Nem tévedés, tudom. Vikár Béla gyűjtötte és Bartók Béla jegyezte le a Hej, halászok, halászok kezdetű magyar népdalt. Ami így folytatódik: „… merre mén az hajótok? Törökkanizsa felé, viszi a víz lefelé.” Nem hiszem, hogy véletlenül jutott eszembe ez a dal.
„Történelmi léptékű elindulás történt a cigányság felzárkózásában”, mondta Káli-Horváth Kálmán, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium igazgatója a Mandinernek, 2022. július 30-án adott portréinterjújában.
Az érzelmektől dús beszélgetésből nem szokványos cigánysors rajzolódik ki. Az állami gondozott tiszakóródi kisfiút az egyik nevelőtanárnője karolta fel és juttatta el 1996-ban a Ki Mit Tud? döntőjéig versmondásban. A cigány kisfiú tehetsége ágyazta meg életútját a főiskoláig, majd a Duna TV-hez, később fontos állami funkciókhoz is. De művész emberré is lett, hisz képzőművészként, íróként, költőként is ismert napjainkban. A segítő kezeken kívül a jóra való igénye, akarata, eltökéltsége és istenhite is segítette karrierjét.
Nemcsak Káli-Horváth Kálmán, de a hazai cigányság is nagyon sokat köszönhet az Orbán kormánynak. Nem véletlenül mondja az igazgató az interjúban, hogy „A nagy fordulat valóban a 2010-es kormány- és korszakváltás után jött el, amikor az állam egyszer csak újra elkezdte látni a cigány közösségeket. …
Létrehozta korábbi előzményekből az egységes közfoglalkoztatási rendszer kibővített rendszerét, amely kezdeti, de nagyon is kézzel fogható beteljesítése volt annak az Orbán Viktor-i ígéretnek, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén”
Örülök a riporter kiegészítésének, hogy „A cigányság is láttatta magát, demográfiai növekedéssel, az elégedetlenség vészjeleivel.” (A 2001. évi népszámlálás 190 046 roma, illetve cigány lakost mutatott ki az országban. A 2011-es népszámlálás ezzel szemben 315 583 főre teszi a számukat, 2022-ben a demográfusok szerint az ország lakosságának 10 %-ra, több mint 900 000 főre növekedett a cigányok száma.)
Mielőtt még színes tintákkal kiszíneznénk (Kosztolányi) életünk e korszakát, jegyezzük meg, hogy az Orbán-kormány zseniális ötlete volt az, hogy úgy tette kötelezővé a közfoglalkoztatást, hogy valójában nem tette kötelezővé a 2011. évi CVI. törvényben. (Hosszú lenne a magyarázata, inkább nem teszem.)
„Senkit nem hagyunk az út szélén”
Orbán Viktor szavait én csak azzal egészíteném ki, hogy mi magyarok soha nem akartuk a cigányságot (sem) az út szélén hagyni.
(Mária Terézia magyar királynő, német-római császárné, osztrák főhercegnő próbálkozott először kötelezően munkát, jó életlehetőséget, lakóhelyet, útlevelet stb. adni az 1400-as évek óta velünk élő cigányságnak. Neki nem sikerült.)
A munkából szerzett jövedelem, a cigányságot támogató, az apró eredményeket is bemutató intenzív kommunikáció, a számtalan tanulási, fejlődési lehetőség biztosítása, és a felsorolhatatlanul sok más konkrét kormányzati segítség – hogy csak néhányat említsek a hazai cigányság boldogulását segítő intézkedések közül – jelentősen javította a cigányság életkörülményeit.
Káli-Horváth Kálmán mondja: „Állítom: formálhatjuk az életünket olyanná, amilyen magától értetődően lehetne, vagy amilyenre igényünk lehetne…” Kulcsfontosságú kijelentések. Ha jól értem, akkor az is elképzelhető, hogy a készen kapott támogatásokon túl mi magunk is sokat tehetünk önmagunkért?!
Buda Béla megfogalmazása szerint: „a szocializáció egy olyan interakciós folyamat, amelynek révén az egyén viselkedése úgy módosul, hogy megfeleljen a különböző társas rendszerek tagjai által vele szemben támasztott elvárásoknak.” (Buda, 1984)
Cigányok a hétköznapokban
A szép és igaz gondolatok után lássuk milyen a hétköznapi valóság.
A Batthyány tér és Szentendre között közlekedő HÉV-szerelvény egyik kocsijában utaztam nemrég. Kánikulai nyári délután volt, ablakok lehúzva, a szinte egymáshoz tapadó izzadt testek „illata” csak az Európai Bizottság közismerten szellőztetéspárti alelnökének szerzett volna testi lelki kielégülést. Ha jól emlékszem a Margit híd megállónál szállt fel egy cigány pár. Mindenki megnézte a nőt, mert olyan kövér volt, hogy csak két ülésen fért el a 182 cm-es teste és a szűk fekete testhezálló nadrágos ülepe. Partnere, hatalmas mobiltelefonjával együtt úgy 40 kilót nyomhatott. A mobiltelefon főszereplője a történetnek, mivel felszállásuktól kezdve elviselhetetlen hangerővel rapzenét „szolgáltatott” a férfiú, miközben a zenét túlharsogva „beszélgettek” egymással. Utastársaim rosszalló tekintettel hallgattak.
