Természetesen nem a betegek kapják, ha türelmesen elüldögélnek és kivárják több hónapja lefoglalt sorukat, hanem a szakorvosoknak adja a kórház igazgatósága.
Hogyan tovább magyar egészségügy? Ezt a kérdést először az IME c. lap 2009. évi 6. számában tettem fel. IME – Hogyan tovább magyar egészségügy? (imeonline.hu)
13 év elteltével a kérdés talán még aktuálisabb, mint 2009-ben. Ezért ez a cikk a 13 évvel ezelőtt feltett kérdésre való válasz 2. részének is tekinthető.
Mi változott a magyar egészségügyben 2009 óta?
2009 óta a magyar egészségügy homokozójában nem sok minden változott. Az óvónéniktől és óvóbácsiktól kapott ugyan a játszótér új játékokat, néhány kiemelt gyereket extra homokkal és extra-játékokkal is elláttak (ilyenek pl. a valami miatt különösen kedvelt 2 gyereknek megígért robotok, amelyekkel – szakértő operátorok mondják – kétszer annyi ideig operálnak a szakemberek, mint a hagyományos műtéti eljárással), de az új játékokkal is ugyanazokat a játékokat játsszák, néhányan több homokkal ugyan, de ugyanabban a homokozóban, ugyanazon szabályok szerint a gyerekek, mint korábban.
Csakhogy ez egy véresen komoly játék. Eljött az ideje, hogy felhagyjunk a felelőtlen játszadozással (átalakítgatásokkal, átszervezésekkel, csurran-csöppen juttatásokkal). Mivel ebben a játékban minden egyes homokszem egy emberi sorsot, családot, soha nem pótolható emberi életet szimbolizál.
Mindeközben Takács Péter # egészségügyért felelős államtitkár, jópofának szánt mondata került a Mandiner c. lap IV/27. számában a vele készült interjú élére: „Most vagy soha hangulat az egészségügyben”. Az államtitkár e riportban többször hangsúlyozza, hogy ért az egészségügy rendszeréhez, hiszen 10 évet töltött el a közigazgatásban és „…megmaradt a jó kapcsolatom a szakmai szervezetekkel.” Ennek őszintén örülünk, csakhogy az államtitkár által felsorolt és tervezett intézkedések köszönőviszonyban sincsenek a szakdolgozók, a nem szakdolgozók, az orvosok, a szakorvosok, a kórházak és egyéb intézmények elképzeléseivel.
De nézzük a tényeket.
Soroljunk fel néhányat a mai „homokozó” közhangulatát meghatározó vélemények közül, hogy fogalmunk legyen a homokozóban uralkodó hangulatról.
„…A járványt megelőzően is széttagolt, rossz hatásfokkal működő magyar egészségügy az utóbbi évtizedek legnehezebb szakaszát éli. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény és a Covid-19 pandémia kettős nyomás alá helyezte az egészségügyet.
A szolgálati jogviszonyt létrehozó törvény az egészségügy számára idegen, katonás szemlélete csak a munkaviszonyt szigorította és az intézmény irányítást érintette, de nem korszerűsödött ezzel együtt az ellátórendszer szerkezete és működése.”
In: Magyar Orvosi Kamara – Az orvosok és szakdolgozók közös javaslata az egészségügy helyzetének javítására (mok.hu)
„…A Magyar Kórházszövetség elnöke szerint sok még a tennivaló az egészségügyben. Leginkább a valós költségeken alapuló finanszírozástól, illetve az intézményrendszer működésének racionalizálásától remél sikereket….”
In: Kórházszövetség: nem kell minden kórházban műteni | Házipatika (hazipatika.com)
Szakdolgozói kamara: az egészségügyben 20-25 ezer ápolási szakember hiányzik.
