tanárai, vezetése is tanulna az alapító atyáktól.