Néhány megálló után én viszont nem bírtam sem a szagot, sem pedig a hangzavart. Felálltam és kedves, halk hangon szóltam hozzájuk, hogy „nem lehetne egy kicsit halkabban?”. Először azt hittem, nem is hallották a hangom. Tévedtem. A nő fölém tornyosult és szólt. Imigyen. Ezeket a szavakat kiszokták pontozni, én most nem teszem.
„A faszszopó kurva anyáddal foglalkozz te szemét geci állat.”
Tovább nem idézem, a kedves olvasó képzeletére bízom, hogy mi mindent öntött rám ez divatos, modern hölgy botox-szal feldúsított vörösre festett ajkaival, kikefélt, szálanként beállított fekete hajával, és büdös szájszagával. Azért tudom, mert az orra úgy 30 cm-re volt az én orromtól, hatalmas, tudatosan kibuggyantott mellei nem engedték közelebb, és a nyála rám fröcsögött. A hölgy, olyan magas volt, mint én, azaz 182 cm. A szemkontaktus segített. Szakértők mondják, hogy a szemkontaktus ilyen helyzetekben megállítja a feldühödött egyedet. A hölgyhöz tartozó férfiú, mint kiskutya, utánozta nőnemű társát. Ugyanazokkal a szavakkal. Nem mert felállni, csak szitkozódott és üvöltött. A hölgy nem kezdett el verekedni. Ha azokkal a karjaival, amik vannak neki leüt, én ott halok meg. Senki, azaz senki nem jött segíteni. Túléltem. Fizikailag. Lelkileg soha.
Valahol, tudósoktól azt olvastam, hogy a természetes kollektív védelemhez léteznie kell egy tartósan szerveződött törzsnek, amelynek az önvédelmi reflexeit állandóan mozgósítja a túlélési ösztöne.
A mi, évezredeken keresztül szerveződött magyar törzsünk önvédelmi reflexei úgy tűnik, kihaltak a mediatizált szórakoztatás, az egoizmus, a hedonista élvezetek (főként a zabálás), a feminizmus, a liberalizmus és a neomarxizmus térhódításának hosszú útja alatt.
Köpködés és erőszak
Nemsokkal, talán két héttel az előbbi esemény után a budapesti Bécsi úton autómmal közlekedve, befordultam jobbra az Óbudai Temető felé. Piros lámpa. Megálltam. Mögöttem egy fehér furgon fényszórójával villogott, folyamatosan dudált. Nem értettem mit akar, hiszen ő is látta, hogy piros a lámpa. Egy feldühödött cigány férfi ugrott ki a furgonból, a csomagtartótól kezdve hatalmas ütéseket mért az autómra, majd a vezető üléshez érve a felhúzott ablakomat ütötte és köpködte. Csak mert nem mentem át a piroson. Zöldre váltott a lámpa. Az ablaküveg nem tört be, az autóm egy helyen behorpadt. Sérülésekkel, de ezt is túléltem. Lelkileg soha.
2022. július 14-én az esti órákban Budapest XIV. kerületében két nő és egy férfi a 3-as villamoson zaklatni kezdett egy utast, akit a férfi megütött, majd miután a nő leszállt a villamosról, a három fős társaság követni kezdte és tovább zaklatták. Index – Belföld – Zaklattak és megütöttek egy utast a 3-as villamoson
Kiderült, hogy a három fős társaság tagjai 14-15 éves cigány fiatalok voltak. Elfogták őket.
A megsebzett lélek
A Káli-Horváth Kálmánnal készült riportból idézek ismét: „Időről-időre előfordulhat, hogy megrohannak minket olyan emlékek, melyek megsebezték a lelkünket. … Ma már azt is tudom: az alázat a legerősebb fegyver.”
Ismerőseim, barátaim, a családom és a sajtó is sok ilyen történetet mond el naponta Borsodból, Szabolcsból, Szolnok megyéből, Békésből, Csongrádból…
Megsebzett lelkű magyar vagyok. Nekem semmi bajom nincs „a cigánysággal”. Nekik mi bajuk van velem? Meg az alázatot, azt a bizonyos legerősebb fegyvert mikor kezdik el alkalmazni?
Egy másik – a pszichológiai szakirodalomban gyakran idézett – definíció szerint: „a szocializáció egy olyan folyamatot jelent, amelynek során az ember a sajátos biológiai és pszichológiai adottságai, hajlamai révén szociálisan kompetens személlyé válik.
E folyamat során kifejlődnek azok a tulajdonságai, amelyek képessé teszik a hatékony cselekvésre a környezetében és a társadalomban, továbbá a kialakult státuszának dinamikus fenntartására az élete folyamán.” (Hurrelmann, Furnham, idézi: Antalovits 1999)
Hogy dalol a magyar népdal? „… merre mén az hajótok? Törökkanizsa felé, viszi a víz lefelé.”
Merre mén a hajótok cigány nemzettársaim? Lefelé vagy felfelé???