Hírklikk – Szakdolgozói kamara: az egészségügyben 20-25 ezer ápolási szakember hiányzik (hirklikk.hu)
„…A visszatérő betegpanaszok között szerepel, hogy nehezen tájékozódnak a rendszerben, sokat kell várni a vizsgálatokra és a műtétekre… A kemény, nyílt piaci versenyben az intézmények nem képesek megtartani gazdasági és műszaki dolgozóikat sem. A hálapénz megszüntetése átláthatóbbá és etikusabbá tette a kórházi viszonyokat – írták, hozzátéve: sajnos azonban a legális anyagi érdekeltségi rendszer kidolgozásának hiánya és a rögzített összegű, teljesítményt és minőséget nem értékelő intézményi finanszírozás miatt a több és jobb munkát orvosi és kórházi szinten sem díjazza a rendszer…”
In: Velkey György lett a kórházszövetség elnöke (vg.hu)
Kórházi osztályokat zártak/zárnak be, pl. Mohácson, Orosházán.
Pécsi STOP – Épp a magyar egészségügy napján zárják be az orosházi kórház egyik osztályát (pecsistop.hu)
Tudatosan kerestem a pozitív véleményeket, nem találtam. Mind az ellátók, a szakmai szervezetek vezetői, mind pedig az ellátottak (lakosság) elégedetlenek a hazai egészségügyi rendszerrel, tele vannak dühvel, panasszal, egymásnak feszüléssel, stresszel. A lakosság pedig haragvó, várakozó reménnyel, hogy vajon életben marad-e az kórházba, rendelőintézetbe kerülés idejéig, nem lesz-e sokkal rosszabb az állapota.
Csak a minisztérium optimista? Igen.
Egyedül a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkárának szavaiban érezhető optimista bizakodás.
„A kormány célja az egészségügyi alapellátás és a prevenció megerősítése – közölte Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára pénteken (2022. júl. 1.) a Nógrád megyei Endrefalván, ahol új építésű orvosi és védőnői rendelőt adtak át.
A Belügyminisztériumnak három nagy célja van erre a kormányzati ciklusra, amelyek közül „az egyik és talán a legfontosabb az egészségben eltöltött életévek számának növelése, az uniós átlaghoz közelítése” – mondta az államtitkár. A lakóhelyhez közeli ellátások megerősítését is célozzák, aminek egyik oldala az alapellátás a háziorvosi rendszer újraszervezésével és a praxisközösségekbe szervezéssel, a másik pedig a prevenció, mivel sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni a népegészségügyi szűrésekre.” Index – Belföld – Új orvosi és védőnői rendelőt adtak át az egészségügy megerősítésére
A reformok hatásosak voltak? Nem!
32 éve hirdeti meg az éppen regnáló kormány a legkülönbözőbb reformokat, részterületek átalakításait, belső rendszerek ide-oda helyezését, amelyektől a megváltást, a rendszer működésének jelentős jobbítását várják/várták. Nem hiszem, hogy a jelen és a jövő helyzetének, de egyáltalán a hazai egészségügyi gondok megoldásának kulcsa az államtitkár által említett reform, a városi kórházak járási központokká alakítása, a háziorvosi rendszer, most éppen akárhányadik át/újra/ki/rá/össze… szervezése.
2009-ben ezt írtam: „…Vajon miféle „vészhelyzet” volt 2006-ban, ami miatt rapid módon ki kellett cserélni az egészségügy „épületének” néhány „tégláját”? … A fentebb felsorolt szimptómák közül néhány ugyan erőteljesebben volt észlelhető, de meggyőződésem, hogy körültekintő diagnózis, megalapozott stratégiai terv elkészítése után, a megfelelő terápia jól orvosolta volna a problémákat.” Nem tették akkor sem, és azóta sem.
In: IME – Hogyan tovább magyar egészségügy? (imeonline.hu)
Kórházak, rendelők vezetése, munkaszervezése?
Szóval nagy a sírás, rívás, panaszkodás, elkeseredés a homokozóban és mindenki arra a csúnya, gonosz… kire is, mire is mutogat? Nem jut más eszükbe, mint 13 évvel ezelőtt is, vagyis, hogy a kormány a hibás! Sőt, most személyesen Orbán Viktor!!!
Tisztelettel kérdezem, változott valami rendszer-szintűen 2009-hez képest? Nem.
Lényegi, a gondokat átfogóan megoldó változás nem történt.
Esetleg, netalántán, csak pusztán próbaként, vagy játszásiból… nem kellene másutt is keresni az okokat? Mondjuk ilyenekre gondolok, hogy klinikák, kórházak, rendelőintézetek szakszerű, az ellenőrzést és a felelősségre vonást sem nélkülöző vezetése, teljesítményalapú bérezés, a munkaerő hatékonyabb szervezése, a csalások (az állami 1,2 milliós szakorvosi fizetés mellé még 4-5 magánpraxis, az állami rovására, „elég az a heti kétszer 3 óra rendelési idő az államiban”) megszüntetése… stb.
Ugyanis ezeket a vezetés- és szervezéstechnikai lépéseket most, azonnal, mindenfajta kormányzati, vagy felsőbb szintű jóváhagyás nélkül is megtehetnék az említett intézmények vezetői. Mégsem teszik! Miért?
Miért nem tesszük fel már végre azt a kérdést is, hogy mitől ért egy szakmájában kitűnő szakorvos egy intézmény (kórház, klinika, rendelőintézet, osztály…) gazdasági, szervezési, humánpolitikai vezetéséhez? A vezetés (menedzselés, irányítás) egy másik szakma!
Talán nem kellene a mai, a jelek szerint a csődbe vezető gyakorlatot erőltetni.
Hol a 26 milliárd forint?
Honnan is jött össze akkor az a 26 milliárd forintos adósság? Megkérdezte valaki? A lakossági várakozási idők komoly munkát igényló nemzetközi kitekintésének összeállítása helyett, követte valaki az elfolyt milliárdok útját? Ki a felelős az elillant milliárdokért? Arra még gondolni sem merek, hogy jól szabott magánzsebekbe vándoroltak!!!
Kérdezem továbbá: Az elmúlt 32 évben az egészségügyi vezetők közül bárkit is felelősségre vontak az elúsztatott sokmilliárd forint miatt?
Vezetés, szervezés helyett azonban ezek a vezetők inkább mutogatnak. A „gonosz” kormányra. Csak azért, hogy a lakosság tudatába is (immáron 32 éve folyamatosan) bevéssék, hogy minden felelősség csak és kizárólag a kormányé. Az eü-vezetők a népért dolgozó jóemberek, ártatlan, jóságos, de „kiszolgáltatott” és tiszta kezű „bárányok”.
Vagy csak egyszerűen nem értenek a vezetéshez, az emberekkel való bánásmódhoz??? Csakhogy ezt igen kínos lenne ennyi idő után bevallani!
Azt is szeretném megkérdezni, hogy hol van az általam az eü-kasszába 50 év alatt befizetett cca. 30-50 millió forint, plusz ennek az összegnek a kamatai (nem számoltam ki pontosan!)? Milyen alapon kell várakoznom másfél évig egy műtétre, vagy félévet egy szakorvosi vizsgálatra, amikor én már ezeket előlegesen és preventíven megfizettem? Nem ez volt az ígéret. Tőlem 50 éven keresztül bármilyen keresményemből azonnal levonták az eü-járulékot és a legkülönfélébb adókat. Hol a pénz? Arra gondolni sem merek, hogy az ukrán menekültek műtétjeit, szüléseit… az én pénzemből fedezik? Nekik nincs várakozási idő. Nyöszörögnek egyet és már bent is vannak a kórházban, műtőasztalon. Miért? És mi mért nem?
Állami egészségügy a piacgazdaságban? Igen.
A magyar gazdaság szinte teljes egészében piacgazdasági modell szerint működik, az egészségügy egésze, és minden szervezeti egysége azonban a pártállami szervezeti és működési struktúra szerint vegetál. Anakronizmus. Ennek az ára most „csak” 26 milliárd forint! Ezért írtam a cikk elején, hogy „rendszer” és nem szektor. Ha a gazdasághoz tartozna, akkor lenne/lehetne szektor. Téglákat cserélgetnek állandóan, kívánnak most is kicserélni a magyar egészségügy sürgős és teljes felújításra szoruló épületében. Ismételten felhívom az illetékesek figyelmét, hogy büntetlenül nem lehet csak téglákat cserélni, lásd a XII. és a VI. kerületi épületomlásokat. A fentebb említett, javasolt feladatok közül, vagyis diagnózis, stratégiai terv, terápia, bármelyiket bárki végrehajtotta, vagy legalább elkezdte végrehajtani? Nem. A már 2009-ben is javasolt teendőkhöz itt vannak az aktuális kérdések:
1. Tudjuk, hogy valójában milyen állapotban van a hazai egészségügy épülete? Nem.
Diagnózis nélkül nincs, nem lehet semmiféle terápia! Mert annak csak kuruzslás lehet a vége. A diagnózishoz, s ezt az orvosok tudják a legjobban, nagyon sok ismeret szükségeltetik. Azt gondolhatta a kormány, hogy ha a legélesebb fájdalmat csillapítja, az orvosok minősíthetetlen bérezését, továbbá kivezeti a hálapénzt, akkor megnyugszanak a kedélyek és működőképes lesz a hazai egészségügy. Tévedett. Csak növelte a rákos daganat metasztázisát. Pl. a szakdolgozók bérkülönbsége, elvándorlása a magánszférába, a maradók túlterheltsége stb.
A várólisták egyik oka (saját tapasztalat és kutatás eredménye), hogy a szakorvosok (tiszteletet a kivételeknek!), az állami állások mellett a magánszférában plusz 2-3 állást vállalnak. Ez jelentős hatással van a műtéti várakozásokra (egy – másfél év) és a szakorvosi (3-6 hónap) vizsgálatokra is. Békéscsabán egy tüdőgyógyászi szakorvosi vizsgálatra 6 hónapot kell várni! Ha addig nem huny el a beteg!
Az intézmények persze a pandémiára fogják a várólisták növekedését. A lakosság – számára érthető módon – az egyetlen menekülési útvonal igénybevétele következtében a magán egészségügyi szektor jelentősen megerősödött. (Egyre inkább meggyőződésem, hogy: lehet, hogy ezért történt az egész???!!!)
Kitűnő szakembernek tartom Velkey Györgyöt. De a Kórházszövetség elnökeként nem ezzel a mondattal magyaráznám az itthoni helyzetet: „… várólisták mindenhol vannak, és Magyarországon sem hosszabbak, mint a legtöbb nyugati országban.”
RTL.hu – Velkey György, a Kórházszövetség új elnöke: Az egész nyugati világ legnagyobb krízisének tartom az ápolóhiányt
Ehhez a véleményhez csatlakozott az új államtitkár is. A Mandiner még nemzetközi kitekintéses táblázattal is sűrű bólogatással indokolja az államtitkár szavait. Nem szeretném minősíteni, de egy államtitkár ilyet nem mondhat, hogy: „Először is, 2010 előtt azt sem lehetett tudni, hányan várakoznak a kórházi várólistákon.”
Igen, államtitkár úr, csakhogy azóta eltelt 12 év. Történt valami??? Igen. Ma már tudjuk, hogy 2010 előtt miért vártunk, majd miért szenvedtünk és miért haltak meg szeretteink. Most akkor ettől a kijelentéstől csökkennek a várlólisták, meg fog változni a hazai egészségügy?
Továbbá a nemzetközi összehasonlítás egyáltalán nem lehet semmilyen összefüggésben indok, de még hivatkozási alap sem! Ugyanis nem lehet összehasonlítani az almát a banánnal. Más múlt, más alapok, más rendszer, más kultúra, más jövedelemviszonyok… nem sorolom tovább.
A COVID csak egy feladat volt az „ezer közül”??? Igen!!!
Az államtitkár egyébként úgy tervezi az egészségügy átalakítását, hogy „…meg kell őriznünk a járvány alatt kimunkált jó szervezettségünket és gyors reagálóképességünket, sőt meg is kell erősítenünk.” Ettől mentsen meg bennünket a Jóisten!!!
Lehet, hogy megköveznek, de le kell írnom, hogy a járványra való átállás egyáltalán nem követelt különlegesen jó szervezettséget, sem pedig gyors reagálóképességet. Miért?
A hazai egészségügyi rendszer mondjuk normál működésében cca. 1000 feladatot lát el (nem tudom mennyit, ez csak egy példa!!!), illetve manapság kellene, hogy elláson. Hirtelen azt mondta a kormány, hogy mostantól nem 1000, hanem 1, azaz „EGY” feladatra kell összpontosítani. Ez utasítás volt, tehát KÖTELEZŐ! Csak a COVID-betegekre és a vírus okozta fertőzés mellékhatásainak kezelésére (intenzív terápia és egyéb) állt át a teljes magyar egészségügyi rendszer. A leállították a műtéteket, a felfüggesztették a szakorvosi rendelők működését… stb. Ezt érzékelték, a mai szenvedik a magyar állampolgárok. A hazai média igyekezett érzelemdúsan beszámolni a kórházak COVID-részlegeinek nagyszerű munkájáról. Hála Istennek sok embert sikerült megmenteniük.
Akkor mitől is lett a járvány alatt a hazai eü-rendszer „kimunkált” és jól szervezett???
1000-ből 1 feladatot és annak járulékos feladatait ellátni nem hiszem, hogy különleges „kimunkálást”, „jó szervezettséget” és „gyors reagálóképességet” kíván.
Ezt más területeken, például a gazdaságban leépítésnek hívják.
A kormány időben megvette (hála érte!) a kínai, az orosz, majd a mindenről elkésett és lemaradt Európai Bizottság által ajánlott vakcinákat. Nem a kórházak, nem az oltópontok, hanem a kormány fizetett értük. Akkor honnan is jött össze a 26 milliárd forintos kórházi tartozás?
Az egy feladatra átállított, leépített rendszer mitől halmozott fel ekkora adósságot?
Államtitkár úr! A leghatározottabban kérem, hogy ezt a gyakorlatot ne hozzák vissza, pláne ne erősítsék!!!
Ismerjük az egészségügy állapotának részletes diagnózisát?
2. Tudjuk, hogy mit kívánnak az egészségügyi ellátásban résztvevők? Nem. Tudjuk, hogy mit akar az állampolgár? Nem. Felkészítettük bármikor (32 éve) bármire is? Nem.
3. Mit akar a civilszféra, a civil szervezetek? Nem tudjuk.
4. Mit akarnak a parlamenti pártok? Nem politikai, ideológiai lózungokat, hanem konkrétumokat! A hőzöngéseken és a mindenre nemet mondásokon kívül: Nem tudjuk.
5. Mit akarnak a gazdaság más ágazatai? Nem tudjuk.
6. Mit akarnak az egészségipar szereplői, a beszállítók? A még több beszállításon kívül, nem tudjuk.
7. Mink van? (fundamentumok) Milyen tárgyi, személyi, pénzügyi stb. feltételekkel, és főleg lehetőségekkel rendelkezik az ágazat? Tudjuk?! Nem tudjuk.
8. Tudjuk, hogy milyen egészségügyi rendszert szeretnénk?! Nem tudjuk, illetve csak annyit tudunk, hogy a jelenlegit nem, de mindenki számára „jót”…
9. Van átfogó folyamatmodellje pl. a kórházi tevékenységnek?
(Porter féle értéklánc: input-output…) Nincs.
10. Tudjuk, hogy mit akar a szakma? Sok mindent tudunk, de összesítve nem tudjuk, illetve egy kívülálló számára csak az a következtetés vonható le, hogy több bért és kevesebb munkát…
Ugye, akkor logikus a következtetés, hogy ha mindezeket nem tudjuk, akkor sürgősen tudjuk meg. Miért? Mert a magyar egészségügy szervezeti és működési rendszerében a hagyományok és beidegződések által fenntartott régi rend az erőteljes bomlás jeleit mutatja. „A hagyományos struktúra szétmállása elsöpör minden régi szerveződési formát” (Durkheim [1897])
Sorolhatnám tovább, hogy a diagnózishoz milyen konkrét ismeretekre van/lenne szükség. Csak és kizárólag a részletes diagnózis után történhet bármi!!! Azután jöhet a stratégiai tervezés időszaka. Minden érintett (stakeholder) elvárása, javaslata, ötlete alapján. 2009-ben is javasoltam, hogy létre kellene hozni egy az érintettekből álló Egészségügyi Stratégiai Egyeztető Testületet. Most is javasolom!
Nem, ez nem egy újabb bizottság a feladatok elodázására! Itt foganhat meg a terápia is. Ennek a testületnek olyan előnye is lehetne, hogy az itt született közös döntés után egyetlen egy érintett sem tehetne szemrehányást senkinek, ugyanis részese volt a közös döntésnek!
Még egy saját tapasztalatú axióma (16 évig foglalkoztam kiemelten a hazai egészségügyi rendszerrel). Az egészségügy a – szervezeti, átalakítási – szakmai kérdésekről nem szívesen kommunikál a gazdaság más ágazataival, ezért nem is tud (nem is akar?) érdekszövetséget kötni! Arisztokratizmus? Félelem? A belterjesség minden áron való fenntartása? Az értelmiségiek felsőbbrendűségi tudata és felelősségrevonhatatlansága? (In: Thomas Sowel: Intellectuals and Society, 2010)
Nem tudom, de erre a kérdésre nem is kívánok válaszolni.
Azt viszont tudom, hogy nincs jövőképe sem az intézményeknek, sem az ágazatnak! A Menedzserszövetség főtitkáraként (már nem dolgozom ott) 16 éven át igyekeztem az „úri huncutságokat” (mondták néhányan gyakran!) a jövőkép, stratégia, értéklánc, piaci verseny szavakat megtölteni az eü-vezetők számára alkalmazható tartalommal.
A jövőkép hiányából következik az is, hogy sajnos nem érzékelem az akaratot, a szándékot az egészségügy egészének és alapjaiban történő sürgős átalakítására a szakma részéről sem!!! De a politikai részéről sem! Az új államtitkár is téglákat cserélne ismét az eü-épületében.
Csak a panaszt érzékelem, az áldatlan helyzetre és a pénzhiányra való hivatkozást.
Velkey György a Kórházszövetség új elnöke azt is mondta, hogy: ”…A kemény, nyílt piaci versenyben az intézmények nem képesek megtartani gazdasági és műszaki dolgozóikat sem…” In: Velkey György lett a kórházszövetség elnöke (vg.hu)
Az elnök úr ebben a mondatában már el is árulta a „titkot”. Képzavar, de leírom: dörömböl a hazai egészségügy épületének ajtaján a kemény, nyílt, piaci verseny. Miért nem tetszenek észrevenni? Mi gátolja az észlelést, a látást? Válaszolok. A múlt beidegződései, reflexei, megszokásai, az ugyanabban a homokozóban való dagonyázás (ál)biztonsága, meg sok esetben a jól szabott magánzsebek állandó „éhsége”. Tisztelet a kivételeknek!!!
A hazai egészségügy valamennyi partnere, beszállítója a kemény és nyílt piaci versenyben dolgozik, beszállít a nagyon nem piaci, és nagyon nem verseny-viszonyok között működő magyar egészségügynek. Gondolkozzunk csak! Mindig hasznos feltenni azt a kérdést, hogy: kinek az érdeke? Esetleg, előfordulhat, hogy ezek a beszállítók (gyógyszergyárak, orvosi műszereket, gumikesztyűket, egyéb eszközöket, injekciós tűket, spatulákat stb. gyártók) „tartják” a pártállami (számukra) kényelmes múltban a hazai egészségügyi rendszert???
Nem a fizetős egészségügyre!
Nyomatékosan szeretném aláhúzni, nem a fizetős egészségügyi rendszer érdekében írom e sorokat! Sem a hagyományaink, sem hazánk gazdasági, társadalmi állapota, sem Európa, de a világ gazdasági, politikai történései sem indokolják az egészségügy privatizációját. Számtalan más megoldás létezik a piaci viszonyokkal történő harmonizációra, a kompatibilitás megteremtésére.
Az is axióma (kellene, hogy legyen!), hogy az egészégügy a hazai gazdaság elidegeníthetetlen része. Csak valami miatt ez a kormány se kezeli iparágként az egészségügyet együtt az egészségiparral. Nagyon jól hangzik a Belügyminisztérium államtitkárától, hogy a kormány célja az egészségben töltött évek számának növelése. Csak azt nem értem, hogy akkor mit keres egy komplett gazdasági ágazat a belügynél? Hiszen minden jel a gazdaságért, vagy az iparért kiált! Én is, bár ez nem jelent semmit.
Káosz az egészségügyben
Kijelenthetem viszont, hogy a kormány ezt a célját nem tudja a jelenlegi hazai egészségügyi rendszerrel elérni. Egyrészt mert egy ország egészségi állapotát csak kisebb mértékben határozza meg az egészségügyi ellátó rendszer. Másrészt, mert erre ez a rendszer alkalmatlan! Kérdezem, hogy az államtitkársághoz tartoznak-e pl. a következő gazdasági ágak, területek? Sport, tömegsport és létesítményei, fitness, wellnes, gyógyvizeink, gyógyturizmus, életmódtanácsadás, korszerű táplálkozás (a magyar lakosság 60-70 százaléka túlsúlyos!!!), időskori ellátó intézmények, gyógyászati segédeszközök… stb.? Nem
De ez a rendszer azért is alkalmatlan, mert ebből a rendszerből hihetetlen pénzösszegek folynak el kontroll, jelentős megtérülés és hatékonyság nélkül.
Egy vidéki kórház bizonyos szakorvosi hétvégi ügyeletét az ott dolgozók nem voltak hajlandók vállalni. Miért? Csak! Budapestről megy el egy szakorvos és a hétvégi ügyeletért 2,1 millió forintot kért és kap. Az új államtitkár, Takács Péter nyilatkozta, hogy a kórházak 26 milliárd forintos adósságából most a kormány 21 milliárdot kifizet. „Emellett újragondoljuk a finanszírozási stratégiát….”
Most vagy soha hangulat az egészségügyben – Takács Péter államtitkár a Mandinernek | Mandiner
A pénznyelő automataként való finanszírozáson (lásd még közmédia!) nem hiszem, hogy bármilyen szempontból gondolkodni kellene. Ezt a gyakorlatot tilos folytatni!
Rengeteg (elfolyó) pénz van az egészségügyben. Hogy mi nincs?
Rend, kohézió a rendszeren belül, vezetés, szervezés, szigorú ellenőrzés (beleértve a beszállítókat is), átfogó stratégia.
Kérdezem, hogy bárki felvetette már a hazai politikai élet, és az egészségügy vezetői közül, hogy a jelenlegi rendszert nem lehet megreformálni?! Ugyanis a rendszer minden elemén változtatni kell. Ez ma kényszernek tűnhet, de előnnyé tehető azzal, hogy ez egy lehetőség Európa legkorszerűbb, leghatékonyabb egészségügyi rendszerének kiépítésére.
Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz ilyen hosszútávú döntést meghozni. De a mérleg egyik serpenyőjében vannak az államkasszát évente megterhelő súlyos, alacsony költséghatékonyságú milliárdok (pénznyelő automata), valamint az elégedetlen szakma, ebből következően az ellátás bizonytalansága, az elégedetlen, várólistás, dühös betegek milliói, a másik serpenyőben, az érintettek elégedettségével a hosszútávú, költséghatékony működés lehetősége.
Sürgős döntés kell!
A döntés az állam, a kormány kezében van.
Nem „most vagy soha” hangulat van a hazai egészségügyben, ahogy az új államtitkár próbálta saját szerepét fontossá tenni, hanem pattanásig feszült idegek, valamikori kollegiális kapcsolatok egymásnak feszülése, vagyis az egészségügy a belügyeivel foglalkozik és nem a feladatával, az ellátással, a gyógyítással!
Ki irányítsa, kinek kellene irányítania ezt a radikális, az alapoktól kiinduló átalakítást?
Senki a jelenlegi egészségügyi rendszerben szocializálódottak közül, beleértve az orvosokat és az adminisztratív, állami, közigazgatási, önkormányzati… stb. vezetőket is!
Csak vezetési, szervezési szakember kezébe tenném ezt a súlyos terhet, a gazdasági vagy az ipari tárca felügyeletével.